II. kerületi állami polgári leányiskola, Szeged, 1924
II. Útban a megismerés felé . . . A háború vérzivatarából megcsonkítva került ki szerencsétlen hazánk. A sötét magyar éjtszaka a nagy reménytelenség fekete palástját borította a nagy magyar pusztára. Az erdélyi és felvidéki szomorú pásztortüzek búsan integetnek elvesztett testvéreink felé. Valahol messze felsír az ének, az árva regős ajkán: „Rossz illőkért élünk, rosisz csillagok járnak...“ Itt a megcsonkított hazáiban börtönfalak veszik körül a hajdan virágzó és boldog Kánaánt. A szomorú időknek magyar gyermekei pedig a sok megpróbáltatás után tanácstagomul bámulnak a kilátástalan meszszeségbe. Pedig ezen gyermekek lelkét a szeretet fűti, abból lelkesedés sugározik: dolgozzunk a hazáért és segítsünk azokon, akik arra rászorultak!—• Ez a kettős cél teremtette meg: az Ifjúsági Vöröskereszt Egyesület intézményét. A világháború nagy követ hengertett a Szeretet sírjára. Rémült nemzetek állták azt körül. Nagy, ürességet éreztek és nem látták többé testvérnek egymást. Akik próbálták a közeledést, nem volt bennük kitartás! Friss erők érkeztek! Fiúk erős karral, akarattal, lányok őszinte vágyakozással, igaz hittel. Amit a felnőttek el nem értek, elérték a gyermekek. A világ ifj. vöröskeresztesei megtalálták a kapcsolatot, megtalálták egymást! — Milyen vigasztaló ez a gondolat nekünk, hiszem nemzeti tragédiánk legnagyobb oka az volt, hogy a világ nem ismert minket. Nem ismerte nemzeti értékeinket, kultúránkat, természeti kincseinket.És most a kis magyar vöröskeresztesek szorgalmasan küldözgetik a magyar földet, népét, kultúráját ismertető albumaikat a világ mindentája fellé, hogy hirdessék a magyar ifjúság okosságát, értelmének tisztaságát, jó ízlését, munkaszeretetét s ezzel az ifjúság megmutassa önmagát és magában az egész nemzetet. Ez a bemutatkozás meggyőzi mithidleni világrész ifjúságát arról, hogy az emberiség nagy családjában a kis magyar nemzet sem lehet mostoha gyermek. Már érkezik is a nagy világból az első üzenet: “Kedvies Testvéreink, alig várjuk, hogy több albumot kapjunk tőletek. Pedig nem is tudjuk ám bizonyosan, hol van Magyarország‘ ‘. Újabban már határozottabb kijelentések is hangzanak el. A magyar Ifj. Vöröskereszt díszgyűlésén a nemzetközi kiküldött, Mister Waddington a következő fontos nyilatkozatot tette: „Kedves magyar gyermekek! Bizonyára tudjátok, hogy a világnak sok olyan országa van, melynek gyermekei szeretnének a ti barátaitok lenni és szeretnék megismerni azt a drága, szép országot, melyről eddig oly keveset tudtak. Örömmel állapíthatom meg, hogy ez a tájékozatlanság már szétoszlóban van! Kérlek, hogyezesi összeköttetést minél jobban fejlesszétek és hevítsétek. 3