Szegedi Híradó, 1864. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1864-05-28 / 43. szám
1864. Hatodik évfolyam. JV logyolon : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda : Egyháztérv, 367. sz. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre...................................................................8 frt Félévre ... ...............................................4 „ Évnegyedre............................................... . 2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre......................................................6 frt — kr. Félévre ......................................................3„ — „ Évnegyedre........................................ . 1 , 60 , Előfizetési feltételek: Egyes szám ára & krosztr. ért. A 43-ik szám. Szombaton, május 28-án. Hirdetéselv: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Szeged, május 21-ban 1864. (Tanyai kath. ünnepély és még valami.) Szentháromság vasárnapján örvendetes ünnepélynek valáak szemtanúi a szegedi lengyel-tanyán. A lengyel-tanyai kápolna, melyet 1842. évben Lengyel Jozefa példás bőkezűsége s buzgalma épített, a szentháromság tiszteletére lévén szentelve, az ottani s a környékén lakó tanyaiaknak bucsú-ünnepélyök vala, melyben a szokottnál még nagyobb, mintegy 6000 létekből álló ájtatos néptömeg valódi lelki épüléssel ven részt. Minden oldalról zaklatott s elemi csapásokkal is látogatott magyar népünk érzi, hogy az Isten sújtó keze reá nehezült, de azt is érzi, hogy ki azokat reá küldötte, róla le is veheti. — Látszott is e népnél, hogy igazán vallásos szívből ömledeztek ajkairól a gyönyörű szentháromsági énekek simák föl az ég és föld urához. Szeged városának bokros érdemű s buzgó főpapja, nagys. s töt. Kreminger Antal címzetes prépost, kerületi alperes s belvárosi plébános mindent elkövetett, csakhogy az ünnepély díszét s fenségét emelje. A reggeli szent misét az alsóvárosi plebán-adszor úr végzé, ki már az ünnepélyt megelőző napon sietett az ünnepély helyére, a hívők sz. gyónása hallgatása végett. Az egyházi szónok, I. Balaton János, belvárosi segédlelkész volt, ki a szabad ég alatt dogmatikai, de népszerű szenetdús előadásaival, a katholikus egyház alapigazságait fejtegeté. A meggyónt hívők áldoztatását, nagy-misét, szent-menetet prépost a nagys. püspöki dísz-öltönyben s süvegben végzé. Mintegy 35 előkelőbb mezei gazda, kezökben égő gyertyákkal, a kápolnán kívül és belül koszorút képezének élő jeleül hitünk legnagyobb titkának, a megoszolhatatlan szentháromság egy Istennek. Az ünnepély emelésére a belvárosi kántor is közreműködött s a szent misei népénekeket fiszharmoniájával kiséré a kápolnai kis karzaton. Pünkösd másnapján pedig a röszkei tanyán, hol kápolna hiányában az isteni szolgálat szabad ég alatt tartatott, a fiszharmonia a kocsin hagyatott s azzal a kántor a kocsi oldalon ülve fűszerező kíséretével a népénekeket. Az ünnepély bevégeztetvén, ősi magyar szokás szerint szives készséggel készített ebéd s a délesti isteni szolgálat után, préposti nagysága az ottani néptanodát is meglátogatván, mindkét nembeli tanoncokat minden tantárgyból ő maga megvizsgálá. A gyermekek a közös imádságra — úgy látszik — szabályszerűleg tanítottak, mert minden jelnél tudtás szerint megállnak és egy hangban maradnak. A gépiesen betanított hittanra és a bibliai történetekre nézve iparkodjanak a tanító urak a száraz kérdések betanításán kívül, előadásaik- s kikérdezéseikkel jobban a szívre hatni. Ajánlom a „Mendlik Kathekizmus magyarázata“ szerinti eljárást. Az olvasás jó és folyékony, csakhogy a „róka és réce“ című olvasmányban előforduló „tó“ szóra azon észrevételünk van, hogy még a nagyobb tanoncok sem valának képesek megkülönböztetni, mi különbség van a tó és folyó