Szegedi Híradó, 1864. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-13 / 4. szám

got.­­ Ezen összeesküvésre vonatkozólag a belga „Indep.“ azt mondja, hogy ezt a csá­szár élete ellen újév előtt már jóval kohol­ták. A gyilkosság kivitele azon estére volt ki­tűzve, midőn Auber „Fancée du roi de Garde“ című operáját először kellett volna előadni, felsőbb rendeletre azonban betiltották a zene­művet s az első elfogatások ekkor történtek. Jan­­ó én elfogták a négy főösszeesküvőt, s ezeknél Orsini-bombákat is találtak volna. * (A dán hadsereg.) A dán hadsereg fő­parancsnoka de Meza altábornagy, igen te­hetséges vezér, ki az utóbbi Schleswig holstei­­ni háborúban az Oberstolk mellett történt csa­tával helyre ütötte az idstedti vereséget. A hadsereg három gyalogsági és egy lovas osz­tályból áll. Minden gyalog hadosztály három dandárból, minden dandár két ezredből, min­den ezred két zászlóaljból s minden zászlóalj négy századból áll. A gyalogsági tartalék, a hadosztályokhoz nem sorolt ezredekből alakit­tatott. — A zászlóaljak ereje a tisztek, al­­ ij á a c 4. Egy szardíniai gróf, ii. A szardíniai városok, az építkezést ille­tőleg, mind nyomorúságosak, Vilanova Mon­­teleone sem képez kivételt. Lakossága mint­egy négy-ötezer lélek. Hiába keresünk itt élénk külvárost, zajló utcákat. A szántóföl­dek 3—4 órányira vannak a várostól, s a körülöttük terülő réteken egy-egy legeltető pásztornál mást hiába keressz. Itt nem állják el utadat, s vajmi ritka egy-egy tolvajlás! Ferelli ur villanovai háza barátságos la­kást nyújtott , valóban szükségünk is volt a pihenésre, mert az annyira dicsért vadász­­eldorádóba, a minuradi erdőségekbe akartunk kirándulást tenni. Ez erdőség legnagyobb része Ferelli ur birtoka volt. Gian Giani nem kisérhetett el, mert El- Ura egyik barátnője, Antónia Paula menyeg­zőjére készült. Tehát én és Ferelli tartottunk az erdőségnek. Csakhamar kiértünk a szépen rendezett utakra, melyek odavezettek. Közepette a lombdús fáknak , vadász­­kunyhó állott. Itt tartá Ferelli úr készleteit. Nálunk, hol a nyomor , szeszély és üzér­kedés mindent kivetkőztet, megront; fogal­mat is alig lehet szerezni az ilyen szardíniai erdőségekről. A sűrü lombok közül egészen másként mosolyg itt a betört sugár, s míg éldelve szívod az édes illatot, oly vágyva fi­gyelsz arra az öröktitkú suttogásra, melyet a lombozattal a beosont szellő véghez visz. Itt még mi sem csonkította meg a természet öszhangját; csak ritkán látni itt emberi nyo­mot , s még ritkábban egy-egy tévesebb he­lyet, összekuszált fákat, melyek hirdetik, hogy itt tán bandita rejtőzködött. Hosszú séta után betértünk a majoros házba, hol épen nem voltak elkészülve jöt­­tünkre,­­ hol nem várt vendégekkel jöttünk össze. Három fiatal tiszt volt ez, kik Ferelli­­nek Monteleoneban is nem ritkán vendégei. A piemonti kormány küldé őket a szigetre, az Orisano és Alghero közötti tájakról kime­rítő topográfiai ismereteket szerezni. A vacsora egyesítvén bennünket, ugyan­csak hozzáfogtunk a társalgáshoz. Ezalatt közelebbről megtekinthettem a vendégeket. Kettőjök igen előkelő származású piemonti volt. Modorukon meglátszott, hogy jó kato­nák, s mint gazdám mondá: igen