Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)

1863-11-21 / 93. szám

* 9 Adakozások a f. évi September 22-diki tűzvész által káro­sultak részére. (Folyt.) A 26-ik számú gyűjtő-íven: Tek. Vidovich Imre főszolgabíró ur gyűj­tött 23 frtot. Éhez járultak : Őrgróf Pallavicini 10 frt. Krajosovits István 2 frt. Tóth István 5, frt. Lengyel Pál, nevelő gróf Pallavicininél 2 frt. Őrgróf Pallavicini Sándor 2 frt. Vidovich Imre 2 frt. A 27-dik számú gyűjtő-íven: T. c. Szutter Károly utcakapitány úr gyűjtött 11 frt 50 krt. Éhez járultak: Németh István 50 kr. Kaplan 40 kr. Wieder­­man 1 frt. Szűcs Mihály 15 kr. Leth Istvánná 30 kr. Babarczy Mihály 50 kr. Nagy Mártonná 50 kr. Privári Gergely 2 frt. Felmayer János tímár 3 frt. Timula János 10 kr. Tarnay Jánosné 40 kr. Gábor József 50 kr. Cs. Gyula 10 kr. Cs. István 10 kr. Cs. József 10 kr. Krepelkai Ágost­ 10 kr. Pintér Vidor 10 kr. Fridvalszky Sándor 10 kr. Cs. László 50 kr. Cs. Magdolna 50 kr. Szutter és neje 55 kr. .4 28-ik számú gyűjtő-íven: T. c. Tóth Pál palánki utcakapitány úr gyűjtött 14 frt 27 krt. —­hhez járultak : Ábrahám Ferenc 10 kr. Nagy Veron 1 frt. R. Nagy Ágnes 1 frt. Tóth Mihály 14 kr. Kovács Sándorné 1 frt. Szluha Gáspár 10 kr. Kőrösy Pál 1 frt. Nayer János 10 kr. Folk­át József 10 kr. Szilágyi Antal 10 kr. Halász István 1 frt. Lavszky 20 kr. Hiter Jakab 20 kr. Auer Péter 101 kr. Csányi György 50 kr. Csikós József 10 kr. Ifjú Üveges Antal 10 kr. Sz. Hubert Teréz 32 kr. Rúzsa János 10 kr. Vőneki Mihály 60 kr. Pálfi Istvánná 30 kr. Vida­­ Ferenc 30 kr. Flach K. 10 kr. Lakatos Jánosné 10 kr. Felsifter Antal 4 kr. Mezei Rózái 10 kr. Léptai István 20 kr. Jenei József 3 kr. Ladányi József 4 kr. Rigó Ferenc 10 kr. Magyari István 15 kr. Kocsis József 10 kr. Dobó Pál 6 kr. Lakatos S. 50 kr. Bozóki József 10 kr. Daka József 20 kr. Kazi Apolló 10 kr. Szabó Antalné 4 kr. Kovács János 20 kr. Juhász Istvánná 10 kr. Katona István 10 kr. Csikós Mihály 10 kr. Pintér An­tal 10 kr. Matók Jakab 4 kr. Undi Benedek 4 kr. Győri Rózsa 4 kr.. Nagy Sándor 10 kr Diósi László 5 kr. Jambrik József 10 kr. Anika József 4 kr. Ha­nák József 10 kr. Túrós Sándor 10 kr. Varga István 4 kr. Ajor József 10 kr. Koszó Perkel 6 kr. Bánóczy Mátyás­ 10 kr. Auer Ferenc 20 kr. Tóth Mihály 10, kr. Raizner András 20 kr. Reinitz 10 kr. Terézia 10 kr. Fotti János 1 fzt. Zér István 20 kr. Lippai Ferenc 20 kr. Konetsny Ferenc 20 kr. (Folytatjuk.) Vegyes hírek. * (Sauer Ignác,­ a pesti egyetem híres tanára, az ország egykori főorvosa, magy. akad. tagja, szivbaj következtében 18­ dikán éjjel hirtelen meghalt. * (A kolozsvári nőegylet mű­tárlata) oly fényesen sikerült, hogy a tiszta jövedelem a sűrű látogatásokból és a körülbelül 12,000-nyi elkelt sorsjegyből, a „K. K.“ szerint, 2000 frtra megy. Nem lenne-e célszerű a mi jóté­kony nőegyletünknek is hasonló műtárlatot létesíteni. * (4 kolozsvári nőegyleti kiállításon) egy csinos gyermeksuba volt kiállítva, melyet egy kis leány készített. E subát, mint a „K. K.