Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1863-01-03 / 1. szám

Szegedi séták. I. Az 1862-dik év élete olyan volt, mint azon betegé, ki aszkórban senyved, s ki e bajt még szüleitől örökré. Ilyen volt kimúlta is, nem szült valami nagy megdöbbenést, csöndes köhécseléssel meghalt és eltemetteték. Hagyott hátra egy csa­pat árvát, a normális állapot iránti vágyat, a pénz­telenséget, üzletpangást s egy légió reményt, mik­nek természetes gyámapja az 1863 dik év lesz. — Óhajtom, hogy a gyám az árvák ellátásáról jobban gondoskodjék, mint saját édes szülőjük az ó év. Az újév már folyik, de csak a név uj, az idő­s életmód a régi maradt. Az emberek most már Sylveszter napján kezdik a köszöntgetést, ami azt jelenti, hogy nagyon sok a kívánnivaló. A bevett szokásnál fogva nekem is kellene az olvasó­­közönségnek valami jót kívánni, de miután tudom, hogy mai napság a jókívánságok épen nem szok­tak teljesülni, tehát inkább hallgatok. Mert mit ér példának okáért, ha én a „Szegedi Híradó“ olvasói­nak azt kívánom, hogy oly sokáig éljenek, mint Mathuzálem, tudván azt, hogy mióta a gyógyászat tudománya megszületett — ez lehetetlen; minek kívánjak én jó étvágyat? midőn az embereknél oly annyira lábrakapott a fogfájás, azaz fáj mindegyik­nek a foga valakire vagy valamire, avagy mi hasznát veszi az olvasó, ha pl. 10,000 frtot kívá­nok neki, ő meg csak 25 frtot kér tőlem, és én annyit sem adhatok, ámbár másnál huszonötre köny­­nyen szert lehet tenni, de tőlem még az sem telik ki, é­s végre mit ér a kereskedőnek állandó szeren­csét kivárnom, ha biztos orvosi recipét nem tudok ajánlani a váltóláz ellen. Azért legjobb a ki­­vánatokkal felhagyni, midőn az emberek nagyobb része úgy sem azt érzi, amit kíván. Például az emberek újév napján egymásnak hosszú életet kí­várnak, de azért lelkiismeretesen igyekeznek egy­más életét megrövidíteni; kívánnak jó étvágyat, hanem azért mégis, ha lehet, másnak legédesebb falatját is megkeserítik; kívánnak jó egészséget, azért mégis addig mérgesítik az embert, míg epe­lázba nem esik. Szegeden mily tömérdek ember futkározott újévnapján jókivánatokkal, de azért minden jókivonatok dacára a pénzetlenség s a kedvetlenség a régi maradt. Semmi sem sza­porodott csak a hírlapok száma, de azét én mégis remény­em, hogy a „Szegedi Híradó“ előfizetői száma is szaporodni fog. Biz az rá is férne már egyszer, s ha úgy lesz, akkor aztán majd jobb kedvvel is fogja sétáját folytatni Keméndy. Xtti k­épek­. (Londoni utamból.) A világkiállítás idényében többrendbeli kor­szerű ismeretek és úti leírások jelentek meg a napi sajtó hasábjain, melyeknek talán egy része hasznos tanulságul és kedves olvasmányul is szol­gálhatott az olvasni szerető közönségnek; de Lon­don, e városok Metropolisa oly dús, olyannnyira tömött nevezetességeivel, hogy kötetekre menő ki­adásokban sem volnánk talán képesek leírni mind­azt, mit itt a mű­ipar, tudomány, kereskedelem és társaséleti viszony fölmutathat. A múlt nyáron „úti képek“ cím alatt e lap hasábjain még külföldről magam is közlöttem egyet mást; ha tehát vissza nem élek olvasóim tü­relmével, annak folytatását jelenleg megkezdendem, s újabban fölfrissítve a londoni emlékeket, olvasó­inkat mindenekelőtt az Isten házába vezetem. Londonnak mintegy 500 különnemű isteni szolgálatra szentelt egyháza van, mely mennyiség, ha tekintetbe veszszük az angol kegyeletet és a vá­rosnak több mint három millió lélekből álló terje­delmét, egyátalában kevésnek mondható, mert míg Moskauban 400,000 lélek után 400 templom léte­zik, és így minden 4000-re 1, vagy épen Rómá­ban mintegy 200,000 lélekre 360 templom, vagyis 505 lélekre 1, ugyanakkor Londonban csak 6000 lélekre jut­­. Az egyházak fölosztásában nem találjuk az egyébkép helyesen számító angol eljárását, mert míg némely