Állami Főreál iskola, Szeged, 1923
Iskolánk múltja. A városi alreáliskola a nemzeti polgári iskolából alakult ki s első osztálya az 1851 — 52. évben nyílt meg az Iskola utcai városi gimnázium épületében. A helytartó tanács a város ajánlatára dr Tóth kér. Jánost nevezte ki az iskola első igazgatójává, aki néhány városi tanár segélyével látta el a tanítást. Az 1852 — 53. évben a második, majd az 1858 — 59. évben a harmadik osztály nyílt meg Ezen évtől kezdve mint teljes alreáliskola működött az intézet a szegfűutcai Kolb-féle házban, ahol a 137 növendéket Tóth János igazgató, Bernstein Alfonz, Bója Ferenc, Bója Gergely, Landau Alajos és Oratsek Imre tanárok oktatták. Az iskola további kifejlesztése érdekében a község választmánya már 1858 ban elhatározta egy hatosztályú, majd később egy teljes főreáliskola felállítását s e célra 50.000 forintnyi alapítványt helyezett letétbe. Az 1870 — 71. tanévben meg is nyílt a negyedik osztály s az intézet a M. kir. állami főreáltanoda nevet veszi fel. Ugyanezen évben párhuzamosítják az első osztályt. A következő évben az állam és a város kölcsönös szerződéssel biztosítja az intézmény teljes kiépítését, amelynek értelmében a város épületről tartozik gondoskodni, az állam pedig viseli a dologi és személyi kiadásokat. Az 1871 — 72. évben megnyílik az ötödik osztály, majd a reákövetkezőben a hatodik osztály. Az iskola ekkor már kilenc osztálylyal működik négy különböző épületben elhelyezve. Az 1873 — 74. évben új korszakba lép az intézet: beköltözik Dugonicstéri monumentális épületébe. Tanári testülete ez évben: Vész Albert, majd utóbb Mészáros Nándor igazgató, Bója Ferenc, Bodányi Károly, Csonka Ferenc, Tankovits Miklós, Homor István, Lévay Ferenc, Szendrői János és Vincenty Izidor tanárok. A tanulók létszáma ekkor éri el tetőfokát, a 614-et, majd az 1874—75. tanévben megnyíló nyolcadik osztálylyal teljesfokú főreáliskolává válik az intézet. Ezen minőségében még két évtizeden át a Dugonics-téri palotában teljesíti kulturális hivatását. Az 1894—95. tanévben költözik át az intézet mai, Horváth Mihály utcai épületébe s elhagyott Dugonics-téri hajlékát a Királyi Tábla foglalja el. Az intézet az 1861—62. tanévtől kezdve vezet rendszeres anyakönyvelést, első nyomtatott értesítőjét pedig 1864 ben adta ki. Beírt tanulóinak száma a mai napig 21590, érettségi vizsgálatot tettek 1923. dec. haváig 890-en (Az 1923 — 24. éviek nincsenek benne.) Az iskola eddigi főigazgatói: Haas Mihály (1851 — 58), Kümmer János Henrik (1858—1872), dr. Krausz László (1872 — 74), Mészáros Nándor (1874—82), Fehér Ipoly (1882 — 92), dr. Platz Bonifác (1892—1906), dr. Szele Róbert (1906—1919), dr. Lippay György (1919 — ). Az iskola eddigi igazgatói: dr. Tóth Kéri János (1851 — 72), Vész Albert (1872 — 74), Mészáros Nándor (1874 — 75), Schawnitzai Hoffer Endre (1875 — 97), Homor István (1897-1919), Deli Géza (1919-). Az iskola eddigi tanárai: Antonovits János, Arató (Bauer) Frigyes, Babits Mihály, dr. vasadi Balogh György, Balogh Miklós, dr. Banner János, Bartos Fülöp, dr. Bauer Simon, Benedek Gyula, Bernolák Kálmán, dr. Bertalan József, Bezeghy Miklós, Bérczi Ede, Blau Armin, Bodányi Károly, Bodnár Zsigmond, Borostyáni (Bernstein) Alfonz, Bója Ferenc, Bója Gergely, Bródi Mihály, Cseh Arnold, Csonka Ferenc, Czeizel János, dr. Czímer Károly, Czógler Alajos, Czógler Kálmán, Ditelján István, Dózsa Jakab, Elekes Pál, dr. Ernyei Jenő, Fankovits Miklós, Farkas Antal, Fenyves Gyula, dr. Firkás Oszkár, Francz János, Füssy József, Gosztonyi János, Remetey Fülöp Görög Gyula, dr. Gráf Gusztáv, Gyalokay Mózes, Gyurits Gyula, Hadik Béla, Hager Emil, Halm Adolf.