“ Írja, Vicomte Roederer francia kö­­vetségi segéd, ki a napokban Kolozsvárit mulatott nagyon megkedvelte, s fia számára megvenni óhajtá. A nőegylet bizottmánya, e kisorsolás alá szánt darabot 5 írtba átadta a franciának, s helyette 10 írtért mást készít­tetett. A szép kis suba e szerint utazik Pa­risba, s a kis magyar leány közművét a kis francia viselendi. * (A brüsseli hitelbank.) A „P. N.“ bizo­nyos forrásból értesül, hogy Langrand-Dumon­­ceau úr, a brüsseli s több más bank vezér­­igazgatója, ki a magyar földhitelintézettel is kötött ügyleteket s többek közt az ínséges községek számára 1 millió forintot adott le e mellett, a brüsseli „Banque du credit foncier et industriel“ működését főleg hazánkra szán­dékozik kiterjeszteni. Ezen új banknál Lang­rand úr személyét Bécsben Schäfer úr, hazánk­ban pedig továbbra is dr. Ullman Sándor úr fogják képviselni, és­pedig mint a nevezett bank átalános teljhatalmazottjai. A banknak hazánkban való működése nemsokára rend­szeresen meg lesz állapítva, s e célra több idő alatt kitartó szorgalommal működik Ullman Sándor hazánkfia, kinek az ínséges községek számára nyújtott 1 milló olcsó kölcsön kiesz­közlése is tulajdonítható. *­­Mit csinálnak a vetőmaggal !) Gyön­gyösről írják a „Mátrádnak, hogy közelebb­ről több falubeliek, például a gyöngyös-ha­lásziak, nekik vetőmagus 10—11 írtjával át­adott búzát a mint Szolnokról elhozták, még szekereikről le se rakva, vitték be a gyön­gyösi piacra, s ott eladták hat forintjával, hogy a katonai adóexecutiótól menekülhes­senek. A (4 finn és magyar nyelv) közt levő rokonságot nyelvészeink már rég bizonyítgat­ják , most meg Bartalus István zeneszerzőnk és zenekritikusunk a „Budapesti Szemle“ kö­zelebbi füzetében egy csomó finn népdal Hel­­singforsból nyert hangjegyét közli, s ezek­ből kiviláglik, hogy a finn és magyarnak nemcsak nyelve, alkotmányos érzülete,de ze­néje is rokon. *­­Jogászbál a szírkölködök fölsegélésére.) Az egyetemi joghallgatók közül társaság ala­kult, mely a jövő farsang elején a szükölkö­­dök javára táncvigalmat rendez. *­­Kovács Lajos, a „Független“ szer­kesztője­ 16-án kezdte meg egy havi fogsá­gát , melyre a cs. kir. katonai törvényszék ítélte. * (A hatvani utcai Horváth-házat) , mely 330,000 frtra volt becsülve, 15-én tartott ár­verésen gr. Pálffy János vette meg 260,000 forinton. * (Nagy Lajos bankóhamisító) 20 éves fogságát a karthausi fegyencházban töltendi, hova e hó 12-én szállították. * (Jálics úr, pesti borkereskedő) 2600 akó magyar bort szállított Montevideo és Buenos Aires-be. E szállítmány a „Hoiite Wid­ger“ hollandi corvetten f. é. junius havá­ban hagyta el a triesti kikötőt, és mint Be­­ner Edmund úr, az argentint köztársaságnak triesti consulja a pesti kereskedelmi és ipar­kamrával tudatja, szerencsésen el is érkezett rendeltetése helyére, hol minőség tekintetéből egészen kielégítőnek találtatott. Szakértők véleménye szerint a magyar borok a catalo­­niai és bordeauxi borral a világpiacon siker­rel megmérkőzhetnek, ha csak tiszta és h­a­m­i­s í­tl­a­n bort iparkodnak