Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-23 / 41. szám

1867. Kilencedik évfolyam. Megjelen: Betenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda: Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az fizetési pénzek küldendők­ elö-j? Előfizetési föltételek: Szegeden hizhezhordással és vidékre postás: Egész évre..................................................... írt. Félévre........................................................1 „ Évnegyedre...................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre...........................................6 frt — kr, • ••••»•• 3 „ — i­ Félévre Évnegyedre1 60 41 -ik © Csütörtök, május Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér”ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Egyet szám­ára S kr otztv. ért. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadó­hivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Oppelik A. hirdetési irodájában; Maria­m. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle könyvkereskedésben ; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. Szeged város közgyűlése. (Május 14-én és következő napjain). (Folytatás.) A jelentés felolvastatása után elnök föl­teszi a kérdést, hogy mi volna tanácsosabb: a szerződést rögtön megszüntetni, mely esetben a város bizonyosan pörbe keverednék, vagy pedig bevárni, míg a szerződés letelik, mely esetben azonban a piacpénzfizetést a folyó év végéig a helybeliekre nézve is fen kellene tartani. E kérdés ismét zajos vitára adott al­kalmat. Némelyek a szerződés föntartása mellett, mások ismét ellene szólnak, sőt vannak, kik a tárgytól személyes sérelmek elsorolására tér­nek át. Kolb Antal tanácsnok a piaci helypénz­­szedési jog fentartását a városi lakosság érde­keivel ellenkezőnek tartja, minthogy azonban annak megszüntetésével a várost tetemes vesz­teség érné, indítványozza, hogy a képviselet kebeléből a gazdaszék közbejöttével egy bi­zottmány küldessék ki, mely véleményt adjon az iránt, hogy mi módon lehetne e vesztesé­get kárpótolni. Szekerke József képviselő a szer­ződést az év végéig fentartani óhajtja, mert fél, hogy perre kerül a dolog, pedig tudja, hogy a várost megnyerni igen könnyű (de­rültség). Osztrovszky József képviselő kö­szönetet mond a jelentés készítőinek, kik a piaci bérszedés rövid történetét is fölmelegí­­tették. Az ellene szórt rágalmak közt ugyanis nem kis szerepet játszott azon állítás is, hogy a piaci pénzt ő hozta volna be, holott ime ki­világlik, hogy az azon Bach-korszakbeli Ge­­meinderath által, melynek Szűcs Ferenc (cse­repes) és Neskovics György urak is buzgó tagjai voltak, 1859-ben hozatott be s 1861- ben éppen az ő elnöksége alatt szüntette azt meg az alkotmányos képviselet. Egyébiránt ő a jelentést nem tartja kimerítőnek, s a tár­gyat, véleményadás végett, a tanácshoz véli utasítandónak. Szűcs Ferenc és Neskovics György képviselők szabadkoznak Osztrovszky azon kifejezése ellen, mintha ők a Gemeinde­­rathnak buzgó tagjai lettek volna. (A kö­zönség hangos nevetéssel cáfolja őket). Dobó Miklós képviselő előrebocsájtván, hogy csak az a törvény jó , mely a népnek érdekeivel s nem csupán érzelmeivel egyez meg, kérdi, hogy váljon szüksége van-e a városnak azon összegre, melyet a piacbérsze­­dés által nyer? ha igen, akkor a bérszedés megszüntetése után mivel fog az ebből támadt hiány pótoltatni. Községi adó útján? Ez azon­ban a város lakosai érdekével teljesen ellen­kezik. A­ki árul, hasznot is húz, méltányos tehát, hogy a haszon után ő fizesse az adót, nem pedig az, ki a piac terét nem használja. Ha a piacbér megszüntetéséből támadt hiány adó utján fog pótoltatni, megtörténhe­tik, hogy majd előállanak azok is, kik a legelőre marhát hajtanak ki s kívánni fogják, hogy a legelőbét szintén községi adóba vet­tessék ki; óhajtja, hogy a tárgy tétessék vissza a tanácshoz, mely mutasson ki a köz­ségi adón kivül egyéb forrást, melyből a hiány födöztetni fog. Az őszintén elmondott szavak a karzati közönségnek, mely a