Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)

1865-07-02 / 53. szám

V­I . A gyermektolvaj nők. 1817-ben minden nap láttak egy magas elsoványodott nőt, beesett arccal és zavart te­kintettel, mely a valódi őrültséggel azonos vala, Hessen-Darmstadt utcáin bolygni. E sze­rencsétlen nőnek, ki a székesegyház mögött levő utcák egyikében lakott s elméjét irtózatos esemény következtében elvesztette, neve: Ewig Krisztina vola. Midőn egy estem­en kis leánykáját ke­zén fogva a szegletes hajó­utcát átlépdelné, hirtelen azt vette észre, miszerint gyermekét másodperc óta nem tartja kézen és lépteinek neszét sem hallja; ekkor a szegény nő sikoltva fordult vissza s rivalt: tubica!.... tubica!... hol vagy ? Ámde választ nem nyert, és az utca, meddig azon végig látható, magányosan, elha­gyottan feküdt előtte. Futva s egyre jajgatva egész a kikötőig érkezett, hol a hajók körül játszadozó sötétes vízbe mélyeszté tekintetét. Lármája s sírása em­bereket hitt elő, kiknek szerencsétlenségét be­szélte el. Ezek keresni segítenek, de mit sem találtak, semmi nyom, semmi jelenség sem adott felvilágosítást e rémítő titokról. Ez idő óta Éwig Krisztina nem tért többé házához vissza, hanem bolygott éjjel-nappal a város utcáin, erőtlen panaszhangon kiván : tubica ! .. . tubica! .. . . Szánalom volt vele, jó emberek egymást felváltván, szállást, étket és ruházatot adtak neki. Szemben ezen átalános részvéttel a rend­őrség közbelépni nem akart, hogy Krisztinát, miként ez azon időben szokás vola, kényfog­házba vigye. Hagyták tehát békében panaszkodni, anél­kül , hogy háborgatnák. Ami pedig Krisztina szerencsétlenségének valódi roszhiszemű jelleget kölcsönzött, az valt, hogy gyermekének elragadtatása hasonló eset egész sorozatának mintegy jeladása volt; már közel tíz gyermek ép oly meglepő, mint meg­­foghatlan módon veszett el, és e gyermekek többje a vagyonos­ polgársághoz tartozott. Szoktak pedig ilynemű rablások rendesen estalkonyatkor történni, mikor a járó­kelők gyérülni kezdenek, és bevégzett napi­ teendője után mindenki gyorsan tartott háza felé. — Egy vigyázatlan gyermek az utca küszöbre me­részkedett, anyja épen úgy, mint a szegény Krisztina utána kiáltott: Károly! Lajos! Lotti! Semmi válasz. Futnak keresve a szomszédságba, hasztalan minden. Hosszas volna a rendőrség kutatásáról, az ideiglenes befogatásokról és az anyák ije­delméről szólni. Gyermekét meghalni látni, bizonynyal borzasztó, de elveszteni anélkül, hogy tudnék hova lett, föltenni, hogy ezt soha meg nem tudandjuk; gondolni, hogy e gyengéd lény, kit annyi szeretettel szorítottunk szivünkhöz szenved, talán segítségre vár és hozzá nem siethetünk; ez minden képzelmet túlhalad. Minekutánna Ewig Krisztina említett év egyik októberi estéjén a park körül té­­velygett, a püspök­ kut lépcsőzetére ült le. — Hosszú ősz haja kuszán föggött alá s szemei kifejezéstelenül jártak tétovázva az utca kö­vezetén.