Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)

1866-09-16 / 74. szám

nSegj­elon : Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Ksterl­­esztési iroda: Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében Kiadóh­ivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre ........................................................8 frt. Félévre............................................................4 „ Évnegyedre.......................................................2 „ Egyes szám­ára feltételek: Helyben a kiadóhivatalból el­vitetve: Egész évre..................................................6 frt — kr. Félévre.......................................................3 „ — „ Évnegyedre..................................................1 „ 60 „ 8 kr .*. fr. ért. Hirdetésein : A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­­­szerinél­­0 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igratási díja 15 új krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Runger Zsig­mond könyvkereskedéséhez címezendők. Előfizetési felhívás .SZEGEDI HÍRADÓK nyolcadik évfolyamának u­tolsó negyedére. Évnegyedes előfizetőinket, kik Sze­ged város és vidéke érdekeit képviselő, hetenkint kétszer megjelenő lapunk irá­nyát osztják, s annak bő és változatos tartalmával meg vannak elégedve, tisz­telettel kérjük az előfizetés megújítására. Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postai küldéssel évnegyedre 2 frt; hely­ben a kiadóhivatalból elvitetve 1 frt 60 kr. elébe, erre a körülmények utalnak bennün­ket. Mind az árvaház, mind a koldulás meg­szüntetése s a munkabíró koldusok foglalkoz­tatása céljából emelendő dologhoz egyformán hasznos és szükséget pótló intézet leend vá­rosunkban. De a kettő közül az utóbbi vi­szonyaink közt sokkal könnyebben és pedig rövid időn létesíthető, mert nem kíván több áldozatot, mint a­mennyit az utcai koldu­sokért jelenben is hozunk s mig áldozatot nem kíván, igen sok előnyt nyújt, miket a föntemlített cikk egytől-egyik elősorolván, fe­lesleges ismételnünk. Annyival inkább ismételjük ama jeles cikk címét, mely azt mondja, hogy: tegyünk már valamit! Több helybeli polgár. Viszhang a „ Tegyünk már valamit1” cimü cikkre. A „Szegedi Híradó“ utóbbi számaiban megjelent cikk, mely már ciménél fogva buz­dítás és szemrehányás is egyszersmind, élénk viszhangra talált nálunk s azon őszinte kí­vánságot ébresztette bennünk, vajha az ott kifejezett nézetek és igazságok meghallgattat­nának s azok, a kik hivatva vannak valami hasznosat kezdeményezni s az ügyek élére állani, az idő viszontagságaitól vissza nem riadva, egyesült erővel a létesülésig emelné­nek legalább egyet azon sok szép eszméből, mely az utóbbi időben felszínre került, vá­gyakat ébresztett, aztán jobb időkre halasz­­tatott, vagy másik által háttérbe szoríttatva ismét alámerült. S hogy ez úgy történik, azt mi nem annyira a csapásoknak rójuk föl, melyek az alföldet s benne városunkat is oly mélyen sújtották, hanem inkább ama körülménynek, hogy a­midőn a hosszas tespedés után a „tenni“ lett a jelszó nálunk, már akkor oly nagy volt hátramaradásunk, szükségeink annyira fejünk felé tornyosultak, hogy hamar­jában azt se tudtuk, melyikkel küzdjünk meg, ez volt aztán oka, hogy egyet sem tudtunk legyőzni. S ha valaha, ezúttal leginkább alkalmaz­ható reánk ama közmondás: „Sokat akar a szarka.................