Szegedi Híradó, 1864. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-26 / 25. szám

lítá, hogy agyán nem vola szándéka Beré­­nyit agyonverni, de ha már megtörtént, nem tehet róla, hogy az agyonverettnek oly gyönge koponyája vala. F. Ádám­, mint szabadságos katona, a katonai törvényszéknek fog átadatni. Szeretném ezúttal a helyi viszonyainkra vonatkozó s oly igen sötét színű képvázlat­nak legalább hátterét egy két fénysugárral elömleszteni, ámde ez ma lehetlen, midőn nem a képzelem, hanem a történtek eredeti­ségéhez való ragaszkodás kormányozza tollam vonásait. Ugyanis a város az általa 3625 közt ki­­osztott kenyérbeli segélyt a maga előnyére is értékesítendő, a munkaképeseknek kenyér segélyezésbeni élvezetük meghagyásán kívül, még 40 krajcárnyi napidíj mellett munkát akart adni, nevezetesen árkolást. Azonban nem csekély meglepetésünkre, igen sokan in­kább lemondtak és naponkint lemondogatnak a kenyérben való segélyeztetésről, csakhogy az említett munkára kinek se legyen joga őket szorítani. E munkakerülési hajlamban elég élénken nyilvánul oly erkölcsi sülyedés, melynek ellenműködő emeltyűiről való gon­doskodás aligha lesz az elhalasztható teendők közé sorolandó. Révai/. Helybeli újdonságok. + (A szegedvárosi inségsegélyező bizott­mány) Taschler J. polgármester úr elnöklete alatt ülést tartván, elnök ur előadta, hogy ámbár időközben a közvetlen élelmezendő ín­ségesek száma szaporodott, mindamellett élel­mezésük minden fönakadás nélkül folyik. — Ama 7000 frtból, melylyel az inségi alap rendelkezett, két hó alatt 3000 s néhány száz frt fordíttatott segélyezésre, s ha a még fön­­maradt összeghez a 1. helyről e célra rendelt 3000 ft is számításba vétetik, a közvetlenül élelmezendő ínségesek sorsa, habár azok száma előre nem látható körülmények között szapo­rodnék is, 1. évi május hó végéig biztosított­nak tekinthető.­­ A tavaszi vetőmagra vo­natkozólag elnök úr tudatta, hogy az árpa már kiosztatott s a zab kiosztása folyamat­ban van, a kukorica pedig legközelebb leér­kezvén, szintén haladék nélkül ki fog osz­tatni. Jelentette továbbá, hogy Mayer tudor úr 100 Zrtot tett­­e kezei közé, hogy az a legszegényebb családok közt aránylagosan ki­­0sztassék, erre nézve úgy intézkedett, hogy ez összeg a céh-elöljárók s illető céhbiztosok felügyelete alatt a legszegényebb helybeli ipa­rosok között 5 fztonkint osztassák ki.­­ A Helytartótanácshoz fölterjesztett uj kimutatás szerint a város területén 1765 munkaképes és 5300 munkatehetlen szűkölködő családtag íratott össze s ezek között 352 házas zsellér 1704 egészen birtok nélküli családfő találta­tott. Ezek után több intézmény és rendelet olvastatott föl, melyek között gróf Pálffy Mór kir. Helytartó ur­­­­mságának azon tudósítása, hogy Szeged város részére a kisebb földbir­tokosoknak holdankint 2—3 írtjával adandó inségi államkölcsön fejében engedélyezett ösz­­szegből egyelőre 40.000 írtnak a helybeli cs. kir. gyűjtő­pénztárnak­ utalványozásáról intéz­kedés létetett, a még kijáró összeg pedig legkésőbb 8—10 nap alatt fog folyóvá tétetni. A szegedvárosi 100 holdat nem biró kisebb földbirtokosok segélyezésére összesen 60100 frtnyi kölcsön