Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)
1867-05-23 / 41. szám
1867. Kilencedik évfolyam. Megjelen: Betenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda: Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az fizetési pénzek küldendők elö-j? Előfizetési föltételek: Szegeden hizhezhordással és vidékre postás: Egész évre..................................................... írt. Félévre........................................................1 „ Évnegyedre...................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre...........................................6 frt — kr, • ••••»•• 3 „ — i Félévre Évnegyedre1 60 41 -ik © Csütörtök, május Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér”ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Egyet számára S kr otztv. ért. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Oppelik A. hirdetési irodájában; Mariam. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle könyvkereskedésben ; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. Szeged város közgyűlése. (Május 14-én és következő napjain). (Folytatás.) A jelentés felolvastatása után elnök fölteszi a kérdést, hogy mi volna tanácsosabb: a szerződést rögtön megszüntetni, mely esetben a város bizonyosan pörbe keverednék, vagy pedig bevárni, míg a szerződés letelik, mely esetben azonban a piacpénzfizetést a folyó év végéig a helybeliekre nézve is fen kellene tartani. E kérdés ismét zajos vitára adott alkalmat. Némelyek a szerződés föntartása mellett, mások ismét ellene szólnak, sőt vannak, kik a tárgytól személyes sérelmek elsorolására térnek át. Kolb Antal tanácsnok a piaci helypénzszedési jog fentartását a városi lakosság érdekeivel ellenkezőnek tartja, minthogy azonban annak megszüntetésével a várost tetemes veszteség érné, indítványozza, hogy a képviselet kebeléből a gazdaszék közbejöttével egy bizottmány küldessék ki, mely véleményt adjon az iránt, hogy mi módon lehetne e veszteséget kárpótolni. Szekerke József képviselő a szerződést az év végéig fentartani óhajtja, mert fél, hogy perre kerül a dolog, pedig tudja, hogy a várost megnyerni igen könnyű (derültség). Osztrovszky József képviselő köszönetet mond a jelentés készítőinek, kik a piaci bérszedés rövid történetét is fölmelegítették. Az ellene szórt rágalmak közt ugyanis nem kis szerepet játszott azon állítás is, hogy a piaci pénzt ő hozta volna be, holott ime kiviláglik, hogy az azon Bach-korszakbeli Gemeinderath által, melynek Szűcs Ferenc (cserepes) és Neskovics György urak is buzgó tagjai voltak, 1859-ben hozatott be s 1861- ben éppen az ő elnöksége alatt szüntette azt meg az alkotmányos képviselet. Egyébiránt ő a jelentést nem tartja kimerítőnek, s a tárgyat, véleményadás végett, a tanácshoz véli utasítandónak. Szűcs Ferenc és Neskovics György képviselők szabadkoznak Osztrovszky azon kifejezése ellen, mintha ők a Gemeinderathnak buzgó tagjai lettek volna. (A közönség hangos nevetéssel cáfolja őket). Dobó Miklós képviselő előrebocsájtván, hogy csak az a törvény jó , mely a népnek érdekeivel s nem csupán érzelmeivel egyez meg, kérdi, hogy váljon szüksége van-e a városnak azon összegre, melyet a piacbérszedés által nyer? ha igen, akkor a bérszedés megszüntetése után mivel fog az ebből támadt hiány pótoltatni. Községi adó útján? Ez azonban a város lakosai érdekével teljesen ellenkezik. Aki árul, hasznot is húz, méltányos tehát, hogy a haszon után ő fizesse az adót, nem pedig az, ki a piac terét nem használja. Ha a piacbér megszüntetéséből támadt hiány adó utján fog pótoltatni, megtörténhetik, hogy majd előállanak azok is, kik a legelőre marhát hajtanak ki s kívánni fogják, hogy a legelőbét szintén községi adóba vettessék ki; óhajtja, hogy a tárgy tétessék vissza a tanácshoz, mely mutasson ki a községi adón kivül egyéb forrást, melyből a hiány födöztetni fog. Az őszintén elmondott szavak a karzati közönségnek, mely a legnagyobb részt érdekelt felekből