Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)

1865-07-06 / 54. szám

Temesvár, julius 1. (Temesvári élet — Német és magyar színtársulatok. Lövész-bál. — Aratási kilátások ) E becses lapokban csak ritkán találkozunk temesvári tudósításokkal, pedig városunkban is történik itt-ott valami. A t. szerkesztő úr engedelmével olykor-olykor egy kis tudósítással szolgálok. *) Mi temesváriak csak a hivatalszobákban tudjuk, hogy Magyarországban vagyunk, a tár­sas­életben sokkal inkább németek vagyunk, az utcán pedig Bécsben gondolhatjuk magun­kat, mivel a sok cilinder és frakk közt csak néha-néha látható egy-egy magyar öltöny. — Midőn a feledhetlen Saphir egyszer városunk­ban humoristikai felolvasást tartott, Temes­várt kis Bécsnek nevezte. És nagyon igaza volt. Meg kell tehát nyugodnunk benne, hogy kis Bécsben vagyunk, s kimegyünk a parkba és hallgatjuk minden héten egyszer a helybeli ezred zenekarát; port nyerünk, mire aztán a sör jól ízlik, ez pedig nálunk igen jó. Szín­házunk is van, Rémay német társasága a gyár­külvárosi színkörben ad előadásokat, de nem mondhatjuk, hogy a közönségnek játszik-e vagy csak maga kedvéért, mert még eddig közönséget a színkörben nem vettünk észre, vagy csak nem tekinthetjük azt a 10—15 em­bert közönségnek. Ha Rémay úr a jó tanácsot elfogadná, csak vasár- és ünnepnapokon adna előadásokat, midőn mégis a napi költségre nem kellene ráfizetni, és ha az idő kedvezne, szép közönség jönne össze. Ad vocem szín­társulat. Szilágyi színtársulata is beköszön­tött hozzánk, és két előadást rendezett, mely­nek elseje „Pajkos diákok“ s „Matrózok a fe­­délzeten“ tegnapelőtt adatott tele ház előtt. A társulat elsőrendű tagjai érdemleti kitüntetés­ben részesültek. Mi ugyan­ezen előadott két operettet Szegeden Latabár társaságától sokkal jobban láttuk, de azért még sem tagadhatjuk meg e társulattól, hogy iparkodott az össze­gyűlt számos közönségnek kellemes estét sze­rezni.­­ A tagok közül a „Pajkos diá­kokéban Simony­i (Geier), B.-né Kecskés Róza (Brandt), Szilágyi (Fleck), és Szilágyiné (Lizi) többször megtapsoltattak és kihivattak. — (Frinke) Kézsm­árki M. kezében egészen hatás nélkül maradt. Hallatszik, hogy lövész -­társaságunk egy nagyszerű bált rendez, melynek jövedelme jó­tékony célra lesz fordítandó. Lesz tehát mulat­ság elég, mert az ifjúság is rendez táncestélyt, hanem pénzünk nincs. Vetéseink a legszebb reményre jogosá­nak, mivel átalánosan szépen állanak és né­hol igen bő aratásra nyújtanak kilátást; — itt-ott ugyan majd semmi sem termett, de az nem az idő mostohaságának, hanem inkább a rész munkálatnak róható fel. K. I. Helybeli újdonságok. * A népbank ügyében tartott múlt­kori gyülekezetre körülbelül 300-an jelentek meg s az alapszabályokat csekély módosítással elfogadták. Lényeges változtatások történtek a IX-ik szakaszban, hol az egyesületi tagok kö­telezettségeiről van szó; itt a b) alatti pont ekként módosíttatott. Az egyesület tagja kö­teles : az egész betéti tőke háromszoros összege erejéig, melynek a törzs­betét egy­harmadát ké­pezi, minden vagyonával kötelezettséget vállalni az egyesület cége alatt felvett vagy egyébként befolyt idegen tőkék pontos visszafizetéséért stb. Ugyancsak e szakasz 3-ik pontja