Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)

1863-08-01 / 61. szám

1863. Ötödik évfolyam. Megjolen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház, Kiad­óh­ivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre...................................................8 frt Egész évre.......................... . . . 6 frt — kr. Félévre............................................................4 . Félévre ......................... . . 3 . 2 . Évnegyedre..................................................2 . Évnegyedre......................... . . . 1 ; 60 . Egyes szám­ára & kr osztr. ért.­61-ik szám. Szombaton, augustus 1-én X hirdetések.: Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, k szerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négylmsábos petitsor igtatási díj 15 ujkunycár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­mond könyvkereskedéséhez címezendők. Duna-Tiszai csatorna. A tiszai alvidéket fenyegető vérfagylaló tudósítások ép úgy, mint az ennek, ha nem is meggátlására vagy elhárítására, de legalább enyhítésére célzó javaslatok egymást érik lap­jainkban ; s míg egyrészről lelkes egyeseink nem csak hazánkban, de a birodalom egyéb részeiben is, meghatva a fenyegető baj colos­­salis nagyságától, vetélkedve törekednek se­gélyt nyújtani, addig másrészről a magas kormány sem késik megtenni mindazt, mit az állam viszonyai körü­lményszerűleg tenni en­gednek. Mindez igen szép, s az ínség által súj­tott nép részéről hálás megismerést érdemlő dolog; — azonban fájdalom! ha komolyan vizsgáljuk a bajt, korántsem elégséges, mert a hivatalos utón gyűjtött adatokból tudjuk, miszerint az idei szárazság hazánknak mint­egy 1500­­ mértföldnyi térségén, körülbelül 2 millió hazánkfiát sújtja. Már ha a szárazság által előidézett ín­ség csupa évelő volna is: 2.000,000 ember segélyezése még ez esetben is kiterjedettebb intézkedést igényelne, mint ameddig az em­berbaráti segély hathat. — Ámde az idei szük­ség nem csupán ez évre hat ki! Míg tehát az eddig nyújtott emberbaráti és kormányi segély az ez idei ínséget némi­leg talán képes enyhíteni, teljességgel nem elégséges az arra, hogy az ínségnek a jövőrel káros kihatását gátolja. Tekintsünk csak közelebbről szemébe a bajnak. Vidékünkön már a múlt év is száraz lévén, gazdáink átalában csak annyi gabona- és takarmány­készletet hagytak meg, amennyi a maguk és állataik élelmére és vetőmagbeli szükségletükre okvetlen megkivántatott. Ezen készlet, különösen a takarmányra nézve, már kora tavaszszal kimerült,­­ a takarmány drágult, a legelő kivirulás előtt elsült, a járási marha hullott az éhség miatt. Kaszálóink végképi elsültével mindenki az aratásba vetette reményét. Ez is meghiúsult! Kevés rozson kivül csekély búza, sem­mi árpa, semmi zab. És igy most már nem csak a gazdászati állatok, de maga a nép is martalékává lön az ínségnek. Igaz ugyan, hogy a szárazság és az ez által előidézett terméketlenség nem terjed ki az egész hazára, és igy a szerencsésebb vidékek termése a mi ínségsujtotta vidékün­ket az ínségtől megmenthetné. De itt ismét egy óriás akadály állja utunkat, — a pénzhiány!!! Szárazság, terméketlenség, drágaság, volt hazánkban máskor is, többször is, kisebb nagyobb mérvben, de megküzdhettünk vele, mert volt pénzünk! Most mit segít rajtunk, ha az oláh vagy olaszországi búzát jóval olcsóbban megkap­­hatnók is, mint ahogy a saját hazánkbeli búza kel, ha nincs pénzünk, min azt meg­­vehessük. Pénzünk pedig fájdalom nincs! Tehát pénzforrásokat kell nyitnunk! De szemlélődjünk tovább. A fent ecsetelt baj már magában véve is elég nagy, de szinte a megdöbbentésig fokozta annak súlyát még azon körülmény, miszerint „az idei terméketlenség a gazdá­nak egyenesen tőkéjét támadta meg.