Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)

1867-07-04 / 53. szám

Fölolvastatik a közlekedési minisztérium határozati javaslata a vasútügyben. Trefort Á. az alföld-fiumei vasút szüksé­gességét fejtegeti. A határozati javaslatot a ház előbb áta­­lánosságban, aztán részleteiben is elfogadja. A ház f. hó 3-tól mindaddig szünetelni fog, míg az elnökség az összehívást, szüksé­gesnek nem látja. A bizottmányok azonban működni fognak. Ezután a jegyzőkönyv szerkesztése végett az ülés fölfüggesztetett. A főrendiház ülése júl. 2-án. Napirenden van a közlekedési miniszter­nek a vasutak ügyében beadott határozati javaslata. A javaslat átalán és részleteiben is elfo­­gadtatik. A ház segéd­személyzete iránt tett intéz­kedések után a jegyzőkönyv elkészíttetik. Végre az elnök rövid búcsúbeszéddel az ülést bezárja. A képviselőház ülése júl. 2-án. Elnök: Szentiványi Károly. Rajner Pál barsmegyei főispán áthozza a főrendek által elfogadott határozati javaslatot a vasutakra nézve. Az elkészült jegyzőkönyv fölolvastatik. Elnök szép szavakban vesz búcsút a háztól. Fölemlíti az ülésszak kezdetén még oly súlyos aggodalmakat s az örvendetes ered­ményt, mely a képviselők fáradozásait jutal­mazta. Kiemeli, hogy a fejedelem és nemzet közt a bizalom folyvást növekszik. Bízik a haza fölvirágzásában. Szerencsésnek tartja ma­gát, hogy ő is résztvevő lehetett. Beszéde végén élteti a fejedelmet és hazát. A ház nagy éljenzések közt eloszlik. Vidéki levelezések. Csongrádmegye, jun. 1. (Hivatalos cáfolat.) A „Hon“ f. évi jun. 20-án kelt 141. sz. „Ujdonsági“ rovatában egy közlemény jelent meg Csany községéből, me­lyet , miután abban a tényálladék merőben el van ferdítve, az igazság érdekében nem hagy­hatunk cáfolat nélkül. Hogy tehát a közönség a valódi tény­­álladékot megismerve, ebből és a közlött cikk­ből az igazságot fölismerhesse, álljon itt egy­szerűen a hivatalos vizsgálat folytán a vád­lottak és tanúk vallomásából kiderített való­ság a közlő által tett ferdítések ellenében. Csany-pusztán dohány­ültető kertész köz­ség korcsmájában 1. évi május 19-ki búcsú alkalmával a legénység mulatott, tánc közben Palatínus Gergely a cigányhoz ment azon szavakkal : ne muzsikálj. Erre a zene elhall­gatott, a többi táncosok álltak, ekkor többen közülök az éppen bemenő csendbiztost föl­kérték , miszerint parancsolná meg a cigá­nyoknak, hogy muzsikáljanak ; a fölhívás foly­tán a csendbiztos odament a cigányokhoz s fölszólította őket, hogy muzsikáljanak, mire Palatínus Gergely istentelen káromlások kö­zött az asztalra ütött, azt mondva a biztos­nak: „Kend itt nem parancsol, hanem itt én parancsolok.“ Mire az illetlen szavakkal ille­tett csendbiztos Palatínus Gergelyt arculütötte, még­pedig saját vallomása szerint úgy, „hogyha légy lett volna ott, nem döglött­ volna meg,“ s azután a korcsmából kiutasította, miután pedig távozni nem akart, az ott lévő két le­gényével kilökette, mely alkalommal egyik csendlegény Palatínust háton ostorral végig vágta. Ennekutána Palatínus Gergely haza felé menve találkozott Fekete György nevű sza­­badságos katonával, kinek a történteket el­mondta, s ez hívta vissza a korcsmába azon szavakkal : „gyere, az istenit annak a biz­tosnak , majd megkérdezem, miért tette ezt veled.