városrészben a ritkábban helyzett egy­házak mindannyia különösen vasárnapokon zsúfo­lásig tömve van, más városrészekben oly sűrűen van­nak egymáshoz, hogy a nép bennök, mondhatni, csak kong. A jóizléshez tartozik azonban London­ban azon szokás, hogy minden előkelő gentleman és lord saját házában kápolnát és fizetéses hitszó­nokot tart, ki az isteni szolgálatot a család szá­mára végezni szokta. Az érintett 500 egyházból csak 226 számíta­­tik az Anglican egyházhoz, a többi az úgynevezett dissentereké, melyekből 94 a kálvinisták, 17 Me­­thodisták, 9 unitáriusok, 8 Qusekkerek, 3 Ariánu­­sok vallásához tartozik, melyekben az isteni szol­gálat mindenütt angol nyelven tartatik. Idegen nyelven — ide nem értve a magán- és követségi kápolnákat — külön 21 egyházban tartatik isteni szolgálat, t. i. 9 német, 6 francia, 1 örmény, 1 dán, 1 holland, 1 svéd és 2 orosz szertartásában; ezenkívül az izraelitáknak külön nyelvű és felekezetű számos imaházai léteznek. Angliában szabad vallásgyakorlás van, de azért Londonban, mint a protestáns térítés főszék­­helyén és központján, senki se ütközzék meg, ha­­hogy akár hajóról, vagy vasútról leszállván, min­denekelőtt térítővel találkoznék, ki nyakrafőve egy könyvet nyom az idegen kezébe, ingyen példányát az Anglican vallás- és bibliai dissertatióknak, a­mig szóval oda törekedni igyekszik, hogy külde­tésének valódi elveivel megismertesse. Ezen mis­siónak rendkívüli nagy pénzkészlete van rendelke­zésül, a biblia Londonban 210 külön nyelven nyo­­matik és milliókra menő példányban igen leszállí­tott áron minden világrészben elterjesztetik. A londoni egyházak között az utazónak figyel­mét leginkább a Pál temploma és a Westmünster ragadja meg; mindkettő a klassikai építészet re­mekműveinek példánya, az első renaissance, az utóbbi gót stílben. Mi Rómának sz. Péter, Pa­dijának sz. Antal, épen az Londonnak sz. Pál, Pál a város védszentje, büszkesége és az emlékek leg­­remekebbike. Maga a nagyszerű basilika a Cyti központján egy emelkedettebb téren oly taposant helyzetben tűnik föl, mintha csak azt látszanék mondani, hogy : Vándor! tekints föl reám a ma­gasba s bámuld Britannia nagyságát. — Akármely oldalról is közeledünk a városok ez óriásához, mindenütt sz. Pállal találkozunk; látjuk őt az ut­cák nyitásaiból, a zsibongó Temze medréből, a greenwichsi magaslatokról, büszkén emelkedve ki a házak és paloták százezreiből. Alig is van utas, ki Londonba érkeztével legelőbb is sz. Pált nem tisztelné meg látogatásával; menjünk tehát mi is e magasztos hely üdvözletére, lássuk közelebbről s színről színre annak kül- és belalakját. Pál templomának alapját 1675-ben tették le 8 35 év leforgása alatt építetett föl. A halhatatlan építész Sir Christofer Wren, ki e magasztos műnek tervezetét készítette, azon örömben is részesült, hogy művének kivitelét, illetőleg 35 évig történt építési vezetését életében befejezhette. Az építkezési költ­ség a már akkor is hatalmas Cyttinek nem nagy fejtörésbe került, adót vetettek a városba behor­dandó kőszén tonnáira, melyből a szükséglet 749,945 font sterling építkezési költség befolyt. A latin kereszt­ idomú műnek 4 homlokzata és ugyanannyi főbejárata van. A nyugati homlok­zat előterének mezején sz. Pál, a térítő felséges reliefje tűnik föl, melyet 8 karinthai oszlop tart a magasban, s ezek ismét 12 hatalmas korinthiai oszlopokon nyugszanak. A nyugatéjszaki homlok­zaton emelkedik föl a gyönyörű két torony, mely­nek egyikébe a nagy harang, másikában pedig a nagy óra van. Itt a főbemenet oszlopsorozat közt van, az építmény központján áll a kápolya, hat oszlop által emelve, a homlokzat előterén ércből gazdagon megaranyozva , a királyi jelvény angya­lok által tartva díszült. Az éjszaki főbejáratnak hasonmása a déli főbejárat, azon kis különbséggel, hogy