Szeged és Vidéke, 1918. október (17. évfolyam, 217-243. szám)

1918-10-01 / 217. szám

1918 október 1 Harmincadikán jön Szegedre a király. Ma délelőtt tíz órakor Kelemen Béla dr. főispán elnöklésével szű­­kebb körű értekezlet volt a város­házán. Az értekezleten résztvettek Somogyi Szilveszter dr. polgármes­ter, Szalay József dr. rendőrfőka­pitány és a tanács tagjai csaknem teljes számban. Az értekezleten bejelentette Kele­men Béla dr. főispán, hogy a király minden valószínűség szerint október harmincadikán érkezik Szegedre és a Kass-szállodának külön e célra átalakított és berendezett termeiben száll meg. A királyfogadtatásról érte­síteni fogják a környékbeli törvény­­hatóságokat is, hogy az ünnepségen képviseltethessék magukat. Nagy vonásokban megtörtént a megállapodás a királyünnep pro­gramjára nézve is az értekezleten. E szerint délelőtt lesz az új és modern közkórház alapkőletételi ün­nepsége, amelyen természetesen a király is részt vesz. Délután a rokkant katonák javára nagyszabású népün­nepély lesz a Széchenyi téren, ahol minden szórakozásban része lesz a közönségnek. Lesz gázcsárda, kon­fetti-sátor, szerencsekerék és még sok más szórakozóhely. A király délután a népünnepélyt fogja meg­látogatni és valószínű, hogy hosszabb időt fog itt tölteni. A részletes programot a király főudvarmesteri hivatalával egyönte­tűen állapítja meg majd a főispán és a város hatósága. HANGULATOK. Rohanó, lihegő sietséggel sodor bennünket egyre a nagy, örök, meg nem állítható idő. Zsivajgó utcáinkon lázasan vergődve saját gondjaink és a vajúdó, pokoli kínokkal magát újraszülni vágyó világunk híreinek súlya alatt, így aztán sokszor el is me­­gyünk a ma krónikájának sok olyan híte mellett, amely emberi lelkünk végtelen tragikumát jelenthetnék előt­tünk és megsejtésre, megértésre, aka­rásra, munkára serkenthetnének ben­nünket a saját, tragikus tulajdonsá­gaink elleni küzdelemben .. . Nemrég olvastam a következő szerényen félrehúzódó, de mélysége­sen szomorú és megrázó hírt: „Péterváron a Putilov-művek száz mérnökét agyonlőtték . . .“ Én nem tudom mi volt ebben a hírben az, ami minden megszokott nagystílű hírtől eltérőleg újra képes volt lelkembe harsonázni az ember létének kétségbeesett megfoghatatlan­ságát, ahogy Bölsche mondta. Én nem tudom, de fölriasztotta e hit saját emberi fajom létének minden alvó ellentmondását körülöttem. „Péterváron a Putilov-művek száz mérnökét agyonlőtték .. .“ Az égő és megőrült Péterváron sok minden folyhatott le forradalmá­nak másfél éve alatt. Péterváron sorsok és emberek, kicsik és nagyok, igazak és gonoszok rémületes nagy forradalmi koncertjében rettenetes dol­gok történhettek. Péterváron sárcipő­ket foltoznak ma szenátorok, herce­gekből frakker-kocsisok lettek, udvar­hölgyekből és tábornok leányokból ócskaruhák, cukorkák és koporsók árulói, Péterváron grófok kávéházai és hercegnők tejcsarnokai díszeleg­nek, Péterváron holttestek dombjai emelkedtek, mámoros, parvenüknek is csak ideiglenes bacchanáliái tom­boltak, míg a jó és rosszhiszemű­ség, a becsületesség és az aranytól való megszédültség, a naivság és a raffinéria minden irányzata ütközött meg egymással. Péterváron érthetően, drámaian és vadállatain bősz élet­öröm iszik a golyók simogatta cirá­­dás paloták falai mögött, Péterváron húsz milliárd értékű ingó jószág cserélt, mint lopott holmi gazdát, már addig is, Péterváron az élet minden imádata s a halál minden cinizmusa igyekszik meghazudtolni egymást — de még ezen a Péterváron is borzalmas dolog egy nagy birodalom száz mérnökének ily tragikus halállal meghalni. Száz kemény szláv koponya lüktetésének elmúlni, száz mathematikai intellek­tuell fölséges alkotásokra képes tevé­kenységének örökre elnémulni a biztos, de nagyon is sok áldozatot követelő átalakulás mai Sturmund Drang korában. Rohanó vasutak és dübörgő dina­mók verése, kupolák és gyönyörű úszó városok, zengő életű gyárak és nemes ivó, zseniálisan nagyszerű hidak jutnak eszembe. S ők, akik a fehér papír fölé hajolva agyukban évezredek csudálatos szellemi evo­lúcióit elraktározva kitartással és passzióval, szent akarással és szépen, erősen, mint hangtalanul cselekvő földi istenek, nemesen és egyszerűen konstruálták