Szegedi Híradó, 1865. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-26 / 25. szám

T­Á­B­C­A, ! — ! Egy házasság, ív. Ily körülmények között múlt el a tél. A­­ házban úgy, mint azon kívül, egymást érték a zajos vigalmak. A házi élet csendes, boldogító órái oly ritkák valának, mint a fehér hollók. És ha valamikor jelentkezett is ilyen óra, az asszonyságnak rendesen görcsei valának, vagy pedig uj kiadásra vonatkozó terveket készíte. Békefy úr ilyenkor irodájába vonult és szá­molni kezdett. Nehéz, aggasztó számtani feladat vala az, mely előtte fokonként fejlődött, és midőn végre annak eredményét kitalálta, a papír­darabbal nejéhez ment mondván: — Nézd át, kérlek édesem, e levelet és vizsgáld tüzetesen. Ha el­végezted nyilvánítsd véleményedet. Távozott. Irma rá­pillantott a számokra s nagynénjéhez fordult: — Lehetséges volna-e ez? én nem hihetem! — Ne is hidd gyermekem, — mond a néne, miután a papírt átfutotta szemeivel. — Hogy a kiadások jegyzéke nem túlzott megengedem, mert te férjed pénztárát nem ki­­méled,­ de a jövő év igényei sokkal kisebbek leendőnek, minthogy minden a legjobb rendben van immár házadban. Ami a tőkepénz állását illeti, erre nézve Bekesy úr bennünket némileg rá akar szedni. — Ön tehát azt hiszi néni? — Én azon véleményben vagyok, hogy férjed elég képzelgő hinni, miszerint azon sze­rencsét, hogy téged bírhat, immár eléggé kifi­zette, és hogy most korlátozott viszonyokra kényszeríthet. Ha neked ez tetszik, nincs ellene mondandóm. Ki mint vet úgy arat. Kiki saját szerencséjének kovácsa. Azt te leg­jobban tudhatod , én nem avatkozom házi ügyeidbe. A néni távozott. Elejtett nyilai illetékes helyre jutottak. Midőn Békefy úr egy óra múlva belépett, neje a papírdarabot az asztalra téve. — Nincs mondani valód? — szólt az öreg. — Az újságok, melyeket itt olvasok, va­lóban borzasz­tók, ha ezt így folytatjuk, né­hány év múlva tönkre jutsz — mondá Irma. — Örvendek, hogy te ezt belátod — vi­­szonzá ő, — annál inkább, minthogy az ügyek még roszabbul állanak, mintsem itt kifejtve valának. — Hogy értsem ezt? — Mi vagyonom kamataival nem elé­gedtünk meg, mi az előbbeni évek szerzemé­nyeit is megtámadtuk, jövőre magához a tő­kéhez kellene folyamodnunk s hogy mily vége lenne ily eljárásnak könnyen átlátható. Irma hallgatását Békefy úr jóra magya­rázván könyörült szívvel folytatá: — Még minden jóvá tehető, ha ügyein­ket célszerű rendbe hozni igyekezünk. E végre egy jövedelmünkkel öszhangzásban álló kiadási lajstromot készítek, melyet azonnal megvizs­gálunk. — A leckével már beértem — felelt a nő — állapotunk nyilatkozatod szerint valóban nem irigylendő, én borzadnék tőle, ha be­szédednek hitelt adni hajlamom volna. — Te nem hiszesz szavaimnak ? — Kérdé bámulva a férj. — Nem — jön a rövid válasz. — Mindenre esküszöm........ — Ne esküdjél, — esett a nő szavaiba. Én nem félek azon kisértettől, melyet te előttem feltüntetni iparkodsz és nyugodtan várom meg­érkezését. Ifjú koromat és szépségemet neked feláldozom, illő hogy ezért kárpótlást nyerjek, amit csak is úgy vélek elnyerhetni, ha mit­­sem nélkülözök, ami életem gyönyöreihez tar­tozhat. Ezért folytatni fogom amit elkezdek s mihez az eszközöknek hiányozniok nem sza­bad. Rosszul számítottál, midőn vagyonodat ily kicsinylőleg jegyzed föl. Én jobban tudom annak állását. — Irma te raszban töröd fejedet, — vá­laszold komolyan Békefy. — Valóban nem sért­hettél volna érezhetőbben, mint midőn hazug­sággal vádolsz, holott én teljes bizalommal fordulok hozzád. Az általam érintett változta­tások elmellőzhetlenek és ha te velem együtt véghezvinni vonakodnál, magam tettlegesíten­­dem azokat. — Ezt nem hiszem — mondá a nő gyor­san csábító mosolyra nyilván ajkait. — Mért nem hiszed? — kérdé a férj vo­nakodva. — Mert sokkal jobban szeretsz, mintsem hogy képes lennél ezt tenni, — felelt a nő, megnyerő szívességgel. — Mert te nem kíván­hatod , hogy azon polcról, melyen jelenleg állok, alászálljak. Szemeim nem szűnnének meg köny­­nyezni és te ezt nem nézhetnéd. Midőn ezeket mondá valóban szomorúnak látszott és szemes könyekben úsztak. Ily fájdalomnak az öreg nem birt ellen­állni , magához voná a nőt s annak forró csók­jait ajkain érezte. — Szivem — mondá remegő hangon — ne örvendezz e győzelemnek. Halálos ítéletet mondottál ezzel fejünkre. Fát építettek, most bizalmatlankodni kezdenek iránta. Senki sem akart többé vele üzletet kötni. Ez megtöré az öreg kereskedő szívét, zavart állapotát rendezni lehetetlen volt. Házának bukása bekövetkezett. A hitele­zők elosztották maguk között az öreg vagyonát. Békefy és Irma nyomtalanul tűntek el.... Az idő elrobogott, az évek egymás után következtek, Irma és férje felejtve lőnek. Mint egy dal az elmúlt napokból, mint egy félig fe­lejtett monda hangzott a jelenben azon újság, melyet egy utazó ügynök egy vele barát­ságos viszonyban álló családdal közlött. Valamelyik távoli városban mulatása alatt — mint mondá — élt ott egy 35—40 éves nő, ki az egész lakosság figyelmének legkiválóbb tárgya volt. Csupán a hatóság ismerte nevét. A kis háztartás dolgait gyorsan végezte. Hím­zett női munkái nagyon keresettek voltak. E nő fáradságot nem kimélve odaiparkodott, hogy gyermekeit a hasznos munkára szoktassa és szellemük fejlődését előmozdítsa. Leginkább intő gyermekeit alázatosságra és szerénységre mondván: az összes emberi tudomány és tehetség semmi ez erények nélkül. Legbensőbb és legőszintébb gondoskodását azon­ban egy öreg férfi számára tartó­s hölgy, kin megindító szeretettel csüngött. Ez ember szol­gálatára minden időben kész volt, sem fárad­ságot, sem nélkülözést nem sajnált, ha ezáltal az öregnek valamely könnyebbülést eszközöl­hetett. Szép estvében, ha a nap utolsó rózsás világát a közel harom facsucsaira veté, a sza­badba ment a hölgy az öreg emberrel, gondos kaluza vala ő az öregnek és kedves pír borította arcát, ha ez kezét megszorítani és hálá­­datos mosollyal reá pillantani látszott. Németből: Küzdy Jetin. (St ) Szeged, március 25-kén 1865. — Az álla­­dalmi vaspálya-társaság — északi vonalának a délivel való összeköttetése iránt — ő Felségéhez kérvényt nyújtott be; biztosított jogát kívánja s nehogy azzal vádolják, hogy ő a bécs-bru­nni forgalmat magához ragadni akarja, csatlakozási pontul Adamsthalt vá­lasztotta. Mihelyt tehát Marchegg Adamsthallal egy oly vonal által lesz összekötve, mely az álladalmi vasút-társaság tulajdona, s a Magyarországból érkező javak nem lesznek kénytelenek az északi pályát használni, mely