“ Ugyan­is: a) a haszon- és munka­állatokat, miután őket méregdrága takarmányon nem tarthatni, vagy — úgyszólva — ingyen kell elveszte­getni, vagy épen éhen hullanak el. b) A ka­szálókon — a székes semlyékeken legalább kivétel nélkül — a fűnek még a gyöke is kiégvén, ennélfogva azokon termést még a jövő évre is alig lehet várni, c) érveny­­nyiben a gazdának sem marhája, földje ne­velésére, sem trágyája ezek javítására, sem vetni való magja nincsen, ennélfogva a föld­nek jövő évi termése is problematicussá vált Sőt d) mivel a marha­létszám — az itt-ott még marhadög által is fokozott — ínség kö­vetkeztében szinte megfélemlítő arányban le­apadt: a szegény gazdának még csak remé­nye sem lehet, az ebeli hiányt, a közel­jö­vőre fenyegető mesés drágaság miatt, pó­tolhatni. Mindezekből tisztán kivehető, miszerint a reánk várakozó ínség korántsem rövid át­menetű, — hanem igenis hosszabb tartamúvá lenni fenyegetődzik. Ehez mérjük tehát az orvoslás eszkö­zeit is! — Ezen eszközök megválasztásánál néze­tünk szerint különösen a következőkre kell ügyelnünk: hogy gyorsan foganatba vétethessenek, hogy lehetőleg huzamos pénzforrást nyújtsanak, hogy lehetőleg az ínség helyén legyenek, és hogy mind a közre, mind a vállal­kozókra jutalmasoknak mutatkozzanak. Hogy a napisajtó által eddigelé javas­latba hozott különféle vállalatok az imént el­sorolt kellékeket mennyiben foglalják maguk­ban s mennyire nem , azt vitatni nem e helyre s ez időbe tartozónak véljük; annyival inkább, mert nem célunk a különféle vállalatok közt célszerűség tekintetében rangfokozatokat fel­állítani. Másrészt meg azon térség tekinteté­ben , mit magának az ínség meghódított, nem csak lehető, de kívánatos is, hogy minél több ponton nyittassák a siülödő emberiségnek se­gélyforrás , azért elvonva minden egyéb vál­lalattól, áttérünk egyszerűen javaslatunk tár­gyára : a Dunát a Tiszával összekötő csatornára! A Duna-Tiszai csatorna szerény nézetünk szerint a fent elősorolt minden kellékekkel bir. — Ugyanis: Gyorsan foganatba vehető az, mert az 1840 : XXVIII. t.-cikkben törvényhozásilag már engedélyezve van. S miután az arra vállalkozott részvényes társaság az idéztük törvényben az építés megkezdésére kiszabott határidőt meg nem tartotta, az annak adott engedély a törvény 3. §. szerint az új vállal­kozóra száll át. Annak elkészítése a népnek huzamosan tartó pénzforrást nyújt. Mert a törvény sza­vai szerint ugyanaz „Pestről vagy Bölcskéről vagy ezen pontok vidékeiről, Szegeddel, Cson­­gráddal és Szolnokkal vagy ezek vidékeivel lévén összekötendő,­­­ hosszúságánál s ha­­józhatási minőségénél fogva tetemes munkát igényel. Éhez járul, miszerint ezen egész csatorna­vonal egészen az ínséggel sújtott vidéknek tetemes­ részén fog áthúzódni, és igy az an­nak mentében eső többnyire népes községek hazulróli kimozdulás nélkül fognának munkát nyerni, mely munkák pedig ugyszólva az egész vonalon egyszerre megkezdethetnének. Ugyanaz mind a közre, mind a vállal­kozókra is jutalmas teend. És pedig : A közjó tekintetében azért, mert: A rajta alkalmazandó zsilipek, vagy a mennyiben lehetséges, víztartók segélyével lehetségessé teszi egész mentében a földöntö­zést; mert tetemes vízmennyiséget fogván magába fölvehetni, ennélfogva a dunai áradások irá­nyában