Szeged és Vidéke, 1916. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1916-01-03 / 1. szám
parlament, a szobrantó elnöke üdvözlő táviratot küldött, amire válaszolni fognak. Következett a PénzintézetiKözpont javaslatának tárgyalása. Antal Géza előadó ismertette a javaslatot. Szerinte hiteléletünket szanálni és egészséges alapra kell fektetni. A központra szükség van békében még inkább, mint háborúban. Sajnálja, hogy az ellenzék félreértette a javaslat intencióját. A javaslat nem akar pártérdekeket szolgálni, kéri is, hogy az ügyet gazdasági és nemzeti érdekek szempontjából ítéljék meg. A javaslatot elfogadásra ajánlja. Földes Béla az ellenzéki pártok nevében kifejti észrevételeit. A javaslatból csak annyi az elfogadható, amennyi a háborúval kapcsolatban áll. Szeged az elpusztult kárpáti fogakért. Khuen-Héderváry gróf köszönete. A közgyűlés tudvalevőleg ötvenezer koronát szavazott meg egy elpusztult kárpáti község fölépítésére. Azonkívül társadalmi uton is mintegy harminchétezer koronát gyűjtöttek erre a célra. Khuen-Héderváryi Károly gróf, az elpusztult falvak újjáépítésére alakult Országos Bizottság elnöke most a polgármesterhez intézett következő levelében köszönte meg a város áldozatkészségét: „A háborúban földúlt tűzhelyek újjáépítése érdekében alakult Országos Bizottság nevében a város törvényhatósági bizottságának a 626/1915. sz. alatt hozott határozatával megszavazott 50.000 korona adományáért, valamint mindazoknak, akik a társadalmi gyűjtés fényes eredményéhez hozzájárultak, hálás köszönetemet fejezem ki.“ Ebben Héderváry Károly gróf. A vidéki városok között Szeged tekintélyes össszeggel járult az ellenségtől elpusztított falvak fölépítéséhez, ami az egész ország népének áldozatkészségének örök időkre legszebb bizonyítéka lesz. Jön! Jön! Simon Judit Simon Judit Simon Judit Simon Judit Simon Judit Simon Judit SZEGED ÉS VIDÉKE, 1916 január 3 Jegdity Artémia oltogatása. Hogyan került kézre a kétszer megszökött rablógyilkos? Jegdity Artémia, a deszki rablógyilkos legendája szertefoszlott. A gonosztevőt, aki szerdán este szuronyos kísérői mellől, a robogó vonatból megbilincselten kiugorva másodszor is megszökött, elfogta a szegedi rendőrség. Szilveszter éjszakáján fogták el Jegdity Artémiát. Az elfogatás rendkívül érdekes, izgalmasságában a mozidetektívdrámákkal is vetekedő részleteiről a következő tudósításban számolunk be. Borbála Jenő dr. bűnügyi kapitány megállapította, hogy a megszökött rablógyilkos hozzátartozói Szegeden laknak, a Délibáb utcában. Az édesanyja, sógornője és egy másik rokona laknak ott. A rendőrség „lestoppolta“ a Délibábutcai házat, ami azt jelenti, hogy a rendőrök lesbeálltak, arra vártak, nem tér-e vissza a rablógyilkos. A nyomozás sikerét veszélyeztette az a körülmény, hogy a rendőrségetkésőn értesítették a szökésről. Jegdity este hét órakor ugrott ki a vonalból a Matyér hídja előtt, a rendőrséget pedig csak éjszaka két órakor értesítették az esetről. A Délibáb utcai ház megfigyelése eredménytelen maradt. Pénteken reggel aztán meglepő fordulat történt. A rendőrség értesült arról, hogy a rablógyilkos csütörtökön délután öt órakor a Feltámadásutca 5/a. számú házban járt egyik rokonánál, Popov Lukács bérkocsihajtónál. Popovnál tartózkodik néhány napja egy szegedi rendőr is, aki a harctérről jött haza szabadságra. Ez a rendőr közeli rokona Jegdity Artémíának. A rablógyilkos kenyeret kért Popovtól, aztán gyorsan eltávozott. Az egyik szemtanú szerint karcolások, vágások friss nyomai látszottak az arcán, balkezén még rajta volt a bilincs, kezét a bilincssel zsebébe rejtette. Péntekre virradóra Popov felesége, aki lámpagyújtogatónő, a Zákány utca és a Pacsirta utcán találkozott a gonosztevővel. Baltát kért, hogy megszabaduljon a balkezén levő bilincstől. A beszélgetést azonban valaki megzavarta, Jegditynek menekülnie kellett. A rendőrség csak pénteken tudta meg, hogy a szökevénynek a Feltámadás utcában is van rokona. Titokban őrizetbe vették ezt a házat is. A katonai parancsnokság tíz katonát bocsájtott a rendőrség rendelkezésére. A megjelölt helyeken lesbeállt egy-egy rendőr és katona. Azonkívül mindenfelé detektívek és lovasrendőrök hajszolták a vakmerő gonosztevőt. Az egész rendőrlegénység részt vett a nyomozásban. Pénteken este a Föltámadás utcai ház udvari színjében észrevétlenül elrejtőzött Barna József rendőr és egy katona. Számítottak arra, hogy Jegdity, aki elcsigázottan, az éhségtől gyötörten bujdosott, ismét visszatér egy kis harapnivalóért. Reményük bevált. Hajnali