szállítani, mint ez alkalomkor történt. A bor a tengeri utat minden károsodás nélkül állta ki, újabb bizonysága annak, hogy a magyar bor világ­kereskedelmi állása csak a termesztők és ki­szállítók jóakaratától függ. * (4 gyomai postamester) föbelőtte ma­gát. Az általa kezelt hivatalban eddig 2000 frtnyi sikkasztást fedeztek fel. *­­Egy nyolc mázsás ártányt­ mutogat­nak Pesten. Az illető hirdetés megjegyzi, hogy ha nincs a nagy szárazság, a disznó 18 mázsányira is meghízott volna. *­­Háromszinű kandúr.­ Angolországban régebben 10,000 font sterlinget tűztek ki díjul olyan kanmacskára, melynek 3 színe van. Az „Erdélyi P.“ úgy hallja, hogy Kolozsváron most valaki talált ilyen macskát, s pályázni akar vele. *­­Szerencsétlen vadászi) A gr. Pálffyak Pozsony melletti erdőségeiben f. hó 12-én vaddisznó-vadászat alkalmával szerencsétlen­ség történt. Kraus Péter nevű vadászt ugyanis leshelyén egy vaddisznó megtámadta, lőni akart de puskája csütörtököt mondott, s míg tőrét kiránthatta volna, a vad annyira meg­sértő , hogy két óra múlva vadásztársai holtan találták. * (A magzat nemének előleges meghatá­rozása) Nagy sensatiót gerjeszt jelenleg a párisi tudományos körökben, de kivált a gaz­daközönség között egy — ha értéke valósul — csakugyan elsőrangú találmány. Egy genfi tudós , Thury tanár ugyanis a francia akadé­miánál benyújtott egy értekezést, mely teljes tudományos komolysággal megállapítja azon törvényt, melynél fogva a nemzés eredménye — hím- vagy nő­szülött létrehozása — sza­bályozható. Találmányával egyelőre csak a háziállatok közül, név szerint a szarvasmarhá­nál tett kísérleteket, s egy a műveit osztály­hoz tartozó gazda hiteles bizonysága szerint 29 kísérlet eredménye igazolta a tudós tanát, melyhez mint kitűnő botanikus, a növénytan­ból átvett analógiák és éleseszű következteté­sek útján jutott. Igaz tudós létére, ki az igazság kitüntetésében és bizonyításában leli legmagasb jutalmát, Thury nem fogja kivált­sággal kibányászni találmányát, hanem köz­tudomásra juttatja. *­­Pamut-pótlék) Egy liverpooli keres­kedelmi ház pótszert talált fél pamutra, mely finomság, erő, ruganyosság és a szálak hosz­­szára az ind-gyapottal vetekedik s bármily mennyiségben, olcsón gyártható. Előnyeit és hasznavehetőségét oly szembeszökőnek mond­ják, hogy Franciaország belügyminisztere már­is eltökélte annak terjesztését minden módon elősegíteni. * (A francia trónbeszéd hatása Péter­­váron) A „Nord“-nak Szentpétervárról azt írják, hogy Napoleonak, ide csak 7-dikén ér­kezett trónbeszédét az orosz közönség egy­­átalán nem tekinti barátságosnak, s ugyan­így nyilatkozik az orosz sajtó is. A „Nord“ ezt nagyon sajnálja, s arra szólítja fel az egymás ellen elkeseredett két nemzetet, hogy kössenek egymáshozt erkölcsi, fegy­vernyugvást.