engedélyeztetett. Mind a vető­mag, mind a pénzkölcsön telekkönyvi bekeb­­lezéssel fog biztosíttatni. Ugyancsak kir. Helytartó úr ő­exciája tudatja, hogy Szeged város rendelkezésére, a szükség célszerű eny­hítése végett, 15000 forint utalványoztatott a szegedi cs. k. gyűjtő-pénztárnál, hova, a vá­ros mint erkölcsi testület ingatlanára betáblá­zandó kötvény átadandó. Különös szabályul pedig következő pontok megtartását rendeli: a) E kölcsön célszerű használata fölött az in­­ségügyi bizottmány a városi tanács jóváha­gyása mellett intézkedjék, a) Az ingatlan va­gyonnal biró lakosok számára adandó kölcsön a város javára betáblázás által biztosíttassák, a kamatok és tőketörlesztés pontosan meg­határoztassanak s annak idejében beszedet­vén, a számadással nyilvántartassanak, c) A közmunkákra és az ínségesek élelmezésére fordítandó összegek a város terhére fönmarad­­nak, az élelmezésben csak ely ínségesek ré­­szesítendők, kikről illetőségénél fogva a vá­rosi hatóság kötelessége gondoskodni stb.­­ A bizottmány a rendeletben engedélyezett mó­dok és a helybeli körülmények tekintetbe vé­telével közmegegyezéssel abban állapodott meg, hogy a 15000 frtnyi összegből 1000 frt erdőültetésre, 1000 frt a belvárosban a b. Sina-telek alsó része melletti vízállásos 3 fejsze­utca feltöltésére fordíttassék , 2000 frt pe­dig a városi letéttárba oly célból tartassék vissza, hogy ha az ínségesek élelmezése azt a mondott időig igénybe venné, a leves­­osztó-egylet kiadásainak födözésére; ha pe­dig e célra megkivántató nem lenne, az ara­tás utáni időben meghatározandó s a város­nak hasznot hajtó és szükséges közmunkákra fordíttassék. Ami a fölülmaradt 11000 frtot illeti, minthogy e városban különösen az ipa­ros osztály futtatik az Ínség által legérzéke­nyebben, a bizottmány közakarattal elhatá­rozta, hogy a vagyonnal bíró, szegény, csa­ládos iparosok, vagyonaikra betáblázott köl­­csönkötvények teljes biztosítéka mellett 8000 frt, oly szegény és családos iparosok pedig, kik vagyonnal nem bírnak, más vagyonosok jótállása mellett, 3000 frt kölcsönben része­síttessenek. Tudatja továbbá Pálffy Mór­a excja hogy a Karolina Auguszta császárné és ki­rályné Ő Felsége által, az alföldi ínségesek fölsegélésére adományozott 8000 frtból 200 frtot e bizottmány rendelkezésére azon meg­hagyással küld, miként a használatróli tudó­sítás hozzá baladék nélkül felküldessék. Az inségi bizottmány ez összeget szintén a leg­szegényebb iparosok között felosztatni hatá­rozta s ennek eszközlésére Schmidt Ádám, Gegus Dániel, Farkas János s Szent-Gály István tanácsnok urakat bízta meg. Végre Osztrovszky József bizottmányi tag fölemlít­vén , miszerint sokan azt hiszik és terjesztik, hogy a leves­ intézetek által kiosztatni szo­kott élelem költségei a jövendő években adó gyanánt fognak kivettetni; elhatározta a bi­zottmány, hogy a helybeli lelkészeket fölkéri, hogy világosítsák föl a népet, miszerint a jelen köztáplálás költségei az országosan s helyben gyűjtött könyör-adományokból födöz­­tetnek s azok a lakosságon semmi után meg nem vétetnek. (Inségi munkálatok.) A szeged-per­­cőórai töltésen e hét folytán összesen 4537, és pedig egyik pontján 2113, másikon 1996, a harmadikon 113, a negyediken 315 ember dolgozott. Az alföldi vasútnál pedig a vásár­helyi részen 5000-en voltak elfoglalva.