Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)

1867-11-21 / 93. szám

186?. Kilencedik évfolyam. Megjelen: Betenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda a Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az elő­fizetési pénzek küldendők. Szegeden hithoxhordissal és vidékre postán: Égése évre....................................................8 frt, Félévre .........................................................4 „ Évnegyedre ... 2 „ a kiadóhivatalból Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Égési évre ...............................................6 frt — kr. Félévre............................ 8 „ — „ Évnegyedre ................................................1 „ 60 „ 93-ik szám. Csütörtök, november 21-én. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdet szer­nél 5 kr, többszörinél Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellet kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr.­­ A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási d()'a é­lő ujkrajcár. Előfizetési föltételek: Egyet szám ára 8 kr. osztr. ért. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadó­hivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Oppelik A. hirdetési irodájában; Maria­ m. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. Szeged város közgyűlése nov. 11-dikén s következő napjain. (Folytatás.) Osztrovszky után a töltés-ügyben Dobó Miklós emelt szót. Ismétli hétfői indítványát. Tárgyaltassanak előbb az alsó Tisza veszélyei, miután árlevezetés nélkül a töltésekkel nem sokra megyünk s az árlevezetés elfogadása esetében a töltéseket egészen más elvek sze­rint kellene építeni. Egyébiránt a töltésezésre vonatkozólag pártolja Takács indítványát. Elnök megjegyzi, hogy a város jövendő megvédésére nézve van egy nagyobb bizott­mány kiküldve, s most csak ideiglenes vé­delmi intézkedésekről van szó, melyekre nézve az árlevezetés kérdésének eldöntése nélkül is lehet határozni. T­a­s­c­h­­­e­r József tanácsnok Szeged ár­vizeinek s a történt védelmi intézkedéseknek rövid rajzát adja. Szerinte a legfőbb teendő Szegedet még a tavasz előtt alkalmas véd­­töltéssel látni el. Szekerke József képviselő a macskási töltés kiépítése mellett nyilatkozik, az irány meghatározása tekintetéből azonban kívánja, hogy egy 24 tagból álló bizottmány küldes­sék ki, mely az összekötő vonal vezetésére nézve legalkalmasb pontokat kiszemelje. Ez­után szól a szakférfiak ellen, kiknek tudo­mányát nem sokra becsüli s állítja, hogy azok hozták a részt Szegedre. Marmarostól Szegedig — úgymond — egyetlen jó átmet­szést tudtak készíteni s ott is alkalmasint valami vén hajóstól kértek útbaigazítást Utána a főkapitány szólt. Nem pár­tolja a macskási töltésvonal kiépítését, mert messzire fekszik s megvédése s föntartása nehéz. Ha — úgymond — a vezértöltést a Tisza áttörné, a macskási töltésvonalhoz való juthatást a fakadó viz is meggátolná, ő a város körüli új töltés emelését javasolja s előnyei gyanánt fölemlíti, hogy az közel feküdvén, könnyen megvédhető lenne, s hogy az alföldi vasuttöltéssel párhuzamban haladván, a vasut­­töltés mellvédül szolgálna. A kérdés meglehetősen ki lévén merítve, elnök fölállásra szólítja azokat, kik a bakta­­macskási töltés kiépítését kívánják. A nagy többség fölállással e töltésvonal kiépítése mellett nyilatkozik. A töltés irányára nézve elnök megjegyzi, hogy miután Wagner képviselő külön indít­ványnyal lépett föl s külön irányt jelölt ki, ennek megszemlésére tán jó lenne bizottmányt kiküldeni. H­ó­d­y Imre tanácsnok azon kérdést teszi, hogy miután Wagner is benne volt a bizott­mányban, miért nem érvényesítette a bizott­­mányi jelentésben véleményét s miért szól most a jelentés tárgyalásakor? Egyébiránt úgy véli, hogy a városi főmérnök, mint szak­értő , fölvilágosítást adhat Wagner képviselő külön irányára vonatkozólag, a­midőn aztán bizottmány kiküldésére s a fontos ügy to­vább nyújtására nem leene szükség. Wagner képviselő állítja, hogy ő a bizottmányban az irányra nézve külön véle­ményt adott, arról azonban nem tehet, hogy az a jelentésbe nem