Szegedi Gyorsíró, 1909. szeptember - 1910. május (6. évfolyam, 1-10. szám)
1909-09-20 / 1. szám
VI. évfolyam. Szeged, 1909. szeptember 20. 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő. Kiadja: Szeged, Bécsi-körút 30. szám. Dr. KATONA DÁVID: A Szegedi Gyorsírók Egyesülete. t . SZEGEPI (GYORSIRO havi folyóirat a Gabelsberger—Markovits rendszer szerint A SZEGEDI GYORSÍRÓK EGYESÜLETÉNEK, A NAGYVÁRADI GYORSÍRÓ-EGYLETNEK ÉS TÖBB SZEGEDI ÉS VIDÉKI IFJÚSÁGI GYORSÍRÓKÖRNEK HIVATALOS LAPJA. Ára (előre fizetve) egész évre 3 K., félévre 1 K, 50 f., középiskolai tanulóknak 2 K 20 f. Az egyesület tagjai tagsági díjak fejében kapják. MEGJELENIK MINDEN HÓ 20-ÁN, JULIUS ÉS AUGUSZTUS KIVÉTELÉVEL. Meghívó. A Szegedi Gyorsírók Egyesülete 1909. évi október hó 3-án délután 3 órakor tartja Czigány János feletti emlékünnepéllyel egybekötött VIII. tisztújító rendes közgyűlését a városháza közgyűlési termében, amelyre az egyesület tagjait és a nagyközönséget tisztelettel meghívjuk. Az új évfolyam elején, jelen számunkkal lapunk VI. évfolyamát kezdjük meg. Olvasóinknak nem szabunk új irányt. Most is ugyanazok az elvek vezetnek, ugyanazok a célok irányítanak bennünket, mint öt évvel ezelőtt, amikor lapunkat megindítottuk. A békét akarjuk a gyorsírók között. Fő törekvésünk az, hogy megvalósítsuk legnagyobb donátorunknak Czigány Jánosnak ideáját, hogy a gyorsírók ne veszekedjenek egymással, hanem megértve egymást, békességben munkálkodjanak ügyünk előbbreviteléért; távol minden gyorsírás-politikától, — mely a tapasztalat szerint gyorsíró-politikává szokott elfajulni — távol minden személyeskedéstől, egyedül a gyorsírás terjesztése és fejlesztése érdekében adjuk ki lapunkat, hogy ezáltal a tanuló ifjúság megismerje a magyar gyorsírási mozgalmakat, tanuljon lelkesedést és ügyszeretetet, amelyekkel felvértezve, legyen egy hasznos kultúrügynek, a magyar gyorsírás ügyének önzetlen harcosává. A lelkesítésen, a buzdításon kívül más célja is van lapunknak. Tanítani akarunk elsősorban. Megtanítani a tanuló-ifjúságot arra, hogy miként kell a gyorsírást Markovits Iván és Czigány János szellemében művelni. Szigorúan követjük az írásegységet, mert csakis egyöntetű eljárás mellett érhető el az, hogy minden gyorsíró elolvashassa a másik írását. Nem idegenkedünk semmiféle reformtól, hiszen mindennek, — ami emberi, — tökéletesbbülésre, felújulására van szüksége, amely alól nem képez kivételt rendszerünk sem; de azért féltve őrizzük az írásegységet és ha közlünk is lapunkban reformjavaslatokat, azokat csak azért tesszük, hogy kikérhessük olvasóközönségünk kritikáját a közölt stenogrammok helyessége és hasznavehetősége tekintetében.