Szegedi Híradó, 1865. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-23 / 16. szám

Ezen álarcos-bálban február 11-kén oly nagy közönség vett részt, hogy a szó szoros értelmében alig lehetett a redoute roppant termeiben mozogni. Álarcosok is számosan voltak s annyiban elütött e bál a többi álarcos-báloktól, hogy itt jóval több domino s kevés debardeur volt, mi sokat változtat a vigalom szellemén, amennyi­ben a dominókban szoktuk keresni s találni az elegantiát, s e tudat érdekes­ társalgásra ad alkalmat. A redouteban minden vasárnap tartatni szokott álarcos-bálokban hol több, hol keve­sebb közönség vesz részt, az álarcosok nagyobb részben a debardeurok. A múlt bálok egyikében eredeti tréfát csináltak egy öreg úrból, ki arról nevezetes, hogy két feleséget elnyűtt, a harmadikat elűzte s most mégis uj babérokért küzd a nőnemnél. Hát ez az öreg úr egy őt megszólitó debardeurnek dühösen csapta a szépet s a szünóra alatt azt az étterembe vezette s ott fényesen megvendégelte, s midőn az elérzé­­kenyedett öreg úr nyilt szerelmi vallomást tett „szive bálványának,“ mint a debardeurt nevezé s unszolá, hogy vegye le álarcát, kisül, hogy a debardeur egy csintalan fiatal deák, kit­ az öreg úr barátjai, őt megtréfálandók, bíztak meg a tréfa kivitelére. Képzelhetni, milyen dühös lett az öreg, kit ekkorra barátai országos kacaj közt vet­tek körül. Azonban legjobban sajnálta a vacsorát, mely hogy belekerüljön 25—30 írtba, arról Mihalek étlapja és a néhány üveg elfogyasztott pezsgő kezeskedett. Végül kockáztatok néhány szót, hogy vigazda-e vagy vigadó? Fentebb készakarva használtam a redout szót, épen azért, mert szándékom volt a név­vitára külön rátérni, főleg miután múlt soraim­ban nem tudom toll- vagy nyomdahibából vigadó volt olvasható, pedig én vigardát akar­tam írni s e mellett a „Szegedi Hiradó“ r. levelezője is a vigadó mellett tört lándzsát. A P­redoute-ot a bérlők hirdetéseikben „vigardá“nak hívják, az itteni lapok egy része pedig „ vigadó “nak s e nevet főleg azóta pártolják, mióta a bérlők a sok ajánlott szó közül a vigazdát fogadták el. Kár volt előb­b, íre­nd­szentelni a sajtónak nagyobb figyelmet e tárgyra s igy nem hozták volna a bérlőket azon kellemetlen helyzetbe, hogy a „redoute“ot hol igy, hol amúgy ne­vezzék, amint a sajtónak időnkénti tetszése magával hiszzn Különben annyi áll, hogy a vigadó szó nem jó, mert melléknév s igy alkalmatlan egy monumentális épület kifejezésére s azonkívül nyelvzavart idéz elő, úgy hogy az embernek mindig a mondat többi­ részéből kell kisütni, vájjon a redouteról van-e szó vagy pedig valami lumpoló publikumról, s annál inkább zavarba hozza a magyarul tanulókat, kik a szótárban is azt találnák, hogy vigadó­­­lustigender is meg a „Redoute“ is, már most találja ki a szegény német, hogy p. a „vigadó pásztorok“ aláírattal ellátott kép „belustigende Hirten“ vagy Redoute-Hirten-e. Már inkább maradjon akkor redoute, sem hogy bábeli nyelvzavart csináljunk. *) Aztán meg annyi útszéli csárda van az alföldön, melyet vigadónak hinak, hogy egy­­átalán méltatlannak találom a vigadó szót a redoute kifejezésére s még az a nyelvtani hibája is van e kifejezésnek, hogy a redoute­­épület nem vigad, tehát nem lehet „vigadó“­­nak mondani, s így roszabb szó a „fogadó és vendéglő“ szavaknál, mert a fogadó közvetett értelemben befogad, a vendéglő pedig meg­vendégel. Miért is teljesen helyeselni tudom, hogy a bérlők a „vigazdó“ szót fogadták el, mely nyelvtani képzővel alkotott főnév s így szó­­kötésileg kifogástalan, az eszmét ép úgy ki­fejező, mint a vigadó, s ha a vigazda