állott, nem voltak ínyére. Roszul értelmezvén a mondottakat, azt hitte, hogy Dobó Miklós képviselő a piacpénzt minden körülmények közt fen akarja tartatni s e tévhitében a népet némely — Szeged város érdekét és nyugalmát szivén hordozó (!) — polgártárs a közgyűlésen kivül erősen iparkodott megtartani. Egyébiránt az a közönség, melynek csendes figyelemmel kellene kisérni a tárgyalásokat, ezúttal nagyon is zajosan nyilvánította tetszését vagy nem tetszését s az elnöki csengetyű sem volt képes csendet eszközölni. Ligeti Dániel főbíró kijelenti, hogy ő a mellett van, miszerint a helypénzszedés minden áron eltöröltessék. Tagadja, hogy a nép a piacon árucikkeiből hasznot lát (Helyeslés a karzaton.) A tárgyhoz gazdászati, jogi s végre közerkölcsiségi szempontból szól; különösen ez utolsó pontra akarja fölhívni a figyelmet s elvárta volna mind Dobó Miklós, mind pedig Kreminger Antal képviselő úrtól, hogy „ahhoz, mint szakraányi életkörükhöz vágóhoz“ ez oldalról is szóljanak. „Sehol — úgymond — annyi erkölcstelen beszédet nem tapasztal az ember, mint a piacon; ha odaküldöm gyermekemet, szolgálómat vagy magamat, oly trágár, illemsértő testi kifejezéseket hallunk ott, melyek miatt kénytelenek vagyunk pirulni" s a t. Kreminger Antal képviselő nem szól a piacpénzről, átalában nem is szólt volna, hanem a főbíró úr fölhívására kénytelen felelni. Nemcsak azok terjesztik — úgymond — a közerkölcstelenséget, kik a piacon trágár kifejezéseket használnak, hanem azok is, kik a népet félrevezetik s közéjök dobják az erkölcstelenség üszkét. Éppen előtte való nap volt szomorú tanúja annak, hogy főbíró ur, ki most a közerkölcsiség nevében beszél, az esküt holmi sallangnak nyilvánította. Zajos éljenek kisérték az ősz főpap találó szavait, miközben a főbíró ur néhány mentegető szót kisértett meg, beszélvén sok mindenről, csak a vád lényegét hagyván érintetlenül, dacára a nyílt fölhívásoknak. Balogh János képviselő Osztrovszky indítványát pártolja s a tárgyat véleményadás végett a tanácshoz utasítja. Igen találó érvekkel cáfolgatja Ligetit; ha — úgymond a többi közt — a piacot a trágár beszédektől meg akarnák menteni, nem a piacpénzszedést, hanem az árulást kellene megszüntetni. (Zúgás a sorompón kívül és a karzaton, melynek közönsége úgy értelmezi Balog szavait, mintha ő a piaci árulást csakugyan meg akarná szüntettetni.) Balognak világos, tiszta előadása s meggyőző okoskodása van, mindamellett Dobó Miklós képviselővel együtt bajosan fog népszerűségre szert tenni. Pedig szavaikból a közérdek tiszta fölfogása s az igazság szeretete sokkal inkább kisugárzik , mintsem azokéból, kik szájukban mindig a szegény népet hordják, de lelkükben egyedül saját önzésüknek emeltek bálványt s csupán saját bőrükre gondolnak. Szükségtelennek tartjuk a fölmerült helyes és helytelen nézeteket vagy csupán szélhatási viszketegből származott időpazarló okoskodásokat mind visszaadni. Az eddigiekből is meríthet az olvasó annyi tanúságot, hogy a jelen körülmények közt képviselőnek lenni nem valami nagy szerencse (kivált midőn az igaz szóért a szó szoros értelmében be akarják a képviselő fejét törni). Végre a többség fölállás útján elfogadja az elnök által is pártolt azon indítványt, hogy a képviselet kebléből bizottmány küldessék ki, mely a kérdéses ügyben véleményt terjeszszen a közgyűlés elébe. E bizottmány elnöke Kolb Antal tanácsnok , tagjai a jelentés készítésében részt vett főügyész, főpénztárnok és főszámvevő közbejöttével a következő képviselők: Börcsök Ignác, Dobó József, Csakovátz György , Fodor István , Szekerke József, Szántó Leánder , Neskovits György, Balog János, Pálfy Ferenc, Wagner Károly, Ördög János, Tóth Mihály (meszes), Fodor Imre, Zsótér Andor. Végül elnöklő polgármester egy, több szegedi lakos által aláírt folyamodványt olvastatott föl, melyben azon kérelem van kifejezve, hogy a felsővárosi kis Tisza-szélnek szándékolt kiköveztetése helyett a nagy tiszapart köveztessék