Szegedi Híradó, 1865. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)
1865-02-23 / 16. szám
Ezen álarcos-bálban február 11-kén oly nagy közönség vett részt, hogy a szó szoros értelmében alig lehetett a redoute roppant termeiben mozogni. Álarcosok is számosan voltak s annyiban elütött e bál a többi álarcos-báloktól, hogy itt jóval több domino s kevés debardeur volt, mi sokat változtat a vigalom szellemén, amennyiben a dominókban szoktuk keresni s találni az elegantiát, s e tudat érdekes társalgásra ad alkalmat. A redouteban minden vasárnap tartatni szokott álarcos-bálokban hol több, hol kevesebb közönség vesz részt, az álarcosok nagyobb részben a debardeurok. A múlt bálok egyikében eredeti tréfát csináltak egy öreg úrból, ki arról nevezetes, hogy két feleséget elnyűtt, a harmadikat elűzte s most mégis uj babérokért küzd a nőnemnél. Hát ez az öreg úr egy őt megszólitó debardeurnek dühösen csapta a szépet s a szünóra alatt azt az étterembe vezette s ott fényesen megvendégelte, s midőn az elérzékenyedett öreg úr nyilt szerelmi vallomást tett „szive bálványának,“ mint a debardeurt nevezé s unszolá, hogy vegye le álarcát, kisül, hogy a debardeur egy csintalan fiatal deák, kit az öreg úr barátjai, őt megtréfálandók, bíztak meg a tréfa kivitelére. Képzelhetni, milyen dühös lett az öreg, kit ekkorra barátai országos kacaj közt vettek körül. Azonban legjobban sajnálta a vacsorát, mely hogy belekerüljön 25—30 írtba, arról Mihalek étlapja és a néhány üveg elfogyasztott pezsgő kezeskedett. Végül kockáztatok néhány szót, hogy vigazda-e vagy vigadó? Fentebb készakarva használtam a redout szót, épen azért, mert szándékom volt a névvitára külön rátérni, főleg miután múlt soraimban nem tudom toll- vagy nyomdahibából vigadó volt olvasható, pedig én vigardát akartam írni s e mellett a „Szegedi Hiradó“ r. levelezője is a vigadó mellett tört lándzsát. A Predoute-ot a bérlők hirdetéseikben „vigardá“nak hívják, az itteni lapok egy része pedig „ vigadó “nak s e nevet főleg azóta pártolják, mióta a bérlők a sok ajánlott szó közül a vigazdát fogadták el. Kár volt előbb, írendszentelni a sajtónak nagyobb figyelmet e tárgyra s igy nem hozták volna a bérlőket azon kellemetlen helyzetbe, hogy a „redoute“ot hol igy, hol amúgy nevezzék, amint a sajtónak időnkénti tetszése magával hiszzn Különben annyi áll, hogy a vigadó szó nem jó, mert melléknév s igy alkalmatlan egy monumentális épület kifejezésére s azonkívül nyelvzavart idéz elő, úgy hogy az embernek mindig a mondat többi részéből kell kisütni, vájjon a redouteról van-e szó vagy pedig valami lumpoló publikumról, s annál inkább zavarba hozza a magyarul tanulókat, kik a szótárban is azt találnák, hogy vigadólustigender is meg a „Redoute“ is, már most találja ki a szegény német, hogy p. a „vigadó pásztorok“ aláírattal ellátott kép „belustigende Hirten“ vagy Redoute-Hirten-e. Már inkább maradjon akkor redoute, sem hogy bábeli nyelvzavart csináljunk. *) Aztán meg annyi útszéli csárda van az alföldön, melyet vigadónak hinak, hogy egyátalán méltatlannak találom a vigadó szót a redoute kifejezésére s még az a nyelvtani hibája is van e kifejezésnek, hogy a redouteépület nem vigad, tehát nem lehet „vigadó“nak mondani, s így roszabb szó a „fogadó és vendéglő“ szavaknál, mert a fogadó közvetett értelemben befogad, a vendéglő pedig megvendégel. Miért is teljesen helyeselni tudom, hogy a bérlők a „vigazdó“ szót fogadták el, mely nyelvtani képzővel alkotott főnév s így szókötésileg kifogástalan, az eszmét ép úgy kifejező, mint a vigadó, s