Szeged és Vidéke, 1918. december (17. évfolyam, 270-292. szám)
1918-12-02 / 270. szám
hogy csak kétféle embert ismerjen, aki vele, vagy aki ellene van. Első szükségesség, hogy a mánktisztviselők a munkásokkal a kapcsolatot megtalálják. Szellemi különbség van, de nem azért, mert a munkás nem akart emelkedni, hanem mert az uralkodó polgári osztály eddig elnyomta őket. A szellemi munkásokra nagy kötelesség hárul a szociáldemokrata pártban. Őnekik lesz a feladatuk, hogy képességük szerint tanítsanak, oktassák a népet, a munkásságot világosítsák föl és csiszolják. Bejelenti, hogy a mai nappal már Szeged egész helyőrsége, a csendőrség, munkásság és a tisztviselői osztályok mindannyian a szociáldemokrata pártban foglalnak helyet. Intézkedések történtek arra nézve, hogy az összes szomszédos helyőrségekben a katonaságot a szociáldemokrata pártba tömörítsék. Így tehát minden hatalom a párt kezében van. — Mi nem akarunk nyers erővel dolgozni, — mondotta — mi nem fogjuk meg nem felelő célokra kihasználni az alkalmat. Azért szerveztük az embereket, hogy megmutassuk, hogy mi fogjuk az erkölcsön, az emberi jogokon alapuló fegyelmet bevinni innét az államba. Wallisch beszédét percekig tartó éljenzésel és tapssal fogadták. Utána Schnabel Mór főtitkár határozati javaslatot terjesztett be a vasárnapi munkaszünet és az osztatlan munkaidő tárgyában, amit a nagygyűlés elfogadott. Schnabel javaslatára egyben a nagygyűlés a következő üdvözlő táviratot küldte Kunfi Zsigmond népjóléti miniszterhez. A szegedi magánalkalmazottak nagygyűlése, amikor a vezetése alatt álló országos egyesüléshez csatlakozik, szeretetéről és támogatásáról biztosítja nagynevű vezérét. Az elnök záróbeszéde után az alakuló gyűlés lelkes hangulattal véget ért. A kormánybiztos a lakáskérdés megoldásáért. Debe János dr. kormánybiztos hétfőn két előterjesztést tett a lakáskérdés megoldására. Első előterjesztését a polgármester útján a tanácshoz intézte és ebben azt kéri, vizsgáltassa meg a város, hogy a katonai barakkokat nem lehetne e szükséglakásukká átalakítani, hogy a háborúból hazatérő katonák mielőbb lakáshoz jussanak. Másik előterjesztésével Garbai Sándorhoz, a lakásügyi kormánybiztoshoz fordult Debre János dr. Ebben azt kéri, hogy a Budapestre nézve megállapított lakásrendeletének hatályát Szegedre is terjessze ki. Ennek értelmében ugyanis a hajléktalanok részére a nagylakások fölösleges lakrészei rekvirálhatók. A ráját ás ékszereit javíttass elsőrangú óram és ékszerfületemben. Szolid árak! 'UM drátinilm ás állszerfitben nagy raktáp. FISCHER K. Korzó-kávéház mellett i» VIDfi&E 1918 december 2 A szegedi Polgári Radikális Párt alakuló nagygyűlése. A Szegedi Polgári Radikális Párt vasárnap délután 4 órakor nagyszabású és rendkívül látogatott nagygyűlést tartott a Kass szálló emeleti nagytermében, miután a Tisza szállóban fellépett spanyoljárvány miatt a gyűlés helyét át kellett tenni. Hollós József nyitotta meg a nagygyűlést lendületes beszéddé. Mindenekelőtt meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket. — Az a lelkesedés, — mondotta , amellyel Szegeden és máshol is a dolgozó magyar polgárság a radikális párt zászlaja alá gyülekezett, bizonyítja, hogy az osztályöntudat már a dolgozó polgárság lelkében is kivirult. De szükség is van arra, hogy a mai szomorú és vigasztalan helyzetben, amikor testünkön marakodnak az imperializmus átka alól szabadulni nem tudó szomszédaink, a radikális eszmék világító fáklyaként jelenjenek meg. Az átkos és gyűlöletes világháborút már befejeztük, de a világbéke még elérhetetlen távolságban van. És a sötét, szomorú időben fokozott súlylyal kiabál elő az események közül a lembergi eset, ahol az egész civilizációt megszégyenütő módon ismét pogromokat rendeztek a butaság sötétjébe kényszerített tömegek. Oroszországban is a legborzasztóbb anarkia van és az évek óta tatrtó polgárháború elpusztította Oroszország legjobbjait. És nem tudjuk, nem-e napok és hetek kérdése csak, hogy a polgárháború és anarkia nálunk is föllép. Ebbe a vigasztalanul sötét képbe mint valami gyönyörű reménysugár, világít