Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1862-05-28 / 43. szám

teke. Ez az akkori magyar kereskedés oly virág­zását idézte elő, milyent az azóta sem ért el. A keleti kereskedés egész vonala Magyarországon húzódott keresztül. Másfelől azon barátságos vi­szonyok, melyekben I. Lajos Ausztriával, Cseh- és Lengyelországgal állt, kedveztek azon cserekeres­kedésnek, melyet ez országok kereskedői Magyar­­országban űztek. A boroszlói, prágai és nürnbergi kereskedők különös királyi kíséretet nyertek, mely­nek uralma alatt, a vámok lefizetése után, az or­szágban szabadon árulhattak és vásárolhattak. Ha­sonló előnyben részesítettek Ausztriában és Cseh­országban a magyarországi kereskedők. — A len­gyel és vörös-orosz kereskedés helyeiül Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kassa szolgáltak.9) Ez által ez éjszaki magyar városok kezébe volt játszva az éj­szak és dél közti egész szállítmányi kereskedés. Soprony és Kőszeg Németországba vitték ki borai­kat. Zágráb a tengerpart felé vezető kereskedés középpontja lett. Szeben és Brassó Oláhországba, Beszterce Moldvába szállított. (Folyt. köv.) Helybeli újdonságok. — Figyelmeztetjük az egyházi műzene barátait, hogy holnap, azaz Áldozó-csü­­­törtökön a gymnasiumi dalárda Weber rá­vezetése alatt Eltér Károly remek magyar miséjét fogja reggeli 8 órakor előadni. Kik e dalárda eddigi dicséretes haladásának tanúi valának, úgy hiszszük, örömmel veendik ezen figyelmeztetésünket. 1. Május 25-én a köztisztelet- és elismerésben diszló Magyar-Malocsay Izabella nőnevelő intézeté­ben szívet melengető és lelkesítő élvezetben része­sülünk. Ugyanis a magyar keblű és tiszta jellemű buzgó tulajdonosnő intézete szerény növendékeinek ártatlan gyönyört szerzendő, az említett napon ün­nepélyt rendezett, mely valamint a lélek- és er­­kölcsnemes­ülésre magasztosan hatott, úgy a test­nek is üdvös felüdülésül szolgált. Az ünnepély ál­lott finom tapintattal választott, szívet nemesítő, jó tettekre serkentő és vallás-erkölcsi kötelmek telje­sítésére hathatósan buzdító két magyar és egy fran­cia színműből, melyeket az ártatlan keblű szende honvirágok, a jó szülők örömei és egykor szeretett hazánk ékes gyöngyei oly élénkség- és lelki erő­vel, oly értelmesen és szakavatottan adtak elő, hogy a fényes hallgató koszorú, mely városunk legjelesb osztályát mintegy varázserővel ez ünne­pélyre lelkesítvén, magában foglalá, viharos élje­nek­ és tapsokban nyilvánítá lelki élvezetének tel­tét. Hát a honfi keblet lángra gyulasztó nemes szavalmányokról mit szóljunk? Szépek voltak azok, és a kedves honleány rózsaajkiról oly meleg érze­lemmel hangzottak el, hogy azok szív­húrjainkat gyöngédeden érintvén, könyüket varázsoltak sze­meinkbe! Isten áldja meg az intézet derék tulajdo­­nosnőjét, ki méltó mély tiszteletünkre és a derék anyák szeretete­ és bizalmára, mert szíveik szent zálogait oly kezekbe adák, melyek a szende lili­omokat gyöngéd anyai szeretet- és tapintattal ápol­ván és nevelvén, a hazának oly védangyalokat nyúj­tanak, kik az élet örömei közt a családi boldogság nemzei leendnek. A szerény ünnepélyt víg tánc kö­vette, melyet az ifjú tűz és lelkesedés éjfélig lej­tett. Kik e magasztos élvezetben részesülőnk, örömtelve távozánk, szíveinkben azon édes fohász­­szál : Adjon jó Istenünk vérrel szerzett édes hazánk más városainak is ily lelkes nőnevelőt! — A londoni világkiállításon Szeged csak paprikája által van képviselve. E terménycikk már egy század előtt is oly jól állítatott elő gazd­asszonyaink által, mint jelenleg, s azért e szerény gazdászati cikk szomorúan jellemzi a világ piacán