Szegedi Híradó, 1861 (3. évfolyam, 24-103. szám)

1861-03-28 / 24. szám

24-lk szám. Csütörtökön, tavaszelő (március) 28-án 1861. Harmadik évfol Megjelenik: Hetenkint kétszer, csütörtökön és vasárnap reggel. Előfizetési föltételek. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Vidékre postán és Szegeden házhozhordással: Egész évre 8 frt, — félévre 4 írt, — évnegyedre 2 frt osztr. ért. Helyben elvitetve a kiadó-hivatalból: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — év­negyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes szám ára 8 ujkr. Hirdetések: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. kétszerinél 6 ujkr., többszörinél 5 ujkr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 ujkr. A nyilttérben a háromhasábos petitsor igta- tási dija 20 ujkr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők­JE JLw.*L2B SZEGEDI HÍRADÓ 1861. évi tavaszhó-ny árhói folyamára helyben házhoz hordva vagy vidékre postán 2 frt, helyben a kiadóhivatalból elvitetve 1 frt 60 kr. A „Szegedi Híradó“ kiadó-hivatala. Lapom olvasóihoz! Több nemeslelkü hazafi önzésteleu köz- remunkálása lehetővé tévé lapom ismét meg­indíthatni. Fogadják ezért mindenekelőtt bá­lámat. A „Szegedi Híradó“ tehát rövid ideig * ismét saját felelősségem alatt szerkesztve, fog a határozott napokon fönakadás nélkül meg­jelenni, mig uj szerkesztőjét bemutathatom. Azon gyanúsítások ellen, melyeket né­melyek lapom és személyem ellen boszuból terjeszteni fáradoznak, magamat mentegetni fölöslegesnek tartom; ismeri őket Szeged Ítélt felették. Hazafiságomat, szabadelvü­, egemet és igazságérzetemet dobra soha sem itteni; ismer Szeged és e vidék műveltebb isze, 20 év óta; tudja, hogy mindenek .ölött becsületes hazafi vagyok. Midőn e lapot alapítottam, e város és vidéke szellemi élete, valamint anyagi érde­keinek előmozdítása és képviseltetése volt az indok, mely vezérelt; az irány, melyet elérni vágytam. Vannak elegen, kik tudják, meny­nyi idő- és pénzáldozatomba került eddigi főn- tartása; vannak, kik nem egyszer haliák e nyilatkozatomat : hogy haszonlesés e válla­latnál nem vezérel s főn fogom tartani e közlönyt bármily mostoha viszonyok között, mig ezzel a hazának szolgálatot telietek. Lapom iránya marad az eddigi: haza­fias és szabadelvű; igyekezni fogok, az igért szellemi közremunkálás segé­* " hü tükre legyen e város és népes vi­j közvéleményének, mely magasztalandja valódi honfiúi erényt, valamint kérlelhetle- nül sújtani fogja a bebizonyult hazafiatlansá- got s egyéb társadalmi bűnöket, bárhol mu- tatkozandnak is; egyetértésre és összetartásra buzdítson és igazságot hirdessen. Polgártársaim ismerik e szavak valódi értelmét; ismerik becsületemet az ígéretek teljesítésében is, és igy fölöslegesnek tartom lapomat különös pártfogásukba ajánlani, ez most már el nem marad. Azon tisztelt hazafiak pedig, kik la­pomat eztoán is becses dolgozataikkal és alapos tudósításaikkal gyámolitani szívesek lesznek, fölvetnek, hogy a kéziratokat és leveleket addig, mig lapom utjá-i más intéz- ködés nem történend, nevemre címezni szí­veskedjenek. * Szeged, 1861. tavaszelő 27 én. Burger Zsigmond, a „Szegedi Hiradó“ kiadó-tulajdonosa. Követválasztás Csongrádon. Folyó hó 14-én Csongrádon országgyűlési kö­vetté lön megválasztva egyhangú közakarattal E d e r István polgármester, ki politikai jelleme, céljai, elveire nézve megyeszerte a legjobb oldalról isme­retes. Adja Isten, hogy képviselői pályáján politi­kai jellemének megfelelő tehetséget fejtsen ki és olyan fényes eredmények tényezője legyen, minő föltevések nagy népszerűségben álló egyéniségébez- kapcsolvák. Ezen választás alkalmával a választási