Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-30 / 52. szám

időzött. —Egy másik adomát is hoztak haza a szegedi dalárok Vásárhelyről. Midőn e da­lárok elszállásoltalak, kettő közülök egy jó­módú gazdához került, kinek azonnal bemu­tatták magukat. „Én a szegedi dalárda tagja vagyok N. N. tenorista“ — mond az egyik. „Én pedig — mond a másik — N. N. bari­tonista.“ „És én — fejező be a gazda — N. N. vagyok „kálvinista.“ Alkalmasint, tréfáit a gazda. * Vettük az „Ungvári Közlöny“ vegyes tartalmú hetilap két első számát, ha annyi lesz benne az egészséges eszme, mint amennyi e két első számban a sajtóhibáikkor bajosan lesz nálánál jobb vidéki lapja Magyarországnak. * Beszélik, hogy az alsóvárosi biztos úrnapján egy zsidónőt, mert boltja nyitva volt, annyira megkötöztetett, hogy kezeiből a vér is kiserkent; hasonlóan bánt két ifjúval, kik éjjel a vasútnál lévén, hazatér többen egy ház előtt pajkoskodtak. Ha ez igaz, akkor jó lesz meghagyni a biztos urnak, hogy azzal a kötéllel csinján bánjék, mert a ki azt ily vastagon használja, annak gondoskodása alá csak barmokat lehet bizni. — Vizbehalás. Pénteken délután va­lami Kovács nevezetű super fia, ki fát szo­kott szedegetni— az ujszegedi parton a Ti­szából egy darab fát akarván kifogni, egyen­súlyt vesztve a folyóba bukott s belehalt. —­ Hirtelen halál. Ugyancsak pén­teken egy kis-zombori mezeigazda száján or­vosi műtét vitetett végbe, s bár az orvos fi­gyelm­ezteté, hogy a szobában nyugalomban maradjon, mindamellett is többször átment a hídon, végre a haltéren kocsijára akart felül­ni, hogy haza mehessen, azonban a kocsiról visszaesett és szörnyet halt. A Dorozsmaiak panaszolják, hogy az országutat keresztülszelő alföldi vasúttöl­­tésnél az átjárót nem az országút irányában, hanem följebb alkalmazták, minélfogva az utasok kerülni kénytelenek. V­egyesen * A baloldal nemrégiben bizottmányt küldött ki programm kidolgozására, mely a párt jövőbeni eljárását körvonalazza. A pro- Politikai tárca. (Vége.) A békés polgár, kibontakozván a vezér­cikkek, kül- és belföldi rovatok, vidéki leve­lezések s táviratok tömkelegéből, sietve­ siet a földszintre, hogy ott „kifújhassa“ magát, üdülést és szórakozást lelendő , s ime cseber­ből vederbe hág, eső elől csurgó alá jut, nemde kétségbeejtő állapot ? De egy jó oldala mégis leend­ő politikai tárcának hihetőleg­ előmozdítandja az­­ „örök békét“, mert a háborúskodás eszméjét, ha valami, ő teszi csak nevetségessé. De aligha meg nem unjuk a várakozást odáig, azért csak azt mondjuk: „ne sutor ultra crepidam!“ Maradj ah tárca következetes ma­gadhoz, hódolj a változó napi eseményeknek, irodalmi, művészeti életnek, közismeretek ter­jesztésének, csak az Istenért! politikai vonat­kozások nélkül. Hiszen te merő ártatlanság vagy, azért tárca! maradj régi kaptafádnál! És az uralkodó Ízlés ? Bizony az Ízlésnek nem hódolni, az ízet­lenség ! Azért sietünk mi is egy politikai tárcát firkantani. De a hosszú előzmények? grammot Tisza Kálmán készíte el s azt a baloldal megvitatván, a „Hon“ f. hó 26-án megjelent számában tette közzé. A pro­gramm — mint a miniszteriális Magyarország megjegyzi — az ellenzék célját és eszközeit a leglegálisabb színben tünteti föl s annak azon pontjai, melyek a reformkérdések s az alkotmány fölötti őrködés tekintetében való eljárást körvonalazzák, mindenben találkoz­nak a Deák-párt programmjával. A reform­kérdések tekintetében nem szabadelvűbb s az alkotmány fölötti őrködésben nem szoros­ kötelességeket fogad el a baloldal programmja, mint a Deák-párté. E