Szeged és Vidéke, 1920. március (19. évfolyam, 49-74. szám)

1920-03-01 / 49. szám

2 sváb az. Ellenségeinknek tudniok kell, hogy fegyveres hatalommal el­foglalhatják a földet, de egy magyar ember lelkét nem foglalhatják el. Ellenségeinknek tudniok kell, hogy ők urak lesznek itt, amig szuronyok­kal meg tudják szállni az országot. (Fölkiáltások: Nem sokáig !) Abban a percben, amikor kiesik kezükből a fegyver, amint elrozsdásodik a­ szurony, nem lesznek többé itt urak. Ha nem így gondolkoznánk, akkor nem volnánk méltók arra, hogy egy ezeréves nemzet fiainak nevezzük magunkat. Mi tehát igen­is ország-világnak megmondjuk, míg egy magyar falu idegen kézen lesz, minden tisztességes magyar férfiú, miden magyar nő, minden gyerek irredentista. (Helyeslés.) — Más kérdés azonban, hogy a Délvidéki Liga irredentista szerve­zet- e. Erre a leghatározottabban nemmel kell válaszolnom. — A Délvidéki Liga tehát nem irredenta szervezet. Nincs nekünk semmi titkolni valónk. Nem akarunk rombolni, mi építeni akarunk. A mi fegyverünk nem a gyűlölet, hanem a szeretet. Mi részt akarunk venni abban a munkában, amely az egész magyar társadalomból egy egysége­sen szervezett, jól fegyelmezett, isten­í­télő, munkás, hazafias társadalmat­­akar alkotni. (Helyeslés.) Mert a nemzet csak úgy diadalmaskodhatik a jövendője fölött, ha az ország egyetlen nagy tábor lesz a jövőben, ahol minden katona megállja a maga helyét. Ennek a munkának egy részlete folyik le ma itt ezen a közgyűlésen.­­ Már most tisztelt közgyűlés bátor voltam említeni, hogy a mi céljaink kétfélék: emberbarátiak és kulturálisak. Ami az emberbaráti céljainkat illeti, igen nagy köteles­ségeink lesznek a közel­jövőben, mert hiszen napról napra vonat­számra jönnek a bujdosó, kiüldözött honfitársaink. — Kulturális téren szükségesnek tartom, hogy a Liga részt vegyen a magyar közvélemény irányításában abban az irányban, hogy a nemzeti érzés Magyarországon elmélyedjen. Én nemzeti érzés alatt nem értem a szavaló, szónokló, banket­­tező, sírvavigadó magyarságot. Ha­nem igenis értem azt a nemzeti szolidaritást, amely minden magyart testvérré és szerető társává tesz.­­ A magyarság bizonyára a vi­lág egyik legtehetségesebb faja, hogy a történelme mégis a nemzeti ka­tasztrófáknak szinte szakadatlan láncolata, annak a rettenetes, a vé­rében levő, átöröklött átoknak, ame­lyet turáni átoknak neveztem egyszer, kell tulajdonítani: a pártviszályok szenvedélyének. Ezt az átkot azonban le lehet küzdeni. A történelemből tudjuk, hogy Anglia évszázadokon át vérben, tűzben úszott a pártvi­szályok miatt. Németország évszá­zakon át darabokra volt tépve a pártviszályok következtében. Ezek az országok ma mégis egységes, hatal­mas nemzeti államok. Le tudtak magukban küzdeni. Mi is le tudjuk, le fogjuk küzdeni nemzetünkben. — A leghatalmasabb fegyver a létért .Való küzdelemben minden­esetre nálunk a nemzeti művelődés. Dicsőségünk, de nemcsak ez, hanem szerencsénk is, hogy a magyarság nemzeti kultúrája szédítő magasság­ban áll az összes szomszéd népek kultúrája fölött. A csehek elvehették tőlünk, belophatták magukat Komá­rom szűz várába, de nem vehették el tőlünk azt a megvívhatatlan fellegvárat, amelyet Jókai dicsősége, Jókai presztízse képvisel. A román megszállhatta Nagyszalontát, meg­szállhatta Segesvárt, de sem Arany János dicsőségét, sem Petőfi tün­döklő kulturális példáját nem ragad­hatja el tőlünk. Erdély tele van a magyar nemzeti kultúra fellegváraival. Céljaink szolgálatában számítunk a magyar sajtó támogatására, számítunk az irodalmi társaságok támogatására, a színtársulatok, a kultúregyesületek és a társaskörök támogatására. — Még tervbe vettük, hogy pro­paganda előadásokat fogunk tartani. Népköröket akarunk alapítani, me­lyek a magyar tudományosság, iro­dalom és zenei kultúrával