Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)
1867-08-01 / 61. szám
1867. K i 1enc (* (1 i k ó v f o ly a m. Megjelen.: Életenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési irodai Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden hizhozhordással és vidékre postán: Egész évre.......................................................8 frt. Félévre............................................................4 „ Évnegyedre . . 2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre ...........................................6 frt — kr. Félévre...................................................8 „ — „ Évnegyedre......................................... . 1 „ 60 „ Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Előfizetési föltételek: Egyet számára Skrotxtr. ért. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Oppelik A. hirdetési irodájában; Mariam. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Parisban Havas, Lafitte, Ballier és társánál. Szeged, július 30. 1867. T. szerkesztő ur! Nem mulaszthattam el, hogy önnek azon cikkében, melyet a „Szegedi Híradó“ 59-dik számában a város értelmiségéhez intézni szíveskedett, egy némelyekre röviden ne válaszoljak. Úgy látszik, ön e cikkében az érintett értelmiséget azzal vádolja, mintha az a 18 évi lefolyt sanyarú időszak alatt éppen tétlenül élte volna át életét, és vagy semmit, vagy csak igen keveset lendített volna a közszellem és haladás előmozdításában, buzdítni kívánván, hogy jövőre már tevékenységét megkezdje. Ezen fölhívás egyike a legjobb szándékú akaratnak, elismerem, de éppen azért kénytelen vagyok ennek ellenében én is egy pár jóakaratú figyelmeztetéssel szolgálni. Habár el kell is ismernünk, hogy a kérdéses 18 év alatt Szeged értelmisége sokat nem mutathat is föl, de hogy semmit sem tett volna, elismernünk nem lehet, mert ha számba veszszük ama politikai keserű nyomást, melyben hátráltatva valánk nagyobbat és kitűnőbbet tehetni, de mégis tettünk anynyit, amennyit a hazában aránylag egy város értelmisége sem tett. Ugyanis mindjárt nemzeti dicső harcunk szerencsétlen legyőzetése után, megszüntettettvén mindennemű egyletek, az akkori absolut kormány közegei által kaszinónk is bezáratott, szép kis könyvtára szétdúlatott, hírlapjai elkoboztattak, s minden összejövetel szigorúan tilalmaztatván, nem volt módunk eszméinknek szabad terjesztését csoportulásokban terjeszteni, s igy minden gyüldése az értelmiségnek veszteglés alá vétetett. Mindezen nyomások ellenére kezdett némelyekben a vágy ébredezni ily összejöveteleket teremteni, és nagy nehezen sikerült is, kaszinónk ismét újban szervezkedett. Igaz ugyan, hogy eleinte csak a Bachrendszer alatti hű egyéniségek gyűldése cége alatt kezdheté meg működését, de mégis végre a politikai szabadabb változások alatt 1860. és 1861-ben nagyobb népszerűséget nyerve, előbbi tevékenységét kezdé kifejteni, és mindinkább terjeszkedni, migyen elhatározó, hogy helyiségét egy nagyobbal fölcseréli és működésének körét a közügyek iránti hatásosabb érdekeltségével fogja tágítani, úgy, hogy mostanság kaszinónk a pesti után hazánkban mind csínja, mind szellemi élvezet nyújtására nézve a második helyet méltán elfoglalhatja. Van ugyanis 4 ezer kötetre menő több nyelvű csinos könyvtára, 36 darab különféle hírlapja csinosan bebutorozott olvasótermeiben. Társalgás és gyűlésekre magánintézeteknek átengedhető termei, gyönyörű kertje s ebben létező mulató helyei s a t. Szellemi erejének kifejtésében is megmutatta életrevalóságát — benne teremvén meg az eszme a Deák-albumra; a gazdasági egylet által rendezett gyönyörű kiállítás — minden alkotmányos szabadabb mozgalom megindításának kezdeményezése; a szinügyi bizottmány megalakítása; a honvéd-segélyzőegyletnek termeiben