Szeged és Vidéke, 1916. július (15. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-01 / 151. szám

/ Őszinte vallomások. — Egy ideges ember naplójából. — Éjjel illogikus, de mély, intenzív álmokat látok, — amikor fölnyitom a szemeimet, az álmodott dolgok össze­folynak a valósággal. — Istenem, milyen szép, csudás volt, — mondom elbágyadtan az egyik álmodott alakra gondolva és lustán kidörzsölöm az álom buta mámorát szemeimből. Eszmélni kezdek. Eszembe jut, hogy reggel van, pontosan ott kell lennem a hivatalban, az órára nézek. Kilenc óra. — Megint elfelejtettek fölkölteni, — mormogom fogcsikorgató haraggal és gyorsan öltözni kezdek. De hamar elbágyad a dühöm is. Újra az álmodott dolgok villannak meg az agyamban,­­ ma valami rend­­kívüli dolognak kell történni velem, gondolom, vagy csak sejtem inkább. Tíz perc és készen vagyok az öltö­­zéssel, öt perc alatt megreggelizem. És hol remegek a kitörni nem tudó indulattól, hol meg kéjes vágyakozás­sal gondolok az álomjelenetekre és öntudatlanul, édes nyugalommal el­képzelem a folytatását, mintha való­ság lenne, így váltakoznak percenként a hangulataim, végre az utcán vagyok. Meleg v­an, a nap fénye a szemeimbe ragyog, szinte szédülök, olyan álmos­ságot érzek. Pedig eleget, mondhat­nám sokat aludtam. Csudálatos! . . . Most egy asszony jön szembe ve­lem, csipkés, illatos, finom és olyan töréken­y­, mint egy apró kis porcellán­­baba. A szívem keveset dobban, mintha igézet alatt állnék, megbűvölve nézem. Fölizgatott fantáziám működni kezd: Istenem, ez az a nő, akit álmaimban láttam! Soká és hosszan bámulom, meg­fordulok utána, követem. És nézem, azt hiszem bután, gondolatlanul, pedig az agyamban csak úgy villámlanak a gondolatok. Az asszony észreveszi, hogy köve­tem, zavarba jön. Néhányszor hátranéz idegesen, aztán befordul egy mellék­utcára. Tévedett, nem maradok el. Követem hűségesen, az asszony mind­inkább megzavarodik, végre bemegy egy házba és eltűnik. Én megnézem az utca nevét és a házszámot és az egészet följegy­zem a noteszomba. Aztán megyek a hivatalba. — Elkéstem ! — gondolom szo­rongva, aztán föllázad bennem valami vad, féktelen harag. — Hát aztán ? Elkéstem, vége ! Délelőtt nem tudok dolgozni. A mindig jobban elmosódó álomké­pekre gondolok, aztán az utcán látott kis szőke asszonyra. A hangulataim most is éppen olyan váltakozók, mint előbb, ha szólnak hozzám, paprika­­vörösre gyűl az arcom és dühöskö­döm, aztán újra ellágyulok valami végtelenül szelíd érzés hatása alatt." Mikor hazafelé indulok, szerű­ meg­győződéssel hiszem, hogy amint az utcára kilépek, várni fog rám a reg­gel látott szőke asszony és keserű csalódással a szívemben indulok neki az útnak, amikor meggyőződtem róla, hogy’’ tévedtem. Odahaza komor va­gyok, keveset és indulatosan beszé­lek, pedig tudom, igaztalan vagyok és magamnak is fáj az igazságtalan­ságom. A káv­éházba menet újból találko­zom az asszonnyal. Erősen ránézek, ő zavarba jön, elpirul, mintha félne tőlem. Most hirtelen kemény dac tölt el, azért sem kisérem el, gondolom, és büszkén, kevés és keserű örömmel tovább megyek és az a határozott érzésem támad, hogy megbosszultam magam a csalódásért. A délutánt magánosan töltöm el. És a vegyes, váltakozó, kínzó érzések halálosan komor életunalommá válnak Irennem, szeretnék meghalni. Este újra bemegyek a kávéházba, a ruhaállvány melletti asztalhoz le­ülök. Most egy fiatal pár jön, az asszony is leveti selyemköpenyét. A fi­nom köpeny egyik szárnya a kezem­hez ér, az orrom érzi a buja női illa­tot. Elmennek és leülnek egy távoli asztalhoz. Az öreg ruhatáros látja, hogy egyedül vagyok, azt hiszi unat­kozom, odajön hozzám. — Az éjjel nem fog tudni aludni a fiatalúr, — mondja mosolyogva — szép asszony köpenye érintette. Ránézek, mintha nem érteném, az­tán kelletlenül, udvariasságból magam is elmosolyodom. Az öreg ötlete bi­­zarrnak, érdekesnek tetszik, szétnézek a kávéházban. — Vájjon melyik az a nő, aki miatt nem tudnék aludni, — gondo­lom tűnődve, amíg a nőket nézem. Egyszerre összerezzenek, alig pár lé­pésre tőlem, ott ül a szőke asszony. Észreveszi, hogy­­ nézem, ő is rám néz. Az arcán őszinte ijedtség