zsibongó számok biztos rendezésével és gyors rajzának fi­nom remegésével, érdemtelen és ér­demes embertársaik számára árván bár, de a természet akaratával abba beletartozva — s nem azzal lázadva, mint az istenek mondták — a civilizáció minden matériából való, de a szellem lázálmaiból született, ragyogó, külső alkotását . . . Mi itt, a nyugatibb keleten már oly messze éreztük magunkat tőlük, — hogy bár egy volt a bolygó hazánk — a legtöbbünknek bele se rezdült a szive ebbe a gyászos, töprengő, kétségekbeejtő hírbe . . . f. i. Hirdetéseket S felvesz ifel a Szeged és Vidéke ”35*­ kiadóhivatala, Kolledria­ u. 6. A sajtószabadság. Válságos perceket élünk, izgatott feszültség ül a világon, kíváncsian várják az emberek szokott újságjai­kat, amelyektől elvárják, hogy vála­szoljanak a lelkek mélyén meg­húzódó kérdésekre, hogy rávilágítsa­nak az esetleges lehetőségekre és azok következményeire. S ezekben a kínos órákban csak vagy semit­­mondó táviratokat, vagy fehér hasá­bokat talál az olvasó újságjában. A fővárosi és vidéki lapok nagy­része vezércikk nélkül, vagy fehér foltoktól tarkáló vezércikkel jelenik meg, vagy kénytelenek vezér­cikket írni a­­ meteorológiai intézetről, amint ezt tegnap egy fő­városi estilap cselekedte, el lehet tenni úgy, hogy egy egész idényen keresztül eláll. A módját minden háziasszony tudja, de tud­ják azt a tejcsarnoknál is, mert így is cselekedtek. És eddig rendben is van minden. A baj ott kezdődik, hogy valaki a tejcsarnok közül megállapította, hogy a túró nem fogy Szegeden, nem kell, pedig a ráfizetés igazán nem kívánatos, akkor sem, ha vá­rosi a tejcsarnok. Keresni, azt sza­bad, sőt kötelező. Ráfizetni, azt nem lehet, nem szabad. A város közélel­mezési hivatala elvégre nem egyéb, mint egy városi üzlet, amelyet kény­szerűségből létesített az említett er­kölcsi testület. Ha pedig valamely élelmicikk nem fogy Szegeden, hová kell tenni ? Ta­lán Aradot, vagy Temesvárt kell megkérdezni, hogy nincs-e szüksége, mondjuk túróra, vagy pedig el kell tenni a fölösleget ínségesebb időkre számítva, a szegedi közfogyasztás céljaira? Nem. Bécsbe kell menni és ott érdeklődni, hogy nem szen­vednek-e ínséget a kedves bécsiek valamiben, mondjuk éppen túróban. Nos, a szegedi központi városi tejcsarnok egy megbízottja ebben az ügyben öt nap előtt Bécsbe utazott. Tessék tudomásul venni, jól ellátott szegedi nép, hogy a túró fölösen sok Szegeden, hát Bécsbe kell szál­lítani és Bécsbe fogják szállítani. Aminthogy az első szállítmány már el is ment innen. Mikor a szegedi városi tejcsarnok Bécset v­élelmezi. A szegedi Központi Tejcsarnok részvényeinek háromnegyed részét tudvalevőleg átvette a város és a Központi Tejcsarnok igy néhány hó­nap óta a közélelmezési hivatal ke­zelése alatt áll. Az igy Városi Központi Tejcsar­nokká előlépett tejcsarnok, amely a város tejellátását végzi, teljesen a közélelmezési hivatal kezelésében és felügyelete alatt működik, rendelkezni mindenben a város, vagy a közélel­mezés hivatala rendelkezik és rendel­kezhet. Ennyit az ügy elöljárójául. Most pedig jöjjön maga az eset. Az utóbbi időben tudvalevőleg nagyon forró idők jártak. Nemcsak eseményekben, hanem időben is. Szeptember úgy tüzelt, mint a leg­forróbb kánikula, vagy mint a városi közgyűlés színházi viták alkalmával. Elég az hozzá, hogy meleg volt nagyon. Ehhez járult aztán az a körülmény, hogy a vonatok meg rosszul közlekedtek — és így a tej­­csarnok részére érkező tej legnagyobb része megaludt. Ezért aludt e meg tényleg, nem tudjuk, de a tejcsarnok köreiben így mondják, mi pedig el­­hisszük ezt. Elvégre a tejcsarnoknak is lehet igaza, ha százszor városi is. Az aludttej tudvalevőleg kétféle­képpen is használható. Egyik maga a megaludt állapot és a másik a túró, amit az aludttejből készíteni kell. Hát a tejcsarnok árusította az aludttejet mindkét alakjában. Most már mi a helyzet? Ha az aludttej nem fogy, lehet belőle tú­rót készíteni s ha a túró nem fogy. KORZÓ MOZI RT. Igazgató: VAS SÁNDOR. TELEFON: igazgatóság 455.­­ Pénztár : 11—85. Kedden és szerdán: Henny Porten Az élet álarcos bálján. Dráma 4 fölvonásban. A főszerepben: Henny Porten. ( f) kínai hercegnő. Vígjáték 2 fölvonásban. Előadások 5, 7 és 9 órakor.

Next