programm még inkább elkülöníti a bal­odalt a szélső baltól, mely­nek legtöbb hive a volt provisorius tisztvise­lők között van. * A megürült kassai püspök­ségre a közvélemény Horváth Mihályt can­­didálja. Hiszszük, hogy a kormány is a köz­véleményhez csatlakozik. Egyébiránt a kassai polgárok, mint az „1848“ értesül, kérvényt akarnak intézni az országgyűléshez s a vallási s oktatási miniszterhez, Horváth Mihálynak kassai püspökké kinevezése iránt. * Sorsjáték a honvédek javára. E néhány hete fölmerült ügyben — mint a „P. H.p“ értesül — consortium alakult, mely játéktervét a magyar kormánynak be­nyújtotta , annak biztosítására 800.000 forint biztosítékot letesz és kötelezi magát minden esetre a concessio ideje alatt évenként 150.000 forintot befizetni a honvédalapra, akár haszna, akár kára legyen az üzletben . Emich Gusztáv pesti polgár, könyv­­i lapkiadó, és magyar akadémiai nyomdász­nak a hazai irodalom előmozdítása és a könyvnyomdászat iparának emelése által szer­zett érdemei elismeréséül, saját maga és törvényes utódai részére Ő Felsége magyar nemességet méltóztatott díjmentesen adomá­nyozni. * A magyar főrendűek közül többen jun. 25-en magán­értekezletre gyűltek, s ez alkalommal 23.100 irtot írtak alá a honvéd­alap javára. Összesen 4 főpap, 24 mágnás volt jelen. * Uj lapok. Pesten közelebb 3 új lap fog megindulni. Jókainak már említett „Igaz-Ah, ezek csak illustrációi az uralkodó politikai következetességnek: ma „kupikék“, holnap „köpeny-zöld.“ Megtörtént a választás. A nép árja elsodort egy nagy tömegbe, melynek egy kék attilás úri­ember perorált; mit, azt hihetőleg maga sem tudta, de ha tudta volna is, mi nem érthettük meg a nagy zajongás­ban, csak egyes szavak, mint pl. „eszmeigazság, szivem­ meggyökereztetett önfeláldozás“ s­a­t.­hatoltak néha hozzám, mire dühös éljenek visz­­hangja felelt. Csuda-e, ha bántott a kíváncsiság: ki lehet az, kit éljeneznek, mert nem értik?! Odafordultam tehát szomszomszédomhoz e kérdéssel: „Ugyan atyafi, hogy hívják szónokukat.“ De mintha csak üszköt vetettem volna egy lőporos­ toronyba, úgy nekem zúdult a tömeg e szavakkal: „Üssétek a zöld cédulást, még ide fu­­rakodik gúnyolódni.“ „Teringettét — gondolom magamban — darázsfészekbe hágtam­­mi, hogy zúdulnak föl ellenem.“ Csak nem fejeztem ki magamat valami igen válogatott aristokratikusan , hogy ezek zöld­ cédulát (természetesen tizes bankó­kat értenek alatta) sejtsenek nálam s gúnyo­lódni éppen nem volt szándékomban.“ Siettem viszonozni: „Csalatkoznak barátim! én nem vagyok zöld, de még piros cédulás sem; véletlenség­mondó“-ja. Továbbá: „Esti Lapok“, szerkeszti s kiadja Pálffy Albert és a „Honvéd“ című katonai hetilap, szerkeszti gr. Bethlen Olivier. Munkatársai sorában az 1848—49 ben szere­pelt honvéd jeleseink mellett a legelső világ­hírű katonai tekintélyek, mint Rostow, Siegel amerikai tábornok s a t. fognak részt venni. Bőven fogja tárgyalni a lap az 1848—49-ki szabadságharc eseményeit, érdekes episódokat közöl a honvéd életből s lelkesítő és élveze­tes olvasmányt nyújt a szakférfiakon kívül a nagy­közönségnek is . Eszterházy herceg 32 uradal­mának —­ mint a „F. L.