Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1862-10-25 / 86. szám

Ismét a várad-szegedi vasút. II. (Sz.J.) Lássuk a „P. H.“ben ajánlott vonal mellett fölhozott egyes érveket egymásután úgy, mint következnek. 1) Nem tagadhatjuk, hogy Vásárhelytől Sze­gedig a vonal nagy része árvíztéren és rétségeken keresztül vezetne. De váljon a cikkíró által ajánlt vonal oly területen menne-e, mely az árvíznek nincs kitéve? Hiszen maga Makó városa is min­dig fenyegetve van a Maros áradásaitól. És 1855- ben nem borította-e el a város nagy részét a Ti­szából kiáradt víz? Ki erről kételkedik, menjen el csak Makó alatt a marosi töltésre, és könnyen meg fog győződni, hogy ha — mitől Isten óvjon! — a földuzzadt hullámok a marosi töltést el talál­nák szakítani, a vízből csupán a tornyok fognának kilátszani, miután a Maros beiszapolt medre sem sokkal alantabb fekszik, mint a város legnagyobb része. E szerint a pályát itt is csak úgy kellene emelni, hogy biztos legyen, mint Vásárhely és Szeged közt. És ezt mi épen nem tartjuk lehetet­lennek. Hiszen azon tér is, amerre a szeged-sző­­regi vonal megy, ki volt téve az áradásoknak, de az itt emelt töltés bizonyosan képes lesz azokkal dacolni. Ha pedig még­sem volna képes, akkor Makónál épen úgy nem lesz az, mint Algyőnél. E szerint a vásárhely-szegedi vonal ellen fölhozott ok épen úgy áll Makóra nézve, következőleg a fölszólaló D. A. mellett semmit sem bizonyít. 2) Az is lehet, hogy a Tiszán építendő híd valamivel többe kerülne, mint talán a Maroson, noha ez utóbbinak ragadó hullámain bizony szinte nem volna tanácsos csak valami könnyű hidat épí­teni. De a hídépítési nagyobb költséget meglehe­tősen ellensúlyozná a vonal rövidsége, mint azt meg fogjuk mutatni. 3) Hogy Csanádraegye tezményei nagy rész­ben Makón jönek kereskedelmi forgalomba, ez is­mét keveset bizonyít, mert akkor azt is mondhat­­nók, hogy Csongrád megye egyik nevezetes keres­kedelmi helye Szentes lévén, ez okán e város szinte úgy követelhetné, hogy a vonal példa Oros­házáról arra vezettessék. De ha minden ily érde­ket tekintetbe akarnánk a vasutak irányának kitű­zésénél venni, akkor sehol egyenes vonal nem lé­tesülhetne. Mi sajnáljuk, hogy Makó, e derék és szorgalmas magyar város a vasúti vonalon kívül esik, de nem vagyunk annyira szűkkeblűek, hogy valamely község kedvéért a közügyet akarnak kockáztatni. 4) Honnan hozza ki cikkíró Makón a 60 ezernyi népességet? ez mindenesetre talány előt­tünk. Makónak magának van 26—27,000 lakosa, s ha ezekhez az egy-egy mértföldnyire fekvő Föl­deák és Apátfalva kis helységeket veszszük, még akkor is csak mintegy 30,000-re bírjuk e számot növelni. Ennek ellenében mindenesetre többet nyom a 60,000-nél több lélekszámmal bíró Szeged, ha nem is számítjuk hozzá Algyőt és Tápét, mit pedig szinte úgy lehetne tenni, mint ha cikkíró Földeákot és Apátfalvát említi. Tehát a munkaerő is, melyre cikkíró oly nagy súlyt látszik fektetni, a mi vonalunkon sokkal inkább kikerülne, mint az övén. Egyébiránt ha ez úgy volna is, mint D. A. állítja, az nagyon keveset bizonyítana, mert ki a vasúti munkákat látta, bizonyosan azt is tapasz­talta, hogy ott nem csak, sőt némely helyeken épen nem a szomszéd vidékek munkaereje műkö­dött, hanem a munkások nagy része távol vidék­ről jött oda, és azért, mert egyik vagy másik vo­nal csekélyebb népességű helyeken vezet keresz­tül, nehezen volt azon eset, hogy valamely vasút­építés munkás kéz hiányában megakadt volna. 