­­ A tőszomszédbeli szolgálók sietve, szóta­­lanul törték meg kancsóikat és futottak haza. Egyedül a szegény őrült nő maradt moz­dulatlanul a felhőkből permetező esőben. A környék magas házai, hegyes ormaik, rostély­zott ablakaik és számtalan tetőnyílásaikkal lassanként mindindinkább sötétségbe merültek. A püspöki kápolnán hetet ütött az óra. Krisztina nem mozdult, csak fogvacogtatva mormogá: tubica!... tubica! Azon percben, melyben az alkony halvány fénye még az ormokon feküdt, Krisztina előre nyújtván nyakát, egyszerre főtől talpig resz­ketni kezdett, és már két év óta kifejezéste­len arca oly erélyes kifejezést von, hogy Trumpf tanácsnok épen akkor hátramenő szolgálója megdöbbenve állott meg, az őrült modulatait szemlélendő. Ugyane percben a tér túlsó oldalánn ház­sorral egyenes vonalban, lesütött fővel egy nő haladt el, karjai között vászonba bur­kolt valamit vitt, mi szabódzni látszott. Az esőn át szemlélve, e nőn valami fel­tűnő volt, cafatait a sárba maga után húzva futott, mint tolvajnő sikerült tett után. Éwig Krisztina kinyujtá sovány kezét és ajkai furcsa szavakat dadogva érintkeztek; egy­szerre azonban átható sikoltás szökött ki torkán: — Ő az I­S felszökvén ültéből, percnél is kevesebb idő múlva elérte a téren túlfekvő vaspiacnak szegletét, melyen a nő eltűnt vala. Ott azonban lihegve állott meg; az isme­retlen nő a sötétségben elillant, és messzire nem hallatszott egyéb, mint a csatornákból eső vízcseppek egyhangú zsibongása. Vájjon mi történt ez őrült lelkében? vissza­emlékezet derült reája? mely másodpercig a múlt formkpre látni engedte a szerencsét­lent ?... Mindenesetre elméjét nyerte vissza. Percet sem vesztegelve, mintegy mámor­ban futott sebesen a hajó­­­utcán felfelé a Guttenberg - térre, hol pihegve s sikoltó hanggal ugrott Schwarz Gáspár polgármester házába. — — Polgármester úr, a gyermektolvajok fel vannak fedezve, ah csak sebesen, hallja­, hallja... A polgármester, ki épen estelijét végezte, goromba ember volt, ki háborítlan szeretett emészteni. E megjelenés tehát igen is ingerlé, s b­eás csészéjét, melyet épen ajkaihoz akart vinni, az asztalra letéve, szólt: — Istenem! hát egész napon át sincs az embernek cseppnyi békéje? van-e nálamnál boldogtalanabb ember? mit akar tőlem ez őrült? miért bocsájtottátok be? E szavaknál Krisztina ismét visszanyerte nyugalmát, és erdő hangon válaszolt: — A­ polgármester úr, ön kérdezi van-e ennél szerencsétlenebb lény a világon?... csak engem nézzen meg... csak reám tekintsen. Hangja remegett a zokogástól, és midőn görcsösen reszkető ujjaival hosszú, ősz haját arcából kisimítá, valóban rémes volt őt meg­tekinteni. — Örült­ istenem, az valék, igen­, ke­gyében az ür­elfátyolozó előttem szerencsét­lenségemet... de többé nem vagyok az... Oh mit láttam... ama nő, ki gyermeket vitt... igen, gyermek volt... biztos vagyok benne. — Menj pokolba nőd és gyermekeddel.. pokolba veled! — rivált a polgármester. — János, János, vezesd ki e nőt! ör­dögbe egy polgármester állásával! kellemetlen­ségeknél egyéb úgy sem jár vele. A szolga megjelent és Schwarz Gáspár a nőre mutatván, folytatá: — Vezesd ki! holnap folyamodványt ké­­szíteten­ek, mentenék fel a várost e szeren­csétlentől, az égnek hála! vannak tébolydáink. Ekkor fájdalmasan