Szeged és Vidéke, 1920. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1920-02-14 / 36. szám

tSsajatszik mindig délután. * Szerkesztőség, kiadóhivatal és tisada: Kálvária­ utca 6. szám. Telefonszán 84. Kéziratokat­­on ad vissza a szerkesztőség. Hirdetések díjszabás szerint. Ara 60 fillér. XIX. évfolyam, 36. (5508) szám. * ESTILAP.* Szeged, 1920 február 14. szombat Főszerkesztő: BALASSA ARMIrf dr. Felelős szerkesztő : BIBÓ LAJOS. Előfizetési árak: egész évre 180 kor., félévre 90 kor., negyed­évre 45 kor., egy héra 15 kor. * Nyomatott a kiadótulajdonos Dugonics-nyomda r.-t könyvnyomdájában, Kálvária­ utca 6. az Üdvözlet. Mire e sorok napvilágot látnak, a két szomszéd város, Hódmező­vásárhely és Makó talán az utolsó oláh őrjárattól is megtisztult. Gyer­mekes meghatottság és boldog öröm melege önti el szívünket arra a gon­dolatra, hogy a közel egy év óta nehéz megszállás alatt szenvedő testvérvárosok elzárt magyarjai ismét érzik a szabadság mámorító leve­gőjét. Minden bajunk, minden nehéz­ségünk között, jól tudjuk, nekünk volt jobb, akiknek szenvedéseit nem a keserű rabság tetézte a legnagyobb kereszttel, amelyet balsors rakhat a hazájában hazátlanná vált hon­talanra. Egyelőre még csak Vásárhely és Makó, egyelőre még csak néhány elszakított testvér szabadult föl egy szent boldogságban fogant ölelésre, bízunk benne és hisszük azonban, hogy nemsokára egy ég, egy kar és újra egy gondolat védelme alatt lesz mind, aki magyar és gyermeke e mostoha sorsban növekedett nem­zetnek. Bús időket élünk, rossz csillagok járnak, de a vihar után mély és siket csöndü éjben tovább virraszt a reménység. A bálvány, amely bosszúból és hazugságból épült s amelynek sötét ábrázatát gyásszal és vérrel mázolták fényesre, roppant és irtózatos éhségében azokat akarja már fölfalni, akik az első jajjal és könnyel megszerdelt falatokat dobták rettenetes szájába. Nem hisszük és nem hiszünk a csúfolódásban, amely egy ránk­­kényszeritett végzet gyászlepleit igaz­gatja röhögve a ravatal fölött, amelyen nem halott, hanem élő fekszik. Nem hiszünk a gonoszság dia­dalában, nem hiszünk az erőtlenség erejében, nem hiszünk a félelem bátorságában, de hiszünk a földben, az elporladt csontok termékenyítő erjedésében, az igazságban, magunk­ban és a lobogó vágyban, amely egy nemzetet sodor előre a szen­vedéssel ezerszer kiérdemelt és meg­szentelt élet felé. Hódmezővásárhely és Makó év­századokon át alföldön edződött kemény és tiszta magyarjai felé ívelt e napon ölelésünk és száll hangos szavunk. Köszöntjük­ őket. Köszöntjük őket a testvér szere­­tetével, az egy vérből serkent élők szilaj vonzalmaival, a közös szen­ vedésben osztályostárs magyar csüg­­gedést nem ismerő forró remény­ségével. Köszöntjük őket az új hajnal első óráján, amikor Ígéret a reánk boruló ég, áldás az először fölfakadt rügy és biztatás a fölkelő nap, amely ter­mékenyít, érlel és életet ád. Üdvözlet a magyaroknak a Ti­szántúl ! Az angol brilfiggi államtitkár szenzációs beszédének hatása. BÉCS, február 14. A francia sajtó teljesen Cunon lord beszédének hatása alatt áll. A Havas-ügynökség a beszédnek egyes Franciaországra fájdalmas részeit kihagyta a tudósí­tásból, a nagy párisi lapok tudósí­tásai azonban kihagyások nélkül hozták a