elnök a választókhoz következő beszédet intézett: „Tisztelt választógylilés! Alkotmányos polgár legnagyobb fontosságú jogát gyakorolja, midőn or­szággyűlési követet választ; mert ezáltal közvetve a törvényhozás részesévé válik. Fölségi jog a törvényhozás, és igy azon nem­zet, mely e joggyakorlatának részesévé lehet, maga is fölséges; hanem, hogy valamely nemzet ily fé­nyes jogosultsággal birjon, hozzá politikai érettség és erkölcsi nagykorúság kívántatik; mert a tör­vényhozás az államhatalmak közt legelső helyen áll, és ezért mind a birói, mind a végrehajtói ha­talom már nem egyebek, mint az országgyűlés ál­tal meghatározott törvényeknek alkalmazói, illető­leg végrehajtói. Az alkotmányos élet, minek pedig koronája a törvényhozási jog, nálunk — mint tudjuk — nem idegen, Üvegházi növény, de a nemzet életé­vel és szabadságot szerető természetével egykorú ősi örökség, bizonyságául annak, hogy honalkotó Árpád harcos nemzete, mely Atilla országát diadal­mas fegyvereivel elfoglald, vagy jobban mondva, visszahóditá hagyományos örökségképen, nem va­lami csöcselékcsoport s öntudat nélküli szilaj csorda volt, mint a német irók űrügyük, hanem birt ép és egészséges fogalmával a nemzeti önállásnak és becsvágynak, és természetes értelmességét s életre­valóságát öntudatos nemzeti egyesség és célszerű társadalmi rendszer jelezte. Igen jellemző tehát azon észrevétel, mit erre vonatkozólag Horváth Mihály Magyarország történetében megirt: „A honfoglalás — úgymond — és államalapítás haté­konyan megfejthető azon okok által, melyeknek magában a magyar nemzetben kellett rejleni“, s ez ok nem más, mint a nemzetnek kevés száma mellett is nyilvánuló erőhatalma, erkölcsi tulajdon­ságai, erényei, hadi és polgári szerkezete. E nemzet alkotmányos élete — mellőzve itt a legősibb hajdaukort — a vezérek korától bizo­nyossággal levezethető, midőn t. i. a nép hét tör­zsének és a 108 nemzetség főnökei eskttvén, esküt tőnek és Árpádot közös fejedelmükké választották. Ekkor köttetett ez alapszerződés Etelköz, a mai Moldva és Bessarábia gazdag síkjain, melynek 3-ik pontja szerént biztosítva lön a nemzet, hogy sem ök, sem fiaik soha a fejedelem tanácsából és az ország kormányából ki nem záratnak, de sőt a székely krónika ezen alapszerződés 6-ik pontjául következőket jegyezte föl : „Aki a nemzeti gyű­lésen megjelenni nem akar, ketté hasit- tassék“. Ezen alaprendelközések forrásai a nem­zet országgyűlési, törvényhozási jogának és önkor­mányzati léteiének és törekvéseinek. Kétségtelen dolog, mert történelmi tény, hogy őseink nem csak a fegyvereket kezelték bámulatos ügyességgel, ritka szerencsével és hősies bátorság­gal , hanem az országrendezéshez szükséges, azon idők kívánalmainak megfelelő szellemi tehetségek is meg voltak a nemzetben; igy az alpári döntő csata után Pusztaszeren 34 napig nemzeti gyűlést tartottak, hol Béla király névtelen jegyzője szerént a jogok és kötelességek, a nép, a főrendek s a fejedelem közti viszonyok bővebben meghatároztat- tak, az igazság kiszolgáltatására birák rendöltettek stb. Alkotmány, de nem önkény volt az ur Árpád népe fölött, úgy az Árpádházi királyok, mint a vegyes korszak alatt és ezután; az alkotmány pe­dig a nemzetnek és királynak közakarattal fölállí­tott müve lévén, világos, hogy sorsa fölött nem idegen, ellenséges szeszély és önkény, de önmaga rendelközött. Miért is mondhatni, hogy azon állam­viszonyok, melyek az 1222-ki aranybulla —alkot­mányos szabadságlevél — előidézői voltak, épen úgy a nemzet fölségi és önkormányzási joga sért- hetlenségeért alakultak, mint Bocskay, Bethlen, Tököly és a Rákóczyak történeti hirű hadjáratai részint az ország függetlenségéért, részint