5) Ami végre Makó városa szép ajánlatát s a még csak ezután valamikor keletkezendő csa­­nádmegyei gazdasági egyletet illeti : ez amint egy­felől az említett városnak dicséretére válik, úgy a még csak tervezett egylet ez irányban kifejtendő működésére előre igen keveset építhetni. De még mi nem is képzelhetjük, hogy a tehetős Szeged, mely hazafias buzgalmának eddig annyi jeleit adta, Makó által magát háttérbe szorítássá. Gazdasági egylete pedig Csongrád megyének nem lesz, de már van, és miután egyszer működni kezdett, szinte nem hiszszük, hogy ez ügyet, melytől a megye virágzása függ, fölkarolni nem akarná. Végre az algyői uradalom, melynek e vonal any­­nyira érdekében fekszik, mint talán senkinek más­nak , bizonyosan kitelhetőleg szinte mindent el fog követni, hogy a terv kivitelét előmozdítsa. Lerontván e kép cikkírónak dönthetetleneknek kürtell állításait, hátra van még, hogy a vásár­hely-szegedi vonal melletti érveinket kifejtsük. Mi­vel jövő alkalommal, több mérvben eszközlése és időközi jelzálogi elő­legek adása végett megengedtetik az intézetnek, hatóságoktól, pénzintézetektől és magánosoktól be­tételeket fogadni el. 155. §. Betételek 100 írton alul nem fogad­tathatnak el. 156. §. Az igazgatóság ezen betételekért vagy az intézetnek értékesítés végett átadott zálogleve­leket és jövedékjegyeket ad, vagy ha ilyenek kellő számmal és alakban nem volnának, s a betevő úgy kívánná, fizetési utalványokat kézbesít. Ily fizetési utalványok csak készpénzbeli betételekért bocsáttatnak ki, s azoknak forgalomban levő ösz­­szege a tartaléktőke (98. §.) ötszörös mennyiségét soha túl nem haladhatja. 157. §. A fizetési utalványok, melyeknek alakját az ezen alapszabályok végén C) alatt lát­ható minta mutatja, a betevő nevére vagy annak rendelményére szóló legalább 6 hóra s legfölebb 1 évre, az intézet pénztárára kiállított kamatozó utalványok. Lejárt fizetési utalványok a pénztár­nál a bemutató kivonata szerint vagy záloglevelek­kel és jövedékjegyekkel cseréltetnek ki, amennyi­ben értékesítés végett átadott ily értékpapírok el­adók, vagy a reá jegyzett s a lejáratig számítandó kamatokkal együtt készpénzben fizettetnek vissza. 158. §. Az igazgatóság gondoskodni tartozik arról, hogy a lejárati időtől fogva a fizetési utal­ványok kifizetésére mindenkor elégséges pénz, vagy azonnal pénzzé tehető érték legyen készen a pénz­tárban. 159. §. A betétesekből befolyt készpénz ösz­­szegek azon módon is elhelyeztethetnek, mint az a tartalékalapra nézve a 104. §. szerint megen­gedtetett, de különös rendeltetések rövidebb, péld. 3—6 hónapig terjedő időre kölcsönöket adni : a) oly egyesületi tagoknak, kik a hitelintézet által megalapított birtokértékek első felét meg nem ter­helvén, még bizonyos nyílt hitellel bírnak; b) más földbirtokosoknak, akik nem tagjai ugyan az in­tézetnek, de jelzálogilag meg nem terhelt birtok­kal bírnak. A készpénzbeli betétesek és visszafi­zetések, úgyszinte a forgalomban levő fizetési utal­ványok összege havonkint a pesti hivatalos hírla­pokban és a bécsi újságban közzéteendő, 160. §. Mindkét esetben, midőn ily rövidebb idejű kölcsön igényeltetik, az illető egy kötvényt állít ki az intézet javára, még­pedig az, aki az intézet tagja, a birtok becse 500-jének még meg nem terhelt részére, s aki nem tagja az intézet­nek, birtokának az intézet becslési elvei szerint legfölebb 30%-nyi értéke erejéig. Ezen kötvények jelzálogilag bejegyeztetnek. . 