Szegedi Híradó, 1864. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-28 / 43. szám

1864. Hatodik évfolyam. JV logy­olon : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda : Egyháztérv, 367. sz. K­iadóh­ivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házh­ozhordással és vidékre postán: Egész évre...................................................................8 frt Félévre ... ...............................................4 „ Évnegyedre............................................... . 2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre......................................................6 frt — kr. Félévre ......................................................3„ — „ Évnegyedre........................................ . 1 , 60 , Előfizetési feltételek: Egyes szám ára & kr­osztr. ért. A 43-ik szám. Szombaton, május 28-án. Hirdetéselv: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­m­ond könyvkereskedéséhez cimezendők. Szeged, május 21­-ban 1864. (Tanyai kath. ünnepély és még valami.) Szentháromság vasárnapján örvendetes ünnepélynek valáak szemtanúi a szegedi lengyel-tanyán. A lengyel-tanyai kápolna, melyet 1842. évben Lengyel Jozefa példás bőkezűsége s buzgalma épített, a szenthárom­ság tiszteletére lévén szentelve, az ottani s a környékén lakó tanyaiaknak bucsú-ünnepélyök vala, melyben a szokottnál még nagyobb, mintegy 6000 létekből álló ájtatos néptömeg valódi lelki­ épüléssel ven részt. Minden ol­dalról zaklatott s elemi csapásokkal is láto­gatott magyar népünk érzi, hogy az Isten sújtó keze reá nehezült, de azt is érzi, hogy ki azokat reá küldötte, róla le is veheti. — Látszott is e népnél, hogy igazán vallásos szívből ömledeztek ajkairól a gyönyörű szent­­háromsági énekek s­imák föl az ég és föld urához. Szeged városának bokros érdemű s buz­gó főpapja, nagys. s töt. Kreminger Antal címzetes prépost, kerületi alperes s belvárosi plébános mindent elkövetett, csakhogy az ünnepély díszét s fenségét emelje. A reggeli szent misét az alsóvárosi plebán-adszor úr végzé, ki már az ünnepélyt megelőző napon sietett az ünnepély helyére, a hívők sz. gyó­nása hallgatása végett. Az egyházi szónok, I. Balaton János, belvárosi segédlelkész volt, ki a szabad ég alatt dogmatikai, de népszerű s­zenetdús előadásaival, a katholikus egyház alapigazságait fejtegeté. A meggyónt hívők áldoztatását, nagy-misét, szent-menetet pré­post a nagys. püspöki dísz-öltönyben s süveg­ben végzé. Mintegy 35 előkelőbb mezei gazda, kezökben égő gyertyákkal, a kápolnán kívül és belül koszorút képezének élő jeleül hitünk legnagyobb titkának, a megoszolhatat­­lan szentháromság egy Istennek. Az ünnepély emelésére a belvárosi kántor is közreműködött s a szent misei népénekeket fiszharmoniájá­­val kiséré a kápolnai kis karzaton. Pünkösd másnapján pedig a röszkei tanyán, hol ká­polna hiányában az isteni szolgálat szabad ég alatt tartatott, a fiszharmonia a kocsin hagyatott s azzal a kántor a kocsi oldalon ülve fűszerező kíséretével a népénekeket. Az ünnepély bevégeztetvén, ősi magyar szokás szerint szives készséggel készített ebéd s a délesti isteni­ szolgálat után, prépost­i nagysága az ottani néptanodát is meglátogat­ván, mindkét nembeli tanoncokat minden tantárgyból ő maga megvizsgálá. A gyerme­kek a közös imádságra — úgy látszik — szabályszerűleg tanítottak, mert minden jelnél tudtás szerint megállnak és egy hangban maradnak. A gépiesen betanított hittanra és a bibliai történetekre nézve iparkodjanak a tanító urak a száraz kérdések betanításán kívül, előadásaik- s kikérdezéseikkel jobban a szívre hatni. Ajánlom a „Mendlik Kathe­­kizmus magyarázata“ szerinti eljárást. Az olvasás jó és folyékony, csakhogy a „róka és réce“ című olvasmányban előforduló „tó“ szóra azon észrevételünk van, hogy még a nagyobb tanoncok sem valának képesek