a homlokzat előterén egy a lángokból emel­kedő Phönix tűnik föl „Resurgam“ fölírással. A keleti résznek homlokzata faragott művekkel, alle­goriákkal gazdagon van díszítve. A kápolya he­gyén egy lámpa, fölötte a gomb, s mindezek fölött rendkívüli nagy mérvű gazdagon aranyozott érc­kereszt tündöklik. Az egyház belsejének látása első percre nem lepi meg az embert, hihető, hogy az Anglican egyházi szertartás kellékei egyszerűségének tulaj­donítható, de ttízezes­ átnézés után sok remek­művel találkozik itt a szemlélő, mint például a síremlékek remek faragványaival, a kápolya hatal­mas méretű fenséges építményével, az arany kar­zattal és az orgonák királyával, mely Haydn műt­­itész szerint hangjára nézve az orgonák legreme­­kebbike. Az egyház belsejében több nevezetes britt férfiak hamvai nyugszanak, melyeknek emlékeit legnagyobb részben műbecscsel biró carrarai már­­ványfaragványok ékesíti. Ezek között leginkább Nelson­ és Wellington emlékei tűnnek föl; itt nyug­szik a Basilica teremtője is, a nagy építész Sir Christofer (­ 1723. 91 éves korában), hamvait egyszerű kő födözi ezen fölírással : „ J. MONU­MENTUM REQUIRIS CIRCUMSPICE !“ magyar fordítással leginkább megközelítjük: „Emlékét keresed?! — tekints körül,“ — valóban ezen egyszerű, de sokat jelentő forrásnál nagyobb­­szerű epithaphiumot aligha emelhetett volna a pemlet számára. A festvények Sir James Thornhill remek ecsetéből származnak, s leginkább Pál Apostol életét ábrázolják. A kupolya belső úgynevezett arany karzata azon sajátságos acusticával bír, hogy az egyik végén bármily lassan ejtett hang, a másik végén érthetően hallatszik. A kupolya külső karzatára 616 lépcsőn jut­hatni föl, innen a kupolya gombjában még számos általam föl nem jegyzett lépcsők vezetnek. A gomb, mely alulról egy emberfő nagyságú, belül 10—12 embernek kényelmes helylyel kínálkozik. A külső karzatról, ha szép reggel van, napfeljöttekor, míg t. i. a város láthatárát az örökös köd be nem bur­kolja, rendkívül meglepő kilátást élvezhetni. A Pál templom kápolyája európai nevezetes­ségek közé tartozik, alatta 6000 ember kényelme­sen megfér, bár léteznek magában Londonban is terjedelmesebb átméretü kápolyák, de magasságra és művészeti csínra nézve sz. Pál mindannyit fölül múlja. Folyt. köv.) Képesy József: Irodalom és művészet.­ ­ Szalay Lászlónk „Magyarország törté­nete“ hatodik kötetének harmadik füzete elhagyta a sajtót. E füzet a Rákóczy-forradalom legérdeke­sebb korszakát tartalmazza. Bottyán tábornoknak 1706- diki dunántúli hadjáratával kezdődik s az 1707- diki hadműködések eredményének elősorolá­­sával végződik. E füzetet még egy kettős füzet fogja követni s azzal a nagyérdekü Rákóczy-kor­­szak be lesz fejezve. (I ) Szeged, január 2-kán 1863. Az európai pénz­börzék, különösen pedig a bécsi, a jelen politikai helyzetnek meg nem felelő kedvetlenséget jeleznek. Pénzkeretünk na­ponkint javul, és ha csak a politikai láthatáron valami rend­kívüli esemény mm tünend föl, az ezüst­ ágió még további alábbszállása is várható. Az osztrák nemzeti bank választ­mánya a birodalmi tanács által véleményezett bankszerződést elfogadta, s így ez úgy is úgy az állam, mint a bank meg­elégedésér­e végződött. A pénzkeret további alábbszállása által az üzletben még nagyobb pangás mutatkozik, mint a múlt héten, és né­mely nyersterményekbeni csekélyebb keret kivételével, egy keresett cikket sem említhetünk. Pálinkaszesz a Maros föl­­sőtájékáról nagy mennyiségekben ajánltatik eladásul, s bárha ez különösen speculatióra alkalmas lenne, vevőre nem talál, pedig majd­nem föltehetni, hogy ára tavaszkor és a nyáron emelkedni fog, mert alig hihető, hogy a jövő év is oly gaz­dag gyümölcstermést hozzon, és nem könnyen lesz ismét 20 fokú lippa-aradi pálinkaszesz 12 13 frtért kapható. Igaz, hogy a