Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1862-01-29 / 9. szám

kevésbbé beavatottak a dologba, és kiknek számá­ra cikkíró cikkét írta: „hogy mit akar azzal a cikkíró mondani? Milyen hát azon tér alakja, mely az ő szemére oly kedves benyomást tesz, és me­lyet e tervben annyira ajánl és pártol?“ Ezek számára mi a rejtélyt megfejtjük. Az elfogadott terv szerint a szegedi Széchenyi tér alakja keresztalakít, vagyis két egymást keresztül metszi a széles utca, és így valódilag nem is tér.66) Ezen alak által idéztetnek épen elő azon többféle kiug­rások (szegletek), miktől cikkíró, mint gyanús em­berek menedékhelyeitől annyira irtózik. Ámde hisz tovább azt mondja , „hogy a szabályozott rendes tér biztosság tekintetéből is azért célszerű, mert az egészet egyszerre beláthatni“, s ez kétségtele­nül igaz; csakhogy ez épen az elfogadott terv sze­rinti alakról nem áll, mert azon alak megtartása mellett a tért egészen belátni — a közepét kivé­ve®7) — minden más pontjairól teljes lehetetlen. Azt mondja továbbá cikkíró : „A­mi a tér jelenlegi alakját illeti, bizony egyhamar nem va­gyunk képesek megmondani, hány­szögű szabály­talan szöget képez az. Kívánatos tehát, hogy a szemre nézve addig is kellemessé tétessék, mig a várat sikerülene elhordatni. És igy a szabálytalan kiugrások és csúcsok előleges beépítése által a fő­tér csak nyerni fog szépsége tekintetében is.“ Kü­lönös, hogy ezt a cikkíró az elfogadott terv foga­natosításának tüstént kezdetében látja valósulni, mely szerint épen a szabályos részeknek, hol leg­alább zig-zugok a szemet nem sértik, és hol a vá­ros diszebb épületei léteznek, beépítése van terve­zetben , míg ellenben a valódi zig-zugok és beépítet­len lapályos részei továbbra is beépítetlen marad­nak. Valóban különös, de sőt csodálatos!68) Ezek után ítélve, majd azt kell vélnünk, hogy midőn az elfogadott terv előnyeit akarta cikkíró kiemelni, tévedésből a mások által, és így az el­fogadott terv ellenzői által előmutatott és ajánlott terveket tartotta szem előtt.69) A következetlenségeknek koronája azonban az, hogy cikkíró egész hosszú cikkében mindig csak azokról szól, kik a szabályozást magát elv­ben ellenzik, és ezek ellen dühösködik, míg végül azt mondja: „Mi a szabályozás módját illeti, meg­válunk, hogy noha e tekintetben lehetnek külön­bözők a nézetek és vélemények, mindazon tervek közt, melyek eddig a piac rendezésére nézve ké­szültek, a célnak leginkább megfelelőnek tartjuk a város közönsége által elfogadottat.“ Micsoda okok­nál fogva, azt már fent láttuk, de nem tudjuk, miért nem tett említést egész cikkében ezen létező tervek és ajánlatokról, és a­helyett, hogy Don Quixote módjára azok ellen küzd, kik nem létez­nek, mert nem fordul inkább ezek ellen, és nem cáfolja meg az ezek által felhozott indokokat? Ta­lán azért, mert könnyebbnek látja a tulajdon esz­méjében keletkezett ferde állításokat, melyeket má­soktól eredetieknek nyilvánít, cáfolgatni, mint szak­értők által bebizonyított igazságokat.76) Végül cikkírónak a város pénzszükségeire és annak orvoslására vonatkozó, különösen azon sza­vai folytán, hol a város pénzügyi állása felöl eze­ket mondja : „E tekintetben nem vagyunk ugyan a dologba annyira beavatva, hogy ennek szüksé­gét épen határozott számokkal kimutathatnék, de annyit bizonyosan tudunk, hogy Szeged városának nem csekély szenvedőleges adósságai vannak. Eny­­nyit tudva, tudhatjuk azt is, hogy okvetlenül