végkép ki­maradt, a 6-ik pont pedig ekként lett módosít­va . Minden egyleti­ tag választó, az intézet tiszt­ségeire megválasztható, s a közgyűlésben sza­­á­­­vazata van. (Az előbbi fogalmazás szerint e jogok csak azt illették, ki legalább három törzsbetétellel bír.) A XI-ik szakaszban, hol a kölcsönökről létezik említés, a 6-ik pont következőleg módosíttatott. A kölcsönök ere­detileg meghatározott tartama az igazgató vá­lasztmány által, a lejárat előtt 8 nappal ehhez intézett bejelentés folytán, a kamat és keze­lési költségek lefizetése mellett újabb 4 hóra meghosszabbíttathatik. További meghosszabítás azonban csak úgy engedhető meg, ha a beje­lentő adós eredeti tartozásának legalább egy harmadát e második lejáratkor lefizeti, stb. A XH-ik szakasz így módosult: Amint az egyesületnek ezer tagja vagy 10.000 fit. alap­tőkéje lesz, megalakultnak tekintetik. A XIV-ik szakaszban, mely az egyleti­ ügyek ellátásáról értekezik, szintén történtek apróbb változtatá­sok, így a közgyűlés tarthatásra legalább 100 tag jelenléte szükséges. Elnök, alelnök titkos szavazat útján választatnak. Pénztárnok és ellenőr az igazgató - választmány tagjai közül kihagyattak stb. Végre az egyesület terület­körébe Uj-Szeged is felvétetett. (Lásd az alap­szabályokat a „Szegedi Híradó“ 45-ik számá­ban.) — Az ekként elfogadott alapszabályok felterjesztés végett a t.­városi hatósághoz be­fognak nyujtatni. Az aláírási ívek pedig a na­pokban szét fognak osztatni. A nép érdekében kívánjuk, hogy minél számosabban legyenek az aláírók. * Az aratás ideje is beköszön­tött már, s a gazdák különböző kedvvel fognak hozzá; amennyiben néhol az Isten ál­dása meglehetős mennyiségben, másutt pedig nagyon is gyéren mutatkozik. Átalában pedig azok az idők, midőn a nép fiai és leányai hangzatos jó kedvvel mentek a munkára s tér­tek haza onnan, ugy látszik elköltöztek az Al­föld vidékéről. De talán nem örökre. * Jutalom-díjak gyanánt 2 aranyat és 4 tallért küldött be a gymnasiumi igazga­tósághoz Benke József ügyvéd úr, mely az I-től VI-ik osztályig oly tanulók között osz­­tatik ki, kik a vizsgák alkalmával a hittanból és történelemből legjobban felelnek. Más váro­sokban számos ilyen barátja akad a tanügynek, ki az ifjúságban a szorgalmat és nemes igye­kezetét csekélyebb díjak kitűzése által ipar­kodik éleszteni. Kívánatos volna, hogy a szép kezdeményezésnek minél több utánzója akadjon. * A helybeli jótékony nőegylet jövő vasárnap rendezi második táncvigalmát. A nőegylet, — mint felhívásában megjegyzi, — azért választá e célra a vasárnapot, hogy a vigalomban a lakosság minden osztálya részt­­vehessen, s különösen azon osztály, melynek szegényebbjei már többször részesültek az egy­let jótékonyságában, szintén járulhasson né­mileg az üdvös célok előmozdításához, evég­­ből úgynevezett népjegyek is adattak ki. A Belépti-díj személyenként 50 kr. népjegy és gyermekjegy 30 kr. A rendezőséget azon re­mény biztatja, hogy e vigalom eredménye a múltkor szenvedett veszteséget is pótolandja, s hogy a közönség méltányolni fogja jótékony tevékenységét azon egyesületnek, mely dacára annak, hogy anyagi ereje többfelé igénybe van véve, csaknem egészen magára hagyottan, egyedül ily után képes magának