ügyes va­dászok is. A harmadik érdekes arcú, magas, barna fiú, velencei származású volt. Az olasz ter­mészet kirítt belőle. Vidám, fürge és szellem­­dús volt, a szivjóságban sem maradt hátra. Ebéd után fülébe súgták Ferellinek, hogy valaki keresi. — Ah valahára! — mondá ő — azt hittem, már nem jő el. Öt perc múlva egy negyven és ötven év közötti férfiú lépett be. Athletai vállán fegy­ver pihent, testét vastag bőrből készült zeke fedé, övében nagy kés villogott, mellette pisz­tolyok valának. Mogorván vizsgált bennünket. — Engedjék meg uraim,­­— mondá házi­gazdánk — hogy bemutassam önöknek Rep­tisztek, zenészek és dobosok kivételével 800 ember. Minden lovas ezred 6 osztályt számit egyenkint 120 emberből. A tüzértelepek 6 ágyúból s két gránát-vetágyúból állanak. Az ágyúk részben 12, részben 6 fontosak, de ez utóbbiakat lassanként egészen ki fogják kü­szöbölni. A dán hadseregnek csak igen kevés vontcsövű ágyúja van, s minden hadosztály­ra csak két ágyú üteg jut. A dán hadsereg­ben az altisztek száma rendkívül csekély, 200 emberre három tiszt jut, s ezek közül is egyik csak vám-, posta- vagy más hivatal­nokból lett honvédtiszt. *­­Közbátorság Bécsben.) Bécsben a napok­ban déli 1 órakor rablás történt. Wiener Náthán, börzeüzér 66 éves nejét, midőn a banképület­ből lakására a vastuskóhoz címzett házba ment, egy 20—21 éves elegáns öltözetű fiatal em­ber követé. Midőn a nő a mondott ház har­madik emeletére ért, s már ajtaja kilincsé­hez nyúlt, a fiatal ember elzána útját s arcul­até. A nő segélyért kiáltott, de a fiatal em- *­r, pont Szaniszlót, e hegységek hires banditáját, bizonyosan hallottak már felőle. Beppo illedelmesen köszönt. Gazdánk kínálására leült s ivóit egészségünkre. — Bocsásson meg Ferelli gazda — szólt — hogy oly későn jöttem, de alig egy órája, hogy Valverdéből megérkeztem. — Valverdéből? — az ördögbe! csak nem akarja magát elcsipelni?! — Tán tudja már, — vágott közbe Beppo — hogy nem rég egy törvényszéki küldött érkezett Algheróba. Ez az ember csendőrei­vel vadászni jár s különösen rám feni a fo­gát. Nohiszen, ha el akar fogni, hát csak rajta! Százötven tallér van a fejemre téve. Beppo okos légy! — mondám magamban, s elhatároztam kétszázat szerezni, melylyel bi­zonyosan megváltom magam. Ferelli gazda! ugy­e ad százat? a másik százat majd meg­adja Gambini úr. Nevettünk a bandita őszinteségén s gaz­dám épen nem vonakodott kérelmét teljesíteni. Most azután a másnapi vadászatot kezd­ték tervelni, melyen azonban én és a velencei tiszt, kit Sereominnak neveztek, nem vet­tünk részt. Sereomin derék fit­ volt, csakhamar meg­barátkoztunk egymással , röviden elmondta élettörténetét. Atyja politikai száműzött volt, s elhuny­­tával az árván maradt fiú, kinek ábrándos művészi hajlamai voltak, csak szorultságból keresett menedéket a piemonti sereg szolgá­latában. Pár órát töltöttünk a tanyán, ki­vadászva, ki barangolva, mindegyik más-más szóra­kozással. III. Elközeledett Antonia Paula menyegzőjé­nek ideje, melyre én is hivatalos valók. Az odaindulás reggelén találkoztam Sereominnal. Meglepett öltönye s élénken visszaemlékezte­tett amaz árnyra, melyet álmatlan éjemen az algherói villa kertjében