tükrö­ződik, gyorsan elkapja a fejét és buzgó beszélgetés­be mélyed a mellette ülő fiatalemberrel. Most már szentül hiszi, hogy ellensége vagyok. • Nem tudom levenni róla a szemem, csak nézem halálos elkeseredéssel és tisztán, mint a valóságban, látom újra az éjjeli, illogikus álomjelenete­ket, az asszonyt, akit sohasem láttam, de aki álmaimban engem csókolt és most mással beszélget és tudomást sem vesz róla, hogy itt vagyok a közelében. Hirtelen halálos fáradtság zsib­­basztja el a tagjaimat, megcsaltnak, kifosztottnak érzem magam. Fizetek, szinte futva sietek haza és éjjel — tényleg nem tudok elaludni. (s. l.) A demobilizálás elrendelése Görögországban. LUGANO, Június 30. A Secolo athéni jelentése szerint közzétették a hadsereg demobilizálására vonatkozó dekrétumot. Paris Élelmiszer-mizériái, PÁRIS, június 30 A belügymi­nisztériumban ma a párisi városi hatóság és a környékező kerületek­ képviselői tanácskozást tartottak Pá­­ris városának burgonyával és hússal való ellátása dolgában. A tanácsko­záson követelést formuláztak meg, amely odairányul, hogy a szükséges mennyiségeket lefoglalás útján ■ bo­csássák Páris városának rendelkezé­sére. Malvy belügyminiszter haj­landónak mutatkozott e terv meg­valósítására. A tanácskozások fo­lyamán gazdasági fogyasztójegyek eszméjét is megvitatták, de erre vo­natkozólag határozatot nem hoztak. SZEGED ÉS VIDÉKE, 1916 Július 1 iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimii Telefon 872. sz. iiiiiiimiiiiniimiiiiiiiiiiURANIA iiiiiiiiimiiniiiiiiiimiiiiiiiii Telefon 872. sz. iimiiimiiimtiniiitmiiiiiiii So­mbaton és vasárnap) Július hó 1-én és 2-án: A legértékesebb filmszenzáció! Doktor Imhoff: Dráma 6 fölvonásban. Írta: HANS LAND. — A főszerepeket ERICH KAISER TITZ és LOTTE NEUMANN játsszák. A fővárosi szezon legnagyobb sikere. Előadások délután 5, 7 és 9 órakor, vasárnap délután 3 órától kezdve. 9 órakor számozott helyek. Gyermekjegyek csak az első előadásra érvényesek. A 18 éve fönnálló gépre- f­ogyfutom a város! bér­­házban a rendőrség mellett van és marad. Nevemre ügyeljen, meg ne tévesszék. Fiókraktáraim nincsenek. Világhírű PFAFF- varrógépek, Pa­­thephonok,kerék­­párok, írógépek és lemezek fö­­lerakata, legolcsóbb és legjobb beszerzési telep a 6, 9 és 10 korona.a részletre. *■ Szántó Jéxmtíff széph­iktáros. Bruszilov az orosz offen­­ziva n­adrfaglpiPÉI. Az orosz vezérkar jelenti június 27-ről. A Gsernovictól nyugatra fekvő vidéken csapataink az ellen­séget átvetették a Dubuchec patakon, amely Zaplatochnál ömlik a Pruthba dél felől. A legutóbbi jelentés szerint a Bruszilov hadserege által ejtett foglyok száma és a hadizsákmány a következőleg emelkedett. Június 4-től 22-ig 4031 tiszt, köz­tük tábornokok és katonaorvosok, 194,041 katona, 219 löveg, 644 gép­fegyver, 196 bombavető, 146 tüzér­ségi kocsi és 37 fényszóró jutott a kezünkre. A Balti-tengeren és az Irrben­i tengerszorosban harc folyt három vízi repülőgépünk és négy német repü­lőgép közt. Egy ellenséges hyd­­roplánt lelőttünk és a tengerbe esett. Az ellenség hasztalanul kísérelte meg a repü­lőgép megmentését. Bomba és gépfegyvertűzzel meg­­semmisíttetett Repülőgépeink sértet­lenült tértek vissza a kikötőbe Megjegyzés: Doni kozákjaink me­részségének példájaként­­ a következő esetet jelentik: A Dnyeszteren való Snowsdownál történt átkelés alkal­mával a kozákok egy része teljesen mezítelenül, csak fegyvert tartva a kezében, kelt át a folyón. Miután a túlsó partot úszva elérték, az ellen­séget szuronnyal támadták meg, egy részét leölték, a többit foglyul ej­tették és az elfoglalt állást erősíté­sek érkezéséig tartották. (M. T. I.) VDODoroszágyú Luck­ k­örü­l KÖLN, június 30. A Kölnische Zeitung-nak a Luck körüli orosz áttörési kísérlettel kapcsolatosan azt jelentik, hogy az ott lefolyt 36 órás pergőtüzet 4000 ágyú ontotta. A Bruszilov-féle új módszert, amely szerint a pergőtűzbe a saját elő­nyomuló gyalogságukat­ is belefog­­­­lalják, itt is alkalmazták. Az ember­tömegeket a szó leghajmeresztőbb értelmében kergették előre. A bor­zasztó küzdelem ebben a vilá­gháború­­ban most először nem mutatta a modern csata képét.

Next