Szegedi Híradó, 1864. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-13 / 4. szám
Megjelen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési írod.»: Egyháztér, 367. sz. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre...................................................8 frt Félévre.............................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre......................................6 frt — kr. Félévre ................................. . 3 „ — „ Évnegyedre......................................1 „ 60 „ Egyes szám ára 8 kr osztr. ért. 4-ik szám. Szerdán, jan. 13-án. Hirdetéselv: Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 szerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérijén a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigáimál könyvkereskedéséhez cimezendők. Előfizetési fölhívás SZEGEDI* HÍRADÓ 1864-ik évi folyamára. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre . . . 8 frt — kr. Félévre......................4 „ — „ Negyedévre . . . 2 „ — „ Helyben a kiadó hivatalból elvitetve: Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre . . . . 3 „ — „ Negyedévre . . . 1 „ 60 „ Teljes számu példányokkal még folyvást szolgálhatnak. Gazdasági egyleti közlöny. Meghívás. A csongrádmegyei gazdasági egylet igazgató választmányának gyűlésére határidőul f. évi január 24. napja, délelőtti 9 órája, Szegedre a belvárosi kaszinóhoz kitüzetvén, arra az egylet választmányi tagjai ezennel meghivatnak. Szeged, 1864. január 12. Az elnökség. Beköszöntő beszéd, melyet Tóth István, a csongrádmegyei gazdasági egylet elnöke, az 1863. évi november 30-án tartott tisztújító közgyűlés alkalmával mondott. (Folytatás.) A gazdászati előállításnál fő tényezőnek és tőkének kimutatott szakképzettség és gazdászati ismeretek, bár fentebb nyíltan bevallottuk és részleteztük a volthoz képesti e részbeni kitűnő haladást, még most is nagyon szűk terjedelemben élnek, mely állítás bizonyítására, minden másnemű okok mellőzésével, elég legyen megemlíteni, hogy hazánk tizenöt milliót számláló népességének gazdászattal foglalkozó 9 tizedrészéből, a gazdasági ismereteket terjesztő minden lapoknak, összesen ennek ötezer előfizetője; és hogy hazánk minden gazdasági egyesületeinek tagjai, a megyéké úgy mint az anya egyesületé, összesen sem haladják meg a négyezerét; holott a Biharmegyénél nemigen sokkal nagyobb terjedelmű bádeni nagyhercegség ilynemű egyesületei, 66 fiókban és központjában,, 13,434 tagot számítnak. A gazdászati másik főtőke, az alaptőke, t.i.a föld, az ősiség eltörlése után is, rendezetlenüli zavarban létezik, részint azért, mert a legelő-elkülönzések nagyobb részben még most sincsenek befejezve, részint azért, mert az azzal igen sok helyt együtt járó tagosítások sem jöhettek létre. Hogy a kopár és minden nemű, fajú és minőségű jószágokkal megterhelt közlegelőn, nemesebb fajú állattenyésztés díszlésére gondolni sem lehet; hogy egy darabban fekvő földön könnyebb, jobb és függetlenebb módja van a tulajdonosnak gazdálkodni, mint tíz-tizenöt darabban széjjelszórt birtokon; ezeket belátni, józan értelmen kívül semmi sem szükséges. Egyedül tagosított birtok az, mely célszerű művelési felosztást, bővebb takarmánytermelést, ezáltal több és szebb állattenyésztést és ezáltal több telekesítést, ezáltal ismét fokozatos termelést előidézni, a munkák végzésénél idő- és