Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-04-08 / 28. szám

táplálja bennünk, hogy a fő főkérdés annál makacsabbul pihen a feledés sűrű fátyola alatt.­­ Egy idegen a napokban először for­dulván meg városunkban, róla egyebek közt azon nem igen hízelgő megjegyzést téve, hogy már sok városban megfordult, de Szegednél rendetlenebb , piszkosabb és semetesebb várost még nem látott. H­a bizony régi gyöngesé­­günk már ez nekünk, amiben 67­ óta szépen haladtunk előre, hála legyen érte a népvá­lasztotta hatóságnak, de kiváltképen a rend­őrség fejének, a főkapitánynak, akit ez az idegen úr is kiváló dicséretekkel halmozott el, de a miket nem írunk ide, nehogy elbi­­zakodottá tegyük. — Pedig ez az ur a Sina­­udvar előtti pompás kövezetét még nem is látta és annak , valamint a belvárosi egyház megátalkodott óriási munkás-állványának his­tóriáját még nem is hallotta. Apropos­t. vá­rosi hatóság. Mikor is lesz már az a Tisza part kikövezve? És meddig is fog még ott ma­radni az a templomhoz ragasztott s a télnek vi­szontagságait immár szerencsésen kiállott állvány — a hívek és járókelők bátorságának edzé­sére ? Bocsánat, hogy ilyen kiváncsiak vagyunk. Még többször is fogunk kérdezősködni. — Városi uraink megsokallották az eddigi világosságot s meghagyták a légszesz­gyárnak, hogy az utcai lámpákat a mainzi naptár szerint gyújtassa föl. S igy kedden este már 3/48-kor kezdék fölgyujtani, s ter­mészetesen csak 19-kor gyújthatják föl az utolsót, mert 3 óráig tart, amíg valamennyit eljárhatják. Ebből az következett, hogy a kö­zönség este sötétben kénytelen járni, s akkor élvezhető a világosság, midőn a békés polgár már pihenő helyét szokta fölkeresni. Azt el­­felejték , hogy Mainz más fok alatt fekszik, s még ott a sötétség nem állott be, midőn nálunk már a világosságra szükség van. — No de ez is — spórolás. A ki ifjúsági kör becsületbirósága a napokban egy köztagot erkölcstelen tett elkö­vetése miatt, kizárt az egyletből. — A komlók­e­rt­h­ez címzett terjedel­mes háztelket és kertet egy társaság vásárolta meg,mely oda díszes gőzfürdőt, ötven káddal rendelkező széksós fürdőt és csinos vendéglői helyiséget fog építtetni. Éljen a verseny ! — A B­a­c­h uralomból e vidéken kevés maradandó tó mutatható föl; majdnem egyet­­len azon országút, mely Uj­szegedtől Temes­várig épült s a mely tömérdek pénzbe és munkaerőbe került. Tudva van pedig, hogy vidékünkön bármily jól épített országút gon­dos kezelést, folytonos javítást igényel, kü­lönben néhány év múlva elenyészik. Mint tud­juk, ezelőtt ez utat minden évben kavicsolták s javították rajta a hiányt, de úgy látszik, az utóbbi két évben megfeledkeztek róla, mert Új­sze­­gedtől Deszkig már annyira meg van rongálva, hogy valódi önfeláldozás rajta közlekedni. Ennek, állítólag, az lenne az oka, hogy a közle­kedési minisztérium az ezen út­­ókarban tar­tására okvetlen szükséges kavicsmennyiséget felére szállíttató le. Nem tudjuk, miben áll a dolog , de ezt egyelőre nem hihetjük, mert a kormánynak tudnia kell, hogy a takarékosság ily esetekben tömérdek kárt okoz. Jó lenne, ha ezen ügy illető helyen mielőbb megérdem­­lett figyelemben részesülne, egyúttal talán az új­szegedi hid ügye is valahára elintéztetnék, amely télen át a Scylla és Charybdis veszé­lyeivel vetekszik. — Egypár csizma. Egy vidéki utazó M. csizmadiánál egypár magyar csizmát ren­delt meg, s midőn azt hazavitték, a számla nem kevesebbről szólott, mint o. é. 24, szó­val: huszonnégy forintról. A megrendelő a 24 frt kifizetésekor csak azt kérdeztette az olcsó mestertől, hogy a közönséges csizmá­nak melyik része van olyan becses anyagból, melynélfogva az árát oly szédelgő magasra kellett szabni, mert azt illendően meg akarná becsülni. A felelet azonban elmaradt.