Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)

1866-09-27 / 77. szám

1866. Nyolcadik évfolyam. Idlegj­elen: Életenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerlx-esastési Iroda: Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében. Illítolóh­ivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre ....................................................8 frt, Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre ...............................................6 frt — kr. Félévre..............................................3 „ — „ Évnegyedre...............................................1 „ 60 „ A hírthasábos pestisor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, Bélyegdij minden egyes beiktatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­mond könyvkereskedéséhez elmerendők. Egyes szám ára H kr osztv. ért. 0 4c.­­ Előfizetési felhívás ,szegedi híradás nyolcadik évfolyamának utolsó neg­yedére. Évnegyedes előfizetőinket, kik Sze­ged város és vidéke érdekeit képviselő, hetenkint kétszer megjelenő lapunk irá­nyát osztják, s annak bő és változatos tartalmával meg vannak elégedve, tisz­telettel kérjük az előfizetés megújítására. Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postai küldéssel évnegyedre 2 frt; hely­ben a kiadóhivatalból elvitetve 1 frt 60 kr. Szeged, szept. 25. 1800. Az elővigyázat nemcsak politikai, de tár­sadalmi erény is. Minden cselekvést kellőleg megfontolni, minden oldalról megvizsgálni, nemcsak pilla­natnyi hatásait, de későbbi következményeit is számba venni, valamint azon feltételeket idézni elő , melyektől a terv sikere függ: di­­cséretreméltó és értelmességről tanúskodó el­járás úgy a magán, mint a nyilvános élet­ben is. De az elővigyázat erénye csak a maga helyén erény; ha túlozzák ott is, hol eré­lyes és gyors tettre van szükség, akkor megszűnik az lenni, akkor a közéletben egé­szen más névvel szoktuk megnevezni. És vannak esetek, melyekben csak a gyors tett menthet, minden halogatás pedig ártalmas, melyekben minden elmulasztott nap kipótolhatlan veszteség. Ilyen eset az idén a m­u­n k­a k­é­r­d­é­s a magyar alföldön. Hogy igazunk volt, midőn e lap 67-dik számában írtuk, hogy: „Az idő sürget!“ — kitetszik az a munkások készülőfélben levő folyamodványából, melyet ng. Wéber György kir. biztos úrhoz fölterj­eszteni szándékoznak. Fájdalom azonban szavunk nem hatott el oda, honnan körülményeink közt, az orvos­lást várhatnék. Városunk és vidékünk munkásai még mindig nem kaptak munkát. Erre pedig nélkülözhetlen szükségük van, még nagyobb szükségök, mint egy hónap előtt, midőn ez érdekben fölszólaltunk. Nagyobb szükségük van reá, mint akkor volt, mert azóta a cholera hozzánk is be­köszöntött Hogy függ az össze? — Igen egyszerűen. A cholera leghathatósb előmozdítója a rosz étkezés. Azt mondja az orvosi rendelet, hogy ily időben minden ember naponkint legalább egy­szer húst vagy húslevest egyék. De honnan vegyen a szegény munkás húst, kinek kenyere sincs? Ezer meg ezer emberélet forog itt kér­désben , a nyavalya naponkint ragadja áldo­zatait és a segély még mindig nem érkezik. Az érett megfontolás ajánlatos, sőt