közt, vagyis, hogy mit nevezünk tónak s mit folyónak? „A tóban úszkáló s halászó récére a parton leskelődő ravasz róka“ párbeszéd tanuságos jelentését prépost örsága magyarázá, s tapintatos modoránál fogva a gyermekek megszívlelésére azt igen jól jellemző. A tanító uraknak különösen ajánljuk, hogy a gyermekek olvasásánál a vallás erkölcsi alkalmazásokat s kikérdezéseket soha el ne mulasszák. Midőn az olvasmány a természettörténetbe, péld. az ásvány, állat, növény s a t. országába vág, sok sikert aratand a tanító, ha közbe-közbe valami nevezetesebbet az állatok királyáról, kígyókról vagy más nevezetesebb állatok tulajdonairól, a kövekről, gyümölcs s mérges növényekről, a szemléleti oktatáson kívül is valamit mesél. Az ügyes tanító a világ részeit, Magyarország főbb folyóit, hegyeit, városait s a többi főbb nevezetességeit, az egyházi és világi elöljárókat s az ezek közötti különbséget, a gyermekkel mulattatólag beszélgetve, kézikönyv nélkül megismertethetni. Magától értetődik, hogy az alkalmazások s az elbeszélések mindig katholikus szellemben történjenek. Ha aztán a szülők látják s tapasztalják, hogy gyermekeiknek ilyesmiről is van fogalmuk, mindig nagyobb örömmel küldendik őket, s a gyermekek is mindig nagyobb örömmel menendnek az iskolába. A tanító tanítása s magatartása által vonja a tanoncokat az iskolába. Ismerek községeket, hol kezdetben a tanoncok igen gyéren látogatták az iskolát, de az ügyes tanító, tanítási modora által egyszerre csak megtelt az iskola. Arra is ügyeljen a tanító, hogy a gyermekek kezei tiszták, körmeik elvagdalva, hajuk illőleg megfésülve legyenek. A nagyobb tanoncoknál s a vasárnapi iskolásoknál a levél-irás tanítása, a levél összehajtása, lepecsételése stb. Írásbeli okmányok tanítása se hiányozzék. A fejszámolásban is meglehetős előmenetelt tapasztalt prépost önsága, kinek gondos fáradalmait a mezei gazdák gyermekeik érdekében méltányolván, az ünnepély bevégeztével hálás köszönetüket nyilváníták, mire önsága szívreható s a kis tanoncokhoz buzdító szavakkal válaszolt. Megfér-e két dudás egy csárdában? Lengyel tanyáján két dudás a szabad ég alatt egy kocsin megfér s mulattatja is a mindkét nembeli ifjúságot. Vajha a mértéken túl ne hajtatnék e mulatság, s ifjaink a véres ütlegezésektől magokat megóvnák, mert szomorúan kellett hallanunk, hogy itt még minden évben történtek véres összekoccanások. Vajha mikor eszmélnek már föl ifjaink!? Az őrködő pusztai biztos felügyelete alatt hagytuk el a nem eredeti magyar táncot járó mulatozókat. — Vajha megérnénk már egyszer, hogy ily felügyeletre ne lenne szükségünk. Alkalmunk nyitott itt a mostani pusztai nemzedék fölött is egy átalános szemlét tartani, de szomorúan kelle tapasztalnunk, hogy jelen korunkban nincsenek oly szép, egészséges, izmos s erőteljes termetű, piros kinézésű , szabályos növésű ifjasok, mint hajdan voltak. Napról-napra alább szál a generatio s eltörpül. Ennek okáról íveket írhatnánk össze. Körültekintvén a tanyákon, tapasztaltuk, miszerint a tanyai embernek a gyümölcs és gabonánál egyéb jövedelmi forrása nincs; ha ezt az aszály, pusztító elemek vagy más járvány tönkre teszik, akkor miből fog a parasztember megélni. Nem jó volna-e, ha mezei gazdáink a tanyák körül álló sok akácifa helyett eperfákat ültetnének, s a selyembogarak és méhtenyésztését is űznék úgy, mint más országokban. Ha egyik nem, akkor talán a másik lenne a jövedelmi forrás. Óhajtanék, hogy ebben is a tanító urak lennének a kezdeményezők. Utunkban volt szerencsénk a domaszéki tanyai iskolát is megtekinteni. Örömmel hallottuk, hogy a többi tanyai iskolák is ily szép modorban vannak építve s ugyanazon tanítási eszközökkel ellátva. Itt is láttuk a tanító asztalán a „Szegedi Híradó“, az „Iskolai Kistükör“ című gyermeklapot