szabadon engedett működése. Valamint az országgyűlésre is ifjakat gyakorlat-ismerés tekintetéből külde föl s at. Nem kevesebb tevékenységet fejtett ki értelmiségünk más egyletek létrehozásában is ; ő alakító a dalárdát, lövöldét, legényegyletet, kereskedelmi- és iparbankot, Lloyd-társulatot, a tiszai gőzhajózási társulatot, olvasóegyletet; azonkívül indítványozza a népes iparbankot, föntartja a nőegyletet és levesosztó-konyhát kezeli a maga idejében a nőértelmiséggel. Tehát kérdem, ezek nem mind az értelmiség művei-e? Ha igazságosak akarunk lenni, ezeket ignorálnunk nem lehet, ezek oly tények, melyeket nem történteknek állítani még a legroszabb akarattal sem lehet. Ha tehát az értelmiség messze az országra kiható dolgokat éppen nem tehetett is, de mivelt annyit, mennyit elnyomott helyzetében az országnak kevés városa mutathatna föl. Ne legyünk tehát igaztalanok, sem türelmetlenek; ahelyett, hogy buzdítanánk, ne csüggesszük el kedélyeinket a jövő reményétől , sőt fölhozva a múltakból a jobb példákat, ösztönözzünk az újabb tevékenységre, miként azt most ön is teszi, de ne feledjük, hogy a múltak hibáit csak azáltal lehet leghelyesebben kijavítani, ha a behegedni kezdő sebeket minduntalan nem szakgatjuk föl, mert a gyakori fölszaggatások által könnyen fenésedésbe mehetnek át, mig a felejtés és érintetlenül hagyás, mint legbiztosabb gyógyszer, által a hegedő seb magától begyógyulván, a test uj erőre jön. A politikai életben is arra kell törekednünk, hogy okozott sebeink behegedjenek s meggyógyulva mielőbb uj erővel a közjó előmozdításában részt vehessünk. Intsünk és óvjunk ott, ahol üdvösnek látjuk az intést és óvást, de férfiasan , harag és indulat nélkül, úgy hogy az intés és óvás ne fájjon, hanem inkább hálára kötelezzen. Javítsunk úgy, hogy általa senki sértve ne legyen, legalább ilyennek magát ne érezhesse, s mintegy meghajoljon önként az igazság előtt. Ezeket kívántam ön jóakaratú fölhívására viszonozni, remélem, hogy ezzel meg nem sértettem, hisz ha a külön gondolatok csak jóakaratból származnak , soha sértők nem lehetnek. Most Isten önnel.*) • Vadász Manó. Jön a muszka. Szeged vidékén is hire jár, hogy az orosz készül Galíciába, onnan pedig — ha lehet — Magyarországba betenni a lábát. „Jön a muszka — hangzik itt-ott a köznép közt — hanem azért nem kell félni, mert a muszka szabadságot hoz.“ Valami agyafúrt ember, vagy bérbe fogadott gaz ámító elhintette a nép közt, hogy Kossuth látván, miszerint Deákhoz intézett levelének sikere nincsen, Magyarország fölszabadítása végett az oroszszal szövetkezett s a nagy bujdosó fiai, mint tábornokok fogják az orosz sereget hazánkba vezetni. E hirt a tanyai nép hozta be a városba s itt tápot nyert a „Magyar Ujság“-ból kikapott és szélnek eresztett azon biztatásból, hogy: „nem kell félni az orosztól!“ És a nép, melyet Kossuth nagy nevének varázsával elszédítenek, az ily megvesztegető híreket s meggondolatlan biztatásokat készpénz gyanánt adja tovább. Hát elfelejtetted már te szegény elámítható nép, hogy az orosz volt az, ki 1849-ben, nem tűrhetvén közelében a szabad népet, eljött rabigába hajtani bennünket? Nem tudod, hogy az orosz volt az, ki az európai civilisatio gyalázatára csak pár év előtt is ezrenként mészárolta le saját rokonait, a lengyeleket, ezrenként küldte őket az örökösség honába, Szibériába, hol most is nehéz munkák alatt görnyednek, mert küzdeni mertek eltiprott jogaik és szabadságukért? Nem tudod, hogy a merre az orosz teszi lábát, ott oda a szabadság ?! Ha valaki azt meri mondani neked, hogy szabadságunk nagy harcosa, Kossuth, a népek elnyomójával, az oroszszal szövetkezett; süsd annak arcára a gyalázat bélyegét, mert az csak megfizetett bérenc lehet. Kossuth és fiai jelenleg a velünk rokonszenvező Olaszország