“ Ezalatt a biztos két csendlegénynyel ki­jött a korcsmából, másfelé indulandó, azonban Fekete György útját állta azon kérdéssel, hogy­ mi okon ütötte meg Palatínus cimborá­ját? A biztos kérdezve kilétét, Fekete György káromkodva mondta meg nevét, hozzá­tévén, hogy szabadságos katona. Ekkor a biztos távozásra szólította föl őket, s miután nem távoztak, két legényének azon parancsot ad­ ki, hogy kísérjék be a faluházához az ellenszegülőket, mire Fekete György tettleg is elleneszegült, egy csend­legényt földhöz ütött , mely alkalommal a csendbiztos közbevágott, de elsiklott ütése egyik csendlegényt érvén , Fekete György a feléje irányzott fokost megfogta, ennek kezé­ből sikerült kicsavarásával azonban a biztos őt hirtelen főbe ütötte, mely ütésre el is szédült, azonban csakhamar fölugrott s ismét neki ment a csendlegényeknek s egyiket föld­höz ütötte, a midőn kiabálására kezében bot­tal a nép összecsődült, a csendlegényeket bántalmazni kezdte, azonban sérelmet a csend­ Melléklet a „Szegedi Iliradó“ 53-ik számához. legények közül csak egy kapott, a másik kettő menekült, s miután a nép százával tó­dult össze botokkal, a csendbiztos szintén menekülni volt kénytelen s a jegyzői lakba húzódott, hol az ostrom Fekete György által, ki már akkor a vértől kimosva bekötött fővel ismét megjelent, megkezdetett. Itt a káromkodással vegyült lármán kivül semmiféle betörés vagy tettlegesség nem tör­tént, s a biztos, miután a nép elszéledt , a jegyzői lakból kimenekült s a három csend­legénynyel­ együtt lóháton minden bántalma­zás nélkül Csongrádra még ez nap este 10—11 óra táján megérkezett. Ez a vizsgálat alapján kiderített tény­álladék, mely másnap a főszolgabíró által rögtönözve, később általam a vádlottak és tanúk kihallgatásánál a kellő nyilatkozatok s orvosi látleletek beszerzése mellett a kihágási esetnek kellőleg történt megvizsgálása nyomán az illető bűnösök saját vallomásán s a be­szerzett adatokon alapszik. Végül szükségesnek látom még hozzá tenni azt, hogy Fekete György nem hogy idáig már „talán meghalt“, de még a zavar­gások éjjelén is tovább mulatott s kihall­gatása végett is ép egészségben jött be Csongrádra, valamint azt, hogy T. B. alispán úrnak a közlő által annyira óhajtott igazsá­got kiszolgáltatni módjában nem lehet, mi­után a megejtett vizsgálat szerint csak egye­dül Fekete György, Palatínus Gergely és Kis János ellen lehet eljárásnak helye, ez azon­ban miután az illetők szabadságos katonák, a katonai hatóság illetékességéhez tartozik, hová a vonatkozó iratok további eljárás végett át is tétetnek. Látta Őrhalmy József Tiszán inneni járási főszolgabíró. Blázsik Márton tszkbíró, mint ez ügyben kikül­dött vizsgálóbíró. Gyönyörűség volt nézni a három szép díszlobogót! de még szebb volt az alatta ün­nepélyes komolysággal éneklő dalárokat hall­gatni ! Mondjam-e, hogy a kedves zászló­anya ízlésteljes öltözékével, piros magyar fejkötő­jével, szemnek, szívnek egyaránt tetsző kör­nyezetével, a sok szép, számra huszonkét koszorú leánykával, mennyire emelték az ün­nepély nagyszerűségét?! számítsa még mind­ehhez a nyájas olvasó Garzó tanár úr lelkes beszét, s elmondhatja, hogy ünnepélyünk az emelkedett polgárisodás ünnepélye volt. Kedves kötelességünknek tartjuk a sze­gedi és szentesi dalárdáknak szives részvétükért testvéri köszönetünket nyilvání­tani s kérjük, hogy ezen testvéries viszony köztünk sohase bomoljék föl. Örömmel tudatom, miszerint Burger Zsigmond úr, mint a szegedi dalárda helyet­tes elnöke, az ünnepély utáni nap Dozsics Péter urnál, hol Pozsgai M­­ozgai K. úrral kedvesen látott vendégek voltak, megígérte, hogy Garzó tanár ur beszédét több példány­ban díjtalan lenyomatja és az egyletnek meg­­küldendi. Fogadja B. Zs. ur szives köszönetünket. R. J. H.