Szeged és Vidéke, 1918. március (17. évfolyam, 49-74. szám)

1918-03-01 / 49. szám

191S március 1 SZSGBIt fis­m 7?UfiES. Oroszországban három tagú direktórium vette át a hatalmat. GENF, március 1. Párisi lapok pétervári jelentései szerint a népbiztosok tanácsa három tagú direktóriumot nevezett ki, amelyet teljha­talommal ruházott föl. A direktórium, amely­nek Trockij és Lenin is tagja, elhatározta Pé­terv­ár védelmét. LUGANO, március 1. A Secolo jelenti Pétervárról, hogy 1x pánik ott tetőpontját érte el. A szovjetek bizottságainak határozatával szemben a teljes ülés követeli, hogy a béke­feltételeket ne fogadják el és az ellenállás folytatását köve­teli. A forradalmi szocialisták felhívást bocsátottak ki, a­melyben a háború folytatását és az alkotmányozó gyűlés­nek Péterváron kívül való folytatását követelik. A maxi­malisták a legnagyobb erőfeszítést fejtik ki, hogy egy ál­talános zavargás kitörését megakadályozzák. A Szuva­­roszki-terén és a Katharina-csatornánál ötszáz banditát agyonlövetett a rögtönítélő bíróság. A pétervári helyőrség nagy csapatokban szökik el Pétervárról, annak ellenére, hogy a leszerelést visszavonták. i színházak és a kormány. A kultuszminiszter és a belügy­miniszter egyaránt kivonta a vidéki színházakat a vigalmi adó alól, ezzel is dokumentálni akarván azt, hogy a vidéki Thália csarnokait a nemzeti műveltség házainak tekinti, amelyek­nek még mindig és minden ellen­kező fölfogás dacára kulturális kül­detésük van. Olcsó és divatos jelszó a színház­i üzlet modern szálló igéje, amelyet gondolattalannul és hatásosan alkalmaznak széltében hosszában a színházak barátai és ellenségei egy­aránt. A korrumpált színházi emberek ezzel igyekeznek elnémítani művészi lelkiismeretüket, ha van ilyen, a konkurens vállalkozások fegyver­hordói pedig szintén ezzel a levegő­ben úszó jelszóval támadják a szín­házat, amikor erre alkalmuk nyílik. Sajnos, ezt az alkalmat gyakran szolgáltatja a mai színház, különö­sen a fővárosi. Pedig hiába, a szín­ház igenis a művészet háza, még­pedig azé a művészeté, amely a nép legnagyobb és legkülönbözőbb tömegeit érdekli, izgatja és foglal­koztatja. Minden időben a művé­szet volt a legnemesebb és legár­tatlanabb markotikum, amely az élet harcában kifáradt embert föl­­üdítette és minden időben a szín­ház volt az a fórum, ahol ez a zsongita és lelkesítő narkotikum a legfőbb lélek számára kisugárzott. Ha egy vagy több színház, sőt ha sok mai színház nem felel meg részben vagy egészen eredeti és valódi hivatásának, azért nem kell a színház, a színházi művészet disz­­kreditálásával, lenézésével, sőt meg­tagadásával a jobb idők számára elveszejteni nemzeti és emberi kul­túránk e sajátos és értékes intézmé­nyét. Semmi más nem tud verse­nyezni azzal a közvetlen varázsú, azzal a szuggesztív erejű illúzióval, amelyet az élő színész és élő szó ereje áraszt azokról a világot je­lentő deszkákról, amelyeket egy Shakspere, egy Moliére, egy Katona és Madách méltónak találtak arra, hogy életük leggazdagabb tartalmát, elméjük és szívük legnemesebb kin­csét reájuk helyezzék, mint a pap az oltárra teszi a monstranciát. Igenis művészet a színház hiva­tása, mint ahogy művészetet kell adnia az irodalomnak vagy a piktú­­rának. Hogy ponyva és giccs is van a világon, sőt hogy a rémregény és az olajnyomat versenyezni akar a valódi műalkotásokkal, az szomorú valóság, de belőle éppen úgy nem következik, hogy igazi költészet és piktúra ezek miatt most már fölös­leges, mint ahogy a bécsi operett nem fogja detronizálni a m­oliérei vígjáték vagy a shaksperei tragédia örökkévaló hatalmát és igazságát. Éppen a ma oly divatos és léha üzletes áramlatokkal szemben kell az illetékeseknek nyomatékosan rámu­tattak a színház művészi misszió­jára és ezt mindenképpen előmozdí­tani, még a színházi emberek ellené­ben is, ha úgy jön a sora. Éppen mert olyan jól mennek a színházak és éppen mert üzletnek is oly