Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)
1866-07-15 / 56. szám
1860. Nyolcadik évfolyam. Mogyolon: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerk.esastési iroda: Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében Kindókivántal s Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre...................................................8 frt. Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Egyes számára feltételek: Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre...............................................6 frt — kr. Félévre...................................................3 „ — „ Évnegyedre...............................................1 „ 60 „ 8 fér osztr. ért. Hirdetősors: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díja lett krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Vidékünk terményállapota. Az aratás eredményéről s a még lábon álló vetemények állapotáról már annyi tudósítás érkezett hozzánk , melyből vidékünk 66-diki terménybeli állapotáról tiszta fogalmat szerezhetünk. Hogy a rozsból éppen semmi sem fog teremni, s hogy a homokföldet művelő népnek sem vetőmagja, sem kenyere nem leend ; hogy tehát ez adóját nemcsak hogy nem fogja fizetni tudni, de sőt kölcsön-segélyre leend szüksége, ez már a máj. 24-diki fagy után látható volt. De a búzából, noha a fagy abban is tett pusztítást, jóval többet remélt a gazdaközönség és méltán, mert ha a folyton tartó száraz időjárás, mely e vidékre már évek óta fórumként nehezül, nem öli a növényzetet; a búzatermés panaszra kevés okot adott volna. Most azonban nem egy gazda panaszolja , hogy a búza, levonva belőle a házi fogyasztásra szükséges mennyiséget, a vetőmagot sem adja meg. — Másik ismét, ki 400 köblöt remélett, örül, ha 40—50 köblöt fog kapni s csak kevés az a szerencsés, ki féltermésre, vagy még éppen annál valamivel többre is számíthat. Ez aránytalanság oka abban keresendő, hogy e vidéket is látogatták nagy ritkán pásztás-esők, s némely helyre éppen akkor érkezett az égnek ezen áldása, midőn reá legtöbb szüksége volt a szomjas növényzetnek. Az árpa aránylag még legjobban fizet, ellenben a zab igen satnya s nagyon kevéssel biztat. A burgonya és kukorica, mely újból kisarjadzott és az újonnan ültetett kukorica, bab s egyebek eső hiányában fonnyadozni kezdenek. A kukorica alig egy pár arasztnyi magas s már zabját hányja. Az újonnan ültetettnél hiányzik a fejlődési idő, a tavaszi hónapok fejlődési idejét nem volt képes az egyenetlen június hó többé utolérni, lehet tehát szegény kóló, de cső a kukoricán, hüvely a babon, csucsor a burgonya alatt csak nyomom. A szakavatott „Nép Kertésze“ e növények gyakori kapálását ajánlja, mert azok, kik mellőzve a kapálást, a helyett a töltést is bevégezték, nem sok örömben fognak részesülni növényeik után. Hasonló sebességgel fejlődik a fagy után ujraültetett dinnye is , indái még alig fejlődtek ki s már virág és gyümölcs mutatkozott rajtuk, hogy azonban e gyümölcs élvezhető leende, az nagyon kétséges. Szőlőtermés a házi kertek kivételével, éppen sehol sem várható. Bora tehát e vidéknek az idén nem leend, miáltal szintén egyik jövedelmi forrása apadt ki. Íme halavány képe e vidék terménybeli állapotának. E kép nagyon is szomorú, s ha a magyar ember nem tanult volna meg tűrni s szembe nézni a csapással, a gazdaközönség helyzete, mely sehogy sem akar jobbra változni, valóban kétségbeejtő volna. Azonban éppen e csapások buzdítják tevékenységre a nemzet jobbjait s mi erősen hisszük, hogy nincs messze az idő, a midőn Alföldünk el lesz látva mindazzal, mi a természet mostohaságaitól megóvja s gondoskodva lesz arról, hogy ez ország, mely leginkább a földművelésre van utalva, olcsón termelhessen s állandó piacokkal bírva a külföldön, gazdag földeiből megfelelő jövedelmet lásson, voltak, annak oka nagy részben abban rejlik, hogy sem az adókötelezettek, sem pedig a közigazgatási hatóságok és közegek által a fönálló szabályokban gyökerező eljárás nem követtetett. Szükségesnek tartottam ennélfogva átalános rendeletbe mindazokat összefoglalni, miket egy