­ *­­Murat herceg) Napóleon parancsára levelet intézett Viktor Emmánuelhez, mely­ben lemond minden Nápolyra tartott igényé­ről ,­­s így Olaszország egységét minden kö­vetkezményével együtt elismeri. *­­IX. Keresztély király) nov. 16-dikán a christianborgi várerkélyről kikiáltatott. Az eddigi minisztérium megmaradt. A király le­tette az esküt az alkotmányra. A kikiáltás után a király a várerkélyen megjelenvén , a nagy számú nép hurrah-kiáltásokkal üdvözölte. Másodszori megjelenésekor dörgő hurrah-kiál­­tások hangzottak az összbirodalmi alkotmány és Hall minisztériuma mellett. *­­Garibaldi és a bécsi községtanács) Garibaldi 1147 lírányi gyűjteményt küldött a bécsi árvízkárosultak számára a bécsi község­tanácsnak. E gyűjteményhez ő maga 93 frank­kal járult. A bécsi községtanács e küldeményt­­ visszautasította. Egy bécsi lap, a „Mor­genpost“, helyesen jegyzi meg, hogy ha már a községtanács tagjai jónak látták „érzelmi politikát“ követni ez ügyben, mindvégig az érzelemtől kellett volna magukat vezettetniük, s a szegényeknek saját zsebökből kipótolniuk azon adományt, melyet török politikai tekin­tetből elvontak. *­­Langievicz) A Frankf. Journalt Bécs­­ből tudósítják, hogy a kormány a Josefstadt­­ba belebbezett Langievicz szabadon bocsátta­­tását, s neki Schweiczba szóló útlevél kiadását elhatározandónak találta volna. * (4 párisi császári könyvtár) 2 millió darab könyvből, 200,000 kéziratból, 3 millió rézmetszetből s több mint 500,000 földabrosz­ból , tervrajzból, stb. áll. Ezenkívül gazdag régiség és pénzgyűjteménye is van *­­Óriási répák) Egy németországi fa­luban oly sárgarépát ástak ki valamelyik kertből, melynek hossza csaknem egy öl. Egy másik répa meg, mely­ a szomszédban termesztettek, szintén csaknem egy öl hosszú, átmérőjében 4'/2 hüvelyk volt. Ennek súlya, feltűnőleg nem volt nagyobb egy és fél fontnál. *­­Újszerű sajtó.) A „Moniteur“ jelenti, hogy nyomdájában hat hengerre járó uj sajtó állítatik föl, mely az uj Norraand-féle rend­szer szerint Perreau és társa párisi gépgyá­rában készült , melylyel egy óra alatt 8000, azaz nyolcezer példányt lehet kiállítani. *­­Egy francia a vádlottak padján­ is megtartá humorát. Bűnperes ügyben lévén be­panaszolva úgy találá, hogy ügyvéde nagyobb elme élt és ékesszólást fejthetett volna ki vé­delmében ; hallgatott azonban mig csak az elnök hozzá nem fordult azon kérdéssel :■ van-e még a­mit saját védelmére felhozhatna? Igenis, szólt, jóakaró elnézéséért esedezem a tisztelt esküdt uraknak, védőm irányában. *­­Drága zsidók) A londoni zsidótérítő­­egylet (London Society for promoving Chris­tianity among the Jews) e napokban, ada ki 55-ik évi tudósítását. Az egyletnek Európa, Ázsia s Afrika különféle pontjain vannak ál­lomásai. Térítők 134-en vannak, az egylet évi jövedelme 43,000 font. Működése eredmé­nyeire vonatkozólag, a „Saturday Review“ a következőket jegyzi meg. Az egylet tavaly kiadott 35,424 font sterlinget s érte 60 meg­nőtt zsidót térített meg, ezek közt egy Bu­­karestben élő, vak hébernőt, ki nem kevesebb 80 évesnél. Jeruzsálemben, hol az egyletnek számtalan ügynöke s intézete van, 4444 font árán négy izraelitát sikerült megtéríteniök, míg Abrásziniában 30 zsidót csaknem ingyen, 1000 fonton kaptak. A tiszta szemita zsidó drága és nemes prozelita, Ábrahám kékvérű ivadékának egy példánya fejenként 1100 font­tal nincs drágán megfizetve. Jeruzsálemben zsidót téríteni csaknem oly mesterség, mint dinnyét termeszteni Spitzbergában. Hozzá ké­pest mi egy közönséges angol zsidó ? És mindamellett, átlagos számítás szerint, ha t. i. a kiadott összeget 6-tal osztjuk, nettó 600 font sterlingbe, azaz 6000 írtba kerül minden szál izraelita. T Á fi.