meg­különböztetni, mi különbség van a tó és folyó közt, vagy­is, hogy mit nevezünk tónak s mit folyónak? „A tóban úszkáló s halászó récére a parton leskelődő ravasz róka“ pár­beszéd tanuságos jelentését prépost ö­rsága magyarázá, s tapintatos modoránál fogva a gyermekek megszívlelésére azt igen jól jel­lemző. A tanító uraknak különösen ajánljuk, hogy a gyermekek olvasásánál a vallás er­kölcsi alkalmazásokat s kikérdezéseket soha el ne mulasszák. Midőn az olvasmány a természet­történetbe, péld. az ásvány, állat, növény s a t. országába vág,­­ sok sikert aratand a tanító, ha közbe-közbe valami nevezetesebbet az állatok királyáról, kígyók­ról vagy más nevezetesebb állatok tulajdonai­ról, a kövekről, gyümölcs s mérges növé­nyekről, a szemléleti oktatáson kívül is valamit mesél. Az ügyes tanító a világ részeit, Magyar­­ország főbb folyóit, hegyeit, városait s a többi főbb nevezetességeit, az egyházi és világi elöljárókat s az ezek közötti különbséget, a gyermekkel mulattatólag beszélgetve, kézi­könyv nélkül megismertethetni. Magától értető­dik, hogy az alkalmazások s az elbeszélések mindig katholikus szellemben történjenek. Ha aztán a szülők látják s tapasztalják, hogy gyermekeiknek ilyesmiről is van fogalmuk, mindig nagyobb örömmel küldendik őket, s a gyermekek is mindig nagyobb örömmel menendnek az iskolába. A tanító tanítása s magatartása által vonja a tanoncokat az is­kolába. Ismerek községeket, hol kezdetben a tanoncok igen gyéren látogatták az iskolát, de az ügyes tanító, tanítási­ modora által egyszerre csak megtelt az iskola. Arra is ügyeljen a tanító, hogy a gyermekek kezei tiszták, körmeik elvagdalva, hajuk illőleg megfésü­lve legyenek. A nagyobb tanoncoknál s a vasárnapi iskolásoknál a levél-irás tanítása, a levél összehajtása, lepecsételése stb. Írásbeli okmá­nyok tanítása se hiányozzék. A fejszámolásban is meglehetős előmene­telt tapasztalt prépost ö­nsága, kinek gondos fáradalmait a mezei gazdák gyermekeik érde­kében méltányolván, az ünnepély bevégeztével hálás köszönetüket nyilváníták, mire ö­nsága szívreható s a kis tanoncokhoz buzdító sza­vakkal válaszolt. Megfér-e két dudás egy csárdában? Len­gyel tanyáján két dudás a szabad ég alatt egy kocsin megfér s mulattatja is a mindkét nembeli ifjúságot. Vajha a mértéken túl ne hajtatnék e mulatság, s ifjaink a véres ütle­­gezésektől magokat megóvnák, mert szomorúan kellett hallanunk, hogy itt még minden évben történtek véres összekoccanások. Vajha mikor eszmélnek már föl ifjaink!? Az őrködő pusz­tai biztos felügyelete alatt hagytuk el a nem eredeti magyar táncot járó mulatozókat. — Vajha megérnénk már egyszer, hogy ily fel­ügyeletre ne lenne szükségünk. Alkalmunk nyitott itt a mostani pusztai nemzedék fölött is egy átalános szemlét tar­tani, de szomorúan kelle tapasztalnunk, hogy jelen korunkban nincsenek oly szép, egész­séges, izmos s erőteljes termetű, piros kiné­zésű , szabályos növésű ifjasok, mint hajdan voltak. Napról-napra alább szál a generatio s eltörpül. Ennek okáról íveket írhatnánk össze. Körültekintvén a tanyákon, tapasztaltuk, miszerint a tanyai embernek a gyümölcs és gabonánál egyéb jövedelmi forrása nincs; ha ezt az aszály, pusztító elemek vagy más jár­vány tönkre teszik, akkor miből fog a paraszt­­ember megélni. Nem jó volna-e, ha mezei gazdáink a tanyák körül álló sok akáci­fa helyett eperfákat ültetnének, s a selyemboga­rak és méhtenyésztését is űznék úgy, mint más országokban. Ha egyik nem, akkor talán a másik lenne a jövedelmi forrás. Óhajtanék, hogy ebben is a tanító urak lennének a kezdeményezők. Utunkban volt szerencsénk a domaszéki tanyai iskolát is megtekinteni. Örömmel hal­lottuk, hogy a többi tanyai iskolák is ily szép modorban vannak építve s ugyanazon tanítási eszközökkel ellátva. Itt is láttuk a tanító asztalán a „Szegedi Híradó“­, az „Iskolai