részről a hatóságnak, más részről az adókötelezettnek figyelemben tartania és teljesítenie kell, hogy polgári kötelességének megfelelve, mindazon kedvezményekben részesülhessen , melyek adófizetési tekintetben közcsapások közepette, azok mérvéhez képest, az állam részéről engedtetnek. A közadózási törvényes kötelezettség pontos teljesítése alól senki föl nem mentethetvén s az államkincstár rendszeres működése nagy részben a közadó rendes befolyásától függvén, önként következik, hogy a közhatóságok legelső vonalban arra vannak hivatva, miszerint a közadóval hátralékban maradottakat egész erélylyel és szigorral fizetésre szorítsák s azok irányában engedjenek kíméletes eljárásnak helyet, kiknek fizetési képessége véletlen események által ideiglenesen megzavartatott. De mivel a fizetési képesség vagy képtelenség soha átalános lenni nem szokott, hanem egyénileg különbözik és fokozatosan idő szerint emelkedik, vagy csökken, adófizetési halasztás vagy elengedés egész határok és községek irányában átalánosan helyet nem foglalhat, mivel mindig találtatnak egyesek, bármi terjedelmű közcsapások közepette is, kik azok által nem érintettek, vagyoni állapotuk vagy keresetüknél fogva fizetési képességükben meg nem zavartattak , vagy azt valami keresetforrás megnyíltával visszanyerték. Ha tehát az időleges fizetésképtelenség beáll, azt minden egyes adókötelezettnek ott, hol adóját lerója, bejelentenie kell, mert adófizetési haladék és a végrehajtási eszközök ideiglenes mellőzése csak egyes adózóknak,— különbség nélkül bármi számmal volnának egyes adóközségben , de soha egész községek vagy határokra nézve — adathatik meg. Midőn tehát a fizetési képtelenség beáll és följelentetik , minden zaklatások és zavarok elkerülése végett szükséges, hogy ezen állapot nemcsak az adóhivatal tudomására hozattassék, hanem szabályszerűen be is bizonyíttassék s ez egyik legfőbb és legnemesebb hivatása a közigazgatási közegeknek , kik midőn egy részről a fizetni vonakodókat vagy mulasztókat adótartozásuk lerovására szorítani és buzdítani kötelesek, más részről a fizetni képteleneken gyorsan, biztosan és sikeresen segíthetnek azáltal, hogy a fizetési képesség ismétt helyreállításáig a behajtási kényszer mellőzését eszközölhetik. Mily eljárás legyen e tekintetben követendő, már több ízben, különösen pedig a múlt 1865-dik évi október 1 jén 71,860. szám alatti körrendeletben ismételve kifejtetett, t. i. hogy a hátralékosok tartozásuk lefizetésére idejekorán megintendők lévén, az intő levélnek egyik példánya a politikai hatósággal — járási tisztviselővel, szabad királyi városokban a polgármesterrel — egyidőben közöltessék és a szigorúbb kényszer-eljárás csak akkor foganatosíttassék, ha az intés és a politikai hatóság közbenjárása 24 nap alatt eredményre nem vezetett, vagy a politikai hatóság útján egyes adózóknál netán fönforgó fizetési tehetetlenség ki nem mutattatik; — sőt intézkedés létetett, hogy a községi elöljárók által kiállítandó bizonyítványok — egyszerűen az adóhivatalhoz beadni szokott hátralék kimutatásokba, a tartozásban levők illető tételeinél följegyezve — a végrehajtás egyelőre elhalasztására elégségeseknek tekintessenek. Ezen egyszerű, minden tekintetben kíméletes eljárás azonban nem mindig vezetett célhoz, mert sem a politikai hatóságok, sem pedig a községi elöljárók által meg nem tartatván, az adóhivatalok, kiknek az adó beszedése legfőbb kötelességük a kényszereszközök alkalmazásához nyúlni kényteleníttetve valának ott is, hol netán föl nem jelentett és szabályszerűen be nem bizonyított fizetési képtelenség forgott fen. A jelenlegi kereseti és termelési viszonyok, melyek egyes vidékeken és községekben némely adózókra súlyosan nehezedtek, az adófizetési képesség meghatározásában óvatosabb és a kényszereszközöknek a behajtásnak alkalmazásában kíméletesebb eljárást igényelvén, fölszólítandónak tartottam........, hogy a föntebbiek közlése mellett a járásbeli tisztviselőket , illetőleg szolgabirákat, kik az adóbehajtás körüli közreműködésre hivatva vannak, következőkre figyelmeztetni, illetőleg utasítani s ebbeli tevékenységükre mind maga felügyelni, mind pedig az alispánok által felügyeltetni és minden hanyag vagy alaptalan eljárást szigorúan megróni és a körülményekhez képest hivatalból megindítandó fegyelmi eljárás tárgyává tenni szíveskedjék: 1. A hátralékos adózók minden lejárt évnegyed után az adóhivatalok útján írásban megintetnek. 