Szeged és Vidéke, 1916. április (15. évfolyam, 76-99. szám)

1916-04-01 / 76. szám

Épülnek a kárpáti falvak Eparjesről írják: A tavasz be­álltával a Parvidék oroszdulta hely­ségeinek újraépítése is nagyobb lendületet vett. Zbérfőn eddig a lakosság jelentékeny része a lsákólczi-templomban és kastélyban húzódott meg, amelyeket az oroszok szintén lőttek. A községnek külö­nösen a váraljai része volt egészen földúlva. Most már azonban száz új ház fölépült és folytonosan tart az építkezés. Az úgynevezett szab­ványházakat nem okvetlenül a régi épületek helyén emelik, hanem gondoskodnak szabályos és modern utcákról s a szépművészet irányai­nak megfelelő elhelyezésről. A zborói építkezésen kívül Alsó- és Felsővízköz és Alsópagonyban is fölépült már 40—50 ház. Azon­kívül sok helyen a lakosság ideig­­lenes elhelyezésére barakokat épí­tettek. Az épülő házak mindegyike 1900 koronába kerül. Ebből az ösz­­szegből a lakosoknak 450 koronát kell majd visszatéríteniök. Minden lakás modern háromablakos szobá­ból, takaréktűzhellyel és kenyér­­sütővel ellátott konyhából áll, azon­kívül hely marad a később építendő gazdasági épületek számára. A saját­­ házának építésében mindenki maga segédkezik, a más házánál való segítségért pedig 6 korona napibér jár. Az olcsóbb élelmezés és ruház­kodás érdekében két szövetkezetet állítottak föl, a harmadikat pedig most szervezik. az ántánt népdíjre vonja Gö­rögországot. ATHÉN, március 31. Illetékes helyen a következőket közüik az ántánt­ követek együttes lépéséről a görög kormánynál: A négyes­szövetség követei kollektív jegyzé­ket nyújtottak át, amelyben fel­­világosítást kérnek Szkuhidiaz mi­niszterelnöknek a kamarában leg­utóbb az északepiruszi kérdésre vonatkozóan tett nyilatkozatairól. A kollektív jegyzék rámutat a mi­niszterelnöknek arra a kijelenté­sére, hogy északi Epirusz végle­gesen Görögországhoz tartozik. A jegyzék átadását Athénben már­­ azért is élénken kommentálják, mert Északepirusz bekebelezésével az ország közóhaja valósul meg. Semmi kétség, hogy a kormány az epiruszi kérdésben szilárd ma­gatartást fog tanúsítani. A kor­mány tudja, hogy ebben a kérdés­ben a hadsereg és a nép teljesen egyetért vele. ­irko herceget Bécsben gyógykezelik. BÉCS, április 1. (Telefonjelen­­tés.) Mirko montenegrói herceget az itteni Löw-szanatóriumban fog­ják gyógykezelni. A herceg béb­­­ifuszban szenved. SZEGED ÉS VIDÉKE. Görögország az olaszok ellen fegyverrel védi meg Epiruszt. ZÜRICH, április 1. A Távirati Ügynökség je­lenti Athénből: Észak-Epiruszban a görögök nagyobb csapatokat koncentráltak, hogy az olaszok esetleges előnyomulását megakadályoz­zák. A görög és olasz határcsapatok között már is vannak súrlódások. a német támadás föltartózhatlan Verdunnél. BERLIN, április 1. A főhadiszállásról jelenti ki Ma­­lencourt községnek és a csatlakozó francia védmű­­­veknek rohammal való elfoglalása újabb bizonyítéka annak, hogy a­ német offenzíva föltartózhatatlanul halad előre. Az ellenség, amít mi kiépítettü­k az el­foglalt új állásokat, azt híresztelte, hogy megakadt az offenzíva és a különböző irányokban intézett táma­dásainkat ideges kapkodásnak minősítette. A német offenzívát logika vezeti, előrehaladásunk lassú, de föltartózhatatlan. Cadorna a Sussex hajótöröttje. Alenekü­lés egy rozoga csónakon. LUGANO, április 1. A Corriere della Sera megcáfolja azt a hírt, amely szerint Caderna vezérkari főnök a Sussexen vett. A Secele ezzel szemben föntartja hírét. Az olasz vezérkari főnök a gőzös elsülyesztése után két órán át hánykódott a ten­­geren egy rozoga csónakon más hajótöröttekkel, amíg aztán egy hajó fölvette őket a fedélzetére. Gadorna igen bátran visel­kedett, egy olasz asszonyt kimentett a tengerből. ROVÁSOK. Egy jenki halála többet számít, mintha ötszáz más nemzetségű állampolgár pusztul a habok kö­zött, — ez az uszító ántant-sajtó ve­­zérmotívuma és ezt harsogják rá visszhangképpen a francia és angol zsoldban álló amerikai lapok is. Rohanó, úszó, verekedő, fuldokló emberek: mind eltűnik, azt kell nézni, hogy mekkora az amerikai állampolgárok száma a megtorpe­dózott, fölfegyverzett gőzösön s nem szabad gyásszal gondolni a többi elpusztulókra, arra kell druk­kolni, hogy egyetlen amerikai se veszítette legyen az ő életét. Az élet nem ér semmit, értéke