“ Hiányaink bántani kezdtek bennünket, szerettük volna azokat egyszerre eltávolítani. Ma a népbank került fölszínre, holnap már a dolog- és árvaház egyszerre. A csapások nyomnak bennünket, kiadá­saink mindamellett szaporodnak. Megélni is többe kerül ez idő szerint, mint jobb körül­mények között, de másokat is kell tartanunk, mert a nyomor elől nem zárkózhatunk el hi­degen­, a szűkölködőknek nyújtott krajcárok pedig sok frtra mennek. Ma a toborzandók, holnap a sebesültek számára kell adakoznunk, holnapután ínségeseink köztáplálására kell né­hány garast vagy forintot szentelnünk. A nagy adót is fizetnünk kell, nehogy nyakunkra jöjjön az executió. Mindezek után már létező egyle­teink, intézeteink támogatásáról sem szabad megfelejtkeznünk. Nem panaszként hozzuk ezt föl, de tény az, hogy kiadásaink e nyomasztó időben ép­pen nem csekélyek. Tekintetbe veendő továbbá az is, hogy Szegednek csak egy, és mindig ugyanazon adakozó közönsége van. Némelyiknek zsebétől, másiknak lelkületétől nemes, emberies célokra soha egy szikra sem telik. És ily körülmények között egyszerre két intézet létesítéséhez fogunk: árva- és dolog­házat akarunk együtt teremteni. Elégedjünk mi meg polgártársak egyelőre az egyikkel, mert ha egy épületet utolsó szö­géig elkészítünk, senki sem fogja tagadni, hogy nemcsak beszéltünk, hanem tettünk is valamit, míg, ha csak mindig a dolgok kez­detén leszünk, könnyen rajtunk vesz ama föntebb idézett közmondás. Hogy pedig melyiket tegyük a másik A reggeli egészségi tekintetben. (Vége.) Igen jó reggelit lehet készíteni a kukorica vagy törökbúzából, melyet a chinai thea helyett többen ajánlanak, különösen egészségi tekin­tetben. Petri nagyon ajánlja az ebből készített theát, mint a kávénál, chinai theánál és cso­koládénál szelidebb, kellemetesebb izű­s az egészségre és szépségre hathatósabb befolyású italt, mely a nélkül, hogy amazok módjára hevítene, s az idegeket gyengítené, egyszer­smind erősít s az arcnak természetes kelle­­meit jobban megtartja és a betegségeket eltá­­voztatja. „Én betegeskedtem — igy szól — arcom színe elveszett, már érzem a kórság gyönge­­ségeit. Mióta a kukorica-th­eát napjában két­szer, reggel és estve felé iszom, arcom ismét virító, járásom ismét er­ős s akárkivel, ki húsz esztendővel fiatalabb nálamnál, versenyt kocsizom, lovaglok, táncolok, vidám és jó kedvű vágyok.“ Hogy a kukorica-thea a kávét ki nem pótolhatja, mint pumi, bécsi orvos állítja, az igaz, ha a kávé erejéről és annak az egészségre való befolyásáról van a szó, de hogy a kukorica thea egy a legkellemetesebb s táplálóbb italok közül, az kétséget sem szenved. A francia tud.­akadémia 1400 frank ju­talmat tett föl annak, ki a kukoricáról, mint az embereknek, különösen pedig a gyerme­keknek és szoptató asszonyoknak való tápláló­­szerről legjobb értekezést is s ezt nem régen dr. Duchesne nyerte el. A kukorica sok helyt a szegényebb sor­­suaknak közönséges és kedvelt eledele, és ezek mellette egészséges, virágzó színűek és erősek. Moreau azt mondja Ximenes után, hogy a vad emberek, kik ezzel rendszerint élnek, nagyon egészségesek és jó színűek; hogy a spanyolok eljövetele előtt nem is tudták, mi a fájdalom, s hogy a vad embereknek ennél nincs jelesebb gyógyszerük a veszélyes nya­valyákban. A mexikóiaknál az atolle közönséges itala és főtápláló eledele a népnek, melyet az oda­való orvostudorok is számos nyavalyában rendelnek, mint tápláló, ártatlan italt. A kukorica könnyű emésztésű s nagyon sok lévén benne a mag-bélpor, a testet igen táplálja, ennélfogva betegek, egészségesek, öregek, ifjak, gyermekek minden ártalom nél­kül élvezhetik az abból készült italt. Különö­sen lehet azt ajánlani thea formában a mell­betegeknek , kiknek ez nagy könnyebbülést okoz s fájdalmaikat enyhíti. A kukorica-thea készitésmódja ez: az érett kukorica szemeket, melyekből az ember annyit vesz egy findzsára, mint a kávéból, addig kell főzni, mig ki nem pattogzanak s akkor tejjel és nádmézzel vegyíteni, vagy hogy még táplálóbb legyen, egy tojás­sárgáját ha­barni hozzá. Még gyorsabban és ép oly kel­­lemetes theát készíthetni a megtört kukorica szemek egy kis fertály óráig való főzése s átszűrése által. Ezen theának ize hasonlít a vanília és fahéj vegyülékhez. Nádméz kevés kell hozzá, mivel egyébként is a nádméz