­­ (Ájtatoskodások.) Ez egész héten de kivált tegnap városunk egész ünnepi szint öltött. A Megváltó halálának emléknapja mindenkiben fölébreszté a vallásos buzgalom érzetét. A boltokat a tulajdonosok önkényt egész nap zárva tartották; a nép ünnepi öl­tözetben tömegesen látogatta a templomokat, melyek reggeltől estig teli voltak, ezrek imái emelkedvén belőlök a Mindenhatónak trónjá­hoz. Leginkább megtelt a belvárosi szentegy­ház, melybe egész délelőtt alig lehetett be­férni. Mások ismét csoportosan a kálváriához zarándokoltak buzgólkodni. A palánki tem­plomban d. e. 9 órakor a dalárda meghatóan énekli a passiót, délután 4 órakor pedig a templomi zenekar Führer „Jézus kínszenve­dését és halálát“ adja elő összevágóan. Szó­val mindenhol lehetett tapasztalni a megha­tottságot és valódi ájtatosságot. Alig hiszszük, hogy legyen város széles Magyarországban, melyben e napot mélyebb áhítattal és ünne­pélyességgel ülték volna meg; pedig pater Kritelius tudósítása nyomán az „Idők tanúja“ többi közt még azt is hazudja, hogy „Sze­ged a vallástalanság és erkölcstelenség fészke.“ Jobb lenne, ha ama lap drágalátos szerkesztője ily napon hozzánk lerándulna s az ájtatosko­­dók példájától indíttatva valódi keresztényhez illő bűnbánattal maga is megtérne és bűnei bocsánatáért imádkoznék. ” (Kegyelet a temetőknek­­) A városi közgyűlés az elszenderültek nyughelye iránti kegyeletből a régi temetőre nézve 1861- ben azt határozta, hogy még egy ideig ház­helyekül ki ne osztassák. És mégis tegnap, midőn az ájtatoskodók arra a kálváriára ha­ladtak , bizonyos urakat ott a még fönálló sírkeresztek közt lovagolni láttak. Ha az il­letők már a tegnapi szent napot semmibe sem vették, legalább a hely szentsége iránt lehettek volna tekintettel. Nehogy pedig ily esetek máskor is megújuljanak, legjobb lenne az említett temetőt körülárkoltatni.­­ (A palánki orgonára) vonatkozó köz­lésünkre két helyről is kaptunk fölvilágosító észrevételeket, melyek szerint az orgona rég nélkülözött javítása múlt évi máj. 30. az 500 írtért olcsóbban vállalkozóra bízatott s a meg­vizsgálás nov. 22-én történt az illető lelkész, orgonista és a zenekar tagjai jelenlétében. Azonban az akkori nedves idő miatt a vizs­gálat tökéletesnek nem tartathatván, ennek ismétlése a tavaszi száraz napokra halaszta­­tott s a javítási 500 forintnyi díj egy része visszatartatott. A széthangolást a nedves idő­járás okozhatta, mit a távollevő orgonajavitó azonnal helyre nem hozhatott. — (Az ínségben szenvedők) iránti részvét jeleit, Európa majd minden részéből napon­kint érkező nem csekély pénzsegélyt, hazai lapjaink alig győzik jegyezgetni; mi azt hely­szűke miatt még kevésbé tehetjük s több­nyire csak azon tényekre szorítkozunk, me­lyek bennünket legközelebb érdekelnek. Vá­rosunk szülöttei, két nemeslelkű honleány adományát kell ismét bejelentenünk. Pesten lakó Weisz Ráth Borbála úrnő ugyanis 25 frtot és Lipcsében lakó Geibel Weisz Eleo­nóra úrnő 10 frtot küldtek be Szarvady Szi­dónia urhölgy rokonuknak, hogy ez adomá­nyokkal húsvétkor néhány szegény családot megörvendeztessen. Nevezett kisasszony e pénzt előttünk is ismeretes 8 szegény család közt osztotta fel, a miért a nemeslelkű adomá­nyozóknak mi is hálánkat nyilvánítjuk. * (Jótékonycélú előadás.) Hétfőn a hely­beli levesosztó-intézet javára, aluljegyzett mű­kedvelők által az ideiglenes színházban ada­tik : „Parlagi J a­n c­s­i.