beszédet Az angol külügyi államtitkár nyilatkozata a diplomáciai világban és par­lamentben páratlanul tilos há­lást tett. A Populaire ezt írja: Nagyobb szenzációt el sem lehetett volna képzelni. A kormánypárti sajtón megdöbbenést venni észre. Megálla­­pítja, hogy miként Olaszország, úgy most Anglia is nyilván új orientációt keres. Különösen fájdalmasnak érzik, hogy Curzon leleplezetlenül elítéli azokat a titkos megállapodásokat, amelyek eddig az antant egész im­perialista politikájának alapjául szol­gáltak. Domniceau műve ezzel összezúzottnak látszik. GENF, február 14. (MTI.) A lon­doni tanácskozásokról az Echo de Pa­ris azt írja, hogy az antant politikája nem hozta meg a remélt sikereket. Az elégedetlenség általános. A le­­győzöttek el vannak keseredve, a győzők csalódtak, mindenütt nyomor és nyugtalanság. A szövetségesek kell, hogy egyesítsék minden ere­jüket, mert csak így lehet a győ­zelmi katasztrófát elkerülni. Bing Bi m­­nk­ások­ f­öldfitlsége Horthy ifivezérnél. Dorogon a bányatársulat igazga­tósága úgy intézkedett, hogy a munkások a 8 órai munkaidőt tény­leg munkában is töltsék, az odame­netel, átköltözködés, stb. idejét a 8 órába be nem kalkulálva. A munká­sok nagyobb része készségesen behódolt az intézkedésnek, azonban egy kisebb csapat izgatók által föllázítva, sérelmesnek találta a kér­dés ilyen megoldását és pénteken délelőtt küldöttségileg kereste föl Horthy Miklós fővezért, tőle kérvén védelmet. A fővezér válaszában kifejtette, hogy ellátás és fizetés tekintetében a munkásság jobb sorsban van, mint bármely más foglalkozási ág, legfőképen jobb viszonyok között él,­­ mint az úgynevezett tanult közép­osztály. Az idők furcsaságának jele az is, hogy a magyar miniszterelnök évi fizetése csak a fele annak, amit az amerikai misszió gépirókisasszonyai kapnak egy hónapra, lévén neki a mai valutáris átszámítás szerint évi 150, a gépirónöknek havi 300 dollár fizetésük.­­ Abszolút szükség van arra, hogy szén legyen és épen a szén­­termelést mindenáron fokozni kell. Kisérletezéseknek ma ki nem tehet­jük az országot, de nem is enged­hetjük meg, — úgymond — hogy újból világboldogító eszmékkel pró­bálják a munkásságot félrevezetni, a visszaállított rend ellen ismét fölborító kísérleteket végezni, mert azt, bár tudom, hogy a munkásság is magyar fajtámbeli, de szegény és félreveze­tett, fájó szívvel, de minden eszköz­zel elnyomón. — Át akartam és át is fogom venni a széntermelést, csak hatósá­gaim útján fogom ellenőriztetni, mert azt mindenki tudja, hogy tisztesség, becsület és valódi önzetlenség leg­első sorban katonai erények. — Átvettem az élelmezési kérdés rendezését is, bár tudtam, hogy egyesek nagy gyűlölködését vontam ezzel magamra, megakadályozva őket abban, hogy többet keressenek a tisztesség által megengedettnél. S így van a szénkérdéssel is. Át fogom venni, nem azért, hogy a munkást kizsaroltassam, hanem, hogy az igazgatóságok működésébe is bele­tekintve kényszerítsek a tisztesség és becsület diktálta munka elvégzé­sére, hogy tisztább világot teremt­hessek. Remélem, hogy a katonaság és a munkásság meg fogják egymást érteni és együtt dolgoznak a hazáért.