valóságos árhárítóul fogna szolgálni; mert a csatorna állandó vize és a partjai hosz­­szában mindkét oldalt ültetendő parterdők ál­tal a receptoroknak — a mi víz- és hegy­szegény vidékünkön különben igen csekély — száma állandó tényezőkkel szaporodván, al­földünk éghajlati viszonyai tetemes javulást nyerendenének, mert általa a közlekedési, különösen pedig kevés vízközlekedési vonalaink egygyel sza­porodnának, mely olcsóságánál fogva a ke­reskedelemnek annyival nagyobb előnyére lenne, minthogy azt a vasutak drága egyed­­árussága alól részben emancipálná. Hogy ugyanaz a vállalkozó részvény­­társulatra is hasznos lenne, ennek legyőzé­­sére elégségesnek tartjuk az idézett engedé­lyező törvényre utalnánk; meg lehetvén győ­ződve mindenki, miszerint a honatyák, kik hazánk anyagi fejlődését és haladását is szem előtt tartva, ezelőtt 22 évvel a kérdéses csa­tornát hasznosnál­, sőt szükségesnek tartották, s mint ilyet a törvény otalma alá vevék, mi­előtt ezt tették volna, a hasznosság tekinte­tében a körülményekkel bizonyosan számot vetettek, s és az­által, hogy a vállalatot a törvény oltalmára méltatták, annak közhasz­núságát is kimondották. Már­pedig amely vállalat törvényileg közszükségűnek, közhasz­núnak mondatik ki, az a vállalkozókra nézve is okvetlenül nyereséges. Igen, de hát ki, miként és miből léte­sítse a Duna-Tiszai csatornát? Mint fentebb érintők, a kérdésben forgó csatorna dunai torkolata a törvény szavai sze­rint Pestnél és Bölcskénél, vagy ezen pontok vidékein, tiszai torkolata pedig Szegednél, Csongrádnál és Szolnoknál vagy ezek vidé­kein fogván lenni, ebből következik, misze­rint ezen vállalat ügye nem egy községnek vagy egy megyének, hanem két kerületnek ügye, és így országos ügy. Csekély nézetünk szerint tehát e válla­latnak is, ép úgy, mint ez az 1832/6. XXV. t.-cikkben megállapított vasútvonalakkal tör­tént , az orsz. magyar gazdasági egyletnek kellene élére állani, és azt ismert erélyével fölkarolni, legalább addig, mig a kivitelhez megkivántató részvény­társulat megalakulna. Ha ez egyszer megtörténendett, a to­vábbi teendők közt leginkább a mérnöki mun­kálatok érdemlik a főfigyelmet. E részben azonban e társulat néhai Beszédes mérnök úr teljesen bevégzett művében kész kincset fogna találni, melyet úgy hiszem, csekély változta­tással értékesíthetne. További figyelmet pedig itt is mint min­denütt, a pénz kiteremtése érdemelne, úgy hiszszük azonban, hogy ily országos hasznú vállalatnál nem csak hogy a csatorna vonalába eső községek és egyes birtokosok­tól jogosan várhatunk annyi áldozatkészséget, mint amennyit községeink és egyéb birtoko­saink egyik másik vasútvonal irányában tett­­leg tanúsítottak; annyival inkább, mert a csatorna a partján levő fekvőjószágokat nem csak közlekedés, de climatikus tekintetben is, és így kétszeresen értékesíti; — de még a külföldről is bátran fölteszszük, miként ily biztos jövendöjű­ vállalattól tökéit, — szük­ség esetén — ép úgy nem tagadandja meg, mint a vasút vállalatoktól. Egyébiránt mi az orsz. gazd. egyesület tagjainak hazafisága s több ízben kitüntetett eszélyessége iránt oly kegyelettel viseltetünk, miszerint ha az a kezdeményezést kezeibe veendi — mi fölött még csak kétkedni is hazafiai bűnnek tartanók — nem fog késni elkövetni mindent, valamit csak célszerűnek vélend megteremtésére egy oly vállalatnak, mely mind a közös hazának, mind különösen a tiszai alföldnek javára, a jelenleg pedig ínséggel küzdő alföldi nép segélyére szolgál. Csermelényi Iván: Olajpogácsa.