­­ Öngyilko­sság. Tegnap este egy Kisteleken állomásozó pénzügyőr fegyverét vízzel megtöltvén, agyonlőtte magát, de oly szerencsétlenül, hogy a fegyver szétrepedvén, egyik karját szétzúzta, a lövés pedig állkap­­cáját, száját és orrát szakíta szét, s a sze­rencsétlen még életben van, de halála kike­­rülhetlen. Oket az öngyilkosságra következő esemény szolgáltatott. Az ünnepek után két pénzügyőr a kisteleki tanyákon a pálinka kazánokat vizsgálván, amíg az egyik a házi­gazdával a pálinka kazánt ment ki megnézni, addig a másik kipicézte a ládából a házi­gazdának 15 írtját. A gazda később kárát észrevevén, gyanúba vette a szobában maradt Szűcs nevű dorozsmai születésű pénzügyőrt és az elkövetett tolvajságról jelentést tett, minek folytán a nevezett szemmel tartatván, minthogy a kocsmában nagyba kezdett mit látni, mint gyanús rögtön befogatott, s mi­után tettét be is vallotta, büntetése elnyerése végett Szegedre lett volna beszállítandó, de ezt öngyilkossággal előzte meg. A Gyümölcsoltó hold, asszony ünnepét, mely mint tudjuk, az idén nagyhétre esett, — Makón f. hó 5-én tartották meg.­­ Babócsay urnak múlt számunkhoz mellékelt azon nyilatkozatára, melyben a tá­péi követválasztás leírása miatt oly érzéke­nyen „mossa a szennyesét“ — cáfolatul igen jó kezekből érkezett adatokat kaptunk, melyek tanúsítják, mennyire jobb lenne sok embernek nem érzékenykedni és nem hánytorgatni ha­­zafiságát, melyet senki meg nem támadott, és amely csakis a tegnapi napról datálódik. A beküldött cáfolatot tárgyhalmaz miatt csak jövő számunkban közölhetjük. Vegyesek. * 13 Felsége, a­mig Budán lesz, he­­tenkint kétszer fog kihalgatást adni, s aztán, ha az udvar Gödöllőre vonul, hetenkint egy­szer. * A közelebbi vadászatok alkalmá­val Gödöllő , Kerepes és Isaszeg táján nyolc­vanegy darab vadat ejtettek el.­­ Id. Emich Gusztáv, az „Athae­­neum” nyomda volt tulajdonosa s a közmivelő­dés terén sok érdemet szerzett férfiú, f. hó 3 án meghalt s f. hó 5-én a fővárosi közönség nagy részvéte mellett temettetett el. — Béke hamvaira. * Liszt Ferenc, ki jelenleg Bécsben időzik, bécsi tartózkodása után eljövend hoz­zánk, hogy pár hetet a fővárosban töltsön és magyar koronázási miséjét az országgyűlés ünnepélyes megnyitása alkalmával megismer­tesse. Egyúttal a magyar gazdasszonyok egy létének javára is hangversenyt rendezend. * Budavára megszűnik vár lenni. A bástyamagaslatokon 123 háztelek fog kihasít­­tatni, melyeken mindenekelőtt a minisztériu­mok számára szükségelt épületek fognak föl­építtetni az építkezési társaság által. * A hatvani honvéd emlék leleple­zési ünnepélye múlt vasárnap ment véghez. Ez emlék két öt magas márvány gúla (szürke színű) Hatvan főterén. A távolból érkező ven­dégeket az indóházban Freiburg volt­ őrnagy fo­gadta. A város megtelt kegyeletes közönség­gel. Sok zászlót és virágot lehetett látni. Tizenegy órakor ágyúdürdés jelölte az ünne­pély kezdetét, s megindult a jól rendezett menet — a templomba, a­hol Janikovics Lajos prépost lelkes­­emlékbeszédet tartott, a honszeretet magas erényét melegen emelte ki, s megáldá a csatákban elesett vitézek hamvait. Harangzúgás, népzene és éljenek közt hullt le a lepel az emlékről, mely Geren­­day műtermében készült. Egy nagy lombkoszo­rút tettek rá , s a prépost megáldá az emléket, a közönség pedig a „Szózat” két első vers­szakát éneklé. Az ünnepélynek fél egykor lett vége. * Azon honvédek, kiknek pénzük utalványoztatott, de azt még föl nem vették, fölhivatnak, hogy f. é. april hó utolsóig Pest városnál jelentkezni szíveskedjenek, mert ezen túl igényeik tekintetbe nem vétetnek. * Somogyból írják a „P. N.