szót megszokjuk, tudni fogja kiki, hogy a redoute s nem kell mellé tenni zárjelbe, mint a vi­gadó mellé, hogy ez a redoute-épület s nem valami vig cimbora. A farsang hátralevő részéről aligha lesz érdemes írni, mert az utóbbi napokban köz­tudomásra jutott szomorú katona törvényszéki ítélet igen lehangolta a közönséget s az elő­kelő körök teljesen visszavonulni szándékoznak minden nyilvános vigalomtól. A viszonttalálkozásig jó mulatást kíván önöknek K. K. előadásokat élénkítő, de átgondolt játék művésziesebb szavalata s mimikájával élvezi szini-estéket is szerzett a közönségnek,­lyekről a színházi látogatók ez idő alatti gyobb és műveltebb száma is meggyőzte mindenkit. Játékára vonatkozólag mint „Moliére Sulivan“ elégített ki legjobban, de a többi is már külalakja s hangorgánumánál fogva alakot állított elő, melyek elvont tan­nén érzelgősebb hanglejtéseitől egészben jól sé­rültek. Különösen feltűnt még nagy rendi tehetsége is, jelesen : „Szapári Péter“ben ír den jelenést s Budavár ostromát úgy állít, hogy alig ismertünk az azelőtt is ismert zelgős német darab hatására; szóval a játé iránti érdekeltség minden tekintetben igaza volt, és csak sajnálni tudjuk, hogy ily teli­ségnek illő tér nem jut a nemzeti színház, hol mind színész, mind rendezői hivatása fogva egy nagy hiányt pótolni lenne hivat Molnárról a nemzeti színház s­em­ gyökeres orvoslati szüksége jut eszünkbe. Mondják, hogy a nemzeti színház mell egy népszínház a fővárosban meg nem állt vagy ez utóbbi kárára válnék amannak. Mi általában a színházi szabadalom­, lévén barátai, természetesen nem látjuk , hogy egy nemzetileg dotált színháznak mit kellene félnie bármely versenytől, de azt tu­duk, hogy főváros nem lehet el népszính­ nélkül. Azt kérdjük tehát az illetőktől, mié­ engedik a már létező budai magyar népszín­ház telkét elárverelni, miután az előbb utód úgyis ismét létrejön s ellenkezőleg, mint nem rendezik azt úgy el, hogy a népszinház mint olyan, meg is feleljen céljának s a nem­zeti színház dráma- s leendő operaházainak hasznára, ne kárára válhassék? Ezek szerény kérdések ugyan, de előre látjuk, és azért haszontalanok is egyszersmind azonban ránk nézve mégsem oly haszontala­nok, mint lenni látszanak, mert könnyebbülést éreztünk általok, hogy azokat kimondhattuk s ez a fődolog. n­uvuiuinUi é i­s igy bízunk az ez időszerint elejtett nép­színház jövőjében is, ezt viszhangként el akar­tuk mondani azon szózatra, mely e lapban a budai népszínház ügyében közelebb oly lelke­sen hangoztatott. Szentmar­iay. Helybeli újdonságok. — Hóesés és hózivatar. A hó 36 óra óta dühöngő északi széllel ismét egyre esik. A zivatar a múlt éjjel oly nagy hóhal­­mazokat hordott össze, hogy sok helyütt a házak bejáratait eltemette s a gyalogjárhatás is egész küzdelembe kerül a betemetett jár­dákon. Vasúti vonat sem Pestről nem érke­zett, sem innen nem indult. Kocsiközlekedésre gondolni sem lehet. k. Vizveszély elleni intézkedés. A városi tanács múlt hétfőn teljes ülésében a rendkívüli nagy hó és a netaláni hirtelen olvadás által bekövetkezhető nagy árvíz, ille­tőleg vízveszély meggátlása tekintetéből, egy intézkedési­­ bizottmány neveztetett ki, s egy 1855-ik évi határozat alapján minden mentő­eszközök , ladikok és csolnakok összeiratása elhatároztatott. Nemkülönben tanácskozás tárgya volt a Marosnak a boszorkány szigetnél való bevezetése is, miután Szegedet nem annyira a Tisza, mint inkább a Maros, vagyis e két folyónak egyidőbeni áradása fenyegeti veszél­lyel. Ezen új átmetszés, vagyis mint nevez­ték­oszló-csatorna akkor lenne megnyitandó, ha a vízveszély a várost fenyegetné.