roppant magas árakat szab; a magyar kiviteli kereskedés — nevezetesen a búza s egyéb termények kivitelére nézve — igen nagy könnyebb­ségben részesülend. Az osztrák nemzeti bank utosó heti kimutatása szerint a bankjegy forgalom ismét 3.459,845 forinttal keresbedett. A most forgalomban lévő bankjegy­­észlet 350.656,772 fit, a bank­pincékben fölhalmozott érckincs pedig 116.704,838 fit, mi tehát a bankjegy forgalomnál átalánosan elfogadott szabályszerű fede­zetnek (t­i. a három az egyért) megfelel. Mihelyt a bank időszerűnek találandja kinyilatkoztatni, hogy a bankjegyek szószerinti s birtokosaik irányában vállalt kötelezettség értelmében, bankjegyeit ezüst pénzzel beváltja, az agio is el fog enyészni s e tekintetben pénzviszonyaink rendes állapotba térendnek vissza. Valamennyi külföldi piac magasabb árakat je­gyez , Pesten pedig a termények tulajdonosai sokkal magasabb követelésekkel lépnek fel, melyek imitt­­amott teljesittetnek is. Az egy hét óta ismét beköszöntött tél, az a nélkül is elkésett újabb beszállításokat Pest és Győrbe, ismét bizonytalan időre elhalasztotta, pedig átvehető cikkek a külföld számára folyvás kerestetnek. Ila aztán még a nagy mennyiségben, nevezetesen a felső vidékeken esett hó olvadni fog, utaink ismét föl­lágyulni s hosszabb időre járhatlanokká válni fognak, még számos akadálylyal kellene megküzdenünk , mig az itt s a környéken lévő kész cikkeket a hajóhoz vitetni s azon elszállítani lehetséges leend. Meglehetősen leolvadt búza-készleteinkből ismét elkelt néhány ezer mérő s ma következő árakat jegy­eztünk : Tisztabuza első rendű Vigyiték nélküli 88 — 89 fontos 2 frt 90-95 kr; 87—88 fontos 2 frt 85— 90 kr; bácskai tiszta 86-87 fontos 2 frt 75—80 kr; bánáti bü­kkönyös 87—88 fontos 2 frt 70 75 kr; makói tiszta 85—86 fontos 2 frt 60—65 kr. Kukorica középszerű cikk 1 frt 12'/,—15 kr. legjobb 1 frt 15—20 kr. Aprilbani átvételre 1 frt 20—22'/, kr. Májusbani átvételre 1 frt 25—27'/, krajcár. Rozs legjobb 88 fontos 1 frt 60 kr. Árpa­d 69—70 fontos 1 frt. HE JE EHE IW Ö K. Köles-kása legjobb 1 frt 40—50 kr. Zab legjobb 49—50 fontos 1 frt 5­­­7 V. kr. A mai szent ünnep miatt a hetivásár tegnap tartatván, semmi érdekest nem nyújtott s a beszállí­tás feltűnő cseké­ly volt. Szalonnából alig hozatott valami a piacra, névleges ára 27 frt. A mezei gazdák panaszkodnak a tavaszi mun­kálatok elkésése miatt, különösen hogy az árpát nem vethették még el, mi erre káros lehet. Ez okból talán e cikk is, melyből a múlt évben oly kitűnő minőségű termett, némi figyelemben részesülend, annál inkább, miután a kukorica ára lassan-lassan fölebb emelkedik s mindinkább ki nem elégítő minőségű kerül a piacra Hivatalosan jegyzett piaci árak márc. 24-t­ól: Repce mérője 4 frt - kr. Borsó mérője 7 frt 20 kr. Lencse mérője 7 frt 20 kr. Paszuly m. 4 frt — kr. Köles m. 1 frt 40 kr. Burgonya m­. 