Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)

1866-07-15 / 56. szám

1860. Nyolcadik évfolyam. Mogyolon: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerk.esastési iroda: Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében Kindók­ivántal s Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre...................................................8 frt. Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Egyes szám­ára feltételek: Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre...............................................6 frt — kr. Félévre...................................................3 „ — „ Évnegyedre...............................................1 „ 60 „ 8 fér osztr. ért. Hirdetősors: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díja le­tt krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­mond könyvkereskedéséhez címezendők. Vidékünk terményállapota. Az aratás eredményéről s a még lábon álló vetemények állapotáról már annyi tudó­sítás érkezett hozzánk , melyből vidékünk 66-diki terménybeli állapotáról tiszta fogalmat szerezhetünk. Hogy a rozsból éppen semmi sem fog teremni, s hogy a homokföldet művelő nép­nek sem vetőmagja, sem kenyere nem leend ; hogy tehát ez adóját nemcsak hogy nem fogja fizetni tudni, de sőt kölcsön-segélyre leend szüksége, ez már a máj. 24-diki fagy után látható volt. De a búzából, noha a fagy abban is tett pusztítást, jóval többet remélt a gazdaközön­ség és méltán, mert ha a folyton tartó száraz időjárás, mely e vidékre már évek óta fórum­­ként nehezül, nem öli a növényzetet; a bú­zatermés panaszra kevés okot adott volna. Most azonban nem egy gazda pana­szolja , hogy a búza, levonva belőle a házi fogyasztásra szükséges mennyiséget, a vető­magot sem adja meg. — Másik ismét, ki 400 köblöt remélett, örül, ha 40—50 köblöt fog kapni s csak kevés az a szerencsés, ki féltermésre, vagy még éppen annál valamivel többre is számíthat. Ez aránytalanság oka abban keresendő, hogy e vidéket is látogatták nagy ritkán pásztás-esők, s némely helyre éppen akkor érkezett az égnek ezen áldása, midőn reá legtöbb szüksége volt a szomjas növényzetnek. Az árpa aránylag még legjobban fizet, ellenben a zab igen satnya s nagyon kevéssel biztat. A burgonya és kukorica, mely újból kisarjadzott és az újonnan ültetett kukorica, bab s egyebek eső hiányában fonnyadozni kezdenek. A kukorica alig egy pár arasztnyi magas s már zabját hányja. Az újonnan ültetett­­nél hiányzik a fejlődési idő, a tavaszi hóna­pok fejlődési idejét nem volt képes az egye­netlen június hó többé utolérni, lehet tehát szegény kóló, de cső a kukoricán, hüvely a babon, csucsor a burgonya alatt csak nyo­mom. A szakavatott „Nép Kertésze“ e növé­nyek gyakori kapálását ajánlja, mert azok, kik mellőzve a kapálást, a helyett a töltést is bevégezték, nem sok örömben fognak ré­szesülni növényeik után. Hasonló sebességgel fejlődik a fagy után ujraültetett dinnye is , indái még alig fejlőd­tek ki s már virág és gyümölcs mutatkozott rajtuk, hogy azonban e gyümölcs élvezhető leend­e, az nagyon kétséges. Szőlőtermés a házi kertek kivételével, éppen sehol sem várható. Bora tehát e vidék­nek az idén nem leend, miáltal szintén egyik jövedelmi forrása apadt ki. Íme halavány képe e vidék terménybeli állapotának. E kép nagyon is szomorú, s ha a magyar ember nem tanult volna meg tűrni s szembe nézni a csapással, a gazdaközönség helyzete, mely sehogy sem akar jobbra vál­tozni, valóban kétségbeejtő volna. Azonban éppen e csapások buzdítják te­vékenységre a nemzet jobbjait s mi erősen hisszük, hogy nincs messze az idő, a midőn Alföldünk el lesz látva mindazzal, mi a ter­mészet mostohaságaitól megóvja s gondos­kodva lesz arról, hogy ez ország, mely leg­inkább a földművelésre van utalva, olcsón termelhessen s állandó piacokkal bírva a külföldön, gazdag földeiből megfelelő jöve­delmet lásson, voltak, annak oka nagy részben abban rejlik, hogy sem az adókötelezettek, sem pedig a közigazgatási hatóságok és közegek által a fönálló szabályokban gyökerező eljárás nem követtetett. Szükségesnek tartottam ennélfogva átalá­­nos rendeletbe mindazokat