erővesztegetést megkímélni, a kezelés menetét és a birtok állapotát áttekinteni, épületekkel célszerűleg ellátni, faültetvényekkel körülvenni , mindenütt javítani és szépíteni, szóval a nemzeti közjólétet hatályosabban emelni, a hazánkban már szabaddá tett embert, a tagosítás által szintén szabaddá teendő földön értelmét és szorgalmát kellőleg kihasználni, képessé teheti. Mind a legelő-elkülönzési, mind a tagosítási eljárások, nehézkesek és hosszas időre kiterjeszthetők, mindezeknek egyszerűsítését és rövidítését a gazdászat emelése annyira megkívánja, hogy a tagosítási hiány, a gazdászat üzleténél, hatás tekintetében, mindjárt a legfőbb tényező után, az értelmi tőke után, közvetlenül osztályoztathatik, mert tagosított birtok nélkül, a szakképzettség értelmi tőkéjét okszerűleg föl nem használhatja. A tagosítás eszméjéből önként folyik egy másik eszme, mely szintén a gazdászat célszerű üzletét lehetetlenné változtatná; t. i. ha a tagosítás ellentéte a földbirtok feldarabolása, netovábbal (minimum) nem korlátoztatnék. Mert a költséges tagosítások eszközlésénél, nem tehetné-e méltán bármely érdeklőtt is kérdésbe, hogy ha a földek korlátlan feldarabolásánál fogva, néhány évtized múlva, a mostani tagosítás úgyis oda jut, ahol jelenleg van, mire való a mostani tagosítási költekezés? Hogy ott, hol a már alig egy pár holdból álló földön vonójószágot nem lehet tartani és ígyelekezés által a földnek termőerőt visszaadni, a termelésnek előbb - utóbb csökkenni, végre egészen meg kell szánni, és a termelő elszegényedésének kell bekövetkezni, azt, ha több hátrányai nem emlttetnek is a korlátlan feldarabolásnak, nem szükséges terjedelmesen fejtegetni; tehát, hogy e tekintetben a feldarabolást, a földiedő művelésére nélkülözhetlen jószágtartást már lehetetlenítő részleten túl terjeszteni ne lehessen, evégre annyival inkább átalános törvényhozási intézkedés szükségeltetik , mert a fönálló törvény egyedül a volt jobbágyföldekre szorítkozva, még itt is a volt jobbágyi közlegelő tekintetében , a szántóföldnél megállapított mennyiségtől az adandó legelőt elválaszthatlannak ki nem jelentette. A gazdászati többi tőkék, az álló vagyis fölszerelési, és a forgó vagy a mindennapi pénz- és termesztmény-kiadások tőkéi, szintén rendezetlen alapokkal találkoznak. Mert a fölszerelések olcsó és elegendő pénzt igényelnek, ezt pedig kívánt bőségben sem az osztrák, sem a most keletkezett magyar hitelbank jelenleg még nyújtani nem képesek. A forgó tőke tekintetében a hazai nem nagy népesség még mindig sem elég jó, sem sok munkás kezet nem nyújthat, és így jutányosan termelni nem enged; tehát népszaporodáson felül, mely a keresetmód emelkedésével magától fog növekedni, a jobb munka tekintetében cselédrendszert is igényel; a termelés tovább szállításánál, a közlekedési eszközök, akár legyenek azok vas-, akár kőutak, akár csatornák, részint drágaságuk, részint roszaságuk, részint nem létek miatt; a forgó tőkének a kellőnél szintén több kiadást okoznak; a belfogyasztás csekélysége is, a forgó töke kiadásainak emelésére, nem pedig jutalmazására szolgál; a folyók kártételei, a forgó tökéből szintén sokat elvesznek; következésképen ezek is szabályozást, és úgy halózatra, mint gépek hajtására és öntözésre kihasználást, e végre vízi jogi törvények alkotását föltételezik. Ha e most elszámlált akadályok és hiányok, kétségtelenítik, miként