Szeged és Vidéke, 1918. november (17. évfolyam, 244-268. szám)

1918-11-01 / 244. szám

Ausztriában is kiváltották a szőrtársaságot 13 MSP ESEMÉNYEI. BÉCS, október 31. Estefelé tisztek­ből és legénységből álló küldöttség jelent meg a Nemzeti Tanács előtt egy tüzérfőhadnagy vezetése alatt és Dinghoffer dr. elnökkel kívántak be­szélni. Ezt a küldöttséget egy 5000 főnyi gyülekezet küldötte ki, amely a honvédelmi minisztérium előtt gyűlt egybe. A vezető főhadnagy hosszabb ideig értekezett Dinghoffer dr.-ral és egy német osztrák köztár­sasági hadseregnek, a tisztek és a legénység közötti egyetértés alapján való megalakulását követelte. Kijelentette, hogy elég erő áll rendelkezésre a rend fentartására. Dinghoffer azt válaszolta, hogy a Nemzeti Tanács éppen azzal foglal­kozik, hogy megfelelő törvényt és hadügyi államtitkárságot szervezzen. A főhadnagy visszautalt minden be­avatkozást a hadügyminisztérium és a felsőbb hadvezetőség részéről. Továbbá egy bizottság kiküldését kívánja, amely a fronton lévő csa­patokat a helyzetről tájékoztassa.­­ A németséget meg akarjuk menteni — úgymond — és szakítunk a régi korrupt rendszerrel. Három tisztből, három közkatoná­ból és három rokkant katonából álló katonatanácsot alakítottak, ame­lyet megbíztak, hogy a Nemzeti Ta­náccsal összeköttetésbe lépjen. Ez a bizottság ma a Nemzeti Tanács által megbízott Glocken szociál­demokrata képviselővel tanácskozni fog, hogy a közelebbi megállapo­dásokat létesítsék. Ezt az erkélyről kihirdették a lent várakozóknak és előbb egy liszt, majd Glöcken kép­viselő mondott rendkívül szenvedé­lyes hangú beszédet, amelyben a rokkantak sorsára emlékeztetett, akik­nek emberhez méltó sorsot kell biz­­tosítani. A tömeg viharosan tüntet a köztársaság mellett. „Le a dinasz­tiával, éljen a köztársaság !” Vörös zászlóval az élén megindul a tömeg kifelé a Herrengasséból. Munkások, vasutasok és az arzenál munkásai mintegy 16.000 főre menő tömeg kiséri a zászlót. A tiszteket egymásután fölszólítják, hogy kokár­dáikat vegyék le. Ez megismétlődik a nap folyamán valamennyi kávé­házban és az utcákon. A fölszólítást a tisztek általában véve ellenkezés nélkül követték. Akik önként nem voltak hajlandók, azokról erőszakkal tépték le, így vonult a tömeg a hadügyminisztérium épülete elé. A minisztériumból a katonai parancs­noksághoz fordultak karhatalomért. A parancsnokság azonban vonako­dott katonaságot küldeni, mert a hangulat még nagyobb elmérgesedé­­sétől tartott. Magyar katonák esküvője! Az „1918“ halottek ünnepén tá­madt föl „az önálló, független, sza­bad Magyarországé A Nemzeti Tanácsnak ilyen föliratu nemzetiszin zászlójára esküdtünk föl, magyar katonák! Istenem ! milyen eskü volt ez! Nem a becsület, a kötelesség esküje volt, azt már régen letettük. Nem a törvényekre esküdtünk, nem is a birói kereszt előtt, hanem „es­küvőnk“ volt a szabad Ég bal­­dachinja alatt. Édes hazánknak es­küdtünk szerelmes boldogsággal holtomiglan — holtodiglant! Lel­künk vezényszavára szívünk mélyé­ből rántottuk ki kardunkat az Ég­nek oly magasra, hogy Te, Magya­rok Istene is elérhetted! Fogd, ra­gadd meg Te is, hogy ereje isteni legyen! Nem kellett hozzá se pap, se