összefoglalni, miket egy részről a hatóságnak, más részről az adó­kötelezettnek figyelemben tartania és teljesí­tenie kell, hogy polgári kötelességének meg­felelve, mindazon kedvezményekben részesül­hessen , melyek adófizetési tekintetben közcsa­pások közepette, azok mérvéhez képest, az állam részéről engedtetnek. A közadózási törvényes kötelezettség pontos teljesítése alól senki föl nem mentet­hetvén s az államkincstár rendszeres műkö­dése nagy részben a közadó rendes befolyásá­tól függvén, önként következik, hogy a köz­hatóságok legelső vonalban arra vannak hivatva, miszerint a közadóval hátralékban maradot­takat egész erélylyel és szigorral fizetésre szorítsák s azok irányában engedjenek kímé­letes eljárásnak helyet, kiknek fizetési képes­sége véletlen események által ideiglenesen megzavartatott. De mivel a fizetési képesség vagy kép­telenség soha átalános lenni nem szokott, hanem egyénileg különbözik és fokozatosan idő szerint emelkedik, vagy csökken, adófi­zetési halasztás vagy elengedés egész határok és községek irányában átalánosan helyet nem foglalhat, mivel mindig találtatnak egyesek, bármi terjedelmű közcsapások közepette is, kik azok által nem érintettek, vagyoni álla­potuk vagy keresetüknél fogva fizetési képes­ségükben meg nem zavartattak , vagy azt valami keresetforrás megnyíltával visszanyerték. Ha tehát az időleges fizetés­képtelenség beáll, azt minden egyes adókötelezettnek ott, hol adóját lerója, bejelentenie kell, mert adó­fizetési haladék és a végrehajtási eszközök ideiglenes mellőzése csak egyes adózóknak,— különbség nélkül bármi számmal volnának egyes adóközségben , de soha egész községek vagy határokra nézve — adathatik meg. Midőn tehát a fizetési képtelenség beáll és följelentetik , minden zaklatások és zavarok elkerülése végett szükséges, hogy ezen állapot nemcsak az adóhivatal tudomására hozattassék, hanem szabályszerűen be is bizonyíttassék s ez egyik legfőbb és legnemesebb hivatása a közigazgatási közegeknek , kik midőn egy részről a fizetni vonakodókat vagy mulasztó­kat adótartozásuk lerovására szorítani és buz­dítani kötelesek, más részről a fizetni képte­leneken gyorsan, biztosan és sikeresen se­gíthetnek az­által, hogy a fizetési képesség ismétt helyreállításáig a behajtási kényszer mellőzését eszközölhetik. Mily eljárás legyen e tekintetben köve­tendő, már több ízben, különösen pedig a múlt 1865-dik évi október 1 jén 71,860. szám alatti körrendeletben ismételve kifejtetett, t. i. hogy a hátralékosok tartozásuk lefizetésére idejekorán megintendők lévén, az intő­ levél­nek egyik példánya a politikai hatósággal — járási tisztviselővel, szabad királyi városok­ban a polgármesterrel — egyidőben közöl­­tessék és a szigorúbb kényszer-eljárás csak ak­kor foganatosíttassék, ha az intés és a poli­tikai hatóság közbenjárása 24 nap alatt ered­ményre nem vezetett, vagy a politikai ható­ság útján egyes adózóknál netán fönforgó fizetési tehetetlenség ki nem mutattatik; — sőt intézkedés létetett, hogy a községi elöl­járók által kiállítandó bizonyítványok — egy­szerűen az adóhivatalhoz beadni szokott hát­ralék kimutatásokba, a tartozásban levők illető tételeinél följegyezve — a végrehajtás egye­lőre­ elhalasztására elégségeseknek tekintes­senek. Ezen egyszerű, minden tekintetben kí­méletes eljárás azonban nem mindig vezetett célhoz, mert sem a politikai hatóságok, sem pedig a községi elöljárók által meg nem tar­tatván, az adóhivatalok, kiknek az adó be­szedése legfőbb kötelességük a kényszer­­eszközök alkalmazásához nyúlni kénytelenít­­tetve valának ott is, hol netán föl nem jelen­tett és szabályszerűen be nem bizonyított fizetési képtelenség forgott fen. A jelenlegi kereseti és termelési viszo­nyok, melyek egyes vidékeken és községekben némely adózókra súlyosan nehezedtek, az adó­fizetési képesség meghatározásában óvatosabb és a kényszer­eszközöknek a behajtásnak­ al­kalmazásában kíméletesebb eljárást igényelvén, fölszólítandónak tartottam........, hogy a fön­tebbiek közlése mellett a járásbeli tisztviselő­ket , illetőleg szolgabirákat, kik az adóbehaj­tás körüli közreműködésre hivatva vannak, következőkre figyelmeztetni, illetőleg utasítani s ebbeli tevékenységükre mind maga felügyelni, mind pedig az alispánok által felügyeltetni és minden hanyag vagy alaptalan eljárást szigo­rúan megróni és a körülményekhez képest hivatalból megindítandó fegyelmi eljárás tár­gyává tenni szíveskedjék: 1. A hátralékos adózók minden lejárt évnegyed után az adóhivatalok útján írásban megintetnek. 