Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-06 / 2. szám

1867. Kilencedik évfolyam. Megjelen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda: Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az fizetési pénzek küldendők. elő-Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre..........................................................8 frt. Félévre...............................................................4 „ Évnegyedre..........................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre.......................... 6 frt — ki. Félévre......................................................8 „ — „ Évnegyedre.................................................1 „ 60 „ 2-ik számig. Vasárnap, janusá­rban. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Egyes szám­ára 8 kr osztr. ért. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadó­hivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Oppelik A. hirdetési irodájában; Maria/m. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lalitte, Bullier és társánál. Előfizetési felhívás a Szegedi Híradó kilencedik évfolyamára. A „Szegedi Híradó“ immár kilencedik évfolyamába lép s négy év óta van a jelen szerkesztőség veze­tése alatt, minél fogva nekünk is lehet és szabad a lap múltjára hivatkoznunk, mely a jövőre nézve minden ígérgetéstől fölment bennünket. Legfőbb törekvésünk volt, e város és vidéke értelmiségét a lap körébe vonni s közreműködésük által polgár­társaink közös érdekeit előmozdítani. Célunkat annyiban el is értük, hogy mindenfelől, ahová csak a „Szegedi Hír­adó“ szellemi hatása kiterjeszkedik, szí­vesen fölkeresik a lapot azok, kik a tollat a közjó érdekében forgatni hivatva vannak; úgy hogy e város és vidék fér­­fiaiból most már egész kis szellemi tá­bort tudunk felmutatni, mely e lap ut­ján a nemes eszmékért küzdeni hatalmi kötelességének ismeri. Hogy még­sem tehettünk annyit, mint tenni óhajtottunk, az egyedül az idő nyomasztó viszonyaiban keresendő, mely minden törekvésre bénítólag hatott. Hiszszü­k azonban, hogy közel ál­lunk már azon kedvező jövőhöz, mely­ben a „Szegedi Híradó“ körébe csopor­tosult értelmiség törekvéseinek több eredménye leend. Addig is pedig lankadatlanul foly­tatjuk a munkát, melyhez polgártársaink támogatását továbbra is kikérjük. A Tiszaszabályozás következmé­nyeiről. (Folyt.) Legelsőbben is a posványok kiszárításá­nak hatása a légmérséki ellentétek növekedésében fogja magát éreztetni.­­ Mikép a tenger a partországokra, a badeni és a többi svájci tavak a környező földte­rületek égaljára, úgy hat a magyar posvá­nyok víztömege az alföld égaljára, csökkentve a nyári hőség és déli hidegség közötti kü­lönbséget. Ha már e mérsékelő elem eltávolíttatik, a kiszárított föld s a rája boruló levegő ok­vetlenül gyorsabbul fog megmelegedni és is­mét meghűlni, mint eddig a posványos terü­leteken történt, s a száraz földterületeken a növényzet tavaszszal hamarabb fog ugyan ki­fejlődni , de az utófagyoknak is sokkal­ inkább lesz alávetve, mint eddig, midőn az álló víz­tömegek a légmérséki szélsőségeket megki­sebbítették. Ha már most meggondoljuk, hogy töl­gyeink és jegenyéink, melyek a honi fák közül legmesszibbre nyomulnak be az alföld környékébe s az eredetileg vadon termő lom­bos fák közül legalkalmasabbak a pusztai vi­dékeken való termesztetésre, azon időben, mikor leveleik kifejlődnek, a hideg iránt fe­­­­lette érzékenyek s a leggyöngébb utófagy miatt kivesznek, akkor be fogjuk látni, hogy a posványok kiszárításának s az ezáltal nagyob­­bított légmérséki szélsőségeknek nagyon szo­morú következményei lesznek a növényzetre nézve. A tölgy- és jegenyefák még azon vidé­keken is, hol eddigelé díszlettek, a mosto­hább égalj miatt