Szeged és Vidéke, 1916. október (15. évfolyam, 229-254. szám)

1916-10-02 / 229. szám

1916 október 2 SZEGED ÉS VIDÉKE. Falkenhayn tábornok. A nagyszebeni győző. Mikor augusztus 29-én Hindenburg vezértábornagyot Vilmos császár egy kabinetrendelettel a hadra kelt német hadsereg fövezérkarának főnökévé nevezte ki, egyidejűleg köztudomásra hozta, hogy az eddigi fővezérkari főnököt, Falkenhayn gyalogsági tá­bornokot más megbízatás céljából állásától fölmentette. A szövetséges vezérkarok tegnapi jelentéseiből most már ismeretes, hogy Falkenhayn gyalogsági tábornok a vezére annak az osztrák, magyar és német csapatokból álló serinek,­­amely a Nagyszeben melletti átkaroló csatát megnyerte és az első román sereg nagy részét makacs harcok után megsemmisítőleg megverte. Falkenhayn Erik gyalogsági tábor­nok 1861 szeptember 11-én Belchau várában, Thorn kerületben született, tehát nemrégen volt ötvenötéves. Alig volt 18 éves, amikor mint had­nagy, az oldenburgi 91-ik gyalog­ezredbe lépett be, ahol nemsokára zászlóaljsegédtiszt lett. A hadiaka­démia elvégzése után egy ideig a nagyvezérkarhoz és később a 9-ik hadtest vezérkarához tartozott. 1897-ben mint százados nyugalomba ment és Kínába utazott katonai ok­tatónak. Két évvel később újból be­lépett a porosz hadseregbe és egy félévre a kiaocsaui kormányzóság vezérkarához rendelték ki. Waldersee gróf vezérkara részt vett a kínai had­járatban. Csak 1903-ban tért vissza­ Németországba és 1906-ig mint zászlóaljparancsnok és később mint alezredes Braunschweigban maradt. Onnan mint osztályfőnök a nagy­vezérkarhoz került. Rövid lotharingiai tevékenysége és a 4. gyalogos gárda­ezred parancsnoksági funkciója után 1912-ben a magdeburgi 4. hadtest vezérkarának főnöke lett, ahol vezér­őrnaggyá lépett elő. 1913-ban Heeringen tábornok, hadügyminisz­ter utódának nevezték ki és egy­idejűleg altábornagyi rangot kapott. Rövid idei hadügyminisztersége alatt a birodalmi gyűlésen heves harcai voltak, amelyek a zaberni esettel és a katonai kabinet épülete körüli vi­tával voltak összefüggésben. 1914 de­cember 4-én Falkenhayn Moltke fő­vezérkari főnök utóda lett és ebben a minőségében megmaradt 1916 augusztus 29-éig. Légi támadás Szófia Ellen, SZÓFIA, okt. 1. A bolgár táv­irati iroda jelenti: Azt a hír, hogy repülőink a Szófiát bombázó ellen­séges repülőt leszedték, hivatalos jelentés is megerősíti. Az ellenséges gép Gelian község határában zu­hant le. Francia gép volt, Gourdon­­rendszerű. A repülők, egy Royable nevű francia és egy Naumovics nevű szerb, sértetlenül kerültek fog­ságba. A gépen százhúsznál több lyuk volt, valamennyit elhárító üte­geink ejtették rajta. A két pilótát és a szétroncsolt gépet este bevitték Szófiába. A Vöröskereszt s­­egedi kórháza. Visszaélések vádja. A Vöröskereszt­ Egyesület szegedi választmányának szombati ülésén meglepetés történt. Miután elfogadták Veress Károly nyugalmazott kúriai bírónak az elnökségről való lemon­dását és elnöki székből kifejezték a legteljesebb elismerést és köszönetet az újszegedi hadikórház lelkiismeretes és buzgó vezetéséért, fölállt Pálfy József dr. árvaszéki elnök és kérte a polgármestert, hogy rendelje el a hatósági vizsgálatot a Vöröskereszt minden irányú ügykezelése ellen. Az egyesület egyes intézményeinek ke­zelését