Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)

1867-08-01 / 61. szám

1867. K i 1­en­c (* (1 i k ó v f o l­y a m­. Megjelen.: Életenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési irodai Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az elő­fizetési pénzek küldendők. Szegeden hizhozhordással és vidékre postán: Egész évre.......................................................8 frt. Félévre............................................................4 „ Évnegyedre . . 2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre ...........................................6 frt — kr. Félévre...................................................8 „ — „ Évnegyedre......................................... . 1 „ 60 „ Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Előfizetési föltételek: Egyet szám­­ára S­kr­otxtr. ért. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadó­hivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Oppelik A. hirdetési irodájában; Maria­m. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Parisban Havas, Lafitte, Ballier és társánál. Szeged, július 30. 1867. T. szerkesztő ur! Nem mulaszthattam el, hogy önnek azon cikkében, melyet a „Szegedi Híradó“ 59-dik számában a város értelmiségéhez intézni szí­veskedett, egy némelyekre röviden ne vála­szoljak. Úgy látszik, ön e cikkében az érintett értelmiséget azzal vádolja, mintha az a 18 évi lefolyt sanyarú időszak alatt éppen tétle­nül élte volna át életét, és vagy semmit, vagy csak igen keveset lendített volna a közszel­lem és haladás előmozdításában,­­ buzdítni kívánván, hogy jövőre már tevékenységét meg­kezdje. Ezen fölhívás egyike a legjobb szándékú akaratnak, elismerem, de éppen azért kény­telen vagyok ennek ellenében én is egy pár jóakaratú figyelmeztetéssel szolgálni. Habár el kell is ismernünk, hogy a kérdéses 18 év alatt Szeged értelmisége sokat nem mutathat is föl, de hogy semmit sem tett volna, elismernünk nem lehet, mert ha számba veszszük ama politikai keserű nyo­mást, melyben hátráltatva valánk nagyobbat és kitűnőbbet tehetni, de mégis tettünk any­­nyit, a­mennyit a hazában aránylag egy város értelmisége sem tett. Ugyanis mindjárt nemzeti dicső harcunk szerencsétlen legyőzetése után, megszüntet­­tettvén mindennemű egyletek, az akkori abso­lut kormány közegei által kaszinónk is be­záratott, szép kis könyvtára szétdúlatott, hír­lapjai elkoboztattak, s minden összejövetel szigorúan tilalmaztatván, nem volt módunk eszméinknek szabad terjesztését csoportulá­­sokban terjeszteni, s igy minden gyüldése az értelmiségnek veszteglés alá vétetett. Mindezen nyomások ellenére kezdett né­melyekben a vágy ébredezni ily összejövetele­ket teremteni, és nagy nehezen sikerült is, kaszinónk ismét újban szervezkedett. Igaz ugyan, hogy eleinte csak a Bach­­rendszer alatti hű egyéniségek gyűldése cége alatt kezdheté meg működését, de mégis végre a politikai szabadabb változások alatt 1860. és 1861-ben nagyobb népszerűséget nyerve, előbbi tevékenységét kezdé kifejteni, és mind­inkább terjeszkedni, migyen elhatározó, hogy helyiségét egy nagyobbal fölcseréli és műkö­désének körét a közügyek iránti hatásosabb érdekeltségével fogja tágítani, úgy, hogy mostanság kaszinónk a pesti után hazánkban mind csínja, mind szellemi élvezet nyújtására nézve a második helyet méltán elfoglalhatja. Van ugyanis 4 ezer kötetre menő több nyelvű csinos könyvtára, 36 darab különféle hírlapja csinosan bebutorozott olvasó­ter­meiben. Társalgás és gyűlésekre magán­intéze­teknek átengedhető termei, gyönyörű kertje s ebben létező mulató helyei s a t. Szellemi erejének kifejtésében is meg­mutatta életrevalóságát — benne teremvén meg az eszme a Deák-albumra; a gazdasági egylet által rendezett gyönyörű kiállítás — minden alkotmányos szabadabb mozgalom meg­indításának kezdeményezése; a