fél három órakor az utca felől kopogtatás hallatszott. Valaki a földszintes ablakhoz surrant és bekopogott. Néhány pillanattal később kinyílt az egyik udvari ajtó. Egy asszony igyekezett a mintegy tizenöt-húsz lépésnyire levő kapu felé. A rendőr és a katona óvatosan előugrottak rejtekhelyükről. — Hová megy ? — kérdezte halkan Barna rendőr. — Kinyitom a kaput Artemiának. Bekopogtatott kenyérért. — Adja ide a kapukulcsot ! — mondta a rendőr. Az asszony átadta a kulcsot Akkor már a rablógyilkos is odaért a kapuhoz az utca felől. A rendőr kinyitotta a kaput, a katona a falhoz lapult. Jegdity benyújtotta a jobb karját, úgy látszik, csak a kenyeret akarta átvenni. Ebben a pillanatban a katona odaugrott és elkapta a karját. Hirtelen berántotta. A kelepcébe került gonosztevő ki akarta magát szabadítani, a rendőr, azonban ráugrott és lefogta. Kétségbeesett küzdelem keletkezett. A meggyötört Jegdity izmainak végső megfeszítésével próbált szabadulni. Dulakodás közben a rendőr elkapta és megrántotta a balkezéről csüngő láncot. Jegdity fölordított. A láncbilincs az erős megrántás következtében véresre szorította a csuklóját. Fájdalmában nekidőlt a kapufának. Zsineget kötöttek a jobbkezére, a rendőr fogta a láncot, a katona a zsineget és így kisérték Jegdity Artémiát a rendőrségre. A szenzációs letartóztatásról azonnal értesítették Dreyer József dr. rendőrkapitányt, aki a szilveszteri mulatságról sietett a rendőrségre. Szalay József dr. főkapitánnyal is közölték telefonon Jegdity elfogatását. Dreyer rendőrkapitány csak néhány percig beszélt a teljesen kimerült, éhségtől, szenvedéstől elcsigázott rablógyilkossal, akit aztán lekísértetett az egyik redőrségi cellába. Jegdityet a cellában egy vaskapocshoz kötözték és egy őrt állítottak az ajtó elé. Szombaton délelőtt kihallgatták Jegdity Artémiát. A gonosztevő szánalmasan letört. A negyvenhárom éves ember aggastyánnak látszott. A vonatból való kiugrásnál mind a két kezét és a fejét is megsebezte. Hogy a seb ne inficiálódhassék, Dreyer József dr. bekötöztette a kezét. Jegdity a kihallgatása során elmondta, hogy fejjel ugrott ki a klozet ablakán, a fogházőr jelenlétében. Kezén-lábán bilincs volt. Nagy lendülettel nekiugrott az ablaknak, öklét előre tartva. A fogházőr utána kapott, de már későn. Féloldalt esett, a fejét is megütötte. Néhány pillanatra elalélt. Aztán fütyülést hallott és megállt a vonat. Nagy erőfeszítéssel átvánszorgott a töltés másik oldalára. Sejtette, hogy az innenső oldalon fogják keresni, az ugrás irányában. A vonaton nem volt vészfék, így tehát csak későbben állhatott meg, úgy hogy neki még ideje volt a töltés túlsó oldalán való elrejtőzködésre. Amikor már biztonságban érezte magát, fölkelt és bejött a kukoricaföldekre. Az első éjszakán ott aludt. A második napon már úgy gyötörte az éhség, hogy kénytelen volt bejönni a városba az egyik rokonához kenyérért. Pénze nem volt. A harmadik éjszaka aztán elcsípték. A láncbilincset úgy vette le a jobbkezéről, hogy addig nyálazta a kezét, amíg a bilincs le nem csúszott. A rendőrségen az ő jelenlétében tanakodtak, hogyan bilincseljék meg az útra. Mert vissza kellett szállítani. — Nem akarok én már megszökni! — mondta Jegdity. — Nem ugye? — incselkedett vele az egyik rendőr. Szombaton délután négy órakor Széchényi Miklós detektív és Barna József rendőr elszállították Jegdityet Nagykikindára a királyi ügyészségre. Most ugyan meg nem szökhetett. Mihalek-féle acélbilincset raktak a kezére, amely csak kulcsra nyílik. A kulcsot természetesen nem adták oda Jegditynek. A lábát is megbilincselték, mégpedig olyasképpen, hogy a lánc egyik végét odatűzték a kupé padjának egyik ágához, a másik végét pedig Barna rendőrhöz. És kiadták a parancsot: klozetta nem mehet Jegdity, így aztán szerencsésen megérkeztek Nagykikindára. Érdekes, hogy az a Barna József nevű rendőr fogta el Jegdityet, aki néhány hónappal ezelőtt a városházáról a belvárosi rendőrszobába való kitérés közben az orra elől elszalasztotta Szőri Ferenc betörőt. A derék rendőr most kiköszörülte a csorbát. Egyébként pénteken Szőrit is elfogták, aki néhány nappal ezelőtt a nagybecskereki rendőrségtől szökött meg. Szőri fölkötött kézzel, katonasapkában, mint sebesült katona pumpolta az utcán a járókelőket Deák Ferenc polgári rendőr felismerte és letartóztatta. Szalay József dr. főkapitány mind a két rendőrt megdicsérte napiparancsban, azonkívül még pénzjutalomban is részesítette őket. Óriási szenzáció! Csonka és béna katonék az Oriniéban iannep 4-én és 5-én