Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)
1869-04-08 / 28. szám
táplálja bennünk, hogy a fő főkérdés annál makacsabbul pihen a feledés sűrű fátyola alatt. Egy idegen a napokban először fordulván meg városunkban, róla egyebek közt azon nem igen hízelgő megjegyzést téve, hogy már sok városban megfordult, de Szegednél rendetlenebb , piszkosabb és semetesebb várost még nem látott. Ha bizony régi gyöngeségünk már ez nekünk, amiben 67 óta szépen haladtunk előre, hála legyen érte a népválasztotta hatóságnak, de kiváltképen a rendőrség fejének, a főkapitánynak, akit ez az idegen úr is kiváló dicséretekkel halmozott el, de a miket nem írunk ide, nehogy elbizakodottá tegyük. — Pedig ez az ur a Sinaudvar előtti pompás kövezetét még nem is látta és annak , valamint a belvárosi egyház megátalkodott óriási munkás-állványának históriáját még nem is hallotta. Apropost. városi hatóság. Mikor is lesz már az a Tisza part kikövezve? És meddig is fog még ott maradni az a templomhoz ragasztott s a télnek viszontagságait immár szerencsésen kiállott állvány — a hívek és járókelők bátorságának edzésére ? Bocsánat, hogy ilyen kiváncsiak vagyunk. Még többször is fogunk kérdezősködni. — Városi uraink megsokallották az eddigi világosságot s meghagyták a légszeszgyárnak, hogy az utcai lámpákat a mainzi naptár szerint gyújtassa föl. S igy kedden este már 3/48-kor kezdék fölgyujtani, s természetesen csak 19-kor gyújthatják föl az utolsót, mert 3 óráig tart, amíg valamennyit eljárhatják. Ebből az következett, hogy a közönség este sötétben kénytelen járni, s akkor élvezhető a világosság, midőn a békés polgár már pihenő helyét szokta fölkeresni. Azt elfelejték , hogy Mainz más fok alatt fekszik, s még ott a sötétség nem állott be, midőn nálunk már a világosságra szükség van. — No de ez is — spórolás. A ki ifjúsági kör becsületbirósága a napokban egy köztagot erkölcstelen tett elkövetése miatt, kizárt az egyletből. — A komlókerthez címzett terjedelmes háztelket és kertet egy társaság vásárolta meg,mely oda díszes gőzfürdőt, ötven káddal rendelkező széksós fürdőt és csinos vendéglői helyiséget fog építtetni. Éljen a verseny ! — A Bach uralomból e vidéken kevés maradandó tó mutatható föl; majdnem egyetlen azon országút, mely Ujszegedtől Temesvárig épült s a mely tömérdek pénzbe és munkaerőbe került. Tudva van pedig, hogy vidékünkön bármily jól épített országút gondos kezelést, folytonos javítást igényel, különben néhány év múlva elenyészik. Mint tudjuk, ezelőtt ez utat minden évben kavicsolták s javították rajta a hiányt, de úgy látszik, az utóbbi két évben megfeledkeztek róla, mert Újszegedtől Deszkig már annyira meg van rongálva, hogy valódi önfeláldozás rajta közlekedni. Ennek, állítólag, az lenne az oka, hogy a közlekedési minisztérium az ezen útókarban tartására okvetlen szükséges kavicsmennyiséget felére szállíttató le. Nem tudjuk, miben áll a dolog , de ezt egyelőre nem hihetjük, mert a kormánynak tudnia kell, hogy a takarékosság ily esetekben tömérdek kárt okoz. Jó lenne, ha ezen ügy illető helyen mielőbb megérdemlett figyelemben részesülne, egyúttal talán az újszegedi hid ügye is valahára elintéztetnék, amely télen át a Scylla és Charybdis veszélyeivel vetekszik. — Egypár csizma. Egy vidéki utazó M. csizmadiánál egypár magyar csizmát rendelt meg, s midőn azt hazavitték, a számla nem kevesebbről szólott, mint o. é. 24, szóval: huszonnégy forintról. A megrendelő a 24 frt kifizetésekor csak azt kérdeztette az olcsó mestertől, hogy a közönséges csizmának melyik része van olyan becses anyagból, melynélfogva az árát oly szédelgő magasra kellett szabni, mert azt illendően