szük­séges más körülmények közt, most azonban, midőn a halál a szegény, nyomorult ember­­ajtaján oly türelmetlenül kocogtat, midőn az ínség folytán úgy is eléggé lesújtott munkás gunyhójába bevonul és ott zsarnokul garázdál­kodik, midőn­ a kegyetlen sors e csapásai őrültségig fokozzák a szegény szenvedéseit, akkor rögtön kell segíteni, rögtön kell munk­­­át adni, munkát előteremteni még akkor is, ha nem volna! De munka van, miért tehát a halogatás? A bureaucratismus egyik átka, hogy a sok tanácskozás és irkálás miatt csak nehezen haladhat valamennyire. Úgy látszik, hogy némely körök még nem szabadultak ki egészen a bureaucra­tismus bilincseiből. Európa­ és Ázsiának legmagasb északi részén örök hófedett pusztaságokon egy po­gány népfaj lakik: a Samojede­k. Papjai, az úgynevezett: „Tadebitos“-ok, kik egyszersmind orvosai is, ez utolsó minő­ségüket igen furcsán fogják föl. Ha veszélyes beteghez hivatnak, azt mondják, hogyha a beteg még a jövő hajnalpkrt meglátja és ál­lapota jobbulásnak indul, akkor gyógyításá­hoz fognak, különben, ha „Num“ (Isten) nem segít, nincsen segély. Igen, ha munkás népünk a jövő aratás hajnalát meglátandja, talán segítve is lesz rajta. Ha t. i. az Isten segíteni fogja, de mirevalók akkor a „Tadebitos“-ok ? ! Mayer Miksa: A vidéki gazdasági egyletek köz­gazdasági osztályai. M. V. Hazánk gazdasági viszonyai s anyagi sajnos visszamaradásunk minden gondolkodó el­mét azzal foglalkoztatnak: mi módon lehetne kínos helyzetünkből kibontakozni? Ez átalá­­nossá vált kérdés napról-napra többeket fog­lalkoztat, az önfentartási ösztön által előidé­zett segélyezési törekvés mindenek előtt tenni,­­ azután a legszükségesebbeket tenni, végre reformálni igyekszik! Az érdekeltség tehát és a figyelemmel kisérés elvitázhatlanul meg van népünkben gazdászati állapotaink és viszonyaink iránt s ezzel kapcsolatban a vágy is tenni, működni anyagi jobblétünk előmozdítására, vagyis be­ismerése annak, hogy magunk vagyunk hivatva bajainkon segíteni, a hiányokat eltávolítani és a tehetségünkben álló eszközökkel, a már elenyészett közöny helyén fölsarjadzott köz­szellem jótékony sugarai alatt, nemzeti va­­gyonosodásunk gyarapodását eszközölni. Azon­ban a javítási szándék nem haladott meg annyira, hogy nemzetgazdászatunk gyökeres és mindent magában foglaló újjászületését tűzte volna célul, s nem terjedt el a tettvágy és a mindenki általi közreműködés szükségességé­nek érzete oly mértékben, hogy az a nemzet éppen gazdászati érdekeinek előmozdítását célzó és gazdászati életének megfelelő műkö­désre hivatott egyleteket is ez irányban, mun­kásságra ösztönözte volna. Értem pedig ez egyletek alatt a vidéki gazdasági egyletek nem­zetgazdászati osztályait, melyek a legszebb remények mellett keletkezve és mindenek ál­tal az ország jövő fölvirágzásának emeltyűi­ként tekintetve, létezésök ideje alatt életük­nek semmi jelét nem adták. Avagy él-e az a test, a­mely nem mo­zog? Mindenütt mozognak, mindenütt tesznek a mit tudnak a haza anyagi helyzetét illető­leg, csak az említettem osztályok nem adják jelét e nemű törekvéseiknek. Pedig a gazdasági egyletek nemzetgaz­­dászati