Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1851

A tanoda történeti vázlata. A magas kormány legfontosabb ügyeinek egyike elvitázhatlanul az ifjúság nevelése, és annak minden hasznos ism­eretekrel oktatása. Mivel ha az jókor nem képeztetik, lehetlen, hogy mássá, mint henye és az álladalomnak nagy részben veszélyes tagjává ne váljék, egyes társulatoknak, sőt magának a családnak, melytől létét kölcsönözte, terhére ne növekedjék. S ez való oka, hogy már ős­időkben, midőn a felvilágosodás hajnala homályából kibontakozni indult, azon népek, melyek nem valának egészben vadak, a nevelést és tanítást, melyek a közboldogság megálla­pítására nélkülözhetlenek, legelső gondjukká tették. Hogy a képzőintézeteknek, mint, az állam jóllét­e alapközlönyeinek, fölállítása és elrendezése nem mindenkire bízatott, hanem egyenesen a legfőbb hatalomnak fölségi gondjaihoz számítatott, a történelem kétségbe vonhatlanul tanúsítja. A fölség gondja t. i. mindenre kiterjed, mi a köz­jóllétet előmozdíthatja: innét van, hogy egy jól rendezett nevelést és oktatást mint a közboldog­ság mellőzhetlen eszközét, legfőbb figyelme tárgyává teszi. — A gyermek és ifjú nem marad mindig ugyanaz, mi most. Ők férfiak, családapák, földmivelők, polgárok, művészek, papok, kato­nák, tanárok, államhivatalnokok s több effélék lesznek. Ezek teendik a jövő álladalmat. Ezek tehát a társaság igényei szerint kell, hogy előkészittessenek, alkalmas tagokká képeztessenek. — De, miért lépek én föl oly tárgygyal, mely már ép úgy a régi mint az újabb korú tudósok által több ízben igen jelesen megvitatott ? — Tekintve ezeket, az országok minden bölcs atyái azokra fordítottak mindenkor minden nél­külözhetlen rendszabásokat. A közép és újabb korban különféle szerzetes intézeteket gazdagon alapítottak, melyek akkor egyedül valának a tanulóintézetek, a tanodák, melyekben az ifjak tu­dományosan taní­ttattak, képeztettek. Azonban ezen intézetek növendékei többnyire ismét papok­ká levőnek. Tizennegyedik században a pápailag megerősített s királyi pártolásban is részesült pálosok nemzeti szerzetébe, tudjuk a krónikából, hogy többnyire nemes és főnemes házak va­gyonos fiai tudományos foglalkodás szeretetéből lépének. Tizenhetedik század harmadik negyedé­ben (1666) hozatott hazánkba a kegyes tanitórend is, melynek, mint tudjuk, a spanyol nemes származatu Kalazanti József, alapitója, ki hazájában a legdíszesb egyházi hivatalok és méltó­ságokkal ruháztatott fel. E rend azon nevezetes körülmény által különböztette meg magát, hogy az álladalomnak kevésbe került. Öt házat kivéve, mind egyes jótevőknek köszöné tételét. Ilyen a szegedi ház.

Next