jövedelmi for­rásokat teremteni. Jegyek válthatók a nőegylet választmányi tagjainál s a vigalom napján, délután 4 órától a népkerti bemenetnél. A vigalom kezdete 6 órakor. Kedvezőtlen idő esetében következő vasárnapra halasztatik. * Az iparos segéd­egylet még e hó folytán, vagy a jövő hó elején szintén rendez táncvigalmat az újszegedi népkertben. Ez egyesület táncvigalma mindenkor igen né­pes szokott lenni, s hisszük, hogy az idén is olyan leend, s hogy különösen az iparos osz­tály fel fogja karolni azt, tudván, hogy ez­által nem egyedül magának szerez vidám órá­kat , hanem az egylet szép céljainak előmoz­dításához is járul néhány fillérrel. ♦Futtatás: Múlt vasárnap délután lófutta­tás is volt az újszegedi gyepen. A futtatók voltak Adler Lajos és Ördögh János urak. A fogadás lóveszteségben történt, azon kikö­téssel azonban, hogy ha visszajövet valamelyik ló elbukik, a fogadás nem érvényes. Adler Lajos úr lova jobb futónak bizonyult, azon­ban a másik többször elbukván, megmentette gazdáját a veszteségtől. A nagyszámú néző közönséget a zivatar kergette szét. Az érde­keltséget, melylyel a nép minden osztálya az ily futtatásokat kiséri, fel lehetne egy jóté­konycélú népünnepre használni, melyben a legfőbb pontot az úgynevezett mezei gazdák versenye képezné. Úgy hiszszük, hogy csekély jutalmi­ díjak kitűzése mellett is akadna elég vállalkozó, s az ily kezdeményezés előmozdí­taná azt, hogy a szegedi gyep is valaha a kívánathoz képest a versenygyepek közé emel­kedjék.­­— * Egy törökországi kereskedő van most itt, ki Szeged és vidékéről ismét 300 magyar földművelő családot akar ki­vinni Adrianopol tájékára, hol műve­lésre való földben fognak részesülni. — A múlt évben, mint halljuk, szintén 150 család vitetett ki e vidékről. Kérdés, hogy mint foly oda kint dolguk? megtalálták-e azt ott, amiért a hazát képesek voltak elhagyni? Nem fog-e a kiköltözött csapat egy töredéke, kiéhezve, ron­gyosan haza vánszorogni az idegen nyelvű s idegen vallású nép közül ? Gondolkodjanak e fölött mindazok, akiket most kiakarnak édes­getni innen s jusson eszökbe hogy : a nagy világon e kívül nincsen számukra hely. * Szélvihar és szerencsétlenség. Múlt vasárnap d. u. 7 óra felé éjszak-nyugat felől nagy szélvihar keletkezett, mely óriási por­­felleget hajtott maga előtt. — Ezt Szegeden kisteleki esőnek nevezik, s nem nagyon imád­koznak érte. Valóban olyan az, hogy némi kis fogalmat nyújt a zaharai sivatag homok­oszlopairól. A zivatar nem múlt el szerencsét­lenség nélkül, a felsővároson ugyanis Ábra­hám József ar Tiszaszélen levő egyik ház­telkének roskadozó vályog-kerítését a szom­széd udvarba fordította, hol épen egy asszony s néhány gyermek disznóetetéssel foglalkozott; a lezuhant kerítés egy leánykát és két disznót agyonnyomott, az asszonyt összetört karokkal s egy másik gyermeket sérülten húztak ki alóla.