“-nak, hogy Somssich Pál e hé 7 én indul Pestről, megköszönni a rigyicai választókerületnek iránta nyilvánított bizalmát. Ugyanez alkalomra Ka­posvárról egy számos tagból álló küldöttség indul Mohácsra, ott az országos képviselővel találkozandó s résztveendő azon tisztelgések s ünnepélyekben, melyeket számára nagy ta­lentumának tisztelői rendeznek. A kassai képviselőválasztást is­mét elhalasztoták ápril 18 ikára. Főispánokul a „N. Tem. Ztg*1 sze­rint Torontálba gr. Bethlen József, Aradba pedig Ormós Zsigmond vannak kijelölve. * A „P. Napló” számítása szerint, le­számítva a kettős választásokat, a Deák párti képviselők többsége tisztán Magyarországból 23, Erdélylyel 83, Horvátország követeivel pedig lesz az eddigi eredmények szerint is 112 főnyi többség. * A kolozsvári k­as­z­in­ó tiszt. elnö­kének, Deák Ferencnek képvselővé vá­lasztása alkalmából ünnepi lakomát tartott.­­ A sajtóvétsége­k­re nézve Erdélybe is behozatik az esküdtszék. Az igazságügy­miniszter ugyanis oda utasította az erdélyi királyi biztost, hogy tegyen lépéseket az es­küdtek listájának összeállítására vonatkozólag. Mint törvényszék sajtóügyekben a marosvá­sárhelyi királyi tábla fungálna. * Kossuth Ferenc — mint a „Pécsi lapok“ írják — a szt. lőrinci kerület orsz. képviselőségéről lemondott. * Székesfehérvári kihágások miatt men­tek el Budáról Deréky, Greifeneg és Kernt­­ter tvszéki ülnökök és Sándrik jegyző a vég­tárgyalásra , mely körülbelül egy hetet fog igénybe venni. A budai törvényszék ezenkívül egy hasonló ügyben Esztergomba is delegál­­tatott az igazságügyminisztérium által. A pesti városligeti „bimbóház“-nál ma vasárnap sajnálatos kihágás történt. Egy hety­ke inasnak kedve kerekedett a közönséget durva tréfái és gorombaságaival fölinge­relni , s midőn nehányan a vendégek közül a garázdálkodót rendre utasítani akarták, ennek társai is fölkerekedtek s védelmére keltek. A rendőrbiztos két rendőrrel a nesz vételére azonnal a hely­színére sietett, hogy a botrány okozóit bekísérje, azonban alig si­került őket hatalmába keríteni, míg csak a város huszárjai segédkezet nem nyújtottak. Insultálták azokat is, kik a zavart tisztessé­gesen csillapítani törekedtek. Midőn a foglyok a közeli őrlakba kisértettek, a csőcselék föl­­lázadt s azok szabadlábra tételét követelé.­­ A kellemetlen helyzetnek egy csapat katona­ság vetett véget, mely midőn a csőcselék szeme láttára fegyverét megtölte, ez jobnak látta onnan elpárologni. * Babesből ismét Babesia lett, mi­óta a királyi tábla köréből kicsöppent. Leg­alább e nála oly komikus betű megizmosodása mellett nyilatkozik németül, hogy őt — az „ártatlanét — a „nemzeti türelmetlenség” foszta meg hivatalától és nyugdíjától. Mintha az állam is olyan lenne, mint egy fa, türel­mesen táplálva a hernyót is, mely friss haj­tásait rágja. Védi magát, hogy hivatalában nem volt hanyag ; csakhogy congressusra, synodusra, országgyűlésre kellett járnia, aztán a szeme is igen gyönge s a­t. Szóval ő csak a türelmetlenség áldozata­­ * Temesvárt egy aranyműves bolt­jába a pincén keresztül betörtek és 5— 6000 frt. értékű ékszert raboltak el. A tetteseket, kiknek igen jól kellett ismerniük a helyiséget, erélyesen nyomozzák. * A hadügyminisztérium a „Mi­litär Zig” értesülése szerint, mely e tekintet­ben megbízható forrás, a tábortörzskar fel­oszlatását akarja eszközölni. A táborkari fő­nök, táborszernagy John felmentése lett volna erre vonatkozólag az első lépés. E táborkar feloszlatását azonban egy újnak organizálása követné. Kuhn hadügyminiszter ugyanis előbb meg akar menekülni attól a copfos katonai hierarchiától, mely minden lépése ellen ki­­mondhatlan akadályokat gördített, s egy oly törzskart akar alapítani, melynél