ki­pótlására minden belföldi plánták közt leg­szaporább. Említést érdemel még az is, hogy a ku­korica-theának jósága igen sokat függ a ku­korica fajától, melyben nagy különbség van s a földtől, a melyben termett. Dr. Páris földjeinek a thea helyett a gerschli vizet ajánlja. Kiknek természete száraz reggelit kíván, azok gyomruk minéműségéhez képest választ­hatják ki. Különös említést érdemel a friss tojás, mely ha higan van főzve, igen könnyen emészthető. Legjobb ezt néhányszor a forró vízbe bele­mártani, mindjárt, a­hogy tyúk kitojta. Mihelyt a fejére keményedni kezd, már nehéz emésztésű. A friss lágy kenyér nem egészséges reg­geli. Páris némely esetekben a száraz pirítást ajánlja. Egy esetben, hol sem kávé, sem b­ea, sem csokoládé, sem tej nem tett jót és sa­vanyúságot okozott, pirított kenyeret ajánlott, egy vékony szelet ösztövér és hideg firahussal s reá fölelegyítés végett egy jó csésze meleg gerschli vizet, melytől a beteg meggyógyul (?). Azonban ez a reggeli csak angol gyomor­nak való. Ha valaki­ ezek után azt kérdi, melyik a természettel legmegegyezőbb reggeli ? arra ez a felelet: tavaszszal , midőn az egész termé­szet országa a télnek kellemetlen álmából fölébred s a növényi élet friss erővel fellede­­zik, nincs egészségesebb reggeli az állati tej­nél , mely a friss nedvvel teljes plántáknak életmives kidolgozásából áll elő az állati test­ben. A tej, vaj és zsendice teljesen megfelel­nek akkor minden célnak s az embert is a természettel együtt uj életre elevenítik. Nyárban, midőn Pomona magzatjai, az ízletes gyümölcsök mosolyognak s illatoznak élőnkbe, nincsen ezeknél célirányosabb s kel­lemesebb reggeli. Az ősz a gyümölcsök ki­rálynéjával, a szőllővel kedveskedik. Télben, midőn a természet nem nyújtja többé élőnkbe keblének friss áldásait, az uj­világ becses term­esztménye a kakaó vagy csokoládé, föl­dünkről pedig a kukorica-b­ea étvágyunkat teljesen kielégíthetik. A ki ezeket, az egyszerű természet mon­dotta tanácsokat követi s a mindenütt magash­iz és érzéki ingerlések után csenkedők útját állhatatosan kerüli, azt életpályáján az egész­ségnek boldogító jutalma fogja követni. Közli : Henedek István orvosjelölt. Gyászbeszéd, melyet néhai Klauzál Gábor em­lékére Szentesen, 1866. September 3-kán tartott gyászünnepély alkalmával elmon­dott Oroszi Miklós, Szentes város or­szággyűlési képviselője. (Folytatása és vége.) Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Teleky László, Palóczy László, Bezerédy István, Klauzál Gábor s még számosan, mind a nemzet halottjai, kik megérde­melnék, hogy minden évben egy bizonyos vasárnap arra szenteltetnék, hogy ezen el­hunyt jobbjainknak élettörténete s a haza iránti érdemeik a nép előtt elsoroltatnának, hogy ezekről e hazának, e nemzetnek csak egyetlen gyermeke is ne feledkeznék meg soha, mert a mely nép jóltevőit elfeledi, az nem méltó a jótéteményre! A hit hinni tanít, hogy túl a síron ön­tudatos élet vár a halandóra, és igy ezen elköltözött jobbjaink onnan néznek reánk s szellemük lebeg fölöttünk. Ők úgy jártak, mint Mózes, ki az Izrael népét 40 évig vezérlette a pusztában. Eme mi Mózeseink sem érhették meg, hogy a­miért oly sokat küzdöttek, az annak beteljesedése fölötti örömet együtt élvezhették volna a nemzettel. De odaf­­önt együtt könyörögnek ők Is­tennek, hogy elégelje meg immár az ő osto­rozásait, szüntesse meg régi bűneinkért mél­tán büntető kezének csapásait, hozza föl azt a régen várt napot, miután úgyis eléggé megbünh­ödte már e nép a múltat s jövendőt! Nem lehet, hogy Isten örökre elhagyja a benne bízót s hozzá könyörgőt. íme csak töredékesen s csupán főbb vo­násokban rajzoltam Klauzál Gáborunk élettör­ténetét s mégis azt hiszem, elég ez arra, hogy mindenki átlássa, miként nagy hazafi volt ő s megérdemli, hogy e haza és ebben különösen a 48-ban fölszabadult néposztály