“ Énekes népszín­mű 3 felv. Színpadra alkalmazta Szentpéteri. Személyzet: Parlagi Jancsi Szekula József. Vidor Máté, gyermekkori tanítója Zarkavöl­­gyi. Báródi Ferenc Kun János. Széppatakiné fiatal özvegy Oehringi Lujza-Szerényiné, roko­nuk Kusztos Amália. Ohátiné Virág Józsefné. Lepkényi Heszlényi József. Kerthalmi Adler János. Galambosné Mihályfy Györgyné. Rózsi leánya Körösy Nina. Baki Farkas János. Bojtár Zombory Antal. Lépési Szluha Ágos­ton. Borda Szokolovits József. Takács Ni­­kolits Bogdán. Máté Heszlényi Gyula. Janka szobaleány * * * Pincér Pap István. Mik­lós, öreg szolga Grön János. Történik Pes­ten, a 3-dik felv. két évvel későbben. Er­kel „Bánk bán“ című dalművéből a bordalt éneklik a műkedvelők. — Jegyeket vált­hatni Keméndy Nándor ur lakásán. — Kez­dete 7 órakor. — (Jótékonycélú műkedvelői előadás.) Csongrádon a kaszinói társulat által az ot­tani ínséget szenvedő lakosság javára rende­zett műkedvelői szini-előadások folyamában a tanoda, nagy teremében f. hó 28-án Szigeti énekes népszínműve „A vén bakancsos és fia a huszár“ fog előadatul. A résztvevő mű­kedvelők nevei: Éder Erzsébet, Pap Vilma, Pap Berta, Faragó Anna és Fü­löp Mari úr­hölgyek; Pap Gyula, Jánossy István, Szűcs Mihály, Csemegi Antal, Csutor Pál, Pap Ede, Szarka Mátyás, Draskovics Dezső, ifj. Kádár Henrik urak. Kívánjuk, h­ogy a jó ügyért lelkesült műkedvelők fáradozását óhajtott siker koronázza. § (Táblai számolás módszertana az elemi iskolákban. Irta Szabó Gergely) cimü m­ű­­vecske hagyta el a múlt napokban e lapok kiadója nyomdáját. Figyelmesen átnézvén azt, úgy találtuk, hogy írójának célja volt; oly tanítási modort kifejteni, mely szerint a táblai számolás elemi iskoláinkban a legsikereseb­ben kezeltethessék; s e tanmódot röviden összeállítva, mind elemi tanítóink által ha­szonnal forgatható segédkönyvet, mind pedig képezdei hallgatók számára célszerű módszer­tani kézikönyvet készíteni. Ha a számolást az életben oly nélkülözhetlennek találjuk, a szárad­ástant pedig a szellemképzés és fej­lesztés egyik leghathatósabb rugójának és eszközének ismerjük, be kell ismernünk a kezelés, a módszertan fontosságát, melytől oly sok, sőt minden, az elérni óhajtott cél fürk­tr, , melynek öntudatos és önálló művelésével nálunk mégis mindeddig oly kevesen foglal­koznak. Ha tehát az érintett munkácskának egyéb érdeme sem volna annál, hogy ezzel is azon csekély számú önálló művek szapo­rodtak, melyek tanirodalmunk e szakát oly gyéren képviselik: már ez is elég ok volna, hogy megjelenését szives örömmel üdvözöljük; méginkább tesszük azonban ezt, s annak an­nál szélesb körben leendő elterjedést óhaj­tunk, midőn figyelmes átolvasása után meg­­győződénk, hogy a népnevelés terén bizonnyal hézagot fog pótolni, s hathatós eszközül szol­gálni azon akadályok