2. Ezen intések kétfélék: vagy olyanok, melyek az adó egyénenkénti beszedését esz­közlő községekhez intéztetnek, és az adótar­tozás összegére sommásan, az illető egyes hátralékosok megnevezése nélkül kiterjednek, melyeknek következtében tehát a községi elöl­járók az egyes adózókat maguk részéről külön meginteni és az adótartozás lerovására buz­dítani, vagy a­mennyiben alapos­ok, tudni­illik időleges fizetési képtelenség forog fen, haladék kieszközlésére utasítani kötelesek; vagy olyanok, melyek azon egyes adózókhoz intéztetnek , kik adótartozásukat nem a köz­ségnél, hanem közvetlenül az illető adóhiva­talnál fizetik be, és különálló adó­közsé­get képeznek. 3. Ezen intőlevelek egyik példányban az illető adóhivatalok által mindig az illető já­rási tisztviselőkkel is közöltetnek; városokban, melyekben a politikai és községi elöljáró egy személyben központosul, másod példánynak átküldése szükségtelen. (Vége következik.) Adóügyi rendelet. Magyarország kir. tárnokmesterétől min­den megyei, kerületi s vidéki kormányzónak és minden szabad kir. város polgármesterének következő rendelet küldetett: Községek és közhatóságok útján érkez­tek a magyar királyi helytartótanácshoz és hozzám számos panaszok a katonai adó­behaj­tásnak , állítólag célszerűtlen alkalmazása el­len­i folyamodások az iránt, hogy az e tavasz folytán beállott fagy és aszály által majdnem minden földterményekben kisebb-nagyobb mérv­ben okozott károsítások következtében az adó­beszedés átalában elhalasztassék. Ha ezen panaszok és folyamodványok iránt még akkor sem lehetett orvoslást hozni, midőn netán egyes esetekben alap nélkül nem A közös ügyek. (Vége.) 50. Ha az egyik vagy másik bizottságnak valamely tagja időközben meghalna, vagy tör­vényes ítélet által fosztatnék meg szabadságá­tól , úgy­szintén, ha állásáról alapos okoknál fogva lemondana, az ekkér megüresedett állás az illető országgyűlés részéről azonnal betöl­tendő. Erre nézve legcélszerűbb teend, hogy midőn az országgyűlés a bizottságot megvá­lasztja , válaszszon a kitűzött számon felül egyszersmind póttagokat is, meghatározván egyúttal azon sort, mely szerint a póttagok a megürült állásra az illető bizottság elnöke által meghívandók. 51. Lemondás esetében a lemondás okai­nak alaposságáról s a lemondás elfogadásáról az illető országgyűlés vagy annak együtt nem létében az illető bizottság fog ítélni. 52. A­mi a közös minisztérium felelősségét s annak módját illeti: mindenik bizottságnak joga lenni oly esetekben, midőn az alkotmá­nyos törvények megsértése miatt szükségesnek látja, a közös minisztérium vagy e minisztérium egyes tagjának perbefogását indítványozni s ezen indítványát írásban a másik bizottsággal is közölni. Ha a perbefogást mindenik bizott­ság elhatározza, vagy ha az eltérő vélemények miatt a fentebbiek szerinti szavazó ülésben többséggel elhatároztatik, e határozat azonnal jogérvényesnek tekintendő. 53. Az ily módon elhatározott pernek bírósága következő módon lesz alakítandó: mindenik bizottság, nem ugyan saját kebelé­ből, hanem azon országoknak, melyeket kép­visel , független állású s törvény tudó polgá­raiból külön-külön 24 tagot hoz javaslatba. Mindenik bizottság bírni fog azon joggal, hogy a másik bizottság által javaslatba hozott 24 tag közül 12-őt, akadás nélkül kitörölhet. A vádlottaknak szintén joguk van együtt és összesen tizenkét tag kitöröltetését követelni, úgy mindazonáltal, hogy a megmaradt tagok számában mindenik bizottság választott birái­­nak száma egyenlő legyen. S az így fönma­­radt tagok lesznek a pernek birái. 54. Azon föntebb körülírt közös tárgyakon kívül, melyeket a pragmatica sanctióból kiin­dulva , tekintettünk közösen intézendőknek, vannak még más nagy fontosságú közügyek, melyeknek közössége nem foly ugyan a pra­gmatica sanctióból, de a melyek részint a helyzetnél fogva, politikai tekintetből, részint a két fél érdekeinek találkozásánál fogva cél­szerűebben intéztethetnek el közös egyetértés­sel, mint szorosan elkülönözve. 