szűk-68) Hiszen tessék csak csodálkozni, vagy akár bá­mészkodni , ha úgy tetszik , ez egyéni szabadságukban áll. De mi azt soha sem mondtuk, hogy a Széchenyi-tér csupán bizonyos jajveszékelő urak házai előtt szabályoztassék, sőt inkább óhajtjuk, hogy a rendezés az egészre kiterjedjen, mennyire csak a körülmények engedik. És miután „több szegedi“ annyira szeret a városház során levő „díszes“ (!?) épületekre hivatkozni, szükséges e díszes épületek jellemzé­séül elmondani, hogy az egyikben a lelépett városi hatóság kénytelen volt a lakást, mint életveszélylyel járót, megtiltani; egy másikban pedig, midőn ott tűz támadt, a padlás beégett, és csak nagy ügygyel-bajjal lehetett megakadályozni, hogy a földszinti helyiségek is be nem ég­tek s korhadt fafolyosói el nem hamvadtak; egy har­madikat pedig, miután azt előbbi cikkeinkben leit­ünk, nem is tartunk szükségesnek említeni, minthogy köztudomás sze­rint ez bármely kertészfalunak sem válnék díszére. Ilyen díszes épületeket akar „több szegedi“ a beépítés veszélyétől „nagylelkűen“ a város dicsőségére megmenteni. És mindezt csupán és egyedül a közügy érdekében. — Kr. 60). E pontnál hallgatunk, mert itt, hol „több szege­di“ már elménckedni akar, úgy érezzük, mintha minket is a csodálkozás vágyának kezdete akarna környékezni. No de engedjük meg nekik ez ártatlan mulatságot. Legyen egy­szer nekik is jó kedvök. Kedves egészségekre kívánom ! —-br— 70) A szélmalmok, melyek ellen „küzdöttem“, nem is valódi szélmalmok voltak, hanem ime bemutatvák „több szegedi“ alakjában. Utasítjuk erre nézve a nyájas olvasót 58. és 59. észrevételünkre. —-br—­séges valamely új pénzforrás nyitása. És erre leg­­alkalmatosabb a köztér fölösleges részének elide­genítése ezen szavai folytán csak azt jegyezzük meg, hogy ha ezen általa alkalmatosnak kiemelt pénzügyi segédeszköz nem volna oly nagyon min­dennapi, úgy egyszerűségét csodálnék, de semmi­esetre sem gazdálkodási előnyeit, melyek nézetünk szerint, a kiadások célszerű kevesbítésében és a be­vételek gyarapításában, nem pedig legértékesebb bir­tokainak elidegenítésében álln.) A városnak legértékesebb birtoka pedig épen azon része a térnek, melyet a cikkíró fölösleges­nek tart, mert ugyanazon részét érti a térnek, me­lyen a Szentháromság szobra jelenleg létezik. Ez mintegy 1800 négyszög­öl nagyságú tér az, melyre mint fentebb említettük, évek óta a legnagyobb fi­­figyelem fordíttatott. Feltöltése, rendezése és dí­szítése tetemes költségekbe került.7­72) És kérdjük, ez mindazért történt-e, hogy azt a város most, mert pénzre szüksége lévén, pár ezer forintok mi­előbbi megszerezhetése reményében, csekély áron elidegenítse.73) Mondjuk, csekély áron, mit számokkal va­gyunk képesek bebizonyítani . Vegyük, ha a fen­tebbi 1800 négyszög­öl nagyságú telekért, az ár­verezés eredménye után csakugyan 30000 ft jő be, ez a jelenlegi pénzmértékhez mérve, valódilag csak 18.000 frtot tesz. Vonjuk le már most az e térre eddig fordított költségeket, melyek közt a Szentháromság szobrának felállítása maga több ez­rekbe került, és látni fogja mindenki, hogy ily nagyságú térért a város bármely jelentéktelenebb részében is többet lehetett volna kapni.74) A­mi végre a város pénzügyi állását illeti, ott hol sok ugyan a passivum, de tömérdek az activum is, néhány ezer forintnak — feltéve, de meg nem engedve — megtakarítása oly Kreutzer­wirtschaft, mely mintegy 70 ezernyi lakos s fényes jövővel kecsegtető város méltóságával egybe nem férő — sőt még az utókornak is rosszalását vonná maga után.75) Azért is óhajtandó lenne a Széchenyi térnek akként rendezése, hogy minden igények, és sok szegedi lakosnak érdekei,­­mert az egyesek érde­keinek összege képezi a közérdeket)76) kitelhetőleg méltatva lennének. — Óhajtandó szemelőtt tartása ez elvnek : „Omne talit punctum, qui miscuit utile dulci.