­­ A 8 órai munkaidőt illetőleg tisztességes embernek nem lehet más fölfogása, minthogy a vállalt kötelezettséget teljesítse. A 8 órai munkaidő annyit jelent, hogy 8 órát kell dolgozni. A szénbányászoknak pedig csak annál fokozottabban kell dolgozni, mert tudatában kell lenniök, hogy az ő munkájuktól függ nagy­részben az ország sorsa, de minden esetre igen sok munkás testvérünk további munkaalkalma. — Arra kérem magukat — foly­tatta tovább a fővezér — a haza érdekében, mindnyájunk, családunk, gyermekeink, unokáink érdekében ne csináljanak nehézségeket. Átvesz­­szük a szénügyek kormányzását, hogy a munkásság is meg legyen győződve, hogy jó kezekben, igaz­ságos kezekben van a vezetés, azon­ban sztrájkot ne kezdjenek, mert ez végzetes lehet az országra, de első­sorban magukra is, mert újból mon­dom, hogy bár tudom, hogy sze­gény, félrevezetett magyar emberek­kel kerültünk szemközt, mégis szent kötelességemnek tartanám a legdrá­ kaibb eszközt alkalmazni, mert kí­sérletezést nem engedhetek meg. Mondják meg otthon, hogy dolgoz­zanak, amennyit tudnak, mert min­den kiló szénnel, amivel többet ter­melnek, egy éhező nyomorgón segí­tenek. Máskülönben ki kellene ezt kényszeríteni és ezt nem akarom. (MTI.) A földmunk­ások szövetsége tiltak­ozik­ az ország földarabolása ellen. BUD­­A­PEST, február 14. (MTI.) A magyarországi földmunkások és kisgazdák országos szövetségének központi vezetősége február 13 án ülést tartott, amelyen foglalkozott az ország szétdarabolásának kérdé­sével. A vezetőség Csizmadia Sándor indítványára egyhangúlag kihirdette a következőket: — A szövetséghez tartozó föld­munkások és kisbirtokosok leg­erélyesebben tiltakoznak Magyar­­ország megcsonkítása ellen. A szö­vetség azonban nem marad meg csak a tiltakozásnál, hanem ebben a kérdésben együttérezve mindazok­kal a pártokkal, egyesülésekkel és csoportokkal, amelyek hasonló célo­kat követnek, a szétdarabolás vagy megcsonkítás ellen minden időben, minden erejével küzdeni is fog. Cselekszik ezt nem csak nemzeti, hanem szocialista és kulturális szempontból is. A szocialista elvek­nek, törekvéseknek és céloknak, valamint a kultúra általános köve­telményeinek nem felel meg olyan intézkedés, amely a magasabb kul­túrájú országok népeit és ország­részeit alacsonyabb kutúrájú orszá­gokhoz akarja kapcsolni. Ennek megakadályozása nemzeti, szocialista és kulturális szempontból egyaránt szükséges. A szövetség elhatározta, hogy ebben az ügyben március 3 óra gyűlést hív össze. Bacih­iosz tibornok­ bucsilegeli a fü­ezhez. BUDAPEST, február 14. A MTI. jelenti: Az Egyesült­ Államok katonai missziója ténykedését Magyarorszá­gon befejezte és ez alkalomból a misszió főnöke a következő levelet intézte a fővezérhez: „Folyó hó 9 én az amerikai ka­tonai misszió egész személyzete el­hagyja Magyarországot és a téke­­delegáció Vonatával Párisba utazik. Megragadom ezt az alkalmat, hogy megköszönjem excellenciádnak és a magyar nemzeti hadsereg tagjainak a számos, velünk szemben tanúsí­tott szívességüket és kifogástalan összműködésüket a misszióval. Csak mély sajnálattal mondok én és tör­zsem tagjai isten veledet, sok ma­gyar barátunknak, akiknek hazája iránt mindig a legélénkebb érdeklő­déssel fogunk viseltetni. Igaz nagyra­becsülésem kifejezésével maradok Harry Hill Bandholm, az amerikai Egyesült Államok tábornoka.“

Next