bécsi szesz­vásár nem foly be bátorítólag ezen üzlet­ágra, s így ára még b­ebeb szállhatván, több gyámok meg­­szüntetendi előállítását, mely most csak veszteséggel jár. Zsiradék-cikkekre szintén nem állt be javulás, s az itteni mázsára hozott nagyobb ára igen szép szalonna a be­szállító gazdák által ismét visszavitetik, miután a mostani áraa­ igen alacsony árak mellett is igen keveset vesznek üzletre s kivitelre. E cikkre tehát még folytonosan nagy nyomást gyakorolnak a már múlt számban említett kiviteli megszorí­tások, s a nagyobb piacoknak azokkali túlhalmozása. A gabona­üzlet e héten sem javult, a beszállítás meg­lehetős nagy volt, s a múlt heti vásár árai csak nagy nehezen tartották fen magukat. A terményárak jegyzeteink szerint következők: tiszta búza 85—87 fontos 3 frt 70—90 kr; 88 fontos 4—4 frt 10 kr; rozs 76—78 fontos 2 frt 30—35 kr; árpa 2—2 frt 10 kr; zab tetejezve 1 frt 70—80 kr; kukorica 1 frt 95—2 frt 5 kr; bab 3 frt 60—70 kr. Egy mázsa szikkadt szalonna 23—24 frt, alsóbbrendű 22— 23 frt. Olvasztásra 19—20 frt, 1 mázsa töpörtőszappan 23— 24 frt. Bécsi pénzárfolyam december 31-én: 5% metalliques 76.45; nemzeti kölcsön 81.95; bank­­­­részvények 809.—; hitelintézeti részvények 222 60; ezi­st­­agio 114.—; arany darabja 5.50; londoni váltók 112 80. Vízállás. Pest, dec. 31 én : 4' 6" „0 felett“. Pozsony, „ 30-án: 0' 6" „0 felett“. Szeged, jan. 1-én: 4' 6" 0"" „0 alatt“. „ „ 2-án: 4' 6" 0"" „ „ „ 3-án: 4' 4­ 0"" „ Színház. — Dec. 30 Bérletfolyamban itt másodszor: „Nőuralom.“ 100 arany pályadíjt nyert 3 felv. vígjáték. Szigeti­né mint Ilon, újra köztetszést aratott remek játékával. Valóban ritka művésznőnek adatott, hogy a magyar társalgási darabokban, különösen vígjátékokban oly otthonosságot szerezzen, mint Szigetiné. Rendkívüli könnyűségével a lehető legnagyobb b­nsőség párosul. Hanghordozása is annyira alakul az ál­tala festett jellemekhez, hogy nála csakugyan hajlandók va­gyunk elhinni, hogy előttünk nem színésznő, de egy­más az író által teremtett alak áll és mozog, jár, cselekszik és beszél, a­melynek ő ad a lehető leghívebb életet. Habár Szigetinében hiányzik az a franciáskodó segélyzet, ügyesség (routin) mely sok színésznőnek betegsége; meg van ő benne e helyett a legfinomabb árnyalatokig vitt természetesség, ben­­sőség. Ez este az egész játszó személyzet jel volt öltözve, csak B. M. behorpadt ferde erinolinja nem legjobb hatást gya­korolt az élesebb szeműekre. Különben az előadás igen jó volt. Petropolisné is föllépett ez este, táncolt elég ne­hezen és nem a legjobban közönség szép számmal. — Jan. 1. Újévi üdvözletül egy igen csinos képlet. Különösen jó volt a hit személyesítője Barna Mari remek arcjátékával; a szeretet talán kissé túlmosolyogta a nemzek világát; a remény sokkal lehangoltabb volt, minthogy so­kat reméltethetett volna ez újévtől. Az összes személyzet Kölcsey dicsdalát énekelte, ha nem biz az jobban is mehe­tett volna. Ezt követte: „Hűség próbája.“ Vígjáték Kisfa­ludy Károlytól. Ponor­i Róza tetszett a közönségnek. Pap az udvari bolon­dot nem elég bensőséggel játsza, különben e szerep egyhangú is. Ezután Petropolis újra mutogatta azt az úgynevezett borzasztó szép testi ficamodásokat. Teherszállítási bér a vasúton: Vámegyleti mázsánkint (90 bécsi font , 1008/1 a vám­egyleti fonttal) Pesttől Szegedig a 3 osztály szerént 41, 60 80 kr, Pesttől Debrecenig 58, 81, 113 kr, Pesttől Bécsig 63, 90, 124 kr, Pesttől Bodenbachig 168, 212, 232 kr. Drezdáig ezenfölül 31/,, Berlinig 14'/,, Hamburgig 55'/, ezüst garas. Általános biztosítási díjul még fizetendő a föladási vo­­nalon mázsánkint kr, a mellékvonalakra nézve V10 kr. mázsapénz közönséges tehernél mázsánkint 1 */1* kr. fekbér V., kr. mázsáért és naponkint. A szerkesztésért felelős: Burger Zsigm­ond, kiadó.

Next