Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)
1863-05-23 / 41. szám
1863. Ötödik évfolyam. Megjelen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szertekesztési iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre...................................................8 írt Félévre.................................................. 4 „ Évnegyedre Helyben a kiadóhivatalból elvitetve Egész évre.............................................6 írt — kr. Félévre ............................................3 „ — „ Évnegyedre............................................1 „ 60 „. ... 2 Egyesszámára 8 kr osztr. ért. 41-ik szám. Szombaton, május 23-áill Hirdetéseit: Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, kétszerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díja 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Észrevétel a szegedi statistikai jegyzetekre és újabb kétely a H.-M.- Vásárhely és Szeged közötti vasútvonalra nézve. Hitelt érdemlő statistikai adatokat ott, hol az erre megkívántató községi táblai kimutatások az évi forgalomról hiányzanak, összegyűjteni igen nehéz, és ha hamarjában ilyféle valami összeállítatik, az csak hozzávetőleg történik és csupán tájékozásul szolgál valamely ügynek. Ez eset áll az e lapok 32-ik számában közlött jegyzetekre nézve is, mert, mint tudjuk, e jegyzetek jóhiszemű közlemények összeállításából kerültek nyilvánosságra. A statistikai jegyzetekben a 2-ik pont végén, hol a vidékről Szeged felé, a szállítás alá eső terményekről, kimutatás közöltetik, Szentes után Körtvélyes, Vásárhely felemlítése nélkül, fordul elő; ebből az, aki a helyi viszonyokat nem ismeri és nem tudja, mi az a Körtvélyes, azt okoskodja ki, hogy jó volna bizony a vasutat Szentesnek vinni és onnét Körtvélyes körül a Tiszához. Körtvélyes, mint e vidéken mindenki tudja, H.-M.-Vásárhely 40 ezer népességű városnak a Tisza partján kikötő helye és a kimutatott terményöszszeget oda Vásárhely város közönsége 140 mértföldnyi határáról szállítatta. Vásárhely száz meg száz gabonával terhelt kocsival keresi meg hetenkint kétszer is a szegedi hetivásárt, különben pedig a személyforgalom e két város között olyan, milyet az alföldi vasút hosszában másutt hiába keresünk, azért e vonal irányára nézve Vásárhely és Szeged érdeke egy. Az alföldi vasútvonal irányának tekintetéből támadt kételyek e lapok hasábjain tárgyaltattak, azonban újabb jelenségek ilynemű kételyekre ismét okulni szolgálni látszanak. A vásárhelyiek látván, mikép a vasúti vonalozás a Hold tava és Koppáncsi sík mélységébe esik, a híd pedig a Tisza egyik zugának közelébe, holott a vonatozást kedvezőbb területen is lehetne vinni, azon gyanú támad bennök, mintha ez előleges munka is már arra szolgáltatna alkalmat, hogy más irányba kívánják vinni a vasutat, hisz már nyílt szó is volt arról, hogy Makó felé vizessék a vonal, hogy kedvezőbb a föld területe ott és a Maroson is kevesebb költségű híd kívántatik, mint a Tiszán. Makótól azután jöhetne a vasút a francia társulati vasútig, ezt használhatná és a szegedi kész tiszai hidat. Ez mind igaz, de az is bizonyos, hogy a francia társulat a használatba veendő vonalt s tiszai hidat ingyen át nem engedi, s ekkor csakugyan a Vásárhely és Algyő között kedvezőbb terrénumra vitt vasútvonal a tiszai híddal együtt olcsóbba kerül. Vásárhely elejtése tehát csakis az alföldi vasút hátrányára történhetnék meg. Azonban mi úgy hiszszük, hogy az