Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1862-01-29 / 9. szám
kevésbbé beavatottak a dologba, és kiknek számára cikkíró cikkét írta: „hogy mit akar azzal a cikkíró mondani? Milyen hát azon tér alakja, mely az ő szemére oly kedves benyomást tesz, és melyet e tervben annyira ajánl és pártol?“ Ezek számára mi a rejtélyt megfejtjük. Az elfogadott terv szerint a szegedi Széchenyi tér alakja keresztalakít, vagyis két egymást keresztül metszi a széles utca, és így valódilag nem is tér.66) Ezen alak által idéztetnek épen elő azon többféle kiugrások (szegletek), miktől cikkíró, mint gyanús emberek menedékhelyeitől annyira irtózik. Ámde hisz tovább azt mondja , „hogy a szabályozott rendes tér biztosság tekintetéből is azért célszerű, mert az egészet egyszerre beláthatni“, s ez kétségtelenül igaz; csakhogy ez épen az elfogadott terv szerinti alakról nem áll, mert azon alak megtartása mellett a tért egészen belátni — a közepét kivéve®7) — minden más pontjairól teljes lehetetlen. Azt mondja továbbá cikkíró : „Ami a tér jelenlegi alakját illeti, bizony egyhamar nem vagyunk képesek megmondani, hányszögű szabálytalan szöget képez az. Kívánatos tehát, hogy a szemre nézve addig is kellemessé tétessék, mig a várat sikerülene elhordatni. És igy a szabálytalan kiugrások és csúcsok előleges beépítése által a főtér csak nyerni fog szépsége tekintetében is.“ Különös, hogy ezt a cikkíró az elfogadott terv foganatosításának tüstént kezdetében látja valósulni, mely szerint épen a szabályos részeknek, hol legalább zig-zugok a szemet nem sértik, és hol a város diszebb épületei léteznek, beépítése van tervezetben , míg ellenben a valódi zig-zugok és beépítetlen lapályos részei továbbra is beépítetlen maradnak. Valóban különös, de sőt csodálatos!68) Ezek után ítélve, majd azt kell vélnünk, hogy midőn az elfogadott terv előnyeit akarta cikkíró kiemelni, tévedésből a mások által, és így az elfogadott terv ellenzői által előmutatott és ajánlott terveket tartotta szem előtt.69) A következetlenségeknek koronája azonban az, hogy cikkíró egész hosszú cikkében mindig csak azokról szól, kik a szabályozást magát elvben ellenzik, és ezek ellen dühösködik, míg végül azt mondja: „Mi a szabályozás módját illeti, megválunk, hogy noha e tekintetben lehetnek különbözők a nézetek és vélemények, mindazon tervek közt, melyek eddig a piac rendezésére nézve készültek, a célnak leginkább megfelelőnek tartjuk a város közönsége által elfogadottat.“ Micsoda okoknál fogva, azt már fent láttuk, de nem tudjuk, miért nem tett említést egész cikkében ezen létező tervek és ajánlatokról, és ahelyett, hogy Don Quixote módjára azok ellen küzd, kik nem léteznek, mert nem fordul inkább ezek ellen, és nem cáfolja meg az ezek által felhozott indokokat? Talán azért, mert könnyebbnek látja a tulajdon eszméjében keletkezett ferde állításokat, melyeket másoktól eredetieknek nyilvánít, cáfolgatni, mint szakértők által bebizonyított igazságokat.76) Végül cikkírónak a város pénzszükségeire és annak orvoslására vonatkozó, különösen azon szavai folytán, hol a város pénzügyi állása felöl ezeket mondja : „E tekintetben nem vagyunk ugyan a dologba annyira beavatva, hogy ennek szükségét épen határozott számokkal kimutathatnék, de annyit bizonyosan tudunk, hogy Szeged városának nem csekély szenvedőleges adósságai vannak. Enynyit tudva, tudhatjuk azt is, hogy okvetlenül