ki fógnak veszni. ügy a repcetermesztés is, melyre Ma­gyarország földje oly igen alkalmatos, de me­lyet már most is a későn beálló fagyok gyak­ran veszélyeztetnek, lehetetlenné fog válni, s a mezei gazdaságnak még sok más ága szen­vedni fog. Nemcsak a nyár derekán uralkodni szo­kott szárazság fog korábban beállni s ezáltal a növények évi kifejlődésére hagyott időszak még szűkebb határok közé szorulni, mint ed­dig , hanem a nyári hőség is tetemesen nö­vekedni fog. Ha t. i. a folyók szabályozása által a hegységekről jövő áradási víztömegek gyorsabb eltakarodása eszközöltetik, s ha az nem ma­radhat meg hónapokig az ártéren, mint eddig; ha továbbá a viz a határos posványokból is csatornák által lecsapoltatik s árkokba szorít­­tatik, melyekben a levegőnek csak csekély elpárolgási felületet szolgáltat; ha tehát egy szóval az egész víztömeg, mely a nap­sugarak melegét csak kis mértékben veszi be, az elpárolgásnál pedig sok meleget köt le s ekkép a nyári hőséget leszállítja, kisebb te­rületbe szoríttatik és gyorsabban takarodik ki az országból, akkor a nyári hőségnek és szá­razságnak rendkívül növekedni kell. A nyári forróság ezen növekedése más országban, pl. valamely hideg és nedves ten­­germelléki országban, az égalj jótékony mó­dosulása volna,­­ de a continentális magyar alföldön, hol egyszersmind az esőmennyiség csökkenésétől s a nyári szárazság növekedésé­től is tartani kell, abban csak az égalj mos­tohábbra változását láthatjuk. Hogy pedig az esőmennyiség a posvá­nyok kiszárítása következtén a magyar alföl­dön csökkenni fog, azt könnyű bebizonyítani. A vizet, mely valamely ország földére, mint eső hull, a levegő egy részben magának azon földnek vízkészletéből vette föl gőzalak­jában , más részben a szelek a távoli tenger felől szállították oda. Nyugati Európában a vízgőzök mennyi­sége, melyet az ott uralkodó nyugati szelek az Óceán felől odavisznek, oly nagy, hogy mellette azon vízgőzök, melyek az állóvizek és erdőkből fölszállnak, tekintetbe is alig vehetők. De oly földterületen, mely a tengertől távol esik s melyen, mint a magyar alföldön, a messzi innen jövő légáramlások az eső táma­dásának nem kedveznek, s hol a tulnyomólag száraz légkörny mellett az elpárolgásnak is sokkal nagyobbnak kell lennie, mint a ten­­germelléki Európa nyirkos jégkörnyékében, a sok nyílt vízterületek és posványok csakugyan nagy jelentőséggel bírnak, mint pl. a Sárrét, mely Magyarország egyik legterjedelmesb pos­ványa s Békés- és Biharmegyékben terjed el. Az egész víztömeg, mely a fehér, fekete és sebes Körösön a magyar-erdélyi határhegység­ről lefolyik, valamint a Berettyó, Hortobágy, Ér és Kesely vize ama posványos alsikságba gyűl s majdnem minden esés nélkül lassan tovább hömpölyögvén, terjedelmes posványo­­kat, kotukat, nádasokat képez. Ha az ott egybegyülő nagy víztömeget azon csekély vízmennyiséggel összehasonlítjuk, mely a Sárrétből kifolyik és a hármas Körö­sön a Tiszába ömlik , akkor bámulnunk kell a víz nagy veszteségén, mely onnan ered, hogy ama posványból a levegőbe fölszáll. A posványok és tócsák tehát megannyi vízgőzöket szolgáltató területeknek tekinten­dők s kiterjedésük csökkenése okvetlenül a levegő nyirkosságát csökkenti. De a posványok nemcsak az által hatnak az eső mennyiségére, hogy a légköriy nyir­kosságát nagyítják, hanem azáltal is, hogy a vízgőzöket megsűrítik s ennyiben a természet működésében fontos szerepük van. Hogy a légáramlások által a távoli ten­gerek felől átszállított vízgőzök valamely or­szágra lecsapódjanak, az országnak gőzsűrítő eszközökkel kell bírnia, melyek azon gőzöket esővé változtatják, már­pedig Magyarország­nak e sűrítő eszközöket az azt bepárkányozó helységek és alföldének posványai szolgál­tatják. A