meg akarná becsülni. A felelet azonban elmaradt. Öngyilkosság. Tegnap este egy Kisteleken állomásozó pénzügyőr fegyverét vízzel megtöltvén, agyonlőtte magát, de oly szerencsétlenül, hogy a fegyver szétrepedvén, egyik karját szétzúzta, a lövés pedig állkapcáját, száját és orrát szakíta szét, s a szerencsétlen még életben van, de halála kikerülhetlen. Oket az öngyilkosságra következő esemény szolgáltatott. Az ünnepek után két pénzügyőr a kisteleki tanyákon a pálinka kazánokat vizsgálván, amíg az egyik a házigazdával a pálinka kazánt ment ki megnézni, addig a másik kipicézte a ládából a házigazdának 15 írtját. A gazda később kárát észrevevén, gyanúba vette a szobában maradt Szűcs nevű dorozsmai születésű pénzügyőrt és az elkövetett tolvajságról jelentést tett, minek folytán a nevezett szemmel tartatván, minthogy a kocsmában nagyba kezdett mit látni, mint gyanús rögtön befogatott, s miután tettét be is vallotta, büntetése elnyerése végett Szegedre lett volna beszállítandó, de ezt öngyilkossággal előzte meg. A Gyümölcsoltó hold, asszony ünnepét, mely mint tudjuk, az idén nagyhétre esett, — Makón f. hó 5-én tartották meg. Babócsay urnak múlt számunkhoz mellékelt azon nyilatkozatára, melyben a tápéi követválasztás leírása miatt oly érzékenyen „mossa a szennyesét“ — cáfolatul igen jó kezekből érkezett adatokat kaptunk, melyek tanúsítják, mennyire jobb lenne sok embernek nem érzékenykedni és nem hánytorgatni hazafiságát, melyet senki meg nem támadott, és amely csakis a tegnapi napról datálódik. A beküldött cáfolatot tárgyhalmaz miatt csak jövő számunkban közölhetjük. Vegyesek. * 13 Felsége, amig Budán lesz, hetenkint kétszer fog kihalgatást adni, s aztán, ha az udvar Gödöllőre vonul, hetenkint egyszer. * A közelebbi vadászatok alkalmával Gödöllő , Kerepes és Isaszeg táján nyolcvanegy darab vadat ejtettek el. Id. Emich Gusztáv, az „Athaeneum” nyomda volt tulajdonosa s a közmivelődés terén sok érdemet szerzett férfiú, f. hó 3 án meghalt s f. hó 5-én a fővárosi közönség nagy részvéte mellett temettetett el. — Béke hamvaira. * Liszt Ferenc, ki jelenleg Bécsben időzik, bécsi tartózkodása után eljövend hozzánk, hogy pár hetet a fővárosban töltsön és magyar koronázási miséjét az országgyűlés ünnepélyes megnyitása alkalmával megismertesse. Egyúttal a magyar gazdasszonyok egy létének javára is hangversenyt rendezend. * Budavára megszűnik vár lenni. A bástyamagaslatokon 123 háztelek fog kihasíttatni, melyeken mindenekelőtt a minisztériumok számára szükségelt épületek fognak fölépíttetni az építkezési társaság által. * A hatvani honvéd emlék leleplezési ünnepélye múlt vasárnap ment véghez. Ez emlék két öt magas márvány gúla (szürke színű) Hatvan főterén. A távolból érkező vendégeket az indóházban Freiburg volt őrnagy fogadta. A város megtelt kegyeletes közönséggel. Sok zászlót és virágot lehetett látni. Tizenegy órakor ágyúdürdés jelölte az ünnepély kezdetét, s megindult a jól rendezett menet — a templomba, ahol Janikovics Lajos prépost lelkesemlékbeszédet tartott, a honszeretet magas erényét melegen emelte ki, s megáldá a csatákban elesett vitézek hamvait. Harangzúgás, népzene és éljenek közt hullt le a lepel az emlékről, mely Gerenday műtermében készült. Egy nagy lombkoszorút tettek rá , s a prépost megáldá az emléket, a közönség pedig a „Szózat” két első versszakát éneklé. Az ünnepélynek fél egykor lett vége. * Azon honvédek, kiknek pénzük utalványoztatott, de azt még föl nem vették, fölhivatnak, hogy f. é. april hó utolsóig Pest városnál jelentkezni szíveskedjenek, mert ezen túl igényeik tekintetbe nem vétetnek. * Somogyból írják a „P. N.