-M.-Vásárhely , jun. 28. Ez ám a mozgalmas világ! Alig múlt el —­ az „Üstökös“-ben is megénekelt — tisztújítás , jött a követválasz­­tás, koronázásra való fölrándulás, ipar-egye­sület megnyitása, honvéd-egylet megalakulása, a dalárda dísz­ zászlójának ünnepélyes fölava­tása. Kell-e még több?! Hátha még fölemlítenők az ezen főbb események közt közbeeső lármás discussiókat, poharazások közt történt félreértések rögtön­zött s hatalmas kapacitálásokkali kiegyenlíté­sét , a szabadság eszméjének tettleges érvé­nyesítését s a t., ezek mind a főbb­­momen­tumoknak csak körítő arabeskjei. Minden orgánum oda működik, hogy a nép valahára boldog legyen , s hogy e tekin­tetben a helybeli r. kath. egyháztanács is megtegye a magáét, miután a dalárda zászló­jának felső részén levő koronáról hiányzott a kereszt, ráfogta a dalárdára, hogy azt az egylet tagjai — kiknek majd fele katholikus — erővel törték le, elhatározta, hogy azon kath. tanítók, kik a dalárdának tagjai, a da­lárdából kenyérvesztés terhe mellett kilépni kötelesek, sőt még mi több, azt is határozatba akarták hozni , miszerint tétessék a templom előtt közhírré, hogy a dalárda zászlójának fölavatási ünnepélyénél egy ka­tholikus ember se jelenjék meg, s csakis a jegyző tapintatosságának lehet köszönni, hogy az egyháztanácsnak szegénységi bizo­nyítványa ezen utóbbi clausula nélkül adatott ki. Mint lehet egy egyháztanácsnak a mai előrehaladott korban ily határozatot hozni, nem tudjuk, valamint azt sem tudjuk, hogy miként lehet valamely egyletről föltenni azt, hogy a keresztet, mely zászlójának nélkülöz­­hetlen ékessége, letörje?! Azt azonban tudjuk, hogy ennek előidé­zője egy néptanító, ki ért ugyan a bűvészei­hez, tanítványai tallérját­­ krajcárossá vál­toztatni, hanem hogy az egyháztanács, mint hallgathatott reá, kinek minden tekintetbeni érdemeit már ismerheti — nem értjük. Gondunk volt ezen scandalumot a kö­rünkben volt miniszteri titkár, Tanárky G. urnak egész terjedelmében elmondani. Node mindamellett igen fényesen folyt le a zászlófölavatás ünnepélye s nem mondunk valótlant, ha állítjuk, miszerint az ünnepély legalább 5.000 ember előtt történt. Igaz, hogy meleg volt ránk, hja­ de er­ről nem tehetett a rendezőség, miután az e célra nálunk egyetlen alkalmas helyiség, a megyeház udvara méltó vagy helyes indokolás nélkül megtagadtatott. Ezen megtagadás sem magyarázható meg, mert, ha 1861-ben vándor-színészeknek át lehetett engedni, a mi jótékony halár-egyle­­tünknek, mely legközelebb is 517 irtot adott át a szegények fölsegélésére, mint különben is a megyei közönség birtokát, mert nem lehetett volna átengedni, nem értjük. Hinc­illae lacrimae! melyeket izzadnunk kellett. Helybeli újdonságok. * Midőn mai számunkkal megnyitván a félévet, közjóra irányzott törekvéseinkhez a közönség szíves támogatását továbbra is ki­kérjük ; egyedül azon ígéretet teszszük, hogy szabadelvű lapunk mindig azon uton fog ha­ladni, melyet számára az igazság kijelöl. A többire nézve utaljuk az olvasókat a lap múlt félévi tartalmára. * A városi képviselet házi szabá­lyait a kiküsködött szűkebb bizottmány elké­­szíté s azok már a legközelebbi közgyűlés elébe kerülhetnek. E szabályok, kivált ha elnöki erélyesség fogja azokat támogatni, egy kis rendszerességet öntenek a közgyűlési ta­nácskozásokba s némely képviselő örökös szólhatnámságának s anyámasszonyos bőbeszé­dűségének