Bárány Ignáctól. Láttunk egyéb jó tankönyveket s kath. szellemben irt munkákat stb., színezett bibliai képeket. Ezt óhajtanók minden tanodában, hogy a kis tanoncok a bibliai képekből a bibliát szemlélhetőleg is tanulnák; a történet így jobban megmaradván emlékezetekben, a tanító sok fáradtságtól menti föl magát. — Ezen bibliai képek kaphatók Burger Zsigmor könyvkereskedésében is. Sajnos, de nem fojthatjuk el abbeli észrevételünket, hogy a „Tanodai Lapok“at nemcsak a szeged-tanyai, hanem még a városi tanítók s tanítónők sem járatják. Pedig e nélkül nem lehet a tanítónak alapos ismerete s fogalma az országokban elterjedt, s másutt is sikerrel alkalmazott tanítási s nevelészeti módokról, tanügyekről, tanítói tanácskozmányokról, a módszertan mindig kifejlettebb használatáról stb. Vannak tanítóink, kik ha a képezde küszöbét átlépték s a képességi bizonyítvány birtokába jutottak, minden további önkiképzéssel fölhagynak. Vajha e tanító urak ne szorítkoznának a rideg kötelesség szűk határiba, hanem saját lángoló s lelkesedő buzgalmuknak ihletét követve, fáradalmukat ne kímélnék a tanügy s a katbol. érdekek megszilárdításáért tollal is síkra szálni, s gyűjtött tapasztalataikat a lapokban is közé tenni. —a— Széttekintés állapotaink fölött. (Folytatás.) XVIII. A nemzetgazdászat okszerű kifejtését sorozza teendői közzé az országos nemzet, s álljon élére ezen jövedelmes műveleteknek. Ne véljük, hogy azért, mert valaki ügyvédi, jogtudori vagy köztisztviselői pályát nem választ, nem vehet elégséges részt a honi alkotmányos jogok védelmében, s nem tudhatja a törvényeket, elsajátíthatók ezek magánszorgalom mellett másnemű életpályákon is. A jólétet, az uniós állapotot nemcsak a közéletbeli pályák adják meg, hanem minden tér és foglalkozás a nemzetgazdászat különféle szakmáiban, alapja lehet a vagyon-jólét megszerzésének. Törekvésünk tehát általában oda irányuljon, hogy minden munkakör a hazában, a legutolsó napszámoséig, belhoni erők által töltessék be. Igyekezzünk a műgazdászat általánosításán, építsünk jövedelmező gyárakat, tegyük honossá a vegyészeti, gépészeti s fensebb mértani, művíz, híd, csatorna, vasút-építészeti ismereteket; legyenek elégséges számmal szaktudósok, a természettan, csillagászat, bányászat, erdészet, szám- és betűszámtani ismeretek köreiben; képviseltesse magát a hazai értelmi erő, a festészet, szobrászat, vésészet, zenészet, színészet, szóval a szépművészetek minden ágaiban; építsünk vasutakat, hidakat, csatornákat, gőzhajókat, gőzkocsikat s mindenféle szükséges gépeket saját pénzünk árán, s honi értelmi erők vezetése, tervezete és ellenőrzése mellett; fa-, réz-, kő- acélmetszőink, ezüst- s aranymiveseink, vésnökeink, arangy természet, csillagászat, láz- és orvostani, mérnöki stb. műszerekben a hazában, belföldi képzett tehetségektől álljanak ki; igyekezzünk önálló, műveit és a hazai országos elem hozzájárulásával megszilárdítandó honi, biztos anyagi alapra fektetett kereskedést teremteni, s a gyárüzlet és kézműiparbeli szakmák hivatottait, a megkivántató irányokban, hazai erőkből kiképeztetni a tökély azon fokáig, mit e részben a külföldi iparverseny, mint legjobbat felmutatni képes-Vannak ugyan már vasútaink s van gőzhajózásunk, vannak csatornáink és épülnek most is, és még épülni fognak több rendű vasútak, csatornák és gőzhajók; mindezek — jól tudjuk — előhaladásunk kétségtelen bizonyítványai; de ha meggondoljuk, hogy ezen nagyszerű építkezések és vállalatok jobbára idegen bankárok, pénzes emberek érték-beruházásain alapulnak, illetőleg ezektől lettek a vaskörülmények behatásai között függőkké és hogy ekkor a belhoni jövedelmes vállalatokba befektetett idegen pénztőke külföldre szórja gazdag kamatjait, elhihetjük, hogy ebbeli előhaladásunk örömeit