Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1862-11-08 / 90. szám

TÁRCA. Utazási naplótöredék. (Folyt.) A partokon ismét több jelentéktelen falu váltja föl egymást; jobbra Bernica és Dobra, hol római út maradványai láthatók,­­ balra Lubkova, Berszászka és Drenkova, csak néhány csinos­ épületből álló gőzhajós állomás, melynél csekély vízálláskor a nagyobb hajókon idáig jövő utasokat és podgyászt kisebb gőzösök veszik át. Tíz perc­nyi távolságra a nagy „Kozla“ őrháznál van a második sziklaház. 500 ölnyivel alább a balparton a Szirinya patak beömlésénél akadékoskodik a „Dojke“ nagy szilvazátony, melynek lőpor általi szétvetését Széchenyi István kezdi meg, miáltal a magyar part hajózhatóbb vízhez jutott; mindamel­lett csekély vízálláskor a hajók a szerb parti ter­mészetes de keskeny és forgókkal teljes csatorná­ba vonulnak. Majd a folyam közepéből egy há­­romcsúcsú „Bivoli“ (bivaly) nevű szírt nyúlik föl, mely alatt mintegy 1800 ölnyire létezik a forgók­kal teljes „Izlas“ nagy sziklatorony; ezalatt is van egy 120 ölnyi hosszban elnyúló sziklahát, hol a folyam szélessége 380 öl, míg a Tachtalia szik­lahátnál 560 ölnyire szélesedik. E természetes csatornában a folyam sodra egy szirtnek veti ma­gát, miért is a kormányosnak gyors fordítással kell a hajót a folyam közepére terelni. Legveszélyesebb a szerb „Greben“ előfoknál létező magas szirt, mert ennek tövében van a leg­nagyobb forgó, s a folyam közepén a sziklasoro­zatból a víz tükre fölé emelkedő „Vrany“ szírt. Ezek képezik a Duna első zuhatagát mintegy 2150 ölnyi hosszúságban 14 lábnyi eséssel. Az egész vonalt a szerbek Jardap­, a törökök Kirdap- Tachtaliának nevezik. Greben alatt a folyam ismét szétterül, balra Szwinica fekszik egy kastélylyal, jobbra Milanovac hasonnevű szigettel. A balparton a hármas tornyú regényes „Trigulec“ látható, melynek alsó tornya most határőrök tanyája. Ezalatt van a „Juc“ zá­tony és a „Kölnik“ szírt, de ezek kevésbé veszé­lyesek. Majd a tájképek legpompásbika terül el a néző szemei előtt. Balról a „Kazán“, jobbról a 2000 lábon fölül emelkedő „Sterbec“ által képezett óriás szirtkapu a folyamat, mely csupa örvények­ből és forgókból áll, a Veterani barlangnál 87 öl­nyire szorítja össze s „Vrákony“ nevet visel. — E barlang, mely már Traján császár idejében mint fontos hadműveleti pont vola ismeretes, nevét köl­csönözte gr. Veterani vezértől, aki a törökökkel viselt háború alkalmával e nevezetes pont megvé­désére 1692-ben 300 embert s öt ágyút küldött; a csekély őrség 45 napig tartotta itt fönn magát. Hossza 16, szélessége 12, magassága 10 öl lévén, 600 embert befogadható területtel bir. Bejárása 2—3 láb széles, bokrok által környezeti nyílás; világosságot nyer­ a sziklatetőről leszolgáló 7—8 láb átmérőt csatornán át. Beszélik, hogy volna benne víztartó medence, tábori sütőkemence s lő­portár. A völgyszoros ismét kitágulván, legszebb tájképek sorozatával kedveskedik. Mintegy órane­­gyednyire Kazán alatt a szerb part hosszában nyúlik el a hajdani római út, mely most is sok helyütt ösvényül szolgál. Három lábnyi szélesség­ben van