alföldi vasút pesti 1. választmánya szigorún őrködő figyelmével a kételyekre szolgáltató alkalmakat el fogja hárítani. □ Az árvák nevében! (Vége.) Szivemet s telkemet föláldozom a hazagos elvekért s legyek olyanná, mint a forgószél pora, ha soraimat boszú, irigység, dicsvágy, önzés, hivatal vagy kitüntetésre törekvés sugallják; én közpolgár akarok maradni , azon igénytelen szereppel, melyet a gondviselés s a végzet reám mostoha körülményeim között mért; megelégszem; de ha szót emelek az egyensúly helyrehozása érdekében, mely az értelmetlen nép és a műveltebb osztályok közt a kölcsönös bizalom bérméréjéül szükséges, ki foghatja hazafiságomat, vagy legalább jó szándékomat kétségbe vonni?! Nem kívánok egyebet az igazságnál , mert meg kell nyerni a nem eléggé értelmes nép szívét, lelkét azon gondolatnak, hogy a művelt osztályok igazságosak és érdekeink közösek. Mindezt pedig csak akkor fogjuk elérni, ha mindenben igazságosak leszünk. Hallgatásom talán anyagilag kedvezőbb lehetne családi körülményeimre nézve, de bűnnek tartanám, elnyomni a szót, melynek az igazság érdekében kifejezést kell adni. Miért vonatkozzam hasonlatban a mezők virágai és a jég madaraira? Kiáradóbb lehetnék e pontnál, de mérsékelem érzületeimet, és az idő ki fogja mutatni, azon ösvényen jártam e, melyet mint hazafinak követni kellett?... Minél magasabb fokán áll valamely honpolgár a szellemi műveltségnek, s minél szabadabb elveket vall kortársai között, s minél inkább személye körül központosulnak az uralkodó eszmék és közvélemény fényes sugárai, s egyéniségét minél inkább övezi körül a köztisztelet és szeretetből, talán megelőzött hazafias és férfias tettek folytán, alakuló népszerűség , annál nemesebb szív és tisztább kezeknek kell képezni az ilyen közjellem példányok díszkereteit. Tehát ha ezen kellékek tényleges fogyatkozásai föltűnnek, a törvényes szigorúság azon mértéke haszálandó, mely távol minden nemtelen káröröm és nemtelen haszúállási törekvések és érzületektől, a fenálló törvények szellemének és a közvélemény kívánalmainak, kifogás alá nem eshetőleg, megfelel. Van-e p. törvényesség azon eljárásban, mely szerint az érdeklett egyén egyrészről az általa jogellenesen visszatartott árvapénzek visszafizetése , illetőleg ezek födözésére szólhatott és még köteleztetni fog; mégis másrészről kezelése alatt vannak és hagyattak azon árvaügyek, melyeket még jogtudó korában folyamatba tönni lehet igenis, ezen engedély vagy elnézés a könyörülő szív nemes ajándéka; de van benne törvényes ellenmondás is, mert hogyan lehet árvapénzek behajtását még most is olyan kezek közt hagyni, melyekről eddig elő is már bebizonyítva van, hogy az árvapénzeket meg nem engedett módon visszatartották? És bátorságot veszek, a kérdéses tételre, ámbár ennek tárgya nem árvaügyi, várjon a városi közigazgatási hatóság, a községi , magán természetű követelések behajtását ezen fönforgó körülményeknek hanem tökéletes ismerete, pedig ezen ismeretek hivatalszerűen megvoltak , hanem legalább az előzményeknek hivatalos forrásból vett sejtelme után ildomosan és a városi érdekeknek megfelelőleg cselekvő-e, épen a kérdéses egyén rendelkezése alá bocsátani? Azon körülmény ugyanis a törvénykezési világban ismeretes lévén, hogy a behajtott pénzek először a megbízott ügyvéd kezeibe folynak rendesen, már pedig kétes kezekbe kegyeletes pénz épen nem való. Ezen események hátterén minden valószínűséggel ott áll a leselkedő boszúállás