Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)
1869-05-23 / 41. szám
1869. Tizenegyedik évfolyam. 41-ik szám. Vasárnap, május 2-án.POLITIKAI EB VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Megjelenő Hetankint kétezer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szeresztőségi iroda, lárván lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegetten házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 Irt. Egész évre ... 6 Irt. | Félévre . 3 frt. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Haasenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) és tippelik A., — Maria/m. Frankfurtban Qaasenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte , Ballier és társánál. Hirdetések díja: A láthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellet kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyilttér“-ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Pest, május 16-án. Népeknél, melyek régóta alkotmányos intézményekkel bírnak, sokkal több conservatismust találunk, mint másoknál. Kegyelettel viseltetnek az átörökölt intézmények iránt, de fölületesség volna azt hinnünk, hogy szívós ragaszkodásuk csupán csak kegyeletből ered. Igen jól tudja pld. az angol, hogy miért őrzi oly féltékenyen önkormányzati jogait. Főképen azért, mert e jogok bő forrásait képezték és képezik azon dús áldásnak, melyek a nemzetet nagggyá és hatalmassá, az egyes polgárt pedig vagyonossá és szabaddá tették. Nálunk, Magyarországban, —tán inkább mint bárhol a földkerekségen — szeretnek angol intézményekre hivatkozni, és mi az önkormányzati jog iránti igényeinket illeti, úgy nagyonis kiálljuk a versenyt a büszke angolokkal. Mi legalább sohasem hallottuk, hogy Albionban megye vagy város akadt volna, mely a parliament felsőbbségét kétségbe vonta, és saját magát az országgyűléssel egyrangúnak nyilvánította volna, mint azt nálunk megkísérték. De valóban bámulatos az, hogy mi, kik a selfgouvernement dolgában soha eleget nem követelhetünk, avval nem bírunk elbánni, mi kezeink közt van, így járnak el például jelenleg a közoktatási törvénynyel. E törvény az egész köznevelést egyedül helyes alapjára akarja fektetni, mert a fő és legfontosabb jogokkal a községeket ruházza föl. Megengedi azonban, hogy ott, hol jelenleg felekezeti, t. i. oly iskolák léteznek, melyek a községektől föntartatnak ugyan, de az egyháztól kormányoztatnak, ezeket a község vagy a maga kezelése alá vegye, vagy ezentúl is a felekezetek kezei közt hagyja. És mily különös látvány! Buda-Pest, Pécs, és még néhány város kivételével, a többiek közönyösen viselik magukat, sőt ama törvény nyújtott lényeges önkormányzati jog iránt itt-ott ellenszenvet is tapasztalunk. Pedig elég roszul teszik, mert a törvény csak kétféle iskolát ismer, éspedig: 1. A községieket, melyekre az egész szabadelvű törvény, csupán a III. fejezet kivételével, vonatkozik. A VIII. fejezet 121 -ik és 122-ik §§. biztosítják a községeknek a legszebb és legfontosabb jogukat. A község e cikkelyek értelmében korlátlanul gyakorolja a tanító-választási jogot, ő ügyel föl gondnokai által az iskolák vezetésére, ő kezeli az iskola vagyonát s jövedelmét, és a többi. Hogy a főfelügyelet könnyítése okából a városok megyeiak,a tanácsban is képviselve lesznek, az nem csorbíthat utonom jogaikon, és pedig annál kevésbé, miután a megyei tanács hatásköre igen szűkre szabatott ki, és ez egész intézmény inkább administrativ, statisztikai, mint életbevágó jelintőséggel bir. 2zt pedig ismer e törvény Felekezeti iskolákat, melyekre a város vagy község mint ilyen semmmi néven nevezendő befolyást nem gyakorolhat, mert azok csak az illető hitfelekezet alá tartoznak. Ez a III. fejezet tiszta értelme, így lehetnek például valamely városban számos iskolák , de ha ezek bárminő felekezetiek, akkor nincsen semmi beszólása az iskolaügybe sem a városi tanácsnak, sem pedig a képviselő testületnek, mert mindenről csak az illető hitközségek intézkednek, akár tetszik az a tanács és a képviselőknek, akár nem.