foglal­koznak. Az alapszabály mindenkor csak holt keret marad. Életet, tar­talmat a mi bohóságunknak, ha­zafiasságunknak, intelligenciánknak kell beleönteni ezekbe az alapsza­bályokba. Az lesz szükséges, hogy alakuljunk meg, legyünk együtt, érintkezzünk egymással, ismerjük meg egymást, szeressük meg egy­mást. — A magyarság most éli talán ezeréves életének legkietlenebb napjait. Most dől el, hogy a ma­gyarság végleg kiejti e kezéből a saját sorsát és elzüllik, vagy pedig merész lendületet vesz. A nemzet mentés­e munkájában a maga esz­közeivel mindenki részt vehet, min­den férfi, minden nő, minden gyer­mek, minden gazdag és minden szegény ember egyaránt részt vehet. A Délvidéki Liga ezt a munkát akarja irányítani, ebben a munká­ban akar részt venni. — Én hiszem az örök Istent, én hiszem Magyarország feltámadását. (Lelkes éljenzés.) Herczeg Ferenc óriási lelkesedés­sel fogadott beszéde után Eöttövényi Olivér nyugalmazott főispán tartott beszédet. — Súlyos helyzetünkben — úgy­mond — egyetlen barátunk maradt, akire támaszkodhatunk: saját ma­gunk. A múltak tanulságai két irány­ban tagozódnak. Az egyik, hogy a faj magyarságból kiöljük, megszün­tessük, vagy egyelőre legalább eny­hítsük azt a közömbösséget, amely, sajnos, a legnagyobb részét jellemzi. A nép millióiban nincs meg a kellő lelkesség. A másik nagy kötelessé­günk, hogy megértessük a fajma-a­gyarokkal, hogy az államhoz hű, de nem fajmagyar testvéreinket minden tekintetben velünk egyforma honfi­társakként becsüljük meg. Lányi Márton dr. Temes megye volt kormánybiztosa kiemelte, hogy a Délvidéki Ligának az a propagandája, amit meg akar valósítani, fontos feladatokat ír elő és ebben a bűnmentő munkában minden embernek részt kell venni, mert nem arról van szó, hogy a ki­csire szabott Magyarországot tudsák meg a magyarság számára, hanem az elszakítandó területen levő nem­zetiségeket is szerezzék meg Ma­gyarország részére. Steuer György dr. államtitkár a szerb és német lakosság hangulatát vázolva, kifejtette, hogy a magyar­szerb barátságot ápolni kell, mert a múlt politikájában voltak hibák, amikért a szerbek nehezteltek reánk, de m­ost, hogy megkapták az utat az Adriához és az örökös osztrák uszítás és pánszláv agitáció örökre összeomlott, minden akadály meg­szűnt, ami a magyar és szerb ba­rátságot akadályozhatná. Molnár Ferenc elnök köszönetet mond a fölszólalásokért és azt indítványozza, hogy a közgyűlés üdvözölje a kormányt és Horthy Miklós fővezért, amit nagy lelkese­déssel elfogadtak. Ezután megválasztották Klug Péter siketnéma intézeti igazgatót a Liga elnökévé, valamint a Liga tisztikarát. Klug Péter elfoglalja az elnöki széket és köszönetet mond meg a választásáért. Hamvas Istvánné a Magyar Asz­­szonyok Nemzeti Szövetsége kép­viseletében, Nagy Béla a Magyar Nemzeti Szövetség, Préni Margit a keresztény női tábor, Szalay József dr. a Dugonics-Társaság, Nováki Károly a MOVE, Zsirkai János a Tevés, Sándor Ignác az Erdélyi Székely Szövetség nevében üdvözölte ezután a Délvidéki Ligát. Zadravecz István beszéde. Végül Zadravecz István tábori püs­pök emelkedett lelkes tapsok közt szólásra:­­ Kedves vendégeink ! Én — kezdte beszédét — a Ti beszédeitekből azt szűröm le, hogy Ti tulajdonképen nem Szegedre jöttetek. Ti itt csak megakadtatok, mert a Ti szivetek, a Ti lelketek átszáll a Tiszán, oda tán, abba a kis falucskába, abba a nagy városba, ahol bölcsőtök rin­gott, ahol gyermekkorotok éveit töl­töttétek. Ti Szegeden csak meg­­arkadtatok, mint a száműzött gyer­mek, vagy mondjuk, mint a meg­büntetett gyermek, akit az édesanyja kirekeszt az ajtón s csak a tükrön keresztül láthatja az édesanyját. Ti itt akadtatok, mint valamikor Dávid­nak száműzött fia és itten könyö­rögtök, hogy átléphessetek a Tiszán, hogy Bácskába, Bánátba, mehesse­tek, hogy mint a csintalan