tömjén, csak szív és levegő ! Soha, soha még ilyen mélyen nem lélegzettünk, soha még annyira he­vesen nem dobogott szívünk ! Olyan leendő parancsoknak fogadni enge­delmességet, aminőket már régen türelmetlenül váltunk. Olyan ország­nak esküdni hűséget, aminőt már régen vágytunk! Katonák! Ez a legszebb boldogságunk volt! Nem esküdtünk se Károlyra, sem Károlyira! Csak a Magyarországra ! Eskünk rövid volt, nem kellett föl­olvasni ; se hosszú címet, se vizet és szárazat nem vettünk ajkunkra, mégis kicserepesedett a szánk a lel­kesedés lázától, könny futotta be szemünk, a boldog meghatottságtól. Mi már csak egy szentet ismerünk, a Hazánkat, egy Urat tisztelünk, kö­vetünk, ki a négy kardvágást meg­fogadja, akinek szive, esze kezeinket összefonja; egy Istent imádunk, a magyarok Istenét, ki áldását ránk borítja! De lakodalmi mámorunkban ne feledjük, hogy sürgős esküvőnk volt, mert édes aránk, magyar hazánk a halál veszedelmében forog! Bár lobogónk közepén a fehér szín­nel a békét akarjuk, de országunk vé­delmét a legelső pirosra fogadtuk. Harmadszor pedig bizton reméljük, hogy az egész magyar földön, fris­sen zöldül csodamódra az igaz lel­kesedés, törhetetlen hűség, az ön­feláldozó hazaszeretet ezen varázs­szavakra : Vitam et sargvinem mo­­riamur pro patria! Bárhol, bárhogyan vetve, szabad­ságunkért, védelmünkért küzdenünk kell vállvetve! Kit eddig csak a kötelesség von­szolt, maga is verbuváljon! Aki ed­­­dig hasznot nézett, látott, mindent vakon áldozzon ! Újra tudjanak imád­kozni a­, anyák ! Honleányok legyenek mind a dámák ! Ki erkölcsi halott volt, büszkén föltámadjon! A jobb­­lábára rokkant, a ballábán helyt áll­jon ! Mind, mind, aggok és gyerme­kek, ahogy csak tudtok birtok, min­dent ajándékozzatok! Igaz, meghatott csókot a zász­lónkra !! Hozzád pedig magyarok Istene görcsösen imádkozunk! Ne tekintsd hontunk, fontosabb most az ügyünk! És „Amen“-ünk az, hogy a Te hall­­hatatlanságod is, a magyarság hall­hatatlansága !! Lá­szló magyar főhadnagy, szobrász. SZEGED ÉS VIDÉKE, 1918 november 1 spint, Imm is mm ogsii « oktatását átvállalja *ok Avi gyakorlatt­­m? tel bíró tani m­it, gramatikai t,e tár­salgási rp»fü»tter «rsrant. Cím a kiadóban. Hirlap, fölvesz a Rupics-nyomd­a r.-t. Szegni, gálifk­a-utce 0. Telefon 84. A főispán csatlakozása a Nemzeti Tanácshoz. Kelemen Béla dr. főispán ma a következő levelet intézte a Nemzeti Tanácshoz : Tekintetes Nemzeti Tanács! Károlyi Mihály sorét, a népakarat folytán magyar miniszterelnökké neveztetvén ki, ezen kormányvál­tozáskor főispáni hivatali álláso­mat a tekintetes Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsátom. Kijelentem, hogy akár mint a törvényhatósági bizottság elnöke, akár mint annak egyszerű tagja, mindenben odaadással támogatni fogom a Nemzeti Tanács műkö­dését, a mai viszonyok között nagyobb polgári kötelességet nem ismerek, minthogy az ország ha­tárai a külellenségtől megvédesse­nek, a hadviselő népekkel azonnali béke köttessen, hazánk állami füg­gtl­lenségének teljessége biztosítva legyen és a polgári háború elke­rülésével a belső rendnek, az élet- és vagyonbiztonságnak az egész országban megóvása szoros össze­tartással