*) Csodálni lehet, hogy az ezévi takarmány­­szűkében hazánk igen kevés vidékén ismerik fel becsét az olajpogácsának, és csak igen kevés gazda találkozik, aki annak beszerzé­sére pénzt rászánni hajlandó lenne, holott véleményünk szerint ezen pót­takarmány, je­lenlegi áránál fogva, a többi takarmány­félék­hez képest jutányosnak mondható. A külföld ezen igen jó és egészséges marhatápszert nagyobb mértékben méltányolja, elszállítnak abból kifelé több év óta rendesen nagy mennyiséget, s belföldi olajgyárainknak a külföld képezi ezen cikkre nézve piacát. Miért hagynék tehát a mostani takar­mány­ szűk időben ezen ritka tápanyagot ide­gen kezekre jutni, különösen most, midőn más években annyira buja tenyészetü legelőink s rétjeink annyira kopaszok, hogy csak nagy gonddal fogja a gazda marháját a végelpusz­tulástól megmenthetni. Sokszoros tapasztalás nyomán pózol egy mázsa repcepogácsa 2'/a mázsa szénát**), és kerül ez utóbi jelenleg 2 fit 50 kr—3 ftjával majdnem 6 egész 7 frtig o. é. az egész ország­ban tekintet nélkül egyes helyekre, míg egy mázsa repcepogácsa még ma is 3 írtjával kapható, a vevőnek tehát több mint 50-nyi hasznot juttat, de még a marhavész ellen is jó­szerül bizonyult, minthogy a vért tisztítja. Bátorkodunk, főleg nagyobb marhaállo­mánynyal bíró földbirtokosainkat ezen termény­cikk igénybe­vételére figyelmeztetni, akiknek inkább áll tehetségében, szükségükhöz mért mennyiséget időszakonkénti elszállítással biz­­tosítni, és akik annyival kevésbé ismerendik félre az ezen cikknek alkalmas voltát, miután feltakarmányoztatását zár alatt, tehát a leg­szigorúbb ellenőrség mellett megtétethetik. Ez idő szerinti nagy szorultságban levő gazdaközönségünk érdekében ezen figyelmez­tetést szükségesnek láttuk, hogy mindenki, akinek módja engedi, magát ezen hasznos takarmányneművel helyekorán elláthassa, any­­nyival inkább, mivel az, a roszul kiütött repcearatás következtében a szokottnál cseké­lyebb mennyiségben fog ez évben termeltetni. (G. L-k.) Hazai mozgalmak. Zombor, julius 30. (­Berták Sándor pesti cimbalom-művésznek hangversenye.) Amíg a műélvekben gazdag pestiek, Wagner Richard magasröptű szelle­métől vezettetve, hatalmas hanghullámzatok kíséretében szívesen haladnak egy az eddigi­től eltérő irány szerint a múlt meseszőrte édene felé, s csaknem testi szemeikkel gon­dolják látni, mint vonulnak a villámtól hasí­tott és szélvésztől űzött sötét felhők magas hegyormokon át; a villám záporában, szá­guldó lovakon mint hurcolják a Walkürök a csatamezőn elesett harcos hulláját, mígnem léglovaikat legelőre eresztvén, prédáik fölött diadalt ülnek, addig mi romboriak, azon, mit sajátunknak, tehát eredeti magyarnak nevezhetünk, az ösztönszerű kegyelet naiv édes örömével csüggünk. Minket ezúttal nem vezettek a nagy Wagner hatalmas harsonái, az általa költőileg fölfogott mesés kori Wodán nevű harcok Istenéhez, hanem zilált jelenünk­­höz közelebb eső múltúnk fénypontjain me­rengtünk, ahová Berlők Sándor ez est al­ *) Kapható Pesten, Schoosberger S. W. és fia olajgyárában, kisebb és nagyobb mennyiségben. **) Ha nem lehetne is a repcepogácsával 2'/. m. szénaértéket pótolni, az ennél kisebb arányban is jutányos lenne ez idő szerint a gazdára nézve, nem is figyelve azon, a rendes körülmények közt is figye­lemre méltó körülményre, mely szerint a legújabb vegyészi vizsgálatok nyomán minden a külföldre szál­lított mázsa repcepogácsával egyúttal négy mérő búza hamu-alkatrészeit is engedtük csekély árért a hazából kivándorolni.

Next