Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)
1865-07-06 / 54. szám
Temesvár, julius 1. (Temesvári élet — Német és magyar színtársulatok. Lövész-bál. — Aratási kilátások ) E becses lapokban csak ritkán találkozunk temesvári tudósításokkal, pedig városunkban is történik itt-ott valami. A t. szerkesztő úr engedelmével olykor-olykor egy kis tudósítással szolgálok. *) Mi temesváriak csak a hivatalszobákban tudjuk, hogy Magyarországban vagyunk, a társaséletben sokkal inkább németek vagyunk, az utcán pedig Bécsben gondolhatjuk magunkat, mivel a sok cilinder és frakk közt csak néha-néha látható egy-egy magyar öltöny. — Midőn a feledhetlen Saphir egyszer városunkban humoristikai felolvasást tartott, Temesvárt kis Bécsnek nevezte. És nagyon igaza volt. Meg kell tehát nyugodnunk benne, hogy kis Bécsben vagyunk, s kimegyünk a parkba és hallgatjuk minden héten egyszer a helybeli ezred zenekarát; port nyerünk, mire aztán a sör jól ízlik, ez pedig nálunk igen jó. Színházunk is van, Rémay német társasága a gyárkülvárosi színkörben ad előadásokat, de nem mondhatjuk, hogy a közönségnek játszik-e vagy csak maga kedvéért, mert még eddig közönséget a színkörben nem vettünk észre, vagy csak nem tekinthetjük azt a 10—15 embert közönségnek. Ha Rémay úr a jó tanácsot elfogadná, csak vasár- és ünnepnapokon adna előadásokat, midőn mégis a napi költségre nem kellene ráfizetni, és ha az idő kedvezne, szép közönség jönne össze. Ad vocem színtársulat. Szilágyi színtársulata is beköszöntött hozzánk, és két előadást rendezett, melynek elseje „Pajkos diákok“ s „Matrózok a fedélzeten“ tegnapelőtt adatott tele ház előtt. A társulat elsőrendű tagjai érdemleti kitüntetésben részesültek. Mi ugyanezen előadott két operettet Szegeden Latabár társaságától sokkal jobban láttuk, de azért még sem tagadhatjuk meg e társulattól, hogy iparkodott az összegyűlt számos közönségnek kellemes estét szerezni. A tagok közül a „Pajkos diákokéban Simonyi (Geier), B.-né Kecskés Róza (Brandt), Szilágyi (Fleck), és Szilágyiné (Lizi) többször megtapsoltattak és kihivattak. — (Frinke) Kézsmárki M. kezében egészen hatás nélkül maradt. Hallatszik, hogy lövész -társaságunk egy nagyszerű bált rendez, melynek jövedelme jótékony célra lesz fordítandó. Lesz tehát mulatság elég, mert az ifjúság is rendez táncestélyt, hanem pénzünk nincs. Vetéseink a legszebb reményre jogosának, mivel átalánosan szépen állanak és néhol igen bő aratásra nyújtanak kilátást; — itt-ott ugyan majd semmi sem termett, de az nem az idő mostohaságának, hanem inkább a rész munkálatnak róható fel. K. I. Helybeli újdonságok. * A népbank ügyében tartott múltkori gyülekezetre körülbelül 300-an jelentek meg s az alapszabályokat csekély módosítással elfogadták. Lényeges változtatások történtek a IX-ik szakaszban, hol az egyesületi tagok kötelezettségeiről van szó; itt a b) alatti pont ekként módosíttatott. Az egyesület tagja köteles : az egész betéti tőke háromszoros összege erejéig, melynek a törzsbetét egyharmadát képezi, minden vagyonával kötelezettséget vállalni az egyesület cége alatt felvett vagy egyébként befolyt idegen tőkék pontos visszafizetéséért stb. Ugyancsak e szakasz 3-ik pontja végkép kimaradt, a 6-ik pont pedig ekként lett módosítva . Minden egyleti tag választó, az intézet tisztségeire megválasztható, s a közgyűlésben szaávazata van. (Az előbbi fogalmazás szerint e jogok csak azt illették, ki legalább három törzsbetétellel bír.) A XI-ik szakaszban, hol a kölcsönökről létezik említés, a 6-ik pont következőleg módosíttatott. A kölcsönök eredetileg meghatározott tartama az igazgató választmány által, a lejárat előtt 8 nappal ehhez intézett bejelentés folytán, a kamat és kezelési költségek lefizetése mellett újabb 4 hóra meghosszabbíttathatik. További meghosszabítás azonban csak úgy engedhető