-“nak írják — felét eladják , hogy a másik felét az adósságoktól fölmentsék. Hir szerint a pásztói uradalmat 950,000 írton gr. Beuner venné meg, kinek neje Eszterházy leány volt. Hg Eszterházy Ipolyságh körüli uradalmára Sághon 1862-ben L. Dumonceau két millió, tavaly pedig Roth­schild 7 millió irtot tábláztatott be. Azon­kívül , pár százezer írtra megy azon összegek mennyisége, melyeket egykor teljes bizalmú, most aggódó hitelezők a hercegi pénztárba raktak. *Karcsay Lukács Gyula magyar tengerész a magyar ifjúsághoz figyelemreméltó fölhívást intéz, hogy magát jobban mint ed­dig tengeri szolgálatra szentelje s e célból az ismét megnyitott fiumei hajózási iskolába lép­jen. Három évi tanfolyam után a növendékek mint hajósapródok alkalmaztatnak, s két évi apródi szolgálat után hadnagyokká léptetnek elő s ismét két év múlva kapitányokká. Fiu­ménak Magyarországgal történt újraegyesítése által, mely ismét tengerparttal bir, a magyar ifjúság számára új, becsületteljes pálya van biztosítva a tengeri szolgálatban. * Pár­is­ban nagy ünnepélyességekkel készülnek fogadni Ferenc József császárt és királyt s a fejedelemasszonyt. — Rendeznek nagyszerű tűzjátékot, melyre 30,000 frankot utalványoztak; a városházában díszhangver­senyt , Versaillesben, Fontainebleauban csal­­nak versenyeket. A Fölségeket jul. 15-re vár­ják s ott mulatásuk egyelőre tiz napra van megállapítva. *­ö Fölségeik — hir szerint — incognito polgári öltözetben fognak párisi útjukra kelni, két ízben fognak éjt tölteni bőr (nálam megszokott véletlen) most éppen tökéletes blank vagyok.“ „Micsoda az a blank?“ replikázott egy gyanús kinézésű egyén, ki hatalmas tüdeje dacára sem igen látszott választóképesnek. „Hát annyi, mint fehér, azaz tiszta.“ „De már csakugyan gúnyolódik“, szólt erre egy szurtos lacikonyha vitéz , ki ártatlan magyarázatomat ingerkedésnek vél­te s nyakon akart ragadni. A dolog kezdett engem nem mulattatni, úgy érzem­ magam, mint Dániel az oroszlán barlangban, de egy szerencsés ötlet elkiáltatá velem, mielőtt egy díszes ötkörmös nyakra­­valóra tennék szert: „Uraim jött-ment vagyok, most jöttem s megyek is megint, (de csak úgy, ha lehet, gon­dolom magamban) tiszteljék a vendégjogot, talán csak nem vétkeztem, midőn megtudni óhajtom, ki beszél ilyen szépen és ékesen kegyelmeteknek?!“ „Hagyjátok békén, szólt erre egy pity­­kés mentés paraszt, látni való, hogy csak­ugyan jött-ment.“ „Jaj Istenem, kiálta erre egy kofa igen elszörnyüködve, melyik végéről a világnak vetődött ide az úr, hogy nem ismeri a mi emberünket.“ Én persze siettem e borzasztó hibámat mentegetni, mire egy másik kofa, míg, dacára az élénk intermezzónak , tovább folytatá a szónok éles mondókáját, nagy beszédesen ma­gyarázta nekem annak érdemeit a múltban s a hozzá kapcsolt reményeket a jövőben, Strassburgban és Stuttgartban. Velük megy Creneville gr. és Beust báró. * B. S­e­n­n­y­e­y Pál a volt főtárnok­mester hir szerint Pestmegye kir. biztosává fog kineveztetni. * Kossuth Lajos Parisból az aixi fürdőbe utazott, hol egészségi szempontból töltött pár hetet. Onnan f. hó 18-dikán volt Turinba visszatérendő. * Thurn sz. Pálffy Gabriella grófnő f. hó 23-dikán ka­pott égési sebeinek következtében elhunyt. Három gyermeke ma­radt árván. * A berlini „K­r­e­u z - Zei­t­u­n­g“ Írja: Mondják, hogy a francia kormány jelen­leg gabinában is nagyszerű bevásárlásokat tesz, így például halljuk, hogy legközelebb csak Magyarországból jelentékeny mennyiség (500,000 mázsa) szállíttatott vasúton Francia­­országba. * A zágrábi ifjúság már egészen muszkának neveltetik érzelmeiben. Hogy ezen sympatiát kitüntesse, e napokban egy ott lakó Vlajkovics nevű sérült kapitánynak, ki Se­­bastopolnál, mint önkénytes a muszkáknak szolgált, zajos demonstratióval hozott ovatiót. * Pánszláv mozgalmak. A moszkvai lakomázásnak nagy viszhangja van Galiciában. Moszkvában a poharak csörrennek össze, Ga­líciában a fegyverek. A tarnowi és przemysli kerületekben ugyanis az orosz nép formálisan föllázadt, elfoglalta az uraságok legelőit, el­zavarta a községi elöljárókat s e zűrzavar, melyet a nép között terjesztett orosz iratok keltettek föl, több helyütt ismétlődött.