­­ Ha jól emlékszünk szakértők akkor is azt javal­­ták, midőn a Maros új átmetszése terveztetett, hogy levezettessék a boszorkány szigetig, de nem igen hallgattak reájuk, s a világért sem engedtük volna, hogy a Marost elvegyék tő­lünk, s igy történt, hogy azon csatorna, me­lyen most egyenes irányban ránk zúdul az ellenséges elem, százezer forint áldozattal meg­ásatott. Most természetesen jobb lenne, ha a jó tanácsra hallgattunk volna, de már késő. Azonban úgy vélekedünk, hogy veszély ese­tén kevés idő lesz ily oszló­ csatorna megása­­tásához, mert ez nem egy-két hó alatt teljesíthető munka.­­ A fentebbiekkel kapcsolatban meg­említhetjük bizonyos kútfőből vett azon érte­sülésünket, hogy a tiszai jobb és balparti tár­sulat részéről is történnek kellő intézkedések a töltések lehető védelmére, amennyiben egy helybeli fakereskedőnél már is 40,000 karó rendeltetett meg. — Apát­falváról (Csanádmegye) Írják nekünk, hogy ott lakó Langó Mátyás özvegye Balog Anna s ennek gyermekei Langó István ottani községi esküdt, Langó And­rás, Langó Mária és Gombos Ferenc saját költségükön egy gyönyörű csillárt 16 gyertyára ajándékoztak az ottani egyház szá­­mára, mely Zahn bécsi műhelyében készült s 131 írtba került. — E szép vallásos buzga­lom s áldozatkészség annál szebb fényt vet az illetőkre, minél mostohább az idő, mely mind­­nyájunkra nehezedik. A hi­vek elismerése s köszönete mellett legyen jutalmuk azon bol­dogító öntudat, melyet a jó tett magában rejt. _ Köszönetet mondanak ezenkívül n. t. Maczek József urnak, a szentföldi mis­­siók bécsi központi biztosának, ki az apátfalvi 1. plébános kérelmére szíves volt e csillár meg­rendelésénél közbenjárni. A dalárdai két táncvigalom eredményéről a f. hó 19-kén tartott választ­mányi gyűlésen a rendező bizottmány benyújtó számadásos jelentését. E szerint az összes bevétel volt 331 forint 90 kr., a kiadás elő­­mutatott számlákkal igazolva 304 frt 29 kr, maradt tiszta jövedelem eddig 27 frt 61 kr, ehez számítható az egylet csillárjai használa­táért Tölcséri F. vendéglőstől még fizetendő 6 frt s igy tiszta jövedelem készpénzben 33 forint 61 kr. Megjegyzendő azonban, hogy a kiadásból 60 frtot a három igen csinos csil­lárra kell számítani, melyet az egylet ez árért állandó vagyonnul szerzett, s igy az összes tiszta jövedelemhez e csillárok is számítandók s igy összesen pénzben számítva a tiszta jövedelem 93 forint 61 krt tesz.­­ Ugyanez ülésben szóba jött, hogy a dalárda a böjt folytán dalestélyeket rendezne, melyen a pár­toló tagok díj nélkül, a nem tagok pedig bizonyos díj lefizetése mellett vehessenek részt. Ez indítvány elvben el is fogadtatott, mikénti kivitele­s a helyiség megválasztása iránt azonban még csak a legközelebbi választmányi gyűlés fog határozni. (1) Nem mulatunk! Nemcsak az egriek meg a gyöngyösiek, hanem a mi tanyai atyánkfiai is végét vetették a farsangnak. A napokban egy tanyai paraszt asszony jött be egyik helybeli ügyvédünkhöz bizonyos ügye végett. Beszéd közben az ügyvéd a többi közt kérdezé tőle, hogy hát odakin hogy mu­latnak a farsangon. „Hát csak mulattunk, mulattunk valahogy — válaszold az asszony — hanem mióta azt a szomorú hírt hallottuk Pestről, azóta mink is abbahagytuk a mulato­zást.“ És ez tény. F. Jutalomjáték. Szombaton B.-né Kecskécs Róza asszony javára a „Nőnövelde“ ÉSufte.