Szegedi Friss Ujság, 1919. július-december (20. évfolyam, 140-295. szám)
1919-11-19 / 260. szám
V. évre 1/4 évre 11 hóra VIDÉI^EN SZE10-S3DI XX. évfolyam, 260. szám. ^ Szeged, 1919. november 19. Szerda Egyes szára ára fillér Megjelenik minden reggel. Egyes szám ára 30 fillér Vidéken..........40 . ELŐFIZETÉSI ÁR IIEIjYLEfl 25 K 30 K 10 K POLIT9KAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Szeged, Jókai-utca 4. u1-62 és 251 ÚJLAKI ANTAL"' Kiadótulajdonos: ENDRÉNYI LAJOS nyomda és strlapkiadó vállalata rt Igazgató: RÁCZ ANTAL Felelős szerkesztő: íl sztrájkjogot ma már senki sem vonja kétségbe. A tisztességes sztrájkjogot. Épen ezért amár válságos időben minden tisztességes munkaadónak, úgy meg kell fizetni a dolgozni akaró munkást, hogy annak meglegyen a viszonyokhoz mért megélhetése. — De ha ez megvan, a keresményével megelégedett munkást aljas mellékcélokért sztrájkba izgatni, , utolsó dolog, mely büntetés nélkül nem maradhat. Mert ma a sztrájknak az útját elpusztult csecsemők, didergő, holtra vált asszonyok szegélyezik. !" Elmondjuk a Pallavichinyi erdőben dolgozó fatermelő munkások két napos sztrájkjának történetét. Adataink hitelességéről mindenki meggyőződhetik, ha a városi számadásokba betekint és a városi fatermelő vezetőséget kihallgatja. — Kétféle munkás dolgozik az erdőn. Az egyik a szegedi munkás, ezek is dolgoznak ugy-ahogy. A másik csoport a tápéi, sándorfalvai, algyői munkások; ezek neki látnak a dolognak s átlag hetven százalékkal többet is keresnek. — Az igazság kedvéért a gyengébb munkáscsoport keresményét vegyük számításba. A munkások pénzben nem sokat kapnak, munkadijukat jó részben fakonvencióban adják ki. — Vegyük elő egy hat tagú munkáscsoport mult heti keresmény elszámolását. — A hat munkás a múlt héten dolgozott fejenként öt napot, naponként nyolc órát. Es munkáért kaptak pénzben nyolcszáz koronát, ezenkívül fában ötven nagy tüsköt és száz köteg ágfát. A kapott fa mintegy hatvan méter mázsa volt. Mikor a városi autó e fát a munkásoknak ingyen beszállította a városba, megfogták az autót az utcán járókelők s mindjárt ki akartak az autó fáért négyezer koronát fizetni. A munkások ennyiért nem adták, bizonyára azután találtak jobb vevőt. Keresett tehát a hat munkás öt nap alatt négyezernyolcszáz koronát, azaz fejenkint és naponkint 160, mondd százhatvan koronát. Ezenkívül a város ad minden munkásnak hetenkint egy kiló szalonnát 32 ■koronás árban, mi a tényleges beszerzési árnak majdnem fele. Ezt keresték a gyengén dolgozók, mig a komolyan munkához látó tápéiak lényegesen többet kerestek. A munkások a keresménnyel igen megvoltak elégedve. — A múlt hét vége felé azonban négy elvtárs is kiment közéjük azon a címen, hogy ők is dolgozni akarnak. — Más napon már sugás-bugás volt s szombat lévén a munkások jövő hétre fizetésemelést és több fát követeltek. Vasárnap megjelentek a polgármesternél és követeltek magasabb díjazást. A polgármester kijelentette nekik, hogy ez lehetetlen, a munkások meg is nyugodtak ebben, de az ajtóban már várta őket a négy elvtárs s beterelte őket a munkásotthonba. Hogy itt mi történt nem tudjuk, de a tápéiak onnan is azzal jöttek vissza a városházára, hogy ők nem bánják akármit is sugdosnak nekik, ők tovább dolgoznak. — Így hétfőn reggel az autó újra kivitte a munkásokat, köztük a négy elvtársat az erdőbe. — Az autóban sok beszéd volt, minek következtében mikorra a munkások az erdőbe leszálltak, kimondták a kötelező sztrájkot. A sztrájk csak két napig tartott. — Akkorra a munkaszerető tápésak anynyira feldühösödtek azon, hogy nem dolgozhatnak, hogy fejszére kaptak, neki mentek a négy izgatónak s bizonyára darabokra intézik őket, ha a hatósági közeg közbe nem lép s meg nem menti őket. Az elvtárs urak azután hirtelen elpárologtak. — Azóta újra vigan folyik a munka, készül a fagyoskodó városnak a tüzelő