Szegedi Gyorsíró, 1925. szeptember - 1926. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1925-09-20 / 1. szám
XXI. évfolyam. Szeged, 1925 szeptember hó. 1. szám. Kiadja: A Szegedi Gyorsírók Egyesülete. (Földváry utca 2. szám.) Alapította JAKAB LAJOS. Felelős szerkesztő dr. KATONA DÁVID. Illés-51 SZEGEDI gyorsíró Havi folyóirat a Gabelsberger—Markovits- és a Reform-rendszer szerint. Az uj évtized hajnalán. Két évtizedes célirányos és komoly munkásság után visszatekintünk az elmúlt 20 esztendőre, amely időt e szerény lapocska a magyar sztenográfia szolgálatában megfutott. 1904 év őszén indult el hódító útjára ez az újság. Nagy-Magyarország gyorsírási kultúráját akarta terjeszteni a régi, nagymúltú gyorsírási lapok: a Gyorsírászati Lapok, a Budapesti Gyorsíró (majd Országos Gyorsírászati Közlöny) és a vidéki orgánum, a Soproni Gyorsíró mellett. Jakab Lajos nevével kezdettük meg munkásságunkat, Fabro Henrik dr. lelkes támogatásával. Egyesületünk megalakulásának a szegedi piarista főgimnázium gyorsírókörének 25 éves jubileumi ünnepsége volt a kiindulása, lapunk megindításának pedig az az önzetlen és készséges tevékenység, amelyet a buzgó gárda Jakab Lajos vezetésével kifejtett. Bódogh János volt a szegedi gyorsírási élet magvetője. Ez a város hatvan esztendőt meghaladó idő óta mindig hűséges védője, lelkes istápolója volt a Qabelsberger— Markovits-rendszernek, buzgó felkarolója a tradícióknak, amelyek a siker elérésében nem egyszer voltak segítségére. A bódoghi ügyszeretetnek kultusza nőtt fel Szegeden. Ez a kultusz nem a meggondolás nélküli maradiság, de nem is a fejnélküli haladás körül fonta glóriáját. Szeged a gyorsírás fejlesztése és terjesztése terén fogalommá lett. Szeged nem haladt soha a szeszélyek gyorsírása után, mindig reális alapon munkálkodott. Fejleszteni, tökéletesíteni akarta saját rendszerét. Minden rendszerrel lehet több-kevesebb fáradsággal kisebb-nagyobb eredményt elérni. Mindenki azt a rendszert követi, amelyet nézete szerint a legjobbnak, a célhoz legkönnyebben vezetőnek talál. Mi a Qabelsberger—Markovits-rendszert tekintjük ennek. Hatvankét esztendős múltján kívül eddigi sikerei s az a szilárd, megingathatatlan alap, amelyre Mesterünk a rendszert helyezte, biztosítékot nyújt nekünk arra, hogy helyes úton járunk. Lapunk húsz éves fennállása alatt mindig a Q.—M.-rendszer haladását szolgálta. Bennünket nem csábít semmiféle idők hangulata, kitartunk eszménk mellett. A Q.—M.-rendszert fejleszteni és terjeszteni akarjuk most is az új évtized küszöbén, amikor megszólalt az egységes gyorsírás megalkotásának indulója, mert nézetünk szerint nem napok kérdése az egységes gyorsírás megalkotása és addig az időig, amíg a Q.M. alapon elkészítendő és úgy az elmélet, a tanítás céljainak megfelelő, mint a gyakorlat igényeit messzemenően kielégíteni tudó egységes gyorsírás napvilágot lát, addig nem szabad feladnunk a küzdelmet, nem lehet ölhetett kézzel néznünk az ellenrendszerek versengését, nem tanácsos magunkat abban az álomban ringatni, hogy hiába a harc, kárba veszett a küzdelem, úgyis az egységes gyorsírásé a jövő. Mi küzdeni, dolgozni fogunk ezután is a Q.M.-rendszerért. Egyesületünk határozott állásfoglalása az, hogy rendszerileg sokkal szilárdabb alapon nyugszik az eredeti rendszer, mint a reformírás, elméletileg lényegtelen a kettő között a különbség, gyakorlatilag kialakultabb az eredeti rendszer. Hogy mégis helyt adunk úgy az eredeti, mint a reformírásnak, oka az, hogy mindkettő a O.M.-rendszer írása, ugyanazt a célt szolgálják, végeredményében a két írás között a legmagasabb fokon csak árnyalati az eltérés. Ezért iskoláink szabad választására bízzuk azt, hogy melyik írást kívánják terjeszteni, mert mindkettő szép sikerekkel büszkélkedhetik. Rajtunk kívül álló rendszerekkel most nem kívánunk foglalkozni, de felemeljük tiltakozó szavunkat az ellen az újabb gyakorlat ellen, amellyel egyes kiforratlan gyorsírók kísérleteznek, amikor rendszerünkbe idegen, oda nem való elemeket kívánnak juttatni, más rendszereket tanulmányoznak, azokat összekeverik sajátjukkal, rontják írásukat, csökkentik társaik meggyőződésének biztonságát, valójában visszafejlesztik tudásukat. A legutóbbi versenyeredmények megmutatták és igazolták, hogy nem a hangos reklám, nem a kerületeket bejáró propaganda, hanem csakis és kizárólag a rendszer jósága döntheti el azt, hogy mely írásé a jövő.