a kősziklákba bevágva; az út alapjával párhuzamosan s egymástól kellő távolban látsza­nak bevésve azon négyszögű lyukak is, melyekbe vastag gerendák illesztetvén, a sziklaút szélessé­gét eszközlék. A magyar parton kellemes öbölben fekszik Dubova és Ogradina; a szerb parton Du­bova irányában látható a híres Traján-tábla, mely azonban annyira kormos az ott tartózkodó halá­szok tüzelésétől, hogy a gyorsan haladó hajóról figyelmeztetés után is alig lehet kivenni. Az egész sziklaszorulat hosszában a magyar parton az úgynevezett Széchenyi-út vonul el, mely helylyel-közzel a sziklafalak oldalaiba lévén vájva, némely pontokon valódi sziklaboltozatot képez. A meredek partok sziklanyílásait néhutt a folyamig lenyúló erős kőfalak kötik egybe, az út klisvona­­lán pedig kőfalkerítés óvja a szekereket a lefor­dulás ellen. Nemsokára az igéző szépségű völgyöbölben fekvő Ó-Orsovához jutottunk, melynek alsó részén büszkén emeli föl fejét az erdős „Allion“ előhegy, a jobbra húzódó folyam pedig a szigeten épült Új-Orsová erősségét tünteti föl. Utitársainktól baráti kézszoritás után elválván, utunkat a mehádiai fürdő felé folytattuk. Öt óra tájban indulván meg, elég alkalmunk volt a har­madfél óráig tartott utazás alatt elmélkednünk ed­­digi tapasztalataink fölött, mire az előre fordult idő is igen alkalmasnak látszott. Kocsisunk, aki kereset végett Temesvárról jött családjával együtt a fürdő­idényre, s a német és oláh nyelvet jól, a magyart csak töredezve beszélte, nem tartozott a műveletlenebb osztályba, s igy föltett kérdéseinkre mindig alapos választ nyertünk. Födött kocsink — dacára a közönkint megújult esőnek — gyor­san gördült virányos halmok sorozata közt a jól tatarozott kemény után, s fél nyolc után a kivilá­gított fürdő­téren a vendégfogadóba szálltunk. Mehádia (hajdan Miháldi) az egy órányira fekvő várostól kölcsönző nevét. Már a rómaiaknál is nagybecsű gyógyhelynek tartatván, a közfürdő­ben volt Herkules szobrától, mely most a magyar nemzeti múzeum birtokában van, majd „Hercules ad Aquas“, majd „Fontes Herculis“, majd egysze­rűen „ad Media“ nevet viseli. A fürdő­helyiség a Cserna pataktól átszelt keskeny, körülbelül 2000 öl hosszú völgyben nyúlik el, magasan fölmeredező hegyek közé szorítva. A Cserna balpartja a hegy­lánc oldalához lapulván, csupán jobb partján en­gedett tért mintegy 3—400 lépésnyi szélességben a fürdők és vendégpaloták számára. A széles ut­cát képező köztér egyik vonalát két igen szépen épült hosszú kétemeletes palota foglalja el, mely­nek mindkét végén csinos fürdőházak léteznek; a másik vonal felső részén áll a felerészben egy-, a lejtő alján pedig kétemeletű kórház; a többi épü­let egy- vagy kétemeletes. A tér felső részét csi­nos gátalakú harangláb mellett a katholikusoknak, alsó részét pedig a görögöknek kápolnája zárja be. A két sorház közepét üde forrásvizet ömlesztő négy csöves ugrókút ékesíti, melynek magas grá­nitállványára a saját jelvényeivel díszített Herkules szobra nehézkedik. Az építkezéseket már III. Károly kezdette meg, de csak 1789-ben lőnek befejezve; azóta év­ről évre