pokoli szelleme, mely a vészt, mely közeledik s a tényeket, melyeket önmaga teremtett s a gyászos eredményeket, melyeket önmaga idézett elő, álutakon törekedhet a cselszövény minden fortélyos találmányaival megtorolni. Csalódhatom, de lelkem sejtelme azt súgja: úgy van, mert hiszen a visszaélés nem önmagában keresi és találja föl a kedvezőtlen következések alapokát, hanem szeretné elhitetni a világgal, hogy a történet, esélyes dolog és mások rész akarata idézte elő. Arra, hogy a nép bizalma az értelmiségtől el ne forduljon, nem elég a népies leereszkedés és a barátkozó fraternizálás; a köz és kegyeletes rendeltetésű kincseknek oly tiszta kezelése szükséges, hogy a különben is gyanakodó természetű nép értelmes elöljárói és átalában az összes műveit osztályokban mindannyi feddhetlen és így általa is követendő jellempéldányokat találjon. Más alkalommal a kérdéses árvaügyi állapotokról egyéb körülményeket fogok megismertetni és bírálat alá venni; mostan pedig ezen közleményemet Cicero következő soraival zárom be : „Nullum locum praetermitto monendi, agendi, providendi, hoc denique animo sum, ut si in bac cura vita mihi ponenda sit, proedlare actum mecum putem.“ E. S. Hazai mozgalmak. Szeged, május 22. —yi. Múltkor az első magyar biztosító társaság közgyűléséről tettünk említést, ma pedig a „Pannónia“ viszontbiztosító intézetnek f. hó 18-án tartott gyűléséről értesíthetjük olvasóinkat. Örömünkre szolgál ez intézetről is jelenthetni, hogy e nemcsak hazánkban, de az ausztriai birodalomban is első ilynemű intézet a legkecsegtetőbb reményekre jogosító virágzásnak indult. Az igazgatóság jelentéséből ugyanis arról értesülünk, hogy azon rendkívüli számú tűzcsapások dacára, melyek az 1862. év folytán a közvetlen biztosító intézetek legnagyobb részének érzékeny veszteségeket okoztak, ez intézet, mondhatni , megkiméltetett. A bemutatott mérlegből pedig kitűnik, hogy 81.224,994 ft 70 krnyi biztosított tőke után 531,097 írt 81 krt vett be az intézet. Az 1863. s későbbi évek kockázatai födözésére összesen 267,553 frt 64 kr tétetett át, mely összeg kezességet nyújt a fölmerülhető terhek ingadozás nélküli elviselése iránt. A függőben maradt tűzkárokról s tartaléktőkéről szintén kellőleg van gondoskodva. Leszámítván pedig a károk 143,529 frt 7 kr összegén kívül a többi kiadásokat is, melyeket a szervezés, föntartás s átalában maga az üzlet igénybe vett, osztalékul minden egyes részvény után 24 frt maradt. Az alapszabályok értelmében 1 igazgató s 4 választmányi tag kisorsoltatván, egyik új igazgatóul Ebner N. János választatott. A kilépett választmányi tagok pedig, u. m. gr. Apponyi György, Fiuk Ede, Hajós József és Kochmeister Frigyes újra megválasztattak. Számvizsgálókká lettek : Giczey Samu, Koppély Frigyes, Kunsch Vilmos, Weninger Vince, Ullman György és Wahrmann. Az esztergom-nánai garanvölgyi vasútról egy ideig hallgatott a krónika. Most azonban a barsmegyei gazdasági egyesület közreműködése által e vasúttársaság nemcsak megalakult, de f. hó 14-én Léván gyűlést is tartott. E gyűlésben Hollán Ernő a vasútra vonatkozó emlékiratának fölolvasása után a következő lényeges határozatok hozattak: 1) Mivel az előleges munkálatok fölvételére az engedély egy évi tartamra adatott, az erre kellő pénz összegyűjtésére pedig hoszszabb idő kívántatik, a m. kir. helytartótanácshoz a határidő meghosszabbítása iránt folyamodás tétessék. 