legnagyobb részt érde­kelt felekből állott, nem voltak ínyére. Roszul értelmezvén a mondottakat, azt hitte, hogy Dobó Miklós képviselő a piacpénzt minden körülmények közt fen akarja tartatni s e tév­hitében a népet némely — Szeged város ér­dekét és nyugalmát szivén hordozó (!) — pol­gártárs a közgyűlésen kivül erősen iparkodott megtartani. Egyébiránt az a közönség, melynek csen­des figyelemmel kellene kisérni a tárgyaláso­kat, ezúttal nagyon is zajosan nyilvánította tetszését vagy nem tetszését s az elnöki csen­­getyű sem volt képes csendet eszközölni. Ligeti Dániel főbíró kijelenti, hogy ő a mellett van, miszerint a helypénzszedés minden áron eltöröltessék. Tagadja, hogy a nép a piacon árucikkeiből hasznot lát (He­lyeslés a karzaton.) A tárgyhoz gazdászati, jogi s végre közerkölcsiségi szempontból szól; különösen ez utolsó pontra akarja fölhívni a figyelmet s elvárta volna mind Dobó Miklós, mind pedig Kreminger Antal képviselő úrtól, hogy „ahhoz, mint szakra­ányi élet­körükhöz vágóhoz“ ez oldalról is szól­janak. „Sehol — úgymond — annyi erkölcste­len beszédet nem tapasztal az ember, mint a piacon; ha odaküldöm gyermekemet, szolgáló­mat vagy magamat, oly trágár, illemsértő testi kifejezéseket hallunk ott, melyek miatt kénytelenek vagyunk pirulni" s a t. Kreminger Antal képviselő nem szól a piacpénzről, átalában nem is szólt volna, hanem a főbíró úr fölhívására kénytelen fe­lelni. Nemcsak azok terjesztik — úgymond — a közerkölcstelenséget, kik a piacon trágár kifejezéseket használnak, hanem azok is, kik a népet félrevezetik s közéjök dobják az erkölcstelenség üszkét. Éppen előtte való nap volt szomorú tanúja annak, hogy főbíró ur, ki most a közerkölcsiség nevében beszél, az esküt holmi sallangnak nyilvánította. Zajos éljenek kisérték az ősz főpap ta­láló szavait, miközben a főbíró ur néhány mentegető szót kisértett meg, beszélvén sok mindenről, csak a vád lényegét hagyván érin­tetlenül, dacára a nyílt fölhívásoknak. Balogh János képviselő Osztrovszky indítványát pártolja s a tárgyat véleményadás végett a tanácshoz utasítja. Igen találó érvek­kel cáfolgatja Ligetit; ha — úgymond a többi közt — a piacot a trágár beszédektől meg akarnák menteni, nem a piacpénzszedést, ha­nem az árulást kellene megszüntetni. (Zúgás a sorompón kívül és a karzaton, melynek közönsége úgy értelmezi Balog szavait, mintha ő a piaci árulást csakugyan meg akarná szün­­tettetni.) Balognak világos, tiszta előadása s meggyőző okoskodása van, mindamellett Dobó Miklós képviselővel együtt bajosan fog nép­szerűségre szert tenni. Pedig szavaikból a köz­érdek tiszta fölfogása s az igazság szeretete sokkal inkább kisugárzik , mintsem azokéból, kik szájukban mindig a szegény népet hord­ják, de lelkükben egyedül saját önzésüknek emeltek bálványt s csupán saját bőrükre gon­dolnak. Szükségtelennek tartjuk a fölmerült he­lyes és helytelen nézeteket vagy csupán szél­­hatási viszketegből származott időpazarló okos­kodásokat mind visszaadni. Az eddigiekből is meríthet az olvasó annyi tanúságot, hogy a jelen körülmények közt képviselőnek lenni nem valami nagy szerencse (kivált midőn az igaz szóért a szó szoros értelmében be akar­ják a képviselő fejét törni). Végre a többség fölállás útján elfogadja az elnök által is pártolt azon indítványt, hogy a képviselet kebléből bizottmány küldessék ki, mely a kérdéses ügyben véleményt terjesz­­szen a közgyűlés elébe. E bizottmány elnöke Kolb Antal tanács­nok , tagjai a jelentés készítésében részt vett főügyész, főpénztárnok és főszámvevő közbe­jöttével a következő képviselők: Börcsök Ignác, Dobó József, Csakovátz György , Fodor István , Szekerke József, Szántó Leánder , Neskovits György, Balog János, Pálfy Ferenc, Wagner Károly, Ördög János, Tóth Mihály (meszes), Fodor Imre, Zsótér Andor. Végül elnöklő polgármester egy, több szegedi lakos által aláírt folyamodványt olvas­tatott föl, melyben azon kérelem van kifejezve, hogy a felsővárosi kis Tisza-szélnek szándé­kolt kiköveztetése helyett a nagy tiszapart