*) Hogy a túlzás gyanúja alá ne essünk, ime ide iktatjuk a közokt. törvényes ikját, mely így hangzik: A hit felekezetek mindazon községekben, hol hiveik laknak, saját erejökből tarthatnak fönn és állíthatnak föl nyilvános népoktatási tanintézeteket; az ily tanintézetek fölállítására és föntartására híveik anyagi hozzájárulását a saját képviseletök (t. i. egyházi képviseletek) által meghatározandó módon és arányban, amint eddig szokásban volt, ezentúl is igénybe vehetik; azon intézetekben a tanítókat és tanárokat maguk választhatják, azoknak fizetését maguk határozhatják meg, a tankönyveket maguk szabhatják meg etc., szóval a felekezet maga mindent tehet, a város pedig semmit. És már most kérdjük: úgy óvjuk e meg autonóm jogainkat, ha oly felette fontos ügyet, mint kétségtelen a köznevelés ügye, kezeink közül ki, és egyenesen a felekezetek kezeibe csúsztatunk. Más választást pedig nem enged a törvény: aut. — aut. . . és habár tán az a közös megyei tanács, vagy a közös tanfelügyelő nem tetszenék, mégis el kell fogadnunk, ha a községi autonómiát megtartani akarjuk, avagy le kell mondanunk még a befolyás álmáról is. Mi így értjük és értelmezzük a törvényt, aki másképen tudja, szóljon, szívesen meghallgatjuk. Majd meglátjuk, csak beszélni tudunk-e az önkormányzati jog fölséges és üdvös voltáról, csak büszkélkedni tudunk-e a szavakkal, avagy értünk-e a tényleges térfoglaláshoz is, ha koncrét alkalom kínálkozik ? Ily alkalmat nyújt pedig a közokt. törvény a községi iskolák által. Mayer Miksa: Horváth Mihály válasza Kreminger álltal préposthoz. Főtisztelendő Prépost úr! Tisztelt Barátom ! Nem volnának őszinték egyházunk felvirágzásnak óhajtására célzó több helyt s alkalommal tett nyilatkozataim, ha, midőn arra alkalom nyílik, e felvirágzás eszközléséhez is hozzájárulni vonakodnám. — Lehetetlen volt ennélfogva örömmel nem fogadnom tisztelt Barátom levelét, melyben tudósít, hogy a csanádmegyei papság részéről az autonomikus szervezkedésre küldendő papi képviselőür csekélységemet szíveskedett indítványba hozni. Én e tárgygyal húsz év előtt sokat foglalkoztam, s azt most is szintoly buzgón kívánom megvalósulva látni, mint midőn annak életbeléptetését a kormány részéről indítványoztam és előkészítettem. Erőm s hatásom most sokkal csekélyebb ugyan, mint volt akkoron , de a szent ügy iránt most sem lankadtabb lelkesedésem talán még adna annyi erőt, hogy annak sikeresítésében némi hasznos szolgálatot tehessek. Ha tehát a csanádmegyei papság engem akarna megtisztelni bizodalmával, én kötelességemnek tartanám a megbízást elfogadni. A gondviselés egykor szorosabb kötelékkel akart összefűzni a Csanád megyei papsággal, s bár mostoha események e kapcsol utóbb megszakasztották, én keblem mélyében folyton testvéries érzelmeket ápolok e derek megye papsága iránt. Még kedvezőtlen eredmény sem fogna csökkenthetni hálaérzetemet tisztelt Barátom s a szegedi alesperesi kerület papsága iránt ama szives bizodalomért, melylyel engem kijelölésök által megtisztelni méltóztattak. Fogadják ezért, kérem, eleve is őszinte köszönetemet. Pesten, 1869 ki május 20-án. Nagyságod tisztelő barátja Horváth Mihály. Megint egy cikk a megyéről. Kemény Zsigmond a „P. N.