csinoskodnak és szaporodnak. A vendé­gek száma évenként középszámítással 2000-re te­hető, s mivel az idén is helyszűke miatt számosan kényszerültek visszamenni, most a b­rit téren kí­vül a Cserna balpartján, hova szép kőhíd vezet, fejeznek be egy ízlésteljesen épített háromemeletes palotát, s ha a terv idővel valósul, még két ehez hasonló palotát fognak építetni. A gyógyhely területén 22 meleg ásvány forrás buzog föl, mérsékleteik 18—51 reaumuri hőfok szerint változván. A sóállományú Herkules-forrást kivéve, mely egy óra alatt 2800, esős időkben pedig háromszor annyi akó vizet önt, s egy kis folyónak is beillik, a többi 21 kénes állományú, iblany (jodum), büzeny (bromum) s egyéb tarta­lommal. A Herkules-fürdő fölött néhány lábnyira van egy üreg, melyből 44 hőfokú gőz tolul ki a tompa morajjal fölbuzgó vízből. E helyütt a für­­dőház mellett szivattyús kút van alkalmazva, mely a vendégeknek meleg gyógyvízzel kedveskedik. A herkulesi bő forrás széles csatornában zajongva s hatalmasan gőzölögve temeti magát a Cserna fe­­ketés vizébe. Mind a 22 forrásvizet kilenc négyszögű s 1—200 akó tartalmú vízmedencébe bocsájtják hű­tés végett, mely aztán közvetlen a forrásból bo­­csájtott vízzel vegyülve, különböző hőfokú fürdőt adhat. A jelesebb források számától ugyanannyi fürdőt különböztetnek meg, u. m.: Ferdinánd, Fe­renc, Károly, Lajos, József, Karolina, Császár, Herkules és Szemfürdőt. Ezek közt legerősebbnek tartják a Ferenc- és Herkulesfürdőt. Haszna e gyógyforrásoknak kiszámíthatlan becsű. Kitűnőleg gyógyítják az idült köszvény- és borbajokat, a tagmeredtséget, lankadtságot, csipő­­csont-fájdalmakat, vízkórt, fekélyeket, búskomor­ságot, a kelrészek bántalmait, szembetegségeket s több egyebeket, miért is méltán emelkedett e gyógyhely világhírűvé. A szolgálati pontosság minden tekintetben, a rend szigorúsága, a mindenütt uralkodó tisztaság, az árak mérsékeltsége , az egész környéken ott­honos biztonság azonnal eszébe juttatják az ide­gennek, hogy végörhelyen ütötte föl tanyáját. Maga a keskeny völgy, melyet a Cserna ké­pez s tombolva rohanó folyása által még regénye­sebbé tesz, egyike azoknak, melyek változatos szépségek, tiszta levegősök által nem csak az üdü­lés végett ide sereglett vendégkoszorúnak nyújtnak kellemes szórakozást, hanem a szenvedélyes ter­mészetbúvárt és a hajdankori történetek barátját is nagy mértékben érdeklik. A kies völgyből majd mereven fölnyúló, majd kisebb-nagyobb lejtőt képező hegyoldalak emelked­nek föl, néhutt kopár sziklatömegeket alkotva, melyeknek egyes oldalhasadékiba magas szálfák fogódznak, — másutt dúsnövényzetü erdőségekkel borítva, melyek ismét változatos fanemeiktől söté­­tebb vagy világosabb színezetbe játszanak. A gyertyán, bükk, juhar, fényű, hárs, kőris és mo­gyorón kívül a dió, cseresnye, som is el van ter­jedve, szabad élvezetül a fürdőhöz tartozóknek. Az erdőségek némely részei az őserdők világos je­leire mutatnak, amennyiben a szerte düledezve heverő korhadt fák egész tömegére akadhatni.