és együttműködéssel meg­valósítva legyen. Ennek a kötelességnek szolgá­latában a mai napon a vármegye székhelyére, Szentesre utazom, hogy az ottani Nemzet Tanács szervezésénél és feladatának meg­oldásánál a vármegyei polgárság segítségére legyek. Fogadja a tekintetes Nemzeti Tanács hazafias tiszteletem nyil­vánítását. Szeged, 1918 novem­ber 1. Kelemen Béla dr . Cson­­grád vármegye és Szeged sz. kir. város főispánja. lom iránti érzékétől áthatva kivétel nélkül a laktanya helyiségében tar­tózkodott és nyugalommal várta pa­rancsnokai intézkedését. Zimmer Alajos huszár ezredes parancsnok, tegnap és ma ismételten lelkesítő beszédet tartott a legénységhez és megdicsérte kiváló magatartásukat, amit különösen a tegnapi rendbontó zavargások megfékezése alkalmával tanúsítottak. Kifejtette, hogy a város lakossága büszkén tekint rájuk, mint akik hamis jelszavaktól félre nem vezettetve, a lakosság élet- és va­gyonbiztonsága fölött őrködnek. Isinercsa a spanyol Bárány. A spanyoljárvány statisztikája örvende­tes javulást mutat. A mai nap folya­mán a belterületről 45, a külterü­letről 8 új megbetegedés bejelentés történt. Tüdőláb és influenza követ­keztében 9 halálozás történt. Házasság: Dückstein Jenő okleve­les mérnök, árkászhadnagy (Buda­pest) és Schon Jolánka (Szeged) házasságot kötöttek. Minden külön értesítés helyett. Karbidlámpák minden rendszerben, zseblámpák, friss elemek, öngyújtók benzinnel, lemez-újdonságok nagy tömegben kapható Szántó Sándor gépraktárában Kiss D.-palota, Kiss-u. framofonok legszebb lemezekkel, karbit lám­pák, aranyelemek, zsebgyúj­­tók, tűzkövek, Írógépszalag, hajnyitó­­gépek a páratlan „Pfalr“ varrógéprak­tárban Szántó Józsefnél, városi bérház. A rendzavarók ellen! A Nemzeti Tanács szegedi intéző­bizottsága, amelynek minden szó­noka­ hangoztatta a népgyű­lésen, hogy a város békéjének és köz­rendjének megóvása minden becsü­letes polgárnak és katonának első kötelessége, fölháborodva vett tu­domást azokról a gonosz kísérle­tekről, amelyek fölizgatott elemek részéről a rend megzavarására tétettek. Aki ezeket a rettenetesen ma­gasztos urakat akármilyen érdekből anarkia csinálásra, békés polgárok rém ligetésére, aljas komiszkodá­sokra használja föl, az csőcseléknél egyébnek nem tekinthető s az ellen a polgárság, munkásság és katona­ság minden becsületes elemének össze kell forrni s ha ezek a kí­sérletek megismétlődnek, a helyi Nemzeti Tanácsnak, Katona Tanács­nak és városi hatóságnak a statá­­riális eljárást kell életbeléptetni. Szeged, 1918 október 30-án éjfélkor: Becsey Károly dr., Almássy Endre Pap Róbert dr., Hollós József dr., Juhász Gyula, Móra Ferenc, Fürtös Sándor, Nemes Lajos, Szabó János, mint a Nemzeti Tanács sze­gedi intéző­bizottsága. A 3. honvéd Kassái pótházad le­génysége a tegnapi és mai zavaros helyzetben a katonai rend és fegye­ Tőzsdeügyekben és mindennemű értékpapír vétele és eladásánál, tekintettel a jelenlegi gaz­dasági viszonyainkra, va­lamint értékeinknek bizton­sága szempontjából, minden irányban Készséggel szol­gál szakszerű tanáccsal és — föl­világosi­tással a — Hazai tarcs­iai Bázsfaj­társaság trklppir-osztálya Budapest IV.,­­Magyar­ utca 3.

Next