II. kerületi állami polgári leányiskola, Szeged, 1924

II. Útban a megismerés felé . . . A háború vér­zivatarából megcson­kítva került ki szerencsét­len hazánk. A sötét mag­y­ar éjtszaka a nagy reménytelenség fekete palástját borította a nagy magyar pusztára. Az erdélyi és felvi­déki szomorú pásztortüzek búsan integetnek­ elvesztett testvéreink felé. Valahol messze felsír az ének, az árva regős ajkán: „Rossz illőkért élünk, rosisz csillagok járna­k...“ Itt a megcsonkított ha­záiban börtönfalak veszik körül­ a hajdan virágzó és boldog Ká­naánt. A szomorú időknek m­agyar gyermekei pedig a sok meg­próbáltatás után tanácstagomul bámulnak a kilátástalan mesz­­szeségbe. Pedig ezen gyermekek lelkét a szeretet fűti, abból lel­kesedés sugározik: dolgozzunk a hazáért és segítsünk azokon, akik arra rászorultak!­­—• Ez a kettős cél teremtette m­eg: az Ifjú­sági Vöröskereszt Egyesület intézményét. A világháború nagy követ henger­tett a Szeretet sírjára. Ré­mült nemzetek állták azt körül. Nagy, ürességet éreztek és nem látták többé testvérnek egymást. Akik próbálták a közeledést, nem volt bennük kitartás! Friss erők érkeztek! Fiúk erős karral, akarattal, lányok őszinte vágyakozással, igaz hittel. Amit a fel­nőttek el nem értek, elérték a gyermekek. A világ ifj. vöröske­­resztesei megtalálták a kapcsolatot, megtalálták egymást! — Mi­lyen vigasztaló ez a gondolat nekünk, hiszem nemzeti tragédiánk legnagyobb oka az volt, hogy a v­ilág­ nem ismert minket. Nem ismerte nemzeti értékeinket, kultúránkat, természeti kincseinket.­­És most a kis magyar vöröskeresztesek szorgalmasan küldözge­tik a magyar földet, népét, kultúráját ismertető albumaikat a vi­lág minden­­tája fellé, hogy hirdessék a magyar ifjúság okossá­gát, értelmének tisztaságát, jó ízlését, munkaszeretetét s ezzel az ifjúság megmutassa önmagát és magában az egész nemzetet. Ez a bemutatkozás meggyőzi mithidleni világrész ifjúságát arról, hogy az emberiség nagy családjában a kis magyar nemzet sem lehet mostoha gyermek. Már érkezik is a nagy világból az első üzenet: “Ked­vies Testvéreink, alig várjuk, hogy több albumot kapjunk tőletek. Pedig nem is tudjuk ám bizonyosan, hol van Magyar­or­s­z­ág‘ ‘. Újabban már határozottabb kijelentések is hangzanak el. A magyar Ifj. Vöröskereszt díszgyűlésén a nemzetközi kiküldött, Mister Waddington a következő fontos nyilatkozatot tette: „Ked­ves magyar gyermekek! Bizonyára tudjátok, hogy a világnak sok olyan országa van, melynek gyermekei szeretnének a ti ba­rátaitok lenni és szeretnék megismerni azt a drága, szép orszá­got, melyről eddig oly keveset tudtak. Örömmel állapíthatom meg, hogy ez a tájékozatlanság már szét­oszlóban van! Kérlek, hogy­­ezesi összeköttetést minél jobban fejlesszétek és hevítsétek. 3

Next