szűk-68) Hiszen tessék csak csodálkozni, vagy akár bámészkodni , ha úgy tetszik , ez egyéni szabadságukban áll. De mi azt soha sem mondtuk, hogy a Széchenyi-tér csupán bizonyos jajveszékelő urak házai előtt szabályoztassék, sőt inkább óhajtjuk, hogy a rendezés az egészre kiterjedjen, mennyire csak a körülmények engedik. És miután „több szegedi“ annyira szeret a városház során levő „díszes“ (!?) épületekre hivatkozni, szükséges e díszes épületek jellemzéséül elmondani, hogy az egyikben a lelépett városi hatóság kénytelen volt a lakást, mint életveszélylyel járót, megtiltani; egy másikban pedig, midőn ott tűz támadt, a padlás beégett, és csak nagy ügygyel-bajjal lehetett megakadályozni, hogy a földszinti helyiségek is be nem égtek s korhadt fafolyosói el nem hamvadtak; egy harmadikat pedig, miután azt előbbi cikkeinkben leitünk, nem is tartunk szükségesnek említeni, minthogy köztudomás szerint ez bármely kertészfalunak sem válnék díszére. Ilyen díszes épületeket akar „több szegedi“ a beépítés veszélyétől „nagylelkűen“ a város dicsőségére megmenteni. És mindezt csupán és egyedül a közügy érdekében. — Kr. 60). E pontnál hallgatunk, mert itt, hol „több szegedi“ már elménckedni akar, úgy érezzük, mintha minket is a csodálkozás vágyának kezdete akarna környékezni. No de engedjük meg nekik ez ártatlan mulatságot. Legyen egyszer nekik is jó kedvök. Kedves egészségekre kívánom ! —-br— 70) A szélmalmok, melyek ellen „küzdöttem“, nem is valódi szélmalmok voltak, hanem ime bemutatvák „több szegedi“ alakjában. Utasítjuk erre nézve a nyájas olvasót 58. és 59. észrevételünkre. —-br—séges valamely új pénzforrás nyitása. És erre legalkalmatosabb a köztér fölösleges részének elidegenítése ezen szavai folytán csak azt jegyezzük meg, hogy ha ezen általa alkalmatosnak kiemelt pénzügyi segédeszköz nem volna oly nagyon mindennapi, úgy egyszerűségét csodálnék, de semmiesetre sem gazdálkodási előnyeit, melyek nézetünk szerint, a kiadások célszerű kevesbítésében és a bevételek gyarapításában, nem pedig legértékesebb birtokainak elidegenítésében álln.) A városnak legértékesebb birtoka pedig épen azon része a térnek, melyet a cikkíró fölöslegesnek tart, mert ugyanazon részét érti a térnek, melyen a Szentháromság szobra jelenleg létezik. Ez mintegy 1800 négyszögöl nagyságú tér az, melyre mint fentebb említettük, évek óta a legnagyobb fifigyelem fordíttatott. Feltöltése, rendezése és díszítése tetemes költségekbe került.772) És kérdjük, ez mindazért történt-e, hogy azt a város most, mert pénzre szüksége lévén, pár ezer forintok mielőbbi megszerezhetése reményében, csekély áron elidegenítse.73) Mondjuk, csekély áron, mit számokkal vagyunk képesek bebizonyítani . Vegyük, ha a fentebbi 1800 négyszögöl nagyságú telekért, az árverezés eredménye után csakugyan 30000 ft jő be, ez a jelenlegi pénzmértékhez mérve, valódilag csak 18.000 frtot tesz. Vonjuk le már most az e térre eddig fordított költségeket, melyek közt a Szentháromság szobrának felállítása maga több ezrekbe került, és látni fogja mindenki, hogy ily nagyságú térért a város bármely jelentéktelenebb részében is többet lehetett volna kapni.74) Ami végre a város pénzügyi állását illeti, ott hol sok ugyan a passivum, de tömérdek az activum is, néhány ezer forintnak — feltéve, de meg nem engedve — megtakarítása oly Kreutzerwirtschaft, mely mintegy 70 ezernyi lakos s fényes jövővel kecsegtető város méltóságával egybe nem férő — sőt még az utókornak is rosszalását vonná maga után.75) Azért is óhajtandó lenne a Széchenyi térnek akként rendezése, hogy minden igények, és sok szegedi lakosnak érdekei,mert az egyesek érdekeinek összege képezi a közérdeket)76) kitelhetőleg méltatva lennének. — Óhajtandó szemelőtt tartása ez elvnek : „Omne talit punctum, qui miscuit utile dulci.