Kistükör“ című gyermek­lapot Bárány Ignác­­tól. Láttunk egyéb jó tankönyveket s kath. szellemben irt munkákat stb., színezett bibliai képeket. Ezt óhajtanók minden tanodában, hogy a kis tanoncok a bibliai képekből a bibliát szemlélhetőleg is tanulnák; a történet így jobban megmaradván emlékezetekben, a tanító sok fáradtságtól menti föl magát. — Ezen bibliai képek kaphatók Burger Zsigm­­or könyvkereskedésében is. Sajnos, de nem fojthatjuk el abbeli észrevételünket, hogy a „Tanodai Lapok“at nemcsak a szeged-tanyai, hanem még a vá­rosi tanítók s tanítónők sem járatják. Pedig e nélkül nem lehet a tanítónak alapos isme­rete s fogalma az országokban elterjedt, s másutt is sikerrel alkalmazott tanítási s neve­­lészeti módokról, tanügyekről, tanítói tanács­­kozmányokról, a módszertan mindig kifejlet­tebb használatáról stb. Vannak tanítóink, kik ha a képezde küszöbét átlépték s a képességi bizonyítvány birtokába jutottak, minden további önkiképzéssel fölhagynak. Vajha e tanító urak ne szorítkoznának a rideg köte­lesség szűk határiba, hanem saját lángoló s lelkesedő buzgalmuknak ihletét követve, fára­dalmukat ne kímélnék a tanügy s a katbol. érdekek megszilárdításáért tollal is síkra szálni, s gyűjtött tapasztalataikat a lapokban is közé tenni. —a— Széttekintés állapotaink fölött. (Folytatás.) XVIII. A nemzetgazdászat okszerű kifejtését sorozza teendői közzé az országos nemzet, s álljon élére ezen jövedelmes műveleteknek. Ne véljük, hogy azért, mert valaki ügy­védi, jogtudori vagy köztisztviselői pályát nem választ, nem vehet elégséges részt a honi alkotmányos jogok védelmében, s nem tud­hatja a törvényeket, elsajátíthatók ezek ma­gán­­­szorgalom mellett másnemű életpályá­kon is. A jólétet, az uniós állapotot nemcsak a közéletbeli pályák adják meg, hanem minden tér és foglalkozás a nemzetgazdászat külön­féle szakmáiban, alapja lehet a vagyon-jólét megszerzésének. Törekvésünk tehát általában oda irányul­jon, hogy minden munkakör a hazában, a legutolsó napszámoséig, belhoni erők által töl­tessék be. Igyekezzünk a műgazdászat általánosítá­sán, építsünk jövedelmező gyárakat, tegyük honossá a vegyészeti, gépészeti s fensebb mértani, mű­víz, híd, csatorna, vasút-építészeti ismereteket; legyenek elégséges számmal szaktudósok, a természettan, csillagászat, bá­nyászat, erdészet, szám- és betűszámtani is­meretek köreiben; képviseltesse magát a ha­zai értelmi erő, a festészet, szobrászat, vésé­­szet, zenészet, színészet, szóval a szépművé­­szetek minden ágaiban; építsünk vasutakat, hidakat, csatornákat, gőzhajókat, gőzkocsikat s mindenféle szükséges gépeket saját pénzünk árán, s honi értelmi erők vezetése, tervezete és ellenőrzése mellett; fa-, réz-, kő- acél­­metszőink, ezüst- s aranymiveseink, vésnökeink, ara­ngy természet, csillagászat, láz- és orvos­tani, mérnöki stb. műszerek­ben a hazában, belföldi képzett tehetségektől álljanak ki; igyekezzünk önálló, műveit és a hazai orszá­gos elem hozzájárulásával megszilárdítandó honi, biztos anyagi alapra fektetett keres­kedést teremteni, s a gyárüzlet és kézm­ű­­iparbeli szakmák hivatottait, a megkivántató irányokban, hazai erőkből kiképeztetni a tö­kély azon fokáig, mit e részben a külföldi iparverseny, mint legjobbat felmutatni képes-Vannak ugyan már vasútaink s van gőz­­hajózásunk, vannak csatornáink és épülnek most is, és még épülni fognak több rendű vasútak, csatornák és gőzhajók; mindezek — jól tudjuk — előhaladásunk kétségtelen bi­zonyítványai; de ha meggondoljuk, hogy ezen nagyszerű építkezések és vállalatok jobbára idegen bankárok, pénzes emberek érték-be­ruházásain alapulnak, illetőleg ezektől lettek a vaskörülmények behatásai között függőkké és hogy ekkor a belhoni jövedelmes vállala­tokba befektetett idegen pénztőke külföldre szórja gazdag kamatjait, elhihetjük, hogy ebbeli előhaladásunk