ege alatt élnek. Hazánk nagy fia szivén viseli boldogságunkat s éppen azért harcot hozni fejünkre nem akarhat akkor, midőn a békére oly nagy szükségünk van. Azok, akik bennünket minden áron háborúba akarnak keverni, nem lehetnek jó barátaink s az a felhő, mely keleten mutatPest, julius 27. Az állandó vasútengedélyezési bizottság, mely a közlekedési, pénz- és kereskedelmi minisztériumok képviselőiből alkottatott, ma tartotta teljes nyilvánossággal első ülését, melyen a vállalkozók részéről dr. Jacquez, nemkülönben Marsillon és Pollák mérnökök voltak jelen. Tárgya volt az alföldi vasút engedélyezése a nagyvárad-eszéki vonalon. A tárgyalás alapját azon kérvény képezte, melyet Trefort Ágoston, gr. Károlyi György, gr. Károlyi Sándor, úgy Schossberger urak ezen vonal kiépítésének végengedélyezéséért beadtak. Miután azonban az általuk még Bécsben beadott és jelenleg megújított kérvényben formaszerű ajánlat nem létezett, a bizottság elnöke által a minisztérium kezénél levő adatok nyomán következő momentumok fejtettek ki, melyek a megállapodás kulcsát képezendik. A vonal Nagyváradtól Eszékig 472/10 mértföld hosszú; az engedélyeseket az eddig fönállott szabályok kötik építés és szellemre nézve mindaddig, mig ezek törvényhozásilag meg nem változtatnak; kiágazási pont az építendő nagyváraderdélyi vasút indóháza; a vasút réve a Dunán Bezdánnál, vagy ez és Erdőd közt fog átvezettetni, az egész vonal egyes vágánynyal láttatik el. Állandó híd a Dunán egyelőre nem építtetik, ezt gőzkomp pótolja. E hídon kívül a vállalkozók minden egyéb építkezéseket teljesíteni tartoznak. A költségek kiszámításának alapjául a vállalkozók által bemutatott tervek szolgálnak. A kormány a költségek lehető leszállítását célozza, azért következő megtakarításokat állapít meg: három nagyobbszerű átjárás kivételével minden egyéb áthidalások kőhídfők mellett faszerkezetből lesznek eszközlendők; a sínek 21 bécsi font helyett 17% font súlyúak lesznek; a küszöbágy homokolandó és 3 hav. vastagon kavicsolandó lészen; csak a főátjárások lesznek kavicsolandók; a tervezett vízállomások közül 7 kihagyandó lesz. Az engedélyezés feltételei: az engedélyezés időtarma 50 év; az amortisatio 50 év, az építés ideje 3 év. A kamatbiztosítás mértföldenként 450.000 írtban kifejtett építési költségek és mértföldenként kiszámítandó nyert jövedelem alapján lesz megállapítandó. A kormány a pálya megvételét elvileg magának föntartja. Miután a vállalkozók formaszerű ajánlattal nem léptek föl, a kormány szükségesnek látta az elmondott föltételeket alapul kitűzni és a vállalkozókat fölhívni, hogy formaszerű ajánlataikat a nyers jövedelemre alapítva írásban nyújtsák be. A kormány, mit méltánylattal kell fölemlítenünk, teljes nyilvánossággal intézte ez ügyet s a következőket is igy fogja intézni s egészen különböző módon akarja az engedélyezési ügyet tárgyalni attól, mely még sok helyen divatban van, és melynek bajai leginkább a nyilvánosság mellőzésében rejlenek. (Mg.) *) Nagyon örvendünk, hogy Szeged értelmiségéhez intézett sorainkra e város egyik országgyűlési képviselőjétől kapjuk az első választ, melynek egyes tételeire legközelebb bátrak leszünk némi megjegyzéseket tenni. Szerk ezik, nem a szabadság áldásával készül földünket elárasztani, hanem inkább vészszel, viharral, pusztulással. De jöjjön bár az a felhő, vihara nem fog elseperni bennünket, csak ismerje meg e haza minden fia, hogy mit hord méhében s ne legyen egy sem, ki tárt karokkal fogadja azt, kit kivont fegyverrel kell várni. Ne ijedj meg hát a muszka ellenségtől, de félj a hirdetett muszka barátságtól. Akkor aztán egy baj sem lesz ! Helybeli újdonságok. A kimaradt hivatalnokokra vonatkozólag a belügyminisztériumtól rendelet érkezett, mely szerint azon hivatalnokok és