burkolt gyanúsításokkal illetik a városban, a Vöröskereszt reputá­ciója érdekében szükségesnek tartja a hatósági vizsgálatot. Dr. Raskó Istvánné, a Katolikus Növédő­ Egye­­sület elnöknője nyíltabban beszélt a lappangó gyanúról: azt mondják, hogy lopások történtek a Vöröskereszt újszegedi kórházában. A választmány a felszólalások után elhatározta, hogy átiratot intéz az ülésen elnöklő Somogyi Szilveszter dr. polgármes­terhez, mint az egyesületek felügyeleti hatóságához, hogy rendelje el a vizsgálatot. Utána jártunk a Vöröskereszt új­szegedi kórháza ellen hangoztatott vádaknak. Adatainkat ezennel a ha­tósági vizsgálat rendelkezésére bocsát­juk. Azért előztük meg a hatósági eljárást, mert a közvélemény meg­nyugtatása érdekében kívánjuk, hogy a vizsgálat eredménnyel járjon. Nem­régiben ugyanis a rendőrség már folytatott nyomozást az újszegedi hadi­kórházban történt állítólagos vissza­élések ügyében, a nyomozást azonban egy meglepő fordulattal hirtelen be­fejezték, mondván: nincs bűn­cselekmény. Ennek a megszüntetett nyomozás­nak a történetét a következőkben ismertetjük: Kórházi ágyak a szakácsnő lakásán. A Vöröskereszt újszegedi hadikór­háza szeptember 8-án beszüntette működését. Néhány nappal később feljelentést tettek a rendőrségen az egyesület újszegedi hadikórházában ismeretlen tettesek által elkövetett lopások ügyében. A rendőri nyomo­zás azonnal megindult. A nyomozás adatai alapján szeptember 22-én, pénteken házkutatást tartottak Réterné, a hadikórház volt szakács­nőjének Tápéi­ utca 10. számú házban levő lakásán. A házkutatás meglepő eredmény­nyel járt: találtak két kórházi vas­ágyat, hat matracot, öt lepedőt, három takarót, két párnát, két pokrócot, tíz kilogram lisztet, öt kilogram cukrot, egy kiló kakaót, fél kiló pörköltkávét és fél liter mézet, továbbá egy vödröt és más edényeket. Mindezekről meg­állapították, hogy a Vöröskereszt új­szegedi kórházából­ származnak. Egy zacskóban sok ezüstpénzt is találtak a szakácsnőnél, amelyre vonatkozólag azt mondta, hogy az a saját pénze. Ez pénteken történt. Vasárnap következett be a meglepő fordulat. A lefoglalt bűnjeleket visszaadták Renyő Péterének, ottmaradt a laká­sán a két ágy is, a hozzávaló hol­mikkal. Ördög Józsefnénál, a kórház egyik bejárónőjénél is találtak öt nagy darab mosószappant. A szap­pant lefoglalták, aztán visszaadták Ördögnének. A nyomozás befejeződött. Letartóztatás nem történt. Hogyan kerültek a kórházi hol­mik a szakácsnő lakására? Érdekelt, hogyan kerültek a kór­házi ágyak, ágyneműek és élelmi­szerek a szakácsnő lakására. Elmen­tem a Tápéi­ utca 10. számú házba, ahol Renyő Rétemé, a szakácsnő lakik. Rozoga udvari vityillóban van a lakás. A szakácsnőt nem ta­láltam odahaza, a két kórházi ágyat azonban láthattam a szobában. Egy idősebb asszony, aki a viskóban lakik, elmondta, hogy egyszer már voltak itt a detektívek, őt is fölci­tálták a rendőrségre, de aztán abba­maradt a dolog. Benyőné most a menekültek Vásárhelyi-sugárúton levő közös konyhájában főz. Fölkerestem a szakácsnőt a kö­zös konyhán. Megkérdeztem, mikor és hogyan kerültek lakására a kór­házi holmik. — Néhány nappal a kórház föl­­oszlatása után küldte azokat kocsin a lakásomra a méltóságos asszony. — Melyik méltóságos asszony? — Nónay Dezsőné, a