az alkot­mányos és vallásszabadság előnyeiért áztatták hon­fivérrel a hazai regényes halmokat és délibábos ró­nákat; valamint kétséget nem szenved, hogy az 1848-ki magyar nemzet azon évi alkotmányos nye­reményeiért és nemzeti léteiért harcolta azon dicső harcokat, melyek a magyar névnek egész Európa, de sőt az egész művelt és szabadelvű világ előtt közbecslilést s el nem évithető rokonszenvet szerez­tek, s épen igy küzdünk most mi, noha az ész és a jog szelíd fegyvereivel az 1847—8. évi jogálla­potokért. E haza földe mindenütt szent, mert nincs ta­lán egyetlen göröngye vagy porszeme, melyet ezer év viszontagságai között magyar vér nem öntözött, folyva mindig az önállásért és szabadságért; de sokszorosan szent mégis ez általunk lakott sík föld, melynek éltető legét szívjuk, itten Alpár szomszéd­jában, hol a hős Árpád kemény hadi népe Zalánt, a bolgár fejedelmet döntő csatában legyözé, és magát „ ég,. nemzetét a legyőzött országának urává tévé. és itten Pusztaszer közelében, hol a győztes hadi nép kipihenés, tanácskozás és szervezés után elkölté a névtelen jegyző által fölemlített nagy ál­domást. És épen e félszigeten, Csongrádon meg­emlékeznünk illik, hogy azon földvárat, mely e városnak és megyének nevet adott, de mely már névben él csak s többé nincs jelén, mert helyisé­gét mostan a Tisza medre képezi; mondom, ezen várat Ond magyar vezér fia, Ete a meghódított szláv népség által építtette. E közel nemzeti szent emlékekkel tehát szerezzünk magunknak kitartó lelkesedést, hogy azon magasztos erő és íönlengő szabadságérzet, mely őseinket képesité hazát és ped g szabad hazát alkotni a négy folyam gazdag partjain s a hármas bérc termékeny völgyein, vé­rünkké váljék mindörökké. Hanem mondhatná valaki, mi köze mindezek­nek a mai napi követválasztással ? mire én felelem: miképen egyik láncszem a következővel közvetlen kapcsolatban van, úgy vannak a mondottak észtani összefüggésben a mai követválasztási Unnepélylyel. Nemzeti ünnepet ülünk, az országgyűlési követvá­lasztási szabadság sátoros ünnepét. Illő tehát ilyen alkalommal az ünnepély fényét és méltóságát olyan visszaemlékezésekkel emelni, melyek bizonyságot tegyenek arról, hogy mi az ősök tiszteletreméltó müvei iránt — hová a törvényhozási jog is, és pedig fölegesen tartozik — vallásos kegyelettel vi­seltetünk, és e jelen időben nem csak illendő, de elengedhetlen szükség is a nemzeti történelmi s alkotmányos emlékek fölelevenifése; mert jól tud­juk, 11 nehéz év förgetege viharzott el fejeink fö­lött, melyeken keresztül az alkotmányos nemzeti élet legázolva volt, midőn nem ragyogott fölöttünk a szabadság éltető napja, de kisértett ijesztő vér­szopó rémeivel a lelket ölö rabélet sötét éjszakája; idegen és hamis istenek előtt kellett szív és ész ellen meghajolnunk; törvény helyett önkény és fegyver uralkodott; köz- és magánjogaink fölforgat- tattak; hazánk idegenekkel elárasztva lön; panasz­szót emelni nem volt szabad, mert a szólás és sajtószabadság erőszakos módokon és eszközökkel elfojtatott, szóval idegenekké lettünk saját hazánk­ban. Mondhatnék még többet, igen sokat, de mi­ért? minden egyes magyar ember, ha szive és esze helyén van, jól ismeri ama keserű megpróbáltatá­sok kiraondhatlan szenvedéseit. És ha volna olyan magyar, — mit nem hiszek — ki azon réméveket élete szebb és boldogabb napjai közé sorozná,"* ez nem volna magyar, nem ember, de oktalan vadál­lat vagy ördög, ki a kegyetlenség vagy a sátán pokoli szeszélyeiben bűnös kárörömmel gyönyörkö­dik. Ezek tudatával, — úgy tartom — midőn az alkotmányos szabadság hajnalsugára 11 éves nehéz

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents