Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1851
A tanoda történeti vázlata. A magas kormány legfontosabb ügyeinek egyike elvitázhatlanul az ifjúság nevelése, és annak minden hasznos ismeretekrel oktatása. Mivel ha az jókor nem képeztetik, lehetlen, hogy mássá, mint henye és az álladalomnak nagy részben veszélyes tagjává ne váljék, egyes társulatoknak, sőt magának a családnak, melytől létét kölcsönözte, terhére ne növekedjék. S ez való oka, hogy már ősidőkben, midőn a felvilágosodás hajnala homályából kibontakozni indult, azon népek, melyek nem valának egészben vadak, a nevelést és tanítást, melyek a közboldogság megállapítására nélkülözhetlenek, legelső gondjukká tették. Hogy a képzőintézeteknek, mint, az állam jólléte alapközlönyeinek, fölállítása és elrendezése nem mindenkire bízatott, hanem egyenesen a legfőbb hatalomnak fölségi gondjaihoz számítatott, a történelem kétségbe vonhatlanul tanúsítja. A fölség gondja t. i. mindenre kiterjed, mi a közjóllétet előmozdíthatja: innét van, hogy egy jól rendezett nevelést és oktatást mint a közboldogság mellőzhetlen eszközét, legfőbb figyelme tárgyává teszi. — A gyermek és ifjú nem marad mindig ugyanaz, mi most. Ők férfiak, családapák, földmivelők, polgárok, művészek, papok, katonák, tanárok, államhivatalnokok s több effélék lesznek. Ezek teendik a jövő álladalmat. Ezek tehát a társaság igényei szerint kell, hogy előkészittessenek, alkalmas tagokká képeztessenek. — De, miért lépek én föl oly tárgygyal, mely már ép úgy a régi mint az újabb korú tudósok által több ízben igen jelesen megvitatott ? — Tekintve ezeket, az országok minden bölcs atyái azokra fordítottak mindenkor minden nélkülözhetlen rendszabásokat. A közép és újabb korban különféle szerzetes intézeteket gazdagon alapítottak, melyek akkor egyedül valának a tanulóintézetek, a tanodák, melyekben az ifjak tudományosan taníttattak, képeztettek. Azonban ezen intézetek növendékei többnyire ismét papokká levőnek. Tizennegyedik században a pápailag megerősített s királyi pártolásban is részesült pálosok nemzeti szerzetébe, tudjuk a krónikából, hogy többnyire nemes és főnemes házak vagyonos fiai tudományos foglalkodás szeretetéből lépének. Tizenhetedik század harmadik negyedében (1666) hozatott hazánkba a kegyes tanitórend is, melynek, mint tudjuk, a spanyol nemes származatu Kalazanti József, alapitója, ki hazájában a legdíszesb egyházi hivatalok és méltóságokkal ruháztatott fel. E rend azon nevezetes körülmény által különböztette meg magát, hogy az álladalomnak kevésbe került. Öt házat kivéve, mind egyes jótevőknek köszöné tételét. Ilyen a szegedi ház.