szinügyi bi­zottmány megalakítása; a honvéd-segélyző­­egyletnek termeiben szabadon engedett műkö­dése. Valamint az országgyűlésre is ifjakat gyakorlat-ismerés tekintetéből külde föl s a­t. Nem kevesebb tevékenységet fejtett ki értelmiségünk más egyletek létrehozásában is ; ő alakító a dalárdát, lövöldét, legény­egyle­tet, kereskedelmi- és iparbankot, Lloyd-tár­­sulatot, a tiszai gőzhajózási társulatot, olvasó­­egyletet; azonkívül indítványozza a népe­s iparbankot, föntartja a nőegyletet és leves­­osztó-konyhát kezeli a maga idejében a nő­értelmiséggel. Tehát kérdem, ezek nem mind az értelmiség művei-e? Ha igazságosak akarunk lenni, ezeket ignorálnunk nem lehet, ezek oly tények, me­lyeket nem történteknek állítani még a leg­­roszabb akarattal sem lehet. Ha tehát az ér­telmiség messze az országra kiható dolgokat éppen nem tehetett is, de mivelt annyit, mennyit elnyomott helyzetében az országnak kevés városa mutathatna föl. Ne legyünk tehát igaztalanok, sem tü­relmetlenek; a­helyett, hogy buzdítanánk, ne csüggesszük el kedélyeinket a jövő remé­nyétől , sőt fölhozva a múltakból a jobb pél­dákat, ösztönözzünk az újabb tevékenységre, miként azt most ön is teszi, de ne feledjük, hogy a múltak hibáit csak azáltal lehet leg­helyesebben kijavítani, ha a behegedni kezdő sebeket minduntalan nem szakgatjuk föl, mert a gyakori fölszaggatások által könnyen fenésedésbe mehetnek át, mig a felejtés és érintetlenül hagyás, mint legbiztosabb gyógy­szer, által a hegedő seb magától begyógyulván, a test uj erőre jön. A politikai életben is arra kell töreked­nünk, hogy okozott sebeink behegedjenek s meggyógyulva mielőbb uj erővel a közjó előmoz­dításában részt vehessünk. Intsünk és óvjunk ott, a­hol üdvösnek látjuk az intést és óvást, de férfiasan , harag és indulat nélkül, úgy hogy az intés és óvás ne fájjon, hanem inkább hálára kötelezzen. Javítsunk úgy, hogy ál­tala senki sértve ne legyen, legalább ilyen­nek magát ne érezhesse, s mint­egy megha­joljon önként az igazság előtt. Ezeket kívántam ön jóakaratú fölhívására viszonozni, remélem, hogy ezzel meg nem sértettem, hisz ha a külön gondolatok csak jóakaratból származnak , soha sértők nem lehetnek. Most Isten önnel.*) •­­ Vadász Manó. Jön a muszka. Szeged vidékén i­s hire jár, hogy az orosz készül Galíciába, onnan pedig — ha lehet — Magyarországba betenni a lábát. „Jön a muszka — hangzik itt-ott a köz­nép közt — hanem azért nem kell félni, mert a muszka szabadságot hoz.“ Valami agyafúrt ember, vagy bérbe fo­gadott gaz ámító elhintette a nép közt, hogy Kossuth látván, miszerint Deákhoz intézett levelének sikere nincsen, Magyarország föl­szabadítása végett az oroszszal szövetkezett s a nagy bujdosó fiai, mint tábornokok fogják az orosz sereget hazánkba vezetni. E hirt a tanyai nép hozta be a városba s itt tápot nyert a „Magyar Ujság“-ból ki­kapott és szélnek eresztett azon biztatásból, hogy: „nem kell félni az orosztól!“ És a nép, melyet Kossuth nagy nevének varázsával elszédítenek, az ily megvesztegető híreket s meggondolatlan biztatásokat kész­pénz gyanánt adja tovább. Hát elfelejtetted már te szegény elámít­ható nép, hogy az orosz volt az, ki 1849-ben, nem tűrhetvén közelében a szabad népet, el­jött rabigába hajtani bennünket? Nem tudod, hogy az orosz volt az, ki az európai civili­­satio gyalázatára csak pár év előtt is ezren­ként mészárolta le saját rokonait, a lengye­leket, ezrenként küldte őket az örökös­ség honába, Szibériába, hol most is nehéz mun­kák alatt görnyednek, mert küzdeni mertek eltiprott jogaik és szabadságukért? Nem tu­dod, hogy a merre az orosz teszi lábát, ott oda a szabadság ?! Ha valaki azt meri mondani neked, hogy szabadságunk nagy harcosa, Kossuth, a népek elnyomójával, az oroszszal szövetkezett; süsd annak arcára a gyalázat bélyegét, mert az csak megfizetett bérenc lehet. Kossuth és