­­ A Cserna jobb partján levő hegyoldalakon a pala és mészkő, a balon a magla (gránit) képezi az uralkodó kőzetet. Gondoskodva van kellő számú sétányokról is. A főtéren keresztül vezető s mindkét részre elég messze nyúló sétautakon kívül létezik még több, a hegyek magaslataira kígyózó út is oly pontok felé, honnét az igéző szépségű völgyet majdnem egészen beláthatni. E részint természetes, részint műtanilag készült magaslatokon nyári kéjlakokhoz hasonló csinos és elég tágas pihendék helyezték. Ilyenek a „Coronini“, „Scheller“ és „Csórics“ ne­­vezetűek. Az első mellé a magaslatról lehajló fen­­sikon virágos kertecske van csatolva s legtágabb környképet enged láttatni; az utósó, mely a gyógy­hely felső részén áll, mint legmagasabban fekvő pont, a havasalföldi (Oláhország) határhegyvonalig nyit kilátást. A fölmenet hosszasan nyújtott gyönge menetű lejtőkből állván, kevésbé fárasztó ugyan, de az elszigeteltség s kissé rideg egyhangúság hosszas tartama mégis igen óhajtottá teszi a pi­­hendéhez juthatást, hol aztán a gazdag változatú tájképek bájai sokszorosan jutalmazzák meg az út fáradalmait. A hegyoldalak szikláiban több üreget lát­hatni ; ezek közt legnagyobb az úgynevezett „Rabló­barlang“, mely nem egyéb, mint természetes mész­­közetben képződött, több ágra szakadó s változó magasságú üreg, itt-ott látható csepkövekkel. Fa­lazata egészen tele van irva és vésve azok nevei­vel, kik olcsó halhatlansághoz juthatás utáni vá­gyukat kielégítni akarták. Hasonlókép cselekedtek azok is, kik a csinosan festett, tehát gondos kí­méletre méltó pihendéken, dacára az oda mellé­kelt figyelmeztető kérelemnek, gyakoroltak vésnöki vagy szépírászati tehetségüket. Örültünk, hogy a más téren nevét örökitni tudó magyar elem e he­lyütt aránylag gyöngén volt képviselve. (Folyt. köv.) Tetemesb sajtóhibák. A 88-ik számú Tárcában az „Utazási naplótöredék“ 3-ik pontjának 2-ik sorában utazásunk helyett utazá­sunk; az 5-ik pont 2-ik sorában Szlanhamen helyett Szl­ankamen; — a 89-ik számban ugyanazon cim alatt az 5-ik pont 2-ik sorában egy követ, Fútt helyett egy követ fútt; a 7-ik pont 11-ik sorában szisz­tori he­lyett szisztovi; a 3-ik hasáb 17-ik sorában ismeretes helyett ismeretesek olvasandó. (7) Szeged, 1862. november 7. Az árfolyam e héten is a múlt hetivel hasonló magasságon áll , sőt talán még valamivel szilárdabbnak mondható. Ez arról tanúsko­dik , hogy a politikai láthatár, habár felleges, komoly ag­godalmakra nem nyújt alkalmat. Ezúttal azonban meg kell jegyeznünk, hogy az olasz kereskedelmi kamarák panaszai a zilált forgalmi és üzleti viszonyokról átalánosak, és hogy ez állapot szomorú következései már a mi kereskedésünkben is érezhetők. Legkevésbé sem csodálhatni tehát, ha az olasz kereskedés és ipar a békét óhajtja. A bizalom ott még cse­kélyebb fokon áll s a kormány ottani szükségletei kétszere­sen vonják el a tőkéket a közforgalomtól, mint nálunk. Még sokkal szomorúbb képet nyújtanak a már le­­csöndesített török tartományok, név szerint Bosnia és Her­cegovina. Az onnan ismét hozzánk jövő kereskedők az ot­tani állapotot a legsötétebb színekkel festik. A kereskedés annyira hanyatlott, hogy több év kell, míg némileg