“ ban elmélkedéseit a megyéről igy folytatja: Ki ne örvendene az állandó bizottság megszüntetésének azon föltétel alatt, hogy a megye túlterjeszkedései elébe korlátok vettessenek? • Ez állításunk nemcsak a kisebb felekezetek iskoláit illeti, hanem egyarsmind a túlnyomó felekezetek iskoláit is. Ha tehát pldt. Szeged városa a felek, iskola mellett megmaradt, akkor 11. §. szerint a közgyűlés nem választhat többé tanitót még a kath. iskolának sem ,a közgyűlésnek semmi köze a tanítói díjazáshoz Bat, mert mind e jogokat egy egyházi tanács fogja gyakorolni. M. M. Ki ne ünnepelné azon napot, melyen az 1848-diki XVI-dik cikk rendelete megsemmisülne egy szerencsés megoldás által, mely az autonómiát megdönthetően alapokra fektetné, s a parliametáris kormánynak támaszt adna hivatásának teljes betöltésére? Kétséget nem szenved, hogy az országgyűlés egyik elsőbb teendői közé tartozik az 1848-diki XVI dik cikknek érvénytelenítése. E cikk így hangzik : „A megyékben a legközelebbi országgyűlésen teendő intézkedésig tisztújító székek tartatni nem fognak, hanem, akár a hivatalnokok soraiban történendő hiány pótlásának, akár uj hivatalok választásának szüksége forogna fönn, a hiányt pótolni s illetőleg az újonan alkotandó hivatalokat betölteni a XV-dik törvénycikk szerint a főispán fogja, az alakítandó központi és megyei bizottmánynyal egyetértőleg.“ Mihelyt ezen provisorius intézkedés megszűnik , a megyei önkormányzás a Közszabadságnak erős emeltyűjévé válhatik. Az akadályozó erők helyébe fejlesztők és öszhangzatosak lépnek. Nagykiterjedésű tevékenységi tér nyílik meg a népképviselet alapján az egyének és egyesületek számára. A közjogi házalkodások helyett a közügyekre befolyás szükséggé válik nemcsak a legulejusok osztályánál, hanem minden hazafinál, ki érzi, midőn polgári kötelességet teljesít, a hazát emeli s önérzetének nyújt kielégíttetést. Az autonómiának támasza lesz a népképviseleti rendszer, mely a parlamentben teljesíti hivatását; ez az autonómia rendíthetlen alapot nyújt a népképviseletnek, melyet semmi feudális törekvések nem ingathatnának meg. Aztán a régi megyék, míg hozzájuk szorosan nem tartozó feladatokkal küzdöttek, s erőfeszítéseiknek eredménye csak a kifáradás volt kielégíttetés nélkül , azalatt vagy körükbe nem vontak számos oly teendőket, melyek egyenesen őket illették meg, s melyek általuk lehettek volna célszerűn megoldhatók; vagy ha figyelmükre méltattak is, mellékesnek tartották, mert szónoklati motívumokra nem használhattak föl. A humanitárius nagy föladatok, melyek korunknak egyik fő büszkeségei, a megyét hidegen hagyták, s ha emelkedtek is nálunk jótékony intézetek, azok csak magános emberek, nőegyletek , s olykor az állam és papság mullificentiájának köszönték alapításukat vagy fentartásukat. Még csak a földmivelés emelésére sem járult a megye ösztönzőleg, s annál kevésbé alkotólag. Mihelyt azonban a népképviselet alapján fog szerveztetni, megmaradhat politikusnak , de kénytelen lesz humanitárisnak is lenni, körül fogják zsibongani őt az anyagi haladás egymást fölváltó követelései, melyek, ha a megye körébe eső ügyekre vonatkoznak, és ha mégis megoldást nem nyernének, elmondhatná a kőből Ulyssessel: „Ithacám pártját elértem, de hazámra nem ismertem.“ Ily korlátoltság a parliamentáris életnek is megromlását idézné elő. Valóban eljött tehát annak az ideje, hogy a megyék a népképviselet alapján rendeztessenek. Miután a kormány valószínűleg a választásokról és a választási visszaélésekről törvényjavaslatot fog előterjeszteni, ezen alkalom kedvező kiindulást fog nyújtani arra is, hogy a megyék szintén fölmentessenek a provisorium súlyától és a népképviselet alapján rendeztessenek. Ez esetben alig lehet a választási képességet bizonyos censushoz nem kötni. A censusnak az a természete, hogy leszállítani könnyű, de fölemelni nehéz. Azonban nekünk , minthogy hasisunk csak a népképviselet, nem lehet, nem