igen drága áron vásároljuk. Olyanféle lehet tehát örömünk csak, mint a terhes kamat mellett kölcsönpénzhez jutott birtokosé, ki míg gazdászatának fölszerelését megelégedve nézi, s egyéb adósságai letörlesztésén szívbeli örömet érez;kedve felhőtlen nem maradhat a visszafizetés gondolatánál, mert fényes reményei nagy részét hitelezője fogja tőkéje tetemes emelkedése mellett hasznosítani. Tudjuk azt is, hogy vasútaink, gőzhajóink sok részben idegen tisztviselők, szakértők, szolgák vezetése, felügyelete, illetőleg gondoskodása alatt állanak; ennyiben tehát ezen fontos vállalatok nem növelik a nemzeti közvagyont, s illetőleg általuk a honi értelmi erőkön és a közönséges munkakör belhoni képviselőin kellőleg segítve nincs; de sőt idegen elemek becsödöilésére nyittatván kapu — nem találhatjuk fel ezen országos érdekű vállalatokban azon kincsbányát, mely sok részben elszegényedett, de tehetséges és munkaképes hazánkfiai sorsa javítására egyenes közegül volna rendesen szolgálandó. Vájjon gyáraink és gőzmalmaink sok tekintetben e megjegyzések alá nem eshetnek-e, a műveit olvasó ítélje meg. Azon áldozatokkal, melyeket e vállalatok érdekében nem csekély arányokban a külföldi tőkepénzeseknek hozunk — úgy tartom — öszhangzásban kellene állani azon hazai érdekeknek, melyek kölcsönösségképen tekintetbevételt követelnek; azaz: mindezen vállalatok tiszti szakvezető, és szolgai személyzete, hazánkfiaiból volna kivétel nélkül kiáltandó; és külföldiek csak akkor alkalmazandók, ha ezen munkakörök betöltésére elégséges belhoni tehetségek nem találtatnának. Valamint ezen építkezésekhez szükséges fa, vas, és anyagszerek — miket hazai vas gyáriparunk és gazdászatunk bizonyosan a kívánt mennyiség, és minőségben előállíthat — a külföld mellőzésével lennének beszerzendők, és mindig kizárólag belhoni kézművesek, és építészek szakértő tehetségeinek kellene alkalmat és munkakört szolgáltatni , föltéve, hogy elégséges belhoni szakismerők vannak s igy a vállalatok gazdászati s kezelési nyelvéül természetesen, az országos hazai elem nyelve volna alkalmazandó. Hogy az idegen ruházat, belhoni országos természetü vállalatok tiszti és szolgai személyzeténél kellemetlenül hat, mindenki tudja. (Folyt. következik.) Egry Sándor: Hazai mozgalmak. Szeged, 1864. május 27. —nyi. Magyar földhitelintézet. Petroleum. A magyar földhitelintézet alapítói nevében azon négyes bizottság, mely a nevezett intézet ügyeit annak megalakulta előtt vezette, még 1862. november 2-kán azon kérelmet intézte a kormányhoz, engedtessék meg, hogy a közalapítványok tőkéi és kamatfeleslegei, továbbá a tiszti és házassági biztosítékok, a szállítási és építkezési vállalatoknál szükségelt bánatpénzek és biztosítéki összegek átalában a magyar földhitelintézet által kiadott záloglevelekbe, jövedékjegyekbe és fizetési utalványokba is elhelyeztethessenek. Most, mint a „P. Napló“ ban olvassuk, egy ápr. 20. kelt kir. udvari rendelvény értelmében megengedtetett, hogy azon alapok pénzkészletei, s azon tiszti, szállítási és építkezési biztosítékok, melyek kizárólag közigazgatási közegek által kezeltetnek, illetőleg az ezek által eszközölt szállítási, építkezési s egyéb árlejtések alkalmával letétetnek, amennyiben célszerűnek és előnyösnek találtatik, addig is, míg a hitelintézeteknek adandó kedvezmények megállapítása iránt megindított tárgyalások folytán más intézkedések nem téteznek, a magyar földhitelintézetnek szabályszerűen kiállított zálogleveleibe és fizetési utalványaiba is fektettethessenek. A kérvény azon pontja, mely a hatóságokat felsőbb helyről figyelmeztetni kérte, hogy az árvapénzek és csődtömegek készletei szintén a földhitelintézet értékpapírjaiban és fizetési utalványaiban legbiztosabb és jövedelmesebb elhelyezést találnak, már