s megkeresik a munkások újra pénzben, fában, szalonnában a napi 160 koronát, sőt a szorgalmas ember ennél is többet. — Megkeresik ugyanakkor, mikor nagycsaládi városi tanácsnok ur (ügyvédi diplomával) ennek harmadát sem kapja, a nagyságos táblabiró ur pedig még ennél is kevesbbet. — És mégis helyt állanak; teljesítik kötelességüket. Hát szabad ilyennek, lehet ilyennek még most is Szegeden megtörténnie. Miért ? Hogy egyes urak. ... Nem, erről most nem beszélünk, ezt majd máskor mondjuk el. Nekünk most nincs szabad intézkedési jogunk. — Ezért a városparancsnok urat kérjük meg teljes tisztelettel, hogy méltóztessék a fentieket vizsgálat tárgyává tenni és megfelelőig intézkedni. Nincs semmink. Éhezünk, fázunk. Legalább hagyják azt a pár embert dolgozni, aki a 150.000 lakosból valamelyeskép dolgozni akar. A politikai helyzet: A nemzeti hadsereg vasárnapi ünnepélyes bevonulása után, hétfőn tovább folytatták a kibontakozási tárgyalásokat Az egész délelőtt folyamán tartottak azok a tárgyalások, amelyeket Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf és mások folytattak azzal a céllal, hogy úgy a jobb, mint a baloldali pártokat mérsékletre bírják. Apponyi gróf Sir George Clarkkal is folytatott beható tanácskozásokat, oly irányban, hogy egy pártközi bizottság ellenőrizésére kellene bírni a választásokat. Ez a lépésem vezetett eredményre, mert Clark kijelentette, hogy az antant még ezeket a választásokat sem ismerheti el. Hír szerint a legutolsó órákban több pártonkívüli tekintélyes politikusnak sikerült formálisan is keresztülvinni azt, hogy — mai értekezleten túl — újabb időpont adatott a döntésre. Ezt értesülésünk szerint Clark ma közölni is fogja az értekezletek résztvevőivel és hazafias érzésükre utalva kéri, hogy addig egyezzenek meg. Ha a megegyezés nem jönne létre, a liberális pártok és a szocialisták azzal fenyegetőznek, hogy az ántant megszakítja velünk a politikai érintkezést, sorsára hagyja az országot, . ' ’ ' ' • ' i . I ! * . . Ezzel szemben a kormánypártok az mondják: Az ántánltal val békekötést akko kellene olyannak tekintenünk, ami feltétlenül kívánatos, ha ez a béke Magyarország számára legalább is a megélhetésnek lehetőségeit biztosítaná. Miután azonban nem ilyen békéről van szó, ellenkezőleg olyanról, amely szinte létfeltételeitől fosztja meg az országot, a magyar nemzet nem sokat kockáztat vele, ha ezt a békét egy ideig még meg nem kapja. Ausztria már békét kapott az ánlanttól s mégis feltarthatatlanul rohan a gazdasági züllés, a szociális és politikai anarchia örvénye felé. Az antantnak különben magának is meg kell fontolnia, elszánhatja-e magát egy ilyen radikális lépésre Magyarországgal szemben akkor, mikor nagyon jól tudja, hogy itt az általa is annyira kívánt konszolidációt csak a mostani kurzus biztosíthatja. A Clarknál tartott konferencia két fázisból állott. Az első délután 3 órakor kezdődő ülésen résztvettek: Andrássy Gyula, Apponyi Albert, Csernoch János, Teleki Pál, Bethlen István, Günther Antal, Wlassics Gyula, Lovászy Márton, Hegedűs Lóránd, Kürthy Lajos és Perényi Zsigmond. A második konferencián, mely délután 5 órakor vette kezdetét, a pártvezérek jelentek meg Clark előtt. A konferenciákról, azok eredményéről a rossz közlekedési viszonyok és a telefons távírószolgálat hiánya folytán lapzártáig nem kaptunk értesítést. Elrendelték a választásokat. Ma délelőtt fontos minisztertanácsot tartottak a Várban. Mint beavatott forrásból értesülünk, a kormány december 21-ikére kitűzte a nemzetgyűlési választásokat. A hivatalos lap mai rendkívüli száma közli a választásokra vonatkozó utasításokat. A nemzetgyűlés az eddigi megállapodás szerint január 10-én ül össze. A legfelsőbb tanács megállapította a Romániának küldendő újabb jegyzék szövegét. A jegyzék nagyon erélyes hangú és nyolc napi határidőt ad Romániának a válaszolásra. A jegyzék követeli: 1. A magyar terület kiürítését nemcsak a Tiszáig, hanem addig a végleges határig, amelyet a legfelsőbb tanács már megállapított. 