kitű­nőek, kell a művészi nívójukat föl­emelni, kultúrprogramot követelni tőlük, de ne­mcsak programot, hanem annak beval­ását is. Az­­­oddom iránt annyira meg­nőtt érdeklőd­ő keressen irodalmat a színházban is. A színház viszont, amely silány dolgokra is megtelik, igaz művészi értékekkel jutalmazza azt a hatalmas érdeklődést, amelyet szom­jas lelkek új tömegei tanúsítanak iránta napról napra. Mert legszebben úgy tölti be hivatását a mai színház, ha éppen ez új tömegeket neveli a régi és örök szép befogadására is, a nemzeti­ és világkultúra értékeiben való általános részesedésre. Ez volt eddig a színházak szerepe és ez le­gyen ezután is mindig. A NAP ESEMÉNYEI. Hír Szűcs főhadnagyról. Figyelem­reméltó levél érkezett Szegedre az olasz harctérről, amelyet a nemrég kitüntetett Beöthy Jenő zászlós kül­dött hozzátartozóihoz Egész terjedel­mében a levelet, sajnos, nem közöl­hetjük, csak egy igen érdekes adatát. Ebben Szűcs Józsefről, a vitéz 46 os főhadnagyról van szó, akit a háború alatt aktiváltak. Szűcs a szegedi Máv. üzletvezetőség tisztviselője és a Szegedi Atlétikai Klubnak egyik leg­ismertebb alapító tagja volt. Hősies­ségéért többször kitüntették, egyizben a vaskoronarenddel is. Szűcs főhad­nagyról az a hír terjedt el, hogy el­esett. Most azonban Beöthy zászlós is megerősíti levelében, hogy Szűcs francia hadifogságba került. A zászlós szerint, aki együtt harcolt vele, Szűcsöt mellben találta egy gránát­lövés és sebesülten került fogságba. Mágnás és színésznő. Budapestről Írják: A bécsi Szent István tem­plomban tegnap tartotta esküvőjét id. Apponyi Antal gróf a néhány év előtt elhunyt Königswarter báró második feleségével, aki egykor Sosna néven a bécsi Kari-színház­nak volt a primadonnája. Apponyi Antal gróf hatvanhat éves és maga is özvegy ember volt, nemrégiben veszítette el első feleségét, Monte­­­nuovo Mária hercegnőt. Apponyi gróf régebben, miként Königswarter báró is, nagy , szerepet játszott a sportvilágban. Óriás versenyistállót tartott, s 1888 ban Rajta-Rajta, 1889 ben Triumph nevű lovaival az osztrák derbyt, Tegethoff lovával pedig a német derbyt is megnyerte. Később nagy veszteségek érték és a kilencvenes évek közepe óta teljes visszavonultságban élt. Iskolaszéki ülés: Szeged községi iskolaszéke Gaál Endre dr. tanács­nok elnöklésével holnap délután 4 órakor tartja rendes havi ülését. Határozatképtelenség esetén az ülést március 4-ére halasztják. Az öreg népfölkelők. Az ukrán béke megkötése óta állandóan fel­­­színen van az idősebb évfolyamú népfölkelők szabadságolásának kér­dése. Illetékes helyen megvan a teljes jóindulat a kérdés kedvező el­intézésére. Tanácskozások folynak abban az irányban, hogy a legidősebb évfolyamokhoz tartozó népfölkelőket — bezárólag az 1870 es évfolyamig — bizonytalan időre szabadságolják, azokat az idősebb évfolyamú nép­fölkelőket pedig, akik a háború kez­dete óta teljesítenek szolgálatot és legalább egy évig a fronton voltak, a front mögé vonják vissza és pol­gári foglalkozásuknak megfelelő hadi üzemekben helyezzék el, ahol nem zsoldot, hanem rendes munkabért kapjanak. Lakodalom a csodarabbinál. Nagy­váradon — mint onnan jelentik — nagy lakodalom folyt le. Az öröm­apa Háger Izrael Nagyváradra me­nekült bukovinai csodarabbi, aki lányát, Debórát Lau Mór bukovinai bankárhoz adta nőül. Az esketési szertartást maga az örömapa végezte, akit az örömapaság olyan nagy örömmel töltött el, hogy a népkony­­hában ezer embert vendégelt meg. Mert hát bizonyosan volt is miből. Igazgató: TAS SÁNDOR.KORZÓ-MOZI R.-T. TELEFON: Igazgatósig 465. Pénittr . II—85. Pénteken, szombaton és vasárnap: Szenzációs magyar film!­­Tavasz a télben Romantikus játék 4 felvonásban. Filmre írta: Tóth Sávid OP. Rendezte: Kertész FŐSZEREPLŐK: Sándor Lenkeffy Ica Szerémi Zoltán Huszár Károly Kemenes Lajos. Előadások pénteken és szombaton 5, 7 és 9 óra­kor , vasárnap 2, fél 4, 5, fél 7, 8 és fél 10 órakor.

Next