“ Mi polémiákba bocsátkozni nem szeretünk,77) kivált, ha ez által azok eljárása ellen vagyunk kénytelenek nyilatkozni, kiket tisztelünk, habár mindenben nézeteiket nem oszthatjuk is. A Szegedi Híradó­ban megjelent cikket sem vettük volna ki­­figyelem­be, mert ugyanazon tárgyban, melyet fej­teget, már nálánál szakértőbbek közölték vélemé­nyeiket;78) de cikkíró oly kihivólag vetette oda a keztyűt, hogy némelyek talán gyávaságnak tartot­ták volna annak föl nem vételét, és így habár a kihívás a műveltség szabályait sértő módon történt is,79) most az egyszer elfogadtuk azt, és elvárjuk a 79) Nem csak azért, de a szépítési, kereskedelmi, közbátorsági fontos tekintetek mellett, azért is. Vagy haj­landó volna-e „több szegedi“ csak e pár ezer forintokat is kipótolni ? Mi nem hiszszük. Nem nyereség-e tehát, ha más előnyök mellett a városnak úgyis eléggé terhelt lakos­ságát pár ezer forint fizetésétől is meg lehet kímélni? Mert nem mindenki rendelkezhetik oly könnyen pár ezer forintról is, mint „több szegedi“. —br— ”) Ez nem ok a városi hatóság terve ellen. Mert eb­ből csak az következik, hogy az eladásra kijelölt tért nem kell bármi áron odaadni. Az pedig képtelenség, hogy itt csak annyi árt adjanak a házhelyekért, mint bármely félre­­­­eső utcában. Ha itt a házhelyek olcsók, akkor a Csongrádi vagy Gácsér­ utcában bizonyosan még olcsóbbak. Egyébiránt ha a kérdéses helyek csakugyan többet érnek, szabadságá­ban áll „több szegedinek értek többet adni, mit a város csak köszönettel fog fogadni. —Kr—-7S) A Kreutzerwirthschaftra (mit magyarul fillérkedés­nek neveznek) feleltünk a 71. pontban. Máshol van alkalom elég e fillérkedést kerülni, milyen a jótékony intézetek gya­rapítása, a főreáliskola fölállítása stb. stb. stb. Elvárjuk „több szegeditől, hogy ha ez ügyek szőnyegre kerülnek, őrizkedjenek a fillérkedéstől. És akkor a mi méltánylásunkra is biztosan számolhatnak. —br— 76) De összege ám, nem pedig csak „több szegedi“ érdeke. Tessék erről megemlékezni. —br— 77) Ennek fényes tanúbizonyságát a fenebbiekben, hol önök az alsórendű polémia minden nemtelen fegyvereit, rá­­fogást, elferdítést, valótlan állítást, sophismát stb. felhasz­náltak, miben én „több szegedit követni nem fogom. —Kr— 7S) Mikor és hol? Talán abban a semmit sem mondó mellékletben , melynek ismétlésére „több szegedi“ is rászo­rult ? —br — .9) E vádat ismételve kereken visszautasítjuk rangunk­„Szegedi Hiradó“ érdemes szerkesztőségétől, hogy pártatlansága és lojalitása bebizonyításául, ezen válaszunknak ugyanott, hol az előidéző kihivó történt, szintén tért fog engedni, annyival inkább miután e fontos tárgynak más oldalróli megvitatást csak is a közjó érdekében fekszik.80) December 28-kán 1861. Több szegedi ’.*) *) E cikk közlése által teljesítettük a felszólalók vi­lágosan kifejezett kívánságát, nehogy részrehajlóknak láttas­sunk. De valamint e felszólalásban óhajtottuk volna a ko­molyabb hangot és tárgyhoz ragaszkodást, úgy azokat is, kik e Szegedre nézve fontos tárgyhoz netalán még szólni kívánnak , fölhívjuk, hogy távol minden személyes megtá­madásoktól, ráfogásoktól, vádaskodástól, szigorúan csak a dologhoz szóljanak, mivel minden más cikket mellőzni le­szünk kénytelenek. Szerk. 