rövidebb a haj és hosszabb az­­ ész. Norvichban 1851-ben egy nő hulláját találták szétdarabolva és mindenfelé szétszórva. A gyilkost minden kutatás és nyomozás da­cára sem tudták fölfedezni, míg végre most nemrég a meggyilkolt nőnek férje Sheward ön­maga adta föl magát. Halálra ítéltetett. KÖZGAZDÁSZAT! ROVAT. Az anyag értékesítése. ii. A példa, melyet első cikkünkben fölmu­tattunk, t. i. a vasnak különféle módoni föl­­használása , fényesen kimutatja, miként érté­kesül az anyag szorgalmas kézben, úgy, hogy a nyers, magában értéktelen termék az ész varázsa alatt mesés értékre emelkedik. Szint­úgy kimutatható lenne még száz meg száz anyagon, mily tág mezeje van az iparnak, ha a hajlam, akarat és kellő képzettség megvan. Magyarország mindannyi földi kincseknek gazdag, kifogyhatlan tárháza, melyhez hason­lóan Európa egy országa sincs megáldva a teremtőtől. És mi e gazdagság birtokában vagyunk már közel ezer esztendje, s mi több, nagyon jól tudtuk és büszkék voltunk rá mindenkor, hogy ez áldásnak bőségében úszunk. Mégis mennyire hátramaradtunk nemzetgazdasági te­kintetben, mily koldusszerű, hol bőséges, hol nyomorúságos életet éltünk mindeddig! Ha más nemzet lakja e földet, nemzet, mely leveti őseitől örökölt túlbizakodottságát, a jövő iránti gondtalanságát s a körülötte történtek iránti közönbösségét: régen elérte volna nemcsak a gazdagság és jólétnek, de a hatalomnak is tetőpontját. Elmúlt, régen elmúlt azon korszak , mi­kor a kard élén függött nemcsak az élet és dicsőség, hanem a zsákmányokból összegyűlt gazdagság is. A mi őseinknek a kard volt, az most nekünk az eke és azon darab föld, mely tulajdonunkat képezi; a jó és korszerű szer­szám és a képesség, melylyel azt forgatjuk. Ha a sem termőfölddel, sem nemes, sem pedig egyéb ércekkel épen meg nem áldott kis Svájc lakosságának sokaságát tekintjük és látjuk, miszerint nemcsak nem szegény, sőt ellenben jómódú, úgy, hogy országszerte nem láthatunk koldust, és összehasonlítjuk vele népünknek minden bőség mellett is szánandó állapotát, önkénytelenül kérdezzük: hogy le­het ez? Hát úgy, hogy azok pihennek, mikor mi mulatunk, munkálkodnak, midőn mi ál­modunk, mozognak, hol mi tétlenek maradunk, széttekintenek, ha mi szemet hunyunk, elta­nulják az idegegektől a jót, holott mi kö­­zönyösen elfordulunk tőle. Csudálkozva kérdezzük továbbá: miből él az ottani lakos, mikor csak rétjei vannak? hogy tarthat annyi sok és szép marhát, mi­kor egész birtoka csak néhány holdból áll ? hogyan szerezheti meg ezt a keveset is, mi­kor négyszögölenkint 1—2 frankot kell érte fizetnie? mikép lehet az, hogy egy 7—8000 lakosságú városban (pl. Chur városa) tiz, mondd,tűíz hírlap jelenik meg, melyeket egy 70,000 lakosságú canton (Graubündten) tart fönn ? Mindezek azon erős akarat és fáradha­tatlan tönkvés gyümölcsét képezik, mely minden hasznavehetőt el nem mulaszt hasz­nosítani , mely birtokának és tehetségének legcsekélyebb részét is tőkének tekinti, mely­ből a lehető legmagasabb kamatokat kell ki­húzni , mely a bel- és külföldi termékeket legkisebb részleteiben értékesíti és pénzét százféleképen forgatja. E tulajdonság hiányzik nekünk, ezt el­érni legyen főtörekvésünk ! Szántjuk mi is földeinket —de nem trá­gyázzuk azokat, nem nedvesítjük száraz idő­ben , nem kötjük a futóhomokot és sokat épen használatba sem veszünk; aratunk és nyom­tatunk mi is — de úgy, hogy fele ott­­marad. — Mily állapotban adunk túl mar­háinkon, hozzuk piacra a gyapjút, bőrt, a zsiradékot és többi százféle termelvényeinket! Mondhatjuk, csak úgy istenadta állapotában. Mily csekély gondot fordítunk rá, és mennyi pénz megy egy kárba! És mindamellett, hogy ily könnyedén bánunk el termel­vényeinkkel, mégis