meg, ha a bejelentő adós eredeti tartozásának legalább egy harmadát e második lejáratkor lefizeti, stb. A XH-ik szakasz így módosult: Amint az egyesületnek ezer tagja vagy 10.000 fit. alaptőkéje lesz, megalakultnak tekintetik. A XIV-ik szakaszban, mely az egyleti ügyek ellátásáról értekezik, szintén történtek apróbb változtatások, így a közgyűlés tarthatásra legalább 100 tag jelenléte szükséges. Elnök, alelnök titkos szavazat útján választatnak. Pénztárnok és ellenőr az igazgató - választmány tagjai közül kihagyattak stb. Végre az egyesület területkörébe Uj-Szeged is felvétetett. (Lásd az alapszabályokat a „Szegedi Híradó“ 45-ik számában.) — Az ekként elfogadott alapszabályok felterjesztés végett a t.városi hatósághoz befognak nyujtatni. Az aláírási ívek pedig a napokban szét fognak osztatni. A nép érdekében kívánjuk, hogy minél számosabban legyenek az aláírók. * Az aratás ideje is beköszöntött már, s a gazdák különböző kedvvel fognak hozzá; amennyiben néhol az Isten áldása meglehetős mennyiségben, másutt pedig nagyon is gyéren mutatkozik. Átalában pedig azok az idők, midőn a nép fiai és leányai hangzatos jó kedvvel mentek a munkára s tértek haza onnan, ugy látszik elköltöztek az Alföld vidékéről. De talán nem örökre. * Jutalom-díjak gyanánt 2 aranyat és 4 tallért küldött be a gymnasiumi igazgatósághoz Benke József ügyvéd úr, mely az I-től VI-ik osztályig oly tanulók között osztatik ki, kik a vizsgák alkalmával a hittanból és történelemből legjobban felelnek. Más városokban számos ilyen barátja akad a tanügynek, ki az ifjúságban a szorgalmat és nemes igyekezetét csekélyebb díjak kitűzése által iparkodik éleszteni. Kívánatos volna, hogy a szép kezdeményezésnek minél több utánzója akadjon. * A helybeli jótékony nőegylet jövő vasárnap rendezi második táncvigalmát. A nőegylet, — mint felhívásában megjegyzi, — azért választá e célra a vasárnapot, hogy a vigalomban a lakosság minden osztálya résztvehessen, s különösen azon osztály, melynek szegényebbjei már többször részesültek az egylet jótékonyságában, szintén járulhasson némileg az üdvös célok előmozdításához, evégből úgynevezett népjegyek is adattak ki. A Belépti-díj személyenként 50 kr. népjegy és gyermekjegy 30 kr. A rendezőséget azon remény biztatja, hogy e vigalom eredménye a múltkor szenvedett veszteséget is pótolandja, s hogy a közönség méltányolni fogja jótékony tevékenységét azon egyesületnek, mely dacára annak, hogy anyagi ereje többfelé igénybe van véve, csaknem egészen magára hagyottan, egyedül ily után képes magának jövedelmi forrásokat teremteni. Jegyek válthatók a nőegylet választmányi tagjainál s a vigalom napján, délután 4 órától a népkerti bemenetnél. A vigalom kezdete 6 órakor. Kedvezőtlen idő esetében következő vasárnapra halasztatik. * Az iparos segédegylet még e hó folytán, vagy a jövő hó elején szintén rendez táncvigalmat az újszegedi népkertben. Ez egyesület táncvigalma mindenkor igen népes szokott lenni, s hisszük, hogy az idén is olyan leend, s hogy különösen az iparos osztály fel fogja karolni azt, tudván, hogy ezáltal nem egyedül magának szerez vidám órákat , hanem az egylet szép céljainak előmozdításához is járul néhány fillérrel. ♦Futtatás: Múlt vasárnap délután lófuttatás is volt az újszegedi gyepen. A futtatók voltak Adler Lajos és Ördögh János urak. A fogadás lóveszteségben történt, azon kikötéssel azonban, hogy ha visszajövet valamelyik ló elbukik, a fogadás nem érvényes. Adler Lajos úr lova jobb futónak bizonyult, azonban a másik többször elbukván, megmentette gazdáját a veszteségtől. A nagyszámú néző közönséget a zivatar kergette szét. Az érdekeltséget, melylyel a nép minden osztálya az ily futtatásokat kiséri, fel lehetne egy jótékonycélú népünnepre használni, melyben a legfőbb pontot az úgynevezett mezei gazdák versenye képezné. Úgy hiszszük, hogy csekély jutalmi díjak kitűzése mellett is akadna elég vállalkozó, s az ily kezdeményezés előmozdítaná azt, hogy a szegedi gyep is valaha a kívánathoz képest a versenygyepek közé emelkedjék.