Szegedi Gyorsíró, 1908. október - 1909. június (5. évfolyam, 1-10. szám)

1908-09-20 / 1. szám

V. évfolyam. Szeged, 1908. szeptember 20. 1. szám. Felelős szerkesztő. Kiadja: Dr. KATONA DÁVID. IlA Szegedi Gyorsírók Egyesülete. Ára (előre fizetve) egész évre 3 K., félévre 1 K. 50 f., középiskolai tanulóknak 2 K. Az egyesület tagjai tagsági díjuk fejében kapják. MEGJELENIK MINDEN HÓ 20-ÁN, JÚLIUS ÉS AUGUSZTUS KIVÉTELÉVEL. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szeged, Bécsi­ körút 30. szám. g A SZEGEDI G GYORSIRÓ havi folyóirat a Gabelsberger -Markovits rendszer szerint A SZEGEDI GYORSÍRÓK EGYESÜLETÉNEK, A NAGYVÁRADI GYORSÍRÓ-EGYLETNEK ÉS TÖBB SZEGEDI ÉS VIDÉKI IFJÚSÁGI GYORSÍRÓ-KÖRNEK HIVATALOS LAPJA. Meghívó. A szegedi gyorsírók egyesülete 1908. évi október hó 11-én­ vasárnap délután 11 órakor a városi széképü­let hiszternében tartja meg VI. tisztújító rendes közgyűlését, melyre az egyesület 1. tagjait, úgy a nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívja az elnökség. Tárgy: Elnöki megnyitó beszéd és megemlékezés Jakab Lajos mű­ködése felett, tartja dr. Irokay Gyula alelnök, Jakab Lajos búcsúbeszéde, főtitkári jelentés, beterjeszti dr. Katona Dávid, elnöki és főtitkári előter­jesztések, zárszámadás bemutatása és a felügyelő­bizottság jelentése, a tisztújítás megejtése, a k­öltségvetés megállapítása, úgy mindazon indít­ványok és interpellációk tárgyalása, melyek legalább 8 nap­pal a közgyűlés előtt az elnökséghez írásban benyújtottak. Jakab Lajos távozása. Egyesületünk megteremtője, a magyar gyorsírás ügyének egyik leghathatósabb előmozdítója távozott el körünkből. Jakab Lajost a déli vasutak igazgatósága Szegedről Budapestre helyezte át. Az áthelyezés Jakab Lajos kérésére történt. Nem azért, mintha megunta volna Szegedet, hanem más okokból. Augusztus havában ment el közülünk a legnagyobb gyorsíró, hogy áldásos munkásságával megajándékozza a központot. Fájó szívvel vettük a bennünket mélyen lesújtó hírt, nehezen mondtunk búcsút szeretett elnökünknek és rosszul esett megválni a nagyon tisztelt baráttól. Nagy veszteség érte egyletünket az ő távozásával, de azért hisszük, hogy a gyorsírás közügye ezáltal nyerni fog, mert Jakab Lajos az ő ritka ügyszeretetével, igaz lelkesedéssel párosult önfeláldozó és önzetlen munkaszeretetével csak nemesítőleg hathat a budapesti gyors­írási életre, amely oly régóta várja Jakab Lajosát. A mi egyesületünk sokat veszített távozásával, nélkülöznünk kell legszorgalmasabb tagunkat, elnökünket, aki fáradhatatlan buzgalmával a művelt világ gyorsírási köz­kincsének egész tárházát gyűjtötte össze Szegeden; nélkülöznünk kell a kitűnő gyorsírás-tanárt, aki egész nemzedékeket nevelt fel a gyorsírás ügyének és akinek köszönhető a régi szegedi hírnévnek nagyobbodása; elment a mi lapunk szellemi vezére, aki — bár nem szerepelt neve a lap élén — mindig irányítója volt a Szegedi Gyorsírónak. Megvigasztal azonban bennünket az a tudat, hogy Jakab Lajos továbbra is egyletünké, oly szorosan egybeforrt ő egyletünkkel, hogy attól el nem válhat, hogy

Next