örömeit igen drága áron vásároljuk. Olyanféle lehet tehát örömünk csak, mint a terhes kamat mellett kölcsön­pénzhez jutott birtokosé, ki míg gazdászatá­­nak fölszerelését megelégedve nézi, s egyéb adósságai letörlesztésén szívbeli örömet érez;­kedve felhőtlen nem maradhat a visszafizetés gondolatánál, mert fényes reményei nagy részét hitelezője fogja tőkéje tetemes emelkedése mellett hasznosítani. Tudjuk azt is, hogy vasútaink, gőzhajó­ink sok részben idegen tisztviselők, szakértők, szolgák vezetése, felügyelete,­­ illetőleg gon­­doskodása alatt állanak; ennyiben tehát ezen fontos vállalatok nem növelik a nemzeti köz­vagyont, s illetőleg általuk a honi értelmi erő­kön és a közönséges munkakör belhoni kép­viselőin kellőleg segítve nincs; de sőt idegen elemek becsödöilésére nyittatván kapu — nem találhatjuk fel ezen országos érdekű vállala­tokban azon kincsbányát, mely sok részben elszegényedett, de tehetséges és munka­képes hazánkfiai sorsa javítására egyenes kö­zegül volna rendesen szolgálandó. Vájjon gyá­raink és gőzmalmaink sok tekintetben e meg­jegyzések alá nem eshetnek-e, a műveit olvasó ítélje meg. Azon áldozatokkal, melyeket e vállalatok érdekében nem csekély arányokban a külföldi tőkepénzeseknek hozunk — úgy tartom — öszhangzásban kellene állani azon hazai ér­dekeknek, melyek kölcsönösségképen tekin­tetbevételt követelnek; azaz: mind­ezen vál­lalatok tiszti szakvezető, és szolgai személy­zete, hazánkfiaiból volna kivétel nélkül kiál­tandó; és külföldiek csak akkor alkalmazan­dók, ha ezen munka­körök betöltésére elég­séges belhoni tehetségek nem találtatnának. Valamint ezen építkezésekhez szükséges fa, vas, és anyagszerek — miket hazai vas gyár­iparunk és gazdászatunk bizonyosan a kívánt mennyiség, és minőségben elő­állíthat — a külföld mellőzésével lennének beszerzendők, és mindig kizárólag belhoni kézművesek, és építészek szakértő tehetségeinek kellene al­kalmat és munkakört szolgáltatni , föl­téve, hogy elégséges belhoni szakismerők vannak s igy a vállalatok gazdászati s kezelési nyelvéül természetesen, az országos hazai elem nyelve volna alkalmazandó. Hogy az idegen ruházat, belhoni országos termé­­szetü vállalatok tiszti és szolgai személyze­ténél kellemetlenül hat, mindenki tudja. (Folyt. következik.) Egry Sándor: Hazai mozgalmak. Szeged, 1864. május 27. —nyi. Magyar földhitelintézet. Petroleum. A magyar földhitelintézet alapítói nevében azon négyes bizottság, mely a nevezett inté­zet ügyeit annak megalakulta előtt vezette, még 1862. november 2-kán azon kérelmet intézte a kormányhoz, engedtessék meg, hogy a közalapítványok tőkéi és kamatfeleslegei, továbbá a tiszti és házassági biztosítékok, a szállítási és építkezési vállalatoknál szükségelt bánatpénzek és biztosítéki összegek átalában a magyar földhitelintézet által kiadott zálog­levelekbe, jövedékjegyekbe és fizetési utal­ványokba is elhelyeztethessenek. Most, mint a „P. Napló“ ban olvassuk, egy ápr. 20. kelt kir. udvari rendelvény értelmében megenged­tetett, hogy azon alapok pénzkészletei, s azon tiszti, szállítási és építkezési biztosítékok, melyek kizárólag közigazgatási közegek által kezeltetnek, illetőleg az ezek által eszközölt szállítási, építkezési s egyéb árlejtések alkal­mával letétetnek, a­mennyiben célszerűnek és előnyösnek találtatik, addig is, míg a hitel­intézeteknek adandó kedvezmények megálla­pítása iránt megindított tárgyalások folytán más intézkedések nem téteznek, a magyar földhitelintézetnek szabályszerűen kiállított zá­logleveleibe és fizetési utalványaiba is fektet­­tethessenek. A kérvény azon pontja, mely a hatóságokat felsőbb helyről figyelmeztetni kérte, hogy az árvapénzek és csődtömegek készletei szintén a földhitelintézet értékpapír­jaiban és fizetési utalványaiban legbiztosabb és jövedelmesebb elhelyezést találnak, már

Next