Szegedi Gyorsíró, 1934. november - 1935. június (30. évfolyam, 3-10. szám)

1934-11-20 / 3. szám

Vidéki gyorsíróegyesületek és a központ. Eckerdt Elek előadása a Magyar Nemzeti Munkahét alkalmával. — A rendszeri küzdelmek idejében a vidéki gyorsíróegyesüle­teknek nagyobb jelentőségük volt, mint ma, az egységes magyar gyorsírás virágkorában. Régen, a rendszerek egymás közötti verse­nyében minden egyesület a maga szemszögéből valóságos missziót teljesített, amikor teljes meggyőződéssel, fanatikusan küzdött a saját rendszerének terjesztése és diadalra juttatása érdekében. Ma azon­ban a rendszeri harcok elültek, a gyorsírási küzdőtéren szélcsend állott be, így tehát felmerülhetne az a kérdés is, van-e egyáltalá­ban létjogosultságuk még ma is a vidéki egyesületeknek ? Eddig hatalmas fegyver volt a kezükben, a külön szaklap, most azonban rendszeresen megjelenő vidéki lap már csak a Szegedi Gyorsíró, hiszen egyik egyesület sem számíthat annyi előfizetőre és tagra, hogy a befolyó gyér jövedelemből fedezhesse egy megfelelő nívós gyorsírási lap kiadását. Társadalmi propagandára is alig van szük­ség, hiszen a középfokú iskolákban fokozatosan kötelező tantárgy lesz a gyorsírás, a gyakorlati élet szükségletét pedig bőven fedezik 19 és egyúttal arra a kérdésre is megfelel, hogyan lehet a gyors­írás tanításánál a legszebb eredményeket elérni. A gépírásról is nagyon sok könyvet és tanulmányt írt. Gépírás­ tankönyve „Standaard Leerboek voor het Machine­­sch­rijven'' címen 5. kiadásban 30.000 példányban forog közké­zen. Kizárólag ezeket a könyveket használják az intézetben s a Schoevers által kiadott irkákat, gyakorló füzeteket, blokkokat és ceruzákat. Schoevers intézeteit, amelyek az előadottak szerint üzleti vállalkozások is, személyesen vezeti és irányítja. Az egyes vá­rosokban levő Intézeteit hetenként többször is ellenőrzi s e cél­ból külön autót tart, hogy bármikor útra kelhessen. Munkájá­ban segítőtársa a felesége, J. Sch­oevers-Kel­s, aki az intézeti tanításból is kiveszi részét. Schoevers a magyar gymrsíróknak is üzent: Szívből üd­vözlöm a magyar műtársakat, akiket a budapesti kongresszu­son megismerhettem. Elsősorban Radnai Bélát és feleségét. Radnai munkásságát külön is figyelem és rendszerét alaposan tanulmányozom, mert benne rendkívül sok gondolatkeltő ötlet van. .Jól ismerem a magyar gyorsírási viszonyokat, a tanításnak az iskolákban történt páratlanul álló rendezését és az egységes magyar gyorsírás sikeres bevezetésével elért eredményeket. Nemcsak udvariasságból, de meggyőződésből mondom, hogy a magyarországi gyorsírási állapotok minden nemzet gyorsírói számára mintául szolgálhatnak. És különösen boldog vagyok, hogy részt vehettem az 1928. évi budapesti nemzetközi gyors­írókongresszuson, mert az 1934. évi amsterdami kongresszus után is nyugodtan állíthatom, hogy a legszebb és a legjobban megrendezett kongresszus dicsősége a magyarokat illeti. Fe­lejthetetlen élmény volt mindenki számára“. Scheveningen, 1934. augusztus 9—10 éjjelén.

Next