határt szabnak. * Azon gazdasági bizottmány, melynek igen fontos teendői közé tartozik a többi közt a város javadalmainak hasznosí­tása, jövedelmeinek szaporítása, a jövedelem befolyásának biztosítása, lehetséges megtaka­rítások eszkö­zése, a számadások megvizsgá­lása s egyéb hasonló ügyek fölötti intézke­dések ; négy osztályra oszlott s elnökül mind a négy Balás Mihály urat választotta meg, ki az elnökséget azon kikötéssel fogadta el, hogy a közgyűlés által kiküldötteken kivül szakértőket tetszése szerinti számmal fog a a bizottmányi gyűlésekre meghívni.­­ A városi követelések behajtá­sával a folyamodók közül nyolc ügyvéd bí­zatott meg. A két eddig is ezen pörökkel foglalkozottakon kívül a többit a következő ügyvédekből állította össze az alkotmá­nyos tanács: Takács Mihály, Battancs Fe­renc , Harsányi Pál, Kelemen István, Báthy Imre és Polczner Jenő. A szegedi n­agy gymnas­iumb­a be­jegyzett magántanulók vizsgálatai 1. évi jul. hó 21-, 25- és 28-ik napjain fognak meg­tartatni, miről az illetőket ezennel értesíti az igazgatóság.­­ Az arató­gépek nálunk is ter­jedni kezdenek. E napokban érkezett meg Tóth István jószágigazgató számára egy Bod­­féle javított arató­gép Strobl és Barics pesti gyárosoktól, mely a hozatali díjjal együtt mintegy 350 frtba került. E gép már holnap délután a mindszenti határban működni fog. A gép súlya 6 mázsa, körbe arat s a le­aratott búzát marokba szedi, tehát minden­képen előnyös s ily búzatermő évben, mint a mostani, egy év alatt kifizeti magát. Halljuk, hogy ilyet több birtokos is rendelt, de a halmozott megrendelések miatt a gyár nem képes elegendőt kiállítani. * Szerény kívánságok. Kívána­tos lenne, hogy a város utcái néha-néha föltisztíttatnának. A roppantul megszaporodott szemét és piszok azt bizonyítja, hogy a je­len hatóság még kevesebbet gondol az utcák tisztántartásával az előbbinél. — A bérkocsik rendezését, illetőleg célszerűbb fölosztását is rég várja már a közönség. E kocsik most mind egy ponton, a „sashoz“ címzett ven­déglő előtt állanak, holott mind a közönségre, mind reájuk nézve előnyösebb lenne, ha a város több pontján lennének fölállítva. Végre kívánatos lenne, ha a lekopott s bemeszelt utcanevek s házszámok megujíttatnának, hogy az ügyes-bajos emberek s az idegenek el tudjanak igazodni a városban. — A „Hungária“ szegedi főügynök­­sége — miután róla Porgányi György ur más térem­ alkalmaztatása miatt lemondott, TV 6 11- ner I. és társ cégre ruháztatott, mely azt tettleg már át is vette. A főügynökségi iroda a Grünn-féle házban, a tudakozó- és hordár­­íntézeti helyiségben van. * A r­ó­k­u­s­i széksós fördőhöz most már külön bérkocsik is visznek , melyek a város főbb utcáit bejárván, 20 újkrért oda s vissza szállítják a látogatókat. E célszerű in­­­tézkedéssel a fürdő látogatói tetemesen fog­nak szaporodni.­­ A vásárhelyi dalárdás ünnepélyre átrándult szegedi vendégek nem győznek ele­get beszélni a vásárhelyiek barátságos ven­dégszeretetéről és előzékenységéről. —­ Erre nézve nagyon szépen jellemző egy magában csekély eset, mely egyik barátunkon tör­tént , akinek, midőn a borotválkozásért fizetni akart, még a borbély is azt felelte, hogy : ki va­n, f­iz­e­t­ve. — Ő-Kanizsán sem igen jól állhat­nak a közügyek , miután a töbiró e napokban kénytelen volt erélyes szózatot intézni a nép­hez s annak ámitói s félrevezetői ellen, kik a kormányt gyalázva, a népet az adó nem fizetésre izgatják. * Gyilkosság. Múlt csütörtökön Ma­kón a