gazdászatunk terén a netovábbat meg sem közelítettük, következésképen, hogy gazdászatunk jelen állása, mindnyájunk szellemi és anyagi tevékenységének kifejtésére, még felettébb és tágas működési kört vesz igénybe; erről még jobban meg kell győződnünk, ha gazdászatunk állását a műveltebb európai államokban létezővel is egybevetjük. Ha látjuk, hogy földművelő osztályunk legnagyobb része, az élet azon jólétét, kellemeit és kényelmeit, mely már másutt, a földbirtok és művelés mellett honos, nem csak nem élvezi, de azokról fogalommal sem bír; ha látjuk, hogy állattenyésztésünk sem minőség, se ra a térnagyságtól föltételezett mennyiség tekintetében, nem csak Európa műveltebb részével, Angol- vagy Franciaországgal, de még a szomszéd osztrák tartományokkal sem versenyezhetik; ha látjuk, hogy termelésünk menynyisége egyrészt bizonytalan és nem állandó, és csak az időjárás szeszélyeitől függő, másrészt számítást alapul véve a belfogyasztási szükséget, igen sokszor csak annyi, hogy a kivitelre a kereskedelemnek kellő anyagot alig nyújthat, és a vásárlót, ki minden időben biztos bőségű vételi piacokat keres, ide nem kecsegtetheti: e látás, azt, hogy a tetőponttól mily messzire állunk, még jobban kimutatja. Ha az összes haza egyetemes gazdászata, fővonalaiban eként áll, hogy annak egy része, megyénk gazdászata», másként és sokkal emelkedettebb fokon nem állhat, következőleg a szellemi és anyagi tevékenységnek itt is még elég tágas kör maradt fen, magától érthető. Engedje a mélyen tisztelt egyesület fárasztott türelme, e részben csak futó szemlét is alkalmazni. Csongrádr megye összes terjedelme 575/100 mérföld, mely kézzel készült halmokat kivéve, egészen róna, síkság. Határai e körben eléggé ismeretesek lévén, elég legyen itt a fekvésre nézve fölemlíteni, hogy a Tiszavölgynek legalacsonyabb pontját képezi, hogy a Tisza, mely mintegy 11 mértföldnyi bőszszan folyja át e megyét, azt csaknem két egyenlő részre osztja, hogy a nevezett folyam itt már minden mellékfolyóit, jelesen a megye balpartján fölül határt képző hármas Köröst, Csongrád átellenében, alól pedig a szintén határt képző Marost Szegeddel átellenesen fölvette. Ha a fekvést bővebben tekintjük, a balparton több mély és kiformált, jelenleg száraz vizmedreket találunk, melyeken a bölcs természet részint a Körös, részint a Maros viz árokbőségét megosztotta és a Tiszába levezette. Ily jelentékeny vízfolyások medrei, a Veker, Mágocs és Korogy erek, mely utóbbi már Béla király névtelen jegyzőjénél is fölemlíttetik, melyek vizeiket a Körösből nyerve, a megye északkeleti részének felét párhuzamosan átkarolták, és vizeiket a Svurcába vezették, mely utóbbi a Körösből, majd épen annak a Tiszába befolyásánál vált ki, de mely most a tiszaszabályozási töltések által alulrölül eltöltve, folyóvízzé lenni megszűnt, melyet különben a nevezett főerek beömlései, az Anya-Körös egyik főmedrének jellemeznek. A balparti alsórészen találtatik a Száraz ér, mely Arad városon fölül a Marosból eredve, miután egész Csanádmegyén keresztül jött, Vásárhely alatt a volt tóvizén keresztül, a Porgányon, Algyő és Tápé közt szakadt a Tiszába. A jobbparton nevezetesebb vizerek, a Vidrafok, a Pestmegyét keresztülfolyó Dangér, tekervényes medrével, mely alkalmasint a Zalán és Árpád csatájában Béla király névtelen jegyzőjénél előforduló Görög-ér néven említett folyam, és melynek