és nehézségek legyő­zésére, melyek ellen nem elég hogy népne­velőink buzgalma és jóakarata fáradjon, ha­nem kell, hogy az újabb tanmódokat megis­merjék és alkalmazzák. A világos előadáson, folyékony nyelvezeten, célszerű berendezésen és rendszeres kezelése kívül ajánlja e mű­­vecskét az is, hogy több évek hosszú során a gyakorlati pályán is tapasztalt szakférfiak helyeslésével találkozott, kik előtt nem azért jó valami, mert új, hanem ha valami jó és uj is, annál jobb. A részletes bírálatot hagy­juk az erre illetékesebb fővárosi szaklapja­inkra. Legyen itt elég a fiatal szerzőt e té­­ren­ további munkálkodásra buzdítanunk, s a kiadó iránti elismerésünket kifejeznünk, ki valamint már eddig is több ilynemű népis­kolai könyv kiadásával, úgy ezzel is a nép­nevelési ügy iránti érdekeltségét tettleg be­­bizonyitá.­­ (A­ helybeli iparossegéd egylet) iparmű­­kiállításán versenyzendők ösztöndíjazhatása tekintetéből adakoztak: Kárász Benjamin 5 írt, Ligety Dániel 1 ezüst tallér, Weiglein Ferenc 2 frt, Kreszti­s Blázs 1 frt, Kováts Mihály 1 frt, Leffner Mihály 2 frt, Kiss D. és társa 2 frt, N. N. 2 frt, Zsótér Andor 2 e. tallér, Kátay György 1 frt­, N. N. 50 kr, N. N. 50 kr, Wober György­ 2 frt, Heszlényi József 5 frt, Mészáros Pál 2 e. tallér, Kovács Albert 3 frt, Burger Zsigmond 1 arany, Zászlósy János 1. e. tallér­, Rohrbach Antal 2 forint, Pfann József 3 frt. (Meghívás.) A helybeli iparossegéd-egy­let 1. évi március hó 28-án, délutáni 4 óra­kor, az egylet helyiségében közgyűlést tar­tana, melynek tárgya lesz: bíráló választ­mány kinevezése. Hova a t. c. választmányi, részvényes és pártoló tagok ezennel meghi­vatnak. Szeged, március hó 25-én 1864. Li­gety Dániel, egyleti elnök.­­ (Halálozás.) Szeged-rókusi egyik tisz­telt polgártársunkat, Dobszay Antalt és hit­vesét Cseh Évát, úgy vejöket Tombátz Mihályt mély szomorúság érte, fáradhatlan szorgalmú, vallásos s gondos leányukat, illetőleg hitve­sét, 4 gyermek édesanyját Dobszay Annát elvesztvén, kit is igen számos rokonok s résztvevők kisértek f. hó 23-án az örök nyu­galom helyére, szüleinek, testvéreinek s sok jóakaróinak méltó fájdalmára. Béke hamvai fölött! — (A humor még e pénz szűk időben) sem hagy el minden embert. — Egy távo­labb lakó polgártársunk váltója a takaréktárnál lejárandó lévén, erre barátja által figyelmez­tetve, emehez következő sorok kíséretében küldé a beváltáshoz szükséges összeget: „E hó 10-én kelt leveléből tudomásomra esett, miszerint jelenleg már betegségben siülödő váltómnak végpercei közelednek , sietek te­hát haldokló óráján minden orvosi tehetsé­gemet oda irányozni, hogy az ide mellékelt keserű cseppeimmel megelőzzem a beperlés lélekharangjának szomorú nótáját.