“ Mi polémiákba bocsátkozni nem szeretünk,77) kivált, ha ez által azok eljárása ellen vagyunk kénytelenek nyilatkozni, kiket tisztelünk, habár mindenben nézeteiket nem oszthatjuk is. A Szegedi Híradóban megjelent cikket sem vettük volna kifigyelembe, mert ugyanazon tárgyban, melyet fejteget, már nálánál szakértőbbek közölték véleményeiket;78) de cikkíró oly kihivólag vetette oda a keztyűt, hogy némelyek talán gyávaságnak tartották volna annak föl nem vételét, és így habár a kihívás a műveltség szabályait sértő módon történt is,79) most az egyszer elfogadtuk azt, és elvárjuk a 79) Nem csak azért, de a szépítési, kereskedelmi, közbátorsági fontos tekintetek mellett, azért is. Vagy hajlandó volna-e „több szegedi“ csak e pár ezer forintokat is kipótolni ? Mi nem hiszszük. Nem nyereség-e tehát, ha más előnyök mellett a városnak úgyis eléggé terhelt lakosságát pár ezer forint fizetésétől is meg lehet kímélni? Mert nem mindenki rendelkezhetik oly könnyen pár ezer forintról is, mint „több szegedi“. —br— ”) Ez nem ok a városi hatóság terve ellen. Mert ebből csak az következik, hogy az eladásra kijelölt tért nem kell bármi áron odaadni. Az pedig képtelenség, hogy itt csak annyi árt adjanak a házhelyekért, mint bármely félreeső utcában. Ha itt a házhelyek olcsók, akkor a Csongrádi vagy Gácsér utcában bizonyosan még olcsóbbak. Egyébiránt ha a kérdéses helyek csakugyan többet érnek, szabadságában áll „több szegedinek értek többet adni, mit a város csak köszönettel fog fogadni. —Kr—-7S) A Kreutzerwirthschaftra (mit magyarul fillérkedésnek neveznek) feleltünk a 71. pontban. Máshol van alkalom elég e fillérkedést kerülni, milyen a jótékony intézetek gyarapítása, a főreáliskola fölállítása stb. stb. stb. Elvárjuk „több szegeditől, hogy ha ez ügyek szőnyegre kerülnek, őrizkedjenek a fillérkedéstől. És akkor a mi méltánylásunkra is biztosan számolhatnak. —br— 76) De összege ám, nem pedig csak „több szegedi“ érdeke. Tessék erről megemlékezni. —br— 77) Ennek fényes tanúbizonyságát a fenebbiekben, hol önök az alsórendű polémia minden nemtelen fegyvereit, ráfogást, elferdítést, valótlan állítást, sophismát stb. felhasználtak, miben én „több szegedit követni nem fogom. —Kr— 7S) Mikor és hol? Talán abban a semmit sem mondó mellékletben , melynek ismétlésére „több szegedi“ is rászorult ? —br — .9) E vádat ismételve kereken visszautasítjuk rangunk„Szegedi Hiradó“ érdemes szerkesztőségétől, hogy pártatlansága és lojalitása bebizonyításául, ezen válaszunknak ugyanott, hol az előidéző kihivó történt, szintén tért fog engedni, annyival inkább miután e fontos tárgynak más oldalróli megvitatást csak is a közjó érdekében fekszik.80) December 28-kán 1861. Több szegedi ’.*) *) E cikk közlése által teljesítettük a felszólalók világosan kifejezett kívánságát, nehogy részrehajlóknak láttassunk. De valamint e felszólalásban óhajtottuk volna a komolyabb hangot és tárgyhoz ragaszkodást, úgy azokat is, kik e Szegedre nézve fontos tárgyhoz netalán még szólni kívánnak , fölhívjuk, hogy távol minden személyes megtámadásoktól, ráfogásoktól, vádaskodástól, szigorúan csak a dologhoz szóljanak, mivel minden más cikket mellőzni leszünk kénytelenek. Szerk. 