fiai jelenleg a velünk rokon­szenvező Olaszország ege alatt élnek. Hazánk nagy fia szivén viseli boldogságunkat s éppen azért harcot hozni fejünkre nem akarhat ak­kor, midőn a békére oly nagy szükségünk van. Azok, a­kik bennünket minden áron há­borúba akarnak keverni, nem lehetnek jó barátaink s az a felhő, mely keleten mutat­Pest, julius 27. Az állandó vasútengedélyezési bizottság, mely a közlekedési, pénz- és kereskedelmi minisztériumok képviselőiből alkottatott, ma tartotta teljes nyilvánossággal első ülését, me­lyen a vállalkozók részéről dr. Jacquez, nem­különben Marsillon és Pollák mérnökök voltak jelen. Tárgya volt az alföldi vasút engedélye­zése a nagyvárad-eszéki vonalon. A tárgyalás alapját azon kérvény képezte, melyet Trefort Ágoston, gr. Károlyi György, gr. Károlyi Sándor, úgy Schossberger urak ezen vonal ki­építésének végengedélyezéséért beadtak. Miután azonban az általuk még Bécsben beadott és jelenleg megújított kérvényben for­maszerű ajánlat nem létezett, a bizottság el­nöke által a minisztérium kezénél levő ada­tok nyomán következő momentumok fejtettek ki, melyek a megállapodás kulcsát képe­­zendik. A vonal Nagyváradtól Eszékig 472/10 mértföld hosszú; az engedélyeseket az eddig fönállott sza­bályok kötik építés és szellemre nézve mind­addig, mig ezek törvény­hozásilag meg nem változtatnak; kiágazási pont az építendő nagyvárad­erdélyi vasút indóháza; a vasút réve a Dunán Bezdánnál, vagy ez és Erdőd közt fog átvezettetni, az egész vonal egyes vágánynyal látta­tik el. Állandó híd a Dunán egyelőre nem épít­tetik, ezt gőzkomp pótolja. E hídon kívül a vállalkozók minden egyéb építkezéseket teljesíteni tartoznak. A költségek kiszámításának alapjául a vállalkozók által bemutatott tervek szol­gálnak. A kormány a költségek lehető leszállítá­sát célozza, azért következő megtakarításokat állapít meg: három nagyobbszerű átjárás kivételével minden egyéb áthidalások kő­hídfők mellett faszerkezetből lesznek eszközlendők; a sínek 21 bécsi font helyett 17% font súlyúak lesznek; a küszöbágy homokolandó és 3 hav. vas­tagon kavicsolandó lészen; csak a főátjárások lesznek kavicsolandók; a tervezett vízállomások közül 7 kiha­gyandó lesz. Az engedélyezés feltételei: az engedélye­zés időtarma 50 év; az amortisatio 50 év, az építés ideje 3 év. A kamatbiztosítás mértföldenként 450.000 írtban kifejtett építési költségek és mértföl­denként kiszámítandó nyert jövedelem alapján lesz megállapítandó. A kormány a pálya megvételét elvileg magának föntartja. Miután a vállalkozók formaszerű ajánlat­tal nem léptek föl, a kormány szükségesnek látta az elmondott föltételeket alapul kitűzni és a vállalkozókat fölhívni, hogy formaszerű ajánlataikat a nyers jövedelemre alapítva írás­ban nyújtsák be. A kormány, mit méltánylattal kell föl­említenünk, teljes nyilvánossággal intézte ez ügyet s a következőket is igy fogja intézni s egészen különböző módon akarja az engedé­lyezési ügyet tárgyalni attól, mely még sok helyen divatban van, és melynek baj­ai leg­inkább a nyilvánosság mellőzésében rejlenek. (M­g.) *) Nagyon örvendünk, hogy Szeged értelmiségé­hez intézett sorainkra e város egyik országgyűlési kép­viselőjétől kapjuk az első választ, melynek egyes té­teleire legközelebb bátrak leszünk némi megjegyzése­ket tenni. Szerk­ ­ezik, nem a szabadság áldásával készül földünket elárasztani, hanem inkább vészszel, viharral, pusztulással. De jöjjön bár az a felhő, vihara nem fog elseperni bennünket, csak ismerje meg e haza minden fia, hogy mit hord méhében s ne legyen egy sem, ki tárt karokkal fogadja azt, kit kivont fegyverrel kell várni. Ne ijedj meg hát a muszka ellenségtől, de félj a hirdetett muszka barátságtól. Akkor aztán egy baj sem lesz ! Helybeli újdonságok.