gazdászati és iparüzletünket, míg sokkal kisebb városok — mint Rima-Szombat, Miskolc, Nagy-Kikinda — iparcikkei talán a világ elisme­résével találkozandanak! Ez is egygyel több ok arra, hogy tanuljunk, haladjunk s belértékünk­­k­e­l túl szerényen ne vonuljunk vissza a világ elöl, ha majd ismét alkalom fog mutatkozni ügyesebb iparosainknak a világ ipara terén nemesen ver­senyezhetni! — A hirlap teendői közé tartozik nem csak a hiányokat fölfedezni s azokat minden sérte­getés nélkül az illetőknek tudomására juttatni, hanem a történt javítások iránt méltó elismeréssel is lenni a lakosság nevében, amelynek kényelmére azok eszközöltettek. Kik a vár mellett eljárnak, — ugy hiszszük — megelégedve látok azon célsze­rű szerkezetű uj hidat, mely az előbbi végkép el­pusztultat felváltá, annyival is inkább, miután e hiányon felszólalásunk után egy hétre már segítve jön. Ajánljuk a hatóság figyelmébe a külvárosok főutcáin találtató rész járdákat is, melyeket a háztulajdonosok eddig is csak azért nem iga­­zítottak meg, mert talán nem parancsolták meg nekik. — Ez év — úgy látszik — a bukások éve. A napokban ismét lefoglaltak egy kereskedőnek boltjában és lakán minden értékes tárgyat a hite­lezők. Azonban ezen kereskedőnek már jó gya­korlatában kell lenni a bukásnak, mert harmadszor esett meg jelenleg rajta ezen újdivatú tetszhalál. Az első magyar átalános biztosító társaság igazgatósága a szegedi főügynökség egész kerületére, az életbiztosítási ágban az üdvös eszme és ügy sikeresebb terjesztésére Bakay Nándor és Keméndy Nándor ügynök urakat felügye­lőkké nevezte ki, fölhatalmazván őket, a mon­dott kerületben, a biztosítások szabályszerű fölvé­telére s az előlegek elfogadására.­­ Múlt szombaton délelőtt egy k.­m.-vásár­­helyi lakos a hetivásárra behozott búzáját eladván, a Krebsz és Mayer-féle vaskereskedéshez hajtatott. Mig emberünk benn vasszükségletét megvásárló, addig egy őgyelgő karórágó (csavargók neve) ko­csijára felkapott s azzal eltűnt. Ez nem első eset, s igy nagyon is szükséges, hogy csupán keserve­sen szerzett tulajdona biztosítása tekintetéből is jó­szágát senki felügyelet nélkül ne hagyja. ** Elpusztíthatlan lacikonyhánk is civilizálódni kezd, minthogy egy pálinkafészek fog ismét a helybeli bolthelyiségi szükségletnek áldozatul esni. Egyik végén már több év óta fűszerkereskedés áll fenn, most a másikon egy vörös kereskedés keres menedéket. Addig is, míg belefészkelheti magát oda, egy 4 éles fasátor ad árucikkeinek helyet, mely néhány hét óta a lacikonyha előtt díszéig. E kereskedés ezelőtt bizonyos cég alatt létezett, vagy négy év óta azonban bukás alatt van s cég nélkül áll fenn. Az árukészleten épen nem látszik, hogy sorvadásban szenvedne; fogy ugyan naponkint, de ismét telik is. No de ha ezen uj kereskedési mód­dal a hitelezők s mások nem törődnek, mi közünk nekünk ahoz?­­ (Óvásul a könnyen hivő atyáknak!) A napokban egy iparlovag meglátogatott egy ta­nyai lakost, kihez azon hírrel lépett be, hogy ka­tonaságnál levő fiától tiszteletet hoz. Beszéd köz­ben azon reményteljes tudósítással ámítá az apát, hogy fiát 200 írtért most megválthatná, mely ösz­­szeget csak egy bizonyos ezredbeli egyénhez kel­lene küldeni, aki kész lenne fia megszabadulását kieszközölni. A hiszékeny atya — miután az ide­gen minden körülményt oly híven elbeszélt, mint azok fia levelében meg valának irva — hitelt adott a csábos szavaknak s másnap bejött a városba, a­hol azon idegennel együtt a „korona“ vendéglőben szállott meg. Itt az idegen vállalkozott a levél megírására, mely meglevén, a tanyai ember leszá­­mítá a 200 frtot, hogy