“-nak, hogy Somssich Pál e hé 7 én indul Pestről, megköszönni a rigyicai választókerületnek iránta nyilvánított bizalmát. Ugyanez alkalomra Kaposvárról egy számos tagból álló küldöttség indul Mohácsra, ott az országos képviselővel találkozandó s résztveendő azon tisztelgések s ünnepélyekben, melyeket számára nagy talentumának tisztelői rendeznek. A kassai képviselőválasztást ismét elhalasztoták ápril 18 ikára. Főispánokul a „N. Tem. Ztg*1 szerint Torontálba gr. Bethlen József, Aradba pedig Ormós Zsigmond vannak kijelölve. * A „P. Napló” számítása szerint, leszámítva a kettős választásokat, a Deák párti képviselők többsége tisztán Magyarországból 23, Erdélylyel 83, Horvátország követeivel pedig lesz az eddigi eredmények szerint is 112 főnyi többség. * A kolozsvári kaszinó tiszt. elnökének, Deák Ferencnek képvselővé választása alkalmából ünnepi lakomát tartott. A sajtóvétségekre nézve Erdélybe is behozatik az esküdtszék. Az igazságügyminiszter ugyanis oda utasította az erdélyi királyi biztost, hogy tegyen lépéseket az esküdtek listájának összeállítására vonatkozólag. Mint törvényszék sajtóügyekben a marosvásárhelyi királyi tábla fungálna. * Kossuth Ferenc — mint a „Pécsi lapok“ írják — a szt. lőrinci kerület orsz. képviselőségéről lemondott. * Székesfehérvári kihágások miatt mentek el Budáról Deréky, Greifeneg és Kerntter tvszéki ülnökök és Sándrik jegyző a végtárgyalásra , mely körülbelül egy hetet fog igénybe venni. A budai törvényszék ezenkívül egy hasonló ügyben Esztergomba is delegáltatott az igazságügyminisztérium által. A pesti városligeti „bimbóház“-nál ma vasárnap sajnálatos kihágás történt. Egy hetyke inasnak kedve kerekedett a közönséget durva tréfái és gorombaságaival fölingerelni , s midőn nehányan a vendégek közül a garázdálkodót rendre utasítani akarták, ennek társai is fölkerekedtek s védelmére keltek. A rendőrbiztos két rendőrrel a nesz vételére azonnal a helyszínére sietett, hogy a botrány okozóit bekísérje, azonban alig sikerült őket hatalmába keríteni, míg csak a város huszárjai segédkezet nem nyújtottak. Insultálták azokat is, kik a zavart tisztességesen csillapítani törekedtek. Midőn a foglyok a közeli őrlakba kisértettek, a csőcselék föllázadt s azok szabadlábra tételét követelé. A kellemetlen helyzetnek egy csapat katonaság vetett véget, mely midőn a csőcselék szeme láttára fegyverét megtölte, ez jobnak látta onnan elpárologni. * Babesből ismét Babesia lett, mióta a királyi tábla köréből kicsöppent. Legalább e nála oly komikus betű megizmosodása mellett nyilatkozik németül, hogy őt — az „ártatlanét — a „nemzeti türelmetlenség” foszta meg hivatalától és nyugdíjától. Mintha az állam is olyan lenne, mint egy fa, türelmesen táplálva a hernyót is, mely friss hajtásait rágja. Védi magát, hogy hivatalában nem volt hanyag ; csakhogy congressusra, synodusra, országgyűlésre kellett járnia, aztán a szeme is igen gyönge s at. Szóval ő csak a türelmetlenség áldozata * Temesvárt egy aranyműves boltjába a pincén keresztül betörtek és 5— 6000 frt. értékű ékszert raboltak el. A tetteseket, kiknek igen jól kellett ismerniük a helyiséget, erélyesen nyomozzák. * A hadügyminisztérium a „Militär Zig” értesülése szerint, mely e tekintetben megbízható forrás, a tábortörzskar feloszlatását akarja eszközölni. A táborkari főnök, táborszernagy John felmentése lett volna erre vonatkozólag az első lépés. E táborkar feloszlatását azonban egy újnak organizálása követné. Kuhn hadügyminiszter ugyanis előbb meg akar menekülni attól a copfos katonai hierarchiától, mely minden lépése ellen kimondhatlan akadályokat gördített, s egy oly törzskart akar alapítani, melynél rövidebb a haj és