ki. A tárgy véleményadás végett a gazdasági szakosztályhoz tétetik át. A folyó hó 18-dikán folytatott közgyűlés nagy részét a tanácsülések jegyzőkönyveinek fölolvasása vette igénybe, melynek bevégezte után elnök egy Szántó Leánder által több mezei gazda nevében benyújtott folyamodványt olvastatott föl, melyben azon kérelem van kifejezve, hogy miután a szárazság a birkalegelőket tönkretette, engedtessék át legelőül a közerdők azon része, melyekben a birkák tetemesb károkat nem okozhatnak. Balás Mihály a kérvényt a gazdaszéki bizottmányhoz kívánja áttétetni, mely a kérvényben fölhozott okok alaposságáról meggyőződést szerezvén, kipuhatolja, hogy vannak-e s melyek azon erdőrészek, hol a birkák érezhetőbb kár nélkül legelhetnek. A tárgyhoz többen szóltak hozzá, és pedig legtöbbnyire érdekelt egyének, kik azt óhajtották, hogy e dolog sürgetős voltánál fogva, a közgyűlés rögtön hozzon határozatot. Végre Zsótér Andor képviselő indítványa, hogy a képviselet rögtön küldjön ki kebeléből néhány tagból álló bizottmányt, fogadtatott el Ligeti Dániel főbíró azon hozzáadásával , hogy e bizottmány föl legyen egyszersmind hatalmazva, hogy azon esetben, ha valamely erdőrészt birka-legelőül átengedhetőnek talál, azt minden további bejelentés nélkül az illető gazdák rendelkezése alá bocsáthassa. Erre a bizottmány következő tagokból alakíttatott meg: elnök Taschler József tanácsnok ; bizottmányi tagok: Balás Mihály, Pálfy Ferenc, Börcsök Ignác, Balogh János, Bátori Antal, Börcsök Antal és az erdőmester. Szekerke József indítványozza, hogy a haza bölcse Deák Ferenc Szeged város tiszteletbeli képviselőjévé választassák. Az indítvány éljenekkel fogadtatott, de az elnök által határozatot e tárgyban kimondani nem hallottunk. Végre határozatba ment, hogy a rendes közgyűlések mindenkor a hónap első hétfőjén tartassanak, s hogy a meghívójegyekre egyszersmind a nevezetesebb tárgyak is kitétessenek. Ezzel a közgyűlés délelőtti fél 12-kor eloszlott. Mielőtt ezen épületes közgyűlést — azt hiszszük — a lehetőségig hiven visszatükröző tudósításunkat bezárnók , kötelességünknek véljük fölemlíteni egy nagy mulasztást, mely Szeged város fontosságát tekintve, kétszeresen föltűnő, s amely miatt városunk talán egyetlen az országban. Ugyanis minden eddig megalakult megye és város, tudtunkra, tárgyalás alá vette — és pedig elsősorban — az ismeretes miniszteri körlevelet, hogy a kormány irányábani álláspontját kifejtse s annak fölirat vagy határozat alakjában kifejezést adjon. Csak Szeged városa az, mely e tekintetben hallgatott s politikai színével véka alatt maradt, mintha ez csak olyan harmadrendű dolog volna. Azt hiszszük pedig, hogy nemcsak a minisztérium , hanem a nagyközönség is óhajtotta volna tudni , hogy Szeged város tanácsa és képviselőtestülete e válságos időben minő politikai elveket vall, mily irányt kész támogatni, vagy ellenkezőleg s at. E mulasztás vádja elsősorban a közgyűlés elnökét és a tanácsot terheli, de másodrendben a vele tartó többséget is, mert hogy a kisebbség e tekintetben nem lehetett kezdeményező, az, úgy hiszszük, nagyon könnyen érthető dolog. E részről tehát maradunk bizonytalanságban addig, míg a tények föl nem világosítanak bennünket, eddigi működésének eredményét közölni szíveskedett. 2) Belátva ezen honvéd-egylet, hogy az egyesült erő fejthet ki legbiztosabb sikert, a „Pesti honvéd-egyletet“ Magyarország központi honvéd-egyletének elismeri és nyilvánítja, miszerint minden ezúttal és jövőre kifejtendő működésének sikerét a pesti központi egylet közreműködésével kívánja érvényesíttetni, ezen elvnél fogva sajátjává tévén a pestmegyei honvéd értekezlet által Magyarország képviselőházához intézett emlékiratokat, azon hozzáadással, hogy az 1848—49-diki honvéd-fölfogadás irányában keletkezett kötelezettségek érvényét megsemmisítő cs. kir. nyiltparancs elenyésztetése a nemzetgyűlés által eszközöltessék. 