ha a vigazda szót megszokjuk, tudni fogja kiki, hogy a redoute s nem kell mellé tenni zárjelbe, mint a vigadó mellé, hogy ez a redoute-épület s nem valami vig cimbora. A farsang hátralevő részéről aligha lesz érdemes írni, mert az utóbbi napokban köztudomásra jutott szomorú katona törvényszéki ítélet igen lehangolta a közönséget s az előkelő körök teljesen visszavonulni szándékoznak minden nyilvános vigalomtól. A viszonttalálkozásig jó mulatást kíván önöknek K. K. előadásokat élénkítő, de átgondolt játék művésziesebb szavalata s mimikájával élvezi szini-estéket is szerzett a közönségnek,lyekről a színházi látogatók ez idő alatti gyobb és műveltebb száma is meggyőzte mindenkit. Játékára vonatkozólag mint „Moliére Sulivan“ elégített ki legjobban, de a többi is már külalakja s hangorgánumánál fogva alakot állított elő, melyek elvont tannén érzelgősebb hanglejtéseitől egészben jól sérültek. Különösen feltűnt még nagy rendi tehetsége is, jelesen : „Szapári Péter“ben ír den jelenést s Budavár ostromát úgy állít, hogy alig ismertünk az azelőtt is ismert zelgős német darab hatására; szóval a játé iránti érdekeltség minden tekintetben igaza volt, és csak sajnálni tudjuk, hogy ily teliségnek illő tér nem jut a nemzeti színház, hol mind színész, mind rendezői hivatása fogva egy nagy hiányt pótolni lenne hivat Molnárról a nemzeti színház sem gyökeres orvoslati szüksége jut eszünkbe. Mondják, hogy a nemzeti színház mell egy népszínház a fővárosban meg nem állt vagy ez utóbbi kárára válnék amannak. Mi általában a színházi szabadalom, lévén barátai, természetesen nem látjuk , hogy egy nemzetileg dotált színháznak mit kellene félnie bármely versenytől, de azt tuduk, hogy főváros nem lehet el népszính nélkül. Azt kérdjük tehát az illetőktől, mié engedik a már létező budai magyar népszínház telkét elárverelni, miután az előbb utód úgyis ismét létrejön s ellenkezőleg, mint nem rendezik azt úgy el, hogy a népszinház mint olyan, meg is feleljen céljának s a nemzeti színház dráma- s leendő operaházainak hasznára, ne kárára válhassék? Ezek szerény kérdések ugyan, de előre látjuk, és azért haszontalanok is egyszersmind azonban ránk nézve mégsem oly haszontalanok, mint lenni látszanak, mert könnyebbülést éreztünk általok, hogy azokat kimondhattuk s ez a fődolog. nuvuiuinUi é is igy bízunk az ez időszerint elejtett népszínház jövőjében is, ezt viszhangként el akartuk mondani azon szózatra, mely e lapban a budai népszínház ügyében közelebb oly lelkesen hangoztatott. Szentmariay. Helybeli újdonságok. — Hóesés és hózivatar. A hó 36 óra óta dühöngő északi széllel ismét egyre esik. A zivatar a múlt éjjel oly nagy hóhalmazokat hordott össze, hogy sok helyütt a házak bejáratait eltemette s a gyalogjárhatás is egész küzdelembe kerül a betemetett járdákon. Vasúti vonat sem Pestről nem érkezett, sem innen nem indult. Kocsiközlekedésre gondolni sem lehet. k. Vizveszély elleni intézkedés. A városi tanács múlt hétfőn teljes ülésében a rendkívüli nagy hó és a netaláni hirtelen olvadás által bekövetkezhető nagy árvíz, illetőleg vízveszély meggátlása tekintetéből, egy intézkedési bizottmány neveztetett ki, s egy 1855-ik évi határozat alapján minden mentőeszközök , ladikok és csolnakok összeiratása elhatároztatott. Nemkülönben tanácskozás tárgya volt a Marosnak a boszorkány szigetnél való bevezetése is, miután Szegedet nem annyira a Tisza, mint inkább a Maros, vagyis e két folyónak egyidőbeni áradása fenyegeti veszéllyel. Ezen új átmetszés, vagyis mint neveztékoszló-csatorna akkor lenne