köveztessék ki. A tárgy véleményadás végett a gazdasági szakosztályhoz tétetik át. A folyó hó 18-dikán folytatott közgyű­lés nagy részét a tanácsülések jegyzőköny­veinek fölolvasása vette igénybe, melynek bevégezte után elnök egy Szántó Leánder által több mezei gazda nevében benyúj­tott folyamodványt olvastatott föl, mely­ben azon kérelem van kifejezve, hogy miután a szárazság a birkalegelőket tönkretette, en­gedtessék át legelőül a közerdők azon része, melyekben a birkák tetemesb károkat nem okozhatnak. Balás Mihály a kérvényt a gazdaszéki bizottmányhoz kívánja áttétetni, mely a kér­vényben fölhozott okok alaposságáról meg­győződést szerezvén, kipuhatolja, hogy van­nak-e s melyek azon erdőrészek, hol a bir­kák érezhetőbb kár nélkül legelhetnek. A tárgyhoz többen szóltak hozzá, és pedig legtöbbnyire érdekelt egyének, kik azt óhajtották, hogy e dolog sürgetős voltánál fogva, a közgyűlés rögtön hozzon határozatot. Végre Zsótér Andor képviselő indít­ványa, hogy a képviselet rögtön küldjön ki kebeléből néhány tagból álló bizottmányt, fo­gadtatott el Ligeti Dániel főbíró azon hozzá­adásával , hogy e bizottmány föl legyen egy­szersmind hatalmazva, hogy azon esetben, ha valamely erdőrészt birka-legelőül átengedhe­tőnek talál, azt minden további bejelentés nélkül az illető gazdák rendelkezése alá bo­csáthassa. Erre a bizottmány következő tagokból ala­kíttatott meg: elnök Taschler József tanács­nok ; bizottmányi tagok: Balás Mihály, Pálfy Ferenc, Börcsök Ignác, Balogh János, Bátori Antal, Börcsök Antal és az erdőmester. Szekerke József indítványozza, hogy a haza bölcse Deák Ferenc Szeged város tisz­teletbeli képviselőjévé választassák. Az indít­vány éljenekkel fogadtatott, de az elnök által határozatot e tárgyban kimondani nem hal­lottunk. Végre határozatba ment, hogy a rendes közgyűlések mindenkor a hónap első hétfőjén tartassanak, s hogy a meghívó­jegyekre egyszer­smind a nevezetesebb tárgyak is kitétessenek. Ezzel a közgyűlés délelőtti fél 12-kor eloszlott. Mielőtt ezen épületes közgyűlést — azt hiszszük — a lehetőségig hiven visszatükröző tudósításunkat bezárnók , kötelességünknek véljük fölemlíteni egy nagy mulasztást, mely Szeged város fontosságát tekintve, kétszere­sen föltűnő, s amely miatt városunk talán egyetlen az országban. Ugyanis minden eddig megalakult megye és város, tudtunkra, tárgya­lás alá vette — és pedig első­sorban — az ismeretes miniszteri körlevelet, hogy a kor­mány irányábani álláspontját kifejtse s annak fölirat vagy határozat alakjában kifejezést ad­jon. Csak Szeged városa az, mely e tekintet­ben hallgatott s politikai színével véka alatt maradt, mintha ez csak olyan harmad­rendű dolog volna. Azt hiszszük pedig, hogy nemcsak a minisztérium , hanem a nagy­kö­zönség is óhajtotta volna tudni , hogy Szeged város tanácsa és képviselőtestülete e válságos időben minő politikai elveket vall, mily irányt kész támogatni, vagy ellenkezőleg s a­t. E mulasztás vádja első­sorban a közgyűlés el­nökét és a tanácsot terheli, de másodrend­ben a vele tartó többséget is, mert hogy a kisebbség e tekintetben nem lehetett kezde­ményező, az, úgy hiszszük, nagyon könnyen érthető dolog. E részről tehát maradunk bizonytalanság­ban addig, míg a tények föl nem világosíta­nak bennünket, eddigi működésének eredményét közölni szí­veskedett. 2) Belátva ezen honvéd-egylet, hogy az egyesült erő fejthet ki legbiztosabb sikert, a „Pesti honvéd-egyletet“ Magyarország központi honvéd-egyletének elismeri és nyilvánítja, miszerint minden ezúttal és jövőre kifejtendő működésének sikerét a pesti központi egylet közreműködésével kívánja érvényesíttetni, ezen elvnél fogva sajátjává tévén a pestmegyei hon­véd értekezlet által Magyarország képviselő­házához intézett emlékiratokat, azon hozzá­adással, hogy az 1848—49-diki honvéd-föl­­fogadás irányában keletkezett kötelezettségek érvényét megsemmisítő cs. kir. nyiltparancs elenyésztetése a nemzetgyűlés által eszközöl­tessék. 