­ ­ A kimaradt hivatalnokokra vo­natkozólag a belügyminisztériumtól rendelet érkezett, mely szerint azon hivatalnokok és szolgák, kik az új szervezetben eddig élvezett fizetésükhöz képest csekélyebb fizetéssel ellá­tott hivatalra neveztettek ki, az elmaradt többletet mint személyes pótlékot kapják s nyugdíjazásuk alkalmával is előbbeni fizetésük fog zsinórmértékül szolgálni. E kedvezmény alól kivétetnek azok, kik választás folytán léptek hivatalba. — Az uj szervezésnél alkal­mazáson kívül maradt hivatalnokok két osz­tályba soroztatnak, amint t. ill. provisorius helyhatósági vagy községi szolgálatba léptek előtt állami szolgálatban voltak, vagy nem. Az előbb ennek szolgálati idejökhöz képest a m. évi dec. 9-én kelt nyugdíjazási szabály­­rendelet értelmében nyugdijaztatni vagy vég­leg kielégíttetni fognak, addig is azonban legutóbb „volt évi fizetésük ” havi részletével felérő előlegben részesíttetnek. — Az utóbbiak pedig, t. ill. az állami ellátásra igényt nem tartható provisorius hivatalnokok, — három részletben, eddigi fizetésük hat havi részleté­vel fognak végkép kielégíttetni. — Ebből lát­ható, hogy a magyar kormány elég nagylel­kűig jár el a volt hivatalnokok irányában, s a beolvasztó rendszerek elmaradt cafrangjai még sok szép összeggel fogják könnyíteni a város pénztárát, melynek tétele ellen szolgál­tak. No de isten neki, csak már egyszer va­­lahára megszabadulna tőlük ez a szegény ország.­­ Az igazs­ágügyi minisztérium egyelőre 10.000 frtot utalványozott városunk rendőri s törvénykezési költségei megtérítésére addig is, míg a szükségelt számadási kimu­tatások fölterjesztetni fognak. A helybeli kapitányi hivatal a honvédtisztekre vonatkozó következő hir­detményt bocsát közre: A magyar belügy­minisztériumnak i. é. 2811. sz. a. kibocsátott rendeletével ezen város területén tartózkodó volt honvvédtisztek összeírása meg­hagyatván, felhívom az illetőket, hogy magu­kat —­ kellő okmányokkal ellátva — a kapi­tányi hivatalnál naponként délutáni 5—6 óráig bejegyeztetni szíveskedjenek. A bejegyzések 1. évi augusztus 10-ig bezáratván, az ez időn túl jelentkezők a bejegyeztetéstől elesnek. Szeged julius 27. 1867. Szremácz Jánet, főkapitány. * A tiszántúli reformált egy­házkerület derék püspöke, főtisztelendő és nagyságos Balogh Péter ur, ki a közelebb múlt időkben a protestáns egyház önkormány­zata és szabadsága mellett a beolvasztási po­litika ijesztgetése s fenyegetése dacára, mint egyházfő, és mint hű hazafi rendületlen szi­­lárdsággal küzdött, — Debrecenből, az egy­házkerület egy másik egyházi főbb hivatal­nokával, ft. Révész Bálint úrral, augusztus hó 3-án Szegedre fog érkezni s innen más­nap reggel útját Hód-Mező-Vásárhelyre foly­­tatandja. " JA dal- és zeneegylet tervezett dal- és táncestélye jövő vasárnap fog megtar­tatni a­ Nagy Pál-féle kerti helyiségben. — Figyelmeztetjük a helybeli és közel vidéki közönséget e sok élvezettel kínálkozó estélyre, melynek minél érdekesebbé tételére a rendező­bizottmány sok buzgóságot fejt ki. Ez estén fog először az újonan alakult dalárda helyben nyilvánosan föllépni, s a közönség meg fogja ítélhetni, mi különbség van a régi és új dalárda közt. A bemeneti díjakra nézve, mint­hogy azok mindenkire egyenlően vannak megál­lapítva, szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy ez estély nem tartozik azok közé, melyeket az egylet időnként pártoló tagjai számára rendezni szokott, s a­melyekben azok díj­mentesen vesznek részt. Ilyen is lesz nem­sokára, most azonban a 1. bizottmánynak ki­zárólag az lebegett szeme előtt, hogy ha le­hetne, ez estély jövedelmével az egylet szo­rult anyagi állapotán segítsen, mert tudjuk, hogy legközelebb is tetemes kölcsönt kellett fölvennie tartozásai törlesztésére. Reméljük is, hogy az estély e tekintetben is kielégítő teend. Végül megemlítjük, hogy a 1. bizott­mány egyszerű, kedélyes s lehetőleg fesztelen estélyt óhajt létrehozni, s óhajtásával egyesít-

Next