­­ * A dalárdának zenedével ter­vezett összekapcsolására nézve a „Zenészeti lapok“ a következő megjegyzést teszik: Mi azon véleményben vagyunk, hogy a­hol csak lehetséges, célszerű dolog volna a dalárdákat egyesíteni a már létező vagy föl­állítani tervezett zenedékkel. Ne ragaszkodjunk mindenben a külföld példájához, hol az efféle egyleti élet már oly nagy mérvben ki van fej­lődve, miszerint egyik a másik nélkül könnyen fölállhat. Egy zenede mindig pozitívebb ala­pokra van fektetve, mint bármely dalárda, melynek folytonos fölállhatását nem biztosítják alapítványi tőkék, mi is aztán gyakorta okozza, hogy egy dalárda, részint a tagok elszéledése, részint azok apathiája, vagy más alárendelt okok miatt szétbomlik s megszűnik működni, holott az egyszer megalapított zenedék nem oly könnyen oszlanak föl. Ha hazánkban minden zenedével egyszersmind egy dalárdás egylet is szoros kapcsolatba hozatnék, egyszer virág­zóbb élete lehetne ugyan, mint másszor, de legalább meg lenne óva a folytonos egyéni tekintetek alatt nyögő és szétváló hullámzá­soktól. A zenedék növendékeinek egy része mindig egyik kiegészítő részét is képezhetné a dalárdának, melyhez csatlakozván a mene­déken kívül álló egyének, azok mindig sza­porítanák az anyaegylet tőkéjét, melynek egye­nes gondoskodása alá volna helyezve a dalárda­egylet ügye is. Beküldetett. Július 2-án, azaz Sar­lós-Boldogasszony napján a Rozália kápolná­nál igen szép s ájtatos ünnepélynek valáak szemtanúi. Az 1738-iki és 1740-iki években Szegeden irtózatosan pusztító, de az isteni ke­gyelem által megszűnt dögvész emléknapját ünnepelte meg hálás kegyelettel e város népe. Ez alkalommal nt. Balaton János belvárosi se­gédlelkésznek ékes, folyékony, népszerűen a szívhez szóló egyházi szónoklata igazán lélek­emelő volt. Szegednek 1444-től kezdve egész 1740-ig a török iga, az elemi csapásokon kí­vül a többnyire járványos betegségek, u. m. a dögvész sat. által zaklatott város gyá­szos múltját mindig vonzóbb, figyelmet ger­jesztő s tanulságos adatokkal ecsetelé. — E fiatal lelkész hathatós szavainak szellemi kard­jával a hallgatókban a vallásos érzelmeket annyira felébreszté, hogy midőn a kápolna előtt künn felállított szószékről lelépett, a hívők tömegesen és sírva siettek elébe, csó­kolták kezeit s áldozták szavait. A szent be­szédben alkalmilag igen helyesen választott és jól kidolgozott tárgyak érdekessége miatt e szent beszéd megérdemlené, hogy nyomtatás­ban is megjelenjék. Több szemtanú. Céllövészet. Múlt vasárnap lőttek: 1 ötöst (szeg), 1 négyest, 5 hármast és 26 ket­tőst ; lőtték a következők: Krauswetter János 1 ötöst (szeg), 5 kettőst; Erőskövy Antal 1 négyest, 5 kettőst; Korolovits főhadnagy 4 hármast, 2 kettőst; Krausz Albert 1 hármast, 3 kettőst; Zászlósy János 3 kettőst; Georgie­­vits György 5 kettőst; Burger Zsigmond 2 kettőst; Metz Gábor 1 kettőst. Jászberény, jul 2. T. szerkesztő úr! Kibontakoztam néhány napra kedves szülővárosom kedélyes porfelhőiből, mely alatt a Jászság ez élénk szellemű városában tartózkodván, nem mu­laszthatom el lapunkban közölni azon tapasz­talataimat, melyeket rövid itt mulatásom nyújtott. A legújabb politikai események híte itt is élénk hatást gyakorolt, s izgalommal vár­ják a reményre jogosító kezdet folyamatát. — Egy itteni birtokos ügyvéd azzal üdvözölte jól­­l-fejét, hogy a város közepén fekvő gyö­nyörű mulató­ kertjét tömérdek kisebb nagyobb nemzeti zászlóval szegélyezte körül. Másnap már a városházán s egyik templom tornyán is ki volt tűzve a nemzeti lobogó. A szabad­elvű alkotmányosok, vagyis a 61-ikiek már­is erősen