3) Miután az összes egyleti tagok a tér és viszonyoknál fogva mindenkor nem érint­kezhetnek , szükséges, hogy az egylet egy kisebb körű bizottmány által is működ­hessék, melynek teendője legyen mindenek­előtt az 1861 dik évben több helyen fenállott honvédsegélyző-egyletek számadási ügyeinek megvizsgálása, a megyében még életben lévő 1848—49 dik évi honvédek összeírása és azoknak a külső szolnokmegyei honvédek ál­tal megállapított módozatok szerinti igazolása és átaljában a fejleményekhez képesti teendők és intézkedések keresztülvitele, önkényt értet­vén, hogy a bizottmány működése fölötti jegyzőkönyvek időnkint a közgyűlés elé lesz­nek terjesztendők. Ezen bizottmány elnökéül egyleti alelnök­­kép Fanyar Lajos, tagjaiul pedig dr. Maas­­burg Sándor, Kis Zsigmond, Balogh Lajos, Kanyó Imre, Vasvári Kovács Imre, Már Fe­renc, Éder István, Kertész László, Matók Béla, Ferenczi Sándor, Schmidt Ferdinánd, Róth János, Hacskó János és Olosz Ferenc, az egyleti jegyző akadályoztatása esetére pe­dig bizottmányi jegyzőül Kis Zsigmond meg­választattak. . ... . 1 4) Bízva a honvéd-egylet Csongrád megye országgyűlési képviselőinek hazafias érzületé­be , ezen bizalmának kifejezése mellett egy­szersmind kérelmet határozott intézni hozzá­juk az iránt, hogy a buda­pesti honvédek által a nemzetgyűlés elé terjesztett emlékira­tokat, valamint a képviselők egy része által a képviselőház asztalára letett és a honvédek sorsa fölötti gondoskodásra vonatkozó indít­vány országgyűlésileg leendő tárgyalását elő­segítni és hatályosan támogatni szívesked­jenek. 5) Ezen értekezlet jegyzőkönyve a Buda­pesti honvéd-egylettel közöltetni, valamint a „Szegedi Híradó“ útján — azon kérelemmel, hogy azt kivonatban a hazai lapoknak át­adatni szíveskedjék — közzétenni határoztat­­ván, az értekezlet befejeztetett. Jegyzetté: Ludnitzky György, egyleti jegyző. Jegyzőkönyve a Csongrádmegyében lakó 1848—49-ki honvédek 1867-dik évi május 12-dikén Szentesen tartott értekezletének. Hutiray Lajos, mint a jelen értekezletet egybehívó honvéd, 1848—49-dik évben viselt őrnagyi rangját az általa előmutatott és Klapka György tábornok által aláirott kine­vezési okirattal igazolván , az egybegyült honvédek közóhajának lelkesült nyilvánulása mellett értekezleti elnökül , úgy­szintén Lu­­binszky György 9-dik zászlóaljbeli hadnagy jegyzőül megválasztattak és az egybegyült honvédek magukat és az ezután még iga­zolandó Csongrádmegyében lakó honvédeket „Csográdmegyei honvéd­egylet“ címen meg­­alakultnak nyilvánították. Fölolvastattak ezután a Buda-Pesten tar­tott honvéd-értekezletek által folyó évi ápril 6-án és 28-án hozott, és a „Pesti honvéd­egylet“ szíves előzékenységéből közölt határo­zatok és a magyar országgyűléshez intézett emlékiratok, mire az elnök indítványa folytán következő határozatok hozattak. 1) A „Csongrád megyei honvéd-egylet“ elismerő köszönetet szavaz a pesti honvéd értekezlet abbeli figyelméért, mely szerint Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése május 17-én. Miután a múlt ülés jegyzőkönyve fölol­vastatott s az elnök a beérkezett iratokat bejelentette, a jegyző a múlt ülésen beadott szavazatok eredményét hirdeté ki . Beadatott a két alelnökre 222 szavazat, ezek közül 9 üres. Somssich Pál, mint első alelnök nyert 141, Luzsinszky 64 szavazatot. A második alelnökségre Dózsa Elek lett meg­választva 139 szavazattal, knnek ellenében Tisza László 60 szavazatot nyert. A jegyző­­ségre Horváth Lajos lett megválasztva 135 szavazattal, Szontagh Pál 64 szavazatot nyert. A két alelnök és jegyző a ház bizalmát rövid beszédben köszönték meg. Dr. Andrássy Gyula miniszterelnök több rendbeli törvényjavaslatot tesz le a ház asz­talára, kérvén azoknak fölolvastatását, kinyo­­matását s minél előbbi tárgyalását. A törvényjavaslatok következők: 1. A már ismert közügyi javaslat, ellátva egy bevezetéssel s azon záradékkal, hogy törvény erejére akkor emelkedik, ha a Laj­tán túli örökös tartományok is készek hoz­zájárulni. 2. Az 1847—48-dik törvények 3-ik cik­kének 2., 3., 9., 11., 19., 24. és 38-ik

Next