vézetett. Mészáro­s Lajos, mint bizottmányi jegyző, viszont azt állítja, hogy Wagner kép­viselő a bizottmányban külön véleményt nem nyilvánított. Erre aztán ismét Wagner szól, még­pe­dig egy sértett ember hangján, azaz, hogy nagyon is hangosan, a bizottmány tagjait szó­lítva föl bizonyságul állítása mellett. Végül nagy nehezen a főmérnök is szó­hoz jut s határozottan Wagner külön vélemé­nye ellen nyilatkozik, állítván hogy éppen azon irányban, merre Wagner kívánja vezetni a töltést, három éven menne az keresztül, holott a bizottmány által ajánlott irányban csak egy év lenne keresztültöltendő. Elnök mindamellett is fölteszi a kérdést, hogy Wagner külön irányára nézve a hely­színelés megtörténjék-e ? A közgyűlés a helyszínelés mellett nyi­latkozik, kívánja azonban, hogy az még az­nap (kedden) délután megtörténjék s a jelen­tés szerdán a közgyűlés elébe terjesztessék? Elnök kérdi, hogy a Tisza partján hú­zódó töltésre nézve mit határoz a közgyűlés? Balogh János képviselő szerint előbb tudni kell, minő viszonyban áll a város a Tiszaszabályozó társulattal. Elnök. A város sohasem ismerte el, hogy tagja a jobb parti társulatnak, s ha fizetett is neki, azt a hatalom szavára tette. Balogh. Akkor mondja ki a közgyűlés, hogy a város nem tagja s nem is akar tagja lenni a társulatnak. S­z­­­u­h­a Gáspár tanácsnok. Várja be a közgyűlés az e kérdésben kiküldött bizott­mány véleményét. Osztrovszky József óhajtaná, hogy a bizottmány arról is szerezne meggyőződést, van-e a jegyzőkönyvben óvás téve a városnak a társulati tagok közé történt bevonatása mi­att. Addig is azonban, míg a bizottmány be­adná jelentését, a közgyűlés kimondhatja, hogy nem akar tagja lenni a társulatnak s vissza­követeli azon összegeket, melyeket a hatalom szavára kénytelen volt fizetni. A közgyűlés ez értelemben kimondja a határozatot. Ezután a hadügyminisztériumtól érkezett leirat olvastatott fel, melyben ki van mondva, hogy azon kérelemnek, miszerint a katonák élelmezésére nézve történt kedvezmény még egy évre meghosszabbítassék s illetőleg, hogy az élelmezés terhe a városról még egy évre levétessék, hely nem adatik, miután az idén elegendő termés volt s a példa más községek­ben is hasonló kivonatokat ébreszthetne. Osztrovszky indítványára határozatba ment, hogy a közgyűlés ismét folyamodást in­téz az illető minisztériumhoz annak kifejtésé­vel , hogy Szeged az idén is a sújtott vidékek közé tartozott s a pusztító szelek a homoki vetések közt legközelebb is annyi kárt okoz­tak , hogy a jövő évi termés már­is kétségessé van téve. Olvastatott az építkezési szabályok iránt érkezett miniszteri rendelet. A min­isztériumnak átalában nincs észrevétele a közgyűlés által el­fogadott építkezési szabályokra nézve, megjegyzi azonban, hogy egy bizottmány van kiküldve, hogy az egész országra szóló építkezési sza­bályokat dolgozzon ki, melyek az országgyűlés elé fognak terjesztetni, azok elfogadása és­ életbeléptetéséig a közgyűlésileg elfogadott­ építkezési szabályok érvényesekül tekintendők. Balog Antal pertáros fizetésének 400 írtról 600 írtra emeltetetését a minisztérium helyeslőleg veszi tudomásul. Olvastatott a pénzügyminisztériumnak a fogyasztási adóra vonatkozó rendelete. A minisztérium megütközve vette tudo­másul, hogy Szeged városa az 1868-ik évi fogyasztási adó behajtására nézve segédkezet nyújtani vonakodik. Nem tartozik ugyan a minisztérium eljárásáról semmiféle hatóságnak számolni, mindamellett is megjegyzi, misze­rint az előleges költségvetésekre vonatkozó intézkedések megtételére az országgyűléstől nyert meghatalmazást, s hogy a községek kö­teleztenek mind az egyenes mind a közvetett adók behajtásához segédkezet nyújtani s a­t. Végül ismételve felhívja Szeged város közön­ségét , hogy a helybeli pénzügyi közegeknek a jövő évi fogyasztási adó biztosításánál segéd­kezet nyújtson. Poh­ner Jenő képviselő a miniszteri rendelet ellen szól s kivánja, hogy a közgyű­lés maradjon meg előbbeni határozata mellett, az az, hogy a segédkezést tagadja meg. Taschler József­­nök megjegyzi, hogy a minisztérium csak azt kívánja, miszerint a város az