Nagy-Kőrösről oda áthelyezett vértes­­ezredbeli katonák egyike házigazdáját agyon­ütötte. A tettes magát följelentette. — Sz. — Céllövészet. Múlt szomba­ton lőttek 1 négyest, 11 hármast, 7 kettőst. Lőtték: Kocsis Imre 1 négyest, 2 hármast, 1 kettőst; Erőskövy Antal 5 hármast, 2 ket­tőst; Eröskövy János 1 hármast; Metz Gábor 1 hármast, 2 kettőst; Hősig Péter 1 hár­mast, 1 kettőst; Jandó József 1 hármast; Hulvák János 1 kettőst. — Vasárnap lőttek: 2 ötöst, 2 négyest, 17 hármast, 13 kettőst. Lőttek: Erőskövy Antal 1 ötöst, 1 hármast, 2 kettőst; Zászlósy János 1 ötöst 1 négyest, 6 hármast, 4 kettőst; Lőcsey Mihály 1 né­gyest; Rohrbach Antal 3 hármast, 4 kettőst; Roth Róbert 3 hármast; Kontraszti Alajos 2 hármast; Burger Zsigmond 1 kettőst; Metz Gábor 1 hármast; Stein J. 1 hármast; Rö­­diger N. 1 kettőst; Kocsis Imre 1 kettőst. Beküldetett. Fájdalom, városunk­nak sok mindenféléje nincs még, a­minek lenni kellene, de az már igazán nagy sze­génységre mutat, hogy — az egészségügy hátrányára — még egy becsületes Tiszafürdője sincs. Tavai még volt kettő, s habár e kettő együttvéve sem elégíthető ki a tisztaságsze­rető közönség igényeit, de legalább volt ver­seny, akármilyen szegény is; s csak most látjuk, hogy milyen jó volt az a rozzant vö­rös fürdő, ha egyébnek nem, ijesztgetőnek. íme, most a másik maga van a vásáron, de érzi is a közönség, mert nemcsak olyanféle tapasztalást tehet benne az ember, hogy ugyanazon egy fürdőszobáért három ízben há­romféle díjat kérnek, hanem azonkívül a für­dővendég drága pénzért kap a minden tekintet­ben kényelmetlen fürdéshez oly visszataszító bá­násmódot, hogy nem igen kívánkozik többé oda, ha ugyan még fürdés előtt ott nem hagyja, amire szintén már volt eset. Egyelőre azzal lehetne­­ nem segíteni, de legalább könnyíteni a bajon , ha az újszegedi fürdőtu­lajdonosnak megengedhetnék fürdőjét az in­nenső partra kikötni, ami iránt — mint tud­juk — már régebben folyamodott a tanácshoz, de amire nézve még mindig nem történt semmi intézkedés. Gyökeresen azonban csak egy új, tágas, kívül belül tiszta, ízléses és kényelmes fürdőház segítne a bajon, melyre nagyon cso­­dáljuk, hogy eddig is nem akadt vállalkozó. Beküldetett. Egy ízben már volt szó e lapban a szerb iskolai épület mögött levő szívek utcájáról, miután azonban a mél­tányos fölszólalásra semmi intézkedés nem történt, ismételve fölkérjük a rendőrséget, miszerint ez utcát a botrányt előidéző szemé­lyektől kitisztítsa. Több környékbeli lakos. Vegyesek. *Ő Fölségeik párisi útja — Miksa császár gyászos vége miatt­­­ mint a „Hon“ esti lapja írja, valószínűleg elmarad. * Deák Ferenc — mint a „Főv. L.“ írja — jövő hétfőn szándékozik elutazni Za­lába Puszta-Szent-Lászlóra. * A honvédelmi minisztérium közhírré teszi, miszerint ő Felsége meg­engedte , hogy a nyolc évi rendes had­szolgálati kötelezettség mellett a hadseregbe sorozott katonák, a rendes hadszolgálati idő­nek hat évre lett leszállítása kedvezményében szintén részesíttessenek, és hogy mindaddig, míg ez iránt alkotmányos úton irányadó más határozatok nem­ hozatnának, a tartaléki kö­telezettség négy éven felül meg ne hosszab­­bíttassék. Ezen legfelsőbb határozat alapján tehát az idén a tartalékban levő szabályszerű áttétel nemcsak azon katonákra, kik 1859 ben, hanem azokra is kiterjesztendők, kik 1860. és 61-dik években besoroztattak. * A király személye körüli mi­niszter gr. Festetics György a sz. István­­rend kancellárjává neveztetett ki.

Next