gyermek, engedjenek benneteket, hogy újból fűzfaalpot fújva szaladgálhassatok rónákon, mezőkön. Ti le akartok borulni a komor régi templomok­­­ban. Ti le akartok borulni édesatyá­toknak sirkantjára a Bánátnak, Bács­kának kéklő ege alatt. És én száz­ezrek nevében ígéretek teszek és azt hiszem, nemcsak az itt levőknek lelkéből szólók, de a távollevőknek szívéből is, amidőn ígéretet teszek, ígéretet teszek, hogy igen­is meg­növesztjük ha kell karmainkat és azt az ölelő nyakonfogást majd meg fogjuk akadályozni, így aztán bé­kében, szeretetben, megértésben, de a közös jogok tiszteletében akarunk velük testvérekként élni a nagy em­beriségnek oltára zsámolyán. — Mig azonban ők azt be nem látják, mi növesztjük karmainkat, addig élesítjük szuronyainkat, addig töltögetjük puskáinkat s majd eldől Magyarország sorsa. — Ti csak tartsátok Szeged gyep­lőit kezetekben, mert ez toporzékoló város. Ez alvó város, de ha föléb­­reszlik, toporzékoló város. Ez a metropolis, úgy mondják Pesten, úgy mondják másutt, a hidegségnek a metropolisa. Nem igaz, ez forró délnek metropolisa, ez nem Szibéria, ha fölébresztik és fölmelegítik. Hát ti fölmelegítettétek Szegedet. Föléb­redt ez az alvó város, nincs itt többé Szibéria. A Szibériának utolsó emberei is elfognak holnap, holnap­után távozni és utána ez a város teljesen tősgyökeres magyar érzelmű város lesz. És a maga részéről mindent meg fog tenni, amint már most is, ezekben a rettenetes idők­ben próbálkozott és tett is, úgy fog dolgozni ezentúl is. — Én kérem az én istenemet, a magyarok istenének, annak az isten­nek, aki egy évezreddel ezelőtt kenyéralakulaté teremtette édes ha­zánkat, a magyarok istenének, a Hadúrnak erejét a ti véretekbe, a magyarok istenének, a keresztények istenének áldását kérem a Liga munkásságára. — Ő teremtette kenyéralakúnak, adjon nekünk erőt, hogy egy évezred után, amidőn az emberi gazság, az emberi félreértés és az emberi gyű­lölet bocskoralakunak akarta terem­teni, legyen újból, erőnk, istentől kapott erőnk újból kenyéralakuvá teremteni azt. És ha ez sikerül , pedig sikerülnie kell 1920 ban. No és kell sikerülni, mert minden isko­lai dolgozatot az év végén szoktak cenzúrázni. Az ötös tanács egy 5 ös dolgozat. Megbukott és meg kell buknia és azután újból kenyérala­kuvá lesz a Kárpátoktól szegélyezett édes haza és akkor újból adunk Európának kenyeret. Ha akkor bocskoralakunak akarják, hát érezzék annak idején rúgását. Lapkiadók gyűlése. Vasárnap délen 4 órakor a Vi­déki Ujságiriadók Országos Szövet­sége tartott rendkívüli közgyűlést a városháza tanácstermében. Pethő Lajos elnök megnyitója után Herczeg Ferenc és Eöd­övényi Olivér dr. tartottak nagyszabású beszédeket a magyar sajtó nemzet hivatásáról, majd Pethő Lajos tett jelentést az elnökség működéséről. A lapkiadók nagy lelkesedéssel elhatározták, hogy lapjaikban a leg­messzebbmenő támogatásában része­sítik a Délvidéki Liga működését. Steuer György dr. államtitkár az újságkiadók szövetségének alelnöke nagyhatású záróbeszéde után a gyűlés véget ért. A sajtógyűlés tá­viratilag üdvözölte Huszár Károly miniszterelnököt, Horthy Miklós kormányzót és többek között még Bónitz Ferenc sajtófőnököt. Díszelőadás a színházban. Este 7 órakor díszelőadás volt a városi színházban, amelyet erre az ünnepélyes alkalomra zsúfolásig meg­ sztíttau fls vil Bi­ß. 1920 március 1 lepyilt I Bárd Piroska Oroszlán­ utca 21. hangversenyiroda sz. alatt. Óráját és eliszepert szaliszerűen javítja a jóh­írnevű­ Elsőrendű nagy javitóműh­ely! IDITZ lAzQrr mjilínác DC ébcipnce? ilfinnnirc.10n11 (A aranswetter cégnek 10 évig ♦Ajánlja pontos beszabályozott óráit és modern akszar­­lluAsI JvsiOJulJr IllUUrQu uu linaflliriill«|­UUyUliluu liil'III volt elsirendtt sokmonkása.) ♦raktárát. Törött aranyat a legmagasabb árban vesz.

Next