1 frt 20 kr. Marhahús fontja 15 kr. Juhhus fontja 12 kr Sertéshús fontja 20 kr. Uj szalonna mázsája 27 frt — kr. Zsír itcéje 48 kr. Lángliszt mázsája 9 frt — kr. Zsemlyeliszt m. 4 frt 40 kr. Kenyérliszt itcéje 3 kr. Kukoricaliszt itcéje 2 kr. Árpadara itcéje 3 kr. Köleskása itcéje 4 kr. Rizskása fontja 20 kr. Faolaj fontja 80 kr. Repceolaj 30 kr. Lenmagolaj 64 kr. Uj bor itcéje 12 kr. Ó bor itcéje 20 kr. Sör itcéje 12 kr. Gabona­pálinka itcéje 16 kr. Törköly-pálinka itcéje 48 kr. Szilva-pálinka itcéje 50 kr. Fagygyu mázsája 29 frt 26 kr. Öntött fagygyugyertya fontja 30 kr. mártott fontja 28 kr. Szappan fontja 22 kr. Só fontja 10 kr. Kőrösfa öle 12 frt — kr. Tölgyfa öle 9 frt 50 kr. Lágyfa 7 frt — kr. Kőszén vékája frt 80 kr. Széna mázsája 2 frt — kr. Szalma m. 1 frt 20 kr. Kender m. 16 frt — kr. Len 46 frt. V. A kitűzött időben fürdőbe utazott a házas­pár, hol pompásan és örömdúsan folytak nap­jai. Ekkor egy levél érkezett Békefy úrhoz, melyet ügyvédje intézett hozzá. Az ügy sürgős és az idő drága volt, másnap korán reggel haza felé indult Békefy és nejének kisérni kellett volna őt, ez azonban orvosánál keresett menedéket és a tüzes ifjú a legélénkebben ellenezte ez utazást. Sóhajtozva utazott tehát Békefy magá­nyosan. Az ügyek tömkelege várta szülővárosában. Miután a dolgok mibenlétét kitudó, minden módon igyekezett üzletének bukását megaka­dályozni. De a bukást csak elnapolni, de végkép fentartani házat tovább nem birá. Gyönge ereje lankadni kezdett, midőn egymást érték nejének levelei, melyek mindannyian gyöngéd kifejezésekkel kezdődtek és pénz-ké­réssel végződtek. Az utolsó pénz-küldés al­kalmával röviden jegyzé meg Békefy úr: Ez az utolsó, jöjj haza. Több nem következik. De a nő határozott válaszul adá: Akkor adósságot csinálok, és nem maradt meg a fe­nyegetésnél , hanem meg­tette amit válaszolt. Három év múlt el azon végzetes idény óta. Békefy a pontos kereskedő, ki soha sem mulasztotta el a legcsekélyebbet sem, ki minden kötelezettségnek lelkiismeretesen megfelelt, fokonként a legnagyobb zavarba ju­tott. Férfiak, kik eddig puszta szavára háza­­ k WtT 3K JCi KJ ÖT JE Egyveleg. Egy borzasztó éj. Egy életerős férfi és egy fiatal asszony lépett ki Cheshire vára ka­puján. Átölelve zárták egymást, s a nő vissza­tartani látszik a férfit. — Vihar van készülőben, mondá a nő, a­lég nehéz. Richárd kérlek, hagyd holnapra elutazásodat. A útra kész ifjú lovának nyergére tévé kezét, miközben fejét lehajtá. — Nem lehet — mondá — Otme Fülöp vár rám az este Chesterben. Egyébiránt ne szomorítsd magad, visszatértemre arcod el­vesztené rózsáit, és szemed kristálytisztaságát. És mitől félhetsz kedves nő? Courthope Richárd gyakran állott ki viharokat. Isten veled, őriz­zen az ég! A nő szemeivel követé, míg a sétány ár­nyékában haladt, egészen a a mig az utolsó kapun ki nem ment. Visszajőve a házba, Mars­­ton komornokkal találá magát szemközt. Ez már 30 év óta élt Ashurst várában, először mint fótó-futó és Courthope Richárd játszó­társa, azután mint komornok, most már kö­rülbelül 50 éves. Észrevévé Courthope asz­­szonyt, hátravonult, s egy pillanatnyi habozás után némi erőködéssel mondá! — Asszonyom sir Richárd valóban Ches­­terbe ment ily viharban? És ha az eső meg­ered, a folyó megdagad? Ez nem lesz tréfa.. — Szükség, hogy ő ma Chesterbe men­jen — felelt a nő. Marston csendesen távozott. Átlépvén a küszöböt, megfordult és a nő oly sötét, fe­nyegető kifejezést olvasott tekintetében, mely megreszketteté. Tudta az úrnő jól, hogy ő a szolgára nézve kellemetlen, ki őt úgy tekinté, mint idegent, ki tőle elrabolta urának