osztályainak , nagy és sok teendői vannak. Mindenekelőtt figyelmüket a közlekedési eszközökre kellenéne fordítani, a nemzeti jó­lét ezen ütemeire, melyek nélkül vagyonosság, annak gyarapodása, emelkedése nem képzel­hető. Lehetnek a nemzet birtokában productív­­erők fölösen, lehet termelése gazdag és töké­letes; mit érnek mind­ezek azon eszközök nélkül, melyek azokat a fogyasztás karjaiba szolgáltatni hivatják? Eltemetett holt kincsek lesznek azok, melyek mellett a nemzet élhet ugyan, de emelkedettebb álláspontra sohasem vergődhetik. E tekintetben pedig mily sok tenni­való van hazánkban , mily sok a hiány, mely pótoltatást vár! Ha nem egyébre, csak a létező és vizs­gálódásaik terén jelentkező közlekedési esz­közökre vetik szemeiket, már találnak elég tért, melyen hivatásukat teljesíthetik, mert azok többé kevésbé messze állnak a tökély fokától s ritkán összhangzók a gazdászati ér­dekek követelményeivel. Ezek javítási módo­zatainak előadása tehát, valamint javításaik eszközlése, gazdászati elvek szerinti elintézése és a közérdekek szerinti kezeléseik kimutatása mind megannyi teendői a gazdasági egyletek nemzetgazdászati osztályának egybefüggőleg új közlekedési utak létesítésével, mely utóbbi feladat, jelesül a jobb piacok szerzését, a vidék áruinak forgalomba hozatalát és külke­­retét tartva szem előtt, mint főfontosságú emelkedik ki. De ha a közlekedési ügy ily nagy fontos­ságú, nem kevesebb figyelmet érdemel egy, a mezőgazdaság állapotát híven visszatükröző statistikának készítése sem. Bajokat, hiányokat csak úgy lehet or­vosolni, ha ismertetik azoknak forrása, ha tudatik, mik a kórállapot előidézői, úgy, de bírunk-e mi nyers termény gazdászatunkról csak félig-meddig is kielégítő rajzot? rá tu­dunk-e biztosan mutatni a gazdászati élet rétegeit ez vagy amaz irányban senyvesztő bajokra, miután a gazdászati viszonyok egy­másra hatása folytán ezen okok igenis gyakran másutt, mint az első pillanatra hihető volna, keresendők. Ha valahol, bizonyára az agronóm sta­tisztika elkészítésében mindeddig igen keve­set tettünk. Minek valamely vidéknek természeti erői? mennyi ebből, vagy abból a termelés? hogy viszonylanak azok a termelési erőkhöz? mi­ben keresendők ennek vagy annak a hiány­nak okai? még mindez ideig mély homályban vannak, és úgy látszik, nincs is kéz, mely szabadítólag kívánna működni ez irányban — s nincs szándék, mely törekednék mind­ennek földerítésén — hacsak a gazdasági egyletek nemzetgazdászati osztályai nem lépnek a tet­tek terére, hogy kéz kezet fogva, szorgal­mas gyűjtés és fáradhatlan fü­rkészés folytán elkészítsék gazdászati életünk azon könyvét, melyben hűs rajza állana anyagi állapotaink­nak, s melynek fonalán biztosan haladhatna a szakférfiú javítási törekvéseiben. Mily roppant haszna és üdvös kifolyása lenne ily adatgyűjteményeknek, fölösleges volna bizonyítgatni, ott van a példa Angol­os Franciaországban; csak ezekre kell tekin­tenünk, hogy napnál világosabban lássuk ha­tását a mezőgazdasági adatok szorgalmas gyűj­tésének,­­ hogy meggyőződjünk arról, mi­szerint nem tudóskodási viszketeg az, de első rendű életszükséglet. Ezeken kívül az ipar és az