­kerUS tehetséget számos megjelenése által fogja jutalmazni. —g. H a j­ó h i d u n­k május elsejétől kezd­ve uj bérlő kezébe kerül. Az árverés folyó hó 16-kán tartatott meg és Csiszár József mint legtöbbet ígérőn maradt 3 évre 10,003 frt évi haszonbérfizetésért. A közönségnek a mostani bérlők ellen sem igen volt panasza, mert ők megtették a­mit tehettek; a közle­kedési akadályokon ők úgy sem segíthettek, valamint nem segíthetend az új bérlő sem, mert ezek csak egy állandó híd létezésével fognak végkép megszűnni. — Drága bál. Egy helybeli lakos feleségével együtt bálba ment, a háznál nyolc éves leánykájukat és egy nőcselédet hagyván. Azonban mig ők odamulattak, azalatt azon éjen a padlásról a száradni fölterített ruha­­neműek jó része, meg holmi füstölt kolbász­félék szerencsésen eltűntek. A rögtöni nyo­mozásból kitűnt, hogy a szolgáló adta odább, aki a kapitányi hivatal előtt szánom-bánom­mal be is valla bűnét, és meg is nevezett, egy szomszédságbeli, mint mondják, kétes hírű zsidóasszonyt, aki — vallomása szerint — már régóta csábítgatta effélékre, azonban mindeddig ellentállt az ördög incselkedéseinek, míg végre ezúttal meghagyta magát ejteni. A zsidó­asszonyt be is vitték, hanem az persze, a nóta szerint, letagadta az urakat a székről. S most a szegény megbotlott nőcseléd bent üldögél, amaz pedig azóta hihetőleg újabb fogás után néz, a káros pedig szomorúan el­mondhatja, hogy ez drága bál volt. Erélyes biztos könnyen napfényre hozhatná az ilyen ormadarat, hanem persze nem minden biztos­ba szorult egy lavert vagy legalább Keméndy. (T. barátunk nem fog megharagudni e kis bókért.) — A tolvajt is ellopták. Már egy­két hét előtt történt, de még mindig jó, tehát megírjuk. Az alsó tanyák között egy fiú lu­dat lopott, de két arra járt csendőr által el­fogatott s a tanyai kapitány tanyáján éjen át egy szobába elzáratott. Hajnalban zörejt hall­ván a gazda, a ház körül széjjel nézett; a szobát, melyben a tolvaj elzárva volt, kmvü­lről az ablak alatt kiásva s a tolvajnak hűlt helyét találta, kit alkalmasint rokonai kiszabadí­tottak. Vegyesek. * A magyar országgyűlés össze­hívásáról a „Concordia“ jól értesült bécsi levelezője ezeket irja: „Biztosíthatom önt, hogy a magyar országgyűlés még e nyáron össze fog hivatni. Azon kérdés, vájjon egy­szerre fog-e egybehivatni a horvát országgyű­­éssel, még nincs eldöntve, de ez a hihető dolgok közé tartozik. A m. udv. korlátnokság elhatározta egy uj osztály alakítását (IX. osz­tály), mely kizárólag országgyűlési ügyekkel lesz foglalkozandó s ezen osztály vezetői Pá­­pay és Barthos udv. tanácsosok lesznek. Ez osztály többi személyzetéről még bizonyost nem tudunk, de mondják, hogy Dobrzansky udvari tanácsos osztályából Cimponeriu fogal­mazói segéd, Beke alkorlátnok osztályából pe­dig Zádor fogalmazó fognának ott alkal­maztatni. “ * A horvát országgyűlés — mint Bécsből értesülünk — alkalmasint május végén ül össze, mert a választásokat március máso­dik felében rendelik el, maguk a választások pedig mintegy két hónapig tarthatnak. A választásokat, csekély módosításokkal, csak­ugyan a báni tanácskozmány javaslatai szerint rendelik el s a Zágrábban mulató horvát udv. korlátnak a választások vezetésére nézve rész­letes utasításokat ad a főispánoknak. * Az Almássy-perre vonatkozó­lag a bécsi hivatalos „Wiener Zeitung“ s utána a pesti hivatalos lapok hosszú cikket közölnek az elitéltek azon működéséről, mely­nek alapján elítéltettek. A cikk egész átalá­­nosságban van tartva s a „Wanderer“ meg­jegyzi, hogy szerette volna a hivatalos lapban magukat az elitélések indokait is olvasni. Az „Ostd. Post.