66) Furcsa fogalma van „több szegedi“nek a térről. Mert szerintük az elfogadott tér keresztalakú, valódilag nem is tér. Ez aztán az okoskodás! A szóban levő tér csakugyan hasonlít a kereszthez, s épen ez az oka, hogy télen, nyáron legtöbb enyhelyet nyújt tető nélkül is. De hogy miért nem volna ez tér, arról „több szegedi“ nagy bölcsen hallgat. —br— ,17) Tehát csakugyan mégis lehet egy pontról belátni. No hát ha valaki épen egy pontról akarja belátni az egészet (mit mi egyébiránt soha sem mondtunk), álljon arra az egy pontra. Amennyiben pedig biztossági tekintetről volt szó, a szegedi vásártéren okvetlenül szükséges , hogy egynél több közbátorsági egyén ügyeljen rá, s ha ezek csak ketten vannak is, az egészet beláthatják. Hol van itt tehát ismét a kákán csomót kereső „több szegedi“ ráfogott ellenmondása ? —Kr—zi) Uraim, ,„több szegedi“ uraim! Ne ferdítsék el önök szavaimat. Én a vásártér „fölösleges részének“ eladásáról szóltam, önök pedig legértékesebb birtokról beszélnek , ismét elárulván azt, hogy inkább ellenzik magát a rendezést is, mit több ízben tagadtak, csak hogy némely ház háttérbe ne szoruljon. A célszerű gazdálkodást én soha sehol sem elleneztem, de nem vagyok a financiális ügyekben oly lángész, mint „több szegedi“, hogy ki tudnám sütni, miszerint bármi gazdálkodás által is törleszteni lehessen a százezerekre menő adósságokat, miután a m. évi szükségek födözése végett is minden adóforint után még 60 és néhányért kellett kivetni, mi a lakosságot úgyis eléggé terhelte. És önök még nagyobb adót kívánnak? Vagy nem fognak-e a kiadások az által kevesbedni, ha nem kell a roppant adósságok utáni kamatokat fizetni? Nem fognak-e a bevételek az új épületek utáni adók által gyarapodni? Lám így pofozzák önök magukat saját kezökkel! —br— ”) Kinek ? azt jónak látják önök elhallgatni. És ha e rész értékesebb, mint más, jobb áron kelnek el a házhelyek is, mint máshol. Hol van tehát ebben a veszteség ? —brétói. Mi ez ügyben személyesen legkevésbé sem lévén érdekelve, nyíltan és őszintén adtuk elő nézeteinket, anélkül, hogy valakit kihívni, vagy sérteni akartunk volna. Mi pedig a módot illeti, melylyel ezt tettük, a nyájas olvasó bizonyosan észrevette, hogy mi a műveltség szabályait épen nem sértettük meg, de igen is tette ezt „több szegedi“ jelen pamphletjében. — Kr— 80) Önök kivánsága beleegyezésünkkel teljesült. Észrevételeink számát legalább megkétszerezhettük volna, ha minden csekélységre válaszolni akarnánk, mi azonban csak a legfőbbekre szorítkoztunk. Nagyon sajnáljuk , hogy önök nem tudtak annyira tárgyilagosan írni, mint azt előbbi cikkeimben én tevém, mi által kényszerítettek engem is oly hangon szólni, mely ha önökével vastagságban nem mérkőzhetik is, de szükséges volt, hogy annak legalább némileg megfeleljen. Végül azon következtetéssel fejezem be észrevételeimet, hogy miután „több szegedi“ az én érveimet nem csak meg nem cáfolta, de süt úgy bánt velük, hogy „mást beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik“ ; miután a városi hatóság terve ellen egyetlen egy megállható okot sem bírtak felhozni; és miután az általuk óhajtott terv célszerűségét kimutatniok nem sikerült, az ellenzés valódi okával pedig