volna helyes oly skálát állítanunk föl, mely főérvünket illusoriussá tegye szűkmarkúsága által , a 48-diki törvény intenzióját félreismerje. Ennélfogva censusunk szintúgy nem lehet magas, mint annyira alászálló, hogy az átalános szavazati jogig sejtsen alá. Mi történik az országgyűlésen. A f. hó 20-dikán folytatott ülésben megkezdetett a felirati javaslat fölötti vita. Ezt azonban egy sereg interpelláló előzte meg. Csatta János interpellációt intéz a közlekedési miniszterhez , a Károlyváros-fiumei vasút munkálatait illetőleg. Ki fog adatni a közlekedésügyi miniszternek. Miletics Szvetozár írásbeli interpellációt nyújt be a miniszterelnökhöz az osztrákmagyar külügyi kormány Bosnia iránti intenzióit illetőleg. (Derültség.) Bosnia határán a közös hadügyminiszter hadi kórházakat keresgél s az a hír van elterjedve, hogy Ausztria meg akarja hódítani Bosniát. (Zajos nevetés.) Kérdi tehát a miniszterelnököt: a) van-e tudomása a határőrvidéken tett háborús intézkedésekről ? és b) hajlandó-e befolyását oda fordítani, hogy az osztrák-magyar kormány ne kövesse kelet irányában az interventió politikáját? (Folytonosderültség.) Közöltetni fog a miniszterelnökkel. Ezután az első és negyedik biráló bizottság által előterjesztett jelentések olvastattak föl. Az első bizottság Keglevich Béla gróf; a negyedik bizottság Klapka György, Pattrubány Gergely és Dániel Pál képviselőket véglegesen igazoltaknak jelentette ki. Tisza Kálmán tudja ugyan, hogy a bíróságok határozatait a ház nem változtathatja meg, de azt hiszi, hogy a szabályokat minden esetben meg kell tartani. Klapka György képviselőt véglegesen igazolta a bíróság, pedig a szabályszerű 30 nap még nem telt le. Azt kéri tehát, hogy mindazon képviselők, kiknél e körülmény forog fönn, csak föltételesen igazoltassanak. Erre hosszas vita keletkezik, melyben pro és contra részt vesznek: Kemény Gábor b. és Dietrich Ignác, Madarász József, Gajzágó Salamon és Simonyi Lajos báró. Deák Ferenc nem látja helyén a discussiót, mivel a bizottság határozatát úgy sem revidiálhatja a ház. Itt csak külön indítványt lehet tenni, mely aztán annak módja szerint lenne tárgyalandó. Napirendre térést indítványoz. (Helyeslés.) Simonyi Ernő azonban folytatja a vitát. Elismeri, hogy a ház nem superrevidiálhatja a bizottsági határozatot, de felügyelhet a szabályok megtartására. (Derültség.) Csodálkozik, hogy miért akarják az ilyen választást rátukmálni a házra. (Zajos fölkiáltások: „ Rendre !“) Elnök figyelmezteti a szólót, hogy válogassa meg kifejezéseit. Simonyi Ernő bocsánatot kér. Sokáig nem volt alkalma magyarul beszélni, s azért botlik meg néha nyelve. (Derültség.) Még Zámory Kálmán, Csiky Sándor és többen szólottak, mire elnök a kérdést föltevén, a ház többsége Deák F. indítványa értelmében a napirendre-térést határozza el, minek folytán fölolvastatot a IX. kir. bizottság pótlólag beterjesztett indokolt határozata, s egy másik bizottság jelentése, melyben Justh Kálmán, Wodianer Albert b. és Szeniczey Ödön képviselők igazoltatnak. Wenkheim Béla b. belügyminiszter válaszol Paulini Tóth Vilmos interpellátiójára a turóc-sz.-mártoni „Matica“ elfoglalását illetőleg. A miniszter előadja, hogy Turóc megye alispánja táviratilag tudósítást az ottani pánszláv agitatiókról, melyek már a közbiz- Azonban akármily census állapíttatnék meg az országgyűlési választások számára, úgy hiszem, nem lenne célszerűtlen ugyanazon censust, ugyanazon qualificatiót állapítani meg a megyék számára is. S ekkor természetesen hasonló eljárás alá esnének a városi municipiumok is. Önként értetik, hogy a megyék és municipális városok népességének aránya szerint kellene meghatározni, hogy mennyi képviselővel bírjanak azok egyenként.