szolgák, kik az új szervezetben eddig élvezett fizetésükhöz képest csekélyebb fizetéssel ellátott hivatalra neveztettek ki, az elmaradt többletet mint személyes pótlékot kapják s nyugdíjazásuk alkalmával is előbbeni fizetésük fog zsinórmértékül szolgálni. E kedvezmény alól kivétetnek azok, kik választás folytán léptek hivatalba. — Az uj szervezésnél alkalmazáson kívül maradt hivatalnokok két osztályba soroztatnak, amint t. ill. provisorius helyhatósági vagy községi szolgálatba léptek előtt állami szolgálatban voltak, vagy nem. Az előbb ennek szolgálati idejökhöz képest a m. évi dec. 9-én kelt nyugdíjazási szabályrendelet értelmében nyugdijaztatni vagy végleg kielégíttetni fognak, addig is azonban legutóbb „volt évi fizetésük ” havi részletével felérő előlegben részesíttetnek. — Az utóbbiak pedig, t. ill. az állami ellátásra igényt nem tartható provisorius hivatalnokok, — három részletben, eddigi fizetésük hat havi részletével fognak végkép kielégíttetni. — Ebből látható, hogy a magyar kormány elég nagylelkűig jár el a volt hivatalnokok irányában, s a beolvasztó rendszerek elmaradt cafrangjai még sok szép összeggel fogják könnyíteni a város pénztárát, melynek tétele ellen szolgáltak. No de isten neki, csak már egyszer valahára megszabadulna tőlük ez a szegény ország. Az igazságügyi minisztérium egyelőre 10.000 frtot utalványozott városunk rendőri s törvénykezési költségei megtérítésére addig is, míg a szükségelt számadási kimutatások fölterjesztetni fognak. A helybeli kapitányi hivatal a honvédtisztekre vonatkozó következő hirdetményt bocsát közre: A magyar belügyminisztériumnak i. é. 2811. sz. a. kibocsátott rendeletével ezen város területén tartózkodó volt honvvédtisztek összeírása meghagyatván, felhívom az illetőket, hogy magukat — kellő okmányokkal ellátva — a kapitányi hivatalnál naponként délutáni 5—6 óráig bejegyeztetni szíveskedjenek. A bejegyzések 1. évi augusztus 10-ig bezáratván, az ez időn túl jelentkezők a bejegyeztetéstől elesnek. Szeged julius 27. 1867. Szremácz Jánet, főkapitány. * A tiszántúli reformált egyházkerület derék püspöke, főtisztelendő és nagyságos Balogh Péter ur, ki a közelebb múlt időkben a protestáns egyház önkormányzata és szabadsága mellett a beolvasztási politika ijesztgetése s fenyegetése dacára, mint egyházfő, és mint hű hazafi rendületlen szilárdsággal küzdött, — Debrecenből, az egyházkerület egy másik egyházi főbb hivatalnokával, ft. Révész Bálint úrral, augusztus hó 3-án Szegedre fog érkezni s innen másnap reggel útját Hód-Mező-Vásárhelyre folytatandja. " JA dal- és zeneegylet tervezett dal- és táncestélye jövő vasárnap fog megtartatni a Nagy Pál-féle kerti helyiségben. — Figyelmeztetjük a helybeli és közel vidéki közönséget e sok élvezettel kínálkozó estélyre, melynek minél érdekesebbé tételére a rendezőbizottmány sok buzgóságot fejt ki. Ez estén fog először az újonan alakult dalárda helyben nyilvánosan föllépni, s a közönség meg fogja ítélhetni, mi különbség van a régi és új dalárda közt. A bemeneti díjakra nézve, minthogy azok mindenkire egyenlően vannak megállapítva, szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy ez estély nem tartozik azok közé, melyeket az egylet időnként pártoló tagjai számára rendezni szokott, s amelyekben azok díjmentesen vesznek részt. Ilyen is lesz nemsokára, most azonban a 1. bizottmánynak kizárólag az lebegett szeme előtt, hogy ha lehetne, ez estély jövedelmével az egylet szorult anyagi állapotán segítsen, mert tudjuk, hogy legközelebb is tetemes kölcsönt kellett fölvennie tartozásai törlesztésére. Reméljük is, hogy az estély e tekintetben is kielégítő teend. Végül megemlítjük, hogy a 1. bizottmány egyszerű, kedélyes s lehetőleg fesztelen estélyt óhajt létrehozni, s óhajtásával egyesít-