mozognak, s jókorán igyekeznek a követendő irányt megállapítani. Kétségtelen, hogy itt teljesen ezek lesznek a helyzet urai most is, mint 61-ben. Ámbár — mint lát­szik — igen helyesen a fővárosból várják a jelszót, de annyit már is elvül állítottak föl, hogy a bekövetkezendő választásoknál a még fennálló provisoriumnak legkisebb beavatkozá­sát sem fogják megtűrni, mely az itteni sza­badelvű közvélemény szerint, az alkotmányos tisztikar visszaállítását is mellőzhetlenné teszi. A követválasztásokkal tisztába vannak, ma­radnak a 61-ikiek. —au­ -r. *­ Tudósításait mindenkor szívesen veszszü­k. S­z­er­k. Vegyesek. * Az uj minis­tér­ium. Gr. Mensdorff, gr. Eszterházy, gr. Belcredi s Majláth György urak azok — mond a „N. F. Presse“ — kiket ő Felsége elutazásakor azon megbízatással tisz­telt meg, hogy minisztériumot alakítsanak s Ő Fetsége visszatértére készítsék el­­ a javas­latokat. S most úgy látszik — folytatja a ne­vezett lap — hogy bár e négy államférfiú azon elhatározással fogott munkájához, hogy homo­gén, minden tekintetben megegyező ministé­­riumot alakít, már­is jelentkezett közöttük némi különbözés, és pedig különösen az uj magyar cancellár s az uj államminister között. S ezért van nagyon elterjedve az a hir, hogy Belcredi helyett b. Hübner lenne állammi­nister. — A gráci „Telegraf“-nak is Bécsből azt távírják, hogy gr. Belcredi vonakodik a ministeri tárcát elvállalni s báró Hübner lenne a jövendő államminiszer. A gráci „Tagespost“ pedig Bécsből szintén táviratilag azon hirt hozza, hogy a hadügyministerhez intézett legf­ kézirattal a hadseregnek békelábra való állí­tása elrendeltetett. A Jövendő igazságügymi­niszternek most Mende képviselőt is emlegetik. * Szebenből írják, hogy b. Nopcsa Ferenc ő Felsége parancsára Bécsbe hivatott, hová már elutazott. * Szójáték. Az emberek, mint a „Fő­városi L.“ írja, kezdenek jobbkedvűek lenni. Legalább erre mutat, hogy a nap eseményei fölött hamar forgalomba jövő ékeket és szójá­tékokat csinálnak. Közelebb is, midőn a táv­irat jelenti, hogy Majláth György, az udvari főkancellár z­a­v­ari jószágába (hazánkba) uta­zott, valaki azt mondta rá: „Tehát ő excra Zavarban van, mi azt hittük, hogy egészen mások vannak zavarban.“ S másnap már mindenki ismerte e szójátékot. A szép remé­nyek valósátával az elevenülő élclapok igen jó munkatársat nyernek a­­ közjókedvűségben. * Kö­vetválasztási mozgalmak. A legújabb események hazánkban — írja a „P. H.“ — az országgyűlési követválasztási mozgalmakat megindíták, így Pesten a József­városban a múlt hét végén mintegy 60 polgár gyűlt össze értekezletre. Az „Esztergomi Új­ság“ szerint pedig Sárkányban követválasztás ügyében szintén tartottak már értekezletet. * Az „erdélyi vasút.“ A „P. Lt.“ egy bécsi levele is felemlíti azon általánosan el­terjedt, s közmegelégedéssel fogadtatott hírt, mely szerint kevés remény van ahhoz, hogy ő Felsége megerősítse az „erdélyi vasút“ tervét, melyet a reichsrath elfogadott. Ez a vasút­vonal nem elégítheti ki sem Magyarországot, sem Erdély tetemesen nagyobb részét. * Bankóhamisítók. A budai város­kapitányságnak sikerült egy veszélyes bankó­­hamisító társulat két főnökét, K. rajztanitó és W. kőnyomdász személyében kinyomozni. Az első metszette a lemezeket az egy- s tízforintosok számára, a másik pedig a bankjegyeket ké­­szíté, melyeket aztán értékesítésre vidéki cin­kostársainak küldött el. E cinkostársak nagyon sokan vannak; a „P. L.