bele a radikalizmus, amely a múltak minden tradícióival szakítva az észszerűséget és a belátást propagálja. Ezután külön üdvözli Polányi Károly dr. t, Wicz Bélát és Endrődy Sándort, mint a párt vidéki vendégeit. A nagygyűlést megnyitja és fölkéri Polányi Károlyt a Radikális Párt programjának ismertetésére. Polányi dr. nagy tetszéssel kísért és csaknem egy óráig tartó lelkes és szép beszédét azzal kezdi, hogy üdvözli a megjelenteket annak a pártnak nevében, amely egy fél emberöltő óta mint egyedüli polgári párt küzdött rendületlenül és lankadatlanul az új Magyarországért, a magyar polgári demobilizációért. Ehhez a küzdelemhez erőt adott a pártnak az a meggyőződés, hogy a nagybankok és nagybirtokok szövetsége alatt ennek az országnak el kell néptelenedni, gazdaságilag el kell pusztulnia, politikailag pedig a szociális és nemzetiségi elnyomás által belsőleg megújulva nem állhat ellent a körülöttünk kifejlődő demokráciák világtörténelmi fölényének. Erőt adott az a meggyőződés, hogy meg kell óvni ezt az országot a forradalmi rázkódtatásoktól, nehogy az operáció ölje meg a beteget Szól a feudalizmtus reálpolitikájáról, amely azappanbuborékként pattant szét az első szabad lélekzetvételére a magyar polgárságnak. A radikális párt születésétől kezdve a nagybirtoknak minden zsoltri érdek ellenére a nép között való szétosztását írta zászlajára mert tudta, hogy a földkérdéssel áll, vagy bukik a magyar jövő. Színes előadásában részletesen ismerteti ezután a radikális párt pogramját, majd áttér arra a differenciára, amely a radikális pártot a testvér szociáldemokrata párttól elválasztja. Beszédét ezután így folytatja : — A szociálkimuts és a radikalizmus közötti különbség a forradalom előtt nem volt aktuális, gyakorlatilag a két párt követelései csak a hangsúlyban tértek el egymástól. Ez a helyzet most gyökeresen megváltozott. A szocialisták alapprogramjukra térnek át, mégpedig kétféle módon: az egyik csoport a marxi koncepcióhoz híven, forradalmi úton kívánja a proletáriátus diktatúráját beiktatni és egy csapásra megvalósítani a termelési eszközök társadalmasítását; a másik a demokrácia alapján marad meg és fokozatosan kívánja megvalósítani ugyanezt. Abban azonban megegyeznek, hogy az alapprogram beváltása elől immár kitérni nem lehet. Aa szocializmus végcélja esedékessé vált. Ezzel minden progresszív mozgalom számára új és végleges helyzet állott elő. A végcél kérdése elől kitérés többé nincsen. Míg a szocializmus az igazságos és észszerű társadalmat a termelési eszközök társadalmasításával kívánja elérni és pedig kizárólag az ipari proletariátus útján, addig a radikalizmus sem erre az eszközre, sem annak a végrehajtójára az emberiség sorsát rá nem bízza, hanem az igazságos és észszerű berendezéseket egyedül egy, az értelmi erők minden irányú vezetése alá helyezett társadalomtól várja. Ezt a magasabbrendű társadalmat a gyökeres reformok egész sorozatával kell biztosítani. A marxizmus — akár a munkások, akár a polgárok képviseljék is tanait— a kézimunkás szemével nézi a társadalmat, míg a radikalizmus a szellemi munkás szemével nézi azt. Az előbbi kívülről látja a világot és a társadalmi fejlődés puszta automatizmust jelent számára, amelyet az osztályharc gépezete mozgat, az utóbbi azonban belülről szemléli azt és a saját művét ismeri föl az emberiség haladásában. A szellemi munkásnak csak eszmélnie kell és átveheti a társadalom vezetését a szellem jogán, amely a társadalom mindenkori titkos irányítója volt. A radikalizmus, mint politikai és gazdasági mozgalom a mai társadalom teljes átalakítására törekszik. A radikalizmus nem ismeri el a magántulajdonnak azt a központi jelentőségét, amellyel azt a szocialisták fölruházzák. Nem fogadja el, hogy egy társadalom, amelyben a magántulajdon intézménye fönnáll, gyökeresen meg nem javítható, sem ennek azt a döntő gyakorlati következményét, hogy minden gyökeres javítást a mai emberen és a mai társadalmon ezért a jövő államára kell halasztani. Ahová pedig tudvalévően átmenet nincsen, mert az ott kezdődik, ahol a magántulajdon intézménye végződik. A radikalizmus