kacagott fel az őrült, mig őt a szánalomteli szolga karon fogta, s szelíden szólt hozzá: — Jer Krisztina! Jer, menj el. A nő ismét visszaesett őrültségébe, s mormogá: tubica!... tubica!... II. ! Mig ezek a polgámesternél történtek, a hadszertár utcán egy kocsi robogott­ végig. Hild­burgshausen ezredb­ői gróf Dietrich hadnagy­nak fogatát ismervén fel benne, tisztelkedett előtte az őrség a golyótanyán, üdvözlet vála­szolt neki a kocsi helyéből. E minden gyorsasággal tovarobogott kocsi a német kapu körül látszik előbb elvágtatni, mégis a vasember utcára fordulván, a polgár­­mester háza előtt­­ állapodék meg. Kiszálván a hadnagy, meglepetve emelé fel szemeit, midőn az őrültnek fájdalmas ka­caját hallá, mely a házból kihangozék elébe. Gróf Dietrich nyúlánk, barna szakálú s hajú, mintegy harmincöt vagy negyven éves férfi volt, arcán komolyság és szigor volt ol­vasható. — Hevesen lépett az előszobába, hol a szolga által Krisztinát látá elvezettetni s bejelentés nélkül ment az étterembe. — Uram! — szólt Schwarzhoz — a rendőrség ezen városban sanyarú állapotban van; öt perc előtt, mikor estimára harangoz­tak, a székesegyház előtt hajtattam. Kocsim­ból kiszállván, Hildburgshausen grófnőt láttam a lépcsőzeten lejönni, félreléptem neki helyet adandó, s ekkor vettem észre, miszerint fiunk, egy három éves gyermek, ki mellettem ült, eltűnt. A püspöki palota felé levő kocsiajtó nyitva állott, és azon percet, melyben a hág­csót eresztettem le, felhasználták gyermekem elragadására! Minden nyomozás, melyet cse­lédeimmel tétettem, erdeménytelen maradt. — Kétségbeesésig vagyok__uram,... kétségbe­esésig! — A hadnagy ingerültsége szörnyű volt; fe­kete szemei villogtak, mint villámok a kö­­nyeken át, melyeket elnyomni hasztalan ipar­­kodék. — A polgármester mintegy megsemmisülve volt; érzéstelen természete vonakodék az ellen, miszerint fölkeljen, az éjt rendelések köze­pette eltöltendő, s a színhelyre menvén, ott századszor kutatásokat tegyen, mik mindeddig eredménytelenek maradtak. Jövő napra akará halasztani az ügyet. — Uram, — válaszolt a hadnagy, — tudja meg, hogy ezt megboszulom. Ön fejé­vel kezeskedik fiamért! önnek kell, hogy őr­ködjék a közbátorságon; ön kötelességét nem teljesíti, ez semmirevaló dolog! Ön ellenem leend, érti? Oh bárha tudnám ki támad meg! Midőn ezen összefüggéstelen szavakat nyögte volna, csikorgó fogakkal és sötét tekintettel járt a teremben fel és alá. Schwarz úr kiáltóveres homlokán az iz­zadtság gyöngyellett és tányérára tekintve hal­kan mormogá: Vigasztalhatlan vagyok uram, teljesen vi­­gasztalhatlan, de ez már a tizedik... A tol­vajok ügyesebbek rendőreimnél,a mi tevő legyek?! (Vége köv.) (Sz.) Szeged, július 1-én 1865. — Szomorú hí­rek érkeznek a buzavetések s a legelők állapotáról az orosz birodalom azon kerületeiből , melyek jó évek­ben legtöbb búzát szoktak előhozni. A fű legtöbb helyeken tökéletesen el van perzselve, s a szénáért roppant árakat követelnek. A marhák száma felényire fogyott, bár épen a marhaállomány képezi az ottani gazdák fő támaszát, kik annyival is marhatenyésztésre