2. Ezen intések kétfélék: vagy olyanok, melyek az adó egyénenkénti beszedését eszközlő községekhez intéztetnek, és az adótartozás összegére sommásan, az illető egyes hátralékosok megnevezése nélkül kiterjednek, melyeknek következtében tehát a községi elöljárók az egyes adózókat maguk részéről külön meginteni és az adótartozás lerovására buzdítani, vagy amennyiben alaposok, tudniillik időleges fizetési képtelenség forog fen, haladék kieszközlésére utasítani kötelesek; vagy olyanok, melyek azon egyes adózókhoz intéztetnek , kik adótartozásukat nem a községnél, hanem közvetlenül az illető adóhivatalnál fizetik be, és különálló adóközséget képeznek. 3. Ezen intőlevelek egyik példányban az illető adóhivatalok által mindig az illető járási tisztviselőkkel is közöltetnek; városokban, melyekben a politikai és községi elöljáró egy személyben központosul, másod példánynak átküldése szükségtelen. (Vége következik.) Adóügyi rendelet. Magyarország kir. tárnokmesterétől minden megyei, kerületi s vidéki kormányzónak és minden szabad kir. város polgármesterének következő rendelet küldetett: Községek és közhatóságok útján érkeztek a magyar királyi helytartótanácshoz és hozzám számos panaszok a katonai adóbehajtásnak , állítólag célszerűtlen alkalmazása elleni folyamodások az iránt, hogy az e tavasz folytán beállott fagy és aszály által majdnem minden földterményekben kisebb-nagyobb mérvben okozott károsítások következtében az adóbeszedés átalában elhalasztassék. Ha ezen panaszok és folyamodványok iránt még akkor sem lehetett orvoslást hozni, midőn netán egyes esetekben alap nélkül nem A közös ügyek. (Vége.) 50. Ha az egyik vagy másik bizottságnak valamely tagja időközben meghalna, vagy törvényes ítélet által fosztatnék meg szabadságától , úgyszintén, ha állásáról alapos okoknál fogva lemondana, az ekkér megüresedett állás az illető országgyűlés részéről azonnal betöltendő. Erre nézve legcélszerűbb teend, hogy midőn az országgyűlés a bizottságot megválasztja , válaszszon a kitűzött számon felül egyszersmind póttagokat is, meghatározván egyúttal azon sort, mely szerint a póttagok a megürült állásra az illető bizottság elnöke által meghívandók. 51. Lemondás esetében a lemondás okainak alaposságáról s a lemondás elfogadásáról az illető országgyűlés vagy annak együtt nem létében az illető bizottság fog ítélni. 52. Ami a közös minisztérium felelősségét s annak módját illeti: mindenik bizottságnak joga lenni oly esetekben, midőn az alkotmányos törvények megsértése miatt szükségesnek látja, a közös minisztérium vagy e minisztérium egyes tagjának perbefogását indítványozni s ezen indítványát írásban a másik bizottsággal is közölni. Ha a perbefogást mindenik bizottság elhatározza, vagy ha az eltérő vélemények miatt a fentebbiek szerinti szavazó ülésben többséggel elhatároztatik, e határozat azonnal jogérvényesnek tekintendő. 53. Az ily módon elhatározott pernek bírósága következő módon lesz alakítandó: mindenik bizottság, nem ugyan saját kebeléből, hanem azon országoknak, melyeket képvisel , független állású s törvény tudó polgáraiból külön-külön 24 tagot hoz javaslatba. Mindenik bizottság bírni fog azon joggal, hogy a másik bizottság által javaslatba hozott 24 tag közül 12-őt, akadás nélkül kitörölhet. A vádlottaknak szintén joguk van együtt és összesen tizenkét tag kitöröltetését követelni, úgy mindazonáltal, hogy a megmaradt tagok számában mindenik bizottság választott biráinak száma egyenlő legyen. S az így fönmaradt tagok lesznek a pernek birái. 54. Azon föntebb körülírt közös tárgyakon kívül, melyeket a pragmatica sanctióból kiindulva , tekintettünk közösen intézendőknek, vannak még más nagy fontosságú közügyek, melyeknek közössége nem foly ugyan a pragmatica sanctióból, de a melyek részint a helyzetnél fogva, politikai tekintetből, részint a két fél érdekeinek találkozásánál fogva célszerűebben intéztethetnek el közös egyetértéssel, mint szorosan elkülönözve. 