ezzel szemben a magántulajdon nélkül tartja lehetetlennek a társadalom továbbfejlődését és haladását és az ő számára ajövő társadalma“ már itt van körülöttünk, csak ki kell azt az emberekből és a viszonyokból hámozni. A harmadik főkülönbség a szocialisták tanításával szemben már az elsőből folyik, hogy míg azok a Zukunftsstaat megteremtését egyedül a proletariátusnak tartják fönn, addig mi sem ezt a feladatot el nem ismerjük, sem annak a szükségszerű végrehajtóját kizárólag az ipari munkásságban nem látjuk. A radikalizmus a fejmunkások vezetése alá kívánja helyezni azt a hatalmas mozgalmat, amely minden, egyedül a munkájában érdekelt rétegnek a segítségével és a javára, ennek a társadalomnak gyökeres reformok útján való átalakulását tűzi ki céljául. Azokat az ideálokat, amelyeket a marxizmus a proletariátus számára kisajátított, amelyeknek az esedékességét a jövő államára tűzte ki és amelyeknek a megvalósítását a gyári munkás a gépeken való magántulajdon megszüntetésétől teszi függővé, azokfól a radikalizmus tisztult és eredeti alakjában zambisztja föl újra, mint az egész társadalomnak a szellemi munka vezetése alatt önmagán végrehajtott öntudatos reformművét. A nagy utópisták utódaitól, korunk legkiválóbb gondolkodóitól (H. George, H. G. Wels, Popper Lynkäus, R. Goldscheid) származnak azok a reformeszmék, amelyek az emberiséget mai anarcikus állapotából az értelem erejével, rendezett működés szintjére emelnék. Amíg a közélet szervezett szenvedélyek szintere marad, amíg a gazdaság a profithajszoló egyesek és az érdekeikért küzdő csoportok vak viaskodása, a társadalom az osztályok harcának a csatatere és az állam maga pusztán tehetetlen eredője az egymással harcban álló leghangosabb nyers ellentéteknek, addig az emberiség el nem kerülheti a katasztrófák sorozatát. Ezért a kor egyetemes kérdése ma az: miképen lehet a céltalan harc módszerét az emberiség tudatos összeműködésével helyettesíteni? Meg kell valósítani azokat a gyökeres reformokat, ammelyekkel korunk .Nagy gondolkozói az értelmi erők minden irányú vezetéséta társadalomban biztosítani akarják , más út nincsen. Beszédét igy fejezi be: --- A munka birodalmának az egén az érdem és tudás testvércsillagzata ragyogjon és akkor a meggyötört emberiséget át fogják vezetni abba a birodalomba, amelyet az értelem erői vezetnek és amely a mainál igazságosabb, észszerűbb és emberibb legyen. Ebben a jelben győzni fogunk. Hatalmas taps és ellen fogadta a beszédet, amely után Kohlmann Dezső mondott tetszéssel fogadott beszédet, amelyben a jövő hadseregét festette le élénk színekkel Utána Schweiger Miksa főtitkár tette meg előterjedtéseit. E szerint a nagygyűlés a következő táviratokat intézi a kormány tagjaihoz: Károlyi Mihály minszterelnök úrnak Budapest. Nagygyűlésünk a legnagyobb hálával emlékezik meg arról az emberfölötti munkáról, amelyet a nemzet létföntartásáért végez. Számíthat az egész kormány lelkes támogatásunkra. A Polgári Radikális Párt szegedi vezetősége, Hollós dr. elnök, Schweiger főtitkár, Jászi Oszkár miniszter úrnak Budapest. A nagygyűlésen együttlévő párt megérti és értékeli azt a korszakalkotó munkát, amelyet a súlyos órákban végzek A legmagyarabb helyről biztosítunk, hogy őszintén óhajtjuk az összes nemzetekkel való igazságos megegyezést, ami egyedüli alapja lehet a dunai államok jövő egységének. Támogatásunkra számíthatsz. Polgári Radikális Párt szegedi vezetősége, Hollós dr. elnök, Schweiger főtitkár, Kunfi Zsigmond miniszter úrnak Budapest. Mai nagygyűlésünk alkalmával őszinte örömmel emlékezünk meg fegyverbarátságunkról. Közös erővel haladunk Magyarország társadalmi átalakítása felé. Mindenkor számíthat megértő támogatásunkra.A Polgári Radikális Párt szegedi vezetősége. Hollós dr. elnök, Schweiger főtitkár. Miután a nagygyűlés a táviratok elküldéséhez egyhangúlag hozzájárult, Schweiger főtitkár előterjesztette a tisztikarra vonatkozó határozati javaslatot, amelyet szintén egyhangúlag elfogadott a nagygyűlés. A tisztikar e szerint így alakul: Elnökök. Hollós Főzs dr., Juhász Gyula, Móra Ferenc, Tatarek B. Béla.