Állami Főreál iskola, Szeged, 1870
I. Minő eredmény várható a szegedi reáltanoda-intézettől? A reáltanoda IV. osztályának e tanév elején megnyíltával Szeged városának s környékének a főreálanoda iránt régóta táplált vágya megvalósult. — Ezzel immár tényleg uj stádiumba lépett Szeged tanügye , s alig csalódunk, ha mondjuk, — egyszersmind társadalmi életfolyama is, — amennyiben a tanodák a jövő polgárzatnak csemeteápolói, ültetvényes kertjei. Úgy hiszem, helyén lesz itt haladásunk e fordulatpontját néhány sorral megjelölnöm, illetőleg e mozzanat horderejét szemügyre vennem. Másfél százada annak, hogy Szeged a török járom alatt s ennek nyomán támadt számtalan bajaiból némileg kibontakozva, mihelyt lehete, azonnal szert tenni igyekezett olyatén intézményekre, melyek sarjadékát az elemi oktatáson till a fenntebbi ismeretekre is képesítsék. E nemű intézményeit a viszonyok és körülményekhez képest folyton gyarapító ugyan, de a kellőhöz képest, amint az elfogulatlanul visszatekintő eléggé láthatja, vajmi sok létesíteni való maradt el egy és más akadály miatt a későbbi idők rovására. Az iménti évtizedek e nemű törekvéseinek még láthatóbb eredményei mindinkább növekvő áldozatot venek igénybe, és mégis mennyi fogyatkozás kívánja még annak folyton fokozását! Mindennek tapasztalható okát nem szándékozom itt részletezni; eléggé mutatják ezt viszonyaink. Csak ez újabb intézménynek indokát s célzatát kívánom némileg kiemelni. Az állami s társadalmi újabb viszonyok fölületes ismerője is tudhatja, hogy ezen csekély indok az, mely az ily tetemes áldozatot igénylő intézet létesítését sürgeti; de még inkább belátja azt az, kinek az újabb tudományos törekvések gyakorlati irányzatáról s ennélfogva azoknak oly nagy mérvben szaporodó vívmányairól némi fogalma van. Ezekhez képest t. i. már az egyes tudományágazatoknak alapos elsajátítása is mindinkább több idős erő áldozatokba kerül mint ezelőtt. Mert bármennyire igyekszik a tudományos vizsgálódás a tudomány megszerzésének módjait is könnyebbíteni, ami több tekintetben sikerül is, de ahhoz minden ügyes kémlelődés dacára nincs remény, hogy csekély vagy alig érezhető tanulással lehessen szert tenni nagy tudományra. Ha minden egyéb olcsó lesz is, de az igazi — nem hamis! — tudomány aligha veszti értékét a könnyen szerezhetés miatt. Az a régi példaszó, mely azt hangoztatja, hogy „rövid az élet hosszú a mesterség“ nemcsak el nem avul, hanem még inkább erősbödik, ha az igazi mesterség tudományára értjük. Mert azon alaposság, melyet ez követel, hovatovább mindinkább nehezebben szerezhető meg; nemcsak a tudomány terjedelmének szerfölött növekvése, hanem azon bonyodalmak miatt is, melyekkel a fonák gondolkodás fattyúszüleményei és csábszellemek ámításai mint bolygó lidércek a tudomány után őszintén sóvárgókat is oly gyakran tévedésekre szédítik. Hogy tehát a gyakorlati életben oly ártalmasnak tapasztalt felületesség helyett a kellő alaposság érvényesüljön, a társadalmi munkafelosztás elve maga után vonta egyszersmind a tudományszakok mindinkábbi elkülönítését is, így azon alaposabb szakképzettség miatt, melyet a tudomány hasznosításának elve sürget, már a sokoldalú képzés folytán nehezebbé válik. Innét van, hogy a külön életpályákra való korán képeztetés szükségét mindinkább elismerték már a gyakorlatibb irányú nemzetek. Hogy e szükség elismerése nálunk jóval későbben nyilatkozik, nem igen lehet felötlő az előtt, aki tudja, mennyi előítéletes elfogultsággal hálózta be gondolkodásunkat a sok bal viszontagság miatti hátramaradás s mennyire elzsibbadoztak nálunk oly számtalan mostoha körülmények közt még a java képességek is a 1* 3