— * Egy törökországi kereskedő van most itt, ki Szeged és vidékéről ismét 300 magyar földművelő családot akar kivinni Adrianopol tájékára, hol művelésre való földben fognak részesülni. — A múlt évben, mint halljuk, szintén 150 család vitetett ki e vidékről. Kérdés, hogy mint foly oda kint dolguk? megtalálták-e azt ott, amiért a hazát képesek voltak elhagyni? Nem fog-e a kiköltözött csapat egy töredéke, kiéhezve, rongyosan haza vánszorogni az idegen nyelvű s idegen vallású nép közül ? Gondolkodjanak e fölött mindazok, akiket most kiakarnak édesgetni innen s jusson eszökbe hogy : a nagy világon e kívül nincsen számukra hely. * Szélvihar és szerencsétlenség. Múlt vasárnap d. u. 7 óra felé éjszak-nyugat felől nagy szélvihar keletkezett, mely óriási porfelleget hajtott maga előtt. — Ezt Szegeden kisteleki esőnek nevezik, s nem nagyon imádkoznak érte. Valóban olyan az, hogy némi kis fogalmat nyújt a zaharai sivatag homokoszlopairól. A zivatar nem múlt el szerencsétlenség nélkül, a felsővároson ugyanis Ábrahám József ar Tiszaszélen levő egyik háztelkének roskadozó vályog-kerítését a szomszéd udvarba fordította, hol épen egy asszony s néhány gyermek disznóetetéssel foglalkozott; a lezuhant kerítés egy leánykát és két disznót agyonnyomott, az asszonyt összetört karokkal s egy másik gyermeket sérülten húztak ki alóla. * A dalárdának zenedével tervezett összekapcsolására nézve a „Zenészeti lapok“ a következő megjegyzést teszik: Mi azon véleményben vagyunk, hogy ahol csak lehetséges, célszerű dolog volna a dalárdákat egyesíteni a már létező vagy fölállítani tervezett zenedékkel. Ne ragaszkodjunk mindenben a külföld példájához, hol az efféle egyleti élet már oly nagy mérvben ki van fejlődve, miszerint egyik a másik nélkül könnyen fölállhat. Egy zenede mindig pozitívebb alapokra van fektetve, mint bármely dalárda, melynek folytonos fölállhatását nem biztosítják alapítványi tőkék, mi is aztán gyakorta okozza, hogy egy dalárda, részint a tagok elszéledése, részint azok apathiája, vagy más alárendelt okok miatt szétbomlik s megszűnik működni, holott az egyszer megalapított zenedék nem oly könnyen oszlanak föl. Ha hazánkban minden zenedével egyszersmind egy dalárdás egylet is szoros kapcsolatba hozatnék, egyszer virágzóbb élete lehetne ugyan, mint másszor, de legalább meg lenne óva a folytonos egyéni tekintetek alatt nyögő és szétváló hullámzásoktól. A zenedék növendékeinek egy része mindig egyik kiegészítő részét is képezhetné a dalárdának, melyhez csatlakozván a menedéken kívül álló egyének, azok mindig szaporítanák az anyaegylet tőkéjét, melynek egyenes gondoskodása alá volna helyezve a dalárdaegylet ügye is. Beküldetett. Július 2-án, azaz Sarlós-Boldogasszony napján a Rozália kápolnánál igen szép s ájtatos ünnepélynek valáak szemtanúi. Az 1738-iki és 1740-iki években Szegeden irtózatosan pusztító, de az isteni kegyelem által megszűnt dögvész emléknapját ünnepelte meg hálás kegyelettel e város népe. Ez alkalommal nt. Balaton János belvárosi segédlelkésznek ékes, folyékony, népszerűen a szívhez szóló egyházi szónoklata igazán lélekemelő volt. Szegednek 1444-től kezdve egész 1740-ig a török iga, az elemi csapásokon kívül a többnyire járványos betegségek, u. m. a dögvész sat. által zaklatott város gyászos múltját mindig vonzóbb, figyelmet gerjesztő s tanulságos adatokkal ecsetelé. — E fiatal lelkész hathatós szavainak szellemi kardjával a hallgatókban a vallásos érzelmeket annyira felébreszté, hogy midőn a kápolna előtt künn felállított szószékről lelépett, a hívők tömegesen és sírva siettek elébe, csókolták kezeit s áldozták szavait. A