hálásan emlegesse őt. Különösen Csongrád megyének méltó büsz­kesége volt ő, mint ki e megyében a haza és nép jogainak bátor védője; a kor köve­telte eszméknek buzgó apostola, bátor elő­­harcosa s hű Mózese volt. Legközelebbről Szentesnek, e mi városunknak még sokkal több oka van , róla hálásan emlékezni, mert ő átalános népérdekü küzdelmein kívül e mi városunk akkori úrbéres lakosainak is hű vé­dője, tanácsadója volt, s ha tanácsa követte­­tett volna, most bizonyosan másként volna állapotunk. Azért illő dolog, hogy e városnak minden lakosa hálával emlékezzék reá. Le­gyen gondunk arra is, hogy gyermekeink, sőt unokáink is tanulják meg: ki volt Klauzál Gábor ? Igyekezzünk őket úgy nevelni, hogy a Gondviselés által számukra kimutatott pá­lyán Klauzál Gábort, válaszszák példányképül, s ha annyi erényekkel nem tündökölhetnek is, mint ő — mert az csak a választottaknak adatik, a választottak pedig kevesen vannak — legalább szeressék úgy e hazát, mint ő szerette. Hátra van még, hogy őt, mint férjet, mint családapát és mint barátot ismertes­sem meg rövideden. Első neje Prezecska Mária, Szeged város egyik jeles hölgye, 1847-ben elhalván, az 1848 után bekövetkezett gyásznapok özvegységben találták őt s kesergő lelkének nagy szüksége lévén a családiasságra, második nőül vette Schmidt Emma urhölgyet, kiben egy igen jeles, hozzáméltó hitestársat, balsorsában hű barátot, bánatában vigasztalót, bajaiban véd­­angyalt s betegségében hű orvost talált. E hű nővel együtt három neveletlen gyermek, u. m. Emma, Gábor, és Mária kesergik a jó férj és jó atya halálát. Végre, mint barát is olyan volt ő, a­milyennek e múlandó világban embernek csak lennie lehet. Erre elég legyen annyit mondani, hogy kit a legnagyobb hazafi, Deák Ferenc oly benső barátságára méltatott, mint Klauzált, s ki a mig egyfelől a magas ran­­guak kegyét soha nem vadászta, másfelől a nálánál kisebbekkel szívességét éreztetni, sőt barátságát megosztani úgy tudta, mint ő, az a legjobb barátok egyike. És most­ hozzád fordulok szegény ha­zám ! melynek oszlopai egymás után düledez­­nek ki! Van-e még sok a keserű pohár fenekén, melyet ki kel ürítened?! Nincs a csapásoknak oly neme, mely raj­tad keresztül ne ment volna már! Vajha miként Izrael fiai az egyiptomi tiz csapások által szabadultak ki az egyiptomi fogságból, azonképen e haza is a folytonos csa­pások által kiszabadulhatna az ínség és nyo­morból, melybe egyrészről sorsunk mostoha­­sága, másfelől az egyet nem értés átka által sodortatott. Igaz f­el kell ismerni, hogy nincs okunk a zúgolódásra, mert hogy ennyi hányattatá­saink, szenvedéseink után is, és magyar, áll Buda még! az azt mutatja, hogy őr­ködött és őrködik felettünk a Gondviselés, mely időnként adott e hazának nagy fiakat, kik a sorvadozó beteg nemzeti élet fölött ébren virasztanak s nemzeti éltünk hajóját a minden percben végveszélylyel fenyegető szír­iek között úgy kormányozzák, hogy még ed­dig sem el nem sülyedt, sem a virányos rév­partot el nem tévesztette. Ezen kormányosok egyikét vesztettük Klauzálban, kinek halála mindenkor méltó fájdalommal töltötte volna el szivünket; de kü­lönösen most, midőn a haza egén a sötét fellegek szakadozni kezdenek; most midőn az agg Európa egy átalános átalakulás küszöbén áltani látszik; most, midőn nemzeti létünk megfeneklett hajójának vitorláit, még nem tudjuk kedvező-e vagy kedvezőtlen szél kezdi dagasztani; midőn ezeknélfogva a nemzet nagy testének kétszeres szüksége van a nagy lel­­kekre, bölcs hazafiakra, jó kormányosokra, most kétszeres fájdalommal veszti el a haza oly fiának közreműködését, mint Klauzál Gá­bor vala. De ha a bölcs isteni Gondviselés igy látta ezt jónak, meg kell rajta nyugodnunk s nem tehetünk okosabbat, mintha az ő példá­jából azon tanúságot merítjük, hogy szeres­sük hazánkat s ennek ősi alkotmányát. Sze­

Next