a levélhez mellékeltessék. Az élelmes idegen az atya szemei előtt tévé a pénzt a kész levélborítékba, de — mint állítá — a levél még nem lévén száraz, arra az atyával meszet vakartatott a falról, — mely idő alatt a pénzt ki­vette a levélborítékból s helyette egy csomó papirt csempészett be. Midőn az atya a beporzott levél­lel visszafordult, már a pénz eltűnt a borítékból s csak a papircsomag mellé tétetett a levél, mely lepecsételve feladásra készen volt. Az idő még korán lévén, a levelet nem lehetett rögtön feladni, tehát az idegen azon ürügy alatt, hogy némi teen­dőit végzi, a tanyai embert a vendéglőben hagyta s eltűnt. A szegény ember csak vár, hogy vissza­jön vendége a levelet, feladni; de miután minden várakozás hasztalan vala, gyanakodni kezd, fel­bontja a levelet s elrémülve látja, hogy a levélben egy forint sincs, s igy gáládul rászedetett! ^5 A városi lövöldében f. hó 18-án a legjobb lövésre kitűzött Szarvadi-dijat Rohrbach Antal ur nyerte el. M. vasárnap Eröskövy Antal főlövész újra három díjat tűzött ki, melyek elsejét ő maga nyerte el Fischer Mihály részére, a másodikat Szá­­vits István s a harmadikat ismét a jutalomkitűző nyerte el. Jövő vasárnap ismét díjverseny leend, mely alkalomra Fischer Mihály a legjobb három lövésre 3 értékes parcellán dísztárgyat ajánlott. — Időjárásunk ellen szombat óta ismét semmi kifogásunk nem lehet, mert a rég várt eső nem csak a környéken, hanem városunkban is többször megöntöté a már üdülő növényzetet anél­kül, hogy — mint más vidékekről szomorúan hall­juk — a jég még eddig kárt okozott volna veté­seinkben. A légmérsék, mely szombat óta többször igen tikkasztó volt, tegnap reggel 14°R fokra meg­hűlt s éjszaki légömléssel csöndes eső állott be. 9) Ezért építettek e városok főbb terein a házak úgy, hogy a földszinti ablakok előtt boltozott folyosók alkalmaz­tattak, melyek aztán árucikkekkel voltak megrakva. Hazai tudósítások. — A magyar udv. kancellária — a „P. Lt.“ értesülése szerint — jelenleg az iskolaügy rende­zésével foglalkozik. Tervben van Magyarország számára a kerületi iskolai főigazgatóságokat ismét visszaállítani s igazgatókat kinevezni, kik a főfel­ügyeletet viendik iskola-kerületekben. Dani­elik püspök utazása is e tervvel volna összefüggésben. — Tudományos utazóink, Ipolyi és Kubi­­nyi a stambuli cs. könyvtárban nevezetes könyve­ket fedeztek fel, melyek egykor Mátyás király budai könyvtárából kerültek oda. — Deák Ferenc nagy hazánkfia f. hó 21-én Zalamegyébe sz. Lászlóra utazott, hol a nyár egy részét töltendi rokonai körében. — Magyarország hercegprímása f. hó 24-én reggel indult Rómába. Kíséretében voltak b. Fe­kete Mihály püspök és Somogyi Károly pozso­nyi kanonok. — F. hó 21-én Pozsonyban a székes prépost­­ság kiraboltatott. A rablók a Rómába utazott pré­post alvószobája ablakán behatván, az ott talált szekrényeket és asztalokat feltörték. Az ellopott holmik értéke még nem tudatik. — A pest-londoni utazási ügynökséget Pap László és Szerdahelyi Kálmán urak dicsérik, Havi Mihály úr pedig kedvezőtlenül nyilatkozik felőle. (Nehéz dolog mindenkinek eleget tenni!) — A névmagyarítást már nők is kezdik igénybe venni; közelebb Hirsch Mária, Anna, Jo­zefa hajadon nagykorú leány Szarvas-ra változ­tató nevét. — Simor János győri püspök , maga az alakulandó győri ének- és zene-egyletnek 100 frtot adott. Mely művészetpártolót Rómába utazta elő­estéjén több műkedvelő fáklyavilág mellett néhány kardallal tisztelt meg. — A debreceni takarékpénztár múlt évi összes forgalma 1.525,771 frt volt. Vagyoni állása 375,645 frt, tiszta jövedelme 13,387 frt. Jótékony célokra adott 872 frtot. — Z a j z o n i (Rab István) szép tehetségű fi­atal költő a napokban meghalt Brassóban. Leng­jen béke a sok nyomorral küzdöttnek porain! — A magyar akadémia palotája alapjának ásásánál egy bomba darabjaira találtak, mely — a mély fekvést tekintve — hihetőleg még Török Bálint ágyúiból lövetett át Roggendorf futó táborára. — Reményi Ede azon értékes ezüst billi­­komot, melylyel a cseh hazafiak őt Prágában meg­tisztelők, a nemzeti múzeumnak ajándékozta.