Szeged és Vidéke, 1918. október (17. évfolyam, 217-243. szám)
1918-10-01 / 217. szám
1918 október 1 Harmincadikán jön Szegedre a király. Ma délelőtt tíz órakor Kelemen Béla dr. főispán elnöklésével szűkebb körű értekezlet volt a városházán. Az értekezleten résztvettek Somogyi Szilveszter dr. polgármester, Szalay József dr. rendőrfőkapitány és a tanács tagjai csaknem teljes számban. Az értekezleten bejelentette Kelemen Béla dr. főispán, hogy a király minden valószínűség szerint október harmincadikán érkezik Szegedre és a Kass-szállodának külön e célra átalakított és berendezett termeiben száll meg. A királyfogadtatásról értesíteni fogják a környékbeli törvényhatóságokat is, hogy az ünnepségen képviseltethessék magukat. Nagy vonásokban megtörtént a megállapodás a királyünnep programjára nézve is az értekezleten. E szerint délelőtt lesz az új és modern közkórház alapkőletételi ünnepsége, amelyen természetesen a király is részt vesz. Délután a rokkant katonák javára nagyszabású népünnepély lesz a Széchenyi téren, ahol minden szórakozásban része lesz a közönségnek. Lesz gázcsárda, konfetti-sátor, szerencsekerék és még sok más szórakozóhely. A király délután a népünnepélyt fogja meglátogatni és valószínű, hogy hosszabb időt fog itt tölteni. A részletes programot a király főudvarmesteri hivatalával egyöntetűen állapítja meg majd a főispán és a város hatósága. HANGULATOK. Rohanó, lihegő sietséggel sodor bennünket egyre a nagy, örök, meg nem állítható idő. Zsivajgó utcáinkon lázasan vergődve saját gondjaink és a vajúdó, pokoli kínokkal magát újraszülni vágyó világunk híreinek súlya alatt, így aztán sokszor el is megyünk a ma krónikájának sok olyan híte mellett, amely emberi lelkünk végtelen tragikumát jelenthetnék előttünk és megsejtésre, megértésre, akarásra, munkára serkenthetnének bennünket a saját, tragikus tulajdonságaink elleni küzdelemben .. . Nemrég olvastam a következő szerényen félrehúzódó, de mélységesen szomorú és megrázó hírt: „Péterváron a Putilov-művek száz mérnökét agyonlőtték . . .“ Én nem tudom mi volt ebben a hírben az, ami minden megszokott nagystílű hírtől eltérőleg újra képes volt lelkembe harsonázni az ember létének kétségbeesett megfoghatatlanságát, ahogy Bölsche mondta. Én nem tudom, de fölriasztotta e hit saját emberi fajom létének minden alvó ellentmondását körülöttem. „Péterváron a Putilov-művek száz mérnökét agyonlőtték .. .“ Az égő és megőrült Péterváron sok minden folyhatott le forradalmának másfél éve alatt. Péterváron sorsok és emberek, kicsik és nagyok, igazak és gonoszok rémületes nagy forradalmi koncertjében rettenetes dolgok történhettek. Péterváron sárcipőket foltoznak ma szenátorok, hercegekből frakker-kocsisok lettek, udvarhölgyekből és tábornok leányokból ócskaruhák, cukorkák és koporsók árulói, Péterváron grófok kávéházai és hercegnők tejcsarnokai díszelegnek, Péterváron holttestek dombjai emelkedtek, mámoros, parvenüknek is csak ideiglenes bacchanáliái tomboltak, míg a jó és rosszhiszeműség, a becsületesség és az aranytól való megszédültség, a naivság és a raffinéria minden irányzata ütközött meg egymással. Péterváron érthetően, drámaian és vadállatain bősz életöröm iszik a golyók simogatta cirádás paloták falai mögött, Péterváron húsz milliárd értékű ingó jószág cserélt, mint lopott holmi gazdát, már addig is, Péterváron az élet minden imádata s a halál minden cinizmusa igyekszik meghazudtolni egymást — de még ezen a Péterváron is borzalmas dolog egy nagy birodalom száz mérnökének ily tragikus halállal meghalni. Száz kemény szláv koponya lüktetésének elmúlni, száz mathematikai intellektuell fölséges alkotásokra képes tevékenységének örökre elnémulni a biztos, de nagyon is sok áldozatot követelő átalakulás mai Sturmund Drang korában. Rohanó vasutak és dübörgő dinamók verése, kupolák és gyönyörű úszó városok, zengő életű gyárak és nemes ivó, zseniálisan nagyszerű hidak jutnak eszembe. S ők, akik a fehér papír fölé hajolva agyukban évezredek csudálatos szellemi evolúcióit elraktározva kitartással és passzióval, szent akarással és szépen, erősen, mint hangtalanul cselekvő földi istenek, nemesen és egyszerűen konstruálták