hosszabb az ész. Norvichban 1851-ben egy nő hulláját találták szétdarabolva és mindenfelé szétszórva. A gyilkost minden kutatás és nyomozás dacára sem tudták fölfedezni, míg végre most nemrég a meggyilkolt nőnek férje Sheward önmaga adta föl magát. Halálra ítéltetett. KÖZGAZDÁSZAT! ROVAT. Az anyag értékesítése. ii. A példa, melyet első cikkünkben fölmutattunk, t. i. a vasnak különféle módoni fölhasználása , fényesen kimutatja, miként értékesül az anyag szorgalmas kézben, úgy, hogy a nyers, magában értéktelen termék az ész varázsa alatt mesés értékre emelkedik. Szintúgy kimutatható lenne még száz meg száz anyagon, mily tág mezeje van az iparnak, ha a hajlam, akarat és kellő képzettség megvan. Magyarország mindannyi földi kincseknek gazdag, kifogyhatlan tárháza, melyhez hasonlóan Európa egy országa sincs megáldva a teremtőtől. És mi e gazdagság birtokában vagyunk már közel ezer esztendje, s mi több, nagyon jól tudtuk és büszkék voltunk rá mindenkor, hogy ez áldásnak bőségében úszunk. Mégis mennyire hátramaradtunk nemzetgazdasági tekintetben, mily koldusszerű, hol bőséges, hol nyomorúságos életet éltünk mindeddig! Ha más nemzet lakja e földet, nemzet, mely leveti őseitől örökölt túlbizakodottságát, a jövő iránti gondtalanságát s a körülötte történtek iránti közönbösségét: régen elérte volna nemcsak a gazdagság és jólétnek, de a hatalomnak is tetőpontját. Elmúlt, régen elmúlt azon korszak , mikor a kard élén függött nemcsak az élet és dicsőség, hanem a zsákmányokból összegyűlt gazdagság is. A mi őseinknek a kard volt, az most nekünk az eke és azon darab föld, mely tulajdonunkat képezi; a jó és korszerű szerszám és a képesség, melylyel azt forgatjuk. Ha a sem termőfölddel, sem nemes, sem pedig egyéb ércekkel épen meg nem áldott kis Svájc lakosságának sokaságát tekintjük és látjuk, miszerint nemcsak nem szegény, sőt ellenben jómódú, úgy, hogy országszerte nem láthatunk koldust, és összehasonlítjuk vele népünknek minden bőség mellett is szánandó állapotát, önkénytelenül kérdezzük: hogy lehet ez? Hát úgy, hogy azok pihennek, mikor mi mulatunk, munkálkodnak, midőn mi álmodunk, mozognak, hol mi tétlenek maradunk, széttekintenek, ha mi szemet hunyunk, eltanulják az idegegektől a jót, holott mi közönyösen elfordulunk tőle. Csudálkozva kérdezzük továbbá: miből él az ottani lakos, mikor csak rétjei vannak? hogy tarthat annyi sok és szép marhát, mikor egész birtoka csak néhány holdból áll ? hogyan szerezheti meg ezt a keveset is, mikor négyszögölenkint 1—2 frankot kell érte fizetnie? mikép lehet az, hogy egy 7—8000 lakosságú városban (pl. Chur városa) tiz, mondd,tűíz hírlap jelenik meg, melyeket egy 70,000 lakosságú canton (Graubündten) tart fönn ? Mindezek azon erős akarat és fáradhatatlan tönkvés gyümölcsét képezik, mely minden hasznavehetőt el nem mulaszt hasznosítani , mely birtokának és tehetségének legcsekélyebb részét is tőkének tekinti, melyből a lehető legmagasabb kamatokat kell kihúzni , mely a bel- és külföldi termékeket legkisebb részleteiben értékesíti és pénzét százféleképen forgatja. E tulajdonság hiányzik nekünk, ezt elérni legyen főtörekvésünk ! Szántjuk mi is földeinket —de nem trágyázzuk azokat, nem nedvesítjük száraz időben , nem kötjük a futóhomokot és sokat épen használatba sem veszünk; aratunk és nyomtatunk mi is — de úgy, hogy fele ottmarad. — Mily állapotban adunk túl marháinkon, hozzuk piacra a gyapjút, bőrt, a zsiradékot és többi százféle termelvényeinket! Mondhatjuk, csak úgy istenadta állapotában. Mily csekély gondot fordítunk rá, és mennyi pénz megy egy kárba! És mindamellett, hogy ily könnyedén bánunk el termelvényeinkkel, mégis aránylag