kizárólag a jenki életének van. Ha filozófiai alapon jutott volna el ehhez a fölfogáshoz Amerika, meg lehetne becsülni az állás­pontját, de mert másról van szó, egész másról, még nem is tudjuk miről, idegessé lesz az ember s tűrhetetlennek találja ezt a fur­csaságot. Kezdjük úgy látni, hogy Amerika ül otthon, egészségesen, izmosan, jóllakottan, egyáltalán nem bánja, hogy ideát sok millió ember pusztult el és van pusz­­tulóban s csak arra vár, hogy jön-e hír újabb hajóknak viz alá­­mentéről és amerikai polgároknak a hajón jelenlétéről. Ha jön, akkor Amerika érdeklődni kezd, jelen­tést tétet, jegyzéket vált, fölszólal, követel, fenyegetőzik. Egy ame­rikaiért és tíz amerikaiért ,­­ s a mazuri tavakba százezer orosz fulladt és Ypern előtt ezrével halt meg a német. Gallipolin húszezer angol fekszik holtan, a Kárpátok nem tudjak hány magyart ta­karnak ! De az amerikai nyugodtan ül a gőzösre, mert ha föltűnik a búvár­­hajó, ő a megafonnal átkiabál­hat neki: — Vigyázat, a torpedót úgy lőjje, hogy körülöttem mindenki megdögöljön, de én élve ma­radjak, mert ha én, isten ments, meg találnék halni, hiába van Európának egy egész golyógyűjte­­mény a hasában, Wilson olyan komplikációt csinál, hogy abból még tíz év múlva is kitelik egy háború. Milyen szép ez, vagy, ahogy vesszük, milyen undorító. Páris új katonai kormányzója. PÁRIS, március 31. (Havas.) A minisztertanács ülésén Poincaré elnök dekrétumot írt alá, amely Dubais tábornokot nevezi ki Páris katonai kormányzójává és a Páris előtt levő seregek főparancsnokává Manoury tábornok helyébe, aki egészségi okokból benyújtotta le­mondási kérvényét. 1916 április 1 Egy angol tanító a bíróság előtt. A Manchester Guardian írja: Liverpoolban, Lancashire gróság ítélőszéke előtt állott E. Everett tanító. A helyi bíróság ítélkezése alapján nem kellett frontszolgála­­tot teljesítenie, de ő ezzel sem volt megelégedve, hanem lelkiismereti aggályok címén a katonai szolgá­lattól való teljes mentesítését kí­vánta a bírósá­gtól. A tárgyalás a következőképpen játszódott le: A polgárm­ester: Mióta nyugta­lanítja lelkiismerete ? A tanító: Lelkiismeretem egyál­talán nem nyugtalanít, sőt büszke vagyok arra, hogy megszólal ben­nem. A katonai hatóság képviselője: Azt hiszi, hogy joga lehet akkor a választójogra, ha nem akar részt­­venni hazája védelmében? A tanitó: Igen, ez az én szilárd hitem, sir. A polgármester további kérdé­sére így válaszolt a tanitó: Bármi lesz is az önök döntése, nem törő­döm vele. Én se a fronton, se a front­ mögött nem fogok szolgálni. Minthogy pedig nem fogom meg­tenni, igazán nem fontos, hogy önök hogy rendelkeznek. További kérdésre elmondja a tanító, hogy a külpolitika demokratikus ellenőr­zésére alakult szövetség tagja. A polgármester: Ön a St. N­elenai iskolabizottság alkalmazott tanítója? A tanító: Úgy van. A polgármester: És a gyereke­ket is lelkiismereti aggályokra ta­nítja ? A tanítói: Ez nem tartozik a tantárgyaim közé. A polgárm­ester: Remélhetőleg lojalitásra tanítja őket, ugyebár ? A tanító: Ha lojalitás alatt a nacionalizmushoz való szitást érti, akkor nem tanítom őket erre és nem is fogom őket soha ilyesmire tanítani. A polgármester : Tanítja-e őket isten félésére és a király tiszte­letére ? A tanító: Az utóbbira lelkiisme­retesen nem,mondhatok egyköny­­nyen igent. Én tisztelem a királyt, mint embert és mint gentlemant, de én nem tanítom és mást se biz­tatnék arra, hogy tanítsa a király­nak ilyenül való tisztelését. A polgármester: A bíróság va­lamennyi tagja egy véleményen van velem abban, hogy a St. He­len- i iskolabizottságnak nagyon komolyan meg kellene gondolnia, váljon egy olyan gentleman, aki­nek a király tiszteletéről ilyen né­zetei vannak, alkalmas személye arra, hogy St. Helen ifjúságát ok­tassa. A fölebbezést visszautasít­juk és az alsóbíróság döntését helybenhagyjuk. A tanító: Van jogom tovább a fölebbezésre ? A polgármester: Csak a mi en­­gedelmünkkel. A tanító: Megkaphatom ezt az engedelmet ? A polgármester: Semmiesetre. Igen tanulságos ennek a tárgya­lásnak a hangja. Megmutatja, hogy milyen kemény nyakasság­­gal ragaszkodnak meggyőződésük­höz Angliában a háború elvi ellen­ségei, de megmutatja azt is, hogy milyen udvarias hangon beszélnek és bánnak az uralkodó fölfogás ellenfeleivel is.

Next