­­ Arad megyei Szent-Márton derék német községe a hivatalos nyelv fölmerült kérdésének ügyében oda nyilatkozott, hogy közigazgatásilag és törvénykezésileg mindaddig a magyar nyelv tör­vényessége mellett marad, míg e tekintetben az országgyűlés másként nem intézkednék. — E hó folytán a jég már több helyt tete­mes károkat okozott. F. hó 12 -én Nagy-Sártón Bácsmegyében, 16-án Nagy-Kállóban Szabolcsme­­gyében s Esztergom környékén, 20-án Fegyvernek­­nél Heves megyében s 22-én Balassa-Gyarmat kör­nyékén jégzivatar dühöngött. (Biztosítsunk tehát, mig idő van!) — F. hó 22-én Budán iszonyú jégvihar dü­höngött. Buda Újlak utcái egészen el valának bo­rítva a zugliget felől a kálvária- és várhegyről le­rohanó vízártól, mely 4—5 mázsás köveket szakí­tott ki a bércekből és hömpölygetett alá a Duna felé. A rácváros és Tabán utcáiról az ár szintén nagy köveket, házi állatokat, épületfákat s néhány üres szekeret sodort magával. A pesti váci­ utcában pedig egy ló az utcai csatorna felnyitott torkába beleesvén, mindkét első lábát eltöré. A jég azon­ban, mint a tudósítás szól, a fák­ és szőlőkben nem tett jelentékeny kárt. — Arad vidékére a f. hó 20-ki nagy szél­vész haszonnal is járt, mert a kolumbáci legyeket részint elszélesztő, részint megsemmisítő. — Gyomán e hó elején tűzvész alkalmával, mely 20 házat elhamvasztott, egy 70 éves porné, kis unokáját megmenteni óhajtván, a lángok közt tört be lakába, s ott is égett. A kisdedet előbb már mások kiszabadíták. — A „P. H.“nek írják Szegszárdról, hogy ott e hó közepén a tolnamegyei pandúrok több rablót elfogtak, kik alkalmilag Patkó neve alatt is garázdálkodtak. Minthogy az elfogottak közöl többen már a somogyi börtönben is voltak, azért a Tolna megyében elfogottak is Kaposvárra kísér­tettek. — Bajoson, — mint a „M. S.“ írja, a­hol nemrég a postát is kirabolták, a lelkészre akar­tak törni, de a lelkész és kocsisa — egy kiszol­gált katona — nem csak védték magukat, hanem a rablót is elfogták. A rablóban a falu kanászára ismertek. — Kolozsvár közelében egy oláh falu la­kosai azon kéréssel ostromlák közelebb volt földes­­urukat, engedné meg nekik, hogy kevéssel azelőtt eltemetett egyik cselédjét kiássák és sírjában megfordítsák, mert addig nem lesz eső. Csak nagy bajjal lehetett a küldöttséget vezető oláh papot rávenni, hogy a tervezett kiásásról be­szélje le a népet (!). — Közép-Szolnok megyéből Tasnádról egy szerencsétlen nász - és gyász­esetről ér­tesítik a „Sürgöny“t. Tasnádon M. Mihály közbir­tokos fia Elek, 22 éves ifjú — ér­sz.-királyi la­kos, Sz. Gábor leányát nőül veendő — saját szülői befolyása nélkül ezelőtt mintegy fél­évvel megkérte, s a megtörtént jegyváltás s a menyasszony részéről tett többnemü mindenféle ki­fogások s közbevetett okok után az összeketés ideje f. hó 13-ára, a nép szava szerint szerencsét­len napra kitüzetett. Azonban a vőlegénynek szü­lei mit sem akartak tudni e házasságról, mely az ő beleegyezésök nélkül köttetett, hanem miután látták, hogy fiuk erősen ragaszkodik hozzá, bele­egyeztek és saját ősi apai házukat lakóhelyül ad­ták át házasulandó fiúknak, s fekvő és ingó birtos

Next