egy ága, Kelő név alatt, kisteleki és szegedi határokon keresztül, a Szeged alatti Maty-érbe beszakadt. A megye tavai közül, a Holdtava, Ludastó, Vidratorok, Baktó, a szabályozások következtsében megszűntek, a Fehértó még áll, a Dóczi, Béla király névtelen jegyzőjének Körtvélytava, a szabályozás elhaladtával, maholnap a körében volt gyümölcserdő sorsára jut, mint amelynek még e század elején tömegesen állott vadkörtefáit, kivágatásuk után, a magyar régiségbuvár a tóval együtt, nehezen fogja ezentúl föltalálni. (Folytatása következik.) A népnevelés ügyében, Filégy háza, 1864. január 1. E lapok múlt évi 96-dik számában ily című cikkem jelent meg: „Néptanítóink állapota az ínséges időben.“ Ha a t. olvasó igénytelen soraimat megolvasára méltatá , úgy hiszem, meggyőződött, miszerint cikkem nem volt terjedelmes handabandázás, hanem néptanítink helyzetének azon rövid vázlata, mely minden becsületes honfi lelkét, ki a népnevelés nagy eszméjét fontolóra tudja venni, ha nem is szomorúsággal, de legalább a néptanítók iránti szánalommal tölti el. E cikkemre ugyancsak Félegyházáról e lapok utján-Kijegy alatt „Egy pár igénytelen szó a ,néptanítók állapota az ínséges időbeni című cikk szerzőjéhez és másokhoz“ cím alatt egy, az enyémnél jóval terjedelmesebb s kimerítőbb cikk jelent meg, mely cikk már csak azért sem nevezhető „igénytelennek, miután szerzője e sorokban a nevelés Ügy véli oly szívélyes gondolkodását árulja el, mely senkinek, ki hazafinak szereti magát nevezni, szégyenére nem válnék; s mig —K—■ ur bizonyára sokaktól, kik a népnevelés terén munkálkodnak, talán áldalik is, addig én igénytelen magamat e sorok írására használom föl. Azonban, miután —K— ur magát elvbarátomnak valló tartalomdús cikkében, szeretem hinni, hogy tollharcunkat a t. olvasóközönség nem holmi üres polemizálásnak, hanem oly tárgy fölötti inkább értekezés mint vitának tekintendő, mely mindig megérdemli, hogy mellette toll ragadtassák, s azt minél tisztábban állítsuk a közönség elé. Aki gondolkodva s nem hideg szívvel olvasta át a Kur cikkét, azonnal átlátta, hogy abban röviden el van mondva az, mi egy életrevaló fényes múltú nemzetet a régi dicsőség fénytemplomához szellemileg visszavezetni képes; — igen ! szellemileg akarunk mi a nagy nemzetek sorába igtattatni, mert hisz nem vagyunk mi a vad Timur khánnak földrengető hada! nem a világ földúlására törekszünk mi, hanem hazánk fölvirágzására; nem xerxesi erővel akarunk mi diadalmaskodni, de saját romlatlan szellemünk erejével. De mint Petőfi mondja: „Mit ér csak ekkép szólni: itt a bányakéz is kell még, mely a földet kihányja, amig föltűnik az arany ere...“ S ha bányakincsnek tekintjük életrevaló szellemünket, mely által egyedül leszünk képesek a fejünk fölött vastagon megtornyosult sötét fellegeket széthasítani, tekintsük egyik kéznek a néptanítókat, kik a népet iparkodnak a salaktól megtisztítani. S itt talán félbeszakíthatnék a további bizonyítgatást, tudván azt, hogy néptanítóinknak mily nagy szerep osztatott ki; avagy mi ne éreznék a népnevelés nagy fontosságát; mi ne éreznék a XIX. század közepette annak hatását, mely nélkül a nép a tudatlanság vak éjszakájába merülne? Tekintsük csak az utolsó pórembert, ki írni olvasni megtanulván, a fölvilágosodottság parányi szikrája által mily boldognak érzi magát; mily büszkén nevezi ő ezt tudományának, ám ez kevés arra, hogy