55. Az államadóságokat illetőleg, Magyarországot, alkotmányos állásánál fogva, oly adósságok, melyek az ország törvényszerű beleegyezése nélkül létettek , szorosan jogilag nem terhelhetik. 56. De kijelentettük már ezen országgyűlésen is a legmagasabb trónbeszédre felküldött válasz-feliratunkban, hogy: „ha a valóságos alkotmányosság hazánkban is, ő Fölsége többi országaiban is minél előbb tettleg életbelép, készek vagyunk, mint már 1861. évi föliratunkban is nyilvánítottuk, azt a mit tennünk szabad s önállásunk és alkotmányos jogaink sérelme nélkül tehetünk, a törvényszabta kötelesség mértékén túl is, méltányosság alapján, politikai tekintetből megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, miket az absolut rendszer eljárása összehalmozott, Ő Fölsége többi országainak jóléte s azzal együtt a miénk is össze ne roskadjon s a lefolyt nehéz időknek káros következései róluk és rólunk elháríttassanak.“ 57. E tekinteteknél fogva tehát s egyedül ezen alapon kész most is az ország az államadósságok terhének egy részét elvállalni s az iránt, előleges értekezés folytán, ő Fölségének többi országaival is, mint szabad nemzet szabad nemzettel, egyezkedésbe bocsátkozni. Ezen egyezkedés által lesz az is meghatározandó, hogy azon rész, melyet Magyarország az államadósságokból elvállal, mikép kezeltessék. 58. Jövendőre nézve pedig közös lesz a hitelügy oly esetekben, midőn mind Magyarország, mind ö Fölségének többi országai a fönforgó körülmények között saját érdekükben, célszerűnek látandják valamely uj kölcsönt együtt s közösen venni föl. Ily kölcsönöknél mindaz, ami a szerződés megkötésére s a fölvett pénznek miként használására és visszafizetésére vonatkozik, közösen fog elintéztetni. De annak előleges elhatározása, hogy valamely kölcsön közösen vetessék-e föl ? Magyarországra nézve minden egyes esetnél, a magyar országgyűlést illeti. 59. Egyébiránt ünnepélyesen kijelentjük e helyen is, hogy a valóságos alkotmányosság azon alapelvénél fogva, miszerint az országot saját beleegyezése nélkül adóssággal terhelni nem lehet, jövendőre sem fogunk semmi oly államadósságot Magyarországra nézve kötelezőnek elismerni, melynek fölvételéhez az országnak törvényszerűen s határozottan kijelentett beleegyezése hozzá nem járult. 60. A kereskedelmi ügyek közössége sem foly a pragmatica sanctióból, mert annak értelmében a magyar korona országai, mint a fejedelem többi országaitól jogilag külön álló országok, saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetnének s vámvonalak által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket. 61. Miután azonban közöttünk és ő Fölsége többi országai között az érdekeknek kölcsönös érintkezései fontosak és számosak, kész az országgyűlés arra, hogy a kereskedelmi ügyekre nézve egy részről a magyar korona országai, más részről Ő Fölségének többi országai között időnkint vám- és kereskedelmi szövetség köttessék. 62. E szövetség állapítaná meg azon kérdéseket, melyek a kereskedelemre vonatkoznak, s meghatározná az egész kereskedelmi ügy kezelési módját. 63. A szövetség megkötése kölcsönös alku által történnék oly módon, mint két egymástól jogilag független országok hasonló egyezkedései által történnek. A két fél felelős minisztériumai közös egyetértéssel készítsék meg a szövetségi részletes javaslatot s terjeszsze azt mindenik az illető országgyűlése elé s a két országgyűlésnek megállapodásai lesznek ,a Felsége szentesítése alá terjesztendők. 64. Magában értetődik, hogy ha és amennyiben ez egyezkedés nem sikerülne - az ország törvényes jogai e részben is sértetlenek maradnak. 65. Azon kérdésre nézve, hogy a közöstárgyaknak és azok mikénti kezelésének tekintetéből, törvényeinkben netalán szükséges módosítások azonnal kijelöltessenek-e, úgy vélekedik az albizottság, hogy e kijelölés célszerűen csak a vázlat megállapítása után történhetik, mert csak akkor lesz világosan láz.