megnyitandó, ha a vízveszély a várost fenyegetné. Ha jól emlékszünk szakértők akkor is azt javalták, midőn a Maros új átmetszése terveztetett, hogy levezettessék a boszorkány szigetig, de nem igen hallgattak reájuk, s a világért sem engedtük volna, hogy a Marost elvegyék tőlünk, s igy történt, hogy azon csatorna, melyen most egyenes irányban ránk zúdul az ellenséges elem, százezer forint áldozattal megásatott. Most természetesen jobb lenne, ha a jó tanácsra hallgattunk volna, de már késő. Azonban úgy vélekedünk, hogy veszély esetén kevés idő lesz ily oszló csatorna megásatásához, mert ez nem egy-két hó alatt teljesíthető munka. A fentebbiekkel kapcsolatban megemlíthetjük bizonyos kútfőből vett azon értesülésünket, hogy a tiszai jobb és balparti társulat részéről is történnek kellő intézkedések a töltések lehető védelmére, amennyiben egy helybeli fakereskedőnél már is 40,000 karó rendeltetett meg. — Apátfalváról (Csanádmegye) Írják nekünk, hogy ott lakó Langó Mátyás özvegye Balog Anna s ennek gyermekei Langó István ottani községi esküdt, Langó András, Langó Mária és Gombos Ferenc saját költségükön egy gyönyörű csillárt 16 gyertyára ajándékoztak az ottani egyház számára, mely Zahn bécsi műhelyében készült s 131 írtba került. — E szép vallásos buzgalom s áldozatkészség annál szebb fényt vet az illetőkre, minél mostohább az idő, mely mindnyájunkra nehezedik. A hivek elismerése s köszönete mellett legyen jutalmuk azon boldogító öntudat, melyet a jó tett magában rejt. _ Köszönetet mondanak ezenkívül n. t. Maczek József urnak, a szentföldi missiók bécsi központi biztosának, ki az apátfalvi 1. plébános kérelmére szíves volt e csillár megrendelésénél közbenjárni. A dalárdai két táncvigalom eredményéről a f. hó 19-kén tartott választmányi gyűlésen a rendező bizottmány benyújtó számadásos jelentését. E szerint az összes bevétel volt 331 forint 90 kr., a kiadás előmutatott számlákkal igazolva 304 frt 29 kr, maradt tiszta jövedelem eddig 27 frt 61 kr, ehez számítható az egylet csillárjai használatáért Tölcséri F. vendéglőstől még fizetendő 6 frt s igy tiszta jövedelem készpénzben 33 forint 61 kr. Megjegyzendő azonban, hogy a kiadásból 60 frtot a három igen csinos csillárra kell számítani, melyet az egylet ez árért állandó vagyonnul szerzett, s igy az összes tiszta jövedelemhez e csillárok is számítandók s igy összesen pénzben számítva a tiszta jövedelem 93 forint 61 krt tesz. Ugyanez ülésben szóba jött, hogy a dalárda a böjt folytán dalestélyeket rendezne, melyen a pártoló tagok díj nélkül, a nem tagok pedig bizonyos díj lefizetése mellett vehessenek részt. Ez indítvány elvben el is fogadtatott, mikénti kiviteles a helyiség megválasztása iránt azonban még csak a legközelebbi választmányi gyűlés fog határozni. (1) Nem mulatunk! Nemcsak az egriek meg a gyöngyösiek, hanem a mi tanyai atyánkfiai is végét vetették a farsangnak. A napokban egy tanyai paraszt asszony jött be egyik helybeli ügyvédünkhöz bizonyos ügye végett. Beszéd közben az ügyvéd a többi közt kérdezé tőle, hogy hát odakin hogy mulatnak a farsangon. „Hát csak mulattunk, mulattunk valahogy — válaszold az asszony — hanem mióta azt a szomorú hírt hallottuk Pestről, azóta mink is abbahagytuk a mulatozást.“ És ez tény. F. Jutalomjáték. Szombaton B.