láttam. Midőn közeledtünk, a menyasszony két nővére elénk jött elfogadásunkra. Aztán el­mentünk a leány atyjához Lenares úrhoz, hol a legnagyobb csendben megtörtént a há­zassági szerződés s a többi szokásos szer­tartás. De ez örömteljes, vidám csoportozatban nem láttam Gambinit, Effisát s Gian Giantt. Emiatt nyugtalankodva, kérdést intéztem Le­nares úrhoz, mire az öreg félrehívott, mond­ván : „Fellármázza tudakozódása által az egész házat. Menyegző alkalmával egy ifjú és lány távolléte mindig rész jel.“ A Ferelli urnak Sereomin távolléte is föltűnt. A következő reggel ment végbe az es­küvő ünnepélyes szertartással, mely után­­ ebédre mentünk az ifjú házaspárhoz, hol da­lok közt tartatott meg a lakoma. Este­felé megérkezett Gambini is Effisával. Gambini vállán fegyver volt, arca szo­morú, mogorva. Effisa halvány volt és resz­ketett. — Lenares! — szólt Gambini, az öröm­atyához lépve — Villanova házai be vannak zárva, mert a gazdák nálad mulatnak. Én is hoztam egy vendéget, ki különben nem so­kat fog alkalmatlankodni az ünnepélyen. Jöjj Lenares, jöjj! fogadjátok be a vendéget, kit bizonyára az úr haragja küld. Meglepetve mentünk az udvarra. Ordító­­bér rögtön betömte száját, s elragadta táská­ját. A táskában három tizes bankó, két szel­vény , több kötelezvény volt, mikkel a fiatal ember eltűnt. A megraboltatás után két órá­val Wienerné egy hordár által levelet vett melyben elrablott kötelezvényei voltak. A levél így hangzott: „Rész ember vagyok, de jó (?) is. A pénzt megtartom magamnak, a kötelez­vényeket ezennel visszaküldöm önnek. A hor­dárt tessék kifizetni.“ Az utóbbi három szó háromszor volt aláhúzva. * (Benz cirkusában), mely most Berlin­ben van, Batty oroszlánjainak egyike, a ketrec­hez közel ment gondviselő karját etetés alatt bekapta, s azt a többi odazuhant oroszlánok­kal együtt marcangolni kezdte. Szerencsére Batty is közel lévén, az oroszlánok közé ug­rott, s a dühös állatokat szétkergette. Az oroszlánok Batty ruháját is megtépték, de ostorától végre meghunyászkodtak. A gond­viselő sebei nem veszélyesek, s pár hét múlva elhagyja kórágyát, tömeg közepette, két ökör által vont sz­kér állott. A szekér feketével volt bevonva, ko­porsó alakra. Mellette három fegyveres lo­vaggal , — szintén lóháton — ott láttam Gian Gianit. A szekeret fölfedték, egy hulla feküdt ott, melyben fölismerem az ifjú Sereomint. A halottat a nagyterembe vitték, mely telve volt vénasszonyokkal, kik amint bőveb­ben vizsgálnák, ijedten kiáltottak föl: „Jézus! e fiatal embert megölték!“ — Igen, megölték! — mondá hidegen Gambini — hisz máskép idehoztam volna-e? — Igen, megölték! — sohajta Effisa, eldobván fátyolét, mely nagyon szenvedő, de szép arcát fedé. Mennyi baj, mennyi vád és szemrehányás ömlött el ez arcon! Hallga­tása a legszebb ékesszólás, a legfájóbb pa­nasz volt. Végre kitört belőle a fájdalom: — Átkozva! átkozva legyetek mind, kik fegyvert hordotok! — S meredt szemmel, szétszórt hajjal a ravatalra borult, melyen Sereomin feküdt. Fájdalmaira mindenünnen könyekkel válaszoltak, a hölgyek körülötte térdre borultak. Gian Giani csaknem szédel­­gett, halotthalvány volt, valamint a többi megjelent piemonti tisztek is. — Ne