zsibongó számok biztos rendezésével és gyors rajzának finom remegésével, érdemtelen és érdemes embertársaik számára árván bár, de a természet akaratával abba beletartozva — s nem azzal lázadva, mint az istenek mondták — a civilizáció minden matériából való, de a szellem lázálmaiból született, ragyogó, külső alkotását . . . Mi itt, a nyugatibb keleten már oly messze éreztük magunkat tőlük, — hogy bár egy volt a bolygó hazánk — a legtöbbünknek bele se rezdült a szive ebbe a gyászos, töprengő, kétségekbeejtő hírbe . . . f. i. Hirdetéseket S felvesz ifel a Szeged és Vidéke ”35* kiadóhivatala, Kolledria u. 6. A sajtószabadság. Válságos perceket élünk, izgatott feszültség ül a világon, kíváncsian várják az emberek szokott újságjaikat, amelyektől elvárják, hogy válaszoljanak a lelkek mélyén meghúzódó kérdésekre, hogy rávilágítsanak az esetleges lehetőségekre és azok következményeire. S ezekben a kínos órákban csak vagy semitmondó táviratokat, vagy fehér hasábokat talál az olvasó újságjában. A fővárosi és vidéki lapok nagyrésze vezércikk nélkül, vagy fehér foltoktól tarkáló vezércikkel jelenik meg, vagy kénytelenek vezércikket írni a meteorológiai intézetről, amint ezt tegnap egy fővárosi estilap cselekedte, el lehet tenni úgy, hogy egy egész idényen keresztül eláll. A módját minden háziasszony tudja, de tudják azt a tejcsarnoknál is, mert így is cselekedtek. És eddig rendben is van minden. A baj ott kezdődik, hogy valaki a tejcsarnok közül megállapította, hogy a túró nem fogy Szegeden, nem kell, pedig a ráfizetés igazán nem kívánatos, akkor sem, ha városi a tejcsarnok. Keresni, azt szabad, sőt kötelező. Ráfizetni, azt nem lehet, nem szabad. A város közélelmezési hivatala elvégre nem egyéb, mint egy városi üzlet, amelyet kényszerűségből létesített az említett erkölcsi testület. Ha pedig valamely élelmicikk nem fogy Szegeden, hová kell tenni ? Talán Aradot, vagy Temesvárt kell megkérdezni, hogy nincs-e szüksége, mondjuk túróra, vagy pedig el kell tenni a fölösleget ínségesebb időkre számítva, a szegedi közfogyasztás céljaira? Nem. Bécsbe kell menni és ott érdeklődni, hogy nem szenvednek-e ínséget a kedves bécsiek valamiben, mondjuk éppen túróban. Nos, a szegedi központi városi tejcsarnok egy megbízottja ebben az ügyben öt nap előtt Bécsbe utazott. Tessék tudomásul venni, jól ellátott szegedi nép, hogy a túró fölösen sok Szegeden, hát Bécsbe kell szállítani és Bécsbe fogják szállítani. Aminthogy az első szállítmány már el is ment innen. Mikor a szegedi városi tejcsarnok Bécset vélelmezi. A szegedi Központi Tejcsarnok részvényeinek háromnegyed részét tudvalevőleg átvette a város és a Központi Tejcsarnok igy néhány hónap óta a közélelmezési hivatal kezelése alatt áll. Az igy Városi Központi Tejcsarnokká előlépett tejcsarnok, amely a város tejellátását végzi, teljesen a közélelmezési hivatal kezelésében és felügyelete alatt működik, rendelkezni mindenben a város, vagy a közélelmezés hivatala rendelkezik és rendelkezhet. Ennyit az ügy elöljárójául. Most pedig jöjjön maga az eset. Az utóbbi időben tudvalevőleg nagyon forró idők jártak. Nemcsak eseményekben, hanem időben is. Szeptember úgy tüzelt, mint a legforróbb kánikula, vagy mint a városi közgyűlés színházi viták alkalmával. Elég az hozzá, hogy meleg volt nagyon. Ehhez járult aztán az a körülmény, hogy a vonatok meg rosszul közlekedtek — és így a tejcsarnok részére érkező tej legnagyobb része megaludt. Ezért aludt e meg tényleg, nem tudjuk, de a tejcsarnok köreiben így mondják, mi pedig elhisszük ezt. Elvégre a tejcsarnoknak is lehet igaza, ha százszor városi is. Az aludttej tudvalevőleg kétféleképpen is használható. Egyik maga a megaludt állapot és a másik a túró, amit az aludttejből készíteni kell. Hát a tejcsarnok árusította az aludttejet mindkét alakjában. Most már mi a helyzet? Ha az aludttej nem fogy, lehet belőle túrót készíteni s ha a túró nem fogy. KORZÓ MOZI RT. Igazgató: VAS SÁNDOR. TELEFON: igazgatóság 455. Pénztár : 11—85. Kedden és szerdán: Henny Porten Az élet álarcos bálján. Dráma 4 fölvonásban. A főszerepben: Henny Porten. ( f) kínai hercegnő. Vígjáték 2 fölvonásban. Előadások 5, 7 és 9 órakor.