magyar alföldön uralkodó északi és keleti szelek, melyek nagy szárazföldön át jönek, nem hoznak esőt, hanem szárazon fúj­nak le a Kárpátokról a síkságra. Az atlanti óceán felől jövő nyugati sze­lek , melyek Európa nyugati részeire esőt árasztanak, vízgőzeik nagy részét elvesztik, míg Magyarországot elérik; végre a déli nyirkos és meleg szelek a dinári Alpok hűsítő határfalazatánál oly nagy esőmennyiséget vesz­tenek el, hogy az azon hegyláncolat tenger felé néző oldala Európa azon részei közül való, melyen legtöbb eső esik. (Folytatása következik.) Fővárosi levelek. v. Pest, január 4. 1867. Annyi s oly őszinte jókivánat talán sehol sem hangzott el újév napján, mint az „Angol királynőhöz“ címzett szálloda azon helyiségei­ben, melyert jelenleg a haza legnagyobb fiát zárják falaik közt. Reggeltől késő délutánig egymást érték a díszes fogatok úgy, mint a fakó bérkocsik. A magas méltóságú főurak s az egyszerű polgárok egy érzéstől hevítve siettek üdvö­zölni azon férfiút, ki a nemzet osztatlan sze­­retetét és bizalmát bírja. Az üdvözlők, sorában első helyen «».ií­­tendő a képviselők és forendűek küldöttsége, mely pártszinezet nélkül alakulván, bizonysá­got tett arról, hogy Deák Ferencnek a haza ügye körül szerzett érdemeit minden párt egyaránt érzi és méltányolja. A képviselők előbb szeretett elnökük Szentiványi Károly szállására mentek, hol a tisztelgők nevében s ezek által fölkérve Eöt­vös József b. tartott szónoki melegséggel el­mondott rövid beszédet. „A Mindenható tart­son meg — igy végezte beszédét — ép erő­ben s egészségben és érdemeid jutalmául érezni hagyja azon boldogságot, melynél na­gyobbat nem találhatnál, hogy hatalmi törek­véseid sikerét láthasd s egykor azon öntudat­tal tekinthess vissza múltadra, hogy a tör­vények , melyek a hon szabadságát s a nem­zet jólétét hosszú időre biztosították, akkor készültek, mikor a képviselőház elnöki székét te foglaltad el.“ A többször megújuló hangos „éljen“nel kísért beszédre az elnök szintén röviden vá­laszolt, megköszönvén képviselő­társainak iránta tanúsított jó­indulatát. Ezután fölkére­tett, hogy vezesse a tisztelgő testületet Deák Ferenc nagy hazánk fiához. Közel száz képviselő vonult az „Angol királynőhöz“ címzett szállodába, melynek nagy­termébe gyűlvén, nem sokára megjelent az ünnepelt hazafi is, kihez Szentiványi Károly a következő beszédet intézte: „Barátid, képviselőtársaid és tisztelőid jelentek meg előtted az újév kezdetével neked üdvöt és boldogságot kivánandok. Mellőzve minden pártnézetet, az emberi tulajdonságok legfényesbjei: önzéstelen hazafiság, tántorít­­hatlan igazságszeretet s mély államférfim böl­csesség az, mi tisztelőid számát milliomokra emelte. Ha hazánk törvényes állapotát elér­heti, ha megérheti azt, mit bölcsességed s nemes szived kiván, akkor ezt leginkább mű­ködéseidnek köszönheti, ki oly nagy vagy a jogok védelmében s egyszersmind minden méltányos érdekek pártolásában. Adja Isten, hogy hazánk oly boldog legyen, mint a mi­nővé azt tenni kívánod s a Mindenható áldja meg hazánkat hosszas, boldog életeddel.“ Az éljenek lecsillapultával a haza bölcs fia következő szavakban mondott tisztelgőinek köszönetét: „Köszönöm őszinte szivességteket. Szálljon le rátok és családaitokra az Úr­isten áldása; adjon nektek boldogságot, és midőn nektek kívánom, kívánom egyúttal e szegény hazának is, mert ti nem lehettek boldogok, ha a haza nem az. A múlt év elején mindnyájan tudtuk, hogy terhes kötelezettség nyomja vállainkat; de hogy e kötelezettség egy év alatt annyira súlyosbodjék, a­mint az valóban súlyosbodott, én részemről legalább nem hittem. Annyi mindenféle csapás, társadalmi, po­litikai nyomor ért bennünket ez évben, hogy kibontakoznunk nagyon nehéz; nem mondom, hogy minden remény elmúlt volna, csakhogy nehezebb, mint volt. Mi megteszünk mindent, a mit tenni le­het; mi elmegyünk addig, a meddig men­nünk szabad s a min túl mennünk a köteles­­ség tiltja. Egyre kérlek titeket: bármi legyen fára­dozásaink eredménye, legyen az siker vagy sikertelenség, — az elsőben együtt osztozunk, a másodikban együtt szenvedünk. Tehát bárminő legyen is a jövő, a­mit az Isten mindenhatósága ránk mér, ne von­játok meg tőlem bizalmatokat, őszinte barát­­­ságtokat, miután e bizalom és barátság éle­temnek legfőbb büszkesége.