szent beszédben alkalmilag igen helyesen választott és jól kidolgozott tárgyak érdekessége miatt e szent beszéd megérdemlené, hogy nyomtatásban is megjelenjék. Több szemtanú. Céllövészet. Múlt vasárnap lőttek: 1 ötöst (szeg), 1 négyest, 5 hármast és 26 kettőst ; lőtték a következők: Krauswetter János 1 ötöst (szeg), 5 kettőst; Erőskövy Antal 1 négyest, 5 kettőst; Korolovits főhadnagy 4 hármast, 2 kettőst; Krausz Albert 1 hármast, 3 kettőst; Zászlósy János 3 kettőst; Georgievits György 5 kettőst; Burger Zsigmond 2 kettőst; Metz Gábor 1 kettőst. Jászberény, jul 2. T. szerkesztő úr! Kibontakoztam néhány napra kedves szülővárosom kedélyes porfelhőiből, mely alatt a Jászság ez élénk szellemű városában tartózkodván, nem mulaszthatom el lapunkban közölni azon tapasztalataimat, melyeket rövid itt mulatásom nyújtott. A legújabb politikai események híte itt is élénk hatást gyakorolt, s izgalommal várják a reményre jogosító kezdet folyamatát. — Egy itteni birtokos ügyvéd azzal üdvözölte jóll-fejét, hogy a város közepén fekvő gyönyörű mulató kertjét tömérdek kisebb nagyobb nemzeti zászlóval szegélyezte körül. Másnap már a városházán s egyik templom tornyán is ki volt tűzve a nemzeti lobogó. A szabadelvű alkotmányosok, vagyis a 61-ikiek máris erősen mozognak, s jókorán igyekeznek a követendő irányt megállapítani. Kétségtelen, hogy itt teljesen ezek lesznek a helyzet urai most is, mint 61-ben. Ámbár — mint látszik — igen helyesen a fővárosból várják a jelszót, de annyit már is elvül állítottak föl, hogy a bekövetkezendő választásoknál a még fennálló provisoriumnak legkisebb beavatkozását sem fogják megtűrni, mely az itteni szabadelvű közvélemény szerint, az alkotmányos tisztikar visszaállítását is mellőzhetlenné teszi. A követválasztásokkal tisztába vannak, maradnak a 61-ikiek. —au -r. * Tudósításait mindenkor szívesen veszszük. Szerk. Vegyesek. * Az uj ministérium. Gr. Mensdorff, gr. Eszterházy, gr. Belcredi s Majláth György urak azok — mond a „N. F. Presse“ — kiket ő Felsége elutazásakor azon megbízatással tisztelt meg, hogy minisztériumot alakítsanak s Ő Fetsége visszatértére készítsék el a javaslatokat. S most úgy látszik — folytatja a nevezett lap — hogy bár e négy államférfiú azon elhatározással fogott munkájához, hogy homogén, minden tekintetben megegyező ministériumot alakít, máris jelentkezett közöttük némi különbözés, és pedig különösen az uj magyar cancellár s az uj államminister között. S ezért van nagyon elterjedve az a hir, hogy Belcredi helyett b. Hübner lenne államminister. — A gráci „Telegraf“-nak is Bécsből azt távírják, hogy gr. Belcredi vonakodik a ministeri tárcát elvállalni s báró Hübner lenne a jövendő államminiszer. A gráci „Tagespost“ pedig Bécsből szintén táviratilag azon hirt hozza, hogy a hadügyministerhez intézett legf kézirattal a hadseregnek békelábra való állítása elrendeltetett. A Jövendő igazságügyminiszternek most Mende képviselőt is emlegetik. * Szebenből írják, hogy b. Nopcsa Ferenc ő Felsége parancsára Bécsbe hivatott, hová már elutazott. * Szójáték. Az emberek, mint a „Fővárosi L.“ írja, kezdenek jobbkedvűek lenni. Legalább erre mutat, hogy a nap eseményei fölött hamar forgalomba jövő ékeket és szójátékokat csinálnak. Közelebb is, midőn a távirat jelenti, hogy Majláth György, az udvari főkancellár zavari jószágába (hazánkba) utazott, valaki azt mondta rá: „Tehát ő excra Zavarban van, mi azt hittük, hogy egészen mások vannak zavarban.“ S másnap már mindenki ismerte e szójátékot. A szép remények valósátával az elevenülő élclapok igen jó munkatársat nyernek a közjókedvűségben. * Követválasztási mozgalmak. A legújabb események hazánkban — írja a „P. H.“ — az országgyűlési követválasztási mozgalmakat megindíták, így Pesten a Józsefvárosban a múlt hét végén mintegy 60 polgár gyűlt össze értekezletre. Az „Esztergomi Újság“ szerint pedig Sárkányban követválasztás ügyében szintén tartottak már értekezletet. * Az „erdélyi vasút.