­­ A zavar helyein katonaság jelent meg, ezt a nép megtámadta, de végre is természetesen a ka­tonaság volt a győztes fél. Sokat elfogtak, sok megsebesült. * A török szultán jun. 24-dikén este Nápolyban volt s ma fog Párisba érkezni. * A porosz mi­nisztérium egy kö­zelebbi tanács­ülésében elhatározta, hogy a hírlap bélyegét megszünteti. * Portugallban eltörölték a halál­­büntetést. A képviselőház nagy széttöbbséggel fogadta el az elébe terjesztett törvényjavasla­tot s egész Lissabon örömmel fogadta az eredményt. „Jaj, mig ez szolgálta a várost, addig jó idő volt, de a­hogy kimúlt, vége is lett annak, de már most megint csak vissza kellett jönnie.“ „A bizony!“ Én rész­lelvén a szorongó ember­ tömegben angolna módra elsikamoltam a hárpia vesze­delmes közeléből. Azt tartják ugyan, hogy szégyen a sza­­ladás , de én hasznosnak véltem; el is tisz­teltem tőlem telhetőleg s csak nagy sokára bírtam egy kora tiz piszkos körme rémképé­től — mely oly közelről fenyegetett — me­nekülni. Menekedésem után hamarjában nem is tud­tam min örüljek inkább: a népen, melynek oly bálványa van, mint szónok? — a bálványon, melynek oly bálványozója, mint ama hallga­tóság? — vagy pedig jómagamon, ki bár tárcairó — és mint ilyen veszedelmes ember vagyok, de arra még­sem szereztem elég ér­demet , hogy mint a népfönség összekarmolt illustrációja s a politikai érettség elpáholt bizonyítványa leljek jutalmazást kíváncsisá­gomért, egy népszónokot hallhatni. Midőn a fönséges nép Damokles kardja­ként fenyegeti az ember üstökét, mert kez­­tyűt hord, igen regényes lehet ugyan egy népszónoklat árjából egypár „galimathiast“ kihalászni megkísérteni, de a­mi engem illet, lemondtam a kalandvágy e­leméről. Jövőre nem élek többé vele! Ilodiczky Jenit. (A.) Szeged, junim 29-én 1867. A német vám-egylettel kötendő kereskedelmi szer­ződés iránt a tárgyalások most már újra fölvetettek és pedig ezúttal kedvező sikerrel. A magyar kormány részéről, Fest államtitkár és Kautz képviselő vannak mint biztosok kiküldve, kik a hazánkra nézve fontos két cikkre u. m. a borra és keményítőre nézve a vámtételnek tetemes mérséklését követelték. Alapos reményünk van, hogy az illető vámtéte­lek érdekeinknek megfelelőleg alább fognak szállítatni. A cs. kir. hadügyminisztérium utján nyert érte­sülés szerint a keleti marhavész Bosnyákországban határainkhoz közel, ismét kiütött. — A határőrvidé­ken fenál­ló veszteglő intézetek és állomásokhoz azon rendelet intéztetett, hogy az illető közegek a szarvas­­marha átvitelénél különös figyelemmel járjanak. — De ha igy áll a dolog, sokkal ü­dvösebb volna, más kor­mányok példájára, a behozatalt egy időre egészen betiltani. Mindenesetre ajánljuk gazdáink figyelmébe e tény­állást,­­ azon intéssel, hogy marhavásárlástól, ha csak lehet, tartózkodjék mindenki. A hg. Eszterházy-ü­gy végre, úgy látszik, az anglo-ausztriai bank közbenjárása által el fog rendez­­tetni.