szorulnak, mivel több százezer ököt szükségeltetik arra, hogy a búza nyaranként a birodalom helyéből Odessába szál­lít­tassék. Sokkal inkább ismeretes az orosz búza fontos­sága a világ­piacokon, semhogy a fennebb mondott eseményhez com­mentárt kellene függesztenünk ; reánk nézve azonban az orosz gabnakrízis különösen fontos, mennyiben általa a triesti piacon uralkodó concurren­­tia megszüntetik, s így terményeinknek szabad tér, mondhatjuk új aera nyittatik. Az észak-németországi tartományokból tudtunkra adatik , hogy ott folyton növekednek az aggodalmak­­ egy rész termést illetőleg, s hogy a gabonaneműek ára folyvást emelkedik. Bécsi és pesti kiviteli szál­lítók élénken részt vesznek az üzletben s az árak ugyan ott javulnak , úgy, hogy nálunk általán jobb hangulat uralkodik. Utóbbi tudósításunk óta újabban néhány nagyobb részletek adattak el búza és kukoricából, hol az elsőre nézve 5—10 krral , az utóbbira 2'/,—5 krral javultak az árak. Mai hetivásárunkra kielégítő mennyiségű búza és tengeri szállíttatott. Elsőnek ára 2 fit 92'/, krt tett, s a kivitel számára vásároltatott; utóbbié 1 frt 57'­, kr. volt. Egyéb gabonaneműek figyelemre sem "MT 5K JC 1E1 TT JE méltattak, de nem is kináltattak; remélhető egyéb­iránt, hogyha a német- s az oroszországi bírák való­­sulandnak, a rozs­a különösen a köles nagy szerepet fog vinni. Jegyzeteink: Elsőrendű, keveretlen 88—89 fon­tos búza ára 2 frt 98 kr. Elsőrendű, keveretlen 87— 88 fontos búza ára 2 frt 90 kr. Bánáti 86—88 fontos búza ára 2 frt 75 kr. Bácskai 86 fontos roz­zsal ele­gy­itett búza ára 2 frt 80—85 kr. Elsőrendű tengeri, hajón elszállítva 1 frt 57 7, kr. Elsőrendű rozs 79—80 fontos 1 frt 80 kr. Fehér árpa 70 fontos 1 frt 20 kr. Sárga árpa 69 — 70 fontos 1 frt 5—10 kr. Veres köles ára 1 frt 50 kr. Vegyített köles ára 1 frt 40 45 kr. Uj .repcére nézve alkukötés még mindeddig nem történt. Pesten káposztarepce 7 frtért kináltatik, de 6­/2—6­3 forintnál többet nem adnak érte a vevők. A rozsaratás már megkezdődött s az eredmény — az eddig hallottak után — nem mondható kedve­zőnek. Ugyan a napokban a magas vagyis a salétro­­mos földeken levő búza kaszálása is megkezdőtik, de minthogy ez már természeti fekvésénél fogva sokat szenvedett a szárazságtól, az eredmény rész leend. Ál­talán véve azonban nem vesztettük el reményünket a jó aratást illetőleg, s ha a minőség továbbra is oly fejlődésnek indul, mint már eddig, úgy a mennyi­séget fogja pótolni. A lefolyt pesti vásár gyapjúra nézve szerfölött rész volt. Valóban igen olcsó kínálatok történtek. Alföldi homokgyapjú ára 55 forint. Legcsodálatosabb azonban, hogy az ország minden részeiből oly nagy szállítások érkeztek, milyeneket évek óta nem láttak. N­ JE ■ L ÜT O K. Az összes eladott mennyiség 20,000 mázsát tett. Idegenek voltak ugyan jelen, de egész semlegesen viselék magukat. Terhelt magán­hajók jegyzéke, melyek Szegednél a Tiszán junius 24-től junius 25-ig átkeltek. Junius 24-én. Gál és Enck „Zrínyi“ nevű hajója, szállított Vásárhelyről 2000 p. m. búzát Szegedre Bamberger urnak. Junius 25-én. Szabó Imre „Erős“ nevű