“ A „P. Lt.“ egy bécsi levele is felemlíti azon általánosan elterjedt, s közmegelégedéssel fogadtatott hírt, mely szerint kevés remény van ahhoz, hogy ő Felsége megerősítse az „erdélyi vasút“ tervét, melyet a reichsrath elfogadott. Ez a vasútvonal nem elégítheti ki sem Magyarországot, sem Erdély tetemesen nagyobb részét. * Bankóhamisítók. A budai városkapitányságnak sikerült egy veszélyes bankóhamisító társulat két főnökét, K. rajztanitó és W. kőnyomdász személyében kinyomozni. Az első metszette a lemezeket az egy- s tízforintosok számára, a másik pedig a bankjegyeket készíté, melyeket aztán értékesítésre vidéki cinkostársainak küldött el. E cinkostársak nagyon sokan vannak; a „P. L.“ számukat az eddigi nyomozások alapján 40—50 egyénre teszi, kik közül hetet sikerült eddig kézrekeríteni. K. rajztanító elfogatásakor nemcsak a hengerek, festékek és sajtó, hanem a két lemez s egyéb műszerszám is megtaláltatott, melyek már a városon kívül voltak elásva. A hamisítványok minden tekintetben nagyon sikerűlteknek mondhatók s nemcsak változó sorozat és számok, hanem viznyomattal is el vannak látva. Az év folytán ez a hatodik bankóhamisitó cinkostársulat, mely Pest-Budán nyomoztatik ki. * Az 1864-iki magyarországi termés főösszegei: Az őszi termények, u. m. • búza, kétszeres, rozs, árpa és repce összege tesz 58,801,088 pozonyi mérőt, a rendszerinti szükséglet 54,503,735 mérőben van kimutatva, e szerint 4,297,353 mérő mutatkozik, mint felesleg. A tavaszi termények, u. m. árpa, zab, tengeri, köles, bab, borsó és lencse összege tesz 55,004,001 mérőt, a rendszerinti szükséglet 44,423,784 mérőt s így a felesleg 580,217 mérőt. Gyökér és gumós növények, u. m. burgonya és répa összege tesz 25,404,029 mérőt, a rendszerinti szükséglet 23,750,283 mérőt, a felesleg 1,653,746 mérőt. Réti és legelői termények, névszerint széna, sarjú, muhar, lóhere és bükköny 58,683,991 mázsával, a rendszerinti szükséglet 65,930,737 mázsával, s így a hiány 7,246,746 mázsával van föltéve. Bor és gyümölcs összege tesz 3,276,982 akót. Végre a selyemtermelés mennyisége 52,760 fontban van előtüntetve. * A sebészeti akadmiákat az osztrá birodalomban megszüntetik, miután a sebészek terjedését apasztani kívánják. * Az Algir és Franciaország közti tenger alatti távírdán már megérkezett Európába az első üzenet. Napóleon császárnak szól s így hangzik: „Algír, mely most Franciaországgal igazán össze van kötve, használja ez összeköttetés első alkalmát hálája nyilvánítására felséges ura iránt.“ A császár szintén ez úton rögtön felelt. A két üzenet egy óra alatt járta meg az utat. * Georgiából nagyon panaszkodnak a felszabadított négerek fölött, kik közül sokan, az önelhatározás újonnan nyert jogát élvezve, minden munkától tartózkodnak és azt hiszik, hogy a semmittevésből is meg lehet élni. A vasutak közelében fekvő ültetvények nagyobb részt az elpusztulás veszélyének vannak kitéve; az erősebb, munkaképes négerek csapatonként vonultak el , visszahagyva az öregeket és gyengéket. Az utóbbiaktól, kik most csak terhükre vannak, igyekeznek az ültetvényesek megmenekülni és minden segély nélkül küldik el őket, úgy hogy a városok, különösen Macon, telve varrnak ilyen dologtalan és segélyre szoruló feketékkel, míg a földbirtokosok képtelenek lesznek az aratásra váró termékeket behordatni, s a tengeri- és gyapotföldeket sem részesíthetik az évszak által megkívánt műveltetésben. Még roszabb az, hogy a födél nélkül és céltalanul idestova barangoló négerek, néhol még erőszakosságokra is vetemednek. Talbot grófságban e hó kezdetén 10 feketét lőttek agyon vagy akasztottak föl, kik gyújtogatva, rabolva és más borzasztóságokat elkövetve járták be az országot.