árverezéshez küldjön ki egy biztost, amiből nem következik, hogy az országgyűlés határozatának elébe vág, mert a fogyasztási adó a jövő évre csak akkor lép érvénybe, ha azt az országgyűlés elhatározza, ő tehát kí­vánja, hogy a miniszteri rendeletnek elégté­tessék. Elnek a közgyűlés nyilatkozata folytán kimondja, hogy óvás kijelentése mellett a mi­nisztérium kívánsága teljesíttetni fog. (Folyt, köv) A pest-szegedi csatorna. Ismét e főérdekű tárgyhoz szólandunk, melynek, úgy látszik végzete, nehéz küzdel­meket és nagy akadályokat legyőzni, hogy létesüléséhez közeledhessen. Előre bocsátunk néhány bevezető szót. Minden oly város, mely természetes fek­vésénél fogva csomópontja a forgalomnak, azaz, a melyhez és a melyből jó, korszerű és olcsó forgalmi utak vezetnek és indulnak, főfontosságú kereskedelmi piaccá, és idővel, hacsak különös elháríthatlan akadályok nem merülnek föl, az ipar székhelyévé válik. Ez elvitázhatlan,­­ és valamint egyes vá­rosoknál, úgy alkalmas helyzetű területeknél és országoknál is teljes érvényben maradnak ezen tényezők. Fölszólítjuk mindazokat, kik ez állítá­sunkat megcáfoló példákat ismernek, ezeket közzétenni, ellenben számtalan oly példát hoz­hatunk, mely állításunkat igazolja. Tehát az anyagi jólét egyik fő tényezője nálunk talán még inkább, mint akárhol: a jó és olcsó forgalmi út. Miért inkább nálunk, mint akárhol,­­ azt is megmondjuk, mert hazánk fő kiviteli cikkei eddig nyers terményekből állanak, me­lyek mind súlyuknál, mind csekély áruknál fogva a magas szállítási költségek és átalában a tökéletlen forgalmi utak által sokkal érez­hetőbben futtatnak, mint a külföld iparcikkei, melyek kis mennyiségben nagy értékeket képviselnek. Ezt azért fejtegettük némileg , mert olyanok is vannak, bár igen-igen kevesen, kik egy ily nagyobb mérvű forgalmi út hasz­nosságát kétségbe vonják, és — mert köz­löny is létezik, mely ily badar eszméket világnak bocsátani hivatva érzi magát. Különös,­­ de ily figyelmet nem ér­demlő különcséget, mely Herostratként min­den áron észrevételt keres, mellőzve, az ügy most oly stádiumban van, hogy hozzá szó­lani kötelessége mindazoknak, kik alföldünk és városunk fölvirágzását valóban szívükön hordják. És e tekintetben nem a magunk szavai­val akarunk élni, hanem idézzük Szász Ká­roly a „Pesti Napló“ 262-dik számában köz­­lött cikkéből e következőket: „Két terv van eddigelé szóban. Egyik Szegedről, másik Csongrádról hozza a csa­tornát a Dunához, s az utóbbira nézve nincs még megállapítva a dunai végpont sem; vagy a ráckevi egész Duna-ág fölhasználásával Tass és Szalk-Szent-Márton körül, vagy Pest kö­zelében , mintegy Soroksár körül lenne a dunai végpont. „A Dunát és Tiszát összekötő csatorná­hoz két főfontosságú országos érdek van köt­ve. Egyik szállítási út gyanánt szolgálni a gazdagon termelő Tiszántúlnak, egyenesen és olcsón, Pestre, hova hazánk összes termelé­sét s közlekedését központosítanunk kell, hogy innen közvetíttessék a külfölddel; másik a Tisza és Duna közének, mely szintén nagy terület, szállítási út, s egyszersmind öntö­zési eszköz gyanánt szolgálni. „Ha csak az első tekintetet kellene figye­lembe vennünk, a csongrádi vonalé volna az előny, mert az a Tiszától rövidebben vezetne a Dunához, illetőleg Pesthez, az alsó Tiszán­túl pedig, föl Csongrádig, használhatná ma­gát a Tiszát. „De nem valódi országos érdek-e, nem is említve, hogy igazság, a másik tekintet is, hogy ne legyen az országnak egy nagy vidéke sem, mely mostoha gyermekül minden jóból kizárva maradjon? „S ha a csongrádi végpont fogadtatnék el, bátran elmondhatjuk, hogy a Tisza-Duna közének közép része, Kecskeméttől le Sza­badkáig, ily mostoha gyermekévé lenne a hazának, és pedig fölötte hosszú időre, hogy ne mondjam ki a nagy szót: örökre. „A cegléd-szegedi vasútvonal, mely a Tiszamentében megy végig, maga a hajóz­ható két folyó egészen elzárja az említett vidéktől azon reményt, hogy valaha vasútja legyen. Szegedtől Szabadka és Zombornak épül a vonal, de a Kis-Kunság hat nagy községe (Félegyház és Dorozsma a vasút mel­lett lévén), továbbá Izsák, Kis-Kőrös, Vad­­kert és számos