2) Minthogy az eszter-, gom-nána-oderbergi vonalra piche testvérek is engedélyt nyertek, az ezzel létesítendő fusioval egy bizottmány ruháztatott föl. 3) Ugyane választmány bízatott meg a vasúti Programm elkészítésével. 4) Hogy pedig a költségek födözése minél sikeresebben s gyorsabban eszközöltessék, az egész vonal mentében több fiókbizottmány fölállítása rendeltetett el, azok szervezésével a városok s más községek megjelent képviselői bízatván meg. 5) A sürgős teendők rögtöni elintézhetése végett egy középponti bizottmány állítatott föl, melynek székhelye Léva. A Vörösmarty-szoborbizottmány május 10-én tartotta ülését Sz.-Fehérvárott. Báró Splényi Henrik elnök bemutatta gróf Waldstein Jánosnak a szoborminta megvizsgálásáról szóló jelentését. Eszerint a minta arányaiban helyes, fedezeti és ruházati rejtjeiben megfelelő és elvégezett, s úgy nemcsak művészi, de az eredetihez hasonló is. Ugyanez ülésben bemutattattak b. Vay Miklósnak levélben megküldött szerződési föltételei. Minek folytán a szerződés megkötésére báró Splényi Henrik, Kenessey Kálmán és Say Ferenc küldettek ki. A hamburgi nemzetközi gazdászati kiállításra vonatkozólag a m. k. helytartótanács fölterjesztést tett Bécsbe, melyben egyfelől javaslolta, hogy a Hamburgba rendelt küldöttségbe a magyarországi kiállítmányok rendezése körüli közbenjárásra az e részben Pesten működő bizottság egy tagja is fölvetessék , másfelől, hogy a magyarországi terjesztmények kiállítására különös hely jelöltessék ki. Most arról értesülünk, hogy a kereskedelmi s közgazdászati minisztérium, a magy. kancellária közbenjárása folytán kieszközlötte, hogy a pesti bizottság egyik tagja a hamburgi juryba bekebeleztessék, mint az a londoni kiállítás alkalmával is történt, és hogy a magyarországi termények számára elkülönített kiállítási hely mutattassék ki. Eszerint gazdáink ez aggodalma is meglevőn szüntetve, bizton remélhetjük, hogy hazai terményeink nagy számban és változatosságban lesznek kiállítva. H.-M.-Vásárhely, május 17. A h.-m.-vásárhelyi lyceum múzeuma részére ismét több rendbeli ajándékok érkeztek, úgy készpénzben, közvetlenül magát az intézetet illetőleg, mint nyereménytárgyakban, az annak javára rendezett sorsjátékhoz. Készpénzben küldöttek : Ebstein J. 5 frtot, Rónay Mihály Kis-Zomborról 50 frtot, Szügyi Dániel 2 frtot, Hajnal Antal Jász- Kis-Érről 1 frtot, Tatár János Szeghalomról 2 frtot, Meinerich Mihály 2 frtot. Nyereménytárgyakat küldöttek be : Jeney Imréné csigákkal kirakott varró-ládikát, Solti Károly hímzett szivartárcát s egy ezüst foglalványú dióhéj-tokban varró-készületet, Németh Józsefné hímzett képet aranyozott keretben, özv. Mihályi Istvánná hímzett óraállványt, Loeszli-Mihályi Ilka tükörkeretü hímzett tálcát, horgolt virágpohár tálcát, gyümölcsös kosarat utánzott kagylóval díszítve és hasonló diszítményü gyufatartót, Kossa Lászlóné porcellái vázát, Lénárt Jusztina, gyöngyszalag-fonat szegélyű hímzett tálcát s egy más bojtmű tálcát, Braun Júlia gyufatartó állványt, Böhm Laura hímzett levélnyomtatékot, Böhm Jozefine hímzett óra-állványt, Böhm Teréz hímzett könyvjegyzőt, Rónay Emma k. a. Kis-Zomborról aranynyal hímzett bársony boritékú albumot első lapján gr. Széchenyi István és Deák Ferenc fényképével, Rónay Juliska k. a. ugyanonnan hímzett díszkosarat gyöngymű karimával, Rónay Örzsike k. a. ugyanonnan levélkosarat, Groszman Dávid gr. Széchenyi István ércöntetű mellképét egy aranyozott, egy ezüstözött s egy bronz példányban kerettel. Bene La-