Vöröske­reszt-kórház vezetője. — Az ágyat, ágyneműeket és az élelmiszereket is? — Mindent. — Melyik napon? — Nem tudom pontosan. — És miért kapta mindezeket? —­ Nem ajándékba kaptam kérem. — Hanem? — Az ágyakat és az ágyneműket kölcsön kaptam a méltóságos asz­­szonytól, addig, amíg Szegeden ma­radok. Az anyám menekült Három­­szék megyéből, az fekszik az egyik ágyon. Van róla elismervény is, hogy kölcsön kaptam az ágyakat. — Hol az elismervény? — A méltóságos asszonynál. — Magának nincs erről semmi írása ? — Nincs. — Melyik napról kell az el­ismervény ? — Azt sem tudom pontosan. Ezután rátértünk az élelmiszerekre. — A tíz kiló lisztet — mondja a szakácsnő — vettem a saját pén­zemért. — Hol, mikor és mennyiért? — Egy katonának adtam pénzt még júliusban, az hozta a városból. Az asszony nem tudott felelni arra a kérdésre, hogy hívják a katonát, melyik boltban és mennyiért vette a lisztet. Úgy emlékezik, hogy hatvan­négy vagy hatvanhat fillér lehetett a liszt kilója. Megjegyzendő, hogy a szakácsnő nem vezetett odahaza külön háztartást, a kórházban teljes ellátás­ban részesült. — Hát a többi élelmiszer hogyan került a lakására? — Azokért fizettem. — Mennyit? — Tizenkilenc korona ötven fillért, elismervény is van róla a méltóságos asszonynál. — Magának erről sincsen írása? — Nincs. Egyébként erről az elismervény­­ről sem tudja, mikor kell. Benyőné tizennégy hónapig állt a Vöröskereszt-kórház szolgálatában. Arra a kérdésre, hogy mennyi volt a fizetése, így válaszolt: — Nem volt fizetésem, csak tisz­teletdíjat kaptam, azonkívül teljes ellátást. — Mennyi volt a „tiszteletdíj“ ? — Harminc korona havonta. Meg kell említeni, hogy Benyőné­től júniusban 756 koronát loptak el a kórházból. A pénz, amely, mint mondja, 2000 koronát kitevő vagyo­nából való, nem került meg. Az elismervények. Konstatálni kell, hogy elismervé­­nyekről a nyomozás első napjaiban szó sem volt. Még a házkutatás al­kalmával sem hivatkozott Benyőné elismervényekre. Ezekről az írásokról csak szeptember 24-én, vasárnap délelőtt esett szó a városházán. Értesülésem szerint Nónay Dezsőné vasárnap az elismervényekre való hivatkozással visszavonta a feljelen­tést és ennek alapján a rendőrség megszüntette a nyomozást és kiadta a bűnjelként lefoglalt élelmiszereket. Az Ördög Józsefnénál talált szap­panról megállapították, hogy Ördögné azt odahaza készítette abból a csont­ból és bélből, amit­­ az újszegedi kórházban szerzett. A nyomozás megszüntetésével kap­csolatosan rá kell mutatni bizonyos tényekre. A feljelentést a lopások ügyében nem Nónay Dezsőné adta be a rendőrségen. Az sem lehet vitás, hogy a kórház egyik vezetője és a szakácsnő között nem áll fönn a munkaadó és alkalmazott jog­viszonya. A följelentés visszavonása Nónay Dezsőné részéről tehát nem vonhatta volna maga után a nyo­mozás megszüntetését. Minthogy ebben az esetben nem állapítható meg a munkaadó és alkalmazott jogviszonya, hivatalból üldözendő bűncselekményről van szó. A nyo­mozás megszüntetésének eszerint nincs törvényes alapja. De eltekintve minden jogkérdéstől, a Vöröskereszt reputációjáról, jótékonyság útján egybegyűlt vagyon kezeléséről van szó, a nyilvánosságot valamilyen formában meg kell nyugtatni. Ez a megnyugtatás semmi esetre sem lehet eltussolás. Tölgyee tnyulm.

Next