szere­­tetét; a nő többször goromba szemrehányást, durva fenyegetést olvasott szemeiben, de soha annyi gyűlölséget mint most. A nő nyugtalanul töltötte el a délutánt. De végre legyőzte magát s bekövetkezvén az éj, lefekvéshez készült. Egy a tűz melletti támlányhoz közeledett, s félig fekvő helyzetbe téve magát, barna für­töit kezdé bontani. A történtekre gondolt, gondolt férjére, ki bár korosabb mint ő, min­dig jósággal engedett gyöngéinek. Azután ma­gába mondá: ha ezen haj megfehéredik, ha az emelkedett test meggörbül, kárpótolni fogja, meghálálni engedékenységét gondoskodásával, éber figyelmével. Azután képzeletben látott örvendező gyermekeket ugrálni és táncolni elevenítve az eddig csendes, mogorva lakot. Egyszerre különös érzemény futotta át, félt oly távol lenni férjétől, és oly egyedül szobájában. A vad félelem, mely meglepte, eszébe hozá az éjfélt. A kialvó tűz végsuga­­­rait veté már, a terem elhomályosult, és resz­ketegség futotta át egész arcát. A kefe le­csúszott térdeiről, és nagy robajjal esett a ta­lajra. Csendesen hajolt le, hogy fölemelje, és visszaemelkedve hatfátyolán keresztül, mely arcát elönté, egy csontos kezet látott, mely az utolsó ablak redőnyét kinyitá, és egy ha­ragos arcot. Egy pillanat alatt a redőny zö­rej nélkül visszahult s az arc eltűnt. Azonban a nő az arcot látta és fölismete. Alig néhány órája ugyanezen gyűlölet és boszúteljes tekin­tet nehezkedett rá; most értette meg annak jelentőségét. Nem emelkedett fel, nem hivott senkit, ütere erőszakosan vert, de meg nem mozdult. Remegés fogta el, most, midőn egy borzasztó veszélylyel állt szemközt, volt bá­torsága szilárdnak maradni. Jég hidek kezei hajával játszadoztak, szemeit a kialvó tűzre függesztve semmi külső jel nem árulta el a vihart, mely bensejében dúlt... tudott, meg­értett mindent. Marston szobájában volt. A sötétség oltalma alatt elrejtőzött, hogy meg­gyilkolja úrnőjét. Ez hatalmában volt, egye­dül volt egy bezárt szobában, nem menekül­hetett Bizonyára eléri és megfojthatja, mi­előtt egy lépést tehetne vagy lármát üthetne. Hátha az ablakhoz menne, ha felnyitná a re­dőnyt, és kegyelmet kérne férje nevében? Nem, ezt nem teheti, e nevet kiejtvén gyülölségét és féltékenységét lobbantaná lángra. Fölemel­vén a nő szemeit, egy ragyogó tárgyat látott, mely mint barát tűnt fel előtte. A kandalló felett függött férjének kardja. Azt megragad­­ható, rohanhatott vele az ablakhoz, s átü­theté vele ellenét, mielőtt a redőnyt összehúzhatná! De a női nemes érzelmek feltámadtak benne ily tény ellen. Széttekintve egy más eszméje jött... öltözőszobája. Az ajtó nyitva, alig tíz lépés, ha bezárhatja, de fájdalom az ajtó nem volt záros. Szíve majd megtört. Már hallani vélte a tolvajlépteket a szőnyegen, és érezni az arcára ömlő forró lélekzetet. Tehát semmi menedék? Szemei újólag öltözőszobá­jának nyílt ajtajára estek. (Végi következik.) Bécsi pélyárfolyam március 24. metalliques 70­85; nemzeti kölcsön 77.85; bankrészvények 797, —hitelintézeti részvények 182.70; ezüst agro 109.— ; londoni váltók 111.30; arany da­rabja 5.24. Vízállás. Szeged, március 24 én: 17' 0“ 0"" 0 fölött. „ március 25én: 16' 11" 6"" 0 fölött „ „ 26-án: 16' 11" 0" 0 fölött. Felelős szerkesztő: Szabados János.

Next