­­ Ugyanis Ő Felsége engedményezése követ­keztében 34 millió forint értékű jószágrész az egész családbirtokból kikülönittetik, mely aztán részleten­ként el fog adatni és a bevett összegek az adóságok törlesztésére fognak fordittatni. Egyelőre is ezen jószágokra az anglo-ausztriai bank egy 9 millió forintos kölcsönt ad, s ezt sorsjegy­­kötelezvényekben fogja közzé bocsájtani. Új mérték- és súlyrendszer iránt az osztrák ke­reskedelmi minisztérium javaslatot dolgozik ki, mely a kereskedelmi kamarákkal és a bécsi tudományos akadémiával közöltetett és szakférfiak értekezletein is megvitattatott, a többi szakminisztériumokkal foly­tatott tárgyalások alapján végleg megállapítva, legkö­zelebb a Reichsrath elébe kerül Az előterjesztés a me­­tetrendszert fogadja el, mely a műveit Európa nagyobb részénél átalánosa dívik. Eltekintve az örökös tar­tományokkal az anyagi érdekek terén való eürn érint­kezéseinktől, lehetetten, hogy Magyarország elzárkóz­zék a müveit nyugat elől. Ha már meg nem előzhet­tük a L­­­ántusit, követnünk kell őt ez irányban Bécsi lapokban szó volt azon eshetőségről, hogy az állam kénytelen­itve lehetne a kamatfizetéseket meg­szüntetni. Bár ezen hír a hivatalos „W Z.“ által meg­­cáfoltatott, mindamellett a cáfoló cikk hangja némi bizonytalan kifejezésű, mi arra mutat, hogy valóban közelebb és közelebb jön a végelhatározás és végel­­rendezés ideje ez ügyben is, és hogy tért nyer azon nézet, hogy a mostani teher elviselése az egész biro­dalomra nézve merő lehetetlenség. Az aratás nálunk megkezdődött, láttunk már új búzát is, minősége a tavakival egyenlő. Azonban sok üszög találkozik benne; a­ki tehát eladásra szánja búzáját, ha lehet, kerülje a lovakkali nyomtatást, mint­­egy tapasztalatilag tudjuk, hogyha az ily búza lovak­kal nyomtattatik, hegyein is üszögös lesz, úgy hogy sem kereskedésre, sem őrlésre nem alkalmas. Igen gondos bánásmódot igényel átalában az üszögös gabona, mindenekelőtt lehető legjobban kell kitisztítani jó szerelő rostán , és azután is nem igen lapátoltatni, ha búzánkat az úgynevezett fenés üszög­től meg akarjuk óvni. Az üzlet a gabonában tökéletesen pang, a teg­napi hetivásárra igen kevés hozatottt, mig a kezdődő aratás miatt nagy a szükséglet. Ez volt oka, hogy a kétszeres búza és rozs ára sokkal fölebbszállt, és pedig 30—50 krig minden, pozs. mérőnél. Repcéből e héten sok adatott el, mindössze vagy 4000 mérő, többnyire helybeli nyerészeknek, kik 4 frt 50—4 frt 55 krt fizettek. Uj búzából is egy nagyobb részlet 4000 vám­mázsa 3 frt 65 krjával adatott el ; átadása október hóban köttetett ki. A gabonaárak a következők : Búza, tiszta, 87—89 fonts 5 frt 60—5 80 kr. 85—88 ints 5, 10—5 frt 60 kr. Kétszeres búza 83— 84 ints 4 frt 20 —40 kr. Rozs 78—80 ints 3 frt 75—4 kr. Kukorica, 83—84 fnts 2 frt 50—70 frt. Köles 2 frt 50­-60 kr. Árpa 67—69 fnts 2 frt 70—2 frt 85 kr. Árpa (gyöngébb) 63—65 fnts 2 frt 30 kr.—50 kr Zab, reszelve 45—47 fnts 1 frt 40—55 kr. E­g­y­é­b cikkek ára: P­a­s­z­u­l­y mérője 6 frt 25 40 kr. Repce bánsági 4 frt 50—65 kr. Köleskása mérője 6 frt 28 -30 kr. Kender, nyers, mázsája 19—22 frt. Szalonna, uj, mázsája 29 frt—31 frt 50 Szalonna, régi, mázsája 30 —32 frt. Disznózsír mázsája 37—38 frt. Borszesz foka (G­ad) 54—56 kr. Dió mázsája 9 frt 50 kr.—10 frt 50 kr Repce pogácsa mázsája 1 frt 50—65 kr Bécsi n­én­zsírforpiB junius 28. 5% metalliques ........................... 60.10. Nemzeti kölcsön................................ 70.75. Bankrészvény..................................... 722. 9 . Hitelintézeti részvény ..................... 186 60 Londoni váltók ................................ 124.90. Ezüst agio.......................................... 12250 Arany darabja...................................... 5.92. V­ízállás. Szeged június 28 án: 15' 2 0'' 0 felett. „ „ 29 én: 15' 2' 0 " 0 felett. „ „ * 30 án: 15' 2' 0'" 0 felett. Pest, „ 28 án: 10 V 2­0 "­0 felett. Felelős szerkesztő: Szabados János, ÜZLETI HÍRNÖK.

Next