“ számukat az eddigi nyomozások alapján 40—50 egyénre teszi, kik közül hetet sikerült eddig kézrekeríteni. K. rajztanító elfogatásakor nemcsak a hengerek, festékek és sajtó, hanem a két lemez s egyéb műszerszám is megtaláltatott, melyek már a városon kívül voltak elásva. A hamisítványok minden tekintetben nagyon sikerűlteknek mond­hatók s nemcsak változó sorozat és számok, hanem viznyomattal is el vannak látva. Az év folytán ez a hatodik bankóhamisitó cinkostár­sulat, mely Pest-Budán nyomoztatik ki. * Az 1864-iki magyarországi ter­més főösszegei: Az őszi termények, u. m. • búza, kétszeres, rozs, árpa és repce összege tesz 58,801,088 pozonyi mérőt, a rendszerinti szükséglet 54,503,735 mérőben van kimutatva, e szerint 4,297,353 mérő mutatkozik, mint felesleg. A tavaszi termények, u. m. árpa, zab, tengeri, köles, bab, borsó és lencse összege tesz 55,004,001 mérőt, a rendszerinti szük­séglet 44,423,784 mérőt s így a felesleg 580,217 mérőt. Gyökér és gumós növények, u. m. burgonya és répa összege tesz 25,404,029 mérőt, a rendszerinti szükséglet 23,750,283 mérőt, a felesleg 1,653,746 mérőt. Réti és legelői termények, névszerint széna, sarjú, muhar, lóhere és bükköny 58,683,991 mázsá­val, a rendszerinti szükséglet 65,930,737 má­zsával, s így a hiány 7,246,746 mázsával van föltéve. Bor és gyümölcs összege tesz 3,276,982 akót. Végre a selyemtermelés mennyisége 52,760 fontban van előtüntetve. * A sebészeti akadmiákat az osztrá birodalomban megszüntetik, miután a sebészek terjedését apasztani kívánják. * Az Algir és Franciaország közti tenger alatti távírdán már megérkezett Euró­pába az első üzenet. Napóleon császárnak szól s így hangzik: „Algír, mely most Franciaor­szággal igazán össze van kötve, használja ez összeköttetés első alkalmát hálája nyilvánítá­sára felséges ura iránt.“ A császár szintén ez úton rögtön felelt. A két üzenet egy óra alatt járta meg az utat. * Georgiából nagyon panaszkod­nak a felszabadított négerek fölött, kik közül sokan, az önelhatározás újonnan nyert jogát élvezve, minden munkától tartóz­kodnak és azt hiszik, hogy a semmittevésből is meg lehet élni. A vasutak közelében fekvő ültetvények nagyobb részt az elpusztulás veszé­lyének vannak kitéve; az erősebb, munkaképes négerek csapatonként vonultak el , vissza­hagyva az öregeket és gyengéket. Az utóbbiak­tól, kik most csak terhükre vannak, igyekez­nek az ültetvényesek megmenekülni és minden segély nélkül küldik el őket, úgy hogy a vá­rosok, különösen Macon, telve varrnak ilyen dologtalan és segélyre szoruló feketékkel, míg a földbirtokosok képtelenek lesznek az aratásra váró termékeket behordatni, s a tengeri- és gyapotföldeket sem részesíthetik az évszak által megkívánt műveltetésben. Még roszabb az, hogy a födél nélkül és céltalanul ide­s­tova baran­goló négerek, néhol még erőszakosságokra is vetemednek. Talbot grófságban e hó kezdetén 10 feketét­ lőttek agyon vagy akasztottak föl, kik gyújtogatva, rabolva és más borzasztósá­­gokat elkövetve járták be az országot.

Next