drágábbak a külföld nehéz munkával és sok verejtékkel kiállított hasonló cikkeinél, úgy, hogy gyakran más piacokon bevásárolt és hozzánk teljesen elkészítve behozott cikkek csak azon áron kaphatók, mint a mienk, mely még primitív alakjában van. Ez a gépek diadala , ez a nagybani áldása ! Számtalan termékeink nyereséggel versenyre léphetnének a külfölddel, ha nem volnánk oly lassúk a jónak elismerésében; ha nem kételkednénk vállvonítva mindenben, ami új, ha nem nevetnénk a hangyaszorgalomú népfajok fölött, ellenben komolyan igyekeznénk őket tevékenységben utolérni, amit ők használnak, beható tanulmányunk tárgyává tenni és a célszerűt azonnal eltulajdonítani, megszerezni és hasznosítani. — Ott vannak az Egyesült Államok, melyeknek állapota sok tekintetben hasonlít a mienkhez. Ott is sok és kimeríthetlen a természet gazdagsága, ott is ritka a népesség, mint édes hazánkban , de az ott lakók nem nézhetik, hogy valami kárba menjen, azonnal értékesítik, ami csak értékesíthető. Elegendő embererő nincsen, tehát mit csinálnak ? A legeszesebben kigondolt gépeket alkotnak és azokkal végzik a munkát kényelmesen és olcsón is. Hogy léphetnének másként versenyre az angol termelvények roppant árja ellen, nemcsak otthon és más országokban, de még magában Angolországban is? Fényes példa arra, miszerint a gépek használatának nagy befolyása van az anyag értékesítésére, azon körülmény, hogy legújabb időben szénát szállítanak Amerikából eddigelé csak angol piacra, de bizonynyal nem sokára Európa többi takarmány szükségében levő országaiba is. Embererő semmi módon sem lett volna képes a szénának ily világraható értéket kivívni. Leginkább értékesíti a géperő az anyagot annak gyárilagos kidolgozásánál. Hogy mennyire emelte és szilárdítá a nagyszerű malomipar gabonáink értékét, azt mindnyájan tudjuk, valamint azt is, hogy a keményítőgyártás igen jól fizető iparág. De még tovább is növekszik a gabna értéke a tésztagyártás által. Társadalmi gazdaságunk nem oly fejlett még, hogy a kész száraztésztában időnyerést látnánk, mint a külföldi gyári munkásnők, a szorgalmas, maccaronival élő olaszok, a síktengeren levő hajós, az erdők mélyében dolgozó favágó, és a távol pusztákon kizárólag tarhonyával élő napszámos, valamint a szorgalmatoskodó fővárosi kis családok átalában, kik az időt készpénznek veszik. A len- és kenderipar mindenütt hanyatlásnak indul hazánkban, pedig előbb sem állt valami magas fokon. Hiába ís, külföldi gyáripar túlszárnyal, lenyom bennünket. A termesztés is csak akkor fog virágzásnak indulni, ha gyáraink lesznek , melyek termesztményeinket átveszik, mind már egy létezik Slavoniában Verőcemegyében, Adamovics Kapisztrán János ur kispomocsini birtokán , mely kendertörő-gyár lévén, a nyers kendert fonásra készíti elő és a termesztőket oly kedvező helyzetbe hozta, mely szeint egy hold kenderföldből 37 forint tiszta jövedelmet húznak Kézsmárkon pedig tovább értékesítik a lent és kendert az ottani fonógyár által. Most már azon kellene lenniök hazai vállalkozóinknak, hogy fehérítő- és festőgyárak, valamint szövőgyárak is jöjjenek létre, melyek az értéket mindannyian emelnék, míg végre a kereskedő kezében az értékesíthetés legfőbb pontjára emeltessék. A repcetermesztést igen kedvelik mezőgazdászaink, mert jól fizet, de csak látszólagosan, mert azon körülmény, mely szerin a repceolajt a külföldről nyerjük, nagyon redukálja annak nemzetgazdászati értékét. Amely pénz repceolajért külföldre áramlik ki, az mind honunkban maradhatna, ha a losonciak példáját követnék és több olajgyárt alapítanánk, így valamennyi gazdászati cikken végig mehetnénk, kimutatandó, miszerint mindent