161. §. Az ekép bejegyzett kötvényt az in­tézet igazgatóságánál teszi le a kölcsönvevő, mi­ről letéti jegyet kap. 162. §. Az igazgatóság meggyőződvén a köt­vény szabályszerűségéről, az illető számára hitelt nyit, még­pedig kötvényei összegének­­ része erejéig. 163. §. Az ily hitel, mely 6 hónapnál nem hosszabb, de lejáratkor megújítható, készpénzbeli kölcsön kérésére jogosítja föl az érdekeltet, melyet tőle az igazgatóság, ha a betétesekből elegendő pénz folyt be , ha a jelzálog értéke időközileg nem csökkent, nem fog megtagadni. 164. §. A kölcsönzőnek szabadságában áll, rövid idejli kölcsönét záloglevelekbeni kölcsönre bármikor átváltoztatni, mely esetben a zálogleve­lek az igazgatóság által értékesítettén, a rövid ideje­ kölcsön visszafizettetik, s a fölösleg a köl­­csönvevő kívánsága szerint akár záloglevelekben, akár készpénzben kifizettetik s a jelzálogi bejegy­zéssel ellátott kötvény az intézet többi kötvényei sorában őriztetik. 165. §. Jövedékjegyekké való átváltoztatás csak azon esetben engedtetik meg, ha a kölcsön­összeg az 54. §-ban meghatározott arányt túl nem haladja. 166. §. Ha a kölcsönvevő, ki nyílt hitelt nyert, a lejárati napra vagy napon tartozását pon­tosan nem fizeti, tartozásának kielégítése végett kölcsöne azonnal záloglevelekben i­s illetőleg jöve­dékjegyi kölcsönre változtathatik át kötvénye egész erejéig, s az igazgatóság e zálogleveleket vagy jövedékjegyeket az adós rovására azonnal értéke­sítvén, tartozását kifizeti, a fölösleget az érdekelt­nek kézbesíti, kötvényét pedig az intézet rendes kötvényei sorába iktatja. 167. §. Aki nyílt hitelét tovább használni nem akarja, miután tartozását pontosan befizető, beadott kötvényét letéti jegyének visszaadása mel­lett azonnal átveheti, vagy ha nyílt hitelét később ismét használni kívánná, kötvényét tovább is az intézetnél hagyja, reá jegyeztetvén arra tehermen­tességét a kötvényi időre nézve. 169. §. Az intézet a záloglevelek tulajdono­sai irányában következő kötelezettséget vállal ma­gára : a) a késedelmes fizetők ellen a meghatáro­zott végrehajtási eljárást szigorúan követi; b) a törlesztési alapot célszerűleg kezelendi; c) a tarta­lékalapban a biztosítási letételeket, ha azok meg­­kevesednének, mindenkor kiegészíteni; d) szám­adásai eredményét, törlesztési és tartaléktőke álla­potát rövid kivonatban a pesti hivatalos lapok és a bécsi újság útján évnegyedenként közzéteszi. 170. §. Ha az intézet a záloglevelek tulajdo­nosai irányában vállalt kötelezettségeinek eleget nem tenne, jogában áll a panaszlónak a pesti vál­tótörvényszék utján, mely ily esetekben rövid szó­beli tárgyalás mellett jár el, követelését végrehaj­tás útján behajtatni. 171. §. Az ily végrehajtás mindenekelőtt az intézet tartalékalapja ellen intézendő, ennek kime­rültével a tartalékalapi letételekre, és végre, ha ezután nem lenne a letételek 110. §-a szerinti ki­egészítéséről gondoskodva, az intézetnek lekötött bármely földbirtok ellen, azonban annak a földhi­telintézet követeléseivel való terheltetésén semmi esetre sem túl, történhetik a birói végrehajtás. 172. §. Amely birtokos ellen ily végrehajtás eszközöltetett, föl v­an jogosítva tökéletes kártérí­tést követelni az inté­zettől s mindenekelőtt azt kí­vánni, hogy az álta­la fizetett összeg s netaláni kára tartozásából le­sz­ámítassék. 173. §. Ha valamely záloglevéltulajdonos az intézet ellen keres­etet akar indítani, előbb a fel­ügyelő bizottmány­nak adja be keresetét. 