akarjátok ez embert megbosszulni! — mondá Gambini. — A boszú órája még nincs itt, várjuk be a reggelt. Ha valaki türelmetlenkedik, esküszöm én, Gambini Pál, Minerva gróf, annak velem gyűl meg a baja! A lélek szálljon istenéhez, lássunk a teme­tés után! A lelkész csakhamar megérkezett. Este történt a temetés. Visszatérvén a sírtól, mindnyájan a te­rembe gyűltünk, hol Gambini megköszönte a jelenvoltaknak a részvétet. Azután mentege­­tődzött az öreg Lanares előtt, hogy házát így megzavarta s Gian Gianinak parancsot adott az utazási készületekre. Kevés idő múlva előjött Effisa. Két nő vezette. Heves láz fogta el egész testét. El­helyezték s ugyanazon kocsi, mely kedves halottját hozta, vitte őt, a haldoklót. (Vége következik.) Egyveleg. * Shakspeare, szülőhelye és sirja. Hawthorne Nathaniel ismert amerikai iró egy idő óta Angliában tartózkodik s mint Shakspeare szellemének egyik leglelkesültebb tisztelője, kirándult Stratfordba, Shakspeare szülő- és temetkezési helyére; a szentháromság temploma ugyanis, melyben hamvai nyugosz­­nak, alig egy negyedórányira fekszik a város­kától, mely magában igen jelentéktelen s csak is a fentebbiek által vált emlékezetessé. Hawthorne elbeszéléséből vesszük át a M. S. után a következőket: Miután két három unalmas és szegényes utcán áthatottam, ráakadtam végre Shakspeare szülőházára, mely még sokkal kisebbszerű és szomorúbb benyomást szül, mint a minőre a még oly hű leírás előkészíteni képes a látoga­tót. E kunyhót akaratlanul is palotának festi a nagy szellem befolyása mellett csalképekben gyönyörködő képzelmünk , s a légvár csak akkor foszlik szét, ha leszállítva eszményün­ket, ismét alantabb, igénytelenebb kerékvá­gásba térünk. A ház azon részét, hol lábaképenre lakott, csaknem egészen elfoglalja a mészárszék, me­lyet utódainak egyike tartott; felső része az aj­tónak nyitva állt s miután kopogtattam, meg­jelent egy fekete ruhás fiatal hajadon s be­eresztett. E finom alkatú leányka nem látszott szolgálónak, valószinüleg leánya volt azon tisztes matrónának, ki mint a ház gondviselője szerepelt. Beléptünk egy igen hézagosan kövezett pitvarba, mely új korában szabályosabb kül­sejű lehetett, most azonban menthetetlen elha­nyagolásra mutat. Az ebbe nyíló szoba igen tisztán van tartva, mindazáltal oly szegényes, komor és kedély­télen hatású, hogy azt vala­mikép eszményíteni a leglángolóbb képzelmi erőnek is nehéz feladat volna. A ház közepén egy hasonló modorban épült kis konyha áll, széles nagy kandalló­val, melynek megfeketült kéménye alatt egy nagy család is kényelmesen elfér. Mi gyakran ülhetett itt el elmerengve Shakspeare, hány­szor szemlélte itt nappal a betekintő kék eget, éjjel a neki különös fénynyel ragyogó csillag­zatokat ott, hol jelenleg csak beomolva, pusz­tán tátong a szennyes zug, melynek utolsó parázsa rég kialudt. Egy, csak negyedrészét elborító tűz, talán kedélyessé, otthoniassá tehetné még e régi konyhát; mi azonban csak örömtelen képét nyerjük e szűk téren folyta­tott családéletnek, hol tér nem volt szaba­dabb mozgásra s hol örege apraja csak össze­szorulva ülhetett egymás mellett, pedig az egész laknak e része volt a család gyülhelye. Mily csodamerész, hatalmas