e körül ke­­letkező mozzanatoktól sem kellene megvonni figyelmöket, s míg egy oldalon a mezőgazda­­sági álapotok földerítése, a forgalmat előidéző közlekedési utak emelése ügyében buzgalom­mal járnának el, más részről a nemzetek jóllétének alapkövét, vagyonosodásuk, műve­lődésük tényezőjét is létesíteni fáradoznának. Szigorúan vizsgálat alá vehetnék a területü­kön létező ipar­ágak állapotát egyenként és összesen, kijelölnék az utakat, melyeken azok­nak haladni, a nehézségeket, melyekkel küz­deni s a módokat, melyek segítségével azo­kat leküzdeniük lehet — föltüntethetnék azok kihatását az összes gazdászati életre s a ki­­vántatóságokat, melyek egyik vagy másiknál jelentkeznének. Eddig úgyis mostoha gyermeke volt gaz­­dászatunknak az ipar, melynek eleget véltek tenni az által is, hogy élni hagyták; illő te­hát, hogy egyszer jelentőségéhez képest ka­­roltassék föl, hogy megadassék neki azon figyelem és pártfogás, melyet követelnie jo­gában áll. Hogy pedig az ország megtehesse a szük­séges intézkedéseket , a tényleges állapot kellő ismertetése, jól fölfogott érdekeik elő­adása s virágzásuk valódi föltételeinek föltün­tetése kívántatik, mi, hogy megtörténjék, első helyen a gazdasági egyletek nemzetgazdászati osztályaitól függ. Fölhozzam-e továbbá azt, hogy a nem­zetgazdászati osztályok működéseik által az eszmecseréknek mily hatalmas előmozdítóivá lennének? miként nyernének napról-napra tért a nemzetgazdászati elvek, szóval hirdetésük úgy, mint gyakorlati hivatásuk által? — em­lítsem e, miszerint a közszellem gyapontokat nyerve, gyarapodnék, erősödnék, hódításokat tenne s biztos alapjává nőné ki magát hazánk szebb jövőjének! És végre, ha egyes vállalatok keletkezésé­nek kérdései merülnének föl s ipar vagy közle­kedési javítások létesítése ütköznék nehézsé­gekbe, ott volnának az adatokkal rendelkező osztályok, a vidékeket minden irányban is­merő, szükségleteit tökéletesen értő egyének, kik biztos fölvilágosításokat nyújthatnának.­­ Ha a törvényhozásnak fölvilágosítások kelle­nének , az egyes alkalmakkor fölmerülő indít­ványok miként létesíthetése iránt , vagy ama vidéken, lennének községek, melyek tapasz­talataik hőforrásait föltárva, karöltve a tör­vényhozással a legüdvösebb javítások életbe­léptetését eszközölhetnék. De fölösleges volna több előnyét, hasz­nát a gazdasági egyletek nemzetgazdasági osztályai működésének fölsorolni; — túlságo­san elégségesek ezek arra nézve, hogy a lé­tezők bontakozzanak ki tétlenségükből és fe­leljenek meg hivatásuknak, a hol pedig nem léteznek, alakíttassanak ilyenek hasonló célokra. Levelezések. Szentes, sept. 19-én 18­­6. (Nyilvános számadás.) A szentesi dalegy­let az 1865-ik évben megalakulván, közgyű­­­lésileg elhatározta egy zászlót — mint a mely jelvénye az egyesülés és összetartásnak — ké­szíttetni; e célból Szentes városa és vidéke közönségéhez felhívást intézett, melyben azt a zászlóra teendő adakozásra szólítja föl. E fel­hívás következtében a szentesi dalegylet zász­lójára következő adakozások létettek: Abaffy László 50 kr., Abaffy Zsigmond 50 kr., Ale­­xovits János 50 kr., Ászt Gyula 20 kr., Bán­­hidi Gábor 1 frt, Balogh