­­ A, Mikor ő szeretett... Mikor ő szeretett, mikor boldog valék. Örök lánggal, fénynyel ragyogott rám az ég. Mosolygott a rózsa, hívogatott a lomb. Verekedve szóltak: „én vagyok szebb, a jobb.“ Ha néha ábrándom odacsalt a völgybe, Az a virág örült, melyet kezem tört le. Boldog volt a madár, hogyha meghallgatom, Boldog a fa, melynek árnya borult reám. Boldog a forrás, hol szomjam enyhét felé, S boldog volt a patak, ha én néztem belé. Most, hogy ő elhagyott, most, hogy ő nem szeret. Örökös sötétség borítja az eget. Tüske vérzi kezem, nincsenek virágok, Kígyók közé lépek, akár merre járok. Szomjam epeszt, gyötör, a nap heve éget... Istenem! hogy adhatsz ennyi ellenséget!? Egy barátom van csak, ott a sírban, mélyen, Megjelen s hívogat minden áldott éjen: „Hagyd el, kit szerettél, jöjj hozzám, ki szeret!“ ...Megyek édes­anyám, vigasztalj engemet! Szász Gerő: A magyarországi nyomdák, különösen a szegedi, a múlt századokban. Ezerszer meg volt cáfolva némely jó­akaró szomszédaink azon vádja, mintha Ma­gyarország múltja nem mutatna egyebet bar­bárságnál, de mind a cáfolatok őket rögesz­méiktől meg nem szabadítják. Szerecsent mos, aki őket föl akarja világosítani. E sorokat sem azért irtuk, hanem hogy fényes múltúnk nekünk magunknak szolgáljon ösztönül ket­­tőztetett törekvésre. A nyomdák kétségtelenül a tudományok virágzásának jelei, mert hiszen ahol tudo­mány nincs, minek ott a nyomda? Lássuk, mit mond e tekintetben rólunk a történet? Ez bizony a legmegnyugtatóbb tanúbizonyságot teszi mellettünk, mert a 16. és 17. században alig volt valamely ország­nak több nyomdája, mint hazánknak. Nehogy pedig ez állítás légből kapottnak láttassák, ide igtatjuk azon városok jegyzékét, melyek a lefolyt századokban nyomdákkal bírtak, megemlítve mindeniknek keletkezési évét is. Buda 1473. és 1725. Brassó 1534. Sárvár és Ujsziget 1539. és 1602. Kolozsvár 1550. Ma­­gyar-Óvár 1558. Debrecen 1562. Gyula-Fehér­vár 1566., 1620. és 1785. Szeged 1567. Ab­­rudbánya 1569. Alsó-Lindva 1574. Nedelic (Muraközben) 1574. Sempte (Nyitrában) 1574. Szeben 1529., mely azonban csak ideiglenes lehetett, míg 1575-ben állandó állíttatott. Pá­pa 1577., 1628. és 1750. Besztercebánya 1578. és 1785. Nagyszombat 1578. Bártfa 1579. Detrekő és Barbók (Pozson megyében) 1582. Németujár 1582. Világosvár 1582. Galgóc (Nyitra megyében) 1584. Nagy-Várad 1585., 1640. és 1745. Monyorókerék (Vas vár­megyében) 1589. Vizsoly (Abauj megyében) 1590. Servesz (határőrvidék) 1591. Német- Lövő (Vas vármegyében) 1593. Keresztur (Sopron megyében) 1598. Kassa 1610. Pozson 1610. Lőcse 1614. Csepreg (Sopron megyében) 1628. Trencsin 1640. Somorja 