“ vasárnapi vezércikkében szintén a részletes indokolást sürgeti. A „W. Llyod“ a kegyelmezési jog alkalmazását ajánlja. * Nyelvtörvény. A „Concordia“ biz­tos forrás után írja, hogy az erdélyi tarto­­mánygyűlésen hozott, a három országos nyelv hivatalos használatát tárgyazó törvénycikk, mely mindeddig nem nyerte volt meg a kirá­lyi szentesítést, ő Felségétől megerősíttetett s most csak kihirdetésre vár. * Az orsz. gazd. egyesület által az olcsó vasutak tárgyában kiküldött bizottmány f. hó 16-án tartotta szervező gyűlését. Elnökül Lónyay Menyhért, előadóul Hollán Ernő, jegyzőül Szathmári Károly választottak.­­ Mint tudva van, a bizottmány azon utasítást vette az egyesület igazgató választmányától, hogy munkálatát oly szellemben dolgozza ki, miszerint az alapul szolgálhasson netán lehető törvényhozási intézkedésekre. * Ugyanezen egyesület földmű­velési és állattenyésztési szakosztálya a hely­tartótanács abheli im rátára , várjon nem volna-e jó marhavészes helyeken a marhákat dög- és vészbélyeggel ellátni, a szakosztály tagadólag válaszolt, s ilyen intézkedést károsnak nyilat­koztatott, úgy nemzetgazdászati, mint szinte kereskedelmi szempontból is. * Adóhátralékok az 1864. évből cim­ alatt az „Arad“ közli az ez évből fön­­maradt adóhátralékok összegét az ausztriai birodalomban, fölosztva az egyes koronaorszá­gokra, melyek egészben véve 26.432.750 frtot tesznek. Az egyes adatokat illetőleg azt jegyzi meg, hogy az elszegényedés legvilágosabb jele, miszerint a legszigorúbb katonai behajtás dacára a kivetett adónak 40%-ját nem lehet behajtani s kérdi: maradhat-e így még ezen állapot ? * 1849-ki nyugták kifizetése. Az „Arad“ írja, hogy Világosról érkezett hivata­los értesítés szerint mindazok, kiktől 1849-ben a császári hadsereg részére bor és pálinka requiráltatott, Szigeti nyugtatványozása mellett, illetékeik kifizetése végett, az alispáni hivatal­nál jelentsék be magukat. Jobb későn, mint soha . Nemesebb dohány-fajokat te­nyésztő társulat. Gr. Apponyi György és társai még a múlt év elején folyamodtak egy társulat alakíthatásáért, melynek célja a neme­sebb dohány-fajok termesztésének eszközlése, s annak a külföldre tehető szabad kivitele volna, s mely elvben már a legmagasabb jóváhagyást is megnyervén, részletesen kidolgozott alap­szabályait a legközelebbi napokban terjesztő fel megerősítés alá. E társulatnak — írja a „P. H.“ egy hosszabb cikkében — tagja lehet min­den, ki vagy magára, vagy többekkel össze­­állva 30 holdnak dohánynyal beültetésére ma­gát kötelezi. A társulat egyelőre 10.000 holdon akarja megkezdeni működését, saját raktárai lesznek, melyekben tagjai által termelt dohányt ellenőrség mellett addig fogja tartani, míg azt a külföldre kiviheti. Tagjaitól azonban kész­pénz-fizetés mellett váltja be a termést, sőt előlegeket fog azoknak adni, s a­mi nyereség az itthoni beváltási és a külpiacon leendő el­adási ár közötti különbségből származik, azt egy évben egyszer tartandó számadása alkal­mával, mint osztalékot tagjai közt szét fogja osztani, levonván — amint magától értetik — előbb a kezelési költségeket. * A nemzeti színházat, mint a„Sür­­göny némi biztossággal állítja, az új­­színházi évben elhagyják: Hofbauer Zsófia, Huber Ida, Prielle Kornélia, Kovács Gyula, Szerdahelyi. Szerződtetnek pedig: Hirtling­­Mária, Kende­­lényi Fáni, Angyali­, Tímár. Ulbusiu­mii • Levelezések. Szabadka, február 20. 1865. Molnár György Szegedről átjővén, köze­lebb itt ötször lépett föl és pedig jelesen: „Szapári Péter,“ „Lowoodi árva,“ „Sulivan,“ „Moliére“ és az „Ördög naplójá“ban s mind­annyi föllépésével nemcsak hogy a drámai *) Már mindenesetre inkább redoute, mint vi­garda , melyben az utóbbi szótag fülsértő, agyaras hangzása tökéletesen tönkre teszi azt, amit az első kifejez. Szerk.

Next