174. §. A felügyelő bizottmány tartozik az ügyet. 3 nap a­latt megvizsgálni, s ha panaszlott­­nak igényei eza­latt ki nem egyenlítettek, a kere­setlevelet, észrev­ételeivel ellátva, a 3 nap elmúlta után a panaszlón­ak kiadja. 175. §. A bíróság által alaptalanoknak ítélt panaszok esetében a pana­szló teljes kár- és költ­ségtérítéssel tartozik. A magyar földhitel­intézet alapszabályai. (Vége.) XI. Fejezet. A fizetési utalványokról és az azokból befolyt pén­zek elhelyezéséről. 154 154. §. A 149. §. szerinti értékesítés meg­könnyítése s a záloglevelekről hitelezésnek széle­ XII. Fejezet. A záloglevelek tulajdonosainak jogai a hitelintézet irányában. 168. §. A záloglevelek tulajdonosainak jogai a zálogleveleken ki vannak fejezve és a jelen alapszabályok IV. fejezete által meg vannak hatá­rozva. Ezen jogok biztosításául az alább követ­kező határozatok szolgálnak. XIII. Fejezet. Az intézet föloszlásáról. 176. §. Az intézet föloszlása iránti tárgyalás csak akkor veheti kezdetét, ha egy rendes köz­gyűlésben a jelenlevő szavazatképes tagok 2/3-ja annak megkezdését indítványozza. 177. §. Ezen indítvány keletkezése után az elnökség a tanácskozás tárgyának azonnali körüz­­tetése és közhírré tétele mellett, egy 3 hóval előbb tudatott határidőre a szavazatra jogosított érdekel­teket összehívja. 178. §. Hogy a feloszlatás iránt az e célra hirdetett gyűlés jogérvényesen határozhasson , a szavazatra jogosított érdekeltek és alapítók 2/3-nak személyes, vagy meghatalmazással ellátott képvi­selőinek jelenléte szükséges. 179. §. Ha kimondatik a többség által az intézet liquidatiónak megkezdése, azon időponttól fogva többé kölcsön nem adathatik. 180. §. Az intézet végkép feloszlottnak csak akkor fog tekintetni, ha összes záloglevelei, jöve­dékjegyei s fizetési utalványai végkép beváltottak, s mind az intézet javára tett jelzálogi bejegyzések törlesztve vagy átváltoztatva vannak. Mindaddig, míg ez véghez nem ment, a tartalék- és törlesztési alap kezelése és együ­tttartása meg nem szüntettet­­hetik. 181. §. Az intézetnek adósai és hitelezői irá­­nyábani liquidatiója végbemenvén, az utósó köz­gyűlés összehivatik, mely kiadván mindenekelőtt az alapítók összes betételét, amennyiben ez már korábban meg nem térítetett volna, és a 101-es betéteit, az alapítókkal együtt a tartalékalapban levő pénzek mi célra leendő fordítása iránt hatá­­rozand. XIV. Fejezet. Különleges határozmányok. 182. §. A záloglevelek a bécsi börzén elad­hatók s árfolyamuk ugyanott rendesen jegyzendő. 183. §. A záloglevelek, jövedékjegyek, vagy azokhoz tartozó kamat- és illetőleg tőkerészleti szelvények meghamisítói azon büntetés alá esnek, mely a közokmányok meghamisítóira törvényesen szabva van. 184. §. A kormánynak felügyeleti joga egy, 6 cs. és apostoli kir. Felsége által legkegyelme­sebben kinevezendő kir. biztos utján gyakoroltatik, kinek jogában áll a közgyűlésekben, valamint a felügyelő bizottmány üléseiben is jelen lenni, az intézet ügyvitele­ és számadásairól magának min­denkor ismeretet szerezni, s aki egyátalában kö­teles az alapszabályok legszigorúbb megtartása fö­lött őrködni s a kormánynak közigazgatási és pénz­ügyi érdekeire felügyelni s azokat képviselni.­­ Továbbá jogában áll ezen kir. biztosnak, az inté­zet szabályellenes intézkedéseit fölfüggeszteni, mely esetben a beállított intézkedés végrehajtása fölött a kormány határozata kieszközlendő.

Next