Szegedi Gyorsíró, 1904. október - 1905. június (1. évfolyam, 1-10. szám)

1904-10-10 / 1. szám

régóta vajúdó revisiója megvalósuljon, hogy az egységes magyar gyors­írás kérdése helyes mederbe tereltessék, hogy a gyorsírás sikeresebb tanítása minden középiiskolában lehetővé váljék, hogy a kereskedelmi iskolákban kötelezett tantárgy legyen, hogy nagyobb városainkban gyors­író-egyletek létesüljenek, hogy egyetemeinken a gyorsírás számára külön tanszék szerveztessék s ott a gyorsírás tudománya behatóan műveltessék, hogy a tanférfiak a gyorsírás ügyét hathatósan felkarolják, hogy a bíró­ságoknál a szóbeliség behozatalánál hivatalos gyorsírók alkalmaztassanak, hogy az ipar- és kereskedelmi irodákban, az állami életben a gyors­írásnak minél nagyobb tér nyittassék, hogy a gyorsírók munkája ne mint gépies, hanem mint erős szellemi munka díjaztassék, végre hassunk oda, — ha arra szükség volna — hogy vezető férfiaink közt a látszó­lagos ellentétek félreértések jóságos szeretettel elsimíttassanak, kiegyen­­líttessenek, hogy neheztelésre, ügyünktől való visszavonulásra érdemes nagyjainknak ezután okuk ne legyen, hogy majd egyesült erővel vívhas­suk meg nemes és kultúránkra nézve fontos harcunkat, a tömeg bántó közönyével és sokszor tudatlanságával szemben. Ha összes erőnket e programm megvalósítására szenteljük és össz­pontosítjuk, akkor időnk sem lesz a múlt évihez hasonló sajnálatos események előidézésére. Ki a gyorsírás művészetének, az iskolának igaz hive, lelkes barátja, ki egyéni érdekét a köznek alárendeli, ki az ellenkező nézeteket is tisz­teletben tartja s az eltérő véleményekkel szemben türelmes, ki megbe­csüli az érdemest s nem a személyt, de mindig csak az ügyet tekinti, ki a reform eszmék iránt józan mérsékletet tanúsít s az iskola ügyét állhatatos szeretettel ajnározza, ki a más rendszerek indokolatlan üldözé­sét nem tartja hivatásának, ki sértett hiúságból, vagy vélt mellőzés miatt nem marad távol, hanem a béke zászlaja alatt velünk tart, hogy rend­szerünket tökéletesebbé, iskolánkat naggyá, virágzóvá s hatalmassá tegyük; az a mi szívesen látott emberünk, az nem csak az ifjúságnak, de a hazai összes gyorsíróknak is eszményképe, neve mindnyájunk előtt tiszteletünk, személye becsülésünk, tárgya s a magyar gyorsirás igazi béke apostola. Ilyenekre van az iskolának ma szüksége ! Fel tehát kedves Műtársak a nemes munkára, a nagy és dicső küzdelemre, de a béke szent nevében! Jakab Lajos: Előfizetésre való felhívás. Midőn lapunk irányával s céljával egyetértő műtársainkhoz szellemi és anyagi támogatásért fordulunk, kérjük az előfizetési összeget (postadijjal) előre beküldeni. Lapunk második számát már csak előfizetőink kapják. "Lapunk ára egész évre két korona, tanulóknak egy korona, posta­dij 20 fillér. A pénz egyletünk pénztárosához (Szabó Bálint, Szeged, vasúti közp. leszámoló hiv.) minden egyéb a szerkesztő-kiadóhivatalba (Fertő­ u. 4.) küldendő. Lapunk minden hó 10-ikén jelenik meg, 8 oldalon közönséges nyomdai s 8 oldalon gyorsirás­ szöveggel, szolgálva úgy a kezdő és a haladó, valamint a gya­korló gyorsírók igényeit. Azon gyorsirókörök, melyek lapunkat hir­­lapjukká óhajtanák tenni, felvilágo­sításért forduljanak a szerkesztőséghez. A szegedi gyorsiróegyesület elnöksége.

Next