66) Furcsa fogalma van „több szegedi“nek a térről. Mert szerintük az elfogadott tér keresztalakú, valódilag nem is tér. Ez aztán az okoskodás! A szóban levő tér csak­ugyan hasonlít a kereszthez, s épen ez az oka, hogy télen, nyáron legtöbb enyhelyet nyújt tető nélkül is. De hogy mi­ért nem volna ez tér, arról „több szegedi“ nagy bölcsen hallgat. —br— ,17) Tehát csakugyan mégis lehet egy pontról belátni. No hát ha valaki épen egy pontról akarja belátni az egé­szet (mit mi egyébiránt soha sem mondtunk), álljon arra az egy pontra. Amennyiben pedig biztossági tekintetről volt szó, a szegedi vásártéren okvetlenül szükséges , hogy egy­nél több közbátorsági egyén ügyeljen rá, s ha ezek csak ketten vannak is, az egészet beláthatják. Hol van itt tehát ismét a kákán csomót kereső „több szegedi“ ráfogott ellen­mondása ? —Kr—­zi) Uraim, ,„több szegedi“ uraim! Ne ferdítsék el önök szavaimat. Én a vásártér „fölösleges részének“ eladásáról szóltam, önök pedig legértékesebb birtokról be­szélnek , ismét elárulván azt, hogy inkább ellenzik magát a rendezést is, mit több ízben tagadtak, csak hogy némely ház háttérbe ne szoruljon. A célszerű gazdálkodást én soha sehol sem elleneztem, de nem vagyok a financiális ügyek­ben oly lángész, mint „több szegedi“, hogy ki tudnám süt­ni, miszerint bármi gazdálkodás által is törleszteni lehessen a százezerekre menő adósságokat, miután a m. évi szüksé­gek födözése végett is minden adóforint után még 60 és néhány­ért kellett kivetni, mi a lakosságot úgyis eléggé terhelte. És önök még nagyobb adót kívánnak? Vagy nem fognak-e a kiadások az által kevesbedni, ha nem kell a rop­pant adósságok utáni kamatokat fizetni? Nem fognak-e a bevételek az új épületek utáni adók által gyarapodni? Lám így pofozzák önök magukat saját kezökkel! —br— ”) Kinek ? azt jónak látják önök elhallgatni. És ha e rész értékesebb, mint más, jobb áron kelnek el a házhe­lyek is, mint máshol. Hol van tehát ebben a veszteség ? —bré­tói. Mi ez ügyben személyesen legkevésbé sem lévén érde­kelve, nyíltan és őszintén adtuk elő nézeteinket, anélkül, hogy valakit kihívni, vagy sérteni akartunk volna. Mi pe­dig a módot illeti, melylyel ezt tettük, a nyájas olvasó bi­zonyosan észrevette, hogy mi a műveltség szabályait épen nem sértettük meg, de igen is tette ezt „több szegedi“ je­len pamphletjében. — Kr— 80) Önök kivánsága beleegyezésünkkel teljesült. Ész­revételeink számát legalább megkétszerezhettük volna, ha minden csekélységre válaszolni akarnánk, mi azonban csak a legfőbbekre szorítkoztunk. Nagyon sajnáljuk , hogy önök nem tudtak annyira tárgyilagosan írni, mint azt előbbi cik­keimben én tevém, mi által kényszerítettek engem is oly hangon szólni, mely ha önökével vastagságban nem mérkőz­­­hetik is, de szükséges volt, hogy annak legalább némileg megfeleljen. Végül azon következtetéssel fejezem be észre­vételeimet, hogy miután „több szegedi“ az én érveimet nem csak meg nem cáfolta, de süt úgy bánt velük, hogy „mást beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik“ ; miután a városi hatóság terve ellen egyetlen egy megállható okot sem bír­tak felhozni; és miután az általuk óhajtott terv célszerűsé­gét kimutatniok nem sikerü­lt, az ellenzés valódi okával pedig hallgatnak: nem látjuk át, miért kellene a bizonyosan nem ok nélkül „csaknem egyhangúlag elfogadott“ és részben foganatba is vett tervtől elállani. Hiszszük ennélfogva, hogy a nm. m. k. helytartótanács is a dolog állásáról kellőleg fel­­világosíttatván, annak további keresztülvitelét, mely a vá­rosi lakosság tetemes többségének óhajtása, nem fogja aka­dályozni. —br— Helybeli újdonságok. F. hó 26-dikán tartotta a helybeli iparot legényegylet tisztújító gyűlését, mely alkalomma a múlt évi elnök, Csapl­ár Benedek úr engedve a közbizalomszülte kéréseknek, jövőre is megma­radt. Továbbá titkos szavazat utján alelnököknek Baja Gergely és Posgay Mihály, pénztárnoknak Hankó Ede, ellenőrnek Mahler Mór, jegyzőnek Varga Pál, helv. hitv. lelkész választattak. Szinte szavazat utján alakíttatott meg az igazgató választ­mány is. Szóba hozatott az egylet szállásának vál­toztatása is, nem mintha a mostani ellen kifogás volna, sőt inkább nagyon is célszerű, de ára az egylet pénzerejéhez képest nagy. Minthogy azon­ban remélhető, hogy az egylet iránt folyvást növe­kedő részvét ezután sem fog csökkenni, a mostani szállás megtartatni határoztatok. Örvendetes tudo­másul szolgált végre, hogy 18 iparos ifjú itt is je­lentkezett, kik műveiket közszemlére kiállítják. Re­méljük, hogy e szép példa a többiek részéről nem marad követés nélkül. Gyűlés után az ifjúság sza­valatával, gyönyörű éneklésével és Kisfaludy „Hű­ség próbája“ című művének előadásával kellemesen lepte meg a gyűlésben résztvetteket. Óhajtottuk, bár lettek volna jelen azon elfogult iparosaink, kik segédeiket nem csak nem ösztönzik az egyletben való részvételre, de attól még tartóztatják is, mert lehetetlen, hogy bennök más érzület ne ébredt volna. —h. Azon kérdés hozatván hivatalos tárgyalás alá, vájjon a szegedi vár körül az erődítési térsugár (rayon) újólagos meghatározása mily módon s arány­ban volna eszközölhető; ez érdemben legközelebb a helybeli cs. kir. katonai parancsnokság és a vá­rosi hatóság közt tárgyalások is folytak. Azonban biztos forrásból azon megnyugtató értesítést nyer­tük, hogy annak figyelembe vételével, miszerint a helybeli vár erődítési tekintetben mint ilyen Ő Fel­ségének 1857-ik évi legmagasb körútja alkalmával kiadott rendeletével már megszüntetve volna, ezen ügy oly módon intéztetett el, hogy a fölmerült erődítési kérdés véglegesen elejtettnek tekinthető.­­ A múlt vasárnap megtartott szeged-cson­grádi takarékpénztári közgyűlés a szokottnál láto­­gatottabb volt. Érdekes határozatait jövő számunk­ban részletesen fogjuk közölni.­­ A hazafias szellemű magyar-kanizsai izr. község f. hó 31-én délutáni 4 órakor fogja újonan épült zsinagógájának beszentelési ünnepélyét meg­tartani. A szent szertartásokat magyar szónoklat kíséretében II. Löw Lipót, szegedi jeles főrabbi fogja végezni. Úgy hiszszük, a derék kanizsai magyar izraeliták az idei farsangot alig tehették volna valamely ténynyel emlékezetesebbé, mint e magasztos ünnepély által f­eb. Nagyobb tél idején, midőn a Tisza oly erősen befagy, mint ez idén, szokása a bánáti atyafiaknak a Tisza jegén minden irányban a leg­­terhesb kocsikkal is átjárni. Ezen szabadalmas át­járás tart, amig szerencsétlenség nem adja elő ma­gát. Az egész kényelem egy kis útkimélése­s vám­­pénzből áll, mely meggazdálkodott pénz a legelső pálinkásboltba jut, de nem ritkán a jég alá is jutna gazdástul, ha a hatóság idejében nem szo­kott volna erről gondoskodni.

Next