Ede 10 kr., Balogh Lajos 80 kr., Bamberger Sámuelné 30 kr., Batik Sándor 1 frt, Bauer Jakab 30 kr., Bé­­resi Ádám 20 kr., Beke Kálmán 1 frt, Bélák János 30 kr., Bobisch Károly 20 kr., Borsos Zsigmond 1 frt, Boros Sámuel 1 frt, Bory­­szlavszky 20 kr., Bogyó István 30 kr., Böhm 1 frt, Budai József 50 kr., Burg Ferenc 1 frt, Czikatricis Pál 30 kr., Csikányi Károly 40 kr., Csukás Benjamin 1 frt, ifj. Csúcs János 20 kr., Czukor Noé 30 kr., Davidovits István 1 frt, Dem­jén Lajos 1 frt, Dobos József 20 kr., Dobray Sándor 1 frt 50 kr., Elekes Pál 20 kr., Engel Márton 50 kr., Erdődi Antal 1 frt, Eördög Aurél 1 frt, Eisdorfer Gusztáváé 2 frt, Farkas Gedeon 1 frt, Farkas Lajos 1 frt, Frank Ármin 10 kr., Fleischl Ignác 1 frt 50 kr., Ferenci Sándor 50 kr., Felserzburg Adolf 10 kr., özv. Fehér Józsefné 1 frt, ifj. Fried József 1 frt, id. Fried József 50 kr., Fried Zsigmond 1 frt, Fromm­y Sándor 50 kr., Fülöp Lajos 48 kr., Fülöp Mihály 5 frt, Garai Imre 1 frt, Gibba György 30 kr., Iladzsy Alexandra 1 frt, Haris János 2 frt, Hajek János 6 frt, özv. Hankiss Károlyné 2 frt, Hevesi Mihály 10 kr., Hódy Lajosné 20 kr., Horváth Ferenc 1 frt, Horváth István 30 kr., Hódy János 2 frt, Hochmann Ignác 50 kr., Hönigh János 15 kr., Hubert Péter 40 kr., Huszka Károly 20 kr., Hutiray Lajos 1 frt, Hunyadi Lajos 1 frt, Kamocsai János 50 kr., Karray Lajos 50 kr., Klein Árpád 1 frt, Kiss Zsigmond 20 frt, Kiss Pál 6 frt, Kristó Nagy Pál 1 frt, Kohn Gábor 40 kr., Kohn Mór 4 frt, Kopp­­2 frt, König Simon 1 frt, Leeb Mátyás 2 frt, Lövi Hermann 20 kr., Mácsai Terézia 40 kr., Márton József 10 kr., Mátok Béla 50 kr., Matlaszkovszky 1 frt, Magyar József 50 kr., Meress 1 frt, Mé­száros Mihály 20 kr., Mécs Balogh Sándor 40 kr., Mihályi Ágoston 7 frt 20 kr., Nagy Ferenc 1 frt, Nagy Sándor 1 frt 50 kr., Nagy Teréz 20 kr., Német Antal 1 frt, Niedermann József 50 kr., Nyíri Józsefné 30 kr., Novák Ferenc 1 frt, N. N. 20 kr., N. N. 10 kr., N. N. 20 kr., Oláh Mihály 20 kr. Oblát Pinkas 10 kr., Op­penheim és Neumann 3 frt, id. Páczi Mihály 1 frt, Praznovszky Mihály 1 frt, Pacher Pál 20 kr., Pacher Sámuel 40 kr., Pacher N. 50 kr., Pokomándy Károly 3 frt, Pokomándy Fe­renc 20 kr., Pollák Róza 50 kr., Potyondy Béla 1 frt, Rácz László 50 kr., Rákos Antal 50 kr., Ringwald 1 frt, Sarkadi Nagy István 1 frt 30 kr, Sarkadi Nagy József 1 frt, ilj. Sarkadi Nagy Mihály 20 kr, Salgai János 10 kr., Schlachta Imre 50 kr., Stammer Sándor 1 frt 50 kr., Szathmtári Ede 50 kr., Szathmári Edéné 50 kr., Szabó József 1 frt, Schlesinger József 1 frt, Soós Lajosné 30 kr., Soos Kálmán 1 frt, Schömhal Antal 1 frt, Sulcz Mihály 1 frt, Tóth János 90 kr., Tassy Károly 1 frt, Tóth Vilma 30 kr., Tomory Sándor 30 kr., Zucker­mann N­ 15 kr., Jándy Ferenc 1 frt 44 kr., Jurenák Gyula 1 frt, Jurenák Sándor 1 frt, Jurenák József 60 kr., Vágási Gábor 1 frt 74 kr., Vasvári Kovács György 20 kr., Valter Loránd 1 frt, Vékony János 20 kr., Wellesz Ede 4 frt, Wellesz Dávid 50 kr., Weinmann Bernát 60 kr., Weiner Farkas 20 kr., Weisz Lipót 1 frt, Vidovich Mihály 7 frt, Wimmer Károly 50 kr., Vucsák János 1 frt, Az aszta­ I­los ifjúság adománya 10 frt.

Next