hajója, szállított Sze­gedről 8300 p. m. búzát­­Győrbe Szabó Imre urnák. Zsótér Andor „Döme“ nevű hajója, szállított Szegedről 7100 mázsa sót Mohácsra. Fischof Károly „Róza“ nevű hajója, szállított Sze­gedről 7500 p m. búzát Győrbe Fischof Károly urnák. Kopasz István „London“ nevű hajója, szállított Szegedről 6000 p. m. búzát Győrbe Vásonyi Károly urnak. Hivatalosan jegyzett piaci árak jul. 1-t­ől: Repce mérője 6 frt -- kr. Borsó mérője 7 frt 20 kr. Lencse mérője 7 frt 40 kr. Paszuly m. 5 frt 20 kr. Köles m. 1 frt 60 kr. Burgonya m. 1 frt 60 kr. Marhahús fontja 14 kr. Juhhus fontja 14 kr Sertéshús fontja 20 kr. Szalonna mázsája 31 frt — kr. Zsir itcéje 46 kr. Lángliszt mázsája 9 frt — kr. Zsemlyeliszt m. 4 frt — kr. Kenyérliszt itcéje 3 kr. Kukoricaliszt itcéje 3 kr. Árpadara itcéje 3 kr. Köleskása itcéje 5 kr. Rizskása fontja 20 kr. Faolaj fontja 80 kr. Repceolaj 35 kr. Lenmagolaj 40 kr. Uj bor itcéje 14 kr. Ó bor itcéje 20 kr. Sör itcéje 14 kr. Gabona­pálinka itcéje 20 kr. Törköly-pálinka itcéje 48 kr. Szilva-pálinka itcéje 50 kr. Fagyú mázsája 28 frt. Öntött fagygyúgyertya f. 30 kr. mártott fontja 26 kr. Szappan fontja 22 kr. Só fontja 10 kr. Körösfa öle 11 frt. — kr. Tölgyfa öle 9 frt 50 kr. Lágyfa öle 7 frt — kr. Kőszén rékája 80 kr. Széna mázsája 2 frt — kr. Szalma mázsája 1 frt — kr. Kender mázsája 27 frt — kr. Len mázsája 48 frt. Bécsi pénzárfolyam junius 30. 6% metalliques 69 — , nemzeti kölcsön 74.—. bankrészvények 798. —hitelintézeti részvények 177.70 ezüst agro 106 50 londoni váltók 108.85, arany da­rabja 5.18. Vízállás. Szeged, junius 30-án: 9' 1" 0"' 0 fölött. „ julius 1-én: 8' 7'.‘ 0"' 0 fölött, „ „ 2-án: 8' 0" 0" 0 fölött. Pest, junius 30-án: 5' 3“ 0 fölött. Felelős szerkesztő: Szabados János. Legújabb könyvek, melyek BURGER ZSIGMOND könyv- és szépműkereskedésében most érkeztek meg és ugyanott kaphatók : Garasos aristokracia. gfATJ“ °"ebe" K4‘ Az ausztriai birodalom,­zikönyve írta dr. Konek Sándor. Ára fűzve 5 frt A világtörténet tankönyve, ““odlt” vallásra. I. kötet. Irta dr. Weber György. Ára 2 trt 40 kr. A magyar történelmi emlékek. Kiadá­sza V. VI. kötet. Ára 8 trt 40 kr. Jay László. talilliJimp vagyis a termőföld eredete, mi-­VXdZi­J.­tö/(CtljX LcHuJlOlllC . Dösége, ereje, nemei s osztá­lyai , rövid bevezetéssel a növényélettanba A mezőgazdák szá­mára irta Sporzon Pál, ára 2 frt. Utazás a föld központja felé ItacSSi után fordította Beöthy Leo. Ára 75 kr. A nemzetiségi kérdés: TriPro­ Turi József‘ Ára K N­ D V X) i n A „Hungária“ biztosító­bank múlt hó 25-kén megtartott első rendkívüli közgyűlése alkalmával, reménydús vállalatának lényeges sikerénél fogva, üzletének kiterjesztése végett ismét 1000 darab részvénynek kibocsátását egyhangúlag elhatározta. Szerezni óhajtók ezennel felkéretnek, miként az alálírt főügynözkségnél vagy Jánosi Emil urnál jövő julius hó 10-ig jelentkezni szíveskedjenek. Megjegyzendő, miként ezen alig 3/4 évig működő magyar társulat már jövő julius hó elsőtől minden részvénye után osztalékként 12 forintot fizet. (1_2_) A szegedi főü­gynö­kség: PORGÁNYI GYÖRGY.

Next