-né Kecskécs Róza asszony javára a „Nőnövelde“ ÉSufte.kerUS tehetséget számos megjelenése által fogja jutalmazni. —g. H a jó h i d u nk május elsejétől kezdve uj bérlő kezébe kerül. Az árverés folyó hó 16-kán tartatott meg és Csiszár József mint legtöbbet ígérőn maradt 3 évre 10,003 frt évi haszonbérfizetésért. A közönségnek a mostani bérlők ellen sem igen volt panasza, mert ők megtették amit tehettek; a közlekedési akadályokon ők úgy sem segíthettek, valamint nem segíthetend az új bérlő sem, mert ezek csak egy állandó híd létezésével fognak végkép megszűnni. — Drága bál. Egy helybeli lakos feleségével együtt bálba ment, a háznál nyolc éves leánykájukat és egy nőcselédet hagyván. Azonban mig ők odamulattak, azalatt azon éjen a padlásról a száradni fölterített ruhaneműek jó része, meg holmi füstölt kolbászfélék szerencsésen eltűntek. A rögtöni nyomozásból kitűnt, hogy a szolgáló adta odább, aki a kapitányi hivatal előtt szánom-bánommal be is valla bűnét, és meg is nevezett, egy szomszédságbeli, mint mondják, kétes hírű zsidóasszonyt, aki — vallomása szerint — már régóta csábítgatta effélékre, azonban mindeddig ellentállt az ördög incselkedéseinek, míg végre ezúttal meghagyta magát ejteni. A zsidóasszonyt be is vitték, hanem az persze, a nóta szerint, letagadta az urakat a székről. S most a szegény megbotlott nőcseléd bent üldögél, amaz pedig azóta hihetőleg újabb fogás után néz, a káros pedig szomorúan elmondhatja, hogy ez drága bál volt. Erélyes biztos könnyen napfényre hozhatná az ilyen ormadarat, hanem persze nem minden biztosba szorult egy lavert vagy legalább Keméndy. (T. barátunk nem fog megharagudni e kis bókért.) — A tolvajt is ellopták. Már egykét hét előtt történt, de még mindig jó, tehát megírjuk. Az alsó tanyák között egy fiú ludat lopott, de két arra járt csendőr által elfogatott s a tanyai kapitány tanyáján éjen át egy szobába elzáratott. Hajnalban zörejt hallván a gazda, a ház körül széjjel nézett; a szobát, melyben a tolvaj elzárva volt, kmvülről az ablak alatt kiásva s a tolvajnak hűlt helyét találta, kit alkalmasint rokonai kiszabadítottak. Vegyesek. * A magyar országgyűlés összehívásáról a „Concordia“ jól értesült bécsi levelezője ezeket irja: „Biztosíthatom önt, hogy a magyar országgyűlés még e nyáron össze fog hivatni. Azon kérdés, vájjon egyszerre fog-e egybehivatni a horvát országgyűéssel, még nincs eldöntve, de ez a hihető dolgok közé tartozik. A m. udv. korlátnokság elhatározta egy uj osztály alakítását (IX. osztály), mely kizárólag országgyűlési ügyekkel lesz foglalkozandó s ezen osztály vezetői Pápay és Barthos udv. tanácsosok lesznek. Ez osztály többi személyzetéről még bizonyost nem tudunk, de mondják, hogy Dobrzansky udvari tanácsos osztályából Cimponeriu fogalmazói segéd, Beke alkorlátnok osztályából pedig Zádor fogalmazó fognának ott alkalmaztatni. “ * A horvát országgyűlés — mint Bécsből értesülünk — alkalmasint május végén ül össze, mert a választásokat március második felében rendelik el, maguk a választások pedig mintegy két hónapig tarthatnak. A választásokat, csekély módosításokkal, csakugyan a báni tanácskozmány javaslatai szerint rendelik el s a Zágrábban mulató horvát udv. korlátnak a választások vezetésére nézve részletes utasításokat ad a főispánoknak. * Az Almássy-perre vonatkozólag a bécsi hivatalos „Wiener Zeitung“ s utána a pesti hivatalos lapok hosszú cikket közölnek az elitéltek azon működéséről, melynek alapján elítéltettek. A cikk egész átalánosságban van tartva s a „Wanderer“ megjegyzi, hogy szerette volna a hivatalos lapban magukat az elitélések indokait is olvasni. Az „Ostd. Post.