hallgatnak: nem látjuk át, miért kellene a bizonyosan nem ok nélkül „csaknem egyhangúlag elfogadott“ és részben foganatba is vett tervtől elállani. Hiszszük ennélfogva, hogy a nm. m. k. helytartótanács is a dolog állásáról kellőleg felvilágosíttatván, annak további keresztülvitelét, mely a városi lakosság tetemes többségének óhajtása, nem fogja akadályozni. —br— Helybeli újdonságok. F. hó 26-dikán tartotta a helybeli iparot legényegylet tisztújító gyűlését, mely alkalomma a múlt évi elnök, Csaplár Benedek úr engedve a közbizalomszülte kéréseknek, jövőre is megmaradt. Továbbá titkos szavazat utján alelnököknek Baja Gergely és Posgay Mihály, pénztárnoknak Hankó Ede, ellenőrnek Mahler Mór, jegyzőnek Varga Pál, helv. hitv. lelkész választattak. Szinte szavazat utján alakíttatott meg az igazgató választmány is. Szóba hozatott az egylet szállásának változtatása is, nem mintha a mostani ellen kifogás volna, sőt inkább nagyon is célszerű, de ára az egylet pénzerejéhez képest nagy. Minthogy azonban remélhető, hogy az egylet iránt folyvást növekedő részvét ezután sem fog csökkenni, a mostani szállás megtartatni határoztatok. Örvendetes tudomásul szolgált végre, hogy 18 iparos ifjú itt is jelentkezett, kik műveiket közszemlére kiállítják. Reméljük, hogy e szép példa a többiek részéről nem marad követés nélkül. Gyűlés után az ifjúság szavalatával, gyönyörű éneklésével és Kisfaludy „Hűség próbája“ című művének előadásával kellemesen lepte meg a gyűlésben résztvetteket. Óhajtottuk, bár lettek volna jelen azon elfogult iparosaink, kik segédeiket nem csak nem ösztönzik az egyletben való részvételre, de attól még tartóztatják is, mert lehetetlen, hogy bennök más érzület ne ébredt volna. —h. Azon kérdés hozatván hivatalos tárgyalás alá, vájjon a szegedi vár körül az erődítési térsugár (rayon) újólagos meghatározása mily módon s arányban volna eszközölhető; ez érdemben legközelebb a helybeli cs. kir. katonai parancsnokság és a városi hatóság közt tárgyalások is folytak. Azonban biztos forrásból azon megnyugtató értesítést nyertük, hogy annak figyelembe vételével, miszerint a helybeli vár erődítési tekintetben mint ilyen Ő Felségének 1857-ik évi legmagasb körútja alkalmával kiadott rendeletével már megszüntetve volna, ezen ügy oly módon intéztetett el, hogy a fölmerült erődítési kérdés véglegesen elejtettnek tekinthető. A múlt vasárnap megtartott szeged-csongrádi takarékpénztári közgyűlés a szokottnál látogatottabb volt. Érdekes határozatait jövő számunkban részletesen fogjuk közölni. A hazafias szellemű magyar-kanizsai izr. község f. hó 31-én délutáni 4 órakor fogja újonan épült zsinagógájának beszentelési ünnepélyét megtartani. A szent szertartásokat magyar szónoklat kíséretében II. Löw Lipót, szegedi jeles főrabbi fogja végezni. Úgy hiszszük, a derék kanizsai magyar izraeliták az idei farsangot alig tehették volna valamely ténynyel emlékezetesebbé, mint e magasztos ünnepély által feb. Nagyobb tél idején, midőn a Tisza oly erősen befagy, mint ez idén, szokása a bánáti atyafiaknak a Tisza jegén minden irányban a legterhesb kocsikkal is átjárni. Ezen szabadalmas átjárás tart, amig szerencsétlenség nem adja elő magát. Az egész kényelem egy kis útkiméléses vámpénzből áll, mely meggazdálkodott pénz a legelső pálinkásboltba jut, de nem ritkán a jég alá is jutna gazdástul, ha a hatóság idejében nem szokott volna erről gondoskodni.