Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1854

Paedagogiai jegyzetek. III. A tanárnak őrködő tekintete. Gellert német tudóssal kezdi ire paedagogiai jegyzeteinek folytatását, melyek, mint az eddi­giekből látók, a vallás és erénynyel párosult tudományos nevelésrei irányt célozták. Ez ugyanis a tudományoknak a szívre és erényre jelentékeny befolyást tulajdonít, mint melyek gyermeket és ifjat alkalmas társalkodóvá és emberbaráttá képezik; megtermékenyítik ben­nök a gondolatokat és helyes kifejezéseket, velők az emberi társaságnak egymás ellen har­coló eseményeit tudatják, azokat itéletök alá vetik s korukra alkalmaztatják; fölemelik ben­nök a tudományok becsét, s miután erkölcsüket megfinomíták, megtanítják egyszersmind önmagok s embertársaik alapos megismerésére; midőn pedig már tehetségeiket megszilárdíták, a társaság jólété­nek eszközölhetésére teszik őket alkalmazhatókká; azon állásba helyezik t. i. őket, hol minden vára­kozásnak megfelelhetnek és minden államhivatalban becsülettel megállhatnak. Ne higye hát senki, hogy a tudományok, melyek tanintézetekben előadatnak, csupán ifjú évekre szorítkoznak. Hiszen rég tudja mindenki, hogy nem az iskolának hanem életnek tanulunk. Már a­mely tanár ekként ismervén nagyszerű feladatát, s magasztos hivatását rendeltetése célja felé nem mint bérenc, de mint maga az isteni tanitó által hagyott példánykép szigor utánzója híven követi, az megérdemli, hogy a hazának legdrágább kincse bizassék reá, mert az ilyetén tanár ismeri kötelmeit s tudja, miszerint neki azon kincset hármas tekintetben szorozva kellene majd visszaadni a szülőknek és egyháznak, a fejedelemnek és hazának. A kötelmek hit teljesíthetése pedig egyéb teen­dők közt a tanárnak őrködő tekintete által érezhetik el. A tanár tanítványai közt szem és fül, szóval minden legyen. A tanár szemeit nem szabad ki­kerülni semminek, mi borlasztó, vagy a cél előmozdításában akadékoskodhatnék. Szemeit kell tehát hogy igénybe vegye a tanár mint mindig, úgy különösen akkor, midőn az érzemény felfogása és tisz­tázásánál szintúgy mint az előadásnál és a tanulók egyéb foglalkozásainál a figyelemre fő szükség vagyon. A kötelességéhez hű tanuló lelkének e tükrét jobban használja, mint a tanár gondolná; ennek minden mozzanatait figyelemmel kiséri, annak szemét ki nem kerüli semmi, hol lelke képzésének for­rását lenni hiszi. Még inkább követeltetik ez a tanár részéről, kinek mint a szorgalmas kertésznek nyer

Next