“ (Orosházáról) Írják nekünk: Az ín­ség nálunk is nagy. A búzák sok helyen ki­vesztek, s újra vetik a földeket árpával. Egyesek és a község nagyon eladósodtak. Vegyes hírek. — (Az erdélyi országgyűlés) megnyitását egész biztossággal május elejére várják. — (A főrangúak műkedvelői előadása Pesten) kitűnő siikerrel ment végbe f. hó 21. és 22-dikén. — (Az erdélyi főrangúak) által rende­zett műkedvelői előadások tiszta jövedelme 1040 frt 22 kr és 2 db Mely összegből a magyarországiak részére 488 frt 15 kr és 2 ^ Tisza Kálmán úrhoz küldetett. — (A „P. N. “ szerkesztőségénél) a szü­­kölködök számára eddig 34,017 frt 5 kr, 33 db arany, 1 font sterling 4 ezüst tallér, 1 db ezüst forint, és 1 db ezüst huszas gyűlt be. — (Jótékony akadémia.) Roppant számú közönség előtt ment végbe f. hó 20. a pesti német színházban az evang. árvaház javára rendezett akadémia. — ( Bécsben lakó magyar főrangú hölgyek) művészeti tárgyakat akarnak kiállítani a szű­­­kölködők javára, s a pénztárnokok szerepét maguk vállalnák el. Pozsonban pedig ugyane célra műkedvelői szini előadást rendeznek. — (A Zürichben tanuló magyar ifjúság) kérelemmel járult az ottani színház igazgató­ságához, nyújtana a­­ magyarországi szű­köl­­ködök javára rendezendő színi előadással al­kalmat Zürich minden rendű lakójának a részvét tettleges kimutatására. Feldmann igaz­gató úr, engedvén e felszólításnak, a március 12. előadott „Graf Waldemar“ cimü dráma jövedelmét 244 frtot 15 kr és 2 db aranyat átadta a magyar technikusok egyletének, mely ez összeget b. Eötvöshöz juttatá. — (Klapka és Türr) mint a „Gen. Cor.“ Írja kétségen kívül a Dunafejedelemségekben vannak s már élén állanak azon szervezett mozgalomnak, melynek összefüggése félre­­ismerhetlen a kitöréshez közel álló s az ot­tani viszonyokra nézve veszélyes válsággal. ZZ (A szerb congressusról,­ melynek tár­gya a szerb pátriárka választása s más egy­házi és iskolai ügyek lennének, hirlik, hogy nem sokára össze fog hivatni. — (Egy rejtélyes vonatról) tettünk múlt­kor említést bécsi lapok után. Most kiderült, hogy az oly külön vonat volt, melyen egy Badenben magát pisztolylyal meglőtt gróf­hölgy családja ment Pestről. Albrecht fégcsak véletlenül jelent meg ugyanakkor a pályaud­varra. Brünnböl érkezni kellett Károly Ferdi­nand idget várva. — (Az 1864-re határozott népszámlálás) hír szerint 1867-re halasztatott. — (A P. H. türelmessége.) E lapban ol­vassuk : A francia belügyminister felhívta a polgármestereket, hogy a c r­e­­ i n e­k számát ír­nák meg. Egyik cretin helyett chretienst ol­vasván, ezt felelte: Mi mindnyájan kereszté­nyek vagyunk, két zsidó kivételével. „Be szerencsés község, csak kettő van!“ kiált föl a Hírnök épen nem keresztényi érzülettel. — (Az 1848. márciusban elesett bécsiek) számára az eddig tiltott emlék fölállítása meg­engedtetik ez egyszerű fölirattal: „Bécs, már­cius 13 án 1848.“ — (Bűnesetek.) Bécsben a múlt évben 500 betöréssel párosult, és 3000 egyszerű tolvajlás követtetett el; esik tehát egy napra 8 lopás. — (Moldvában és Oláhországban levő magyarok.) Koós Ferenc bukaresti ref. lelkész közlése szerint Moldva-Oláhországban jelen­leg 8000 reform, magyar van, közülök 2050 Bukarestben lakik, s ezek most épitenek új templomot.­­ (László Károly) Mexikóban élő ha­zánkfia Pákh Alberthez intézett levelében írja, hogy Nemegyei N. Bódog fakereskedési üz­lettársával egyesülve a magy. akadémia fel­bútorozásához közelebb 2—2 */a tonna (80— 100 köbláb mahagonifát mint ajándékot már útnak indított. — (Fridericia löv­ődöztetése) f. hó 20-án kezdődött s egész nap sikeresen folytattatott. A város több helyen kigyuladt.

Next