növény lehetett Shakspeare lángelméje, hogy ily légkörben ki nem úszott, el nem korcsosodott! Innen azon szobába vezettek, melyben állítólag született. Shakspeare, noha erre nézve akaratlanul is kétely támadt bennem, aminő Shakspeare titokteljes életének annyi más részletére is ráborul. E szoba a mészárszék fölött van s nagyobb-kisebb üvegekből álló széles ablakból nyer világosságot. Ismét ki kell békülnünk a hely szűk és kicsi voltá­val: oly kényszerűség, melyet sok más esz­ményünk megsemmisülésénél jobban fájlalunk, mert megfosztja varázsától azon helyet, mely­ről annyit olvastunk, hallottunk és álmodoz­tunk. Néhány lépéssel ki van mérve az egész tér, s oly alacsony, hogy kezükkel kényel­mesen fölérünk padlójáig. E körülmény sok látogatónak alkalmat nyújt saját neve meg­örökítésére ; nincs egy zuga e szobának, mely ne volna nevekkel telefirkálva, még az ab­lak-üvegek is gyémánt-karccal lepvék. Wal­ter Scottnak is, hallom, hogy föl van írva a neve, de nem tudtam fölfedezni. Előttem ta­lány, hogy az emberek miként gondolhatnak saját jelentéktelen semmiségükre ily környe­zetben, s mikép sütkérezhetnek e halhatatlan dicsőség viszfényében ott, hol, ha észrevé­telnek is, csak szellemtelenségükről tesznek ta­núbizonyságot. Az egész ház tisztán és rendben van tartva, s nem vettem észre benne azon sa­játságos penészszagot, mely csaknem kigyó­­gyíthatná az amerikait azon szenvedélyéből, hogy régi, híres helyeket meglátogasson. A s­zóros hölgy, ki az emeleten körül vezetett, egy teljesen művelt nő modorával birt. Shaks­­peare felől csaknem ijesztő tárgyismerettel és (Sorshúzás.) A jótékonycélú 8-ik államsors­­játék múlt szombaton végbement húzásának ered­ménye. Legelőször húzatott ki a 253. és 114. sorozat, melyekből minden egyes sorsjegy 20 forintot nyer. Továbbá kihúzatott a 151. és 77. sorozat, melyek sorsjegyeire egyenkint 10 forint nyeremény esik , végre a következő nyerő­számok huzattak: 163252 szám nyer 100000 ftot, 163789. szám nyer 501­00 ftot, 96964 sz nyer 25000 ftot, 114108 sz. nyer 10000 ftot, 23805 sz. nyer 5000 ftot, 263238. és 197488. sz. nyernek egyenkint 4000 ftot, 152898., 222665. és 213585. sz. nyernek egyenkint 3000 hot, 21­7114., 51994. és 222790 sz nyernek egyenkint 2000 ftot, 221205. 15727. 122053. 163577. 85259. sz. nyernek egyenkint 1000 ftot 67892 202450. 210­144. 56151. 41526. 59316 151357. 57685. 100891. 263332 162477. 1698­8 147184. 226625.109149.23613­9­712.126113. 216485. 178299. sz nyernek ecvenkint 500 ftot. 65900 173­­53 183047 43477.214903.135212 186745. 246106. 223364 222287. 189385. 182012. 897­8. 62272. 50286. 121170 158914. 51533. 176924. 83460. 73886. 196314. 173296 256700. 101249 165850. 18505­­. 146553. 98429. 123649 256668 33516.46917. 229630. 9057. 112645. 69256. 133777 38301. 184819. sz. nyernek egyenkint 200 forintot. 135426 185629. 73748.42673.248300.51553.77197 180481 2,0938. 100745. 245087. 137265 91.49. 9430 228136. 181606. 100305. 176072. 251993. 199520. 126626. 201241. 209176. 52882. 70808 168184 13.1516. 04­787. 245854. 254195. 37482. 137820. 125720. 176060. 255678. 251829. 134336. 142928. 1087. 87669. sz. nyernek egyenkint 100 forintot.

Next