aránylag drágábbak a külföld nehéz munkával és sok verejtékkel kiállított hasonló cikkeinél, úgy, hogy gyakran más piacokon bevásárolt és hozzánk teljesen elkészítve behozott cikkek csak azon áron kaphatók, mint a mienk, mely még primitív alakjában van. Ez a gépek diadala , ez a nagybani áldása ! Számtalan termékeink nyereséggel ver­senyre léphetnének a külfölddel, ha nem vol­nánk oly lassúk a jónak elismerésében; ha nem kételkednénk vállvonítva mindenben, ami új, ha nem nevetnénk a hangyaszorgalomú nép­fajok fölött, ellenben komolyan igyekeznénk őket tevékenységben utolérni, amit ők hasz­nálnak, beható tanulmányunk tárgyává tenni és a célszerűt azonnal eltulajdonítani, meg­szerezni és hasznosítani. — Ott vannak az Egyesült­ Államok, melyeknek állapota sok tekintetben hasonlít a mienkhez. Ott is sok és kimeríthetlen a természet gazdagsága, ott is ritka a népesség, mint édes hazánkban , de az ott lakók nem nézhetik, hogy valami kárba menjen, azonnal értékesítik, ami csak értékesíthető. Elegendő ember­erő nincsen, tehát mit csinálnak ? A legeszesebben kigondolt gépeket alkot­nak és azokkal végzik a munkát kényelmesen és olcsón is. Hogy léphetnének másként versenyre az angol termelvények roppant árja ellen, nem­csak otthon és más országokban, de még magában Angolországban is? Fényes példa arra, miszerint a gépek használatának nagy befolyása van az anyag ér­tékesítésére, azon körülmény, hogy legújabb időben szénát szállítanak Amerikából eddigelé csak angol piacra, de bizonynyal nem sokára Európa többi takarmány­ szükségében levő országaiba is. Ember­erő semmi módon sem lett volna képes a szénának ily világraható értéket ki­vívni. Leginkább értékesíti a géperő az anya­got annak gyárilagos kidolgozásánál. Hogy mennyire emelte és szilárdítá a nagyszerű malomipar gabonáink értékét, azt mindnyájan tudjuk, valamint azt is, hogy a keményítőgyártás igen jól fizető iparág. De még tovább is növekszik a gabna értéke a tésztagyártás által. Társadalmi gazdaságunk nem oly fejlett még, hogy a kész száraztésztában időnyerést látnánk, mint a külföldi gyári munkásnők, a szorgalmas, maccaronival élő olaszok, a sík­­tengeren levő hajós, az erdők mélyében dol­gozó favágó, és a távol pusztákon kizárólag tarhonyával élő napszámos, valamint a szor­­galmatoskodó fővárosi kis családok átalában, kik az időt készpénznek veszik. A len- és kender­ipar mindenütt hanyat­lásnak indul hazánkban, pedig előbb sem állt valami magas fokon. Hiába í­s, külföldi gyár­ipar túlszárnyal, lenyom bennünket. A termesztés is csak akkor fog virágzásnak indulni, ha gyáraink lesznek , melyek termesztményeinket átve­szik, mind már egy létezik Slavoniában Ve­rőcemegyében, Adamovics Kapisztrán János ur kispomocsini birtokán , mely kendertörő-gyár lévén, a nyers kendert fonásra készíti elő és a termesztőket oly kedvező helyzetbe hozta, mely szeint egy hold kenderföldből 37 forint tiszta jövedelmet húznak Kézsmárkon pedig tovább értékesítik a lent és kendert az ottani fonógyár által. Most már azon kellene lenniök hazai vállalkozóinknak, hogy fehérítő- és festő­gyárak, valamint szövőgyárak is jöjjenek létre, melyek az értéket mindannyian emelnék, míg végre a kereskedő kezében az értékesíthetés legfőbb pontjára emeltessék. A repcetermesztést igen kedvelik mező­gazdászaink, mert jól fizet, de csak látszó­lagosan, mert azon körülmény, mely szerin a repce­olajt a külföldről nyerjük, nagyon redukálja annak nemzetgazdászati értékét. A­mely pénz repceolajért külföldre áramlik ki, az mind honunkban maradhatna, ha a losonciak példáját követnék és több olajgyárt alapíta­nánk, így valamennyi gazdászati cikken végig mehetnénk, kimutatandó, miszerint mindent

Next