3) Miután az összes egyleti tagok a tér és viszonyoknál fogva mindenkor nem érintkezhetnek , szükséges, hogy az egylet egy kisebb körű bizottmány által is működhessék, melynek teendője legyen mindenekelőtt az 1861 dik évben több helyen fenállott honvédsegélyző-egyletek számadási ügyeinek megvizsgálása, a megyében még életben lévő 1848—49 dik évi honvédek összeírása és azoknak a külső szolnokmegyei honvédek által megállapított módozatok szerinti igazolása és átaljában a fejleményekhez képesti teendők és intézkedések keresztülvitele, önkényt értetvén, hogy a bizottmány működése fölötti jegyzőkönyvek időnkint a közgyűlés elé lesznek terjesztendők. Ezen bizottmány elnökéül egyleti alelnökkép Fanyar Lajos, tagjaiul pedig dr. Maasburg Sándor, Kis Zsigmond, Balogh Lajos, Kanyó Imre, Vasvári Kovács Imre, Már Ferenc, Éder István, Kertész László, Matók Béla, Ferenczi Sándor, Schmidt Ferdinánd, Róth János, Hacskó János és Olosz Ferenc, az egyleti jegyző akadályoztatása esetére pedig bizottmányi jegyzőül Kis Zsigmond megválasztattak. . ... . 1 4) Bízva a honvéd-egylet Csongrád megye országgyűlési képviselőinek hazafias érzületébe , ezen bizalmának kifejezése mellett egyszersmind kérelmet határozott intézni hozzájuk az iránt, hogy a budapesti honvédek által a nemzetgyűlés elé terjesztett emlékiratokat, valamint a képviselők egy része által a képviselőház asztalára letett és a honvédek sorsa fölötti gondoskodásra vonatkozó indítvány országgyűlésileg leendő tárgyalását elősegítni és hatályosan támogatni szíveskedjenek. 5) Ezen értekezlet jegyzőkönyve a Budapesti honvéd-egylettel közöltetni, valamint a „Szegedi Híradó“ útján — azon kérelemmel, hogy azt kivonatban a hazai lapoknak átadatni szíveskedjék — közzétenni határoztatván, az értekezlet befejeztetett. Jegyzetté: Ludnitzky György, egyleti jegyző. Jegyzőkönyve a Csongrádmegyében lakó 1848—49-ki honvédek 1867-dik évi május 12-dikén Szentesen tartott értekezletének. Hutiray Lajos, mint a jelen értekezletet egybehívó honvéd, 1848—49-dik évben viselt őrnagyi rangját az általa előmutatott és Klapka György tábornok által aláirott kinevezési okirattal igazolván , az egybegyült honvédek közóhajának lelkesült nyilvánulása mellett értekezleti elnökül , úgyszintén Lubinszky György 9-dik zászlóaljbeli hadnagy jegyzőül megválasztattak és az egybegyült honvédek magukat és az ezután még igazolandó Csongrádmegyében lakó honvédeket „Csográdmegyei honvédegylet“ címen megalakultnak nyilvánították. Fölolvastattak ezután a Buda-Pesten tartott honvéd-értekezletek által folyó évi ápril 6-án és 28-án hozott, és a „Pesti honvédegylet“ szíves előzékenységéből közölt határozatok és a magyar országgyűléshez intézett emlékiratok, mire az elnök indítványa folytán következő határozatok hozattak. 1) A „Csongrád megyei honvéd-egylet“ elismerő köszönetet szavaz a pesti honvéd értekezlet abbeli figyelméért, mely szerint Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése május 17-én. Miután a múlt ülés jegyzőkönyve fölolvastatott s az elnök a beérkezett iratokat bejelentette, a jegyző a múlt ülésen beadott szavazatok eredményét hirdeté ki . Beadatott a két alelnökre 222 szavazat, ezek közül 9 üres. Somssich Pál, mint első alelnök nyert 141, Luzsinszky 64 szavazatot. A második alelnökségre Dózsa Elek lett megválasztva 139 szavazattal, knnek ellenében Tisza László 60 szavazatot nyert. A jegyzőségre Horváth Lajos lett megválasztva 135 szavazattal, Szontagh Pál 64 szavazatot nyert. A két alelnök és jegyző a ház bizalmát rövid beszédben köszönték meg. Dr. Andrássy Gyula miniszterelnök több rendbeli törvényjavaslatot tesz le a ház asztalára, kérvén azoknak fölolvastatását, kinyomatását s minél előbbi tárgyalását. A törvényjavaslatok következők: 1. A már ismert közügyi javaslat, ellátva egy bevezetéssel s azon záradékkal, hogy törvény erejére akkor emelkedik, ha a Lajtán túli örökös tartományok is készek hozzájárulni. 2. Az 1847—48-dik törvények 3-ik cikkének 2., 3., 9., 11., 19., 24. és 38-ik