1650. Sáros­patak 1650. Eperjes 1656. és 1776. Zsolna (Trencsin vármegyében) 1665. Nagy-Enyed 1672. és 1767. Sopron 1673. Csíki monostor Erdélyben 1681. Keresd Erdélyben 1684. Zágráb 1696. Udvarhely 1700. Kézsmárk 1705. Máriavölgy (Pozson megyében) 1725. Pákó (Trencsin vármegyében) 1725. Győr 1727. Komárom 1740. és 1789. Pest 1755. Eger 1756. Nagy-Kárót 1756. Balázsfalva 1761. Esztergom 1762. Megygyes 1764. Kalocsa 1765. Temesvár 1769. Vác 1770. Pécs 1772. Varasd 1774. Eszék 1776. Beszterce 1779. Szakolca 1788. Diószeg (Bihar vármegyében) 1789. Szombathely 1789. Selmec 1789. Vesz­prém 1789. Fiume 1790. Maros-Vásárhely 1790. Újvidék 1791. Mennyi világosságot terjesztettek e nyom­dák! Vegyük még ehez, hogy külföldön is több magyarországi nyomdász működött. Ilye­nek voltak: 1) Szebeni Tamás Mantuában és Modenában 1470. és 1480. közt. 2) Brassai András Velencében 1476-tól 1484-ig. 3) Ber­­nát szintén Olaszországban 1478-ban. 3) Péter Franciaországban 1482-től 1501-ig. 5) Márton Velencében 1484. 6) Garai Simon Velencében 1491. 7) Basai Cremonában 1494. 8) Erdélyi Lucius Helmstadtban 1583. 9) Trattner János Tamás Bécsben udvari nyomdász és könyv­kereskedő 1748-tól kezdve. Született Vas megyében. Fenebb említtetett, hogy Szeged is birt már a 16. században nyomdával, tehát az elsők közé tartozott azon városok közt, hol az akkor még új találmány virágzott. Ennek nyomait akarjuk röviden a történetből föl­mutatni. Lampe Adolf, vagyis helyesebben ■ ■ ■■■■■...... ■­­ ■' ■' ■ ' ■ . Ember Pál „Historia ecclesi® reformat® in Hungaria“ című műve 648. lapján ezt írja: „Librum etiam in typographia Szegediensi im­­pressum me olim vidisse memini.“ (Emlékezem, hogy a szegedi nyomdában nyomtatott köny­vet is láttam.) Mondja pedig ezt azon helyen, hol a „Kecskeméti egyházmegye“ (seniora­­lus) gyülekezeteit elősorolván, ezek közt a következőket említi: Kecskemét, Körös, Ceg­léd, Jászberény, Kún­sz,­Miklós, Gyöngyös, Kis-Ér, Abony, Szolnok, Fegyvernek, Tószeg, Vezseny, Kécske, Gyó vagy Gyevi (a mos­tani Gyó), Gomba, Bicske, Pánd, Halas, Szeged. Ugyanez iró ugyane művet, és pe­dig már most azt is megnevezve, milyen könyv volt az, másod ízben is említi, a 728. lapon ezt írván: Hunc inseculus est vir Celebris Pe­trus Melius, idem Novum Testamentum, ex integro Szegedi­ni (ut recordor) excusum usui Reformatarum Ecclesiarum accomodans. Exemplar huius in instructissima Sehol® Szath­­mariensis bibliotheca (in Anno 1703. proli dolor­ pr®d® militara et vulcano exposita) me vidisse et versasse omnino memini.“ (Ezt [t. i. Heltai Gáspárt, kiről előbb volt szó] követte Melius [máskép Juhász] Péter jeles férfiú, ki az uj testamentomot egészen [mint emlékezem] Szegeden kinyomatván, a ref. egyházak használatára alkalmazta. Emléke­zem , hogy ennek példányát a szatmári iskola jól felszerelt, de fájdalom! 1703-ban a kato­nák és tűz zsákmányául kitett könyvtárában láttam.) Ennyit találunk a szegedi nyomdáról debreceni Ember Pálnak Lampe Adolftól ki­adott említett művében, miből azonban még

Next