s nagy terjedelmű pusztáik soha, vagy legalább sok nemzedék idejéig, nem fognak egy vasút jótékonyságában része­sülni. Jó utaik, a teljesen közvetlen homok­végetlenségen, aligha lesznek valaha. S a közlekedési eszközök e teljes hiánya miatt e roppant terület örökös tespedésre, örökös szegénységre látszik kárhoztatva lenni. Halas, melynek egymagának határa akkora, mint egész Torna vármegye, a Kis-Kunság és Pest­megye említett városai, a hozzájuk tartozó roppant pusztákkal együtt, örökre kizárva maradnak az egész országot beölelő vasúthá­lózatokból , s mig minden vidéke hazánknak emelkedik , halad és gazdagszik, ez arra van kijelölve, hogy hátramaradjon és végkép el­szegényedjék. Igazságos-e ez? Érdekében áll-e az országnak? S miért? Hogy a tervezett csatorna egypár mértfölddel rövidebb legyen. „S nézzük, a szegedi terv nyújt-e a vonal hosszabbságából eredendő költségnöve­kedésért elég kárpótlást a szóban forgó vidék­nek s általa az egész országnak. „Az ócsai (pestmegyei) lapostól kezdve, átmetszetesen le Bajáig, a Turjánnak neve­zett földárja szokott nedves esztendőkben ga­rázdálkodni. Jótékonyan áztatja ugyan meg a kaszálók és legelők egy részét, de elöntve tartja a nagy részt, betölti a mélyebb lapo­sokat , és sok ezer hold földet tesz, évekre néha, használhatlanná. Ezt maga idejében levezetni, csak oly csatornával lehet, mely annak vidékét átszegi; a csongrádi vonal ezt nem teszi, a szegedi igen. „Ellenben a száraz esztendők amaz egész vidéknek halált hozók szoktak lenni; a 63., 64., 66-dik ínséges évek példa reá. Az egész roppant terület, melyet egyetlen patakocska sem öntöz, eleped a szomjúságtól, s az aszály megmérhetlen kárai évről-évre ismét­lődnek. E vidék már ott van, hogy állandóan ínségesnek kell tekintetni, s adóképességét teljesen elveszti, sőt országos segélyre szorul minden évben. Még a jelen év is, mely ha­zánk legtöbb vidékének áldásos volt, a Kis- Kunság száraz talaján alig adott 1—2—3 magot. Ha e vidéket rendes öntözési rend­szerrel nem látjuk el, bátran akár kitörül­hetjük az országos adókönyvekből. A nép már el van szegényedve, a föld már el van romolva, szántóföld nem terem, rét nem hajt, legelő homokbuckává sárgult.­­ S most az utolsó reménytől is megfosztanék, hogy rajta valaha segítve legyen. „A szeged-dunai csatorna, mind a ned­ves , mind a száraz esztendők nyomorán se­gíthetne, s nem is segít rajtuk semmi egyéb, egyedül ez. „Még egy mellékes előnyt is föl kell említenem: a csatornavonalra szükséges föld kisajátításának könnyebbségét. A csatorna a nagy terjedelmű Kis-Kun pusztákon menne át; e puszták legnagyobb része még osztat­lan föld, közlegelő. S biztosan vagyok értesül­ve , hogy az érdeklett Kis-Kun községek ez osztatlan földeikből a szükséges tért minden kisajátítási díj nélkül átengednék az államnak, vagy a vállalkozó társulatnak. Még csak ennyit. A szeged-tassi csatorna következő helyeket érintene, nagyjában. Sze­gedtől kiindulva Dorozsmának, Majsának jön­ne, átszegve a kettő közt eső, mintegy 4 mföld szélességű tért; azután a Kun-Szent- Miklóshoz tartozó Szanki pusztát, Halas ha­tárát , illetőleg annak két pusztáját. Majd Vadkert és Kis-Kőrös pusztáit, Bocsát, Tajót, Izsákot jobbra hagyva, Szabad-Szállás és Fü­­löp-Szállás közt menne föl, s Bösztört érint­ve , Kun-Szent-Miklós mellett haladna át Tass és Szalk-Szent-Márton között a ráckevi Duna-ág alsó vége tájáig. Mind e községek közelről vannak érdekelve, miért ne egyesít­hetnék szavukat ez ügyben, mely mindnyá­jukra nézve életkérdés?“ Ennyit Szász Károly. Hanem hogy ez történjék, szükséges, hogy egy áldozatképes hazafiakból álló bi­zottmány vegye ez ügyet kezébe, ez te­gye meg a szükséges előleges intézkedése­ket, egyetértve azon alakító társulattal, mely már régebb idő óta létezik, h­a legelső teendő volna egy központ létesítése, melyen egy-két alkalmas egyéniség folytonosan mű­ködne ez ügy érdekében. Tudjuk, hogy vannak városunknak olyan polgárai és testületei, kik áldozatkészek ott, hol városunk és alföldünk jövője forog szó­ban, ezekhez vannak intézve jelen soraink, kívánjuk, hogy sikerrel.

Next