ismét kiépülhet. Nem csupán a kereskedés pedig, de a földműve­lés is el van hanyagolva, elannyira, hogy máris éhhalál fe­nyegeti a lakosokat. Szerbiában csak néhány hónapig tar­tott a mozgalom, de ha e rövid ideig tartott forrongás kö­vetkezéseit a kereskedésre és forgalomra tekintetbe veszszük, mindenki kénytelen lesz igazolni, hogy a szerb kereskedők sürgették a kormányt, miszerint a portával kiegyezkedjék. ÉTI Jts N­SWÖHa. Görögországból érkező tudósítások jelentik ugyan , hogy az ottani forradalom kihágások nélkül haladván, ennek folytán a forgalom meg nem akadt, de ki kezeskedhetik arról : mi történhetik csak egy éjjel ? Átraesve helybeli forgalmunkra, ez a lefolyt héten sem változott az előbbihez képest. Sőt biztosan állíthatjuk, hogy a pénz szűke még inkább növekedett, a pangás még komolyabb lett, csak legnélkülözhetlenebb szükségletek elé­­gítetnek ki. Nyers terményekből, leszámítva csekélyebb mennyi­ségű marha- és juhbőrt, melyek Pestre szállitottak, fölfelé semmi sem indítatott és igen kevés hozatott. A sertéskereskedés egy kissé ismét megindult, s e hét folytán fontonként néhány krajcárnyi emelkedés észlelhető. Szalonna és disznózsír helybeli piacunkon nem változott.­­ Fagygyút Szerbiából a vasúton csekély mennyiségben ismét szállítanak. Gabonapiacunkra e héten keveset hoztak. A búza, rozs, árpa és zab ára nem változott, ellenben a kukorica csaknem 35 krral emelkedett. Magtári nagyobb mennyiségű alkuk nem jutottak tudomásunkra, s a piaci készlet, dacára a csekély szállításnak, nagyon lanyhán kelt. Jegyzeteink pozsonyi mérőnként: búza 84—86 fontos 3 frt 75—90 kr, rozs 74—76 fontos 2 frt 65—75 kr, sörnek való árpa 2 frt 40—45 kr, etetésre való árpa 2 frt 20—25 kr, csöves ku­korica 2 frt 55—60 kr, morzsolt kukorica 2 frt 20—30 kr, szép új paszuly 4 frt 20—50 kr, köles nagyon csekély mennyiségben 3 frt, burgonya 1 frt 50 kr, 100 fej káposzta 4 frt 4 frt 20—80 kr, 100 darab zeller 2 frt 40—50 kr, 1 mázsa fris szalonna 34 frt, száraz szalonna 37 frt, füstölt szalonna 40 frt, 1 mázsa sonka 36 frt, 1 mázsa disznózsa 45 frt, urcéje 64 kr. Szegedi piaci árak: Repce mérője 8 frt — kr. Borsó mérője 6 frt 20 kr. Lencse mérője 6 frt 10 kr. Paszuly m. 4 frt — kr. Köles m. 2 frt 20 kr. Burgonya m. 1 frt 20 kr. Marhahús fontja 19 kr. Juhhus fontja 13 kr. Sertéshús fontja 20 kr. Szalonna mázsája 30 frt — kr. Zsir itcéje 54 kr. Lángliszt mázsája 13 frt — kr. Zsemlyeliszt m. 6 frt 60 kr. Kenyérliszt itcéje 6 kr. Kukoricaliszt itcéje 3 kr. Árpadara itcéje 6 kr. Köleskása itcéje 7 kr. Rizs­kása fontja 24 kr. Faolaj fontja 80 kr. , Repceolaj 40 kr. Lenmagolaj 64 kr. Uj bor itcéje 10 kr. Ó bor itcéje 16 kr. Sör itcéje 14 kr. Gabona-pálinka itcéje 16 kr. Törköly-pá­linka itcéje 22 kr. Szilva­pálinka itcéje 26 kr. Faggyú má­zsája 38 frt — kr. Faggyugyertya öntött fontja 39 kr. már­tott fontja 32 kr. Szappan fontja 30 kr. Só fontja 10 kr. Kőrösfa öle 16 ft — kr. Tölgyfa öle 13 frt 20 kr. Lágyfa 8 ft 60 kr. Kőszén rékája 1 frt — kr. Széna m. 3 frt — kr. Felelős szerkesztő: Szabó Mihály. Főmunkatárs: Szeberényi Lajos.

Next