“ vasárnapi vezércikkében szintén a részletes indokolást sürgeti. A „W. Llyod“ a kegyelmezési jog alkalmazását ajánlja. * Nyelvtörvény. A „Concordia“ biztos forrás után írja, hogy az erdélyi tartománygyűlésen hozott, a három országos nyelv hivatalos használatát tárgyazó törvénycikk, mely mindeddig nem nyerte volt meg a királyi szentesítést, ő Felségétől megerősíttetett s most csak kihirdetésre vár. * Az orsz. gazd. egyesület által az olcsó vasutak tárgyában kiküldött bizottmány f. hó 16-án tartotta szervező gyűlését. Elnökül Lónyay Menyhért, előadóul Hollán Ernő, jegyzőül Szathmári Károly választottak. Mint tudva van, a bizottmány azon utasítást vette az egyesület igazgató választmányától, hogy munkálatát oly szellemben dolgozza ki, miszerint az alapul szolgálhasson netán lehető törvényhozási intézkedésekre. * Ugyanezen egyesület földművelési és állattenyésztési szakosztálya a helytartótanács abheli im rátára , várjon nem volna-e jó marhavészes helyeken a marhákat dög- és vészbélyeggel ellátni, a szakosztály tagadólag válaszolt, s ilyen intézkedést károsnak nyilatkoztatott, úgy nemzetgazdászati, mint szinte kereskedelmi szempontból is. * Adóhátralékok az 1864. évből cim alatt az „Arad“ közli az ez évből fönmaradt adóhátralékok összegét az ausztriai birodalomban, fölosztva az egyes koronaországokra, melyek egészben véve 26.432.750 frtot tesznek. Az egyes adatokat illetőleg azt jegyzi meg, hogy az elszegényedés legvilágosabb jele, miszerint a legszigorúbb katonai behajtás dacára a kivetett adónak 40%-ját nem lehet behajtani s kérdi: maradhat-e így még ezen állapot ? * 1849-ki nyugták kifizetése. Az „Arad“ írja, hogy Világosról érkezett hivatalos értesítés szerint mindazok, kiktől 1849-ben a császári hadsereg részére bor és pálinka requiráltatott, Szigeti nyugtatványozása mellett, illetékeik kifizetése végett, az alispáni hivatalnál jelentsék be magukat. Jobb későn, mint soha . Nemesebb dohány-fajokat tenyésztő társulat. Gr. Apponyi György és társai még a múlt év elején folyamodtak egy társulat alakíthatásáért, melynek célja a nemesebb dohány-fajok termesztésének eszközlése, s annak a külföldre tehető szabad kivitele volna, s mely elvben már a legmagasabb jóváhagyást is megnyervén, részletesen kidolgozott alapszabályait a legközelebbi napokban terjesztő fel megerősítés alá. E társulatnak — írja a „P. H.“ egy hosszabb cikkében — tagja lehet minden, ki vagy magára, vagy többekkel összeállva 30 holdnak dohánynyal beültetésére magát kötelezi. A társulat egyelőre 10.000 holdon akarja megkezdeni működését, saját raktárai lesznek, melyekben tagjai által termelt dohányt ellenőrség mellett addig fogja tartani, míg azt a külföldre kiviheti. Tagjaitól azonban készpénz-fizetés mellett váltja be a termést, sőt előlegeket fog azoknak adni, s ami nyereség az itthoni beváltási és a külpiacon leendő eladási ár közötti különbségből származik, azt egy évben egyszer tartandó számadása alkalmával, mint osztalékot tagjai közt szét fogja osztani, levonván — amint magától értetik — előbb a kezelési költségeket. * A nemzeti színházat, mint a„Sürgöny némi biztossággal állítja, az újszínházi évben elhagyják: Hofbauer Zsófia, Huber Ida, Prielle Kornélia, Kovács Gyula, Szerdahelyi. Szerződtetnek pedig: HirtlingMária, Kendelényi Fáni, Angyali, Tímár. Ulbusiumii • Levelezések. Szabadka, február 20. 1865. Molnár György Szegedről átjővén, közelebb itt ötször lépett föl és pedig jelesen: „Szapári Péter,“ „Lowoodi árva,“ „Sulivan,“ „Moliére“ és az „Ördög naplójá“ban s mindannyi föllépésével nemcsak hogy a drámai *) Már mindenesetre inkább redoute, mint vigarda , melyben az utóbbi szótag fülsértő, agyaras hangzása tökéletesen tönkre teszi azt, amit az első kifejez. Szerk.