“ Deák szavait éljenzések és baráti kéz­szorítások követték; az eltávozó képviselőket a számra vagy 30 főúr váltotta föl, kiknek nevében idősb­b. Majthényi László szónokolt. Deák megköszönvén a mágnások szives meg­emlékezését, egyszersmind fölhívta őket, hogy segédkezet nyújtsanak s együtt végezzék a „nagy munkát“, mely reánk vár. Tizenkét órakor a város polgárai színét magában foglaló hosszú menet indult meg a városházából a váci­ utcán végig ugyancsak Deák Ferenchez, átnyújtandó neki azon dísz­­albumot, melyről már a múlt alkalommal emlékeztünk. Deák a belépő polgárságot szívélyesen fogadta; jobbja mellett Csengery Antal állott. Pulszky Ferenc, ki szintén jelen volt, a hát­térbe vonult. A polgárság félkörben állván, nevében Hajós József királyi tanácsos szólott: „Mélyen tisztelt nazatl! A jelen válságos helyzet súlya alatt élénken érezzük szükségét annak, hogy államjogi viszonyaink mielőbb kielégítő végmegoldást nyerjenek. Ön, mélyen tisztelt hazafi , a fölirati vi­ták alkalmával kijelölé azon utat, melynek követése mellett e cél biztosan elérhető. Teljesen osztjuk önnek ezen irányban ki­fejezett nézeteit. Önnek elveit saját elveink­nek valljuk. Bizalmunk ön iránt, mint mindig, úgy most is tántoríthatatlan. E bizalom jeléül fogadja ön szívesen Pest város polgárainak emlékiratát, mit azok nevében tiszteletteljesen átnyújtani szerencsém van. Fogadja ön egyszersmind ez újév kezde­tén őszinte üdvkivánatainkat. Adjon az Ég önnek erőt és hosszú életet, hogy megkezdett művét sikerrel bevégezhesse.“ Deák a szűnni nem akaró éljenzések le­­csillapulása után ekkép válaszolt: „Tisztelt barátom ! A legbecsesebb aján­dék, mivel polgártársak polgártársukat meg­ajándékozhatják , a bizalom s én ennek teljes értékét szivemből méltányolom. A fáradozások súlya s a nehéz köteles­ségek teljesítésében csak ez egyedüli táma­szom, mely már-már a csüggedéshez közel járó erőmet föntartani képes; — és azon hit, hogy polgártársaim a jó és becsületes tiszta akarathoz kötik bizalmukat. Az őszinte akarat nálam nem fog hiányoz­ni ; a siker az Isten kezében van. Adjon Isten önöknek ez uj esztendőben életboldogságot, szerencsét s jobb viszonyo­kat. Adja Isten, hogy e szegény nemzet a sok csapást egy ideig kipihenhesse,­­ hogy meg­kezdett nagy művét folytathassa. Tartsanak meg önök ezentúl is további szeretetükben s bizalmukat ne a sikerben, hanem a tiszta jó akaratban helyezzék.“ Az éljenzés ismét kitört, melynek szün­­tével a nagy hazafi mindenkivel kezet szorít­ván, az albumot szemlélte meg. Megemlítendőnek tartjuk még, hogy az albumba foglalt hálafeliratot Ráth Károly helybeli ügyvéd készítette. R. 1. A lap előfizetési ára: Szegeden házhozhordással és vidékre postai kül­déssel egész évre 8 frt, félévre 4 frt, évnegyedre 2 frt. Helyben a kiadó­­hivatalból elvitetve egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 60 kr. Szeged, 1866. december 8-án. Szabados János, Burger Zsigmond, szerkesztő, kiadó. Helybeli újdonságok. *Inségi bizottmányi ülés. Jövő csütörtökön reggeli 9 órakor a városi tanácste­remben, a vedresházi átmetszésnél megkezdendő munka iránti előintézkedések céljából inség­­ügyi bizottmányi ülés fog tartatni.

Next