2. A st. germaini békeszerződés aláírását a kisebbségek védelméről szóló külön szerződéssel együtt és minden fentartás nélkül. 3. Mindazoknak a rekvizícióknak az ellenőrzését, amelyeket a román hadsereg Magyarországon végzett, merült budapesti államrendőrséget. Gärtner Marcel szerepét a gyilkosságban nem tisztázták még ugyan teljesen, de a nyomozás eddigi adatai megerősíteni látszanak a szegedi állami rendőrség abbeli feltevését, hogy Gärtner Marcelnak mindenesetre valami része volt a merényletben. A második adat, amelyhez vasárnap egy magát megnevezni nem akaró főhadnagy juttatta a szegedi rendőrséget, nem kevésbbé értékes. A főhadnagy vallomása arról a Hauszman József lakatossegédről szól, akit november 8 án tartóztatott le a budapesti államrendőrség s akit szintén azzal gyanúsítanak, hogy része volt Tisza István meggyilkolásában. A főhadnagy a következőket mondta el Papp Menyhért dr. rendőrkapitány előtt. A Pesti Hírlap november 9-iki számában olvastam, hogy az államrendőrség letartóztatta Hauszman József lakatossegédet. Én a Károlyi kormány idején Budapesten az Eriksohn-féle villamosgyárban lévő rokkantak utókezelő kórházában voltam üdülő beteg. Ebben az időben ott volt Hauszman József is, aki megszervezte a rokkantakat és azoknak a főbizalmi férfiává választatta magát. Ebben a minőségében tirannizálta a kórházat, az orvosi kart és az ápolószemélyzetet, sőt a folytonos tüntető menetekkel rettegésben tartotta a székesfőváros közönséget is. Egy alkalommal annyira ment erőszakosságával, hogy az orvosokat és ápolókat egy napra kizárta a kórházból. Hauszmann egy este csendesen szivarozgatva azzal hencegett, hogy ő is egyike a Tisza István gyilkosainak. Ez alkalommal részletesen elbeszélte a gyilkosság eseményét. Én Hauszmant följelentettem az államrendőrségen, de úgy látszik — hasztalan, mert engem kihallgatásra sohasem hívtak meg. A főhadnagy a vallomását írásban is benyújtotta Papp Menyhért dr. rendőrkapitánynak, aki azt eljuttatja a budapesti államrendőrségnek. Újabb szegedi adatok gróf Tisza meggyilkoltatásához Tisza István gróf meggyilkolásának ügyében a szegedi rendőrség immár a második rendkívül fontos adatot szolgáltatja a nyomozást vezető budapesti államrendőrségnek. Az első értékes adatot, amely teljesen új irányba terelte a nyomozást és Gärtner Marcel Mór kézrekerítését eredményezte, a szegedi rendőrség bűnügyi osztálya juttatta a több hetes meddő nyomozásban ki A keresksánk szövetéége és a bankok. A kereskedők szövetségének, nagytanácsa vasárnap délelőtt az iparkamrában ülésezett A nagytanács Ottovay Károly indítványával foglalkozott, amely a bankok hatósági ellenőrzését kívánja. A bankok ugyanis sok akadályt gördítenek a kereskedők elé, úgy hogy azok nem juthatnak egy könnyen betéteikhez. Ez az állapot rendkívül megnehezíti a kereskedők bevásárlását. Azért Ottoway indítványát úgy a kereskedők szövetsége, mint a Lloyd örömmel fogadta. Az elnöki indítványt a nagytanács egyhangúlag elfogadta. Az elnökségnek az az álláspontja, hogy figyelemmel kell lenni a pénzintézetek nehéz helyzetére, amely őket kötelezettségük teljesítésében sokszor megakadályozza. Miután azonban a pénzintézetek nem igen veszik tekintetbe a kereskedelmi érdekeket és a betétek folyósításánál részben önkényesen járnak el, szükségesnek látják a közvélemény és érdekkörök meg-nyugtatására a pénzintézetek hatósági ellenőrzését. Ollovay egy másik beadványában indítványt tesz a Bécsben vásárolt és ott rekedt áruk hazahozatalára. A tanács az ügy, elintézésére egy bizottságot küldött, amely a fiataság és a többi illetékes köröknél eljár. Szóba került az ülésen a gyufa eloszlás ügye is, amelyet az illetékes szakosztályhoz utaltak