55. Az államadóságokat illetőleg, Magyar­­országot, alkotmányos állásánál fogva, oly adósságok, melyek az ország törvényszerű beleegyezése nélkül létettek , szorosan jogilag nem terhelhetik. 56. De kijelentettük már ezen országgyű­lésen is a legmagasabb trónbeszédre felküldött válasz-feliratunkban, hogy: „ha a valóságos alkotmányosság hazánkban is, ő Fölsége többi országaiban is minél előbb tettleg életbelép, készek vagyunk, mint már 1861. évi fölira­tunkban is nyilvánítottuk, azt a mit tennünk szabad s önállásunk és alkotmányos jogaink sérelme nélkül tehetünk, a törvényszabta köte­lesség mértékén túl is, méltányosság alapján, politikai tekintetből megtenni, hogy azon sú­lyos terhek alatt, miket az absolut rendszer eljárása összehalmozott, Ő Fölsége többi or­szágainak jóléte s azzal együtt a miénk is össze ne roskadjon s a lefolyt nehéz időknek káros következései róluk és rólunk elhárít­­tassanak.“ 57. E tekinteteknél fogva tehát s egye­dül ezen alapon kész most is az ország az államadósságok terhének egy részét elvállalni s az iránt, előleges értekezés folytán, ő Föl­­ségének többi országaival is, mint szabad nemzet szabad nemzettel, egyezkedésbe bocsátkozni. Ezen egyezkedés által lesz az is meghatározandó, hogy azon rész, melyet Magyarország az ál­lamadósságokból elvállal, mikép kezeltessék. 58. Jövendőre nézve pedig közös lesz a hitelügy oly esetekben, midőn mind Magyar­­ország, mind ö Fölségének többi országai a fönforgó körülmények között saját érdekükben, célszerűnek látandják valamely uj kölcsönt együtt s közösen venni föl. Ily kölcsönöknél mindaz, a­mi a szerződés megkötésére s a fölvett pénznek miként használására és vissza­fizetésére vonatkozik, közösen fog elintéztetni. De annak előleges elhatározása, hogy valamely kölcsön közösen vetessék-e föl ? Magyarországra nézve minden egyes esetnél, a magyar ország­gyűlést illeti. 59. Egyébiránt ünnepélyesen kijelentjük e helyen is, hogy a valóságos alkotmányosság azon alapelvénél fogva, miszerint az országot saját beleegyezése nélkül adóssággal terhelni nem lehet, jövendőre sem fogunk semmi oly államadósságot Magyarországra nézve kötele­­zőnek elismerni, melynek fölvételéhez az or­szágnak törvényszerűen s határozottan kije­lentett beleegyezése hozzá nem járult. 60. A kereskedelmi ügyek közössége sem foly a pragmatica sanctióból, mert annak ér­telmében a magyar korona országai, mint a fejedelem többi országaitól jogilag külön álló országok, saját felelős kormányuk és tör­vényhozásuk által intézkedhetnének s vám­vonalak által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket. 61. Miután azonban közöttünk és ő Föl­sége többi országai között az érdekeknek köl­csönös érintkezései fontosak és számosak, kész az országgyűlés arra, hogy a kereske­delmi ügyekre nézve egy részről a magyar korona országai, más részről Ő Fölségének többi országai között időnkint vám- és ke­reskedelmi szövetség köttessék. 62. E szövetség állapítaná meg azon kér­déseket, melyek a kereskedelemre vonatkoz­nak, s meghatározná az egész kereskedelmi ügy kezelési módját. 63. A szövetség megkötése kölcsönös alku által történnék oly módon, mint két egymás­tól jogilag független országok hasonló egyez­kedései által történnek. A két fél felelős mi­­nisztériumai közös egyetértéssel készítsék meg a szövetségi részletes javaslatot s terjeszsze azt mindenik az illető országgyűlése elé s a két országgyűlésnek megállapodásai lesznek ,a Felsége szentesítése alá terjesztendők. 64. Magában értetődik, hogy ha és a­mennyiben ez egyezkedés nem sikerülne - az ország törvényes jogai e részben is sértetlenek maradnak. 65. Azon kérdésre nézve, hogy a közös­­tárgyaknak és azok mikénti kezelésének tekinte­téből, törvényeinkben netalán szükséges mó­dosítások azonnal kijelöltessenek-e, úgy véle­kedik az albizottság, hogy e kijelölés célsze­rűen csak a vázlat megállapítása után történ­­hetik, mert csak akkor lesz világosan láz.

Next