Tunyogi Csapó János reálgimnáziuma, Szeged, 1934
Köszönet a Magyar Tudományos Akadémiának. Értesítőnk első szavai meghatott, boldog hálaérzésünket fejezik ki a Magyar Tudományos Akadémiának. Szegénységünkben Tőle, a magyar műveltség legmagasabbrendű hordozójától és fejlesztőjétől nyertük eddig a leghathatósabb és legértékesebb támogatást. A nemzeti műveltségnek sokféle munkája van. Az elemi és középfokú oktatás ültetgeti a fejlődő lelkekbe a műveltség elemeit, s előkészíti a tudományos önállóságra nevelés alapjait. Az egyetemi és főiskolai nevelés feltárja a tudományszakok munkaterületét, rámutat ezek kapcsolataira, egységbe építi a részeket. Mindennek betetőzéseképen az Akadémia foglalja harmóniába nemzetünk kifejlődött tudományos világát. Az Akadémia a csúcs, ahova a feljutást az elhivatottság csak keveseknek engedi meg. S mégis büszkén mondhatjuk, hogy mindnyájan ugyanannak a munkának, a magyar nemzeti műveltségnek vagyunk a munkásai. Mi, ennek a munkának szerény dolgozói, egyszerű keretek között sok bajjal küzdve, áthatva munkánk magasztosságának érzésétől, kéréssel fordultunk a Magyar Tudományos Akadémiához. Kértük, hogy szegényes tanári könyvtárunkat kiadványaival megajándékozni és fejleszteni kegyeskedjék. Kérésünk meghallgatásra talált. Akik a csúcson vannak, megláttak minket, s megértették helyzetünket. Intézetünkben elismerték a magyar nemzeti műveltség szerény munkáját, amikor 164 művel 241 kötetben megküldötték nemes ajándékképen az Akadémia kiadványait. Hálánk kifejezésére szavaink nem elegendők. Tettekben megnyilvánuló hálát kell adnunk e nagyszerű adományért. ígérjük, hogy minden erőnk megfeszítésével azon dolgozunk, hogy nemzetünk műveltségének munkánk keretei között előbbrevivői legyünk. Az Akadémia ajándéka erősíti iskolai munkánk alapját, s ezt a munkát mindig emelkedett szempontok irányítják: szolgálatot tenni a közösségnek, a nemzetnek, a nemzeti művelődés ügyének. Vigyék e sorok is köszönetünket, hálánkat és ígéretünket a Magyar Tudományos Akadémiának. Tunyogi Csapó János igazgató. 3